Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-08 / 288. szám

Vasárnap, 1957. december 8. SOMOGYI NÉPLAP 3 Mik a veszteség okai a Középsomogyi Állami Erdőgazdaságban? Másfélmillió forint volt az elmúlt gazdasági évben a Középsomogyi Ál­lami Erdőgazdaság vesztesége. Me­lyek ejsjsek az okai, hogyan tovább? Ezekre a kérdésekre adott választ a gazdaság pártszervezetének taggyű­lése. A taggyűlésen Geleta Ferenc elvtárs, a pártszervezet titkára is­mertette az elmúlt gazdasági év ta­pasztalatait, s felsorolta, hogy miből tevődik össze a ráfizetés, s megkísé­relte megszabni a feladatokat. A be­számolónak azonban alapvető fogya­tékossága volt: hiányzott belőle az elemzés, a felelősség felvetése, a névszerinti kritika, a feladatok konk­rét megjelölése A hozzászólók viszont sokoldalúan rámutattak arra, hogy a veszteséget nagymértékben előidézte a társadalmi tulajdon védelmének elhanyagolása, a gyenge ellenőrzés, a fegyelme­zetlenség, lazaság. A gazdaság új főmérnöke jó né­hány példát mondott el: egy abrakos láda elkészítésére »csak« 46 árát irá­nyoztak elő. A központi takarítónők mintegy harminc százalékkal több munkabért kaptak a megengedettnél. A kardosfal erdészetnél van bognár és kovács, az erdészet vezetősége mégis külső szakmunkásokkal vé­geztetett el olyan munkát, amit sa­ját erőből meg tudott Volna valósí­tani. Miért voK veszteséges a csemete- termelés? — tette fel a kérdést Kar- tali László. Azért, mert az ültetésnél nem végeztéik el a szokásos fertőtle­nítést, s ennek következtében sok csemete ment tönkre. Elmondotta azt is, hogy gyakran nem megfelelő a szállított áruk osztályozása. Pél­dául I. osztályú anyagot II. osztályú­nak minősítenek. Cseh Gyula elv­társ, a gazdaság igazgatója egyes kerületi erdészek felelőtlensegérol szólt. Előfordulnak olyan esetelv, hogy a tehergéokocsivezetők egyet fordulnak, s elmennek máshová dol­gozni. A kerületi erdész mégis az egész napi fuvart igazolja. Egy másik felszólaló arról beszélt, hogy elvetettek harminc kilogramm akácmagot, s csak mutatóba kelt ki egynéhány. Mi ennek az oka? — kérdezte. A felelet: későn történt a mag vetése. Több felszólaló bírálta a gazda­sági vezetés, a termelés pártel- lenőrzésének fogyatékosságait. Rázsics Vince elvtárs megállapította, hogy zilált volt a gazdasági vezetés, a vidéken dolgozó vezetők nem kap­tak megfelelő segítséget munkájuk­hoz. Kiss Vince szerint oly nagy mennyiségű aktát kaptak a központ­ból, hogy így az erdészet vezetője nem vezető, hanem küldönc. Joggal kifogásolta felszólalásában Horváth elvtárs, hogy a pártszervezet veze­tősége és a gazdasági vezetés részé­ről gyenge még a végrehajtás ellen­őrzése. Kritika (nélkül fogadták a mérlegbeszámolókat. A mérlegbe­számolók mindig csak jót mutattak. És a vége az lett, hogy a gazdasági év veszteséggel zárult. A hibákhoz az is Hozzájárult, hogy lassan tör­tént meg az ellenforradalmárok el­távolítása, azok pedig, mivel tudták, hogy mi vár rájuk, nem is dolgoz­tak, sőt bizonyos esetekben szabotál­ták a munkát. A gazdaság egyik vezetője arról beszélt, hogy vannak vezetők, akik ígérgetnek a dolgozóknak, s sűrűn előfordul, hogy nem teljesítik ígére­tüket. A hibákat elősegítette, hogy a pártszervezet és a gazdaság­vezetőség egyes tagjai nem tud­tak összhangban dolgozni, sőt nem egyszer veszekedtek egy­mással. Hogy mi volt a veszekedés hatása, ezt jól példázza Félix György felszólalása, aki elmondotta, hogy a dolgozók kijelentették: hadd vesze­kedjen a vezetőség, legalább nem foglalkoznak velünk. A taggyűlésen szó esett arról, hogy a hibákért ki a felelős. Ha ar­ról van szó, hogy jutalmat adnak, akkor akadnak emberek, akik szin­te tolakodnak, hogy részesedjenek az anyagi javakból. Amikor a felelős­ségről van szó, akkor »mindenki« fe­lelős, csak azok nem, akik a hibát elkövették. Az egyik . felszólaló arról beszélt elítélő hangon, hogy a gaz­daságban megindult az aktahadjárat. Senki sem akarja vállalni a felelős­séget. Több felszólaló helyesen be­szélt arról, hogy a hibákért felelős a gazdaság kollektívája, a dolgozók, a gazdasági vezetőség, a pártszerve­zet tagjai. Nagy Miklós elvtárs fel­szólalásában felelősségteljes hangon kijelentette: »Szégyenletes eset a gazdaság vesztesége«. Hol a kivezető út, s melyek a fel­adatok? A felszólalók helyesen lát­ták a feladatokat. Emelni kell a termelékenységet, jövedelmezővé kell tenni a gaz­daságot. A siker kulcsa a gazda­ság pártszervezetének, a kom­munisták jó munkája. Reális tervkészítés, ennek ismerte­tése növeli a dolgozók aktivitását. Vezetni kell a tömegeket a tervek teljesítése érdekében. Joggal álla­pit etta meg az egyik hozzászóló, hog} a vezetőség legyen vezetőség, töltse be hivatását. A szilárd mun­kafegyelem szintén emelője a tervek teljesítésének. Növelni kell a dol­gozók felelősségérzetét a célok, ter­vek megvalósítása érdekében. A vitában felszólalt Illés Dezső elvtárs is. A hibák okairól és a fel­adatokról szólva megállapította: alapvető fogyatékosság volt a párt- szervezet egységének hiánya. A gaz­daságban nagy mértékben elszapo­rodott az intrika. Előfordult, hogy 1950-ben történt és lezárt üggyel jöt­tek elő egyes intrikusok. A tavaszi aktíva után beképzeltség, önteltség lett úrrá a vezetésben. Nem volt meg az összhang a pártszervezet, a gazda­ságvezetés és a szakszervezet között. Külön utakon járt a gazdaságveze­tés, a párt- és a szakszervezet. Harci feladatként szabta meg, hogy szakítani kell az önteltséggel, a beképzeltséggel. Meg kell teremtem a vezetésben az összhangot. A vezetők legyenek fi­gyelmesebbek, udvariasabbak az em­berek iránt. Mert ezen a téren még vannak hibák. A siker fontos elő­feltétele a párttagság, a kollektíva erejére való támaszkodás és a kom­munisták aktivitása. Ezért a kom­munisták bátran tárják fel a hibá­kat, .személyekre való tekintet nél­kül. Nincs és nem is lehet helye a hivatali félszegségnek. Befejezésül Illés elvtárs arra hívta fel a vezetőség figyelmét, hogy bát­ran dicsérje a jó dolgozókat és bí­rálja a negatív jelenségeket. Hogy a taggyűlés sikeres volt-e, azt az élet, a következő időszak eredményei fog­ják eldönteni. A Középsomogyi Ál- !ami Erdőgazdaság dolgozói az üze­mi pártszervezetek vezetésével sok szép eredményt értek el. Minden reá­lis feltétele megvan annak, hogy a gazdaság dolgozói a pártszervezet ve­zetésével ezután is eredményesen munkálkodjanak. Suri Károly MEGHÍVÓ Folyó hó 12—13-án (csütörtökön, pénteken) BUDAPESTI CUKRÁSZAT ÉS HIDEGKONYHA ÜZEMÜNK készítményeiből árubemutatót tartunk, melyre mindenkit meghívunk és várunk CSEMEGE 120. SZ. BOLT, Május 1 utca 16. DCle&fiLtz Qena taniió i\AG1üEí\CS Kedves Tanító bácsi! E ngedje ír eg, hogy ismét úgy szólítsuk, mint valamikor az iskolában, amikor bennünket az olvasás, a betűvetés mes­terségére oktatott. Igaz, azóta eltelt néhány esztendő, ön megöre­gedett, mi családos emberek lettünk, s most gyermekeink koptatják az iskola padjait. Hosszú évek teltek el azóta is, amióta utoljára lát­tuk egymást. Sokszor terveztük, hogy felkeressük, de valami min­dig közbejött. S most a napokban úgy került útunk, hogy megláto­gathattuk iskolájában... Nagyon készültünk erre a találkozóra. Készültünk, hogy be tud­junk számolni életünkről és eddigi munkánkról, barátainkról, is­kolatárs ainkról, az ön volt tanítványairól. Dehát... Úgy, mint az iskolában, most is az történt, hogy rosszul készültünk, ön, tanító bácsi most is többet tudott nálunk, ön, aki távol, egy csendes kis pusztán tanít, sokkal jobban tudja, mi történt tanítványaival, mi lett a sorsuk, mint mi, akik járjuk a megyét, 6 többet vagyunk em­berek között... Végtelenül jólesett az a fogadtatás, amelyben bennünket, volt tanítványait részesített. Az ölelés, a csók, s hogy Ön ünnepnek ne­vezte azt, hogy volt tanítványai felkeresték, nagyon meghatott ben­nünket — kissé meg is szégyenített azért, hogy oly ritkán látogat­tuk meg eddig, s köszöntük meg azt, amit értünk és a több száz ta­nyasi gyermekért tett... Fényképeket nézegettünk... Ott álltunk az iskola előtt, ön minden esztendőben, vizsga után lefényképezte a mezítlábas, sok­szor foltos ruhába öltözött tanulóit, hogy eltegye kedves, örök emlé­kül. Most elmondotta, hogy téli estéken feleségével gyakran előve­szik a fényképalbumot, s egyenként, névszerint elsorolják, mi lett »gyermekeikből«. Ez férjhezment, az megnősült, az a buta disszidált, ezek rendes, becsületes emberek lettek. S Önök akkor örültek iga­zán, ha gyermekeik többségére azt mondhatták, hogy becsületes em­berekké váltak... Amíg ott voltunk, sokat meséltek nekünk életükről, de még töb­bet volt tanítványaikról. Legtöbbre névszerint emlékeztek. A Kré- nusz-pyerckekre, Káplár Józsira, a Kisdeák-testvérekre és másakra. És mennyire fájt, s milyen végtelenül sajnálták, hogy egyik leány- tanítványuk, aki csinos, helyes nagylánnyá serdült, korán meghalt. Nem haragudott meg, ami kor elmondottuk, hogy nád­pálcáját mi vagdostuk be, amely darabokra tört akkor, amikor va­lamelyikünket rendre akart utasítani. Nem tagadjuk... Abból a nádpálcából nekünk is kijutott, de ezt nem felróni, hanem megkö­szönni akarjuk önnek. <. Még kedves feleségéről, Mária tanító néniről is meg kell emlé­kezni ... Nem emlékszünk, hogy amikor ottjártunk Önöknél, elmon­dottuk-e, hogy Mária tanító nénitől jobban féltünk, mint öntől. Szigorúbb volt, jobban megkövetelte a leckét, de azért ml mind­kettőjüket végtelenül szerettük ... Tanító bácsi! Bocsásson meg... Nagyon készültünk erre a ta­lálkozóra, de úgy jártunk, mint az iskolában... Szerettük volna el­mondani, megköszönni Önöknek azt a sok szeretetet, amivel bennün­ket, valamennyi tanítványukat elhalmoztak... Megköszönni azt a 44 esztendőt, amit a magányban. Darvas-pusztán és Nagydencsen eltöltöttek. Igaz, azt mondották Önök, hogy szeretik a csendet, azért maradtak a pusztán. De azt is tudjuk, hogy szeretik az életet, sze­retik a színházat, szeretik a szórakozást. Hiszen nemrégen, amikor a kaposvári színészek Inkán a Kérőket adták elő, majdnem száz forintot kiadtak kocsira, jegyre, csakhogy az előadást megnézhes­sék ,.. Szeretik a csendet, de mi úgy látjuk, s úgy érezzük, hogy sokkal jobban szeretik hivatásukat... Szerettük volna megköszönni azt, amit értünk, szegény cseléd- gyermekekért teltek. Azt, amikor téli napokon segítettek lehúzni lábunkról a ráfagyott, szakadt csizmákat, bakancsot, s odaültettek bennünket a kályha mellé, hogy megszáradjunk. Szerettük volna megköszönni, hogy megosztották velünk ebédjüket, mert látták, hogy csak egy darab kenyeret majszolunk. Ezt akartuk elmondani, tanító bács; dehát,.. E gy-két esztendő, s mindketten nyugdíjba mennek. Kis há­zat szeretnének vásárolni a Balaton mellett, s ott kipihenni a fél évszázados tanítás fáradalmait. Mit mondjunk most, volt ta­nítványaik, akik Önöknek köszönhetik, hogy hazájukat szerető embe­rek lettek... Talán először azt, hogy sok ilyen tanítója legyen az országnak, mint Klespitz Jenő és felesége, Mária néni. ' Két hálás tanítványa nevében: Szalai László. VASÁRNAPI TÁRCA „Az volt a jó, az a Tisza Pista? Autónk megállt az iharosi úton, a falu közepén. Tanácstalanok vol­tunk, nem tudtuk, a párttitkár mer­re található. Három cigányember jött felénk, tőlük kérdezősködtünk. — A párttitkár?... Olyan itt nincsen, legalábbis mi nem tudjuk kérem — és egymással tanakodtak. — Tanácselnök az van, éppen itt a kiskasitélyban székel, de a párt- titkár? Kiszálltunk a kocsiból, hárman, a megyeszékhely emberei. Körülnéz­tünk. Arrébb látszott az elkerített, lakatlan, széthurcolt nagykastély, a gondozatlan park, eraitt a késő őszi domboldal faketedett. A kis- kastély is gondozatlannak, dü fede­zőnek látszott, a folyosó ablakai betöredeztek. Dél körül járt. Csend volt a ház­ban. A nagy előcsarnok egyik ajtaja mögül nevetés hallatszott. Benyi­tottunk. Két földrendező, meg egy piros arcú, középkorú, kövér pa­rasztember nézett ránk kíváncsian. Bemutatkoztunk — már ahogy ilyenkor az lehetséges — lakezel- itlümk, érdeklődittülnk. Az d'énk, gyorsbeszédű parasztember vála­szolt — Mindjárt jön az elnök 'kartárs, ebé | ?1 — mondta és készségesen kalauzolt át az elnöki előszobába. Ott megálltunk, jött velünk a két földrendező is. A parasztember, minit aki nagyon bejáratos ide, nekitámasztotta a hátát az aznap egyik helyen ki­dőlt cserópká] vitának, s elkezdett tréfálkozni. Politikai vicceket mon­dott * jól bekTTiolegodott a dolog­ba. A kastély állapotánál kezdte, s egészen a »szoutnyikig« jutott el. Járatos lehetett a tréfacsinálásban, mert komolyan beszélt, de szemé­nek hunyorgásából és a csattanók jó elhelyezéséből mindezt ki lehe­tett venni. Csak bizonyos idő múl­va kezdtünk gyanakodni. A tréfák mögött ott Volt a gúny az új vi­lágról. Még véletlenül se szólt a régiről, vagy az ellentáborról. A két földrendező .guruit a neve­téstől. Néha összenéztek, hátunk mögé kerültek, nekivigvorogtak a falnak. Mindebben benne volt: »na ez is jól meemondogatja a ki­küldötteknek.« Ekkor azt mondta a tréfam-ester — aki szemmellát- haitólag élvezte a hatást: — Hallották?... Megállt a szput- nyilc az égen... Beleakadt a magas életszínvonalba... A két földrendező összecsapta a kezeit, nekiguggolt valósággal a földnek, úgy hahotázott. Adták alá a lovat. Kevés gondot fordítottunk rájuk, nem zavartattuk .magunkat, nem ők voltak a fontosak, hanem ez a parasztember. »Ezek azelőtt bele se törölték volna kapcájukat ebbe az emberbe. Most, hogy te kellett, szállniuk a magas lóról, legalább kihasználják ellenünk, ha már nem uralkodhatnak rajtuk« — gondol­tam. Nyugodtak maradtunk és a szput- nyik valódi jelentőségére tereltük a szót. (Erről a szemérmes nyugodtságról egyébként jó volna néha elgondol­kodnunk. Azért vágunk jó kénét néhány otromba dologhoz, azért védekezünk, mert nem támadunk. S ez úgy tűnik, mintha nem ne­künk volna igazunk.) Az egyik, a fiatalabb lovaglónad- rágos, csizmás egyszer csak közbe­szólt: — És mondják, hogyhogy ez a gömb ott nem' ég el, hisz közelebb van a naphoz... Vagy nem?... Ránéztem. A betegesen sovány arcról a tehetetlen rosszindulat csak úgy sugárzott. »Ez annyira os­toba, hogy azt hiszi, nem tudjuk róla, hogy ő ezt tudja, csak ben­nünket akar vizsgáztatni?« Most már világos volt, milyen környezetbe kerültünk. Dehát az ilyenről az ember nem beszél, ha­nem szép lassan ellentámadásba megy át. Átveszi a módszereket és saját fegyverükkel veri meg őket. Szóval szép aprólékosan elmagya­ráztuk neki, amit az újságok is ír­taik. A szájába rágtuk, mint a de­dósnak az óvónéni szokta. Hiába, kérem, ez az ideológiai küzdelem. A parasztember láthatóan nem szerette a hosszú, tudományos ok­fejtéseket, így újra felröpített egy viccet valamelyik mai politikusról. De, érezvén az ellenszelet, rögtön mentegetőzött: — Nem baj úgye, hisz mindig is volt vicc a politikusokról... Most sem árt ez nekik, nem igaz? — Hát persze — mondom ón — azelőtt a Gömbös nagy orrát nép­szerűsítették. .. A parasztember egy pillanatra elgondolkodott, aztán elkomolyod- va vágott oda egy új témát. — Az volt a jó politikus, az a Tisza Pista. Legalábbis az öregek ezt mondják... Majdnem elállt a lélegzetem. Hol él ez az ember? Kapásból vágom rá azért: — Ez ízlés dolga... Magának le­het, hogy jó volt, nekem nem.., Ha csak azt nézem, hogy ő küldte vágóhídra a munkás- és paraszt­százezreket az első háborúban... Mindenki nevetett és társaim folytatták az érvelést, majd meg­érkezett az elnök, aki egyben párt­titkár is volt, s így barátságosan elváltunk egymástól. A parasztember mondata Tisza Istvánról, a legreakciósabb úri, nagybirtokos-politikus feldicsérése nagvon mellbevágott. Míg késő este hazafelé jöttünk, elgonlolkoztam rajta naivon. A parasztember viszonya a »nad- rágosokhoz« bizonyos fokig érthe­tőnek tűnt előttem. Legfeljebb azt kifogásoltam, hogy a bizalmatlan­ság helyett a leplezett kifigurázást tapasztaltam nála. Ez a dolog azon­ban még a Tisza Pisták ideiéből maradt meg a parasztságban, akik mindenképpen és mindem módon megcsalták őket. Az semmiképpen nem csoda, ha a kastély urát veti meg az alattvalója. Az persze igen, ha ma néhány paraszt nem tud kü­lönbséget tenni. Dehát ez önérzet kérdése és az időé. Ez az ember nem tud még különválasztani. Nem annak a volt paraszttársának a fiát látja maga előtt, akinek apja a városba mene­kült, mert a múltban dob alá ke­rült a birtoka és akit ez a hatalom segített a művelődés oly fokához, hogy íróember válhassak belőle. Ez az ember úrnak néz és gúnyol, de nem alázatoskodik. mint azelőtt Erre már megtanítottuk türelmünk­kel és elnézésünkkel, de arra még nem jött rá, hogy valójában egy­nek tartson magával, s le ne nézzen, mert a városban élünk. Mondom ez a része az ügynek nem túlságosan bántott, hisz sok másik narasztembert ismerek, aki­vel emberi kapcsolataim vannak, nekem is, más városi vezetőknek is. Az a másik dolog. Tisza István vlsszasírása, az jobban izgatott. Hol élnek még nálunk emberek? A társadalom, a tudomány közössége győzelmének korszakában, amikor egyre nyilvánvlalóbbá válik a nagy­birtoknak, a tőkéseknek és ingyen­élőknek, a régi világnak a rothadá­sa, éppen akkor rántják vissza gon­dolataik a még messzibb múltba. Azt hiszem, éppen a kollektivitás rémes elképzelése, a Tisza István- féle politikusok tegnapi és mai maradványainak aknamunkája miatt bújnak el a mai kor gondo­latai elől Az ilyen embernek nincs idő­érzéke. Elfelejti, hogy a Tisza Ist* ván-komak mindörökre vége. El­felejti a kastélyt, amely uralkodott ■rajta, amelynek romjaiba pedig szinte belebukik. Hogy mindettől megszabadult, szinte teimiészietjes- nek tartja. A baj ott van, azt hiszem, hogy, nem ismeri a történelmet, a köny­veket, s mi keveset beszélünk ve­le erről a múltról. Márpedig ha ezt tennénk, emlé­keztethetnénk őt egy régi vjers utolsó szakaszára is. Majakovszkij írta majd negyven éve: »Még hegy­ként maredeznek a koronás fejek, s burasod-raj fefcertéll, mint féli varjúcsapat, de már rhunkás láva­folyó tüze sistereg s a párt krá­terén át a föld színére csap...« Az idő dolgozik. Az időben az egyszerű emberek valódi akarata ■bontakozik ki. Negyven év és a ko­ronás fejekről majd minden korona lehullt, negyven év és hol vannak a Tisza István-féle . politikusok, negyven év és. eljött a parasztem­ber ideje is — bármennyire nem hisz benne, bármilyen messzi li- dércfény meséjével izgatják kép-. zoLetét. (tett vasi ‘íéMK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents