Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

Pénle&, 1957. november 1. SOMOGYI NÉPLAP MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREK FÓRUMA MIT TEHETÜNK A BURGONYABOGÁR ELLEN? S szarvasmarhák mesterségss megtermékenyítéséről Magyarországon a szarvasmarhák mesterséges termékenyítése nem ré­gi keletű, így Somogy megyében sem tett meg még nagy utat. A kezdő évben, 1950-iben alig pár száz Szarvasmarhával kísérleteztek me­gyénkben. Nem volt könnyű dolog az új módszer meghonosításához -hoz­záfogni, mert a mesterséges termé­kenyítésről igen kedvezőtlen véle­mények keringtek az állattartók, a tenyésztők körében. Legtöbbször az a rémhír kapott szárnyra, hogy a borjú hibásan (láb és fül nélkül, stb.) jön a világra. Ilyen előzmé­nyek után az első borjak születését nagy érdeklődés előzte meg. Ami­kor az első borjak megszülettek és az érdekeltek látták, hogy hiedel­mük téves, lassan kezdtek megbarát­kozni ezzel az eljárással. A későbbi években a mestersége­sen termékenyített szarvasmarhák száma emelkedett és 1955-ben elérte a 7500-at. Az utána következő esz­tendőben felsőbb utasításra igen erő­teljes felfutás vette kezdetét, s a mesterségesen megtermékenyített szarvasmarhák száma meghaladta a 16 000 "darabot Természetesen az ilyen nagymérvű fejlesztésnek nem voltaik meg a kel­lő feltételei. Alacsonynak bizonyult a bikalétszám, hiányoztak a közle­kedési eszközök, s ezt a munkát végzők nagy többsége nem rendel­kezett elég gyakorlattal. Számos más akadályozó körülmény is köz­rejátszott abban, hogy a várt ered­mény elmaradt. Ezért az ellenforra­dalom után a tények arra az elha­tározásra késztettek bennünket, hogy több községben ezt az eljárást be tellett szüntetnünk és visszaállt a korábbi, a természetes fedeztatési módszer. Ahhoz, hogy a mesterséges ter­mékenyítésben tovább tudjunk menni, az állattenyésztést irányító szerveknek először a saját portáju­kon kellett rendet teremteni. Ezt sürgették beszélgetések alkalmával az állattartók. Igen sokan panaszol­ták a pontatlanságot, a rendszerte­lenséget a főállomás munkájában. Ez valóban így volt, a tényeket megcáfolni nem lehet. A mestersé­ges termékenyítés felépítése pedig a dolgozó parasztság érdekeit kell, hogy szolgálja, ami, sajnos, az utób­bi egy év alatt nem valósult meg teljes egészében. Az eddigi kísérletezés, próbálko­zás hozott sikert, s ezért a mester­séges termékenyítés fejlesztését, szé­lesítését továbbra is napirenden kell tartanunk, mert annak Somogy me­gyében megvannak a lehetőségei. Ennek a módszernek a terjesztését a jövőben körültekintően kívánjuk végezni. A Kaposvári Mesterséges Termé­kenyítő Állomás az elmúlt évek fo­lyamául jelentős eredményeket ért el: mesterséges termékenyítésből 2 született több ezer borjú, melyek külleme szép, szervezeti szilárdsá­guk jó és minden remény megvan arra, hogy termelékenységük is jobb lesz, mint az elődöké volt. Erre a közeljövőben meg is kapjuk a vá­laszt, mert sok olyan előhasú szarvasmarha termelékenységét vizs- ^ góljuk meg, mely a mesterséges ter­mékenyítésből származik és már te- jel. Az így tapasztalt termelést ősz- $ szehasonk'tjuk az anyai tejtermelés­sé!. Ennek alapján tudjuk majd el­bírálni, hogy melyik bika, hogyan örökíti a magas tejtermelést és zsír­százalékot, vagyis termelésben és küllemben milyen jótékony hatást fejt ki. Az állomáson lévő tenyész­bikák anyai termelése ugyanis jó, küllemük ellen sem lehet kifogást mint például Zselicszentpálról, azzal a kéréssel keresnek fal bennünket, hogy ismét folytassuk az elmúlt év őszén abbahagyott munkát. Nemrég Nemesvidon is hasonló kívánság hangzott el, amint erről Papp Fe­renc, marcali járási tanácselnök tá­jékoztatott bennünket: Természete­sen mi az ilyen kéréseiknek szíve­sen teszünk eleget. Az említett előnyökön kívül még egyről szeretnék szólni. Jelenleg 89 községet foglal magában a mester­séges termékenyítés hálózata. Ezek­ben a falvakban több mint 300 te­nyészbikát kellene tartani, melyek évi tartási költsége, gondozása, ta- tónmányozása, töty> mint három millió forintot emesztene fel.. Ezzel szemben a 89 faluban a bikákra, és e községek után az állomás fenntar­tására összesen: évenként alig több mint kétmillió forintot kell fordíta­ni. így egy év alatt csaknem egymillió forintos megtakarítás érhető el a mesterséges termékenyí­tés alkalmazásával. Ennél a számí­tásnál figyelmen kívül hagytam a tenyészbikák beszerzési és vágóra történő értékesítési ára közötti ár­csökkenést. Arra ä tényre sem utal­tam, hogy a természetes fedeztetés alkalmazása esetén egy-egy tenyész­bika életkora 3—4 év, míg a mester­séges termékenyítő állomáson lévő bikák 9—10 évig is használatban vannak. Ez utóbbi is lényeges dolog, mert nem mindegy az, hogy egy jó bika után évente 50—60, vagy 700 borjút kapunk-e. Az is nagy kü­lönbség, hogy a tenyészbika 3 évig van-e tenyésztésben, vagy 8—10 évig. Néhány példán keresztül szándé­koztam érzékeltetni a mesterséges termékenyítés módszerének előnyét A továbbiakban — az agrártézisek figyelembevételével, melyek a szarvasmarhatenyésztés minőségi javítását célozzák —, el kell érnünk, hogy a jobb módszer kerüljön al­kalmazásra és szélesítésre. A taná­csi szervek, a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó szakem­berek .tekintsék feladatuknak, hogy a mesterséges termékenyítést a te­nyésztőkkel megszerettessék. CZEGLÉDI LAJOS megyei főállattenyésztő.----------- ii JWBMWW«»"—— — Uj szőlőoltvány telepeket létesí­tenek a Badacsony és a Somló vidé­kén. A két új 20—20 holdas telep évente mintegy másfél millió oltványt ad majd a gazdáknak. MIT AKARHATUNK ILYENKOR, ezzel a csíkos micsodával, amikor a burgonyatermés java már téli raktározásra került, hol van még a hó, a karácsony, a kikelet — kérdezhetik egyesék a cím láttán. Ám mielőtt felelhetnénk a kérdésre, hadd iktas­sunk ide égy Ladról, a burgonya egyik hazájából nem­régen hozzánk érkezett levelet: ►►Szerettem volna az alábbiakat személyesen elmon­dani. Elfoglaltságom miatt azonban levélben kérem tá­mogatásomra a szerkesztőséget. Tanácsülésen már két ízben felszólaltam a burgonyabogár elleni védekezés végett szükséges vetésforgó átalakítás érdekében. Egy- t’agba vetett burgonyán könnyebb a gépi porzás. Sürgős rendelkezésre volna szükség. A veszély nagy. A múlt héten Kadaríkúton jártam ismerősömnél, s a küszöbön tapostam el a bogarat. Nemcsak ladi viszonylatban gon­dolok a védekezés általam javasolt formájára, hanem az egész megyében. Hiszen Somogy burgonyatermasz- tósben az ország második helyén áll. A megyei mezőgazdasági osztály a helyi tanácso­kon keresztül felszólíthatná a gazdákat: úgy alakítsák a vetésforgót, hogy a burgonyák egy tagba kerüljenek. Ez fontos lépés lenne a jövő évi többtermés érdekében.« A jövő évi burgonyatermésért való aggódás adta Lehotai Kálmán ladi levélírónk kezébe a tollat. Vall­juk meg, sokan megrökönyödtek a meleg, nyárvégi na­pokon a bogárlepte kövesutak láttán. Különben is idén tömegestől jelentek meg majd mindenütt a burgonya- földeken. A gazdák egy része éppen azért, mert ilyen mértékben még egy esztendőben sem lépett fel a bur­gonyabogár — lebecsülte a veszélyt, nem sokat adott a védekezésre. Csak, amikor meglátták a lerongyoló­dott burgonyákat, akkor kezdtek feleszmélni, s a kö­zönyt egyszeriben nadt kapkodás váltotta fel. A véde­kezőszer elosztásánál tetézödtek a bajok. Az állam adta ingyen port szívfájdalom nélkül pa­zarolták, már akik hozzájutottak. Sokan éppen emiatt nem kaphattak ingyenes védekezőszert. A burgonyater­melők nagy része az idei tömeges burgonyabogán ura­lomból jövőre is hasonló meglepetésre számít. Jövőre tán az ideinél is több helyütt és nagyobb területen jelentkezik. A bogarak idei második nemzedéke behú­zódott a talajba s ott várja meg a tavaszi burgonyake­lést. Tehát fel teli készülni a hatásos védekezésre, tú­szén a kártétel megakadályozható! Lehotai Kálmán le­vele vétele után beszélgettünk a Megyei Tanács nö­vényvédelmi szakemberével. Ö is helyesli a javaslatot. Az élet bebizonyította, hogy a burgonyabogarat irtani, kártételét megakadályozni, a termést gépekkel, korsze­rűen, hatásosan, csak nagyüzemi módon lehet. Vagyis az lenne a helyes megoldás, ha egy község gazdálkodói megegyeznének, hogy az eredményes védekezés érde­kében a határ egy vagy több részén alakítanának ki 15—20 holdas burgonyaültetvényeket. Az ilyen tagokon már gazdaságosan üzemelhetnének a növényvédő gé­pek is. összefogással magukat védhetnék a parasztok. AZ ELMÚLT GAZDASÁGI EV megmutatta azt is, hogy a védekezésnek az a formája, amikor az állam anyagát pocsékolják, nem vezet célra, s ezért helyesen tenné a földművelésügyi kormányzat, ha a burgonya­bogár elleni védekezést a termelőkre hárítaná. Jobban elősegítené a célt? ha korlátlan mennyiségű védekező port bocsátana a termelők rendelkezésére, természete­sen pénzért, esetleg csökkentett áron. Az is arra ösz­tönözne, vagyis összefogásra serkentene, amit Lehotai Kálmán is feszeget, ha kedvezményes feltételek mellett bocsátanák a növényvédő gépeket ama gazdák rendel­kezésére, akik a hatásos védekezés céljából összefüggő burgonyaültetvényeket alakítanak ki. Azok részére pe­dig, akik géppel nehezen vethető kis parcellán, szét­szórtan termelik a burgonyát — a földművesszövetke­zetek útján 1, 2, 5 kilós csomagolásban —, hogy a vis­szaélést eleve kizárják, árusítsanak védekező szereket. Legyen a falvakban elegendő háti-, kéziporzó is. Még előttünk a tél, legyen idő a felkészülésre! Bemutatjuk a népfront új megyei tanácstag-jelöltjeit A tabi járás jelöltje: Szirmai Jenő Bizonyára sokak előtt ismerős e név. Az el­múlt egy esztendő alatt megyénk minden terü­letén megfordult már viselője, a Megyei Párt- bizottság első titkára. Ismerik Marcaliban, Barcson, a tabi járás­ban, ahol a Hazafias Népfront most új me­gyei tanácstagként je­lölte, s a jelölőgyűlések részvevői egyhangúan örömmel hagyták jóvá a javaslatot. Szirmai Jenő elvtárs dolgozószobájában foga­dott. Asztalán papircso- mók, jelentések, arcán egy egész megye párt­ügyeinek gondjai, örö­mei tükröződnek. Sze­me1 felcsillan, amikor jelöltségéről kezdünk beszélgetni. — Amikor a jelölő­gyűléseket tartották, sajnos, nem voltam itt­hon és nem tudtam ki­menni a járásomba — mondja. — November 7 után azonban rövidesen ellátogatok Tabra, mert szeretnék minél többet választóim között tar­tózkodni, hogy megis­merhessenek kellőkép­pen, s lássák, nem va­gyok méltatlan bizal­mukra, törődöm ügyes­bajos dolgaikkal. ,i— Egyébként is — folytatja —, már egész kora ifjúságomtól az egyszerű emberek kö­zött éreztem magam a legjobba^. 1921-ben Ka­posvárott születtem, és édesapám, aki hentes volt, korán elhunyt. Anyám mosásból kapott pénzén nevelt fel en­gem addig, amíg ' dol­gozni nem tudtam. Ek­kor először kifutó let­tem, majd szabótanonc. 1940-ben bányába men­tem dolgozni, majd tég­lagyárban vállaltam munkát. Ezenkívül szak­mámban az ország leg­különbözőbb vidékein működtem. Emlékezetes nap számomra 1935. no­vember 7-e. Ekkor men­tem le először a mun­kásotthonba, s tulajdon­képpen ehhez a dátum­hoz fűződik az ifjúsági mozgalom munkájában való részvétel kezdete. 1937-ben találtam meg a kapcsolatot a kommu­nista párttal, s ez időtől kivettem, részem harcai­ból. — A felszabadulás utón ezidáig különböző párt és állami beosztá­sokban dolgoztam. Járá­si titkár voltam Marca­liban, valamint Fonyó­don, a káderátcsoporto­sításnál Komlóra he­lyeztek a városépítés­hez, majd ismét párt­munkát kaptam. Az ok­tóberi ellenforradalmi események után a ka­posvári és megyei elv­társak hívására jöttem a megyeszékhelyre és vállaltam el a Megyei Pártbizottság első titká­ri tisztét. — Mint megyei ta­nácstag, ha megválasz­tanak — fejezte be a beszélgetést Szirmai Je­nő — azon dolgozom, hogy a párt célkitűzé­seinek megfelelően biz­tosítsuk és emeljük a parasztság jólétét. Nö­veljük általános mű­veltségét, hogy mnéL nagyobb tudássá1, s mi­nél könnyebben végez­hesse a jövőben munká­ját. Az állomást , igen sokan látogat­ják meg Somogyból és más megyéből is. A vendégek mindannyian elisme­réssel nyilatkoznak a látottakról. Nem egyszer azért jönnek, hogy ki­válasszák azt a tenyészbikát, amely- lyel szeretnék teheneiket terrméke- nyfttetni. A fcadarkúti Szabadság Tsz vezetői hazamenve a terméke­nyítő állomásról, elhatározták, hogy a jövőben nem tartanak bikát. Ma- tisa Lajos külön beutazott Ráksiból, hogy a »-Füge fia« és a «-Márta fia« nevű bikák közül személyesen vá­lassza ki a jobbat, a tetszetősebbet. Vannak gazdák, akik már otthon meg tudják mondani, hogy melyik bikától kívánják a szarvasmarháju­kat mesterségesen megtermékenyít- tetoi, mert Istállójukban csak «mes­terséges« szarvasjóiszágok vannak, BogöróusztK.j tt. ssz.: Matruzoa lesen.

Next

/
Thumbnails
Contents