Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-06 / 286. szám

-TVT* 77 VTTYTT 77777777777777 TTTVy»TTT7TYTTT’rTTYYTTT77TTY7TTV7¥TY!r»-7YT»TTTTyTfTT7TT7TYYTYYTTTTTTTYr7YTTT TT TVYTTTT Szobanövényeink féli önfözése A szobanövények téli öntözése nem könnyű feladat. Több vizet adunk az erősen begyökerezett virág­nak, mint a frissen átülte tettnek. Az agyagos kötött föld tovább bír­ja a nedvességet, mint a homokos virágföld. Az is előfordul, hogy egyik-másik cserepes föld nagyon kiszárad. Ez esetben a talaj nagyon összezsugorodik, a föld és a cserép közt néhány mm-myi hézag is kelet­kezik, annyira, hogy a víz keresz- tülszaiad rajta. Ez esetben a cse­repet vizbeállítva áztatjuk, hogy a föld ismét teleszívódjék vízzel. Mi­ről állapíthatjuk meg, hogy kell-e öntözni, vagy sem? Igen jól bevált módszer a cserepek kopogtatása. A száraz föld a cserépben kongó han­got ad, a nedves mély hangot hal­lat. Útbaigazít minket a levelek sárga színe is. Azonban nemcsak a kevés víz, hanem a túlöntözés is káros. Ilyenkor levegő hiányában a szó szoros értelmében megfullad a növény. Ezért helytelen, ha a nö­vény alatt lévő tányérkában, vagy cserépben áll a víz. A növények zöme a párás leve­gőn érzi jól magát. A lakásokban éppen a párás levegőt nehéz bizto­sítanunk. Különösen a központi fű­tés szárítja a szoba levegőjét. He­lyezzünk ezért a fűtőtestre mázat- lan cserép-víztartókat.. A vaskály­hákra üs szerelhetünk vízzel telt edényeket, azt is jegyezzük meg. hogy a hűvösebb helyen és alacso­nyabb hőmérsékleten tartott növé­nyeket csák mérsékelten öntözzünk. A napsütéses, világos szobában 15 —18 hőfokon tartott fikuszok talaja nyirkos legyen, de nem túl vizes. Az aszparágusz jól tűri a szárazságot. Ha a begóniát 15—18 fokos helyen tartjuk, ha óvjuk a huzattól és nem engedjük, hogy a földje kiszáradjon, úgy télen is 6—3 hétig virágzik a szobánkban. Helyesen tesszük, ha a kolokázia leveleket időnként vizes ruhával lemossuk, ezzel csökkentjük a lakás száraz levegőjének káros ha­tását. A. kaktuszfélék télen csak 8— 10 fokos világos helyiségben érzik jól magukat. A teleltetésükre igen alkalmasak az ablakok, az ablak kö­zötti rész, vagy a fűtetlen szoba, de a három fok alatti levegő már káros a kaktusznak. A kaktuszféléket télen csak 8—10 naponként szabad öntöz­ni. Külön gondot jelent a vízipálma öntözése. A vízipálmás cserepet nyá­ron célszerű vízzel telt edényben tartani, télen viszont £sak felülről szabad öntözni. A filodendron meleg helyiségben bőséges öntözést, sőt permetezést kíván. Hűvösebb szobá­ban ritkábban öntözzük. Bővebben öntözzük a pletykát. Az ajándékba kapott ciklámen öntözésére külön gondoljunk. A ciklámen rendszerint 12—14 hőfokú párás üvegházakból kerül a szárazabb levegőjű laká­A piacokon a háxiasnsonyoh kedvelik az édes, vajas túrót. Annál nehezebben talál vevőre a savanyú vagy túl hevített parázstúró. , Sokan úgy gondolják, hogy a parázs vagy savanyú túró gyengébb minőségű tejből készül, pedig jó zsíros tejből is lehet rossz túrót készíteni. A me­leg helyen gyorsan altatott tejből például csak kevés és savanyú túrót nyerhetünk. Altkor kapunk édes, va­jas túrót, ha pincében vagy hűvös kamrában lassan altatjuk meg a te­jet, Az altatásra legjobb a cserépkö­csög. A hűvös helyen altatott tej nem lesz savanyú, az ilyen aludtej- ből édes, vajas túrót hevíthetünk. Abban az esetben, ha az aludtejünk savanyú, akkor a hevítésre szánt edénybe három ujjnyi vizet langyos­ra melegítsünk, aztán ebbe tegyük bele a hevítésre szánt aludtejet. A hevítést csakis a tűzhely szélén vé­gezzük el, mert az erős tűzön heví­tett túró kemény, parázs lesz Szép darabos túrót úgy kapunk, hogy az aludtejet a hevítésre szánt edénybe nem öntjük, hanem 'kanállal dara­bosan szabdaljuk bele. Végül a kész túrót ne öntsük zacskóba, hanem ritkább fonású vesszőkosárba. Terít­sünk tiszta fehér kendőt és abba öntsük bele a kihevített túrót. sokba. Kevésbé érzi m*g a környezet. változást, ha a lakás hűvösebb és vi­lágosabb helyére rakjuk. A túlzott öntözés következtében a levedai és bimbói hamar lerothadnak, ha pedig kevés vizet kap a virág, a levelek is lekókadnak. Tehát a cserép soha­se legyen száraz, de a víz ne áll­jon alatta. Helyes, ha a cserép szélé­nél öntjük a földre a vizet, hogy a gumóik felső részéből fejlődő bimbó­kat, levélnyeleket ne érje víz, mert a víz a bimbók nyálkásodását okoz­za. Nam tűri a lúgos, meszes vizet sem. Gyermekeknek való ügyességi játékok Sok vidám órát sze­reznek a gyermekek­nek azok a játékok, amelyek ügyességüket ítészük, próbára!. Is­mertetünk itt egyné­hányat: »Ég a kezem!« A játékosok szoros kört alkotnak s tenyerü­ket előre nyújtják. A játékvezető a kör kö­zepén áll, s igyekszik valamelyik játékos tenyerére ütni. A já­tékos úgy védekaeik, hogy tenyerét villám­gyorsan visszahúzza. Alánok a tenyerére ütöttek, az lesz az új játékvezető. A játék­nak gyors ütemben kell folynia, a játék­vezetőnek hol az egyik, hol a másik játékos tenyerére kell pályáznia. »Hol a gyűrű“!« Gyű­rűt húzunk fel egy hosszabb zsinórra, a zsinór végeit egymás­hoz kötjük. A játéko­sok körbe állanak, s kazükbp tfoigjáki , Ji gyűrűvel ellátott zsi­nórt. A játékvezető a kör közepén áll. A jrf okosak é'szr©vé!fie-i nül egymáshoz tol­ják a gyűrűt, s min­dent elkövetnek, hogy mozdulataikkal a já­tékvezetőt magté*- vtesszék. A játékvezető a gyűrű keresés« köz­ben annak a játékos­nak a kezére üt, aki­ről feltételezi, hogy pillanatnyilag a gyű­rű nála van. A meg­ütött játékosnak azon­nal el kell bocsájta- nia a zsinórt. Ha a gyűrű tényleg a mar­kában van, ő lesz a játékvezető. »Értem, értem!« A játékosok kört alkot­nak, a játékvezető egy bizonyos állatra, vagy élőlényre gondol, s mozdulatokkal és arc­játékkal igyekszik a játékosoknak meg­magyarázni, milyen ez az áüAat, vagy élő­lény, milyen nagy, hogyan jár, mit szo­kott csinálni stb. Öt­hat hasonló ismertető- jelet mutat. A játéko­sok minden egyes jel­re karban válaszol­nak: -Értem, éltem.« Végül a játékvezető kilép a körből. A já­tékosok most hátat fordítntniak a körnek. Karjukat i'átranyújt- ják. A játékvezstő icüé-oda járkál előt­tük, s akinek keeét megérinti, annak gyorsan meg kell mondani, melyik ál­latról van szó. Ha helyes választ adott, a játékvezető ~igen«-t kiált, s a kör körül szaladni kezd. Az, aki helyeslem válaszolt, szintén szaladni kezd, de ellenkező irány­ban. Aki gyorsabb a két futó közül, s el­sőnek ér az üres hely­re, beáll a körbe. A másik lesz az új já­tékvezető. •j©©O©öG©QeOOG©OO©©©©Q©©GOOO©Q©Ö©©©0©©©©O©O©OwQ©©oA:A^uvu<i>©ö©©ö©©©©©OXl>©ü©©©QO0 Fény távíró Helikopter Villanyvasút a karácsonyi játékok között — Ez azért keli — magyarázza a lehet összerakni. Leendő fizikusokat vállalat munkatársa —, mert a gye- szüleik kis fénytávíróval lephetik rekek nem veszíthetik el így a kul- meg. A lendkerekes autó ezer válto- csot. Ugyanis hozzá Van kötve, s zatban kerül most is forgalomba. A nem is rozsdásodhat meg a vízben, legérdekesebb egy olyan kocsi, amely Mindig tudtam, hogy a felnőttek mert a kulcs is műanyagból van. ha nekiütközik — mondjuk a szék legalább annyira szeretnek játszani, Sok izgalmas és érdekes darab lábának, szétesik. Van egy krokodilus mint a gyerekek. Mulatok is mindig, Van niég a felhúzható és különféle is a lendkerekes játékok között, ha egy olyan családhoz hívnak meg, mozgó játékok között. Mindenki tét- amely hűen utánozza a krokodil csú- ahol az orgonasípok szépen sorakoz- szését megnyerte az oroszlán, amely szó-mászó mozgását, naiv, s a három éves Évike hajas- állítólag átugrik egy cellulóz lapon. A kislányokra a műanyagból ké- babájától a gimnazista Laci gomb- Érdekes elektromos megoldás segít- szült edények, bútorok egész soka- focijáig az este során minden kézbe gégével teszi ezt. De a bemutatón — sága vár. Különösen örülnek majd a kerül. Most is csupa felnőtt és ko- akárhogy kapacitáltuk — nem volt különféle színű hímzés-elemeknek, moly ember gyűlt össze a Sport- és hajlandó rá. amelyek segítségével a legkülönbö­Hangszerbolt karácsonyi játékai ki- _Avatatlan a kezünk — sajnálko- zőbb mintákat rakhatják össze. És á llításának megnyitójára és csak né- az ggy^ újságíró. _ Majd a baba is annyi van. hogy mindenki­h ány újságíró hozta el a kisfiát, meg gy e r í ‘ k c k nik megteszi, a kislányát, de mar ez a Pár Uj tórS3Bjátékok is bűinek forgá­séra fért nagyon a játékokhoz, mert lomba Hadd említsem meg közülük a Himalája nevezetűt, amelynek az az újdonsága, hogy a lap, amelyen a figurák mozognak, nem vízszintes, mi játszottunk Kezdtük a szép és nem is túlságo­san drága villanyvasúttal, amelyet kapcsológombbal lehet igazítani és - „ , „„ fut előre, vagy hátra, ahogy éppen :ikarjuk. Alagútba is szalad a vasút nek kedvére és tetszésére lehet vá­lasztani. Kis baba, nagy baba, hajas baba, álmos, szende szemmel, bár­sonyruhában meg dirndliben. De azt hiszem, a legnagyobb sikere a Svejk babának lesz, amelyik különféle helyzeteket tud elfoglalni. Fából készült játék is temérdek vara Egy hinta mellé szerelték fel Mikor látták, hogy Apó úgysem — és" mindezt 120 forintért teszi. Ez- borsos. 38 formt. Lesz aztán dket; s a kjs vonatok, lógó nyelvű után a helikoptert vesszük elő. Ez Kincses sziget, Autóverseny cec.n, ^axlikutyák, mackók és elefántok is magyar gyártmány. Csak egy a Csiga-biga, Ki dob többet és egy vidáman járnak körbe. hibája: a levegőbe még nem emelke- o.yan is, aminek -Hárem kis ma ac- p^r szóval csak ennyit a legszebb dik. Áztam egy műanyag hajó jár a clme- és legérdekesebb karácsonyi játékok­kézről kézre. Negyven forint körül A szórakoztató játékok közé tar- ról. Persze mindent nem akarok el­van az ára és ezért egy bóját is ad- tozik az az új dominó is, amelynek árulni, mert akkor nem lenne semmi nak hozzá. darabjaiból a föld különböző részeit meglepetés. Valamikor nagyon régen, mikor az Erdőkben még pillangó járású tündérek és gonoszán vijjogó bo­szorkányok tanyáztak — élt egy nagyon szegény ember. Ez a nagyon szegény ember egy nagyon magas hegy oldalában la­kott egy nagyon nagy erdő szélén, egy nagyon picike házikóban. Olyan szegény volt ez az ember, hogy még jeleséget sem kapott magának. Egyedül élt, egyedül dolgozott, s ha elfáradt a napi munkában, egye­dül ült le házikója elé pihenni. Volt egy különös titka ennek a nagyon szegény embernek — a szí­ve aranyból volt. A nagy hegy lábánál ki.s falu feküdt, s ebben a kis faluban sem laktak gazdag emberek. Cyr'keik foltozott ruhában, mezí*láb jártak, édesség se jutott nekik és mesét se igen hallottak, mert szüleik nem értek rá, hogy meséljenek nekik. Annál nagyobb volt a boldogsá­guk, mikor időnként eljött hozzá­juk valaki, aki zsákjában cukorkát és játékot hozott. Bizony, a nagyon szegény ember már egész hónap­ban készült erre az útra. Napi munkája mf^leUst [játékokat farig^ csálit, s ami pénzt nélkülözhetett, azon cukrot vett a falusi boltban. Ezt osztotta szét azután igazságo­san. 1 Minden hónap utolsó vasárnap­ján a gyerekek már kijöttek eléje a határba. — Jön az Apó! Jön az Apó! — kiáltották, ha meglátták. A felnőttek eleinte csodálkoztak, hogy miből telik ennek a nagyon szegény embernek ajándékokra, de azután rájöttek, hogy sajátmagáiól neonja el a jobb falatokat. Ám hiába mondták neki, hogy ne hozzon többé semmit, 6 csak jött a maga aranyszívével és hozta, ami tőle tellett. Mikor látták, hogy Apó úgysem hallgat rájuk, meghívták legalább )egy (kis imeleg éltéire. Hol ipgytüc, hol másik falusi háznak lett Így a vendége, s míg a férfiak pipára gyújtottak és az asszonyok a tűz­hely körül sürgölődtek, a gyerekek az ő lábaihoz telepedtek. Ilyenkor azután mesélt nekik a ne?/?, ♦4MT« «04 ♦ * •­AZ ARANYSZÍVŰ APÓ virágokról és a madarakról, a tün­dérekről és a boszorkányokról. Csodálatosan tudott mesélni. A kis falusi gyerekek áhítattal hallgatták. — Ugye, eljössz megint, Apó? — kérdezték, mikor búcsúzni ké­szült. — Hiszen tudjátok, hogy eljövök! — válaszolta mindig. Az évek múltak és 6 eljött. Csak az volt a baj, hogy érezte öregsé­gét. Keze már nehezen faragta a játékokat, s már annyira elszegé­nyedett, hogy egyszer igazán nem, tudta, miből vegyen cukrot a gye­rekeknek. Amint szomorúan töpren­gett, kopogást hallott kis házikója ajtaján. — Tessék! — mondotta udvaria­san. Legnagyobb' bámulatára regy csodálatosan szép tündér lépett be. — Ne búsulj Apó! — szólalt meg a tündér. — Ezentúl én fogom meg­tölteni a zsákodat, hogy ajándékot vihess a gyerekeknek ! A szegény ember meg sem tudta köszönni a felkínált segítséget, mert a tündér azon-nyomban eltűnt. De hónap végére csodálatoskép­pen tele lett a zsákja finomabbnál finomabb édességekkel és szebbnél szebb játékokkal. A falusi gyerekek ámulva kérdez­ték tőle: — Apó, hol vetted ezt a sok drá­gaságot ? — Az az én titkom-... — mosoly­gott a szegény ember és mérhetet­lenül gazdagv/ik érezte magát. Az évek pedig múllak. Apó még öregebb lett, s egyszer, mikor a ha­vas téli napon elindult, a falu felé, érezte, hogy meg kell állnia, mert nem, bírja tovább az utat. Ugyan­akkor dermesztő szél kerekedett és mintha a földből nőtt volna ki, megjelent előtte egy csúf bo­szorkány. — Látom, nehezedre esik már a járás! Ideje lenne, hogy a halál el­jöjjön érted — rikácsolta gúnyo­san. — Ne, még ne jöjjön értem a ha­lál! — kiáltotta rémülten a szegény ember. — Ki vinne akkor ajándékot a gyerekeknek? Ebben a pillanatban elállt a szél és aranyhintó állt meg az úton. De mintha nem is lovak húzták volna, hanem egyenesen a felhőkből eresz­kedett volna alá. A szegény ember ámulatból bá­mulatba esett. Hát még mikor az aranyhintóböl kiszállt egy csodála­tosan szép tündér. Éppen az a tün­dér, aki házikójában egyszer meg­látogatta. — Ne fél, Apó! Nem fogsz meg­halni ~~ mosolygott rá a szegény emberre. Hiába Tikácsolt a boszorkány, a tündér intett és védelmező arany­köd borult kettőjükre és a hintá­ra. — En wem engedlek meghalni! — folytatta a tündér. — Magammal viszlek felhő-palotámba és ott fogsz lakni. Tündéreim a te parancsodra olyan édességeket és olyan játéko­kat fognak készíteni, amilyent akarsz. — De ki viszi majd le őket a fa­luba? — kérdezte félénken a sze­gény ember. — Te fogod levinni évente egy­szer, ha leszáll az első hó, s fehér lepel borul a földre. Felülsz erre az aranyhintóra és odaröpülsz raj­ta, ahova kedved tartja. Egyszerre millió alakot ölthetsz és nemcsak a falu, de a világ minden gyerekéi megajándékozhatod! A szegény ember alig tudta Kö­vetni a tündér szavait. — Bocsáss meg, de mindez, olyan hihetetlen... — suttogta. Pedig elhiheted!... A világon minden gyerek repesve fogja várni a napot, amik&r eljössz, s mivel- télen jössz el, Télapónak fognak hívni... — Köszönöm, Tündérkirálynő! — Tnondta megrendülve a szegény em­ber, mert úgy gondolta, hogy aki­nek ilyen hatalma van, az csak a tündérek királynője lehet. — Lenne még valami kérdésed? — kérdezte a tündér. — Igen, ha megengeded... — re- begte szerényen az Apó. — Látni szeretném még egyszer a falusi gye- rekekeket, hogy elbúcsúzhassak tő­lük. .. A tündérkirálynö bólintott. — Jól van, akkor most leviszlek a faluba! Kinyújtotta kezét a szegény em­ber felé és besegítette a hintóba._ Mikor megérkeztek a falu hatá­rához, Apó kiszállt. — Itt megvárlak — mondta neki a tündér és vigyázni fogok, hogy a boszorkány ne árthasson neked! Az aranyszívű ember elindult a jól ismert úton. Már futottak elé­be a gyerekek, de ők csak Apót látták, a tündér a hintával látha­tatlan maradt. Apó megsimogatta a kipirult ar­cokat és előszedte zsákjából az ajándéleokat. Ezek az ajándékok 'münden eddigit felülmúllakj — Búcsúzásul hoztam — mondotta a szegény ember és az 6 szeméből is hullani kezdtek a könnyek. — Csak nem utazol el Apó? — De igen, messzire... Évente egyszer azért eljövök és megláto­gatlak benneteket. A gyerekek szomorúan néztek reá. — Biztosan eljössz Apó? — Biztosan — felelte nagyon hal­kan, nagyon öregesen. Ezúttal hamar visszafordult és nem engedte, hogy bárki is elkí­sérje. Egyedül akart végigmenni az úton. A határban még egyszer meg­állt és visszanézett a falura. A toronyban éppen megkondult az ezüst-nyelvű harangocska, mintha az is őt búcsúztatta volna. Apó ekkor észrevette az arany- hintát a tündérrel. — Itt vagyok — mondotta csende­sen. A tündér ismét kezét nyújtotta és segített a felszállásnál. Azután intett és a láthatatlan paripák meg­indultak. Hamar elmaradt mögöt­tük a falu, Apó szegényes kis há­zikója, a nagy erdő és a magas hegy is. Csak a felhőket lehetett látni, aranyszélű, ragyogó felhőket, amelyek közül valóban előbukkant a mesebeli palota. Mikor a hintó megállt, aranysző­nyeg terült a lábuk elé, s az arany­szívű ember azon át lépett be a cso­dálatos palotába, * — Isten hozott, Apó! — üdvözölte a tündérek serege, de 6 ennyi szép­ség láttára zavarba jött és szégyell­ni kezdte kopott ruháját. Ám, amiint végignézett magán, megle­petten vette észre, hogy szakadt kabátja és foltozott nadrágja he­lyett piros bársony köpeny fedi egész alakját. — Köszönöm ezt a szép ruhát! — mondotta hálásan a tündérkirály­rtórusk. Az válasz helyett csak mosoly­gott. Azután bejárták együtt a palota termelt, ahol tündérek százai dolgoztak. Máris készítették a játé­kokat, és a finom csokoládét, hogy mire jövőre lehull az első hó, Apó szíve szerint vihessen ajándékot a világ minden gyerekének. Az aranyszívű Apó azóta Is el­jön évenként és valóban Télapónak hívják a gyerekek. Az a piros kö­peny van rajta, amit a tündérkí- rálynőtől kapott, hosszú haja is szakálla pedig olyan fehér, mint a frissen hüllőit hó. SZABÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents