Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-06 / 286. szám

Péntek, 195,7, december 6. SOMOGYI NÉPLAP 3 MOZGALMAS IS APÓK őqjf kézirat margéfára Egy percnyi megállásuk sincs né­hány nap óta a járási tanács mező- gazdasági osztálya munkatársainak Tabon. A termelőszövetkezet zár­számadásainak megerősítésén dolgoz­nak. Huszonegy tsz zárszámadásából eddig négyet erősítettek meg, s a ta­pasztalat azt mutatja, hogy az elmúlt esztendőben minden közös gazdaság erősödött, fejlődött. Ez azért is nagy eredménynek számít, mert a tabi já­rásban az ellenforradalom következ­tében összesen két tsz maradt. A je­lenleg meglévő többi, azóta alakult újjá. Ezek közül a tabi Május 1 Tsz, most a gazdasági év végén, a járás legjobb eredményéről számolhat be: 89 forint értéket ad tagjainak egy munkaegységre. A mezőgazdasági osztály vezetőjé­nek kis szobájában szerdán délelőtt a kányái Uj Alkotmány Tsz zár­számadását hagyták jóvá. Ez a kö­zös gazdaság az év közepén alakult 12 taggal. Elnöke Takács Mihály, 1956 októbere előtt a helyi Petőfi Tsz tagja volt, s ennek szétesése után nem tudott megnyugodni. Néhányad- magával mezőgazdasági szakcsopor­tot alakított, s erről a társulási for­máról tértek át a nyár folyamán a magasabb szövetkezeti útra. 62 hold földről takarították most be a ter­mést, búzát, rozsot, árpát. A munká­ban segített nyolc családtag is. Szor­galmasan, keményen dolgozott min­denki, s az eredmény most: 495 mun­kaegység, s mindegyik munkaegység­re 70 forint értékű termény. Ez a csonka esztendő tehát siker­rel zárult az Uj Alkotmányban. De mi lesz a következő esztendőben? Győzi-e majd a 12 tag és családtag­jaik az időközben 161 holdra növe­kedett szántóterület művelését, s biztosítva látja-e így a vezetőség a gazdaság fejlődését? Amint az elnök szavaiból kitűnik, nem lesz baj: — Hét új tagunk már ismét van — mondja —, s mindannyian bízunk, hogy eredményeink láttán a tavaszra ez a szám ismét növekszik legalább héttel. A mezőgazdasági osztály az idei zárszámadást jóváhagyta. Az osztály vezetője és mezőgazdásza, valamint főállatte.ovésztője azonban tanácsokat is ad a jövőre: foglalkozzon a tsz szerződéses növények termesztésé­vel, és állattenyésztéssel is. — Eddig 33 hold kukorica, 10 hold burgonya, 15 hold borsó és 5 hold cukorrépa és 4 hold lencse termelé­sére szerződtünk — mondja az elnök. A takarmánynövények termelésére is gondoltunk, mert a következő eszten­dőben mér lesznek állataink. Rövi­desen megérkezik a most vásárolt tíz fehér húskocánk, s tavasszal húsz hizlalásra szánt szarvasmarhával is szaporodik állományunk. Az itt ja­vasolt juh- és vízisz árnyas tenyész­tés dolgát megbeszéljük még a tag­sággal. Biztosan beválna mindkettő, de különösen a szárnyas, hisz a ne­velésükhöz halastavunk is van. Alig egy esztendővel ezelőtt, 1956 októberében, a tabi járásban is há­nyán hangoztatták: hiába, a terme­lőszövetkezeti mozgalomnak nincs meg nálunk az alapja és lám, már most bebizonyosodott, mennyire nem volt igazuk ezeknek a »-jósoknak«. Ezt mutatja a tabi Május 1, s a ká­nyái Uj Alkotmány Tsz zárszámadá­sának eredménye, s ezt igazolja mindkét tsz tagsága is, amely a szak­csoportokban végzett munka során megismerte: jobb összefogva, közö­sen gazdálkodni, mert több haszon­nal, nagyobb eredménnyel jár. Terjedelmes kéziratot kaptunk a MÉSZÖV mezőgazdasági osztályá­nak egyik előadójától. Részletesen beszámol benne a nemrégiben tar­tott cukorrépa szerződtetés! napo­kon Nagyberkiben szerzett szemé­lyes tapasztalatairól. Nem kétséges, hogy az ügy Iránti buzgalma irá­nyítja figyelmét minden apré epi­zódra. Egyik háznál például ottjár- takor mákos tésztát készítettek, amihez természetesen cukrot is használtak. Szóba hozta hát a szer­ződtetést, mégis dolgavégezetlenül kellett távoznia. Felsorolja, hogy melyik középparasztnál milyen ér­vekkel hozakodott elő, de ered­ményt nem tudett elérni. Amint írásából kitűnik, leginkább azt fáj­lalja, hogy a helyi földművesszövet­kezet egyik vezetőségi tagjánál is elutasító választ kapott. (A húsz holdhoz mindössze másodmagával van.) Ezért az illető parasztember­ről szólva megkockáztat egy kér­dést, amelyre tüstént válaszol is. íme, a pontos idézet: »Gondolkoz­zék rajta a szövetkezet tagsága, hogy megérdemli-e helyét a veze­tőségben? Egyéni véleményem sze­rint nem és a tagság felé a magam részéiül merem javasolni, hogy nyugodtan visszahívhatják őt a ve­zetőségből, mivel ki is jelentette, hogy nem tud ilyenben (értsd: a cu­korrépa termelésben) jó példával elöljárói...« A kézirat szerzője szó­kimondó ember, mert ezt a vélemé­nyét közölte az említett vezetőségi taggal. Azt a választ kapta, hogy inkább a visszahívás — azaz a le­váltás —, mint a répaszerződés. Ilyen előzmények patakocskája egyenesen az adminisztratív intéz­kedések sürgetésének folyamába torkollhat. Előadónk megjegyzés nélkül papírra veti a szerződő felek kívánságát: az elzárkózók részére írják elő hivatalból kötelezőként a cukorrépa szerződést, vagy a helyi tanács találja meg a módját, hogy a »makacs középparasztok« is ter­meljenek cukorrépát. Hát idáig jutott a MÉSZÖV elő­adója! Az idézett részleteket olvas­va tüstént érthetővé válik, miért nem közöltük írását, holott fontos dologról — a cukorról van szó. Tán annyival is elüthettük volna az ügyet, hogy a kéziratot papírkosár­ba dobjuk, s tudtára adjuk a szer­zőnek, milyen megállapításaival nem azonosítjuk magunkat. Mégis jobbnak tartjuk, hogy a sajtó nyil­vánosságának fényével világítsuk meg írásának, következésképpen nézetének árnyoldalait. Nem kioktatásképpen, hanem in­kább emlékeztetésül elmondjuk: ál­lamunk tervszerűen befolyásolja az egyéni gazdák termelését. Ennek égjük fő eszköze: az árpolitika. A kormány a cukorrépa mázsánként! árát — az összes juttatást pénzre átszámítva — 44,80 forintban álla­pította meg. így 125 mázsa holdan­ként! átlagnál 5225, százötven má­zsánál pedig 6270 forintos bevétel­re tesz szert a grzda — a takarmá­nyozásnál felhasználható mellékjá­randóság nélkül. Oszkai Imre és más nagyberki paraszt példája is bizonyítja: jól jár az, aki cukorré­pát termel. Ez legyen agitáeiónk lényege! Lenin mondta: csupán a lelkesedésre nem lehet építenünk, hanem az anyagi érdekeltség elvé­nek is érvényt kell szereznünk. Lám, a cukorrépa termelésében tes­tet öltött ez a lenini intelem. Szóljunk bátor hangon az egyéni és közérdek összekapcsolásáról is. Hazánkban a felszabadulás előtt át­lagosan 8—9 kiló cukrot fogyasztott egy-egy ember, ma pedig 25 '-diónál is többet. Nyilván a parasztság dol­ga, hogy megtermelje a szükségle­teink fedezésére szolgáló cukor nyersanyagát — ez az ország érde­ke —, ám minthogy hasznos befek­tetés a cukorrépa vetése, gondozá­sa —< érdeke a földművelő ember­nek is. Mondjuk el mindezt — és sok mást — tízszer, hússzor, s ha kell, százszor is minden parasztnak! Kötelességünk ezt megtenni — de ennél többet nem csinálhatunk. Kü­lönösen nem nyúlhatunk adminiszt­ratív eszközökhöz. Pártunknak, kor­mányunknak a politikáját az a fel­ismerés uralja, hogy végtére is a parasztember józan eszére és az okos, felvilágosító szóra hallgatva, maga döntse el: milyen növényféle­ség magját veti földjébe. A terv­szerű befolyásolással is összeegyez­tethetetlen az a javaslat, miszerint akár burkolt, akár nyílt formában kényszerítenünk kellene bárkit is a cukorrépa termelésre. Éppen ezért — a MÉSZÖV előadójával ellen­tétben — mi azt javasoljuk a nagy­berkieknek: ha egyébként nincs ki­fogásuk Sámoly Imre felügyelőbi­zottsági elnök ellen — mert róla van szó —, akkor nyugodtan adja­nak neki' továbbra is bizalmat. Az előadótól —• és mindenkitől, akit il­let — pedig azt kérjük: ne torzít­ják el a párt parasztpolitikáját. A párt és a dolgozó parasztság köl­csönös bizalma mérhetetlenül drá­gább számunkra, mint pl, három­száz négyszögöl cukorrépa termelé­séről szóló szerződés. Az É. M. All. Somogy megyei Építőipari Vállalat állandó üvegező szakmunkásokat felvesz Jelentkezés: Kaposvár, Május 1. u. 57. — ger — CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ BEMUTATÓ ELŐADÁSI Ma este 7 órakor, továbbá minden este 7 órakor, vasárnap délután 3 órakor LEHÁR; LUXEMBURG GRÓFJA nagyoperett 3 felvonásban Rendezte: SALLÓS GÁBOR Jegyek előre válthatók, szelvények beválthatók a színház jegyirodájában, Május 1 o. 23. Telefon : 11-03 &(fij síremi ék MESSZE UKRAJNÁBAN... Messze Ukrajna földjén, egy kis város karcsú em­lékoszlopán egy név található, a partizán halottak so­rában: a »Pista bácsi«... Nem tudják vezetéknevét, csak azt, mi történt vele. De ez elég ahhoz, hogy sír­ján virág legyen, s legendába foglalják őt a szovjet emberek. A magyar Pista bácsit... ÍD43 zord januárjában történt. A havas erdőben két magyar 'katonát fogtak el a partizánok. Azok egykedvűen haladtak közöttük a fő­hadiszállás felé, mint ahogyan szinte szándékosan bele­szaladtak karjaikba. A partizánoknak feltűnt a dolog, mert az elfogot- tak védekezni szoktak, vagy álcázták magukat előző­leg. Ezek meg fütyörésztek, kiáltoztak, a nyílt erdei uta­kon jártak, egyre közelebb a központjukhoz. Az őrzők cselt sejtettek, ezért nagyon szorosan fogták fegyvereiket. Hátukon ott zörögtek az elfogot- tak önként átadott fegyverei. A földbe ásott parancsnokságon Andrejev őrnagy faggatta őket. A magasabbik válaszoleatott, valamit értett németül. Az alacsonyabbik idősebb embernek látszott, nagy bajusza fölött a szomorú szemek a földet nézték. — Hogyan szakadhattak el az egységüktől — kér­dezte a partizán. — Felderítők vagyunk, önöket kellett volna meg­találnunk ... *— mondja a magas széke. — De mi már régebben elhatároztuk, hogy ahogyan lehet, átszökünk... — Miért? — Én már unom a dolgot *— és mindketten gyűlöl­jük a németeket... Neküiik személyes elszámolni va­lónk van velük... A Don-kanyartól, amikor visszafelé nyomtak minket, ezek ott álltak a hátunk mögött gép­fegyverrel ... Hogy kitartsunk... De amikor már ko­mollyá vált a dolog, 5k f,utóval elmenekültek... Én magam már felkapaszkodtam volna egy teherkocsira, de puskával ütöttek a kezemre, aztán gyalogolhattunk... Tönkrementünk.., Andrejev még mindig gyanakodott. Megmotoztatta őket... Asztalára került minden a zsebekből. A szót- lan, bajuszos egy levelet nem akart átadni, tütakozott, görcsösen szorította a kezében. A hadnagy ingerülten szólt a magas, szőke magyarnak. — Mi van a papíron? — Szegénynek egy otthonról kapott levele. Mindig ezt olvasgatja. Mióta megkapta, búskomorrá változott... A felesége értesíti, hogy egyetlen gyermekük meghalt a bombázáskor.., Azt mondja azóta, ő most minek éljen... A partizán ránézett a hallgatag arcra. Pillanatra ellágyult, mert a szemekben kétségbeesett fájdalmat látott. Ismerte ezt a tekintetet. Addig tart, amíg friss a hír a kedvesek pusztulásáról Aztán a vad, kemény elszántság váltja fel. Ilyen itt náluk is a legtöbb «re, talán az övé is »— gondolta. — Most mit csináljunk magukkal? A hallgatag ember most először megszólalt, meg­kérdezte bajtársát, mit akar a parancsnok. S ő vála­szolt. — Mondd meg neki, hogy Kecskés István vagyok, egyszerű magyar ember, kizzon meg a legnehezebb fel­adattal .,, Tudtuk már hol vannak körülbelül, még­sem árultuk el a németeknek... Harcolni akarunk a fasiszták ellen ... Andrejev végignézte őket, gondolkodott. — Egyelőre őrizetben maradnak ... Majd aztán meglátjuk... Kecskés István és Nr-—• József így maradtak a partizánok között. A bizalmat itt nagyon nehezen lehetett megszerezni. Hosszú ideig tartott amíg kipró­bálták őket. Kezdetben csak csapatban mehettek a par­tizánokkal, vagy a tábor körüli munkákat végezték el. Majd mint felderítőket, szovjet partizánokkal, kisebb megfigyelésekre küldték. Minden feladatot lelkiismere­tesen végeztek el. Egyszer aztán Pista bácsi lett Kecskés Istvánból. Már jól bent járt az idő a tavaszban, amikor robban­tani mentek egy vasúti szakaszt. A lombok jól eltakar­ták őket, a vasúti őrség i.em számított semmire, hisz nappal értek oda. Már mindent elintéztek, amikor a pálya egy messzebbi szakaszáról tüzet kaptak. Egy maigasfigyelőből észrevették őket. Az egyik partizán megsebesült. Kecskés István visszakúszott érte és be­húzta a sűrűbe. Ezután mindenki Pista bácsinak szólította őt, kü­lönösen mert mindig újabb és újabb meglepetésekkel szolgált. Egy Ízben egy egész magyar katonaszakaszt hozott át, alak szintén megunták a németek paran­csolgatását, majd német tisztekkel kedveskedett, aki­ket az autójukról szállított le menet közben. Hírei min­dig jók voltak és pontosak, mert bár a táborban to­vábbra is komor és szótlan maradt, megtanulta az orosz nyelvet és beférkőzött a környező falvak lakos­ságának szívébe is, akik tudták, hogy magyarok is vannak már a partizánok soraiban. Andrejev őrnagy végleg a szívébe fogadta, bár soha sem szólt erről senkinek. Beszélgetésük szűkszavúak voltak, értették egymást anélkül is. A parancsnok is egész családját elvesztette egy bombatámadásnál. Egyik beszélgetésükre még mindig emlékezett — Na, Pista bécsi, hogy érzed magad? — kérdezte ekkor. *— Köszönöm kérdésedet, Andrejev elvtárs, de nem gyógyít meg engemet most már, csak a sír ... Oda az én egyetlen szép fiam, odav tte a szivemet is magával... Felsóhajtott és többet nem beszéltek erről... Mi­nek a sebeket feltépni? ... Nem illik az a férfiakhoz. De aztán — nem hosszú idő múlva — nem beszél­hettek egymással többet A németek megpróbálták körülkeríteni a partizá­nokat. ősz felé járt, a tél beállta előtt ellencsapással tért akartak nyerni. Utánpótlásuk biztosítására meg kellett volna semmisíteni a partizánokat. Megszállták az erdőt környező kis falvakat őrszemeket állítottak az utcák bejáratánál. Éjjel kimenési tilalmat rendel­tek el. A partizánok készültek a kis erőkkel való leszá­molásra. Pista bácsi volt a legjobb felderítő, sorra vitte az adatokat a létszámról, az elhelyezkedésről. Olyan volt, mint az árnyék, kicsúszott mindenütt a legveszé­lyesebb kelepcéből is. A támadás előtti éjszaka, utolsó feladatát végezte a másik magyarral. Száraz, holdsütötte este volt, az árnyak nyújtottan húzódtak az ember után. Ez volt az árulójuk. Már elvégezték a munkát és kifelé jöttek a házból, mikor egy járőr elhaladt a kapu előtt. Nem volt ide­jük lefeküdni, egy faoszlop mögé húzódtak. A németek az árnyakat vették észre. Egy kiáltás. Pista bácsi vaktában odalőtt és már szaladtak is. Az egyik katona elesett, a másik tüzelt. Pista bácsi megrándult, a golyó a combjába fúródott. Nagy Jóska tétován megállt, de a másik odakiáltott neki: — Eredj, rohanj!... A német golyója felzavarta a helyőrséget, nagy do­bogással közeledtek. A német őrszem, akinek golyójától megsebesült, üldözőbe vette a futó magyart. Átlépett Pista bácsi felett és mikor valamivel elhagyta a fek­vő alakot, akkor dördült el a kis pisztoly. A német el­esett, Nagy Jóska eltűnt a sötét erdőben. Ekkor este 10 óra volt. Reggelig vallatták. Egyet­len szót sem szólt. Hiába faggatták a partizánok bú­vóhelyéről. Csak nézett maga elé, komoran, szinte^egy­kedvűen. A rugdaló, pofozó fritzek csak a gyűlölet lángját látták felvillanni réha a szemében. Hajnali három óra felé már össze volt kaszabolva szuronyokkal, körmeit kivágták, egyik szemét kiverték, majd meztelenre vetkőztetve az utcán vízzel locsol- gatták. Reggel viharos szél támadt, a kivégzést azonban parancs szerint mégis elvégezték. A bíró háza elé parancsolták a népet és a mezítlá­bas foglyot félmeztelenre vetkőztetve kísérték az akasztófa alá. Mindenki borzadt, néhány asszony fel­zokogott. Mielőtt a kivégzésre sor került volna, az álmatlan­arcú német tiszt durván rászólt a bíróra: — Mondd meg a falunak, üzenjék meg barátaik­nak, így jár minden partizán kutya ,.. A nép meg csak Pista bácsit nézte, eszelős tekin­tettel, görnyedt büszkeséggel. Az meg, mielőtt kirúgták alóla a talajt, felemelte a fejét és oroszul kiáltotta nekik: — Tartsatok ki, tiétek a győzelem,!... Éljenek a proletárok.., Egy egész napon át, meg egy éjjel függött még ott, példát statuálva. Már nem hallhatta a hajnalban meg­szólaló partizánferwereket, nem látta gyilkosainak pusztulását, sem azt, amikor Andrejev őrnagy elcsukló hangon eltemette őt és a baj társak fegyverének ropo­gását sem, a hűség és hála búcsúindulóját, amely elhalt a mérhetetlen nagy erdő lombkorcnái között. * * * A történetet 1957. november 7-én, a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulóján mondotta el Kaposvárott egy szovjet katonatiszt. Aki hallotta, emlékszik a csendre és megilletődött- ségre, amely e szavakat fogadta. Az ember ilyenkor tűnődik el azon, hogy a szov­jet és magyar nép barátsága valóban vérrel van meg­pecsétel v*. Csákvári János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents