Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-10 / 264. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. november 10. Gondos munkát az aprómagvak cséplésénél Egy panasz nyomában Megyénkben a talaj adottságok megfelelnek a herefélék és egyéb aprómagvú növények termesztésére. Elsősorban a hazai szükséglet, másrészről ped'ig az export szempontjából nem lehet és nem szabad közömbös kérdésnek tekinteni mező- gazdaságunkban ezeknek a növényeknek a szerepét. Az utóbbi időben termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, és az. egyénileg gazdálkodó parasztok is nagy fontosságot tulajdonítanak a pillangós növények termesztésének. Állatállományunk ré szere takarmánybázist biztosít, s a külföldnek eladott mag pedig valutát jelent az országnak. Mindenkinek érdeke, hogy a magnak hagyott herét, lucernát idejekorán elcsépelje, s a lehető legkevesebb legyen a szemveszteség. Hogy mennyi ‘ mag kerül a zsákba, az a gazdától, de nem utolsósorban a gépállomás munkájától is függ. Vadé-pusztán Szij-Benedek József nincs éppen megelégedve a Karádi Gépállomás munkájával. A gamási tanács közbelépésére kaptak cséplőt a pusztaiak. Mikor megjött a gép, Szij-Benedek József is elvitte két kocsira való lucernáját. Sajnos, nem járt szerencsével, mert a kocsirakománynak még negyedét sem csépelték el. A gép megmakacsolta magát, hiába javítgatta Tóth Károly traktoros, két óra hosszat mindössze három kiiográmmnyi mag folyt le a garaton. Ezt látva a gazda, megfordította a lovakat és visszavitte szérűjére a lucernát. — Nincs nekem annyi pénzem, még talán ezer forintra is felrúgott volna a költség, így' is 136 forintot fizettem ki csép- lésd díj fejében — panaszkodik a póruljárt gazda szerkesztőségünkhöz küldött levelében. Egy kicsit hihetetlen ez az alacsony teljesítmény. Ám, személyesen is meggyőződtünk róla, hogy ez a valóság. Mezőfi József szintén vadé-pusz- tai gazda nem zúgolódik, negyed óra sem kellett, máris megszabadult terhétől a kocsi. Igaz, az ő szekerén lóhere volt és nem lucerna... A pusztán mindenki elcsépelt már, csak Száj-Benedek József töpreng: mi is, lesz az a lucernájával. Kellene a mag. 1. vetni, meg hát eladásra is. Ha nem is clyan száraz a növény, mint a puskapor, mégsem állítható. : hogy nedves volt és amiatt nem lehetett elcsépelni. Ha meg géphiba történt, akkor nem szabad a javítási időt a csépelteid rovására: teljesítményként elszámolni. Megmagyarázta ezt a karádiaknak Pécze Lajos, a gépállomások megyei főmezőgazdásza. Egy-egy ilyen eset is káros a gazdák és a gépállomás kapcsolatára. Balogh Lajos gamási tanácselnök azt mondja, hogy náluk nem volt hiba, a tanács kezelésében lévő nyolc holdról betakarított fehér lóherét rendesen kicsépelték és az egyéni parasztok közül senki sem panaszkodott. Az elnök két mutatóujját összekapcsolta annak jeléül, hogy szoros együttműködést kíván megvalósítani a tanács a falu földművelői és a gépállomás között. Ez csak úgy sikerülhet, ha egyik fél sem szolgáltat okot panaszra. A körzet más községeiben Mráv János végezte és végzi az aprómagú növények cséplését. Lucerna is került a dohba, mégsem állt le a gép. Elmarasztaló véleményt sem kapott, a gazdák megelégedésére végezte munkáját. Természetesen nincs igaza annak a termelőnek, aki félig vagy még ennél is nedvesebb lucernát visz a gépre és elvárja, hogy gyorsan és sok magot csépeljenek a ráadásul még gazos pillangós féléből. Erre egyik gépállomás traktorosa sem , képes. Azt sem lehet kívánni, hogy azokba az udvarokba, ahol egy petrence here vagy lucerna van, külön-külön behúzasson a vezető. Fogjanak össze a gazdák és gondoskodjanak arról, — még Andocson*is —, hogy folyamatosan tudjon dolgozni, legyen a nap minden szakaszában csépelnivalója a gépnek. A gazdák és az ország látja hasznát annak, ha a termelők nem késlekednek, idejekorán kaszálják le a termést, és annyi magot hagynak, ami évről évre kielégíti a hazai szükségleteket, s ezenfelül jut még kivitelre is. G. S. A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI Y. (volt Műszaki Bizományi) műszaki becslést végez november 13-án Kaposvár, Széchenyi tér 3 szám alatt lévő MÉH vállalat helyiségében. A címeket kéri előre leadni. Tulajdoniképpen már elkéstem ezzel a riporttal. Hiszen amikor Szilvia gyerekes ajkán, mint élő memoárból kibuggyantak a szavak, még ködtelen és napsugaras ősz volt. A lányok kacagva mutatták fel a dúsfürtű szőlőt és a pincékből édes mustot lopott a darázs. Most mégis visszaemlékezem ... * * * ... A sűrű sötét éjszakában, a györ—soproni országúton a fék csikorogva állította meg a tempósan Pest felé robogó gépkocsit. 1956 október végét írták. Akkor az ilyen személykocsik ugyancsak nagy forgalmat bonyolítottak le Pest és az ország nyugati határa között. A két lány ösztönszerűen fólreugrott. De aztán Szilvia megállt és a szólítás- ra hátrapillantott. A két férfi kinyitotta a bársonypárnás gépkocsiajtót és felkínálta a fuvart. Szilvia és barátnője elekor még arccal a határ felé néztek. Aztán Szilvia magas homloka alatt, mint már any- nyiszor, ismét elindult egy józan gondolat. Azért is, mert már napok óta éhezett, mert kisebzett a lába, mert fázott, meg aztán azért is, mert maradt benne valami apja kifinomult eleganciájából és hamar megunta a disszidens divatot, idejében visszafordult. Nagyot kaca- * gott. A flörtnek vége: és másodmagával, kecses alakjával belibbent a kocsiba. A Gellérthegyen, ahol pesti kislány korában már annyi szerelmes- párt látott, megálltak. És most, ezen a hóbortos éjjelen, 16 éves korában a gépkocsi utasai elkérték tőle a fuvardíjat: az első csókot. A »palit« nem ütötte pofon, hiszen erre senki sem tanította. Hanem nyurga lábával megint megtalálta a kivezető utat: barátnőstől elfutott. A kocsi rendszámát feljegyezte, hogy majd feljelenti. Arra még emlékszik, hogy az első két betű DT volt. Mit tudta ő akkor még, hogy a diplomáciai kocsi utasát nem könnyű csali úgy nyakoncsípni egy felelőtlen csókért... * * » Hát így esett, hogy Amerika helyett most itt. a Balatonboglári Állami Gazdaság szőlészetében szemezi a híres magyar szőlőt, 70 állami gondozott barátnőjével együtt, akinek a közeli kastély az egyetlen otthona. A két határkő, a két helyzet közül, amely fordulatot jelentett Szilvia 16 éves élettörténetében, ez az utóbbi, ez a szőllősMslaki élet érdekel. Ezt kutatom az arcán, a mozdulataiban, a , hangja selymében. Találkozásunk nem volt hivatalos. Jól emlékszem, amint formás lábaival belesüppedt a szőlő homokjába és a 70 rend közül szedte az SZILVIA egyiket. Azoknak a 16 éveseknek mezítelen őszinteségével beszelt, akik legalább már harminc évre valót láttak az életből, akiknek már nem is olyan új a szerelem, nem nehéz a világ gondja; természetes, hogy sajog, ami fáj, akik mégis gátlás nélkül tudnak kacagni, akik már igen sok helyen megfordultak és szinte magukénak vallották az egész világot, de akiket nem vallott magáénak soha senki... » * * Fehér arca megrándul, szeles szája elroppant egy édesszemű bogyót és tekintetével a túloldali hegyvonulatot kíséri, fel, fel észak felé, amerre majd egyszer ő is elhalad, amikor elhatározza, hogy hazamegy ... Pestre, ahol a neonok fényében leste el festményeinek témáját az apja, aki egészen addig festette a meztelen nőket, mígnem egyszer kihullott kezéből az ecset és fintorral az arcán itthagyott egy beteg gerincű asszonyt, meg két bizonytalan sorsú gyereket. De itthagyta önmagát is, Szilviában. A lány vérében, Szilvia művészarcában, értelmes szemében, és különös Kleopátra-mosolyában. Ezen az elragadóan szép arcon szinte egész világvárosi ritmusával még most is itt lüktet Budapest... * * * így kergette hát őt, mint mesebeli kislányt, a felelőtlen sors a világba ... A tét nagy volt: ember lesz-e Szilviából, vagy elhervad, mint a koratavaszi virág? A mentőkötelet az állam dobta feléje. És most itt van. Azok után, amit a kastélyban, a hetven lány otthonában láttam, nem kérdezem meg Szilviát, hogy van-e panasza. Ruhája, élelme, munkája után fizetése, lelíkiismeretes nevelése — azt tudom, láttam — biztosítva van. De aggaszt, tudoitt-e változni ő maga, a keze, amelyről azt mondta egyszer néki valaki rajzai után, hogy aranyat ér. Megszokta-e a kapát? Nem sorvasztja-e vágy Budapest után? Tőle várom a választ. — ,.. Először — kezdi — még féltörte a kapa a kezemet, de ma, nézze csak, kutyabaja. Hogy tudok már és úgy szeretek kapálni. Mit ott lát, azt a nagy táblát, mind mi kapáltuk... — És Pest? A név hallatára felriad, mint a kürtszót halló katonaparipa. Aztán határqzottan kimondja az ítéletet: — Szeretem a csendet és a vidéket. Szeretem a szőllőskisdaki leányotthont. Arról nem igen beszél, hányféle utat járt meg, hogy idekerült. De micsoda boldogság, ha egvszer rádöbben az ember, hogy annyi bolyongás, szülői kivetés, sok idegen durvasága után végre 16 éves koréban valaki a magáénak vallja. Van a világon egy kastély, amely munkát, jövőt, barátságot, mosolyt és kövérszemű szőlőt, dalt, meg Balatont, esténként pedig a bodros- terítőjű ágyacsfcában álomszőtte éjszakát jelent. Szilvia szomszédja, a tömzsi kis Anna, aki sohasem ismerte a szüleit; dalba kezd: »Ha leszáll az éj, kicsikém, te ne félj...« — ... Itt akarok élni. Van itt az egyik faluban egy fiú, szokott nekem levelet írni. Én is írok neki. És ha 18 éves leszek és elköszönök innen, nem megyek többé Pestre... * * * Mindent értek. Férjhez megy, dolgozni fog, ahogy tanították, szeret valakit, aki érte is mindent vállai majd. Meg akartam kérdezni a nevelőt Szilvia kedélyállapotáról, hogylétéről. Ezután a beszélgetés után mégsem tettem meg. De beírtam a szívembe, oda, ahová akkor szoktam jegyezni, amikor azt látom, hogy szép, szeretetreméltó ez a vén, de mégis örökifjú világ. Beírtam, hogy Szilvia boldog. Mi nem hagytuk elveszni. Megtaláltuk őt, és ő megtalálta jövendőbelijét, gyermekeinek és ennek az országnak önmagát. Szegedi Nándor CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Ma délután 3-kor és ma este 7-kor, és egész héten 7 órakor SZIRMAI ALBERT: Mágnás Miska Nagyoperett 3 felvonásban Jegyek előre válthatók, szelvények beválthatók: a színházi jegyirodában, Május 1. utca 23., tel.: 11—03. CSER PÁL-Y CIGARETTA meg a ipo XT ovács János ezen a reggelen is első dolgaképpen az időt nézte. — Na, hála isten! Csak kitartson egy kicsit még. Mindezeket magának mondja, s közben szidja a világot, a szövetkezetei, kitalálójával együtt, s legfőképpen Fábián Tónit, a tanácselnököt. Bemegy a kamrába. Hetek óta minden reggel ezt teszi. Beletúr a három búzás zsákba, s újjai között csorgatja a szemet. Bizony szép búza ez, bánkúti. Tavaly hozatta a szövetkezet, s az almásdűlői táblát ebből vetették. Becsülettel fizetett, csépléskor csak úgy dőlt a sok gyönyörű szem. Ha ő ezt elveti, a saját földjébe veti el, majd meg lehet nézni, mi terem ott. Kétszer is átszelek- toroztatta, nem maradt benne íia- szemnyi konkoly sem, aszott szem és szemét sincs közte. Csak már földben lenne. — A fene egye meg, mi a kórság lesz a földdel? Dünnyög, böstörög magában, kedvetlenül tesz-vesz a hidasnál és az istállóban. Lánya jön, kezében tejessajtár. Fejni akar. — Tóthné volt itt az előbb, hogy nem menne-e el fuvarba? A dáelőtt- ből ki is lesz az út. Egy rakat ágat kapott, az erdőn, azt akarja haza- hozatni. Mondtam, hogy dolga miatt igazán ráér. Hétkor visszajön, hozza a bárcát is, addig fogjon be ... — Nekem ne parancsolgass, hal- lod-e? — , Nem parancsolok, csak úgy mondom. Hiszen van ideje rá. Meg is fizetik. Itthon csak ténfereg ... Megkötötte magát amiatt a rossebes föld miatt, aztán nem tudom, hogy jövő ilyenkor mi a fészkesfenót csinálunk? Kenyerünk sem lesz, vehetjük a boltit. Kovács János mérgesen vágta le kezéből a nyírágseprűt. — Én majd megélek, ne félts. Ha azt akarják, hogy szántsak, ha azt akarják, hogy vessek, adják vissza a földemet, amit betagosítottak. Ha nem, hát lássák, hogy mire megy az ország. Mert én nem vetek, még az istennek sem. Nem ... Téged meg tartson el az urad. A fiatalasszonynak megrándult az arca. Indulattal markolászta a tehén tőgyét, mire mérgesen kirúgott az állat, majd feldöntötte a tejesedényt. — Kíméld azt az állatot, te! __ — Kímélem, ne féltse!... Ránk meg ne legyen gondja. Eltart engem Gyuri, meg a kicsit is. — Az aztán el, abból a hat—hétszáz forintból, amit hazaküldözget. Több csomag elmegy utána, mint amit a keresete ér. Azt hiszed nem tudom, hogy egy héten kétszer is a postára szaladgálsz, most egy kis ez, most egy kis az? Annak Pest kellett, mert büdös volt neki a paraszti munka... Téged meg itt hagyott a nyakamon. Ismerem a fajtáját, Hegyi a javából. — Az uramat ne bántsa, ő mindig megadta magának a tiszteletet. Tud* hatja jól, hogy dolgos ember volt, a szövetkezetben mindig neki volt a legtöbb munkaegysége. Hogy a füstöskonyhát átépíthettük, hogy vettük azt a két szekrényt, meg mindnyájunknak egy rend ruhát, az ő iparkodásából volt. Mondja, hogy nem! Boldogult anyám harminc esztendőt sírt-rítt érte, de maga miatt még mindig a füsttől vakoskodhatnánk. Arról Gyúrt igazán nem tehet, hogy el kellett mennie. Azzal a hét holddal maga is elkínlódik, ő meg liínál- gatta volna magát napszámba. Ingyenbe, egy kis hozómért, mi? — Talán a szövetkezetei siratod? — Szövetkezet, vagy nem szövetkezet, de ott volt kereset, annak aki dolgozik. De maga mindig okoskodik. Tavaly ilyenkor is Mihály keresztapámmal, meg azzal a félbolond Fazekassal együtt fújta a nótát. Szétugrottak. No jó. Most megint itt van a hercehurca a földdel, hogy maguk csak az ősibe vágják bele az ekét. Ugye, maradt volna itthon az uram, hogy nézze az eget, mint maguk? Ebből aztán megéltünk volna, meg. — Rigó Ferkó is megél, meg Csizmadia Lajos is. Majd felveti őket a pénz. De miért nem maradt bent a csoportban, ha ott olyan jó volt? — Csak tette volna! Elmondta volna maga világcsúfjának, meg a többiek is... S kupeckedjen, mint ezek? Gyuri ilyesmi miatt ne kerüljön börtönbe, mert azok ott végzik, meglátja. Tegnap hallottam, hogy azt a kehes lovat, amit az öreg Kulcsártól vettek, jól beitatták, aztán így adtak túl rajta, Kanizsán. Azt hiszi, hogy a népek becsapásával sokra viszik? ... Inkább dolgozzon Pesten, a gyárban. Majd csak megsegít bennünket az isten ... Maga meg szántson, vessen. Azt ne higgye, hogy Kovács János kilencedmagával megállítja a világ kerekét. Az ember kedvetlenül fordult ki az istállóból. — Akár csak az anyja, nyugodjék, az se tudta abbahagyni a pörlekedést, ha elkezdte. Nem fogott be, el is feledte a fuvart. Kabátot rántott, lányának nem is szólva, elment hazulról. XT ovács János búja-baja a szö- vetkezetből adódik. Úgy volt, hogy két esztendeje ő is beállt, miként a falu többsége is. Máig is azt állítja, hogy parancsszóra, hisz annyi ember ült akkor hetekig a falu nyakán, mint a nyü. Reggeltől estig zsinatoltak a házakban, kint a mezőben, hogy az sok. Egyszóval, meg lett a szövetkezet, nagy baj nem is lett vele, nem csapódott be senki, csak éppen megszokni nem lehetett. Az ellenforradalom nagy kuszaságában széjjelmentek. Ahányan voltak, annyi felé. A szegényebbje, a párholdasok húzogatták ugyan vállukat, de apellálni senki sem apellált. Abban megegyeztek, hogy a hatalmas táblákat arányosan elosztják, aztán majd betakarulás után mindenki visszamegy a sajátjába. Ebben a hitben éltek egészen a nyárig, amikor felül kisütötték, hogy a tagosítás marad, nem csinálják vissza, hanem majd sorba kimérik mindenki jussát. Kilátszott a lóláb, arra megy a dolog, hogy a maradék csoport. Török Pis- táék a földek javában dúskálkodhas- sanak. Egyszóval fifika volt az egész, látja a vak is. Fábián Tóni, a tanácselnök mondogatta, hogy így jobb' az egyénieknek is, nincs dirib-darab- ban a birtok, hasznosabb lesz, meg miegymás. Ez maga is disznóság, hogy éppen az elnök legyen a falu kárára. Akkor megfogadták, hogy hadd egye az ekét a rozsda, száradjon zsákban a szem, de ők dolgozni nem fognak. Azt már nem! Magyarázta nekik eleget, még a járásból is kiszaladgáltak, mintha mindennapos búcsú lenne. Volt, aki ráállt, a hit- ványabbja, de ők kilencen állták a sarat. — Maguk érzik meg a kárát, emberek — mondta az egyik járási. — Legyenek észnél, keresztapám — kérlelte őket Fábián, az elnök. Ez így ment vagy egy hétig. Nem gorömbáskodtak, törvénnyel, rendőrrel sem fenyegetőztek, csak úgy szépen mondták, unalommal is, mint a pap a vasárnapi litániát Aztán abbahagyták. Elment egy nap, kettő, három, egyik hét is a másik után, mégcsak rájuk se nyitották az ajtót. Fene, aki érti. De akár mi is van, október derekán járunk, s Kovács János új cölöpökkel ékített földjét még nem hasította az eke vasa, nem hullt arra más szem, mint amit a sok gazból a szél kivert. A kocsma előtt autó állt. Meg- " ismerni messziről, hogy a járási tanács kocsija, borsózöld színe árulkodik. Kovács János megállt. Be kellene menni — gondolja, biztosan van valaki, akivel szót érthet. Zsebbe kotort pénz után. — Egy kupicára futja, — csörgette markában a nikkelérméket. Benyitott. Szándékkal nem nézett körül, egyenesen a pulthoz ment. — Egy stampedlival! Nekitámaszkodott a söntés oldalának, fogai között szürcsölte a pálinkát. Közömbösen nézelődött körbe, mint aki igazán ráér, s dolga miatt nyugodtan szemlélődhet. Az ablakmelletti asztalnál ültek a járási emberek, falatoztak. Az egyik ismerős, Kertész Gábor, a mezőgazdasági osztályról, de a másikat nem ismeri. Észrevették. — Hogy s mint, János bácsi? — Köszönöm kérdését, csak úgy közönségesen, szegényesen. — Mi az, otthon elfogyott a kisüsti, hogy a kocsmaira fanyalodik? — Akadni akad még, de dolga miatt itt is elbámészkodhat az ember. No, egészségükre! Kihajtotta a parányi poharat. Pár lépéssel az asztal felé ment. — Mi járatban vannak? — Béla-majorba megyünk, a gazdasághoz. Hát üljön már le, ha ráér. Egy kicsit, ha meg nem sértem. Úgyis lenne egy kis panaszom. Kovács János kesergi, panaszolja a földügyet. — Bizony, arra törvény van, hogy visszatagosítani nem lehet. Bolondság is lenne. — Már pedig mi megmondtuk, hogy csak a sajátunkba állunk bele.
