Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-06 / 286. szám

Péntek, 1951. december 6. SOMOGYI NÉPLAP Népművelési őrjárat A napok mind röoideb'oek lesznek. Vajon mit tesznek a hivatalos népművelőik, hogy a falusi emberek ben világosságot gyújtsanak — ki­használva a hosszú téli estéket. Milyen lehetőségekkel rendelkeznek a falvak, hogy közelebb kerüljenek kultúrában a városi színvonalhoz? — Ezekre a kérdésekre kerestünk választ a marcali járás hat községében. SOMOGYSZENTPÁL Az iskola igazgatóját keressük. ÍVtegtudjuk tőle, hogy a híres szenfc- páli népszokások kihalóban vannak. Az ok? — Valahogy nem olyan a fiatalság — válaszolja. — Nem tud­nak úgy énekelni, rossz a hallásuk. Felvetődik egy népi együttes lét­rehozásának a gondolata. — Inkább az öregekkel lehetne valamit kezdeni — vélekedik. ■Pedig a falu gazdag tára a népi ha­gyományoknak. Ez azonban nem elég! A hagyományokat fel kellene eleveníteni, hasznosítani. Az úttörő­csapat máris megtette a kezdő lépé­seket: karácsonyi játékukban felhasz, nálják a helyi jellegű népszokásokat is. Mezőgazdasági és egészségügyi elő­adásokat is terveznek, no meg egy színdarabot. Még nem tudják bizto­san, de valószínű a »Noszty-fiú esete Tóth Marival« című színművet adják elő. A művelődési otthont nemrég fes­tették, ami azonban csak részben lát­szik meg. Ugyanis a »becsületes« kis­iparos kevés enyvet kevert a festék­be és így az alig néhány hetes festés sok helyen máris lekopott. Egyébként szép, nagy terem, szükség esetén há­romszázan is beférnek. KÉTHELY Nagyobb falu, tizenhat tanerős is­kolája van. A járás két mezőgazdasá­gi népközépiskolója közül az egyik itt működik. —• Hányán iratkoztak be? — kér­dezzük Kiss Zoltán tanári'., a műve­lődési otthon igazgatóját. — Huszonhármán. Közülük, sajnos, már csak tizenhatan járnak a foglal- boaásokra. — Mi az. oka? — Nehéznek találják az anyagot. Meg aztán valahogy nagyon el va­gyunk foglalva mi, pedagógusok. Igaz,, hoigy sokan vagyunk, de kettő közülük bejáró, no meg mindegyünk­nek megvan a maga társadalmi elfog­laltsága. Talán úgy lehetne megmen­teni mégis az iskolát, ha mindnyá­jan összefognánk és egyéni beszélge­téssel győznénk meg őket a tanulás szükségességéről — mondja Kiss Zol­tán. A község gazdag színjátszó hagyo­mányokkal rendelkezik. Jelenleg a »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« cí­mű színdarabbal készül a művelődési otthon csoportja, de egy másik cso­porttal ezzel párhuzamosan be akar­ják mutatni az Aranyembert is. Gyakran jár a faluban a Déryné Színház együttese, és legtöbbször telt ház előtt játszik. SÁVOLY A művelődési otthon igazgatója a falu tanácstitkára. Tőle tudjuk meg, hogy a »Légy jó mindhalálig«, vagy a »Duda Gyuri« előadását tervezik. Elmondja továbbá, hogy az újjáala­kult Hazafias Népfront-bizottság és a Nőtanács elhatározta az ifjúság fel­karolását. Ennek érdekében ének­kart, varró- és főzőtanfolyamot szer­veznek. Problémájuk: a kb. 250 férőhellyel rendelkező művelődési otthonban mindössze 100 ülő alkalmatosság van, az is kényelmetlen padokból álL SOMOGYSÁMSON Varga József pedagógus, akinek értékes népművelési munkájáért a felettes szervek már több ízben elis­merésüket fejezték ki, szintén nagy munkában van. A »Dankó Pistá«-t akarják karácsonyra előadni. A pró­bák folynak. A lelkesedés oly nagy­fokú még az idősebbek között is, hogy minden szerepbe akár két sze­replőt is beállíthattak volna. Az ismeretterjesztő előadások ke­retében egészségügyi és mezőgazda- sági ismereteiket bővíthetik a falu lakói. Rövidesen megkezdi működé­sét a méhész szakkör. Élénk klubélet van a művelődési otthon kistermében, ahol esténként meleg kályha, folyóiratok, újságok várják a fiatalokat. A helyi földművessKövetkezetbel azonban még nem jutották közös ne­vezőre. Ugyanis e fontos falusi in­tézmény tartja a bálokat, de terem- bért nem hajlandó fizetni. A műve­lődési otthon igazgatójának a sarkára kell állnia, hogy a jogos százalékot ■minden rendező szervtől megkaphas­sa. Még egy nagy problémájuk van: szeretnének állandó mozit kapni. Hi­ányzik azonban az áramfejlesztő, amit tizenhatezer forintért tud csak a MOKÉP rendelkezésükre bocsá­tani. Ennyi pénzt azonban nem tud­nak előteremteni. Pedig milyen szük­ség lenne a gyakori filmvetítésekre. A községen kívül be tudna kapcso­lódni a három km-re fekvő Horvát­kút is, ahol pl. van olyan 10 éves lány, aki a múlt héten látott életé­ben először filmelőadást. SOMOGYZSITFA Vasárnapra készülnek el a színját­szók a Cigány című népszínművel. Lelkes gárda, 15 évtől 47-ig csaknem minden korosztály megtalálható. Ta­valy például aratásban is eljártak próbákra, aminek meg is lett az ered­ménye: a bevételből közös kirándu­lást rendeztek Badacsonyba. Jövő nyáron Tihany nevezetességeit akar­ják megtekinteni. Bekapcsolódnák a »Daloló falu«- mozgalomba is: vasárnap délutánon­ként összegyűlnek a fiatalok a mű­velődési otthonban és megtanulnak egy népdat, majd pedig népi táncot járnak 15—20 percig. Utána aztán az esti órákig kedvükre szórakozhatnak. S3ÖCSÉNYPUSZTA Fiatal pedagóguspár fogad bennün­ket. Alig három hónapja vannak itt Mikor idekerültek, maguk meszelték ki, olajozták fel a régóta teljesen el­hanyagolt művelődési otthont. Még nem találták meg a magára hagyott ifjúsághoz vezető utat, pedig a fia­talok produkáltak is: október 20-án előadták a »Falu rosszá«-t Bízunk abban, hogy a tettre kész fiatal pe­dagógus és a már eredményekkel dicsekedő szőcsényi ifjúság megta­lálja a közös cél érdekében a közös hangot. A felnőttek ismereteinek bővítése céljából földrajzi, irodalmi és mező- gazdasági előadásokat szerveznek a tél folyamán. NEMESVID A járás két ezüstkalászos tanfo­lyama közül az egyik itt működik. Szívesen képezi magát a tizenhat hallgató. A falu igényli a művelődést, szó­rakozást. A »Nagymama«, vagy a »Nem élhetek muzsikaszó nélkül« című darabot akarják megtanulni és előadni. Szó van egy vegyeskórus megala­kításáról is, ami már az ötvenes években négy évig működött, és igen szép eredményeket ért el. Ehhez azonban önmagába^ kevésnek bizo­nyul az iskola igazgatója. A Kodály-hangverseny előtt „Daloknak mesteresokáig élhess A jéghideg teremben télikabátban gubbasztó, didergő emberiket iátok. Fáznak. De itt vannak ma, és itt vannak minden próbán. Ugyan micsoda erő kényszerít javakorabeli férfiakat, fiatal nőket, hogy mun­kaidő után, fáradtan leüljenek egy dermesztő terembe — énekelni? Ahogy magasba lendül a karmester keze, tudom már, mi ez az erő. A zene! A muzsika szeretete, mely megszépíti, gazdaggá teszi az életet. Úgy érzem, mégis áldozat ez, kettős áldozat... »Csodát mesélek, íme halljátok...« zengi erőteljesen a tenor, a az alt lágy indítása után fokozatosan 'bomlik ki egy nagy mester életmű­vének dicsérete. Költői hasonlat ez, mely hegyoromként köszönt: az ősz mestert, ki »az éggel a vállán oly ifjú, mint egy fénylő szivárvány«. Bárdos Lajos új művét próbálja a kórus, a »Kodály köszöntésé«-!. Bemutató lesz, a Somogy megyei Népi Együttes először énekli hazánk­ban a csodálatosan szép művet, s mintegy az egész ország dalosai ne­vében köszönti születésnapján nagy mesterünket. Mennyi szeretettel és gondossággal, milyen óriási ambícióval tanul­ják a művet. Uj alkotást bemutatni: büszkeség, de felelősség is egy­ben. S e kettős érzés tárja ki szívüket a mű és mestere előtt. Bárdos Lajos maga dirigálja majd a magyar népzene atyjához szóló hódola­tát, érthető hát, ha a kórus izgatottan készül, s még izgatottabban vár­ja a díszhangversenyt... Sok új arcot látok az együttes sorai között. Sokat, különösen a »ói szólamokban. Az együttes megfiatalodott. A törzsgárda most is itt van a próbán, de a hetven tagú kórus nagy része fiatal. S ha ma még hang­erőben, énekkultúrában, hangképzésben nem is érték utói a régit, a felfrissítés reménytkeltő, biztató. Az együttes — régről tudjuk — missziót teljesít. A vidéki énekka­rok tőle kapnak buzdítást, példát, tőle tanulják meg szeretni Kodályt, Bartókot Nézem műsorukat. Nem választották ki gondosan a népsze­rű, s könnyebb kórusműveket. Sőt! Gadányi György ma éppen Kodály—Weöres: Norvég lányok című művét próbálja. Rendkívül kényes vegyeskari mű, precíz technikai fel- készültséget igényel, s jellegzetes hangulatának visszaadása is elenged­hetetlen. A mű sikeréről csak az szólhat, aki hallja a próhát, a szinte taktusonkénti ismétlést csiszolgatást. Hallottam, s úgy érzem, az együt­tes ezzel is megnyeri a közönség tetszését. De soroljam továob? Kodály—Gyulai: Este. Kállai kettős. Kodály— Ady: Akik mindig elkésnek. Nehéz, keveset hallott művek ezek, s pró­bára tennék az együttest, ha beugrásról lenne szó. Csakhogy e lelkes gárda állandóan készül. Az »Esté«-t májustól, a »Norvég leányok«-at szeptembertől tanulják az énekesek, s az idő fél siker. Különbé» is kevés olyan vidéki vegyeskart találnánk, melynek repertoárjában ti­zenkét Kodály-mű szerepel. S a megyei népi együttes ilyen. Ok saját­juknak érzik Kodályt, sajátjuknak a nép zenéjét, hosszú évek tapasz­talatai vezették rá őket, hogy mi az érték, mi az, amiért érdemes hoez- szú téli estéket jéghideg teremben végigénekelni, s aztán daluk nyo­mán forróságot önteni a szívekbe. Tavaszt érzek a hideg szobában. Tavaszt, mely örömmel tölt el. Hallom a halk, sejtelmes éneket: »Enyhe szellő suttogása...« Szó ftél- kül, lábujjhegyen lépek ki a próbateremből, s gondolatban sok tapaot, forró sikert kívánok az együttesnek a hétfői hangversenyen ... — rí — Jobb kedvűek a zenészek Az elmúlt napokban tartotta meg dapesti kiküldött, Jónás Gyula isnaer- a Zeneművészek Szabad Szakszerve- tette az új kormányrendeletet. Sok zete helyi választmányi gyűlését, ahol szó esett a kontánkérdé&ről is. A köz­„.---.t-, vAn-i ’vr\oRÁop(Vhpri tfvaV.rari síHnnlí- nlva.n HfSTi Hat falu, s a sokféle terv, sokféle gond, megannyi probléma. A vázlatosan felsorolt programok nem nagyok, valóra váltásukhoz meg vannak a feltételeik. Legfőbb biztosítéka az elmúlt évekkel ellentétes nyugodt légkör, legfontosabb eszköze a pedagógusok és tömegseerve- zetek összefogása, lelkes áldozatkész munkája. trr\ í rTTTTTYTTTyTTTTVTyTTTTTTTTrrfTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTVTTTTTTTTTTT» rfTTVTTTVTTTVTTVmTTTTf TTTTtTf TTTTTTTTTT!TTTTVy!TVTfyT!WTVTTTTV egyhangúan a régi vezetőséget vá­lasztották meg ismét. A szakszerve­zet elnöke Bálint Kálmán zenetanár, megyei titkár Barcza Géza és a helyi titkár Babai Szilveszter lett. Ezen a szakszervezeti gyűlésen ke­rült nyilvánosságra az állami és szö­vetkezeti vendéglátóiparban, vala­mint az alkalmilag foglalkoztatott előadóművészek munkafeltételeinek szabályozása és bérrendezése. A bu­Eacsütefes ember hírében állt a falujában Szív kartájra; Ezért kor­mányozhatott abban a kisipari szö­vetkezetben, ahol fél évvel ezelőtt elnök tett. Ami a munkáját illeti, nem volt valami rozsás dolga. Hát hogyne kéreffn, amikor elődjének azért mutatott ajtót a szövetkezet tagsága, mert hát őkelme, ahogy a falúban megbélyegezték, »raga- esoskezű« volt, a bagó rúgja meg. A számlaügyeket titokzatos köd takarta folyton, és hogy mit főz­tek abban a serpenyőben, amibe nem igen szagcffiiatott 'bele a tag­ság, elárulja az, hogy ez a szövet­kezet napról napra, hétről hétre csak visszafejlődött. Szóval eztán megelégelték egy napon ezt az egész szemfényvesztést és ekkor jött Szíú kartárs. Az első alkalommal, amikor a tagsággal az esti gyűlésen össze- fatáikozottíí’ igmt 'szerényen , ős szimpatikusán viselkedett. És a te­tejébe ezt mondta: — Emberek! Bízzanak meg ben­nem! Én a szívemet a tenyerükbe teszem, azért, hogy ez a szövetke­zet most már végre fellendüljön, annyi balszerencse után, annyi... Elcsuklott a hangja. Megtapsol­ták. .. — Ez az ember kell ide, a jóiste­nit! — hangzott az első sorból. De ott hátul, ahol a nagybajúszú- ak ültek, igen hamar elnémult a taps és az öreg Hedrák nyomban ki is .bökte, amit gondolt: — Nono, vigyázzunk emberek! Ne olyan gyorsan azzal az Illatos töm- jénezéssol. Egyszer mi már ráfizet­tünk a gubacsra, az elnökök szép szavaira. Én csak aszondom, dobjuk sutba azt a rózsaszín szemüveget, aztán nézzünk azzal a fránya sze­münkkel, ha már megadatott... ■Igém vegyes érzalmekkél, jósla­tok és baljóslatok között osztott szót ezen az esten a tagság. Az Idő vágtatott. Vasfoga marta A TÜLÉRZÉKENY — KARCOLAT — a falvak épületeit. Jöttek, egyre jöttek a megrendelők az építőipari ktsz-hez, csináljon már itt is, ott is valamit, mert beázik a tető, le­szakad’ a padlás. Csinált is. A jól szorveze tt brigádok eredményesen dolgoztak. A fegyelem soha nem ’iát még ilyen. A munka nyomá­ban jött a dicséret garmadával, no •meg a pénz is. És a közös vagyon, ami eddig nem is volt számottevő, napról napra gyarapodott. — Nofene, milyen jól megy ezek­nek — suttogták a faluban. Hiába, ez a Szív Karcsi, ez már gyerek­korában is derék, talpraesett fickó volt | Persze az ilyen szép mondatok nem kerülték el Szív kartárs fülét sem. Ki is kívánhatta volna tőle, hogy ilyenkor ne dobogjon egy árnyalattal sebesebben a szíva. De mert ő dyan ember, hogy nem csupán a dicséretnek él, és alapta­lanul .nem szeretett soha hivalkod­ni ezzel, meg is dolgozott a meg­tiszteltetésért. A ktsz jóhíre lassan túljutott a falu, a járás, majd1 a megye határán. És hát minden rendben is tett volna, ha.. Szív kartárs ugyanis nem értett valamit. Pontosabban azt nem értette, hogy az elnök, tehát közte és a szövetke­zet vezetőségének tagjai közt miért nem olyan a kapcsolat, mint ami­lyennek azt 5 annak idején elkép­zelte. Már az első mérlegbeszámo­lónál feltűnt neki, hogy ezek a ve­zetőségi tagéit nyughatatlan embe­rek. És tetejében egy-egy mérleg- kimutatás után ilyen mondatokat vágnak az ő fejéhez: — »Bizonyítsa be, hogy az anyagkészlet 40 000 forint értékű!« Meg, hogy »tényleg annyi a kifizetett munkabér, mint amennyit itt a gyűlésen mondott,« Szív kartórs előkotorta a szám­lákat és bánatában Lebiggyesztett ajkával! fcölletlen-keltetlen bebizo­nyította, hogy az imént nem han- dafaand ázott. Ez így ment majd minden gyűlésen és Szív Károly minden alkalommal elkeseredetteb­ben higgyed: te. Egy napon aztán kiborult: — A jóságos istenit ezeknek! — füstölgött, amikor az esős reggelen nyolc óra előtt betoppant a poros és papírillatú irodájába. — Hát mit képzelnek? Én a hath úszással jöt­tem és egyenesen a sikkasztok bör­tönéből? Hát mi lesz ez a szövet­kezet végre is, nyomozó osztály, vagy ellenőrző apparátus? Azt a... Úgy odaviágta a tintafoltos tap- pert, hogy később a főkönyvelő dé­lig kereste a szekrény mögött. Aztán a fonott székbe roskadt, mint aki hirtelen rosszul tett Üve­ges szemével kifejezéstelenül 'bá­mult ki a reménytelenül zuhogó esőbe. Homlokára csapott és te­nyerével véglgmázolta a hlrtelenül támadt izzadsáigcseppeket. Aztán csak ennyit mondott: — Hiszen ez a vezetőség nem bí­zik 'bennem... Csak most ne jöjjön senki. Nem jött. A szobában csend volt, csak az njtófélfában rágott egy maradat- lan szú. Szív kfirtárs papírt ko­tort elő, s a felizgatottságtól reme­gő ákom-bákom betűkkel lassan felírta: »Tisztelt megyéi elnökség!» Aztán írt mindent. Elmondta ér­demelt, .becsületességét, eddigi ál­dozatos tevékenységét. És amikor elérkezett oda, ahol azt írta, hogy a szövetkezet vezetősége 'nem bí­zik benne, és hogy nagyon-nagyon sajnálja, de lemond, mert a szíve, a becsületes saívfe... Ezt nem bír­ja elviselni —, akkor egy férfi- könnycseppet morzsolt el nagy öklével a szeme sarkában. Sajnál- nivaló volt. Tudom, mindenki saj­nálta és megsimo'gatta volna becsü­letben deresedé fejét. De nem messze a könyökétől az íróasztalon ott feküdt egy gépelt papíros. Jól olvashatóan rajta a cím: »Kié a szövetkezet?« Aztán alatta néhány sorban mindjárt azok a mondatok, amelyeket nemrég e— másik szö­vetkezetben mondott el előadáskép­pen a hallgatóságnak, imigyen: »Elvtársak! Jegyezzék meg jói vés­sék a szívükbe, agyukba, a szövet­kezet tagságának nem szabad fej- bódogató jánosoknak tenniük... A közös vagyon védelme megköveteli a .lelkiismeretes ellenőrzést mind- anmyíuk részéről. Nem is szólva ar­ról, ha előzőleg lelkiismeretlen em­berek vezették a szövetkezetét. Ne higyjeraek másnak, csak a tények­nek. A felelős vezetőket részlete­sen számoltassák be mindianről, még akkor is, ha azok netalántán... Igen, ez a néhány sor ott feküdt egy-két centiméterre csak Szív kar- társ könyökétől Kiút nélkül keser­gett és nem vette őket észre. Le­mond? Elfogadják? Kár tenne ér­te. Hisz ő alapjában nagyon ren­des ember. Szükség van rá, szere­tik a szövetkezetben. Csak venné hát észre azt a könyökénél fekvő, gépelt papírost. És olvasná el. De nem, nem veszi észre! Mert elme­rül saját érzékenységében. Hej, pe­dig de másként látna mindent, fél­re tehetné a bút és igazat adna azoknak, akik úgy aggódnak ezért a szöVetítezetért, mint 6 rnaga. Szív kartárs nem vette észre a papírra fektetett néhány sort, az egykori .lelkes beszédet. Hát mon­dok valamit: rázzuk fél oktalan bújából és mutassuk meg neki! Miég nem késő! szegedi Nándor' Bégekben gyakran adnak olyan báli zenekaroknak engedélyt játszásra, melyek tagjai nem hivatásos zené­szek. A rendelet értelmében ezentól csupán működési engedéllyel ellátott zenész dolgozhat és csak a szakszer­vezeten belül lehet szerződni. A bé­rezést teljesen új alapokra fektették. A zenekari tagokat, énekeseket és zenekari vezetőket három személyi kategóriába (A, B, C) lehet sorolni és ennek alapján állapítják meg a keresetüket. S ami nem kevésbé fon­tos: megszűnt a különbségtétel a tánc- és népizenész között, valamint a személyi kategorizálás által az egy zenekaron belüli egyforma díjazás lehetősége. A kormányrendelet Somogy megye mintegy’ négyszáz szervezett zenészé­re is igen nagy hatással van, nagyon sokat érint, mégpedig a fizetés emel­kedésével. A zenész szakszervezet egy­más után harcol ki vívmányokat^ s Balogh Lajossal, a Béke Szálló igaz­gatójával együtt munkálkodva ma már majdnem teljesen megoldódott a zenészek elhelyezkedése. A közel­jövőben megnyíló újabb kisvendég­lők pedig teljesen megszüntetik a munkanélküliséget. Nem csőd*, ha ezentúl nagyobb kedvvel húzzák fü­lünkbe kedves nótánkat valamelyik somogyi kisvendéglőben. (fk.) Könyvismertetés fcl >. ász Fiiul A Szépirodalmi Könyvkiadónál je lépt meg Legendák” című kötete. ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents