Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-15 / 294. szám
IILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 294. szám. ÄRA: 1 forint. Vasárnap, 1957. december 15. A mai számunk ára az 1958#ra szóló kétszínnifomásos falinaptárral /együtt 1 forint Az egyéni pai'aiztok Is gondolkozzanak azon: kova vezet az tilt Kádár János elvtárs felszólalása a barcsi Vörös Csillag Tsz zárszámadó közgyűlésén Az országoshírű barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pénteken délután tartotta meg idei zárszámadását. A közgyűlésen részt vettek a megye meghívott termelőszövetkezeti küldöttei, egyéni gazdák, valamint Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, BiszScu Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, belügyminiszter, Sándor József és Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, valamint Szirmai Jenő, a Somogy megyei Pártbizottság első titkára is. A Vörös Csillag 1956—57-es gazdasági évének eredményeiről, a jövő esztendő terveiről Losonczi Pál, a tsz Kossuth-drjas elnöke, a Szocialista Munka Hőse adott részletes tájékoztatót. Utána a helybeli tsz néhány tagja, egy kapolyi szövetkezeti paraszt és két, más községbe való egyéni gazda szólalt fel. Ezt követően Kádár János elvtárs emelkedett szólásra. — Amikor ennek az évnek az eredményeiről bészöLünk — mondotta — szólni szoktunk arról, hogy a mezőgazdaságban a termés az idén jobb volt, mint az elmúlt esztendőben. Igaz, hogy segített 'az időjárás, de a földeken dolgozó embereknek nem kell magyarázni: lehet a legnagyszerűbb időjárás is, ha egyszer nincs jó munka a földeken, akkor nincs jó termés. Ha figyelembevesz- szük, hogy a műit esztendőben milyen körülmények között kellett az őszieket elvetni és hogyan kezdődött az idén a munka, él lehet mondani, hogy az idei jobb mezőgazdasági eredmény a magyar parasztság nagyon komoly érdeme, amiért megbecsülés jár neki. Államunk számára különös jelentősége van annak, hogy az állami gazdaságok, amelyek sok éven át bizony E©m nagyon jól dolgoztak, fennállásuk óta ebben az évben érték el a legjobb gazdasági eredményt. Ugyanitt kell megemlíteni, hogy a termelőszövetkezetek — bár nagy megrázkódtatáson mentek át — például a gabona termelésben általában harminc százalékkal, néhol egyharmadával jobb eredményt értek el, mint az egyéni gazdaságok. Ezért ugyancsak megbecsülés és elismerés jár a term elősző vetkezeti parasztságnak. A termelőszövetkezeti kérdés nagy kérdés a parasztság számára Ezután arról a helytállásról beszélt, amelyet a dolgozó parasztság — különösen pedig a termelőszövetkezeti tagság nagyobb része az ellenforradalom idején és azt követően tanúsított. A magyar parasztság ebben az évben kötelező begyűjtés nélkül, a felvásárlási rendszer keretében biztosította a városi dolgozók kenyérszükségleíét, minden nyomás, vagy bármilyen adminisztratív eszköz alkalmazása nélkül. — Azt hiszem — folytatta — mindnyájan igazolhatják, hogy ez így van. (Úgy van. Nagy taps.) Ez a kérdés nagyon fontos az állam és a nép normális élete szempontjából, mert, ha baj van a kenyér-* rel, akkor baj vám a normális élettel is. — A termelőszövetkezeti kérdés — mondotta a továbbiakban — a parasztok számára nagy kérdés. Az egyéni parasztok valahogy úgy vannak a szövetkezettel, hogy 5k nem akarnak kapitalizmust, semmi szín alatt nem akarnak hátrafelé menni, viszont egy részük előremenni sem akar. Legjobban valami olyan mesebeli helyzetet szeretnének, hogy valahogy egy helyen lebegjünk, se előre, se hátra ne menjünk, se kapitalizmus, * se szocializmus ne legyen. Pedig ilyen emberi társadalom nincs a világon. iLehet választani: lehet a kapitalizmust is választani és volt olyan idő — 13 hónappal ezelőtt — amikor a parasztság választhatott, hogy kapitalizmust akar — vagy a népi demokráciát és a szocializmust építeni. És amikor ezt a kérdést az ellenforradalom felvetette a parasztoknak, nem az volt a gondjuk, hogy a szőlőtermés után, vagy a szőlőtermő föld után kelfene-e az adót ki- vetni, hanem az volt a gondjuk, hogy visszaadjuk-e megint a 900 G00 holdat Mindszenty hercegprímásnak, a 140 000 holdat Eszterházy hercegnek —, aki most Ausztriában szedi vissza a parasztoktól a régi földbirtokát — és a többi nagybirtokot a földbirtokosoknak. Amikor erről volt szó, a parasztság óriási többsége azt mondta: »nem, én nem akarom a régi világot, én a népi demokráciát akarom!« Ez volt a parasztság igazi szavazata a rendszer mellett. Ezután arról szólt, hogy a munkás-paraszt szövetség az ellenforradalmi támadás idején megerősödött. — Ne felejtsék el — folytatta —, hogy a munkásosztály az ellenforradalom elleni harcban is döntő szerepet játszott. Hallottuk itt Szili István elvtárstól, a tsz sertésgondozójától; amikor a legkritikusabb időben csak hárman voltak, akkor is elhatározták, hogy kitartanak. De ha mi & munkásosztály forradalmi pártjára, a kommunisták erejére támaszkodva a központban nem tudjuk úgy megszervezni az ellentámadást, hogy megsemmisítjük az ellenforradalmat és a régi urak ide visszajöttek volna, akkor mit tudtak volna itt hárman 'csinálni? Ma Itt nem lenne akkor szövetkezet és most nem tartanánk közgyűlést. íme, a munkásosztály vezető szerepe a forradalmi ellentámadásban! Legyünk úgy büszkék a győzelemre, hogy mi munkások és parasztok megint együtt védtük meg a munkás-paraszt államunkat és letörtük a kezét annak, aki megpróbálta ezt az államot megsemmisíteni. A tévelygőket kötelességünk visszasegíteni a helyes útra Az országvezetés és a nép kapcsolatáról szólva így folytatta Kádár elvtárs: — Mi türelemmel voltunk a tévelygők iránt. Maguk is említették, hogy voltak, akik az ellenforradalom hatására kiléptek a szövetkezetből és mindenfélét mondtak a tsz-re. Nagy türelmet kell tanúsítani irántuk. Nézzenek meg minden embert és aszerint bírálják el, hogy az illető esküdt ellenségünk-e, vagy alapjában véve a mi húsunkból, vérünkből való-e, közénk tartozik-e. És ha erre maguk azt válaszolják, hogy az ellenséggel nem állunk szóba, de a közülünk 'való embert — mégha tavaly egy kissé meg is zavaradott, — kötelességünk vissza- segítes&i a helyes útra, akkor maguknak van igazuk. Ez erkölcsi lehetőséget ad maguknak arra, hogy megbocsátok legyenek a tévelygőkkel szemben. Mert nem az a cél, hogy egy ilyen embert — akit valaki uszított valamire, hiszen aki három lemondó nyilatkozatot is beküldött (amint azt Losonczi elvtárs beszámolójában említette. Szerk.), azt legalább hat helyről piszkálták — tehát nem az a cél, hogy ezt az embert odaajándékozzuk az ellenségnek. Ezt nem szabad. A tévelygőkkel szemben türelmet kell tanúsítani, s mi ezt a politikát folytatjuk! Félreértés ne essék, ehhez hozzátartozik az is, hogy a támadókkal, az ellenséggel szemben keménynek kel! lenni. Maguk tudják, hogy most nyugaton mindenhol ordítják: miért nem adunk amnesztiát, miért csúkjuk be az írókat stb. Mi erre azt mondjuk: azért, mert ők voltak a támadók. Népünk békében élt és dolgozott, nem. bántott senkit, mégis rátámadtak. Aki rátámad, azt meg kell büntetni. (Úgy van! Taps.) — Az egyik felszólalás — folytatta — nagyon fontos dologra figyelmeztet: hallgassuk meg az embereket. Mondja el mindenki, mi a baja, véleménye, javaslata. Legyen ehhez türelmünk, mert ha nem mernek szólni az emberek, abból sohsem lesz jó dolog. Sokan vagyunk, gondolkozzunk mindnyájan. Meg kell hallgatni az embeket és mérlegelni, vajon jó-e az, amit mondanak. Ha jó, meg kell szívlelni. Ez is egyik erőnk, hogy így gondolkodunk. A falun is a szocializmus a végcél — Beszélnünk kell a jövőről, s benne a (mezőgazdaságról. Általános célkitűzésünk az, hogy a szocialista társadalmat akarjuk építeni, úgy, hogy közben a dolgozó emberei: élete a lehetőségekhez képest javuljon, s megvédjük azt, ami ehhez a munkához szükséges: a békét. Ez a mi általános politikánk. Ebben magától értetődően benne van az is, hogy végeredményben a falun is a szocializmus a végcél. Másképp ugyanis nem lehetséges a szocialista társadalmat építeni. Ezután Kádár elvtárs példákkal bizonyította, hogy a nagyüzem a mezőgazdaságban is olcsóbban és többet termel, mint a kisüzem. Párhuzamot vont a nagyüzemi mezőgazdaság két útja: a kapitalista és a szocialista út között. Az utóbbiról szólva így folytatta: — A szocialista út a helyes út. Mi. nem csaphatunk be senkit, nem fogunk embereket bottal beverni a szövetkezetbe, mert megtanultuk, hogy így nem lehet csinálni. — Mit kell csinálni, hogy előrehaladjunk.? A párt Központi Bizottsága és a kormány azt akarja a jövő évben is, meg azután is, hogy mind a termelőszövetkezeti, mind az egyénileg dolgozó parasztság boldoguljon. Ez a mi politikánk! De az egyéni parasztok is gondolkozzanak azon, hová vezet az út, gondolkozó ember módjára mérlegeljék helyzetüket és így igazítsák el életük útját. Meggyőződésem, hogy az egyéni parasztság 99 százaléka néhány év alatt belátja a termelő- szövetkezet előnyét. De valahogy szeretik kicsit húzni az időt. Egy itt felhangzott adópanaszra válaszolva elmondta: a közterhek viseléséből nemcsak a munkásosztálynak, hanem a parasztságnak is ki keli vennie a részét. Ez is egyik feltétele a normális Set biztosításának. — A termelőszövetkezeteknek feltétlenül fejlődniük kell — folytatta. — Először is jobban kell gazdálkodniok. Ebben a szövetkezetben jól gazdálkodtak, de maga Losonczi elvtárs is azt mondta, hogy ennél még jobban is iléhet. Meg kell keresni ennek a módját és lehetőségét, mert ez az ország, a nép érdeke is, ezenkívül a termelőszövetkezeti tagok érdeke is. Van itt néhány okos és' helyes dolog. Például a részesedés elosztása. Eredményesnek látszik ez a kísértet. Tapasztalják ki: ha jó, tartsák meg, ha nem jó, javítani kell rajta. Helyes, ha az árutermelés is növekszik, Ez a tagoknak sem rossz és általában a népnek, meg az országnak is jó. — Van itt egy-két dolog, amelyen lehetne vitatkozni, bár most nem akarok vitatkozni a szövetkezettel, mivel szépen és jól dolgozott. Például sokan mondják, akik ismerik ezt a szövetkezetét, hogy ez a szövetkezet nem nagyon szeret szerződésre termelni (Derültség.) Meg kell vizsgálni, mi a közös érdek. Ha ez a szövetkezet valamilyen címen valamicskét még lekanyairít saját magának, egy évre jó lehet. Mondok azonban valamit: ha az államot nem erősítjük, a szövetkezet sem lehet erős. Fordítva is így van: államunk akkor erős, ha a szövetkezetek is erősek. A kilépetteket a jövő tsz-tagjaiként kezeljék — A kilépettekről már szóltam. Nem tudom, jó-e a hasonlat, vagy nem: emlékszem, amikor két munkáspárt volt Magyarországon — a felszabadulás után —, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt, akkor nekünk a munkásegység volt az általános politikánk. Minden kommunistát arra bíztattunk, hogy egyetértésre törekedjék a szociáldemokratákkal. Ezt általában csinálták is, néhol azonban nem. Azt mondtuk az, ilyeneknek: igaz, hogy most két pártban vagyunk, de arra gondolj: ha a mi munkásosztályunk előre megy, akkor valamikor egy pártban leszünk — ilyen, vagy olyan formában, de ez a te jövendő elvtársad, most úgy veszekedj vele, hogy később ne legyen nehéz a kibékülés. És így vagyunk a kilépettekkel is. Persze, a kilépettek között vannak úgynevezett gumiemberek, akik nekirugaszkodnak — belépnek, aztán 1953-ban újra nekirugaszkodnak — kilépnek. Később megint nekirugaszkodnak — belépnek és 1956- ban újra kilépnek. De azért legyenek türelemmel irántuk, mert akár haragszanak ezekre a kilépettekre, akár nem, vesznek-e be ityeneket, vagy nem, én kijelentem: ha mi eljövünk ide három év múlva közgyűlésre, — remélem mindnyájan jó egészségben tudunk találkozni — biztos vagyok, hogy azok, akikké! ma veszekszenek, itit fognak ülni, rendes és lelkes tagok lesznek. Ugyan ez a helyzet az egyén: i gazdával is. Ha nem is értünk vele egyet, próbáljuk őt megérteni. Ha egy egyéni gazdát látok, ak; életre-halálra kapaszkodik a saját kis gazdaságához, eszem ágába se jut, hogy azt mondjam, gazember, vagy ellensége a köznek. Mert ő nem azért kapaszkodik ahhoz, mer ellensége volna a szövetkezetnek, ha nem ment gyermekkora óta látt. azt a szörnyűséget, amelyben ő felnőtt, azt a sorsbizonytalanságot. amelyben a szegényember volt é - csak azt tanulta meg, hogyha a kis földjéhez kapaszkodik, akkor a víz fölött marad, ha az kiesik a kezéből, elsüllyed. Innen ered aztán az, hoey az egyéniek egyrésze nem tudta olyan könnyen ráadni a fejét a szövetkezésre. Ezt meg keli érteni, s nem mint ellenséggel kell beszélni velük, annál kevésbé nem, mert valamikor ők is tagja, lesznek — ha szabad ezt mondanom, a lelki szemeimmel látom — e falu egy nagy, virágzó termelő- szövetkezetének. Ha minden dolgozó parasztnak a/, a jövője, akikor eszerint «veszekedjenek« egymással. Rendezzük a szövetkezeti öregek nyugdíját — Mi a szövetkezeti tagok nyug- díjkérdését is rendezni akarjuk — folytatta Kádár elvtárs. — A közeljövőben meg fog jelenni a rendelet. Megmondom azt is, hogy ez a nyugdíj nem lesz akkora, mint a régi világban egy vezérigazgatónak a nyugdíja volt, de mi azt szeretnénk- az ország és a termelőszövetkezetek erejéhez mérten elvileg feltétlenül biztosítva legven, hogy ha a termelő- szövetkezetben egy tag odajut, hogy koránál fogva, vagy más miatt kiesik kezéből a munka, akkor ne legyen belőle koldus, hanem megbecsült ember legyen, akinek a közösség tartozik annyival, hogy eltartsa őt. Ezt mi szabályozni akarjuk. Azon a nívón, amire most a gazdasági lehetőség megvan. Ha majd valamikor jobb lesz a helyzet, akkor még javítani fogunk. De az elv a fontos. Ha mi azt mondjuk, hogy a szocializmus magasabbrendű, s a falun a szövetkezet a szocializmus, ennek úgy kell bánnia az öregeivel, ahogy az ember szokott az emberrel bánni. A pártszervezet irányításával a helyi szerveknek is — a gépállomásnak, a tanácsnak, a népfrontnak — kell segíteniük a szövetkezetét. De én itt azzal az egyéni paraszttársunkkal értek egyet, aki azt mondtam nagyon óvakodjanak bármiféle erőszaktól. Nem szabad erőszakot alkalmazni. Fontos a felvilágosító szó. Ezúton a békeharcról szólva így folytatta: — Mit tudunk mi tenni a békéért? Nekünk nincs hiárogéntoombénk, mi kis ország és szegény nép Vagyunk. Mi is tudunk mégis vaiamít tenni a békéért. Ha mi a népi demokratikus államunkat olyan erőssé tesszük, a vezetés és a nép olyan egységes, hogy abból minden imperialista megérti, hogy itt köztünk nincs keresnivalója, akkor ő már a világot nem tudja itt visz- szaforilítani, s ez nagyon komoly hozzájárulás a békéhez. Amikor egy egyéni ember aszón tanakodik, hogy be a szövetkeeztbe, vagy vissza a szövetkezetbe, vagy mi után fiaessen adót, vagy mi után ne fizessen adót, azért ügyeljen arra, hogy gyorsan erősítsük a mi népi demokratikus államunkat, mert ;ha nagyon sokáig osztozunk ilyen kisebb kérdéseken, akkor esetleg a béke kérdésében nem tesszük meg azt, amit meg kell termünk: arány« lag gyorsan, egyetértésben, erős szocialista Magyar Népköztársaságot építs tini: fel — mondta, majd befejezésül jó munkát és sok sikert kívánt a termelőszövetkezet tagságának'.
