Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

yv««ü; VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 261. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök 1957. november 7. hsm<^s<*^cis&<mi§(A<^csckícsc*^ Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója m<§c§öK§c§cKí§cgc?<§^ A Szovjetunió u békéért^ « tusodul izmusért küsdó népek zászlóvivője TV incs a világnak ma olyan tája, ahonnan ne ’ tekintenének örömmel és büszkeséggel a szovjet emberek országa felé. Az egész haladó emberi­ség meghajtja zászlaját az előtt a nép előtt, amelynek egy tisztultabb, igazságosabb, jobb társadalom meg­valósulását, vagy annak közeli reményét köszönheti. Mindenki, aki ismeri a történelmet, tudja, hogy egy évszázad elmaradását küzdötték le nem egészen egy emberöltő alatt, és azt is, hogy maguk és az egész emberiség jobb jövőjéért mérhetetlen áldozatokat hoz­tak. De kitartottak, ökölbeszorított kezekkel verték vissza az ellenség minden rohamát — Leninhez való hűségükre, a múlt minden megaláztatására, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmére gondolva. Ez a nép vissza is nézett, de előre is, nem adta el jövőjét egy tál lencséért, nem volt hajlandó mégegy- szer sorsát összekötni belföldi és külföldi elnyomóival. S a kitartás gyümölcse im, megérett... Felépítet­ték — ha nehézségek között is — a szocialista társadal­mat, meghódították maguknak és e rendszernek az egyszerű emberek szívót szerte a földön, i— s most itt kering fölöttünk a második »szputnyik«, amely bizo­nyíték arra, hogy a tudomány fellegvárát is a béke, a haladás szolgálatába állították. íme, negyven év mérlege, amely dicsőségére válna minden nép történelmének, egy emberöltő, amely alatt a szovjet nép aramybetűkkel írta be nevét a né­pek történetfcönyvébe... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom döntő hatással volt a világtörténelem alakulására. Oroszor­szágban a proletariátus kizsákmányolt osztályból uralkodó osztállyá, az új, a fejlettebb szocialista ter­melési mód, a proletard-emokracia megteremtőjévé vált. A Szovjetunió léte gyakorlatilag bizonyította be, hogy létezhet kizsákmányolástól mentes társadalom, hogy a munkások, a dolgozók képesek az ország kormány­zására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nagy ha­tást gyakorolt a nemzetközi viszonyokra is. Az októbe­ri napokban létrejött szovjet állam külpolitikájának fő célja a béke megőrzése, az összes államok közötti egyenjogú, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsola­tuk kifejlesztése, valamennyi nép barátságának és együttműködésénél: megteremtése. A fiatal szovjet állam megszületésének első nap­jától fenti elveknek megfelelően működött. Létrejötté­nek első napján javasolta az első világháborúban rész­vevő államoknak, hogy kössenek igazságos békét. A kapitalisták és földbirtokosok elnyomása alól felszaba­dult szovjet munkásokat, parasztokat, dolgozókat őszinte vágy fűtötte — a béke megteremtése, a szo­cialista népgazdaság felépítése. Az események azonban más irányban fejlődtek. Az amerikai, angol, francia, japán imperialisták az •rósz ellenforradalmáro-kik-al együtt elhatározták, hogy megsemmisítik a fiatal szovjet államot és visszaállítják a -kapitalista rendet Oroszországban. Az imperialista intervenciósok behatoltak a szovjet állam területére, városokat, falvakat pusztítottak, öltek és raboltak. A szovjet állam dolgozói és az egész kommunista párt előtt történelmi feladat állt: megvédeni a fiatal szovjet hatalmat. Az orosz nép, a nemzetközi munkásmozgalom ki­magasló vezetője, V. I. Lenin 1918. január 28-án alá­írta a szovjet kormány dekrétumát a munkás-paraszt Vörös Hadsereg megalakításáról. A nép kimondhatatlan, óriási lelkesedéssel fogadta ezt a határozatot. És száz­ezrek, a nép legjobbjai jelentkeztek önként a vörös ezredekbe. így született meg az emberiség történelmében az első új típusú hadsereg, a felszabadult munkások és parasztok hadserege. A világon először jött létre olyan hadsereg, amelynek célja és feladata, hogy megvédje a dolgozók, a szocialista állam érdekeit, szabadságát és függetlenségét. A fiatal szovjet hadseregnek nagy ne­hézséget kellett leküzdenie, a polgárháború és az in­tervenció időszakában. Rendkívül hiányos volt a had­sereg felszerelése, ellátása. Kevés volt a fegyver, a lőszer. Kevés volt a ruha, kevés volt az élelem. Ennek ellenére az egész orosz nép által támogatva, hősiesen harcoltak az álli-g felfegyverzett intervenciósok és fe­hérgárdisták ellen. Ez a hősi, -gigászi küzdelem nem volt hiábavaló. Megvédtek a fiatal szovjet államot, a dol­gozók hatalmát. A polgárháború győzelmes befejezése lehetővé tet­te, hogy a szovjet nép megvalósítsa a szocialista építés lenini programját. A szovjet nép megszüntette a ki­zsákmányolást, felépítette a szocializmust. Az ötéves terveik megváltoztatták a Szovjetunió arculatát. A Szovjetuniót egyik végétől a -másikig magával ragadta a szocialista építés lelkesedése, üteme. Ezer, meg ezer üzem épült, s olyan iparágak jöttek létre, amilyeneket a cári Oroszország nem ismert. Uj városok és ipari központok keletkeztek. Sok-sok ezer kilométer hosszú­ságú vasútvonalak épültek. A villamosenergia termelés több mint százszorosára emelkedett. Megvalósult a szo­cialista mezőgazdaság. Nagy mértékben javult a szov­jet nép anyagi és kulturális színvonala. Gyökeresen megváltozott a nemzetiségiek helyzete. Megvalósult a nemzeti egyenlőség és a népek barátsága. A Szovjetunióban nincs olyan osztály, vagy társadalmi csoport, amelynek érdeke lenne az esztelen fegyverkezés, a háború. A szovjet nép érdeke a béke. Csakis így tudja összes anyagi eszközeit a népjólét emelésére összpontosítani, és legcélszerűbben felhasználni. A szovjet nép ezért is harcol a békéért. A Szovjetunió a második világháború előtt is aktívan harcolt a bé­kéért. Egymás után építette ki diplomáciai kapcsolatait kis és nagy or­szágokkal. Leleplezte a nyugati nagyhatalmak »be nem avatkozásig po­litikáját. A hitleri fasizmus ellen sürgette a kollektív biztonság megte­remtését. A második világháború időszakában a haladó emberiség nagy áldozatot hozott a fasizmus ellen vívott harcban. De a legnagyobb áldo­zatot a szovjet nép hozta. A német fasiszta a-gresszorok mérhetetlen ká­rokat okoztak a Szovjetunió gazdaságának. Leromboltak 1710 várost, több mint 70 000 falut, felrobbantottak és felgyújtottak mintegy 32 000 ipari üzemet. Óriási veszteségek érték a mezőgazdaságot. A német meg­szállók leromboltak és kifosztottak 98 000 kolhozt, 1876 szovhozt, vala­mint 2890 gép- és traktor állomást. Csupán a vagyon közvetlen megsem­misítéséből eredő egész anyagi -kár nagy összegre, 679 milliárd rubelre rúg. De a legsúlyosabb áldozat a Nagy Honvédő Háborúban a szovjet emberek millióinak elvesztése“ volt. A második világháborúban a szovjet állam megsemmisítő csapást mért a hitleri fasizmusra, megvédte szabad­ságát és függetlenségét, megmentette a világ népeit is a náci elnyomás­tól. A második világháború eredmény elránt fokozódott a kapitalizmus általános válsága. A kapitalista rendszerből egész sor európai és ázsiai ország kiszakadt. A szocializmus világrendszerré vált. A második világ­háború előtt a Föld területénei: 17 százaléka, lakosainak mintegy 9 szá­zaléka tartozott a szocializmushoz. A szocialista termelés a világ terme­lésének kb. tizedrészét képezte. Ma a szocialista országok a Föld terü­letének mintegy 26 százalékát foglalják el, s a Föld lakosságának 35 szá­zaléka szocialista országokban él. A szocialista termelés a világ ipari össztermelésének csaknem egyharmada. Az a körülmény, hogy kialakultak a népi demokratikus országok, s a Szovjetunióval együtt megalakították az egységes szocialista tábort, gyökeresen megváltoztatta a szocializmus és kapitalizmus erőviszonyát, a szocializmus javára. A Szovjetuniót és a népi demokratikus országokat a közös érdek és a közös végső cél, az ideológiai egység, a proletár nemzetköziség meg­ingathatatlan elvein alapuló testvériség kovácsolta egységes táborba, A Szovjetunió, a győztes szocializmus első országa, amely a szocia­lizmus építése terén óriási tapasztalatokra tett szert, önzetlen segítséget nyújt a többi országoknál:. A népi demokráciák e segítségre támaszkod­va eredményesen építik az új szocialista társadalmat. A szocializmus ellenségei különböző nézetekkel, módszerekkel azon mesterkedtek, hogy meg­bontsák a szocializmus táborának egységét, hogy rá­galmazzák a Szovjetuniót. A burzsoá politikusok és azolk ideológusai arról, üvöltöztek és üvöltöznél: ma is, hogy a Szovjetunió kizsákmányolja az »övezetébe« tar­tozó országokat, hogy a -gazdasági kapcsolatok nem az egyenlőség elvén alapulnak. Ezzel szemben a valóság az, hagy a Szovjetunió valamennyi n-épi demokratikus országot segíti. Ez a se­gítség nyújtás igen sokoldalú. A Szovjetunió által nyúj­tott segítség legértékesebb jellemvonása, hogy a legtel­jesebb egyenjogúság szellemében, közös célok szolgá­latában nyújtják s teljes összhangban van a két nép óhajaival és kívánságaival. Bizonyság rá, hogy azok a szerződések, amelyeket a Szovjetunió kötött a népi de­mokráciákkal, jóval kedvezőbbek, mint azok, amelye­ket azok különböző tőkés országokkal kötnek. A Szovjetunió hazánkat is segíti politikai, erkölcsi, gazdasági és műszaki téren egyaránt. Szovjetunió már szabadságunk első napjaiban komoly támogatást nyúj­tott hazánknál:. Kenyeret adott az éhező fővárosnak, közlekedési eszközöket bocsátott a magyar hatóságok rendelkezésére. Ez a segítség nyújtás fokozódott a szo­cialista építés időszakában. Nálunk is szovjet segítség­gel épültek a legnagyobb létesítményetek. A Szovjet­unió a legnagyobb bajban sem hagyott cseriben. Az október—novemberi ellenforradalom időszakában 120 millió d-eviza forint kormámysegély-t adott minden el­lenszolgáltatás nélkül. Ezen-belül szállított 50 000 tonna búzát és lisztet, 5000 temna cukrot, 3000 tonna húst, 2000 tonna vajat és zsírt, hárommillió doboz tejkonzer- vet, 10 000 köbméter fűrészárut, 5000 köbméter rönk- fát, 300 000 négyzetméter ablaküveget, 10 000 tonna bá­doglemezt, 3000 tonna hengerelt árut. Nemcsak a Szov­jetunió segített bennünket, hanem komoly segítséget nyújtottak a baráti, -testvéri népi demokratikus orszá­gok is. Ezzel szemben a felszabadulás előtt valóban gyar­mati gazdasági kapcsolata volt az úri Magyarországi­nak a hitleri Németországgal. Ekkor rendkívül kedve­zőtlenül alakult a külkereskedelem összetétele. 1939- ben Németországba irányuló kivitelünk 83,2 százaléka mezőgazdasági termék volt és csupán 12,9 százaléka ipari, s félkész termék. Ugyanakkor behozatalunk 55.6 százaiéira ipari késztermék volt. És ma? A Szovjetunió­tól főleg nyersanyagot kapunk, mi pedig félkész / és készterméket exportálunk. Exportunknak csak elenyé­sző része mezőgazdasági termiek. Ez is azt igazolja, hogy gazdasági kapcsolataink a legteljesebb egyenjogú­ságon, a kölcsönös előnyökön alapszik. Azt exportálunk, amit tudunk és azt importálunk, amire szükségünk van. A szocialista világrendszer országai nagy mérték­ben megerősödtek gazdasági, politikai és katonai téren egyaránt, A Szovjetunió, valamennyi szocialista or­szág következetesen síkraszáil-t a vitás nemzetközi problémák békés megoldásáért. Harcoltak a tartós béke biztosításáért, a kollektív biztonság megteremtéséért, ä német kérdés megoldásáért. A Szovjetunió a haladó erőkre támaszkodva a múlt év őszén megzabolázta az Egyiptom ellen törő angol, francia és izraeli imperialis­ták gálád terveit. A Szovjetunió következetesen síkra­jzául! a szíriai kérdés rendezéséért. Mint ismeretes, a Szovjetunió az atom -békés célok­ra való felhasználósa mellett van, követeli az, atom-, hidrogénfegyverek betiltását, a nukleáris kísérletek megszüntetését. Ezzel ellentétes politikát folytatnak az imperialis­ták, élükön az Egyesült Államokkal. Az imperialista politika' a lehető legmagasabb profitot kívánja bizto­sítani a tőkések, kizsákmányolok részére, saját orszá­ga munkásosztálya, a gyarmatok fokozottabb kizsák­mányolása, nyomorba döntése révén, a fegyverkezés és háború útján. Az egész haladó emberiség nagy reménnyel tekint a szocialista táborra, élén a nagy Szovjetunióra, amely meghiúsítja az imperialistáknak az új világháború ki­robbantására irányuló mesterkedéseit. A béke kérdé­sében a szocialista tábor oldalán több mint egymilliárd háromszázmillió ember foglal állást. Velük együtt száll­nak síkra a béke és a szocializmus mellett a kapitalista államok dolgozói. A szocializmus erői növekednék, diadalmaskodnak. A kapitalizmus hanyatlik és föltar­tóztathatatlanul a vége felé közeledik. S ebben mutat­kozik meg a lagszemléltetőbfoen a Nafiv Októberi Szo­cialista Forradalom eszméinél: a világtörténelem alaku­lására -gyakorolt hatása. Az imperialisták számtalanszor üvöltöztek a kom­munizmus válságáról, a Szovjetunió bukásáról. Nem­régen a proletár forradalom által megdöntött volt kor­mány elnöke, Kerenszlrdj arról nyilatkozott, hogy a Szovjetunióban ma rosszabb a helyzet, mint negyven évvel ezelőtt. E levitézlett, s elaggott burzsuj állítása olyan merő badarság, hogy vitába szállni sem érdemes vele. A békéért, a szocializmusért küzdő népek egyre világosabban látják, hogy megvalósulnák Lenin lát­noki szavai: »Szociálisba Szovjet Köztársaságunk, mint a szocializmus fáklyája, s mint a dolgozó tömegek példaképe, szilárdan fog állni.« A béke, a szocializmus ügye igaz ügy, óriási anya­gi és erkölcsi erőkkel rendelkezik. Mint vakítóan vi­lágító reflektor mutatja az emberiség boldogulásánál: útját. A béke, a szocializmus ügye összefogja az öt vi­lágrész munkásait, dolgozóit, kelettől—(nyugatig, észak­tól—délig.

Next

/
Thumbnails
Contents