Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-07 / 261. szám
* SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 195“. november 7. A vörös szakaszparancsnok Q yanúsan vétette felém tekinte- legismertebbekre: Kóczán Misikára, ■fiái iviQrfón+ «-> • • j. " r'i nzr'i; »—< " m • tét, kezében félúton megállta szájához irányított túrós palacsinta, s bemutatkozásunk utáni kérdésemre csak annyit válaszolt: —- Nem papom maga nekem, hogy megmondjam, voltam-e vöröskatona, nem-e. Különben is eleget kellett félnem, titkolóznom, meghúznom magam emiatt Horthy idejében. Detektívet küldtek a nyaltamra, mégsem, sikerült lebuktatniuk, megsemmisíteniük. Szeméből soksok harcon, veszélyen, a titkolózás rejtett ösvényein átjutott forradalmárnak az idegennel szembei táplált bizalmatlansága áradt felém. No, most nehéz munka vár rád, újságíró —- gondoltam —, nehéz lesz az oktalan bizalmatlanságot félrelökve a forradalmár szívébe férkőznöd. S pedig örülhetnél, ha kitárulna az a sokat tudott, látott, hallott dér lepte fej. Hát persze, ilyen az ember, néha megfeledkezik az időről. Krénusz Józsi bácsit az élet tanította meg a titkolózásra, hogy ne legyen közlékeny az idegennel, bármennyire is igyekszik az mézes-mázos szavakkal bizalmába férkőzni. Régi idők dala volt. Aki vétett a konspiráció, a kötelező éberség elve ellen, egyhamar rácsok mögül nézelődhetett. Hogy azóta már tízegynéhány lapot fordítottak a történelem évlapjain, u ma szabadon lehet mondám, amit régen csak a legmegbízhatóbb, legigazibb barátnak, a , legközelállóbb hozzátartozónak lehetett fülébe súgni, de úgy, hogy »erről hallgass, mint a sír« rég volt, de vérében maradt. * * * Oldódik köztünk a bizalmatlanság fájó levegője. S Józsi bácsi, mintha tegnapi esetről lenne szó, úgy meséli, miként próbálta kijátszani, s lebuktatni egy horthysta detektív — 1924-ben. Ám ennek előzményei vannak, hát legyünk hűek a történethez, kövessük eseményszerű sorrendben. Úgy, amint azt Krénusz Józsi bácsitól megtudtuk. * * * A századeleji Szenyéren és később is sokáig, gyakori vendég volt a szegénység. Társa volt nagyon sok zsúptetős hajléké családinak. A Krénusz-család vagyonától, a három holdnyi földtől hót apró gyerekszáj várta a mindennapit. Még munkát se ad ekkora családnak, hát akkor kenyeret, s a sorsfordításhoz alapot hogyan adhatott volna. Józsi bácsi most így vall erről az életiről: »Valaki csak elsétálna arra, amerre és amennyit én megkapáltam az urak földjén, ugyancsak nyakába vehetné az utat, az időt«. S még egy, ezt megtoldandó: Nem létezik a környéken volt uradalom, amelyhez ne fűződne valami keserű emlék szolgálatai révén, azaz'YTTYTTT<,TYTTTTTTVTTYTTTTYT mindenütt cselédeskedett. És azé urakért katonáskodott, ha kellett, £ Lung nem kínai, nem ha muszáj volt. Egyszer adatott ► korea^ nem vietnami, meg a lehetőség 18-ban, hogy a^Lung azt sem tudja, fegyver élét az urak ellen fordítsa. ► h éL FelkéI a nappai Uj Oroszországban Hogyan is volt*ha ó ügy kell vál_ ez, milyen emlekek maradtak meg ^ veszi a hatalmas benne negyven esztendő múltán.^bálát a többiekTulajdonkeppen arról akartam hal-► karavánJo ni > „ * „ ► ban nagyon sok Lung t T. , T. , . ____, . „■„.►van, s bizony Thomas K nenusz Józsefet ugyanúgy, mmtÉMarvchordv nemigen sok más 17 éves társát, frontra pa-£ ™arycnoray ^e“i 8,en ra is emlékszik: 1915. szeptember 6-£oKet' . “ sargaK, án délután hat órakor esett irtóza-£ne™ , 1S bamak ruha tos csata után orosz fogságba. Szé-£ egytoep nincs rajtuk, s rét falut — ahol voltak — körbe-£ mind koszos. Feher em- ikarikába fogták az orosz gyalogo-^bar hozzájuk ne érjen, sok s a 270 magyarból 47 foglyul £csa^ az ostor pattoghat esett, a többi elpusztult. Orosz—£ keszeg vállukon. Egész takarták a föl-£ n;ap, szinte megállás a vasöntőre, Sas Mátéra, Gőz Tibor borbélyra, Serbán Jóska papnövendékre. Ök mondták: »Ha akarunk, álljunk be vöröskatonának«. Sokan beálltunk. Külön ezredet alakítottunk mi, magyarok, számosán akadtak a tisztjeink között is, akik egyszerű közkatonának álltak be. Máig emlékszem egy Niklai György nevű honvédfőhadnagyra, aki váltig hajtogatta: csak jöjjön haza, csinál ő itthon bolsi katonát a magyarból. Helyi rendfenntartással voltunk elfoglalva, s ránk bízták az előállítandó urak összeszedését. Harcoltunk Kolcsak ellenforradalmi bandája ellen, részt vettünk utcai harcokban, ott voltunk Lupkov elfoga- tásánál. Saját tüzérségünk volt. Hősi halottunk is akadt. Szegény Galambos Pali — Sárdról származott — jelentőlovas volt. Tomszk egyből — ahol mi székeltünk — vitte a jelentést Tomszk kettőbe. Orvul lőtték le egy ablakból. Koporsóját ágyútalpra helyeztük, s katonai díszpompával temettük el. Ha húzta is ezeket a magyar vöröskatonákat a haza, a honvágy, többségük maradt, mert tudta, hogy az orosz munkás, az orosz muzsik is olyan ellen küzd, ami idehaza őket is nyomta. Megérezték, hogy Lenin, a magyar munkás, a magyar szegénység szívének, bajának ismerője is, s csak ez az út a nyomorúság, a háború előli menekvés útja. Krénusz Józsi bácsinak, a Vörös Hadsereg magyar szakaszparancsnokának is van egy téglája az Októberi Forradalomban. 1918-tól 1921-ig küzdött fegyverrel az orosz proletárok hatalmáért, mint mondja, tagja volt a bolsevikek pártjának, s a fegyveres szolgálat mellett agitálni járt a haza induló hadi-. foglyokhoz. Készültek, hitték, hogy j itthon is csodát tesz a magyar mun-J kas, a magyar nép. * * * 1192:1.! Imájusálhlan házajéirjklezetit | Kriánusz bácsi Is. jGondolnivaló, | nem libacombokkal várták idehaza. - Pár hétig fogolytáborban tartották őket, s akikről kiderült, hogy vö- röskatona volt, azt alaposan el- ipáholták. Krénusz Ibálcsiit nem hagyták csendben, fii,gyeitek, lesték, kutattak utána, veszélyes ember volt a csendőrök számára. Titokban persze szervezte a szegényparasztokat. 24-ben civilruhás ember kereste Nagyszakácsiban. Oda nősült be, s pénzt ígért a szervezkedéshez, csak mondja meg, merre futnak a szálak. Józsi bácsi gyorsan megérezte, spiclivel van dolga, adta az ártatlant. Szemben ülök olyan emberrel, aki nemcsak szemtanúja, de tevékeny munkása volt az emberiség születésének. VARGA JÓZSEF Beszámoló a Szovjetunióban töltött napokról — VIT küldöttek a karhatalmisták között — Annál a karhatalmi egységnél, ahol Törzsök János hadnagy eltvárs a politikai helyettes, nagy várakozás előzte meg ezt az estét. Már hetek óta tervezték, hogy meghívnak magukhoz elvtársetoat, akik kinn jártak a Szovjetunióban, s meghallgatva útjuk élményeit, még közelebb kerüljenek ahhoz a néphez, mely kétszeres felszabadulást hozott hazánknak, s mellyel együtt az egész világ proletariátusa ünnepli a nagy forradalom évfordulóját. Már megtölt karhatalmista elvtáirsaikkal az új, szépen berendezett kultúrterem, amikor Törkenczi Erzsébet, a Textilművek dolgozója megkezdte élmény- beszámolóját a moszkvai VIT-ről. Elmondta, hogy milyen városrészeket ismert meg Moszkvában, beszélt a Kremlről, a Gorkij-parkról, a mezőgazdasági kiállításról, a Lomonoszov egyetemről. Beszélt a VIT számtalan csodálatosnál csodálatosabb rendezvényéről. Igen nagy figyelemmel hallgatták, amikor beszámolt az USA fiataljaival történt politikai találkozóról- Ezen az amerikaiak provokálni akarták a magyar küldöttséget, s azt bizonyították, hogy nem ellenforradalom volt hazánkban 1956. Október 23-a. Természetesen a magyar fiatalok visszaverték a rágalmaikat. Törkenczi elv társ nő elmesélte, hogy szálláshelyükön felkereste eket Loginov őrnagy elvtárs, aki a közelmúltban még városunkban volt, mint a szovjet alakulat Komszomol-tátkára. A beszámolót számtalan hozzászólás követte, a karhatalmista elvtársak kérdéseket tették fel. Ezután Kubacska András elvtárs, a Textilművek KISZ-titkára idézte fel emlékeit, ö turistaként járt a nyáron a Szovjetunióban. Beszámolt arról, hogy a szovjet emberek mennyire szeretik a magyar népet. Szorongással indultak útra — amint mondotta —, hogy miként állnak majd a szovjiet édesanyák elé, akiknek gyermeke a magyar nép felszabadítása közben lelte hősi halálát. De nem került sor kellemetlen percekre. A szeretet és az egymásért való aggodalom jelezte leginkább, hogy mennyire egy a szocialista népek családja. , Kubacska elvtárs beszámolt a szovjet dolgozók magas életszínvonaláról, az árak és bérek alakulásáról. Moszkváról és Kievről elragadtatással nyilatkozott, majd így fejezte be beszédét: — Mindannyiuinkat, akik ott jártunk, egyetlen vágy hajt: mégegyszer. látni a nagy Szovjetuniót, még- egyszer találkozni a szovjiet emberekkel. A VIT-fcüldöttefc élvezetes elbeszélése közben kézről kézre jártak a fényképek, melyeken a VIT- rendezvényöket, a szovjet embereket, városokat örökítették meg a küldöttek. S mire a kellemes este befejeződött, mindenkiben olyan gondolatok értek meg, akár Kubacska elvtársban: hacsak egyszer is — a nagy— Látni az életben szerű Szovjetuniót! (f. k.) OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA Csengetnek. A tanár arcán látom, nem figyel kérdéseimre. Egy kis papírszeletet tart maga előtt. Nézi, s aztán alig észrevehetően bólint, mint aki azt mondja: készen vagyok. Együtt megyünk az emeletre, a IV/a-ba. — Tanár úrnak jelentem: oszfaly- létszám 21, hiányzik kettő és a gyáriak. Az osztályfőnök körülnéz. Szemében az atyai szeretet csillogását látom, s valami megnyugvásfélét. Kis családja felépült, már csak két beteg van. Mintha saját gyerekeiről lenne szó. Három év alatt eléggé a szívéhez nőttek már ... Kinyitja a naplót. Szekeres Joli mulasztását igazolja. Az óra első harmadában ilyen hivatalos ügyeket bonyolítanak le. A hetes beszámol arról, hogy két hétig járványszünet volt, s diáktársai ismételgettek otthon, no meg seqítettek édesanyjuknak, különösen a sütésben. Ez egyszersmind szakmai gyakorlatot is jelent. A lányok csakLung partizán lesz Elbeszélés magyar holttestek det. ; nélkül folyik a maneteUral vidéki hadifogolytáborba vit-f: Lés s csalk miikor lehull ték őket. A hajlék eleje, ahová be-£a sűrű éj, van néhány terelték őket télre — drótból, há-£ perc, amikor még Lung túl ja, teteje meg deszkából. Taka-t is jól érzi magát, rójuk a katonaköpeny volt. Hogyt Afckffr fehér úr )bebú_ meg ne fagyassza okét a drákói j. m h41ózsákjába ök pe- ■kémény orosz tel, összebújtak, egy-*^ tüzet raknak. mást leheltek. . ,S a pattogó lángokba Enmyaiot ritkán kaptak es ^Y^bámuiva a falujára gon- set. Májusban akkor olvadt a- jég*dol L s régi dal jut falusi gazdákhoz mehettek a hadi-j _ . foglyok. Krénusz bácsi is jelentke- zett, két napig hajózott a Kámán,^ Bolsajossza faluba került egy gaz-j dához. Innen kőbányába vetette a*, fogolysors, majd jött a forradalom, £ jöttek haza a (katonák, kiabálták: £ béke van, menjünk haza, s én egyt sellyei emberrel megszöktem a bá-E hangokra nyílt a szaja, ny’ból — emlékezik vissza. Permben E ^ vágy húsz torok azonban utunkat állták, bekísértek J dúdolja ^ vele a bánatos bennünket egy szökevénygyűjtő tá- £ dallamot. Jobbra-balra borba. Egy nagy vagonba raktak,, ringnak a tűz kórul, s azt mondták, nem vagyunk megbízót meztelen árnyékuk fel- totók, hazaszállítanak miniket. El-»kúszik a fák törzséig, kerültük az Uralt, gondoltuk mi,í Valóban csendes az éj, ------------ ----- _ s úgy is .daluk belevesz a végteN esztelen az éj ... jöjj anyácskám, egyedül félek, oly komor a föld ... Nem veszi észre, hogy nem erre van a lett. Tomszk lett az útirány. Voltaképpen itt kezdődik életének E távoli zörejek el-elcsuk- izgaknas és érdekes története. A t ló neszeibe. Csak Tho- Vörös Hadseregbe lépett magyarok, inas Marychordy honko- fogadták őket, ma is emlékszik a.lá&a fűrészeli ketté a len erdő surrogásába, a hangulatot. S aztán kiáltása: J- Hé, kulik, mikor hagyjátok már abba az óbégatást! Elcsendesülnek. Lung, s a többiek eldőlnek a fűvön s álomba ringatja őket az éjszaka ritmusa. Másnap >• már jóideje haladtak előre a régtaposott ösvényen, amikor Marychordy hirtelen megállt. Csendet parancsoló hangja szokatlanul halk s mintha, rémület ülne sárgászöld szemében. Lung már régóta hallja azt a különös zajt, ami most fnegállította a fehér urat, de nem vette semmibe. Annyi bizonyos, hogy nem az őserdő szülte, de talán egy másik karaván. Sokszor találkoznak szembe olyannal, s csak az a különbség, hogy azok üres bálákkal gyorsabb ütemben járnak. Letáboroztak. Vártak. Nem sokáig, mert az ösvényen hamarosan bennszülöttek tűntek fel. Lung — talán életében először — elcsodálkozott. Ügy voltak öltözve, akár Thomas Marychordy. Parafa-sisak a fejükön s furcsa formájú puska vállukon átvetve, de előre szegezve. Nem szóltak egy szót sem, közeledtek némán és ijesztően. Mire Lung és társai körülnéztek, már oldalról, sőt hátulról is körülvették a karavánt. Marychordy addigra égnek emelte karjait és puskája úgy lógott le róla, hogy megmosolyogtatta a hozzálépő fegyverest. Néhány szót beszéltek a fehér úr nyelvén s aztán látszólag rendben is volt minden. Akkor vette észre Lung, hogy ez az ember nagyon ismerős, testvéréhez hasonlított, Kocsira, aki még gyermekkorában eltűnt falujukból. — Kocsi j— szólította ineg. Az ránézett: — Lung, te vagy? Az angol úr szolgája? Nesze — mondta s kezébe nyomta Marychordy puskáját — te nem vagy az angol úr szolgája, te a testvérem vagy. S ez a többieknek is szólt. Felszedelőztek. Ki-ki a maga báláját cipelte. Csak Thomas Marychordy ballagott egyedül. Vele senki sem törődött. Egy darabig a csapáson haladtak, de mikorra lebukni készült a nap, betörtek tisztást keresve a bozótok közé. S aztán megint olyan volt minden, mint az elmúlt napokon. A tábortűz fénye kigyújtotta a környező fákat. Köré ültek, nem minden nap bementek a Cukorgyárba, tehát nem tétlenkedtek a szünet alatt sem. És van egy kérésük: szombaton szeretnék együtt megnézni Aidát. A tanár engedélyt ad, majd ezt mondja: — Takács Klári még mindig beteg... Egy kislány, Varsányi Éva nyújtja a kezét: — Tanár úr kérem, ma megyünk meglátogatni őt... — De csak a beteglátogató menjen. És óvatosak legyetek, nehogy fertőzést kapjatok. Kérdezzétek meg, mikor gyógyul fel, hogy érzi magát és kíváni jatok mielőbbi gyógyulást az egész ♦ osztály nevében ... Oly jó hallani a gondoskodást. Tudni, hogy ezek a lányok második édesapjukkal nemcsak - tanulásban, az életben, gondban, örömben és szórakozásban is egyek ... Atyai tanácsok hangzanak el, közvetlen beszélgetés. Inkább a tanáré a szó ezen az órán, de a lányok is felel- getnek. Igaz, kissé bátortalanul. De ♦ nem csoda, hisz idegen furakodott be ♦ kis közösségükbe, c az ilyen látoga- i tás mindig feszélyezi a diákokat. — Járványszünet volt, lányok, s ez rendkívül kedvezőtlen tanulmányaitok szempontjából. Negyedikesek vagytok, érettségire készültök ... Jó, hogy a szünetet felhasználtátok. Lesz idő, amikor az Iskolában is fogunk süteményeket sütni, linzert, piskótát, pozsonyi kiflit, sőt fagylatot is csinálunk. De itt nem kerülhet mindenkire sor. Jó, ha otthon is segítetek, ez hozzátartozik a gyakorlathoz . .. Még néhány szó, aztán elkanyarodik a beszélgetés. Az ázsiai influenzáról szól a tanár. Szinte szakelőadást tart könnyed stílusban a cseppfertőzóses megbetegedésről. — Rendszeres kézmosásra, tisztaságra hívom fel a figyelmeteket. Odahaza legyen fertőtlenítőszer, klór vagy hipermangán. És egyetek sok gyümölcsöt, vitamindús ételt, hogy szervezetetek ellenállóbb legyen. Nagyon hasznos a csipkebogyó tea. Ni csak, a Halász mosolyog, biztosan tudja, hogy kell főzni. Elmondanád nekünk? Halász nem mondja el. De Kiss István osztályfőnök megtanítja rá a lányokat, akik észre sem veszik, milyen egyszerűen, átmenet nélkül jutnak el komoly problémákhoz. Most éppen arról beszélgetnek, hogy milyen tapasztalataik vannak a Cukorgyárban, ahol rendszeres gyakorlaton vesznek részt. — Mi nem dolgozunk — mondja az egyik kislány —, csak megfigyeljük a munkafolyamatokat. Mesél a gyár dolgozóiról, egészségükre veszélyes beosztásukról, s aztán ezt mondja: — Megkönnyíti megfigyeléseinket, hogy a munkások kedvesek, udvariasak, szívesek hozzánk, készségesen adják át tudásukat. Nagyon sokat tanulhatunk tőlük __ — Látjátok, a saját munkájukon kívül, veletek is szívesen foglalkoznak. Ez többlet munka az ő részükről, áldozatvállalás. S a lányok minden kimondott szó nélkül tanulják becsülni az egyszerű munkást, az embert, aki embert akar nevelni belőlük ... Áldozatvállalás, segíteni akarás. E két szó köré csoportosul a tanár mondanivalója. Egymás után jelentkeznek a lányok. Példákat mondanak, hogyan segítették egymást a tanulásban, s mit tehetnének még. Vas Mária azt mondja: — Ha részt veszek az iskolai bál előkészítésében... Érzi, hogy nem egészen jó a példa, s $ a t^nár meg is magyarázza: — Ez szó- | rakozás, kislányom, nem áldozat. De í Rottkó Ildi segít neked, igaz? ♦ Helyben vagyunk. A kis osztálykö♦ zössóg tagjai segítik, támogatják egy♦ mást. De nemcsak az iskolán belül le- J hét áldozatot hozni, az életben is. Az í osztályfőnök most erről beszél. — ♦ Voltak emberek a társadalomban, akik♦ nek élete áldozathozatal volt, az egész ♦ emberiség jólétéért, felemelkedéséért ♦ hoztak áldozatot. És ezek küzdötték le ♦ leginkább magukban az önzés általá♦ nos emberi tulajdonságát. Szenvedtek, ♦ börtönt, száműzetést viseltek, hogy j nektek Jobb legyen, hogy ti tanulhas♦ satok. Ezek az emberek eszményképe♦ ink, Leninre gondolok, akinek egész ♦ élete egy nagy-nagy áildozathozatal ♦ volt. Az Októberi Szocialista Forrada- X lomra gondolok, mely kultúrforradal- } mat is hozott magával, s ti most itt j ülhettek, tanulhattok a középiskola l padjaiban ... nem melegedni, nézni, bámulni parazsát s a kipattanó szikrát. A fegyveresek melléjük ültek, puskáikat mutogatták s Kocsi dalba kezdett: Nesztelen az éj... jöjj anyácskám, s mikor végigdaioilták .valamennyi sorát, érces hangja belevágott a rjé- maságiba: Partizánok tüze ropog, hahóó! Angol urak háza ropog, hahóó! Meglepetten hallgatták a kulik ezt az éneket. Üj volt, szokatlan, de nagyszerű. Mintha ott belül, a szívükben mozgatott volna meg valamit: szunnyadó erőt, nem ismert lendületet. Lung volt az első, akinek szájára is ráült a dal. Aztán egyre többen énekelték. Előbb halkan, aztán mind erősebben. S mikorra vége lett, a szál Marychordy nyöszörgését hozta feléjük a fák alól. De a fehér úr szólni nem mert. Lung eddig azt sem tudta, hogy él. Nem volt kínai, sem koreai, sem vietnami. Felkelt a nappal, ha úgy kellett, vállára vette a bálát s ment a többiekkel. A karavánban nagyon sok Lung volt, Thomas Marychordy kulija. Ezen az estén tudta meg, hogv ember: szívéből kipattant az első szikra. fehér Kálmán — Ha nem is juthattok el eszményképeinkig, egy kicsit mindenki részére nyitva az út. Ha nem is lehetünk akkora hösök, mint az októberi forradalmárok, követnünk kell a példát. S ahogy a cukorgyári munkások tanítanak titeket önzetlenül, szeretettel, úgy kell tanítanotok majd a magyar társadalmat, hogy felemelkedjek, szép legyen élete ... — li —
