Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-28 / 303. szám

Szombat, 1957. december 28. SOMOGYI NÉPLAP 3 DOBOZY IMRE (RÓ MERNYÉN Vasárnap este több mint három­száz hallgató gyűlt össze a mer­nyei művelődési otthonban, hogy a Hazafias Népfront mernyei bi­zottsága és a Megyei Könyvtár kö­zös rendezésű irodalmi estje kere­tében meghallgassa Dobozy Imre író előadását, akinek írásait, a népkönyvtárból, az újságokból, a rádióból a megjelentek már ismer­ték. A vendég írót és a megjelente- k&t Németh Lajos iskolaigazgató, a Hazafias Népfront mernyei elnöke üdvözölte. Dobozy elvtársban a hallgatók a jó tollú író mellett most megismer­ték az emberi közeibe került, vi­lágos szarai, közvetlen előadót is. Előadásának vezérfonala az örök emberi igazságkeresés gondolán volt. Az írásművek hősei az igaz­ságot keresik, mint az örök em­ber, akiben él és lobog a vágy az igazság után. A társadalmunknak is alapja, mozgatója a társadalmi, igazságra törekvés. Az emberei: ke­resik ugyan az igazságai: de köny- nyen át is hágják az igazrág nor­máit, néha. pedig észrevétlenül elmennek az igazság melleit. Nagy igazság, melyre ’gye többen fi­gyelnek fel, falun is, hogy a jövő útja a nagyüzemi gazdálkodás. Az igazi írói alkotások, a jó köny­vek hdsr.uos segít:égéi adnak ahhoz, hogy eligazodjunk az élet bonyo­dalma'ban és rátaláljunk az igaz­ságra. Az elmúlt évek irodalmi .ter­mésének egy része nem segítette a legnagyobb igazság, a béke győzel­mit, sőt zavart okozott a helyes és igazságos tájékozódás.l}u n. Az épí­tő, jeliemformáló jó könyvek a tisztességes emberek . megbecsülé­sére, a becsületes, alkotó munkás emberr: követésére tanítanak. Ha igaz, hogy úgy kerek a világ, ahogy van, akkor a jó könyveknek ré­szük lesz aban, hogy a világ még kerekebb legyen. A paraszti élet kulturáltságát a falu egyes pa­rasztjainak műveltsége határozza meg, tehát tanulni, művelődni, ol­vasni kell. Példaképül állította a Szovjetunióban szerzett tapasztala­tait. Lenyűgöző ott az a szívós kö­vetkeze írsség, amellyel a szovjet nép apraja, nagyja tanul, munkás, paraszt, értelmiségi, férfi, nő egy­aránt. Bef jező gondolatként arról be­szélt Dobozy elvtárs, hogy nemzeti dicsjségünlaet nemcsak ápolnunk, hanem folytatnunk is kell, alkotó törekvéssel, helytállással és igaz- srí./‘ kereső emberséggel. A ma­gyar irodalomnak és a mai magyar íróknak feladatát abban látja, hogy embert és hazát szeretve megmu­tassák az olvasók millióinak as igazság, a jobb jövő felé vezető szo­cialista építés távlatait. Dobozy Imre meleg hangulatú ünneplése után az igali földműves- szövetkezet szavalóinak és 30 tagú énekkarának műsora következett. Az értékes hanganyaggal ren­delkező fiatal éneklcar Pethő Gyula vezetésével, rövid idő alatt megyénk számottevő énekegyüttesévé fejlő­dőt. Külön dicséretet érdemel az a készség, amellyel a szomszédos köz­ségek műsoros rendezvényeit tá­mogatják. A műsor után Kellner Béla, a Megyei Könyvtár vezetője köszönte meg Dobozy Imre és az igali ven­dégszereplők közreműködését és a hallgatóságot szívélyesen hívta a népkönyvtár rendszeres látogatásá­ra. MINDIQ AZ UTAS . A HIBÁS! fiit mutatnak az antiocsi adófőkönyvek ? ►‘RÁÉRNEK SÉTÁLNI-... Nincs más dolguk... Hozzám ugyan hiába jönnek, én most nem tudok fi­zetni« — ilyen hangokat is hallani némely község­ben. Nem is vonatkozhatnak másokra ezek a kijelen­tések, csakis a tanácsok pénzügyi dolgozóira. Tévedés ne essék, ők nem azért vannak, hogy sétáljanak, hanem hogy a törvények betartásával beszedjék azt a pénzt, ami az államot'illeti. Nem jelent számukra külön örömöt a fizetni tudatosan nem akaró, hanyag adófi­zetőit. felkeresése. Idézések, zálogolási jegyzőkönyvek töltogetése helyett szívesebben foglalkoznának más­sal. Ezeken kívül is van éppen elég munka. De csinál­ni kell, ha elkerülhetetlen, ha a falukban vannak olyan emberek, akik nem értik meg: az állam nem mondhat le és nem is mond le az adóforintokról. 1945 óta a falvak kaptak a legtöbbet a kormánytól. Uj bekötő- és kövesutak ezer kilométer je i teszik köny- nyebbé a forgalmat. Faluk százaiban gyulladt föl a villany. Sok helyen (és ilyen van a legtöbb) állami pénzből, vagy támogatással kultúrházak, óvodák, or­vosi rendelők épültek. Ezt természetesnek tartjuk s hamar megfeledkezünk róla! Országunkban paraszt­ságunk zöme igyekszik rendezni, vagy már ki is fizette évi adóját. De vannak olyanok, akik neve után az adófőkönyv megfelelő rovatában hátralék mutatkozik. A pontosan és mindig fizető gazdák jogosan neheztel­nek a notórius későkre. Andocson Nagy László és Kovács Emma pénzügyi előadóik végzik a beosztásukkal járó összes felelősség- teljes munkát Körzetükhöz tartozik még Nágocs köz­ség is. így több mint ezer adófizető ügyével, foglalkoz­nak. — Az utolsó negyedév bizonyul a legnehezebb­nek — mondja gondolkozva Nagy László. — Az évi ki­vetésből 400 000 esik erre a negyedre. Hiányzik még vagy ötvenezer forintunk. — Azért meglesz az is, majd Nágocs segít — szól közbe Kovács Emma. Ha Andocs le is marad, Nágocs helyrebillenti a mérleget. Ez már így szokás - mondja mosolyogva. Andocson ottjártunkig 05 gazdánál zálogolták. He­tet végrehajtottak és kilenc kísérlet történt. A számok azt bizonyítják, hogy 78 esetben nem volt szükség a transztferálási költség felszámolására, mert fizettek a gazdák. Van olyan parasztember, aki szándéka ellené­re sem tudja az évek során felhalmozódott tartozását rendezni. Itt van például Kintiéi- József 16 holdas pa­raszt A feleségével dolgozik a földben, az asszony beteges. Nem tud boldogulni. Lova nincs, tehenekkel szánt. Az idei kivetése 6 051, hátraléka 10 296 forint. Nemhogy az előző tartozását, még az ideit sem tudta rendezni. Kamatra, illetékre 1500 forintot fizetett. A 16 hold föld lehetséges jövedelmének talán a felét sem tudja elérni. Végre rájött, hogy sok a föld, nem bír vele. El akar adni két holdat, hogy egyenesbe jut­hasson. Sikentáncz Ferencnek a múlt évről visszamaradt tartozása: 22 080, idei kivetés: 15 964 forint. Törlesz­tés: 10 159 és kamatra 2 300 forint. Felesége beteg. De az istenért sem engedte át fiának a gazdaság vezeté­sét Nem! Ez az ő földje! Bár a fia tisztázott volna minden hátralékot, legalábbis így nyilatkozott, mikor szó volt erről — mondja Nagy László. — Sikentáncz Ferencnek csak akkor kellett a tanács, amikor az egyik gyermekének továbbtanulását segítette. ígért ő fűt-fát, mondta, hogy a jövőben pontosan fizeti az adóját stb. stb. Van itt olyan is, aki három évig semmit nem fize­tett. Nevezetesen Németh László neve után van a kérdőjel. Annyira nehéz kifizetni az évi 3 803 forintot? Igaz, már nem a legkönnyebb, mert nem kevesebb, mint 10 331 forinttal tartozik az államnak. Kétezer még a kamatot sem futná. Róla még azt sem mondhat­ni, hogy a szándék megvan. Nem hiszi el senki, hogy évek óta nem volt pénze. Nem neki és a hozzá hason­lóknak köszönhető, hogy Andocs és Nágocs teljesíti az idei adótervet, hogy 95 százalékot mutat (most már ta­lán többet is) a napi értékelés. Gelencsér András húsz holdját leánya műveli. A szülők betegek, tehetetlenek. Rengeteget dolgozik a két öreg birtokán asszony-leányuk, s még két gyerme­kének nevelésére is gondolnia kell. Mégis az évi adót fxár száz forint kivételével befizette és ígéretet tett arra, hogy az új évet tiszta lappal kezdi. özv. Pintér Györgyné birtokán feleséges fia hajtja a lovakat. A 15 hold jövedelméből nem jut a 20 000 forint tartozás tör­lesztésére. Hanyagság, nagyfokú nemtörődömségnek tulajdonítható az elmaradás. A falu nincs jó véle­ménnyel ezekről az emberekről. Az állampolgári jog és kötelesség egyformán vonatkozik mindenkire. Ér­demtelenül nem élvezheti senki a társadalom, a köz által létrehozott javakat Nem lehet azt mondani, hogy csak Gulyás Péter, Bodakos József, s a nágocsi Biró István meg Melisek Béla fizessen adót, Németh László, Sikentáncz Ferenc meg a többiek pedig ne törődjenek ezzel a kötelességükkel. Az ő részüket majd ráírjuk Rózsa József, D. Kovács Ferenc számlájára, hisz ők már előre vannak, a jövő évre is fizettek. NAGY LÁSZLÓ, KOVÁCS EMMA és valamennyi pénzügyi dolgozó kötelességüket teljesítik, mikor kö­telességük teljesítésére hívják fel a fizetni nem aka­rók, az adómorál ellen vétők figyelmét. Parasztságunk jó része tudja, hogy az állam nem -kíván lehetetlent. Csak akiben nincs szégyenérzet, az tűri arcpirulás nélkül, hogy a pénzügyi dolgozók -sétájuk« alkalmá­val naponta betérjenek hozzá, hogy a hivatalsegéd idé­zést, fizetési meghagyást vigyen neki újra meg újra. (Gőbölös) Hajnali fáasús ébredés, kétnapos zsossgííó értekezlet, sok kilométeres pesti rohangálás, egy asztmás és orrpolipos hálótárssai együtt töltött végtelen éjszaka megpróbáltatásai után megérkezett a jámbor utas — jelen esetben én — a Keleti-pálya­udvarra. Legnagyobb örömömre •senki sem állt a második pénztár- ablak előtt, megváltottam gyorsvo­nat! jegyemet Kaposvárra, kifizet­tem a menetdíjat és betelepedtem egy langyosodé fülkébe. A vonat pontosan indult, hamarosan megér­kezett a jegykezelő. Kilyukasztotta kartonjsgyemet, a papír pótjegyet forgatva gyanúsan érdeklődni kez­dett, hogy hova utazom. Közöltem — amit ő is tudott —, hogy Kapos­várra. (A jegykezelők általában nem kíváncsiságból érdeklődnek.) Megállapította, hogy kevés a gyors­vonat! pótjegyem. Igaz, hogy alap- jegyem Kaposvárig szél, de a gyors­vonat! pótjegy csak Sárbogárdi®. Hivatkoztam a logikára, hogy nyil­ván nem azért ültem erre a vonat­ra, hogy Sárbogárdion kiszálljak és nyolc érái fagyoskodás után hajnal­tájban újból felüljek a személyvo­natra. A jegykezelőt csak a jegy és nem az én logikai okfejtésem érde­kelte. Kaposvárott jegyzőkönyv kí­séretében -leadtak«. Megnyugtatóan jegyzőkönyvbe foglaltuk, hogy a mulasztás pénztárhibából történt. Ennek ellenére felhívott a MÁV pé­csi igazgatósága, hogy a* egyszer általam már kifizetett jegyrészt fi­zessem ki, mert -ellenkező esetben követelésünket a többletköltséggel járó peres úton érvényesítjük«. Ezzel kapcsolatosan néhány köz­érdekű kérdésem lenne a vasúthoz. Ila pénztárhibából történt a mu­lasztás, miért az utasnak keli vi­selnie a kárt? Köteles-e az utas a kiadott jegy helyességét ellenőrizni és képes-e erre minden utas? Mert ha nem — és az élet est igazolja —, akkor he­lyes lenne az utasokat felszállás előtt, illetve jegyváltás előtt jegy­kezelői tanfolyam elvégzésére köte­lezni. Bár az sem lenne rossz meg­oldás, ha a jegykiadók végeznek el eredményesebben ezt a tanfolyamot. Kíváncsian várom, lesz-e olyan bíróság, amely más hibájából, illet­ve a MÁV hibájából származó mu­lasztásért engem marasztal cl. Erre az esetre vállalom a többletköltsé­geket is. Igaz, hogy csak 4,40 forintról van szó, egy sort sem érdemelne, de le­hetne szó száz forintról is. Az ösz- szeg mellékes, inkább egy kis igaz­ságról van szó. Ennek érdekében most megtagadom a fizetést. Kellner Bernát utas, leadási sorszáma: 12, sorozatszáma: 86612, jegyvizsgáló telep-állomása és törzsszáma: Gyékényes 2. A fonói gépállomás párszervezeté­ben 18 kommunista van. Ezek vala­mennyien részt vesznek a pártokta­tásban. Az oktatásban résztvevők minden foglalkozáson megjelennek. Néhány napja volt az ünnepélyes tagkönyvkiosztás. A pártszervezet most arra készül, hogy Szilveszterkor családi-estet rendez, amelyen vala­mennyi kommunista hozzátartozója is részt vesz. A taszári honvédséget felkérik, hogy a családi estet tegyék rövid műsorral hangulatosabbá ... A KISZ hosszú ideig nem alakult meg a községben. EPOSZ ugyan volt, de az nem működött, s így ifjúsági élet nem volt a faluban. Eljártak a fiúk, lányok a kultúrotthonba, s ott megtanulták a Párizsi vendég-et, me­lyet a községben és a környéken hu- szonháromszor adtak elő nagy siker­rel. Aztán mégiscsak úgy érezték, a körzet ifjúsága is részt vesz. Tóth Mihály József tanító vezetésével pe­dig színdarab tanulását határozták el. Karácsonykor már bált is tartottak. Létrehoztak egy tánccsoportot, egy énekkart, s elhatározták, hogy január végéig legalább húsz fővel emelik a szervezet létszámát. * * * A látrányi kiszisták a Nászutazás című színdarabot tanulják. De nem­csak arra gondolnak, hogy szórakoz­tassák a község lakóit, hanem arra is, hogy segítsék tanulásukat is. A KISZ szervezet november és december hó­napban például közösen a pedagógu­sokkal a következő előadásokat tar­totta: a méhészetről Varga István igazgató, az élet és a föld keletkezé­séről, valamint a természet erőiről Pohner Kálmán tanár, a tbc-ről és a gyermekparaHzisről dr Major Endre körzeti orvos, az atom- és elektronok­ról pedig Kiss József tanító tartott előadást. Valamennyi előadást szem­léltető diafilmek vetítésével teszik érthetőbbé. Tevékenykednek, dolgoz­nak a látrányi kiszisták, megérdemlik azt a háromezer forintot, amelyet rö­videsen a tanácstól kapnak majd táncruhákra és különböző sportfel­szerelésekre... Sokat foglalkozik a mernyei tanács a fiatalok problémájával. Feltűnt ne­kik, hogy a kiskorúak is bejárnak a vendéglőbe italozni, biliárdozni. Ezt meg tudnák ugyan akadályozni a vendéglő szigorúbb ellenőrzéséi is, de a tanács más megoldást választott. Meghívta a vb ülésre a pártszervezet és a KISZ szervezet titkárát, hogy közösen beszéljék meg, mit tegyenek a fiatalok nevelése érdekében. Sajnos a KISZ titkár ezen a vb ülésen nem jelent meg. De nemcsak erre nem ment el, más megbeszéléseken sem jelenik meg — panaszolják Mennye vezetői. Nem tudják, mi az oka — folytatták a község vezetői —, de va­lahogy úgy néz ki, mintha a KISZ titkárnak és a KISZ tagságnak az utóbbi időben elment volna a kedve a munkától... — szí — hogy ez nem elegendő, s most bärorrr hete 25 fővel létrehozták a KISZ-1 Máris komoly terveket dolgoztak ki Westrah János tanulmányi felügyelői vezetésével, közösen az úttörőkkel téli tábort akarnak szervezni, melyen« kisgyermekek karácsonya Elkésve bár, de Néztük a csillogó JOGOS VAGY NEM JOGOS? YTVVVyTTTTVVVTTT»TTTTTVTTT»VVTTTTTTTTTVVVTTVTTTTVTTTVTTVVTTTTVTTV7TTTTVVTTTTVTVTTT' meg kell emlékeznünk gyermekszemeket. Is- egy kedves kis ünnep- merősök is voltak itt. — Jó, hogy jöttek. Van egy újság­ba kívánkozó dolog — mondja Da­rázs József, a balatonőszödi tanács­elnök. — Tessék, meghallgatjuk szívesen. — Nem, nem mondok én semmit, csak menjenek fel ezen az utcán, ta­lálnak két egyforma, szürkére me­szelt házat. Az egyikben Kálóczi Já­nos lakik, majd ő elmondja ... _ * * * Az alábbiakat tudtuk meg Kálóczi Jánostól. Csónakmóló épül Balaton- őszödön. Munkáltató a Székesfehér­vári Vízügyi Igazgatóság siófoki ki- rendeltsége. A vállalat munkaveze­tője és bérszámfejtője Szilágyi Sin- • dór. Huszonheten dolgoznak az építk­ezésen. Fizetéskor 11 ember szerző- ses béréből levontak egyenként 70 forintot, bár ők is úgy dolgoe- «, mint a többiek. Egyformán min- nkitől le kellett volna vonni a ,70-et, vagy senkitől se. Ifjú Hun- ,ar József megkérdezte Szilágyitól: »►Miért kaptam én kevesebbet, mint más? Ez volt rá a válasz: «-Azt csak ín dönthetem el, kitől kell levonni és kitől nem«. Az emberek nem fogadták el ezt az indokolást. Erről beszéltek min­dennap. Munkahelyen, étkezdében és otthon is. Szilágyi Sándor azt is mondta, hogy azért van a levonás, mert november 23-án nem dolgoz­tak. A valóság pedig az, hogy nem 23-án, hanem 30-án szünetelt a mun­ka a rossz idő miatt. Nagy László sem dolgozott 30-án. Tőle azért nem vonták le a 24,70-et, mert ő meg­érdemli a pénzt — így nyilatkozott Szilágyi, munkavezető. — Keresztes György vízmester is figyelmes lett a vitákra. Félrehívta a munkavezetőt. Hogy miről beszél­tek, nem tudjuk. Sem Szilágyi, sem Keresztes nem közölt semmit a munkásokkal — mondja Kálóczi. — Szombaton délben Pesti Sándor, Hungár József, meg én bementünk az irodába, kilépésünket igazoltatni, lejárt a szerződésünk. Távozásunk előtt Szilágyi visszafizette a 24,70-et Pesti Sándornak és Hungár József­nek. Sőt még aznap a többi kilenc dolgozónak is. Most végkép nem tudjuk, jogos, vagy nem jogos a le­vonás. Ha nem dolgoztunk meg ér­te, zokszó nélkül visszaadjuk a pénzt, de ne labdázzanak velünk. — Mi egy alkalommal sem ka-5 punk elszámolási szalagot. Ha tkenes-Y sük, azt mondják, hogy a bérelszá-J móló lányok eltüzelték. * * * A balatonőszödi mólóépítőknek jc-E guk van megtudni, hogy mi a jogos.í Kérdésükre adjanak választ a vál-? lalat illetékes vezetői. Miért vontak* le a 11 dolgozó béréből egyenként^ 24,70 forintot és miért fizették ké-^ sőfob ezt vissza? Határozatlanságuk-e kai miért ébresztenek kételyt a> munkásokban? És fizetéskor legyen^ bérszalag formájában is írásos nyo-B ma a végzett munkáért járó bérnek.^ Hadd lássa a dolgozó, miért mennyig jár neki. Igaz, nem hallgattuk meg a másik^ Met, az építkezés vezetőit. Bármit^ mondjanak is, csak abban állapod-f hatnánk meg, hogy a levonással í kapcsolatos eljárásuk nem volt kö-£? vetkezetes. Értenek a munkások af mondott szóból és csakis abból érte-A nek. Nyíltan, őszintén kell hát velükí) beszélni mindenről — jogaikról és'íj kötelességükről is. Az igazság elhall--j gátasából nem származik hasson. ft ságiról, melynek ka­rácsony előtt a Vörös- kereszt helyiségében voltunk szemtanúi. Az egyik kis szobá­ban izgatottan gyü­lekeztek a gyermekek. Egyikkel, másikkal szülei, vagy nevelő- szülei is eljöttek, hogy együtt örüljenek gyer­mekükkel, szobában karácsonyfa állt, s az A sötétkék sapka alól előbújó ragyogó-szóké hajfürtökről Csordás mama négyes ikreire ismertünk, s mellet­tük ott állt a másik három is. A többiek apátián, anyátlan ál­lami gondozott gyer­mekek, kislányok, kis­fiúk, akiknek most A másik éppoly gondtalan, gyönyörű boldog volt karácso­nyuk, mint bármelyik asztalon hatalmas hó- gyereké. Meghatódtak fehér csomagok. P«aj- a kedves ünnepség tűk kis névcédula. A Vöröskereszt vezetője gyertyát gyújtott, le­oltotta a villanyt, s a gyermekek kíván­csian szaladtak be a gyönyörű fenyő alá, Az ő karácsonyuk kislány volt ez, az ő ünnepük, hol szinte az egész társadalom szereteté- tffl, gondoskodásától átitatott ajándékokat szoríthatták maguk­hoz. láttán, s csak néz­ték, nézték a hatal­mas fát, mely örömet varázsolt kicsi szívük­be. ., • Énekeltek. Egyik szomorkás hangulatú népdallal állt elő, a másik ver­set szavalt. És fel­csendült a . Csordás- testvérek «kórusa« ’ is, köszönetét mondván az értékes ajártdéko-' kért. Mi van a csomag­ban? A gyermekek kíváncsiságát, türel­metlenségét nagyon nehéz féken tartani. Csak egyet bontottak fel ott a helyszínen, de szemük, szájuk el­állt a csodálkozástól. Az ikrek gyönyörű ir­habundát kaptak, téli ruhaneműt, pizsa­mát, játékokat, s ahogy mondták, a többi csomagokban is csupa hasznos ruha­nemű,. a lányoknak baba, a fiúknak kis­autó rejtőzködött. S a csomagok mögött szeretőszávű embe­rek álltak. A Vörös- kereszt, a Megyei Ta­nács egészségügyi osz­tályának dolgozói, a Városi Nőtanács • asz- szonyai mennyi gond­dal, izgalommal ké­szültek, hetek, hóna­pok óta, hogy meg­örvendeztessék a gye­rekeket! Nekik kö­szönjük az apróságok hevében az aj ind ék - dús karácsony-estét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents