Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-08 / 288. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, J957. december 8. A i’WBHwiigt: S de’pzM váriák az Jzesl tanácsok megalakulását i A gazdaságos építőmunka megj ap­rításának érdekében szükséges, \hogy az üzemek vezetésében, a dől- formák kialakítását, az alkálmazot- .go2Ök rmlilAÖf' !szél< ra, vagy felújításokra szánt össze­gek felhasználását, főbb bérezési gőzök rétegei "'teve- ti létszám meghatározását, újítások, ikeriykedíéHék. Szélesedjen áz üzc-: '. találmányok bevezetését, vagy ímf 'deiriök^Sqla t-r^^’^nyeá'ü-jön — í— a tön;égék ’ alkcrfpkesz'sf'm; ' ámelvek me-ggyprfítják k/héojplét'J további ;em^íés:éí, á tf^Satstíbfrt'' a" protetár- jdikíátütá állatnának megerősítését, j. AjJentl w^éKt r^ll^yol:ng, dnl- jRo^niuki.U: ;p^kái;':ínáe.St>' r.ak is. íí'^*d»witeitvgíf>njtt%ri,; nern • tudták mégnldam. Ez elsősorban1 abból adó- rdotW hogy-.a .murtkástanáősok az el- í leraSorr&clalomr 'időszakéban- jöttek ; létre,, és..-éppen ónnak a- következ- •ménye, hogy a munkásosztálytól, jantóak ériMcehől ridegen elemekkel itelítődött.''A miíttícások;' hamar fel- * ismerték ezt á visszás helyzetet, s ] amikor' az'ElMÖki Tanács törvény- '.ewSú TéflMétefé 'hatályon kívül he- jtyezte a munkástanácsok létesftésé- ||rőí,: s'zóléj Jé'gsfáfeálvt."csali' helyes­JttfeséF'vié¥íék1 ^údötnásTil. !. Ugyiméjt a határozat .egyben azt is ^pop.djja,,; Jnpáy ,.a termelő mun- [káf, ytég^ft.ü'zéifiakbsn üzemi' . taná- 1'csptliéÍÍ'lítxeÍfozm. E feladat helyes ynegoídas.Et igen körültekintő, ala dós jjmunkát követel a termelő egységek faoJfgazói^ól, s vezetőitől egyaránt, mert nem kisebb dologról van szó, mi^fc njQSéPÍfcrfl -S: kövgtni azt az fitat;; amely , a vezetés és a tömegel- len^zés 'hatéktwjy, s eredményes ©gyiüitműbödését jelenti. Ez pedig csakvakkor. valósulhat meg,- ha a dolgozók.-.legjobb képviselői lesz­nek, ,az* üzemi tanácsok soraiban. Az üzemi tanácsok hatáskörét rend-Mét fehbályozza, mely igen szá- jted'-hiúnkaterflletét biztosít számuk­ra.'; ’ösaík a- legfontosabbakat am- lítvch ’-élieftőrzik a termelőberende- Izések. a nyersanyag, a munkaerő, a péffiZü^rjT es'zkSZÖk' tervszerű fel- ihas'zhdí.ói’át;, a minőségi ellenőrző tzóKHj.rét múkőriését, a munkafegye- iifem fnégia?távit.; a társadalmi tu- .■lajdon 'védelmére! hpzott rendelke- ízések, bétarjjásál, .Vagyis a vállalat ^gazdásági működ-V őr. Véleményezi la tet'vjavgshy: váKálati kidolgozását. a mérlegbeszámdóból adódó felada­tok megoldását. Dönt a nyereségré­szesedés felosztása irányelvének meghatározásában, a vállalati ki-' tüntetésekért ‘(élüzem)' járó. .pénz-f jutalom, valamint az igazgatói' áíap szociális és kulturális célokra Jorcjít-L ható részének felhasználásában.' Amennyiben a fenti hátáskörökjbeu hozott döntések nem jogszabály el­lenesek, az igazgató köteles azokat végrehajtani. A felsorolás, ha nem is teljes, de elégséges ■ annak érzékeltetésére, hegy milyen komoly, sokoldalú "kép­zettséget igénylő munkát kell végez­ni üzemi tanácsainknak. Mi mégis bízunk a feladatok si­keres megadásában. Tesszük ezt azért, mert az üzemi tanácsok tá­maszkodni fognak a pártszerveze­tekre. Mert segíti munkájukat a harcban megedződött, s az évtizedes múlt­tal rendelkező szakszervezet, mert ott lesznek soraik -között a fiatalos lendületet jelentő ifjúsági mozgal­munk tagjai, mert a közös cél érde­kében bizalommal fordulhatnak az igazgatókhoz, főmérnökökhöz, ag- r oiióm us okhoz és főkönyvelőkhöz egyaránt. A vezetők és a dolgozók egyaránt várják az üzemi tanácsok megalaku­lását és sok reményt fűznek műkö­désükhöz. Azt várják tőlük, hogy közös célunk, politikai és gazdasági életünk jobb eredményeinek eléré­séért fognak síkraszállni. Azt várják hogy segíteni fogják a gyárak, üze­mek vezetőit, hogy betartsák és be­tartassák a törvényes rendelkezése­ket; őrizzék és védjék a társadalmi tulajdont, segítsenek á munkafegye­lem megszilárdí‘áfában. Aktív, ered­ményes munkát várnak tőlük az üzemi demokrácia egyre szélesebb alapokon nyugvó kifejlesztésének érdekében. MÜLLER LÁSZLÓ, a Kaposvári Kuhaüzem igazgatója Karácsonyi készülődés a TexHiművekben ; Kér ein, ne lepődjön meg, ha a Textilhtüvek üb-irödájába belépve Vázason dolgozó asszonyokat, surrogó varrógépet, tengernyi babát és egyéb játékot pillant meg a szolcott rideg irodai kép helyett. Nincs ebben sem- bii különös, mégis szivet melegítő, ahogy az ember elnézi az asszonyok kipirult arcát, ügyes kezét. Nem kall a dolgozókat csalogatni ide, percen­ként nyílik az ajtó, ki segíteni jött el egy »percre«, ki az otthon meg­varrt csodálatos babaruháiéit hozta be, s most röstellkedve, szerényked­ve próbálja bizonygatni, hogy nem is sikerült úgy, ahogy szerette volna, úgyszólván mindenki segíteni alcar, mindenki szeretne hozzájárulni a gyermekek meglépéséhez. .ffa, de nehogy elárulják ám nekik, hogy mi készül, mert ez titok, amit népi Iszabaü előre kifecsegni. Pedig, ha láthatnák az irodai szekrényekbe zsúfolt babákat, ugyancsak elámul- n&itak, mert mit tagadjam, nekem is leesett az állam, amikor a piros, kék, zöld, sárga színű divatos ruhákba öl­töztetett babákat kézbe vettem. Nincs tbU, mely leírná, mennyi szív, meleg­ség, kedvesség van ebben a karácso­nyi készülődésben. Nem akarnak lemaradni a férfiak sem a munkábdn. Negyedes Lajos, Bakonyi Antal, Mihalics István még akkor is bejött a bábaösszeállítást el­végezni, amikor éjszakás műszakban dolgozott, mert igen restelltek volna, ha miattuk akad meg a munka. Györ- kösné még a két gyermek mellett is talált annyi szabad időt, hogy segéd­kezhessen a varrásban. Ne feledkezzünk meg a Leányott­hon leikéről, Radicsnéról sem, aki­nek határtalan lelkesedése a lányok­ra is átragadt: ők tömik a baba-teste­ket, sőt még ruhácskákat is varrnak. A Lányotthonban készítették azt a gyönyörű bohócot is, ami egyelőre a szekrény Segalsó polcán unatkozik, de karácsonykor már valamelyik kis­lány legkedvesebb játéka lesz. Ne csak a babákról ’ beszéljünk, mert még valaki azt hiszi, hogy a fiúk is azt kapnak. A kíváncsiaknak elárulhatjuk, hogy ugató kutyától, kis taücslcától, labdától a felhúzható autóig sok szép ajándék vár a fiúk­ra. A nagyobbak színest, vízfestéket is kapnak, amivel először biztos, hogy a csodaszép karácsony estét fogják megörökíteni. Egy biztos, örül majd minden gye­rek, amikor a csillogó, díszes fenyő­fa alatt megtalálja a névre szóló cso­magot, amiben a játékokon kívül csokoládé, cukor, nápolyi és ki győz­né felsorolni, mi minden lesz. Irodaházat, de mikor? rsnylre így yár* arról azok a i finúriioanak amelyek a lkán. íródott »Irodaházat nak« című eih li' megjoiené­rkcZteh: hozzá» k, kérve ben­Olyan probléma a kaposvári iroda­ház, amelyre aligha lehet ráfogni, hogy egyetlen szerv szívügye és gondja csupán. Érdekelt egy egész sor vállalat, intézmény, no és sok lakás ’ nélküli városlakó, akik ép­pen az irodaház megépítésével meg- üresefleit» lakásra alkalmas hivatali helyiségekbe békáit űzhetnének. Hogy . ír levelek közeimül! Kaposvári se után érke nünket, foglalkozzunk' újra és újra ezzel a problémával és Segítsük megval -sül' ■' ezt. az egészséges gondolatot. Ezt mondták azok a szer­vek, intézmények is, amelyeket a múltkor íródott cikkünkben megszó­laltattunk. Eláruljuk, hogy most korántsem olyan lelkes az illetékesek hangulata, mint akkor. De azt sem lehet mon­dani, hogy az illetékesek közül csak egy Is cserbenhagyta volna az ügyet és megfutamodott volna a nehózsé­Egy jó szakszervezeti bizalmi A Somogy megyei Építőipari Vállalatnál- nincs olyan ember, aki Nagy Lajos szakszervezeti bizal­mit, a vesbetoffszerelő brigád ve­zetőjét ne ismerné. Nem csoda, hisz Nagy elvtárs 1948 óta dolgo­zik a vállalatnál. Kezdetben se­gédmunkás, majd átképzös, végül pedig vasbetonszerelő munkás lett. Pontos, lelkiismeretes ember., aki naponta fél órával hamarabb jön be munlcahelyére, csakhogy ellen­őrizhesse a brigádok előző napi tervtéljesítését. Sokszor fogják meg az udvarban a »szakit«, hogy se­gítsen nekik ebben vagy abban az ügyes-bajos dolgukban. Nagy elv­társ készségesen segít mindenki­nek. Ha esetleg tanácstalan, egye­dül nem tudja eligazítani a pana­szos ügyét, az üzemi bizottsághoz fordul, s közösen járnak a dolog végére. Munkatársai is, a vállalat vezetősége is megbecsüli, szereti őt lelkiismeretességéért. Ki is ké­rik véleményét minden fontosabb műszaki és gazdasági kérdésben. Neki köszöphetőehogy^ngádja ál­landóan jórninöségű munkát vé­gez. Nagyban hozzájárul a brigád jó eredményéhez gz is, hogy 1950 óta dolgoznak együtt, s úgy ösz- szeszoktak, hogy egymás gondola­tát is kitalálják. Késés, igazolatlan mulasztás nem fordul elő a brigád­jában. Nagy elvtárs szermélyes pél- damuta*ásával vívta ki a vállalat dolgozóinak elismerését. gek elől. Arról lehet inkább csak be­szélni, hogy időközben a probléma mélyére tekintettek és mint az ilyen­kor lenni szokott, garmadával jelent­keznek különböző akadályok. A bo­nyolultabb részletkérdések kétségte­lenül felnagyítják az akadályokat és sokszor hiábavalónak látszik a fára­dozás. Ezúttal főként azt vizsgáltuk; íör- tént-e niír valami az érdekeltek ré­széről. .Több* helyütt történt. A ME- SJÖV igazgatóságának 1 elnöke, Braaitna elvtárs, áld ugyancsak őszinte támogatója a megvalósítás gondolatának, budapesti útja alkal­mával megbeszélést folytatott erről félügyel éti szervükkel, A SZÖVOSZ- szal. Sajnos/ a »ZÖYO-SZ eléggé ba­ds,pesti szemmel nézi ezt a problé­mát. Nem zárkózik ugyan el, de nem adja beleegyezését sem ahhoz az összeghez (mintegy másfélmillió forint), amennyibe a MÉSZÖV és a járási szövetség irodaházban törté­nő elhelyezése kerülne. Persze, szó sincs itt elveszett ügy­ről, hanem csupán arról, hogy a pontos mérnöki kimutatás után, ka nem is másfélmillióra, de elfogadha­tó összegre a MÉSZÖV is konkrét megegyezést kössön a SZÖVOSZ- szai. A Megyei Tanács, melynek fel­adata lenne, hogy összefogja és ki­vitelezze az irodaház felépítését, ar­ról tájékoztat bennünket, hogy a kü­lönböző minisztériumok, vállalatok részéről nincs meg a szükséges tá­mogatás. Elvileg ugyan helyeselték, de ennél többet már nem hajlandók tenni. Inkább arról beszélnek, ha si­kerülne bizonyos összeget iroda épí­tésére kapniok, akkor önállóan va­lósítanák ezt meg. így egyedül mi lennénk a gazdái és nem kellene azon mással osztozni — támasztják alá érvelésüket. Mint például a Ter­ményforgalmi Vállalat, amelyik je­lenlegi raktárhelyiségei fölé emeletet húz, s ott rendezi be irodáit. Az irodaház szükséges — momd.fák ismételten a Megyei Tanács vezetői, de csak akkor oldható meg, ha a minisztérium és a tanácsi vállalatok közös erővel fognak össze. így köny- nyebfcen megvalósítható és kisebb költséggel. A minisztériumi vállala­tok' nem vonakodnak ettől és a rá­juk cső rész arányában vállalnák a költségeket, s akkor a tanácsi vál­lalatok is tudnák fedezni ■ saját ki­adásaikat. Bizonyos mértekig érthető a mi­nisztériumi vállalatok álláspontja. Hiszen, ha sikerülne pénzt szerezni­ük, akkor minél előbb szeretnék lát­ni az új irodákat. De arról sem sza­bad megfeledkezni, az a vállalat, amely egyedül kezdi el egy irodaház, vagy csupán irodáknak az építését* az egyedül vállal olyan költségeket, (víz, villany, mellékhelyiségek, stb.) melyeknek megvalósítása közös erő­vel sokkal kevesebbe kerülné. S az sem lebecsülendő, hogy közös erővel olyan korszerű, több emeletes iroda­házat lehetne építeni, amely jelentő­sen eme 1 né a város szépségét. Már előző cikkünkben is javasol­tuk, hogy hívják össze az érdekelt vállalatokat, s beszéljék meg velük a tennivalókat, de ez a minisztériumi vállalatok húzcöozása miatt eddig nem történt meg. Nem mindegy, hogy ennek az irodaháznak a meg­építésére a most elkövetkező évek­ben, vagy pedig csak hosszú évek múlva kerül sor. Ezért most már haladéktalanul hívják össze mind a minisztériumi, mind a tanácsi válla­latok vezetőit, s beszéljék meg ve­lük, hogy mit kellene tenni annak érdekeiben, hogy ezt a tervet ne csak helyeslés, hanem a végrehajtás is kö­vesse. Halálos kimenetelű tüzet okozott egy gyermek Felsői*akpusztán Nemrég halálos áldozatot követelt a tűz a nagybajomi Felsőkakpusztán. Horváth János Zsuzsika nevű négy­éves kislánya, egy a három Horváth gyerek közül, egyedül maradt a konyhában. A tűzhelyből égő para- ZS.akr^ntotí ki, amely köténybe jxrty- tyänt. A ruha pillanatok alatt' tűzet" fogott. A kislány rémületében az ud­varra .menekült, ahol öszeesett és rö­vid idő múlva meghalt. A láköházban nem történt nagyobb tűzkár. Eddig a hír. De ismét nem mehe­tünk el kommentár nélkül az eset mellett. Arról van ugyanis szó, hogy tűzkárok 50—60 százalékát gondat­—lg— P . ___OPk___ D iósi bácsi Senki sem mondaná Diósi bácsiról, hogy 71 éves. Olyan fiatalos a mozgása, olyan fürge és főleg olyan munkabíró, mintha még legényeim bar volna. Pedig már sók víz lefolyt azóta a Kapóson, hogy Diósi bá­csi a vasas szakmával megismerkedett. Várjca nem is a jövő évet, ami­kor nyugdíjba vonul, sze­retne is már pihenni a sok-sok munka, múltbe­li nélkülözés után, meg maradni is szívesen ma­radna még, hisz ott van­nak a fiatalok, kiket ne­velni kall. Ahogy ott ül a kályha mellett a kis széken és kissé meggörnyedve a tüzet piszkálja, meg is érzem egy pillanatra a tenger megpróbáltatást, szenvedést, amit a múlt­ban kellett elviselnie. Amikor arról beszél, hogy 1902-ben szabadult Pécsett, mint lakatos, pillanatra elhallgat, ta­lán arra gondol, milyen, jó is lenne, ha az ember újra kezdhetné az él°w. s most szabadulhatna Kaposváron. Mit harcolt ő az igazért a múltban, amikor bagóért dolgoz­tatták, becsapták a dol­gozókat. Talán ezért is lépett 1905-ban a szak- szervezetbe, amit nyolc magyarországi vasmun­kás alakított akkori munkahelyén, Beliscén. 1917-ben vett részt Já­nos bácsi az első sztrájk­ban. A rossz bérezés annyira elkeserítette a beliscei munkásokat, hogy beszüntették a munkát. A csendőrség azonban közbelépett és eltávolította a szervező­ket. Diósi bácsit hét tár­sával együtt átkísérték a szuronyosok a Dráván, s rájuk parancsoltak, hogy még hátranézni se mer­jenek, s tűnjenek el mi­nél hamarabb. / Munkakönyvébe azt írták: Horváth-Slavonia területéről örökidőre ki­tiltva. Hosszú munkanél­küliség után sikerült a Danubius-gyárban el- helyezkedTnie. A módsze­rek azonban itt is ugyan­azok voltak: ott csapni be a munkást, ahol csak lehet. Akkordban dolgoz­tak, mégis órabért fizet­ték ki nekik. Ezért két hétig sztrájkolt a gyár munkássága. Ha akkor be nem hívják a 44. gyalogezredhez, nem vi­szi el szárazon, mivel már kezében volt az idézés a Markó utcai bí­róságra. Persze a kato­nai parancsnokság is értesült »viselt« dolgai­ról és ettől fogva csak büdös szocialistának ti- .tulálfiák. 1919-ben ^élvtársai be­vitték dolgozni az Or­szágházba. A Tanács­köztársaság bukása után sikerült még egy dara­big meghúznia magát itt, de 1921-ben egy Höf­lich nevű gépmester be- áru.lta, mire azonnal el­bocsátották. Megint hosszú munkanélküliség következett. Végül elv­társai becsempészték a Láng-gyárba. 1923-ban sztrájk tört ki. Akkori­ban nagy merészség volt sztrájkot kezdeni, hisz a (nemkívánatos embereket egyik napról a másikra eltűntették a különböző megtorló különítmények. A Láng-gyáriak azonban ügyesen kihasználták a sürgős jugoszláv meg­rendelést. Három napi tárgyalás után a lakato­sok megkapták az órabér javítást. Diósi bácsi akkoriban esti tanfolyamra járt. A sikeres sztrájk után ál­landóan nyomában volt valaki. Bárhová ment, követte, figyelte a rend­őrség. Csak azt várta meg, hogy a tanfolya­mon kiosszák a »szamár- levelet« — ahogy tréfá­san a bizonyítványt ne­vezi — másnap már el is tűnt Pestről, mind'an be­jelentés nélkül. Pakson húzta meg magát, az Egyesült Hengermalom- ipari R. T. telepén. Azonban vérében1 volt az igazságtalanság elleni harc, innen is mennie kellett, mivel agitálni mert az igazgató ember­telen viselkedése ellen. Ezután alkalmi munká­ból élt idehaza Somogy­bán. »Kamtárkodott«, mivel túl jól ismerték ahhoz, hogy iparenge­délyt mert volna kérni. A felszabadulás válto­zást hozott az ő életében is. Megvalósult, amiért évtizedekig harcolt. 1948- ig önálló gépszerelő volt, 1949-ben a honvédséghez került, ahol üzemvezető- főgépész lett. A Vas- és Fémipart Kombináthoz 1954-ben ment dolgozni, azóta is ott van, jelenleg mint szerszámkiadó. Azonban a vasas szívet nem lehet elhállgattatni, a gépek most sem hagy­ják nyugodni. Még min­dig konstruál, tervez. Diósi bácsi kimerült a beszédben, kifújja ma­gát, a tűzre is rak egy keveset, mert jó meleg­nek kell a szobában len­nie, hogy az asszony meg ne fázzon, nemrég került ki a kórházból. Nagy teher ám, amikor öreg korára magának kell főznie, mosnia, ta­karítania, beteget ápol­ni, na meg az üzemben is ledolgozni a nyolc órát. , A fiókból fénykép ke­rül elő. Boldog, sugárzó arccal mutatja unokájá­nak. a négy éves Jancsi­kának a képét. Kará­csonykor feltétlenül fel­utazik Pestre, megnézi a fiát, na meg a Jancsikát, aki először szerepel az óvodában, s igazán csú­nya dolog lenne, ha a nagypapa nem nézné meg. János bácsi öltözköd­ni kezd, bepakolja az uzsonnát a kistáskába, munkába indul. Búcsúz­zunk él mi is Diósi bá­csitól azzal, hogy sok öröme teljen unokájá­ban, akinek már nem kell annyit szenvednie, mint neki. lanságból magukra hagyott gyerme­kek okozzák. Szomorú azonban, hogy a szülők nagy része nem okult az ilyen és hasonló szerencsétlenségek­ből, mert ha ezt tennék, nem lenné­nek ilyen sűrűek a gyermekek által okozott tűzesetek. Fejlődjön végre annyira a családi fegyelem, hogy a gondatlanság , és a szülők hanyagsága na kerüljön ilyen tetemes anyagi kárba és a gyermekek életébe. * * * Ez a hét ugyancsak bővelkedett tűzesetekben. December 3-án Máté Lídia 40 éves daránypusztai lakos benzinnel próbált tüzet éleszteni. A kanna tüzet kapott és a benzin rob­banásszerűen sietette szét. Máté Lí­dia harmadfokú égési sebeket szen­vedett. Állapota nem biztató. A la­kásban kisebb-nagyobb tűzkár kelet­kezett. A robbanás következtében a falon és a padláson repedés támadt. December 2-án Somogyszobra , kel­lett kivonulniuk a tűzoltóknak, ahol a réten hagyott parázs, széltől továb­bítva elérte az ott összegyűjtött ta­karmányt, majd felgyújtotta a kö­zelben lévő 4 éves fenyőcsemete-er- dőt. December 5-én Forró Lőrinc és Nagy József kürtöspusztai lakosok portáján, pusztított a kártevő láng. Az elégett takarmány és a szénné lett szerszámokból Forró Lőrincnek mintegy félezer, Nagy Józsefnek 1800 forintra tehető kára keletkezett. A tüzet a szabálytalanul megépített kémény közelében, a padláson tárolt széna meggyulladása okozta. A helyi társadalmi tűzoltók az állami tűzol­tók beavatkozásáig lokalizálni tud­ták a tüzet. Nyáron a szárazság és a meleg, a hidegebb idő beálltával a fűtési idény megkezdése jelent fokozottabb tűz­veszélyt. A balesetek és a tűzkár el­kerülésének egyetlen módja van: több felelősségérzetet, és legyünk elővigyázatosabbak! ***.**•♦♦♦, Bárdi Ödön, régi Vígszínház” könyv Írója. című

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents