Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-29 / 304. szám

dma», 1951. decemher 29. soMocmi Ktpur I f « n MIT HOZOTT A POSTA ? tkéntes-e a vasúton a biztosítás? tit most leírok, bármilyen fur- hangzik is, megtörtént. De­ter 19-én délben öreglakon a -as' vonatra akartam jegyet mi. A viteldíjat — 10,40 forin- - előrre elkészítettem, íjak még húsz fillért, vagy nem >k jegyet — közölte a pénztáros, zör azt hittem, tréfál, de pilla- k alatt meggyőződhettem, hogy ■Italán nem viccel. Megismétcl- kérésemet, hangsúlyoztam, ) bélyegtelenül akarok Kapós­ai utazni. Hiába mondtam, hogy osítás önkéntes és ezek után sak elvből sem biztosítom — akár a falrahányí borsó, ■lyeg nélkül csak a jegyvizs- l kapok jegyet — mondta a ■áros. Akkor adjanak felszállójegyet, önben a jegykezelő megbüntet — ekeztem én. Síkor láttam, hogy a pénztáros- nem tudok dűlőre jutni, kér-ei i az állomásfőnököt. Meg kell ryni, ő először agitálni próbált a tosítás előnyéről, ám ellenlcezé- nre később azt felelte: cis igazga- ág rendelte -l a kötelező öizto- ást. Kértem a re „deletet, mond- x, reggel Kaposvárott még nem Utak ilyenről. Nem érek rá meg- resni — tért ki a válasz elől. De 'V látszik, eljogyritt az állomásfó- k bélmtűrése is, otthagyott, r,em ó nélkül, távozóban még a yasfé- t mondott: <*•:agy fizet :0,60-at, .lobbit, s gválicAmm oiziu-. :,. ■ együtt a set S , rvdolkoátam utána, * nen ■■'••■gem a MÁV-- díj ni. Most nem lléri az szóra sem es. iio. ' f ez az egész el­it bős„ Mert vagy köte­ti ; ú '’ j’ s akkor azellen ifij ^ ha pedig önkéntes, *jbízzak, .az utasra a jogot: 1 -e biztosítani életét? HORVÁTH JÁNOS Kaposvár, Streith u. 13. Ismét névtelenül S. A. aláírású levélírónk. Köszö- íogy panaszát szóvá tettük lapunk ember 29-i számában. »-December . vettem egy elemet, s bizony öm ért, mert nemcsak 15 percig jelt. Ma már 27-ét írunk, még min- ig adja az áramot«. Köszönöm, iogy ilyen csekély dologgal is törö­lik a szerkesztőség. RÉGEN VÁRTUK Nagy megelégedést váltott ki benn urak a népi ellenőrzésről szóló törvényjavaslatnak az országgyűlés általi törvénnyé emeltetése. Váróter­mekben, borbélynál, rendelőkben — aihol emberek összegyűlnek — min­denütt erről beszélnek. Általános a vélemény, hogy már előbb kellett volna, sok-sok értéket megtakaríthattunk volna a népgazdaságnak. Úgy vélem, a szakszervezeti tagoknak, s főleg a kommunistáknak, elsőrangú kötelességük a népi ellenőrző bizottságok legmesszebbmenő támogatása. Ha a hibákat feltárjuk, erősítjük gazdasági helyzetünket, a munkafegyelmet, ügyelünk a takarékosságra, akkor a népi ellenőrzéssel előbbi«, visszük a szocializmust. Általános vélemény, hogy az ellenőrző bizottságnak csak megbízha­tó, büntetlen előéletű, kötelességtudó és lelkiismeretes dolgozók lehetnek a tagjai. Küzdjenek e bizottságok azellen, ha valakit bűncselekmény, lopás, csalás, sikkasztás vagy más miatt eltávolítanak állásából, ugyan, az az atyafi jóbarátok és egyéb összeköttetései révén 10 kilométerrel odébb ugyanolyan, vagy esetleg jobb beosztásba kerüljön. És már most kell g« -ndc 1 ni arra, nehogy a népi ellenőrző bizottság hibát felfedő egyik vagy másik tagjának félni, tartani kelljen főnökétől. Bizakodással te­kintünk as ellenőrző bizottságok megalakulása elé. S éppen, mert bízunk bennük, segíteni is fogjuk őket. KUCSERA ERNŐ járási SZB-elnök, Marcali. KARÁCSONYI A3ÁNDÉK Karácsony, a béke, a szeretet ün­nepe. De milyen fájdalom az. ami­kor valaki hiányzik a családból, va­laki, aki él és méqis halott. Aki nem lehet közöttünk és még csak nem is tudjuk, h l és milyen körülmények között ünnepel. Teljes-e íqy az ün­nep? Tud-e ilyenkor a család örülni a bőkének, a szeretetnek? Nem. A szülői szív összeszorul és könnyeket csal a szemekbe az a qondolat hoqy qyermekük, klórt mindent, mindent feláldoztak, nem lehet velük, pedig a múlt évben ilyenkor ő is ott állt a karácsonyfa előtt, ő is örült és bol- doq volt. És az idén? ... Iqen! Az idén is ott van a karácsonyfa előtt meqtörve, szótlanul, könnyteli sze­mekkel, arcán megbánással. Szíve el­szorul, torkában doboq, szólni nem tud, csak könnyei folynak megállás nélkül. Szülei nyakába borul és csak annyit tud könnyein keresztül elzö- koqni, hoqy »soha, soha többet«? A FIAMRÓL VAN SZÓ, a fiamról, aki ez év januárjában 16 éves fejje! álmokat kergetve, szüleit, otthonát, hazáját elhagyva külföldre távozott tele reményekkel és mesés kilátások­kal Ausztriába került, onnan 500 társával együtt Törökországba vit­ték őket, Isztanbulba. Hogy mit szen­vedett, milyen nélkülözéseken ment keresztül, arról oldalakat lehetne ír­ni. ízelítőül csupán annyit, hogy a gyüjtőlágerből kilőve egy naqy szál­lodába került »liftes boy«-nak. Havi 200 Ura fizetéssel, teljes ellátással vették fel. Másfél hónap után mind­össze 50 lírát kapott, ami kosztjának pótlására Is alig volt elegendő, ugyanis a kapott ételek úgyszólván ehetetlenek voltak. Amikor a magyar követségen megkapták az útlevelet, hogy otthonukba visszatérhessenek, behívatták őket a török rendőrségre és ott útleveleiket elvették. Törökor­szágról egyébként röviden Így alko­tott véleményt: »Sok a bank, sok a teherhordó és sok a hazúgság«. Két egy teljes sinv ........ o sztály van — mondja nyomorban ólő, viskókban sínylődő és a piszokban fetrenQő többség és egy minden jólétben dúskáló elnyomó kisebbség.’ A török közigazgatást három szó­val jellemzi: yok, yavas, yaren, azaz nincs, lassan, holnap. A nő állami tulajdon, akit, ha a férfi 600 líráért megvásárol, agyon is verheti, mert saját tulajdona, vele szabadon rendelkezik. Ezért hatósá­gilag nem vonható felelősségre és semmiféle bűnvádi eljárás ellene nem indítható, eg y év elteltével újat vá­sárolhat helyette. December 13-án mintegy 120 fő hagyta el Isztanbult, otthagyva még mindössze húsz magyart, akik szintén rövidesen elhagyják Törökországot. Görögországon, Olaszországon keresz­tül Ausztriába vitték őket. S ú|ra be­került o stockeraul gyüjtőtáborba, ahonnét tíz hónappal azelőtt kikerült. Itt azt mondták nekik, hogy Belgiumba viszik őket, azonban ez több hónao- ba kerül. Fiam ekkor a bécsi haza­telepítési bizottság útján megkapta a vízumot Magyarországra és másod­magával két napon belül elhagyta a »tejben-vajban« fürdő ausztriai tár­sait. A stockeraui lágerről így beszél: »Nem éltem volna túl, ha még egy hónapot ott kell töltenem.« Legyen ez mindenkinek intő példa, aki Nyugat mesés ábrándjait kergeti és hazáját elhagyja. Azt, hogy mit eveztünk, amikor ka­rácsony előtti napon éjiéi három óra­kor fiam váratlanul betoppant, leírni képtelen vagyok, azt át kell érezni. Én kívánom minden szülőnek, akik karácsonyukat gyermekük nélkül töl­tötték, hogy rövidesen érezzék ezt át, legyen nekik olyan szép ajándékban részük, mint amilyet nekünk hozott az 1957. évi karácsony. Kell-e ennél szebb és kedvesebb ajándék? HALMAI EMIL Csurgó. A somogyszili váróteremben LEVELEK, EMBEREK körorvosi néhány sorban nincs kályha, a betegek állhatnak a hideg cementem, mert még le sem tudnak ülni. Egy pad és egy kocsi- ülés a váróterem összes bútorzata. Telefrwi ugyancsak hiányzik a rende­lőiről, ha mentő kell, csak a postáról lehet telefonálni. Intézkedést kérünk — írja Tóth János. láiás köszönet kölcsönzőnek íNem vagyok kaposvári lakos, fele­ségemmel csak véletlenül vetődtünk be a nagytemplom melletti ruházati áruházba. Bevásárlás után vettük észre, hogy 4 forinttal kevesebb a pénzünk a vásárolt értéknél. Mint­hogy egy-egy tételünk több száz fo­rintot tett ki, a mégy forint miatt meg kellett volna válnunk nagyobb ruhadaraboktól. Az egyik eladó (Si- posné), látva gondunkat, megértő fi­gyelmességgel segítségünkre sietett, s saját pénzéből kölcsönzött négy fo­rintot, csakhogy ne kelljen a nekem nagyon tetsző árut otthagyni. Elő­ször nem akartam elfogadni, de oly kedvesen beszélt, hogy elfogadtam a négy forintot, címem meghagyásá­val. Nagyon jólesett a bizalom, kedves emlékkel léptük át az üzlet küszöbét, (Balaskó Ferenc Dombóvár, Kossuth L. u. 31. leveléből.) Nem tartja be a szerződést a Zamárdi Községi Tanács — erről ír tizenegy társa nevében Újvári Fe­renc kubikosmunkás Zamárdiból. November 4 óta dolgoznak ároktisz­tításon, egy 1700 méteres szakaszt már át is vettek tőlük, a megállapo­dás szerinti munkabért azonban nem akarja fizetni a tanács. Egyszer azt mondják pénz van, csak bérjegyzék nincs, máskor meg fordítva. Decem­ber 11-éin újra bementünk a tanács­ra, akkor Kiss Aladár tanácstitkár szabályosan becsukta előttünk az aj­tót, s úgy kiabálta ki a munkások­nak: — Pénz nincs, akinek nem tet­szik, az menjen haza. Hát ezt érde­meljük mi a becsületes munkánkért? Csak így becsüli a munkásokat a za­márdi tanácstitkár? — írja befejezé­sül Újvári Ferenc, s kéri, tegyük ki ezt a levelét az újságba. íme, kitet­tük. Műtrágya — amelytől nem lesz több termés Wellner Máriától kaptuk az alábbi levelet Coliéból: Tavaly április 3-án Nincs jószág, nincs lakás — avagy miért fordítják visszájára az emberiességet ? 1956. június 1. óta lakosú férjem­el és 3 hónapos kisfiámmal a Rá- - czi ntca 6. szám alatti egyetlen ■»bábéi álló lakásban. Ez az egy ,oba a padlásom, pincém, kamrám, gyszéval mindenem. Már kétszer áriam a tanácsnál lakás ügyben- :gutóbb a tanácstitkár azt mondta: iflja, hogy valóban rá vagyok utal- x, s így az üresedő lakást feltétlen i kapjuk meg. Én vártam, mikor egy ki a lakó az egyik államosított «létből, hogy beadhassam rá a kérelmet. De a titkár később titkol­ta előttem, még amikor az illető ki­ment, akkor is úgy tett, mint aki semmiről sem tud. A megüresedett lakájt minden ígéret ellenére más kapta meg. Méghozzá olyan ember, akinek nem is lakás, hanem istálló kellett. Mivel nekem nincs jószágom, nem kaphattam meg az épületet, bármennyire szükségem lenne is rá, mert így határozott a VB. KISS LAJOSNÉ Attala, Rákóczi u. 2 vagon műtrágya érkezett az akkor még meglét tsz-ünkbe. Az ellenfor­radalom után a tsz. féloszlott, a mű­trágya azonban máig is ott hever a szomszéd istállóban. A Népszabadság december 11-i számában olvastam a Szőkepusztai Állami Gazdaság igaz­gatójának a levelét, amelyben azt sé­relmezi: nem kapnak elegendő mű­trágyát. Nálunk' meg vagonszám romlik a műtrágya. Azt hiszem, a község vezetői megtalálhatták volna a módját, hogy már jövőre több ter­mésben látnánk a hasznát ennek az értéktelenné váló műtrágyának. Használjuk ki lehetőségeinket! jyr őst, amikor a bentmaradt és ez niekmek — a föld vételárát s a fei- évben már újra a helyes útra függesztett adótartozást is ki kell visszatért termelőszövetkezeti tagok, fizetniük. Ea mind komoly megter­de ugyanakitor a szövetkezetekből kilépett dolgozó parasztok is számba veszik évi munkájuk eredményét, helyes, ha egyrészt kötelességből, másrészt a dolgozó parasztság sorsá­ért való felelősségérzetből bemutat­juk megyénk szövetkezeti mozgal­mának helyzetét az igazság tükré­ben. Ismeretes, hogy az ellenforrada­lom hatására a volt 327 somogyi me­zőgazdasági szövetkezetből alig ma­radt meg egynéhány. Volt olyan já­rás, mint pl. a nagyatádi, ahol min­den termelőszövetkezet feloszlott. Amikor az évvégi számvetést meg­tesszük, feltétlen figyelembe kell vennünk azt, hogy a közös gazdasá­gokból több mint hetvenmillió fo­rint értékű vagyont hurcoltak szét, amely miatt nehéz volt a szövetke­zetek talpraállása, eredményeik ez évben való fokozása. Az elismerés és megbecsülés hangján szólhatunk azokhoz a szövetkezeti tagokhoz, akik e nehézségek árán is bebizonyí­tottál!: Somogybán is éppúgy meg­vannak a szövetkezeti mozgalom le­hetőségei, mint az ország bármely területén. Bátor kiállásuk és példá­juk nyomán ma már több mint száz termelőszövetkezetről beszélhetünk, melyek közül most 93 tsz készíthe­tett zárszámadást, nem kis ered­ménnyel. Az így megtépázott vagyo­nuk mellett is az idén földterületük­höz, állatlétszámukhoz mérten töb­bet tartalékoltak, ruháztak be, mint az elmúlt évek bármelyikében, s emellett nem egy tsz-ben 50—60 fo­rintot osztottak ki egy-egy munka­egységre. De olyan tsz is volt, mint a komiósdi termelőszövetkezet, a pa- tosfai Búzakalász s még lehetne né­hányat sorolni, ahol egy-egy munka­egység értéke meghaladta a nyolc­van forintot. Emellett természetesen a nem kis jövedelmű háztáji gazda­ság is bővítette a tagság elért ered­ményeit. Ma a helyzet a tsz-ekből kilépett dolgozó parasztoknál? A megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának nemrég készített feljegyzése azt mu­tatja, s ez saját tapasztalatom is, hogy a tsz-ből kilépett 2872 agrár- proletár és 7797 hét holdon aluli kis- paiaszt, nagy gondok között él. A ki­lépettek ez évi jövedelme mintegy harminc százalékkal alatta maradt annak a jövedelemnek is, amit egyébként a volt szövetkezetük az előző évek során biztosított számuk­ra. A párt és kormány jelenlegi po­litikája az idén nemcsak a tsz-tagok, hanem a még egyénileg dolgozó pa­rasztok számára is komoly javulást eredményezett az életszínvonal eme­lésében. Csak ennek figyelembevéte­lével lehet tiszta képet kapni a kilé­pettek jelenlegi helyzetéről. A kilépettek nem számoltak azzal, hogy meg kell fizetniük az elhurcolt vagyont. Sohasem volt az, hogy álla-* tot, gazdasági felszerelést egyik szomszédtól a másik csak úgy, kö­szönöm szépenért, pénz nélkül elvi­hetett volna s így a tsz-től sem lehet fizetség -nélkül elvinni. Nem számol­tak azzal sem, különösen a volt ag­rárproletárok, hogy saját maguk húzzák ki a földet lábuk alól, ha ki­lépnek és harmadosát kell más föld­jén kapálniuk, ami nem lesz örökös. A volt újgazdák, akik a tsz-ből ki­léptek, nem gondoltak arra, hogy gazdaságukat be kell rendezni, s amíg a tsz tagjai közös használatra kapják meg a földet, addig — egyé­^asárnapi sportjegyzefek A szó szoros értelmében vége az idénynek a háziasszonyok nagy örö­mére és a szurkolók nagy bánatára. Valóban öröm a labdarúgó bajnok­ság befejezése, a bizony fáradt játé­kosok, na és a már említett házíasz- szonyok számára is. al^knek most néhány hétig nem kell sietniök a va­sárnapi ebéddel. Aztán ehhez az örömhöz járul az is, hogy otthon a család vasárnap este nem kénytelen figyelembe venni, hogy győzött, vagy kikapott aznap a Kinizsi, vagy a KMTE. Nincs öröm üröm nélkül — tartja a közmondás, s ennek igazá­ról a meggyőződhettünk három nap­pal a hivatalos idényzárás után. Itt volt a karácsony és nem volt semmi sportműsor. Itt is, ott is hallottuk az utcán, hogy bosszankodtak a szurko­lók azért, mert üres az ünnep dél­utánja. Vagyis annyit jelent, hogy ké­nyelmes ünnepi ebed,, a beiglival a végén, mégsem ér annyit, mint a már megszokott jó vasárnap délutáni fut­ballmérkőzés. No, de kedves háziasszonyok, kö­zölhetjük, hogy nem sokáig tart az öröm, mint ahogy a szurkolóknak se kell sokáig bosszankodniok a vasár­nap hiányzó sportműsorok miatt. Alig két-három hetes szünetet kaptak csak legjobb labdarúgóink, s akkor már pályára lépnek az -imádott, vagy szi­dott labdarúgók, s lehet sürgetni is­mét az ebédet, örülni vagy bosszan­kodni hétről hétre, vasárnapról va­sárnapra. Vagy talán az új esztendő örömtelibb lesz szurkolóink számá­ra, mint az idei volt7 * * * Furcsa hangzású lenne némelyik szabály, ha megpróbálnánk leírni a labdarúgás tör vcmyszerűségeit. íme, kiragadunk egy különlegeset a sok közül. Nem mindenkor a jól játszó csapat szerzi meg a két bajnoki pon­tot. Ez állításunk igazát bizonyítja a Kinizsi idényzáró mérkőzése, ahol bi­zony a kaposvári együttes csak egy félidőn át játszott jól. Szünet után bi­zony voltak nehéz percei a Kinizsi szurkolóknak, amikor úgy festett a helyzet, hogy a már-már biztos győ­zelem talán nem is olyan biztos. Vé­gül is maradt a 2:0. s annak a né­zőnek volt igaza, aki ekként vigasztalta a szurkolötársát: Emlékezzél csak vissza, a Láng Gépgyár ellen Jól ját­szottunk és kikaptunk. Miért ne vol­na most jogos gyengébb játék után a 2-0. Hja, ilyen a futball. igaza volt. * * * Fejlődött-e Böröcz és Szabó, akik korábban z Kinizsi játékosai voltak? Ezt figyelték kíváncsian a kaposvári szurkolók, amikor meglátták a vesz­prémi együttesben a két kaposvári gyereket, akik a veszprémi egyetem hallgatói és az egyetemj csapat já­tékosai. Nos, Szabónál új' erényeket nem sikerült felfedezni. Lelkesedése és munkabírása változatlan, de tech­nikailag semmi újat nem tudott nyúj­tani. Pedig nagyon akart. Talán épp ennek következtében hibázott az első gólnál, amikor lepasszolta a labdát Mózsinak. Böröcz határozottan ja­vult, megerősödött ős játéka erőtel­jesebb lett, mint annak idején Kapos­várott. Kissé le is higgadt, s a vesz­prémi védelem oszlopának bizonyult. Persze, hallottunk rosszmájú meg­helést jelent számukra. S nem gon­dolkoztak főleg azon, amelyre Ká­dár elvtárs legutóbb a barcsi Vörös Csillag zárszámadási közgyűlésén is felhívta figyelmünket: hova vezet az egyéni parasztok útja? Falun is a szocializmus a végcél. Tehát ne az ellenség fejével, hanem saját termé­szetes eszével gondolkozó ember módjára mérlegelje minden egyéni gazda a helyzetét és döntsön saját sorsáról. Ez természetesen nem von­hatja maga után azt, hogy a tsz-ta­gok, a funkcionáriusok ne agitálja­nak a kilépettek, az egyéniek között. A felvilágosító munka nem jelenti az önkéntesség megsértését. Erősödnek, szilárdulnak termelő­szövetkezeteink, de még igen sok a tennivaló. A zárszámadás elkészíté­se és kihirdetése alatt több mint nyolcvan család mintegy 200 kh. földdel lépett be a szövetkezetekbe. A tsz-ek többségében a tavasz folya­mán semmiféle állat nem volt kö­zösben. Ma mindössze egy-két olyan szövetkezet van, ahol csak a jövő ta­vaszon lesz közös állatállomány. Komoly lehetőségeink varrnak me­gyénkben a szövetkezeti mozgalom kiszélesítésére, továbbfejlesztésére. A megyében több mint 40 000 kh. nagy­üzemi gazdálkodásra alkalmas, 25 holdon felüli táblában lévő állami tartalékföld van. Több mint hatvan községben megvannak a közös gaz­dálkodáshoz alkalmas épületek, amelyek, ha rövid időn belül nem lesznek hasznosítva, akkor ebből je­lentős károk származnak. Rendelke­zésre állnak sokkalAjöbban felsze­relt gépállomásaink, mint az előző évek bármelyikében. A tsz-ek részé­re olcsóbban dolgoznak és ma már elmondhatjuk, hogy sokkal jobban, mint korábban. Segít a munkában az is, hogy az állami gazdaságok, tsz-ek példamu­tatóan gazdálkodnak. Ahogy a sta­tisztikai hivatal kimutatja, nemcsak az állami gazdaságok, hanem a tsz- ek is búzából, rozsból majdnem két mázsával, takarmánygabonából más­fél mázsával, s más egyéb termény­ből is túlhaladták az egyéni dolgozó parasztok terméseredményeit. Az ál­lam is komoly támogatást ad a tsz- eknek a gazdálkodás megindításá­hoz. továbbfejlesztéséhez. A tsz-ek- ben dolgozó parasztok és funkcioná­riusaink felelősségérzettel segítsék megismertetni a jövő termelőszövet­kezeti tagjaival a termelőszövetkeze­tek eddig elért, jó eredményeit. Se­gítsék a megtévedt dolgozó parasz­tokat újra vissza a helyes szövetke­zeti útra. S ürgős tennivalónk a tsz-ekben a pártszervezetek létrehozása és erősítése. A mintegy 119 mező­gazdasági termelőszövetkezet és tszcs közül mindössze 38-ban van pártszervezet, s ezek Is kevés tagot számlálnak. A lehetőségek megvan­nak, hogy halogatás nélkül ott, ahol nincs pártszervezet, a tsz-ek többsé­gében létrehozzuk azt. Igen sok tsz- ben már most is van eigy-két pártta­gunk, s ott vannak a párt politiká­jához hű és megbízható szövetkezeti tagok. A politikai és gazdasági hely­zetünk erőteljes konszolidálása foly­tán mindinkább tűnik el az embe­rekből a félelem és nő a párt iránti bizalom. Erőnket megsokszorozza az a tudat, hogy a közös cél, amelyért küzdünk, igazságos. Ez a cél: a szo­cializmus felépítése a falun is. MISETA GYÖRGY . AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÜA.AAÄAA.** jegyzést, amely szerint Börőczöt a gyenge napot kifogó, helyesebben sérülten játszó Stadler tette naggyá. Ez azonban, hangsúlyozzuk, valóban rosszmájú megjegyzés volt, mert Bö­röcz igenis fejlődött. * * * Van akinek kevés, van akinek sok a K.MTE 12 pontja. Keveslik maguk a KMTE-vezetők, de a játékosok is. akik azt hajtogatják, hogy egy kis szerencsével legalább négy ponttal több lehetne a csapatnak. Van azon­ban olyan személy is, aki sokalja a 12 pontot. No nen szívből, hanem egyéb »objektiv« okok miatt. Az az ismert revű Kinizsi vezető, aki majd­nem csak ugratásból szállt be egy fogadásba annakidején, amikor meg hat pontos volt az MTE, mondván az egyik KMTE vezér* ek, nem lesz 12 pontotok. Szó szót követett, majd megköttetett a fogadás. Kezdetben vidáman mosolygott a fogadó s már tarsolyában érezte a százast, aztáai egyre borultabb lett az arca, úgy mondják vasárnap este. -amikor híre jött Oroszlányból a KMTE döntetlen­jének, olyat mondott, hogy azt nem tűri a nyomdafesték. Ugratták is a héten hivatalában a kollégák, feltéve a kérdést, hogy mit szólt volna ah­hoz, ha az utolsó percben nem egyen­lít ki az Oroszlány? Így hangzott a felelet: Akkor legalább nem bosszan­kodtam volna hogy egy ponton csúsztam el. Meg örülnek annak, hogy ti is könnyebben elkerülnétek a kiesést. Még mondja valaki, hogy nincs meg az összhang Kaposvárott a két sportkör vezetői között, KOVÁCS SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents