Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-08 / 262. szám

EILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap ___________AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA_________ X IV. évfolyam, 262. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. november 8. így ünnepelt a megye BÜSZKÉN JÄRJUK A NAGY OKTÓBER ÜTJÁT EMLÉKEZÉS K. KINIZSI—OROSZLÁNY 6:2 KMTE—SZOMBATHELY 2:1 Az ünnep előestéjén a színházban Mindenütt csupa ünnepélyes arc. A félemeleti páholyokban, a föld­szinti üléseken, az erkélyeken egy­aránt. Vasutasok, a Vaskombinát dolgozói, a Tejipari Vállalat mun­kásai, kereskedők, termelőszövetke­zeti tagok, értelmiségiek, katonák, munkásőrök, akik most nem a már megszokott szürke overáljukban, hartem ünneplőbe öltözötten ül­nek a nézőtéren. Sok ember mel­lén ott ragyognak kitüntetései, s mindegyik szemében az emlékezés kis lángja. 1917-re emlékeztek ezen az es­tén a színházban Kaposvár dol­gozói, kommunistái. A negyven évvel ezlelőtti (napokra forgatták vissza a történelem könyvét. Azo­kat az eseményeket idézték , fel, amelynek következményeképpen a világ egyhatodán megkezdődött a \Föld első szocialista országának építése, megteremtése. Hányszor csattant fel szintből jöv&en a taps, amikor az ünnepi szónok, Szirmai Jenő elvtárs, a Megyei Pártbizott­Ünnepi levegőt árasztanak novem­ber 6-án este a legnagyobb iroda- helyiség falai: a somogyi földműves­szövetkezetek központjának dolgozói is megemlékeznek a tizenhetes orosz októberről. Villányi Antal párttitkár méltatja a világ első szocialista álla­ma megszületésének jelentőségét, s beszél a szovjet nép négy évtizedes küzdelmeiről. Ezután j utalomosztás következik. 19 borítékban lapulnak a derekas munka anyagi megbecsülésének pén­zesbankói. Nemcsak vezetők, irodai dolgozók neveit halljuk, hanem Cseh Sándorné takarítónőét is. Ez is mu­tatja: olyan világ született nálunk negyvenötben — szovjet segítséggel Szerdán délután kedves ünnepség­re gyűltek össze a megye legjobb könyvtárosai a Megyei Könyvtár ol­vasótermében. A tudomány birodal­mában e napon két évfordulóról em­lékeztek: a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordulója ugyanis egybeesik a Megyei Könyv­tár fennállásának ötéves évforduló­jával. Kellner Béla, a könyvtár vezetője röviden méltatta az ünnep jelentő­ségét, majd arról beszélt, hogy a könyvtár ilyen óriási mértékű fejlő­désének lehetősége éppen az Októ­beri Forradalomból eredt. Számok és statisztikai adatok felsorolásával igazolta az első proletáráliam létre­jöttének kulturális vonatkozású ha­tását, majd a megye olvasómozgal- imának és kiterjedt könyvtárhálóza­tának fejlődéséről beszélt. ság első titkára arról beszélt, hogy mi mindent köszönhetünk a Szov­jetuniónak, mennyit tett értünk az elmúlt tizenkét esztendő alatt. Kettős ünnepet ültek ezen az estén Kaposvár ibecsületes dolgo­zói, ünnepelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfor­dulóját és az elmúlt esztendőben halálos veszedelembe került mun­kás-paraszt hatalom visszaállításá­nak egy éves tényét. Erezte min­denki, és szíve mélyén mondott kö­szönetét, hogy ha azokban a na­pokban a Szovjetunió nem siet se­gítségünkre, nem áll mellénk, ma nem ünnepelhetnénk. A lelkesedés még tovább nőtt, amikor a mikrofon elé állt Arhipo­va elvtársnő, a hazánkban tartóz­kodó szovjet kormányküldöttség tagja, a kurszki területi pártbizott­ság első titkára, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségén :k' tagja, aki Kozsáf elvtárssal, a Szovjetunió Hősével, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjával és — amelyben nem a beosztás, hanem a végzett munka az emberek, érték­mérője. A várakozás pillanatai ülik meg az arcokat. Egy kalapba számozott pa­pírszéletek kerülnek, s közülük a százheiest húzzák ki: Vadász János nyerte a Nőtanács tomboláján a tor­tát. (De azért közösen fogyasztja el az asztaltársaság.) Ingyenes, disznó­toros vacsorán vesznek részt a me- szövösök és hozzátartozóik. Aztán itt is, ott is fel-felhajtják a borospoha­rakat, kerekedik a jókedv, szól a ze­ne, daltól és a táncos lábak dobba­násától hangos az épület — csaknem hajnalhasadásig. A könyvtár vezetője ezután jutal­makat adott át a legjobb dolgozók­nak. A társadalmi könyvtárosok kö­zül Szerecz Sándorné, Papp Lajos, Horváth Mária, Jobbágy Gábor, Hoffmann János, Marsall Lajos és Kiss Lajosné háromszáz forint jutal­mat és oklevelet kapott ötéves ön­zetlen munkája elismeréseképpen. A Megyei Könyvtár dolgozóit ugyancsak pénzjutalomban részesí­tették ez alkalomból. Bánky Gyula 400, Szita Ferenc 300, Császár Fe­renc, Bulla Magda, Szabolcsi Jószef, Darvas Imréné és Horváth Gabriella 250, Németh Rezső, Lukács Jánosné és Péter Béláné 150 forint jutalmat kaptak. A november 7 alkalmából rende­zett ünnepség az esti órákban baráti beszélgetéssel ért véget. Nagy Józsefné elvtársnővel, köny- nyűipari miniszterünkkel, az MSZMP Központi Bizottsága tag­jával együtt ellátogatott városunk­ba, hogy Kaposvár dolgozóival együtt ünnepeljék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbaná­sának négy évtizeddel ezelőtti nagy napját. : Meleg, szívből jövő szavakkal üdvözölte Arhipova elvtársnő a díszünnepség részvevőit, Kaposvár népét. — A szovjet nép nem felejti — mondotta —, hogy akkor, amikor nálunk 1917-ben külső és belső ellenséggel egyszerre kellett küz­deni, a harcban ott voltak a ma­gyar kommunisták legjobbjai is, Kun Béla, Szamuely Tibor, Zalka Máté, összesen mintegy kilencven­ezer magyar ember. Mélyen meg­hajtunk ezeknek az ;elv\társakrmk emléke előtt. A szovjet kormányküldöttség tagja ezután így folytatta: — Nálunk hagyomány, hogy nagy ünnepeken visszatekintünk a meg­tett útra. Ennek tükrében fényeseb­ben ragyognak a népeink által már elért eredmények. En mind­össze két adattal szeretnék ehhez hozzájárulni. Az egyik: 1917-ben országunknak egyáltalán nem volt autóipara. Ma a Szovjetunió autó­gyáraiban percenként gurul le a futószalagról egy jteljesen kész gépkocsi. A másik: nemcsak meg­valósítottuk, hanem lényegesen túl is szárnyaltuk Lenin álmát. Vlagyi­mir Iljics annak idején százezer traktort kívánt a Szovjetunió föld­jeinek megművelésére, ma hazánk­ban másfélmillió ilyen gép dolgo­zik a mezőgazdaságban. A kaposvári dolgozók nevében László István, a Megyei Tanács el­nöke zárszavában az itt élő embe­rek üdvözletét adta át a kedves vendégeknek. Szép, felemelő, valóban ünnepi érzéseket keltő volt ez az est. A megemlékezés a Nagy Forradalom­ról, s az utána következő magas­színvonalú műsor egyaránt. A So­mogy megyei Népi Együttes ének­karának számai, az ÉDOSZSZ köz­ponti népi zenekarának hangverse­nye, a Csiky Gergely Színház mű­vészeinek műsora, s a kaposvári szimfonikus zenekar tolmácsolásá­ban előadott Erkel: Hunyadi László nyitány, Kodály: Adagio\ s Liszt: Les Preludese méltó befejezése volt a díszünnepségnek. A MEGYEI TANÁCSNÁL is jutalomosztás követte nyomon az ünnepi beszédet, amelyet Németi László elnökhelyettes mondott el. »A mezőgazdaság kiváló dolgozója« mi­niszteri kitüntetésben részesült dr. Németh Sándor, Molnár Imre és Varga Károly. Elismerő oklevelet kaptak néhányan, s 105 dolgozó kö­zött peo.ig mintegy 60 000 forint pénzjutalmat osztottak szét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának előestéjén a tanács nagytermébe is beköltözött a vidám­ság, az örömteli hangulat. A MÉSZÖVNÉL Vendégségben a konzervgyári asszonyoknál A Nagyatádi Konzervgyár Szakszervezeti Nőbizottsága ismerkedési estet rendezett a községi Nőtanács és a fonalgyár munkásnőinek. A vendégeket saját üzemükben készített kitűnő meggyborral várták. Sas­vári Ferencné mondott ünnepi beszédet, majd ezt követően a Konzerv­gyár KISZ-szervezete üdvözölte a Nőtanácsot és adott színes kultúrmű­sort. Szarnék Mária, Horváth János és Kercza Józsefné énekszámokat adtak elő nagy sikerrel, de sokat tapsoltak a KISZ tánccsoportjának is. A Megyei Könyvfárban 50 koszorú a hála jeléül (Tudósítónktól.) November 6-án este 6 órakor a nagyatádi mozi he­lyiségében hatszáz dolgozó gyűlt össze a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megün­neplésére. A Himnusz eléneklése után Deák Lajos köz­ségi párttitkár mondott ünnepi beszédet, majd Szabó Gábor, a járási pártbizottság titkára a »Munkás-paraszt hatalomért« kitüntetéseket osztotta ki. Ezután három­órás kultúrműsor következett, melyet a honvédség, a művelődési ház, a konzervgyár, a fonalgyár és az’is­kolák műkedvelő csoportjai adtak elő igen nagy siker­rel. Este a parkban tűzijáték volt. Tegnap, 7-én délelőtt az üzemek, intézmények kép­viselői megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Öt­ven koszorút helyeztek el megemlékezésük és hálá­juk jeléül. Ünnepség a Cukorgyárban Tegnap délután fél ötkor gyülekeztek a Cukorgyár dolgozm hogy megünnepeljék a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulóját. Erre az alkalomra a pécsi partiskoláról hazaérkezett Major György elv- tars, a pártszervezet titkára is. Major elvtárs megem- lekezése után Tabák Lajos igazgató harmincnyolc dol­gozónak osztotta ki — közöttük Czágelly László és Fe- rencz László művezetőknek, Simon Ferenc és Cser Já­nos építési dolgozóknak — a »kiváló dolgozó« kitünte­tést és a vele járó pénzjutalmat. Az ünnepségen nagy sikerrel mutatkoztak be az üzem színjátszói és szava­iéi is, este pedig Sánta Ferenc és zenekara adott szín­vonalas műsort. A cukorgyáriak így — munkával s a munka méltó jutalmazásával ülték meg november 7-ét. Koszorúzás a Szabadságparkban November 7-én délelőtt 10 órakor koszorúzási ünnepséget tartottak Ka­posvárott a szovjet hősök emlékmű­vénél. Tíz óra után néhány perccel a kaposvári helyőrség, a szovjet helyőrség, valamint a munkásőrök sorfala előtt megkezdődött a koszo­rúk elhelyezése. Elsőnek a szovjet helyőrség, a megyei, járási és városi pártbizottság helyezett el koszorút az emlékműnél, majd az 1919-es vete­ránok rakták le megemlékezésük virágait. Utánuk a KISZ megyei és városi bizottsága, a Megyei és Városi Tanács, a Gépállomások Igazgatósá­ga, a honvédség, rendőrség, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság, a Hazafias Népfront, az úttörők, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, az üzemek, vállalatok, a színház követ­kezett. A munkás gyászinduló hang­jai mellett tették le mindannyian a megemlékezés és hálaadás virágait a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 48. évfordulója alkalmából a szovjet hősi emlékmű előtt. A koszo­rúzási ünnepség a szovjet díszszakasz, a magyar díszszázad és a munkásőr- szakasz elvonulásával ért véget. (Veteránok taLálkazéja A Hazafias Nép­front hívására a Ka­posvári Tiszti Klub­ban jöttek össze teg­nap ' megyénk idős harcosai, akik — erőt merítve az 1917-es oroszországi prole- fórlörradalomból — résztvettek 1919-ben a Magyar Tanácsköz­társaság küzdelmei­ben. Az egyik asztalnál három karáéit veterán foglal helyet. Néhány perc alatt emlékeze­tükben félidéződtek a csaknem negyven év előtti események, megpróbáltatások. Egyikük, Leskó Fe­renc, a Tanácsköztár­saság kerékpáros gár­dista zászlóaljába je­lentkezett. Társai va­lahol Garatodnál fek­szenek, sirok mélyén — miind)annyian hősi halált haltak. Kegyet­lenül megkínozták azokat, akik a fehérek kezébe kerültek. Ki­tépték hajukat, baju­szukat, szíjat hasítot­tak hátukból. Mindannyian jól tudták ezt, mégis Ede- lénymél felvették a harcot, bér egészen kezdetleges harci esz­közökkel rendelkeztek s utánpótlásra nem számíthattak. — Egy vöröskatona soha nem hátrál meg >- mondja Leskó Fe­renc beszélgetés köz­ben — ezt vallottak valamennyien. — Igaz, — veti köz­be Halász Pál — na­gyon rossz volt a fel­szerelésünk, mégis vállaltuk a küzdelmet a munkáshatakwnért. — Nagyon sok szen­vedésen mentünk ke­resztül — szól közbe most a harmadik ka­ráéi veterán, Bognár Ferenc. — Éppen ezért mindannyian védeni szerettük volna a pro­letárdiktatúrát a ta­valy októberi ellen- forradalom idején. >- Azt szerettük vol­na, ha olyan hadsereg­gel rendelkezhetünk, mint 1919-ben — ve­szi át ismét a szót Leskó Ferenc. — Ön­kéntesekkel, akik mindent vállalnak a néphatolomért. Mi, öregek nem féltünk, de egyenesen retteg­tünk attól, mi lesz a következménye a Nagy Imre kormány árulásának. — Mégsem sikerült az, amit az elleníorra- dalmárok terveztek, y- mondja Bognár Fi» renc. — Nemrégen a víztorony tetejére sze­relték fel a mi köz­ségünkben a vörös csillagot, ami talán a falu legmagasabb pontja. Innen próbálja meg valaki leverm ezt a számunkra, iránytmutató jelvényt,, ide próbáljanak fel­mászni az ellenforra­dalmárok, elmenne a Íred vük tőle. A Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat tegnap reggel 9 órakor tartott rövid ünnepséget, megemlékezvén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulójáról. Dobszai Dezső megnyitója után Rajta Mi­hály igazgató, majd Hajdú István, a Megyei Tanács kereskedelmi osz­tályának vezetője méltatta az ün­nep jelentőségét. Rajta elvtárs be­szélt. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi hatásá­ról, a Szovjetunió következetes bé­kepolitikájáról, majd így fejezte be rövid megemlékezését: — Negyven év távlatából hálával gondolunk az 1917-es orosz hősökre, az 1945-ös felszabadító harcosokra, s az 1956 októberében segítségünkre siető szovjet hadseregre. Ma együtt ün­nepelünk a szovjet néppel, s szere­tettel köszöntjük a szocializmus or­szágát, valamint népének szeretett pártját. Az ünnepség második részében Hajdú eJvtárs a belkereskedelem láváié dolgozója kitüntetést és pénzjutalmat adott át özv. Szabó Lászlóné boltvezetőnek, Márton László dekoratőr, Bóna Gyula asa- talos és Hudi Imre lakatos Kiváló Dolgozó elismerő oklevelet és egy heti fizetésének megfelelő pénzju­talmat kapott jó munkája elisme­réseként. ünnepélyes csapatösszejövetel — Hámán Kató Út­törőcsapat, vigyázz! Középre nézz! — Csapatvezető paj­tás, Fekete Erzsébet úttörő jelenítem, hogy a Hámán Kató Úttö­rőcsapat a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepélyes csapat-összejövetelre készen áll. |— Pajtások! Szere­tettel köszöntelek ibenneteket e nagy ün­nep lajípdalmábóli,, A dolgozó népért, a ha­záért előre! — Rendületlenül! így kezdődött a ked­ves ünnepség, s mi­után dobpergés kö­zepette behozták a zászlókat, felcsendült a magyar és szovjet himnusz a pajtások ajkán. Vendégek is jöttek ez alkalomból. Itt voltak a MÁV Északi Járműjavító kiküldöt­tei, Garlati Gyula, ősz botmimunista vete­rán, s a helyi szovjet alakulatok képvisele­tében Denadu Roma­nov, Komszomol-ttt- kár és Levü Roma­nov koimszamolista. Herczegh Ilona sza­valata után lágydalla- mú gyermekdal csen­dült fel a hetedikesek ajkán, gyermekdal, mely Leninről szólt, s oly megható, oly ked­ves. A vendégek egyi­ke ezután rövid ün­nepi megemlékezést ftartott. Zászlóátadás, foga­tta lamtétel. Aztán a Komszomol-titkára szólt, majd a 11-es kommunista mesélt élményeiből. Tartal­mas műsor egészítette ki az ünnepélyes csa­patgyűlést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents