Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-28 / 279. szám
1 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök. 1957. november 22. JV. A. BULGANYIN ÜZENETE A. MENDERESZHEZ Moszkva (TASZSZ). N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke november 25-én válaszüzenetet intézett A. Menderesz török miniszterelnökhöz. Bulganyin a török miniszterelnök szeptember ZO-i válaszára reflektálva megállapítja a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok fontosságát. Ugyanakkor rámutat, hogy a szovjet—török kapcsolatok jelenlegi állapotát nagyon beárnyékolja a Szíria körül kialakult helyzet. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke utalt az ezzel kapcsolatban a szovjet kormány nézeteit és figyelmeztetéseit tartalmazó korábbi okmányokra, valamint arra, hogy az események további fejlődése és a szíriai kérdésnek az ENSZ jelenlegi közgyűlésén történt megvitatása teljesen igazolta a közölt aggodalmak megokoltságát. Sok újabb tény vált ismeretessé, amely a szíriai állam ellen irányuló katonai összeesküvésről tanúskodik. Senki sem cáfolta külföldi csapatoknak és haditengerészeti erőknek Szíria határán történt összevonását. Kiderült, hogy megvan a Szíria elleni hadműveletek operatív terve s ez feltünteti bizonyos szíriai városok, helységek elfoglalásának határidejét. Mindebben teljesen lelepleződött az Egyesült Államok szerepe, amely nemcsak titokban bujtogatott bizonyos országokat Szíria elleni agresz- szióra, hanem attól sem riadt vissza, hogy nyíltan is uszítson erre. Közismert tény, hogy az Egyesült Államok kormánya ezzel kapcsolatban azzal fenyegetőzött, adott esetben felhasználja az atlanti tömböt, s hogy a 6. amerikai hajóflottát a Földközi-tenger keleti részébe vezényelte. Szeptember 10-i üzenetünkben felhívtuk az Ön figyelmét: a Szovjetunió kormányát különösképpen nyugtalanítja és aggasztja, hogy Törökország ezekben, a béke szempontjából veszélyes akciókban tevékenyen részt vesz, s aggasztja az a szerep is, amelyet a Szíria elleni agresszió előkészítésének terveiben Törökországnak szántak. A később érkezett híranyagok csak fokozták ezt . az aggodalmunkat. A Szovjetuniónak őszintén érdeke, hogy Törökországgal igen jó, ogen barátságos kapcsolatot alakítson ki. De a Szovjetunió ugyanilyen őszintén és erősen érdekelt abban is, hogy a Közelés Közép-Kelet független államai xellen senki se követhessen el fegyveres agressziót; v hogy ezen á területen fennmaradjon a tartós béke és a nyugalom. Mi több: a béke fenntartásában és az agresszió megakadályozásában az államok békés együttélésének fontos előfeltételét, a Szovjetunió biztonságával kapcsolatos érdekék zálogát látjuk, hiszen a Szovjetunió e terület közvetlen közelében terül el, s szomszédja Törökország. A szovjet kormány természetesen tudomásul vette az ön üzenetének azt a kijelentését, hogy Törökországnak nincs támadó szándéka szomszédaival szemben, hogy tiszteletben kívánja tartami Szíria függetlenségét és területi sérthetetlenségét, s hogy Törökország mentes a katonai kaíandokra irányuló politikától. Törökországnak e kijelentései, amelyeket képviselői az ENSZ-ben is megismételtek, természetesen nagy fontosságúak. De a helyzet megítélésében ilyenkor a tények döntenek. Sajnos, az a helyzet, amely ma is feninál a , török—szíriai határon, ellentétes az említett állításokkal. A szíriai határon összevont nagyszámú török egységeket még ma sem vonták onnan vissza. Törökország és Szíria határán ma is tüntető török csapatmozdulatok történnek. A legutóbbi időben török katonai repülőgépek rendszeresen behatolnak Szíria légiterébe. A török katonai hatóságok semmiképpen sem igazolható módon megsértik a szíriai határt, s tűz alá veszik a szíriai határőrszemeket és lakott helyeket. Hivatalos török személyek, valamint a török hatóságok sugallta török sajtó és rádró változatlanul tovább vezetik Szíria-ellenes provokációs hadjáratukat. Törökországnak e politikája semmi más, mint veszélyes játék a tűzzel. Mindez semmiképpen nem egyeztethető össze a Törökországnak Szíria iránti békés szándékáról hangoztatott állításokkal. Az a véleményünk, a török kormánynak számolnia kellene azzal, hogy ebben az övezetben az ilyen veszélyes helyzet fenntartása, valamint az a nyilvánvaló törekvése, hogy Szíriára nyomást gyakoroljon, olvam intézkedésekre kényszerítheti a Közel- és a Közép-Kelet térségének tartós békéjében érdekelt államokat, amelyek a béke és a nyugalom hatékony fenntartására irányúinak ezen a területen. Másfelől viszont természetesen felvetődik bennünk a kérdés: valóban érdeke lehet-e Törökországnak, mint közép-keleti államnak, hogy ez a terület továbbra is a puskaporos hordóhoz hasonlítson, amely bármely pillanatban felrobbanhat? Úgy hisz- szük, hogy Törökországnak, valamint a Szovjetuniónak életbevágó érdeke azt követeli, hogy ebben az övezetben ténylegesen megszüntessük a feszültséget az államoknak a béke megszilárdításán, az itteni országok nemzeti függetlenségének és szuverén jogainak tiszteletben tartásán nyugvó együttműködése alapján. Bulganyin a továbbiakban rámutatott, hogy a török miniszterelnök üzenetében bíráló megjegyzéseket tesz a Szovjetunió közel- és középkeleti politikájáról, főleg Szíriát illetően, sőt kifejti azt a gondolatát, hogy a Szovjetuniónak e politikájáról való lemondása teremtheti meg a talajt Törökország és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak helyreállítására. Természetesen, ha Törökország kormányának bármiféle kétsége támadt a Szovjetunió politikája iránt, mi szívesen megadjuk a szükséges felvilágosításokat, mert arra törekszünk, hogy közöttünk a legjobb egyetértés alakuljon ki. Elsősorban szeretnők hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió a közel- és a közép-keleti államokhoz fűződő kapcsolataiban olyan politikát folytat, amely megfelel az ázsiai és az afrikai országok bandungi értekezletén elfogadott elveknek, s ezekhez az elvekhez Törökország is csatlakozott. A Szovjetuniónak ez a politikája az említett országok függetlenségének és szuverenitásának tiszteletben tartására, a bóxés együttélés, az egyenjogúság, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, valamint a kölcsönös előnyös gazdasági együttműködés elveire épül. A Szovjetuniónak nincsenek gazdasági és egyéb koncessziói, sem hasonló előjogai ezen a területen, s ilyenekre nem is törekszik. A Szovjetuniónak egyetlen arab állammal, köztük Szíriával Sincs semmiféle titkos szerződése, vagy titkos egyezménye. A Szovjetuniónak az az érdeke, hogy a Közeiéi: a Közép-Keleten béke uralkodjék. És az itt élő államoknak meg legyen a lehetőségük, hogy saját nemzeti érdekeiknek megfelelően szabadon és függetlenül élhessenek, s hogy bel- ügyeikbe semmiféle idegen állam be ne avatkozzék. Magától értetődik, begy a Szovjetuniónak e törekvései egyeznek azoknak az országokraak a törekvéseivel, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati iga alól, s igazságos harcot vívnak nemzeti jogaikért, a pusztulásra ítélt gyarmatosító törekvés éhén. Hiszen nem is olyan régen, Ata- tűrk idejében a török köztársasági párt ünnepélyesen kinyilatkoztatta és képviselte ezt az elvet. Törökország nagy nemzetgyűlése annak idején meghirdette azt az elvet, hogy harcol a külföldi gazdasági ellenőrzés ellen, megszünteti idegen országoknak mindenféle hatalmi érdekeltségét Törökországgal szemben. Milyen jogon lehet megfosztani most ezektől a jogoktól az arab országokat, vagy Egyiptomot? A törökök felróják a Szovjetuniónak, hogy bizonyos arab országoknak önvédelemre fegyvert adott el. Pedig a Szovjetunió a huszas években Törökországnak is segítségére sietett fegyverrel és hadianyaggal egyaránt, amikor Törökország Atatürk vezetésével függetlenségéért és szabadságáért harcolt. A török nép akkor szívesen fogadta ezt a segítséget. A török kormány most miért ellenzi azt, hogy a Szovjetunió ugyanilyen önzetlenül segíti az arab államokat, amelyek semmiképpen sem veszélyeztetik és nem is veszélyeztethetik Törökországot? A török kormány azt kívánja, hogy a szovjet kormány mondjon le közép- és közel-keleti politikájáról. De mégis, mi célja ezzel? Azt akarja-e a török kormány, hogy a Szovjetunió ne támogassa többé a függetlenségükért és a külső beavatkozásokkal szemben szuverenitásukért harcoló arab népek igazságos nemzeti vágyait? Azt akarja-e, hogy a Szovjetunió ne segítse az arab országok állami önállóságának erősödését? Arra törekszik-e, hogy a Szovjetunió bizonyos gyarmati hatalmak példáját, kövesse, s például ne kereskedjék többé Szíriával és Egyiptommal, amelyek önálló nemzeti politikát folytatnak, s így ténylegesen csatlakozzék ezen országok blokádjához? Vagy azt óhajtja-e a török kormány, hogy a Szovjtunió segítse elő a nyugati hatalmaiknak arra irányuló próbálkozásait, hogy bevonják a Közelés Közép-Kelet országait a gyarmatosítók céljait szolgáló bagdadi katonai csoportosulásba? Ha ez a szándéka, akkor hadd kérdezzük meg, nem kíván-e túlságosan sokat a Szovjetuniótól a szovjet—török barátság helyreállításának feltételeképpen? A Szovjetunió segítette és a jövőben is segíti az arab-kelet államait, valamint a kelet minden más államát is az önállóságukért, a gyarmatosítás eilen vívott harcukban. A Szovjetunió értékeli Törökország barátságát, kívánja ezt a barátságot, de ezt nem óhajtja megvásárolni azon az áron, hogy nem támogatja többé a kelet, különösképpen az arab-kelet államainak nemzeti füg^ getlenségét. A továbbiakban Bulganyin rámutatott: Törökországnak sem érdeke, hogy a kelet többi államához fűződő kapcsolataiban olyan politikát folytasson, amelyik ellentétben áll az ENSZ-nek, valamint az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének békeszerető elveivel. Miniszterelnök úr — folytatta Bulganyin — üzenetében azzal vádolja Szíriát, hogy »-fegyverraktárrá változik«. De ha már arról beszélünk, hogy a Közel- és Közép-Keleten melyik ország válik fegyverraktárrá, akkor kétségtelen, hogy nem a békeszerető kis Szíria ez, hanem Törökország. amelyiknek gazdasága és egész élete már régen az említett katonai tömbök követelményeinek van alárendelve. Továbbiakban Bulganyin hangsúlyozta, a Szovjetunió változatlanul rokonszenvet és barátságot érez Törökország iránt, amelynek népe a külföldi leigázás ellen az elsők között emelte magasra keleten a szabadság és a függetlenség zászlaját Hangsúlyozta, hogy a békeszeretet lehet csakis a Szovjetunió és Törökország jószomszédi és baráti kapcsolatainak alapja. De ha Törökország a béke megszegésének, az agressziónak az útjára lép, útjaik élesen ketté válnak. Ezután Bulganyin üzenete rámutat: a szovjet kormány már kijelentette, s helyesnek véli ismételten kijelenteni, hogy a Szovjetunió paiitikája teljes egészében a török állam területi sérthetetlenségének, szuverenitá- sának és függeileirségénefi. teljes tiszteletben tartására, a lenini elvre éjül. A két nép jószomszédi barátsága kölcsönös előnyöket jelent, azt a lehetőségiét, hogy nyugodtan és békésen: élhessenek és .minden erejüket a széleskörű gazdasági és kulturális építésnek szentelhessék. Hangsúlyozta: A Szovjetunió és Törökország barátsága, valamint a közel- és közép-keleti béke és biztonság megszilárdítására kifejtendő közös erőfeszítései jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy szilárd és nyugodt helyzet alakuljon ki ebben- a térségben, ami felbecsülhetetlen’ jéfere- tőségö lenne az egyetemes békére is. A szovjet kormány egyáltalán nem törekszik arra, hogy a szovjet- török kapcsolatók Törökország nyugati kapcsolatainak rovására javuljanak meg, ismeretes, hogy a Szovjetunió maga is a legjobb kapcsolatokra törekszik az Egyesült Államokkal, Angliával, Franciaországgal és a többi nyugati országgá L Bár közismert, hogy a szovjet kormány erősen negatívan értékeli az északatlanti tömböt, és a bagdadi katonai paktumot, mégis úgy véli. hogy Törökország részvétele a katonai csoportosulásokban önmagában még nem lehet leküzdhetetlen akadálya a szovjet—török kapcsolatok megjavulásának, sőt e kapcsolatok javulása komoly mértékben hozzájárulna a nemzetközi feszültség enyhüléséhez és a két állam biztonságának megszilárdulásához. Végül Bulganyin emlékeztetett arra, hogy az ankarai szovjet nagykövet a szovjet kormány megbízásából az idén júliusban javaslatot térA PROLETARIÁTUS NAGY TANÍTÓJA Friedrich Engels születésének 137. évfordulójára Friedrich Engels nevét drága emlékként őrzi a munkásosztály, az egész haladó emberiség. Engels művei Marx alkotásaival együtt a forradalmi elmélet leggazdagabb kincsestárát alkotják. Marx és Engels közösen dolgoztál: ki korunk leghaladóbb világszemléletét — a dialektikus és történelmi materializmust. Friedrich Engels 1820. november 28-án született Barmen városában. Világszemléletének kialakításában nagy szerepet játszott 1842—44. évi angliai látogatása, amikor tanulmányozhatta a kapi tál ista viszonyokat. Ekkor az idealizmustól a materializmus, a forradalmi demokratizmustól a kommunizmus felé fordult. Tudatára ébredt annak, hogy a proletariátus az egyetlen olyan erő, amely ■társadalmi változásokat hajthat végre. 1844-ben a »Német—francia év- könyv«-ben Marx és Engels már kommunista elveket hangoztatnak. Ebben az időben Engels már teljesen a materializmus és a kommunizmus felé fordult, Marx és Engels először 1844. augusztusában Párizsban találkoztak. Első közös munkájukban már lefektetik az új, proletár világnézet alapjait. 1845-ben Engels kiadta »A munkásosztály helyzete Angliában« című művét, amely — Lenin szavai szerint — a világ szocialista irodalmának egyik legjobb alkotása. Engels már itt rámutatott annak szükségességére, hogy a szocializmus fogalmát össze kell kötni a munkás- mozgalommal. A proletár elmélet fejlesztésében fontos szerepet játszik Marx és Engels »A német ideológia« (1845—1846) című műve, amelyekben a történelmi materializmus alapjait fektették le. Marx és Engels hangsúlyozták, hogy elméletük elszakíthatatlan kapcsolatban áll a forradalmi gyakorlattal, ezért hozzáláttak egy munkáspárt megalakításához. Létrehozták a Kommunisták Szövetségét« és a Kommunizmus elvei« című munkájában Engels meghatározta a mun» kás mozgalom programját. Ennek alapján született meg később a »Kommunista Kiáltvány«, amely a nemzetközi proletariátus harci lobogójává vált. A »Kommunista Kiáltvány« megjelenése az 1848-as vdlágforradalmalc idejére esett, Kölnben — a forradalmi mozgalom egyik legnagyobb kerületének központjában — Marx és Engels kiadták a »Neue Rheinische Zeitung« című lapot. Engels 1845-ben közvetlenül részt vett a Németország déli területein kirobbant fegyveres népi felkelésben. Míg Marx tudását legfőképpen a tudományos politikai gazdaságtan megalkotásának szentelte, addig Engels inkább a filozófiával és a természettudománnyal. foglalkozott. Sok évtizedes munkáját foglalta össze az 1877—78-as években megjelent »Anti- Dühring« című könyve, amely hatalmas eszmei fegyverré vált az idealizmus ellen és a materialista világnézetért folytatott harcban. A nemzetközi munkásmozgalom és a proletariátus forradalmi felkeléseinek irányításában fontos szerepet játszott az I. Internacionálé, amelyet 1864-ben Marx és Engels alapított meg. Engels, Marx oldalán, tevékeny részese volt a párizsi kom- münnek, s gyakran fontos katonai tanácsokat is adtak a kommün katonáinak. Ezenkívül igyekeztek a világ proletariátusa részéről segítséget szerezni a hős kommunároknak. Marx halála után Engels — amellett, hogy tovább irányította a proletariátus nemzetközi mozgalmát — minden erejével Marx befejezetlen művének, »A tőké«-nek kiadásán dolgozott. 1884-ben megjelent Engels »A család, a magántulajdon és az állam eredete« című mumlkája, amelyben lefekteti az ősközösségi társadalom marxista értékelését és továbbfejleszti a marxizmus elméletét az államról és annak szerepéiül. Marx és Engels létrehozták a kommunizmus tudományát. Azt tanították, hogy csak a proletariátus képes forradalmi úton megdönteni a kapitalizmust és felépíteni a kommunista társadalmat. Engels dicső szerepet játszott abban a munkában, amely a.dolgozők forradalmi szabadságának megszervezéséért, s egy proletár párt kialakításáért folyt. 1895. augusztus 5-én halt meg Friedrich Engels. Műve azonban tovább ék V. I. Lenin történelmi tevé- keny:égében és tovább él most is a népek jólétéért, szabadságáért, a békéért küzdő kommunista' pártok munkájában. Mixon amerikai aletsak a „Mdeaháborá“ folytatására teilt Washington (TASZSZ). Nixon, az Egyesült Államok alelnöke hétfőn Philadelphiában bestédet mondott, s abban a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak nyilatkozatával és a békekiáltvánnyal foglalkozott. Az a leinek beszéde arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok uralkodó köreit erősen aggasztja az az; óriási hatás, amelyet ezek a történelmi jelentőségű okmányok a világ minden’ táján kiváltanak, a békés versengés és az együttműködés hívei küaött.' Különö’sen aggasztja Nixon t; az űj háború elten a világbékéért küzd® népi erők egységének gondolata, amelyet mind a két okmány kifejezésre juttat. Nixon óva intette az amerikaiakat, hogy »kerüljék a pánikot és az önelégültséget«. Közölte, hogy az Egyesült Államok folytatja’ a fegyverkezési versenyt és az amerikaiaknak nem szabad abban reménykedniük, hogy adóterheik enyhülnek. Nixon felszólította az amerikaiakat, hogy »meghatározatlan ideig, kitartóan folytassák a hidegháborút, utasítsuk vissza azoknak a tanácsait, akik a minden áron való tárgyalások útján törekednek a békére.«- Nixon a fegyverkezési verseny folytatása mellett foglalt állást. jesztett a török kormány álé, Szovjetunió és Törökország államtér- fiai vegyék fél a személyes kapcsolatokat, hogy magas szinten eszmecserét folytassanak a szovjet—török viszonyról és megjavítsák azokat az esetleges kölcsönös javaslatokat — beleértve a gazdasági együttműködést is —, amelyeknek célja az őszinte és igazán' jószomszédi ssrvjet— török kapcsolatok megteremtése lenne. A szovjet kormánynak ezt a lépését az a meggyőződése vezette, hogy országaik viszonyának meg- javulása hozzájárulna a közel- és közép-keleti béke megszilárdulásához, és a feszültség enyhüléséhez. Sajnos, kenj télének. vagyunk megállapítani — hangsúlyozta üzenetében Bulganyin —, hogy a török kormány nem a kívánatos módon fogadta barátságos kezdeményezésün- a két és erősen habozik még, hogy megtegye a legkevesebbet is, ocszá- (gjainik kapcsolatainak rnegjavításá-’ ra. Ebből az itűnik ki, hogy a török kormány más Irányvonalat követ ebben a kérdésben. Feltételezzük, hogy elég világosan kifejtettük a szovjet álláspontot a szíriai helyzetről és a szovjet—török, viszonyról és így nincs alap semmiféle félreértésre. Másfelől, a béke megszilárdítása és a kölcsönös bizalom megteremtése érdekében, m; továbbra is hajlandók vagyunk felhasználni a rendelkezésre álló lehetőségeket a szovjet—török kapcsolatok megjavítására, a közel- és közép-keleti feszültség enyhítésére. Szeretnők remélni, hogy a . török kormány teljes figyelemre méltatja a szovjet kormány fent kifejtett elgondolásait. AZ ORSZÁGOS YÁSÁR alkalmával keresse fel a Kossuth téri RUHÁZATI ÁRUHÁZAINKAT, továbbá az Ady Endre utcában lévő JÁTÉK ÉS KONFEKCIÓ BOLTJAINKAT, melyek bő választékkal állnak a vásárlátogatók rendelkezésére. Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat
