Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-19 / 271. szám

Kedd, 1957. november 19. SOMOGYI NÉPLAP i S Csak az nem látja, aki nem akarja... Hozzászólás egy rövid beszélgetéshez A répáspusztai váróterem egyik padján eigy őszhajú bácsi üldögélt. Az ablaknál korosabb asszony. Időn­ként kitekintett és várta a Kapos­vár felé közlekedő vonatot. Mikor beléptem, abba maradt a beszélgetés. Tudtam, éreztem, hogy én vágtam el az »értekezés« fonalát. Figyelő, vizsgáló tekintetek követték minden .mozdulatomat. Az ősahajú köhin- tett — sűrűén és aprókat Az asz- síiony céltalanul lépett néhányat, majd visszatért az abakhoz. Nem bírta sokáig szó nélkül. — Tudja — fordult a ltampós bot­ját kezében .tartó ember felé — a testvérem már régóta kint van Ame­rikában. Igen nagy honvágya van, szeretne hazajönni, de nem kapott engedélyt. Azt írja, talán meg is halna az örömtől, ha még egyszer hazai földre léphetne. Úgy van az — folytatja —, mindig ott rossz, ahol van az ember. Miközben ezeket mondta, felém- feiém nézett. Várta, talán én is szó­lok valamit. — Fiatal korában — szőtte to­vább gondolatait az asszony — egy kommunista ember befolyása alá került. Attól tanult sok mindent. Még régebben, van neki tán 15 éve is, egyik levelében arra kért ben­nünket, hogy oktalanul ne ellenkez­zünk, azoké a szó, akik elfojtják az igazságot. Ne szóljunk semmit, in­kább alkalmazkodjunk. Azóta más lett a világ. — Nekem mindegy. Én már 72 éves vagyok. Nincs sok vissza. Le­het, hogy egy vagy két év és vége... ki tudja?! Ha a fiataloknak jó ez a világ, akkor nekem is — jelentette ki válaszul halkan és kényszere­detten az öreg. Majd fölkelt a pád­ról, s kétszer is elment az ajtóig, meg vissza. — Én nem hajtok fejet a maiak előtt. A régiek igen, azok tudtak. Mikor megkapta az érettségi bizo­nyítványt, volt a fejében is az ille­tőnek. De most?!... A rövid séta közti nyilatkozatot mér hallhatta a váróterembe lépő psfajkás munkás is. — Miért hajtott azoknak fejet? — veszi át a szót az asszony. — Sok olyanról tudok, akit a pénz vitt át a vizsgákon. Ha volt a fejében, ha nem, előttük nyitva állt az út. így voM ez... — Miikor épült ennyi ház? — te­szi föl a kérdést az újonnan érke­zett. — És mekkora ablakok voltaik a viskókon? Ablakok? Lyukak vel- tak azok, nem mások. — Szó, ami szó, de kiké az új házak? — próbálkozik a tromffal az idős bácsi. — Azt mondják, hogy minden a miénk, de csak próbáljon csak el­vinni egy darab rönköt innen az ál­lomásról, tudom, megbüntetik érte. Az érdekesnek ígérkező vitának hirtelen vége szakadt, bejárt a vo­nat., A kocsiban messzebb kerültünk egymástól. Én nem vagyok 72 éves, majdnem egy fél évszázad korkülönbség van közöttünk. Ö többet látott, én nem tapasztaltam annyit, mégsem hiszem el, hogy a régi rendszer »csupa jó­val« traktálta az embereket. Ha nyitott szemmel járt a világban az idős ember, akkor tudnia kellene arról, hogy háltak az utcán, a váro­sok perifériáin nyomorogtak, nem védte seníki, semmi a munkást. Azt is kellene tudni, hogy a Viharsarok kubikosai nem passzióból gyülekez­tek, aratósztrájkokat sem azért szer­veztek a földnélküliek, mert volt bőven ebédre való. Sok mindenre kellene és illenék még emlékeznie. Százak és ezrek — akiknek kortársa ő — éppen elég keserű emlékek hor­dozói a múltból. Hogy lehet az, hogy akkor nem vette észre egyesek jó sora mellett milliók szenvedését, most meg csak arra figyel fel, hol van vélt, vagy jogos panasz? Aki szereti a dolgozó embereket, az örül annak, hogy Magyarországon mindenkinek van cipője és a család­ból nemcsak a »nagylány néz mozit« s nem kell 16 órát dolgozni és nem utolsósorban annak, hogy térd- és főhajtás nélkül -beszélhet akárki, akárkivel. Az idősebb néni Amerikában tar­tózkodó tetvére elmenekült a küz­delem elől, megalkudott az úri vi­lággal, apró egyéni érdekek miatt. Lehet, hogy saját problémája meg­oldódott idegenben, de a három mil­lió koldus országában továbbra is az úr maradt az úr. Vér hullt és bilincs csörgött a kezeken, teltek a börtönök, de tovább folyt a harc. Csak 1945-ben dőlt el a nagy per: a sárba süppedt cselédlakások népe kilépett a fényre, s mélyen maguk­ba szívták a szabadság éltető leve­gőjét. .. Azóta nincsenek szolga-ar­cok, s a kitárult széles utakon biz­ton halad célja felé a nép. Ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Gőbölös Sándor SZERETNÉK telel&nálni Sürgősen telefonálnom kellene, nem tudok elmenni a randevúra. Közel a kaposvári pályaudvar s ott a csarnokban a nyilvános te­lefon. Világos nappal van, de be­lépésemkor kiigyúl a villaniyégő. Milyen modem berendezés! — gondolom, s közben gyanútlanul tuszkolja be kezem a keskeny nyíljon) a húszjíililérest. Csak félig ér be, tovább nem megy. Nagy kedvem volna oldalba csap- dosná a készüléket, ám meggon­dolom magam. Az állomáson hiába nézek körül, hogy hátha találok még egy telefont. A vas­úti tudakozó ablakába még az is ki van írva, hogy szigorúan tilos a távbeszélőit szolgálati ügyön kívül használná. Második stációként feSrohamok a Béke-szálló előtti telefonfül­kéhez. Benn traccsol egy éltes- korú szőke dáma s mellette csi­csereg barátnője. Kollektive táv­ibeszélgetnek. A fülke előtt há­rom ember ácsorog idegesen. (S vannak, akik még azt panaszol­ják, hogy Kaposvár semmiben sem hasonlít Pesthez?!) Végül eszembe jut, hogy a szálloda portáján is van telefon. Ott sze­rencsém volt. Ránézek ae órára: éppen háromnegyed óra telt el, mire a beszélgetésig eljutottam. Felteszem most a jámbor kér­dést: ha nem randevúról, hanem súlyos beteghez való orvoshivás- ról lett volna szó, vajon ráérhe­tett-e ez a telefonbeszélgetés ennyi id'eig? Remélem lesz, aki választ tud adni erre? Waidapfel József: Irodalmi tanul­mányok. (Szépirodalmi.) Kb. 556 ol­dal, kötve 32,— forint. Waldapfel József irodalomtörté­nész, akadémikus legjobb tanulmá­nyait tartalmazza ez a kötet. Wal­dapfel régebbi tanulmányai fontos részletproblémákat tisztáztak, újabb íráséiban pedig arra vállalkozott, hogy a marxista esztétika fényében mutassa be irodalomtörténetünk nagyjait, Csokonait, Katonát, Vö- rösmartyt, Madáohot MELYIK FILMBEN LÁTTA ? A szovjet film ünnepe Lapunk október 26-tól 4 hétig tündén szármában közli egy szovjet rínész, vagy színésznő számmal meg­élőit fényképét. Egyidejűleg közöl­jük a képpel azonos számú megfej­tési szelvényt is. A négy héten át kö­tőit szelvényeket vágja ki és kitölt- ■ e gyűjtse össze. A 24. szelvény után -'alamennyit együtt küldje be a me­lyei Moziüzemi Vállalathoz, (Kapos- ir, Május 1 u.). Figyelem! Csak a lapból kivágott telvény érvényes. Nyeremények: í. díj: 100 darab mozijegy-szel­>' ' ... J*­képrejtvény pályázata II. díj: 80 darab mozijegy-siel» szelvény. III. díj: 40 darab mozijegy-sasi« vény. IV. díj: 16x20 darab mozijegy« vény. V. díj: 50x10 darab mozijegy-szel« vény. A mozijegy-szelvények beváltba« tők 1958. december 31-ig a megyo minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési batáridő: 1957, nővén» bér 30. Értékelés: 1957. december 31-ig, él nyertesek neveit a lap közli, „A szovjet film ünnepe képrejtvény pályázata Ilyenkor öszidőben még korán kivilágosod- nak a falusi kis ab­lakok. El kell igazítani otthon ia dolgot, sietni kell a mezőre, hogy jó időben hazakerüljön a termés, földbe jusson a jcrJőve való. özvegy Keresztesné is ébrede­zik. Egyedül élldegél, majdnem árván. Kibal- fag az udvarra, szórja a magot a csibéknek, a tyúkoknak. Gyorsan számibcweszi, nincs-e hiány, nem járt-e erre az ősi ellenség, a róka.. Hamarjában elcsende­sedik a süldő is, s már csak a kecskének kell odavetni a friss zöl det és nyugodt megbé­kéléssel megy tovább az élet. Rendet teremt a kis konyhában, rakosgat, seperget és gyors ke­zekkel el törölget min­dent. Lalcása ragyog a tisztaságtól, egyszerű, fényes és meghitt itt minden. Megszépíti ma­gányéit lelke ezer gaz­dagsága, a munka sze­relme. Még nem indulhat, pe­dig sietni kellene, azt sem tudja, hova, merre menjen? A kredencre veti tekintetét, szeme megcsillan, közelebb lép. mélázgat pillanatra. Ke­zébe megcímzett boríték 'erűi: Keresztes Gyula önvád, Zalaegerszeg. Jjjai tétován nyúlnak a belsejébe. Rövidke levél az édesanyától a ked­ves fiúig. — 'Drágaságom ! — olvasgatja 1— megkap­tam leveledet. A fény­képeket is. Az egyiken bajuszod van. Ugye, azt úgy festetted oda? Pe­dig milyen jól all! — Éppen olyan vagy, mint az édesapád volt ka­tonakorában. De örülne az én öregem, ha így láthatna! Szegény húsz évig élt nyomorultan, bé­nán, mégis mindenem volt — gondolja magá­ban. Aztán tovább be- tűzgeti saját kezeirását. — Azt kérdezed, iían-e sok dolgom? Bozany, fi­am, ott a krumpli, répa, bab, kukorica, meg ami a kis szegénységben van. Jó, hogy vigasztalsz, hogy legyek nyugodt, hogy jól vagy, majd rendben lesz minden. Rendben lesz, fiam, ne félj, csak visielkedj ren­desen. A fiatalok min­dig emlegetnek. A levélre most poty- tyant egy folt, nem nagy, de ragyog. A fiú biztosan tudja majd, hogy honnan került oda. * * * S amikor lassacskán megindul az öreg Ke­resztes néni a kertjén keresztül, a két hold szántója felé, akkor se­regük a gyermekhad az iskola felé. Nem látni különöset rajtuk, olya­nok mint máskor. Az is­kola parkjában rövide­sen együtt van a lányok csapata. Kapanyelet szorongat kis kezük, ti­tokban hozták el hazul­ról a szerszámot. Izga­tott tanácskozás kezdő­dik az úttörő csapatve­zető körül. Foglalkozási nap van ma délután: a programban számhábo­rú, térképjelek, játékok és sok más, a gyermek­szívet gyönyörködtető esemény szerepel. — Tervünket teljes egészében megvalósít­juk, csak mindent egy kicsikét megrövidítünk — tájékoztat a vezető pajtás. A mindig, vi­dám és bátor Zsuzsan­na már folytatja is. — A szegény Keresztes né­ni nem bír a munkával. Látjátok, a Sági Feri pajtás minden nap meg­szedi a kecskéinek a zöldet. Segítik a szom­szédok is, mi sem ma­radhatunk szégyenben. Keresztes néni kertjé­ben van egy kis krump­li. Ma délután foglalko­zás előtt szépen kiszed­jük. De titokban, senki észre ne vegye, mert így még nagyobb lesz az öröm. Aki velem tart, szavazzon! Villámgyorsan lendül­nek magasra a kezek, mindenki ott lesz. * * * Tanítás utóm két óra­kor gyülekező az isko­lában, szinte lopakodva, a mezőről visszakerülve jutnak a. kerthez. Őrt állítanak, aki figyel­meztet a leselkedőkre, nem akarnak ők dicse­kedni, csak segíteni. így írja elő iaz úttörő-tör­vény. Már csattognak a kapák, gyűlik a krump­li. Hajlong a kis csa­pat, pillanat megállás nincs. Szőke, barna fe­jekről hull, hajlik a kó­cos haj, elsimítják, oda is tapad már a bőrhöz, de nem szabad pihenni. Nem hallik nóta. sem. minden kapavágás mégis daliám, az út­törő szívek muzsvlcája a huppanás, koccanás, te­kintet, minden legap­róbb w.ozdulat. A szomszédos Vég néni csak úgy véletlenül pil­lant Keresztesné kertje felé, kapásokat lát és megdöbben. Csak nem tolvajok vannak a kertben? Gyorsán a »■tettesek« felé! Az őr megállítja és rövid szó­váltás után mosolyogva mégy vissza ' udvarára. ■ A színész neve: Egy óra sem telt el, s négy zsákra való krumpli együtt van. Egyetlen elhagyott sze­met sem találni utá­nuk. Karsai Mária pajtás még egyszer megszem­léli a munkát, s elége­dett. Nem dicsér sen­kit, csak annyit mond mindnyájuk tiszta szí­véiből: mennyire fog örülni a mama! Az eddig rejtőzködő, surranó csapat most lár­más, nótás, kaco.gó, vi­dám, pajkos sereggé változik — pereg a já­ték, mókáznak, figyel­nek, folyik a gyönyörű úttörő foglalkozás. Hogy Keresztes néni mit látott, mit érzett, amikor fáradtan, bizony kissé gomyedten kert­jébe ért, azt senki nem figyelte. De udvarára éppen akkor toppant ~be, amikor Sági Feri a friss zöldet hozta a ma­ma kecskéinek. — Ugye, ti voltatok? — Mi nem voltunk Keresztes néni. — Feri nem hazudott, mert a lányok voltak, hogy tu­dott-e róla, azt meg nem kérdezték. — Jól van, fiam, meg­hálálom nektek. — Meghálálta már a fia Keresztes néni, amikor itthon volt. Mennyit se­gített minket. — Gyere fiam, igyál egy pohár mustot. Feri bement, meg- itiß a pohárral és megköszönte illendően. Kifelé-menet hamiská­san mosolygott. Ö már ismerte a fiúk haditer­vét, ők Keresztes néni répáját fogják kiszedni. S becsülettel megtették. így történt Hetesen, ezen az őszön. ‘-NAGY KÁROLY Melyik filmben látta: A beküldő neve és címe: HÍREK — A Csiky Gergely Színház Igaz­gatósága közli: A Mágnás Misika mai előadása délután 3 órakor kez­dődik. Este 7 órakor • az ÉDOSZSZ művelődési otthonban Kisfaludy: Kérőik című vígjátéka kerül színre. — Baetíecker jelenik meg a Bala­tonról, Magyar Tenger címmel. A tíz év óta első magyar Baedecker a Balaton kialakulását, környékiének történelmét, irodalmát, művészetét Ismerteti és az utazási, szállodai és étkezési lehetőségeiket is tartalmaz­za. — Nőnap lesz ma este 7 órakor a Kaposvári Helyőrségi Tiszti Klub társalgójában. A programban kézi­munka és gyermekjáték készítése szerepel. — A Szegedi Ruhagyárban hazai gyártmányú műbőrből, béleletlen esőkabátok gyártását kezdték meg. A barna, zöld, és szürkeszínű eső­kabátokból az idén nyolcezer kerül ki az üzemből. — Ezen a héten kezdi meg műkö­dését Igáiban a népközépiskola. Az iskola foglalkozásait egy héten há­romszor, hétfőn, szerdán és pénteken tartják majd. — A posta karácsony előtt egy­millió üdvözlőlapot hoz forgalomba. A hivatalok rövidesen mgkezdik a 800 000 karácsonyi és 200 000 újévi üdvözlőlap árusítását. — A Szülők Főiskolája befejező előadására ma este 6 órakor kerül sor a TTIT Bajcsy Zsilinszky utca 19. sz. alatti helyiségében. Az elő­adást Zeke Ilona, a mintaóvoda ve­zető óvónője tartja Mese és játék címmel. — Rövidesen forgalomba kerül 15 gyár műanyag újdonsága. Ezek a többi között: PVC-ből készült illato­sított önzáró pénztárca, összecsukha­tó ruhafogas, , nagyméretű sütemé­nyes-fái, hóembert és harangot áb­rázoló karácsonyfa-dísz, fűszertartó készüét. — Liszt Ferenc leveleket vásárol­tak a Nyugat-Németo,rszágbain tar­tózkodó magyar külkereskedelmi szakemberek a Művelődési Minisz­térium részére. Ezek között szerepel Liszt Ferenc egy 1841. augusztus 10-én Bonnban kelt és a Schubert zeneműkiadóhoz címzett levele, vala­mint több más írások. — A rák korai felismeréséhez szükséges szűrővizsgálatok elvégzé­séhez 33 kolposzkóp készüléket szer­zett be az Egészségügyi MimsaÉétí- um. Ezeket elosztották az ország rákellenes küzdelemben részvevő in­tézményei között. 12) Csiky Gergely Színház: Mágnás Miska délután 3 órakor. ÉDOSZ Művelődési Otthon. Ké­rők. Este 7 órakor. Vörös Csillag: A szív újra dobog. 5, 7, 9 órakor. Szabad Ifjúság: Bagdadi tolvaj. 5, 7, 9 órakor. Megyei Könyvtár: Könyvleölesön­zés és olvasótermi szolgálat 9—11 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyvkölcsön- zés 9—11 óráig. Rippl-Rónai Múzeum: Várostörté­neti, ősrégészíeti, természettudomá­nyi, néprajzi kiállítások és a somo­gyi képzőművészek őszi tárlata. Nyitva 15—19 óráig. Somogyi Tücsök Bábszínház: Jan­csi és Juliska. Tájelőadás Topariá- ron, déután .4 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents