Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-28 / 279. szám

WAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap ___________AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XI V. évfolyam, 219. szám. ÁRA 50 FILLER Csütörtök, 1957. november 28. —————— BULGANYIN ÜZENETE MENDERESZ TÖRÖK MINISZTERELNÖKHÖZ EGY ÉV TANULSÁGAI A BARCSI VÖRÖS CSILLAGBAN EGYIK OLVASÓNKNÁL IFJÜ FIGYELŐ HÁROM SOMOGYI KÖNYV Több traktort akarnak a fonói úttörők ADY EMLÉKEST A VASKOMBINATBAN November 22-én, Ady születésének 80. évfordulóján a Vaskombi- nát KISZ-fiataljai is megemlékeztek a halhatatlan, ifjú szívekben élő költőnkről. Az üzem étkezdéjében tartott kis ünnepségre meghívták a Kefeüzem fiataljait is. Horváth József vezetőségi tag tartott rövid meg­emlékezést s a teaesttel egybekötött ünnepség után táncraperdültek a fiatalok. Jlátag^atái a halak tadÁidnál a fonói Általános isko­lában az egyik órán a vasgyár­tásról beszélt a tanító bácsi. Elmon­dotta, hogy miként válik a sztálin- Vifcrosi, vagy diósgyőri kohókban a vasérc ócskavas hozzáadásával iz­zó acéllá. Csak úgy mellesleg em­lítette meg ebben az úttörő pajtá­sok szerepét, azokét, akik a ko­rábbi esztendőkben itt Somogy me­gyében is sok-sok tonna vashulla­dékot gyűjtöttek össze, azért, az említett kohó éhes gyomra egy pillanatig se maradjon üresen. Molnár Karcsi fonói úttörő az órát követő szünetben izgatottan hívta tanácskozásra pajtásait. Sági Feri és Balogh Feri vett még részt ezen a megbeszélésen, ahol a kis pajtások felelevenítették az előző órán hallottakat, s egyúttal el is határozták, hogy ők szerény ere­jükhöz mérten segítséget nyújtanak ahhoz, hogy Somogyból is minél több ócskavas hulladék kerüljön az említett vaskohóhoz. Fél füllel csípte el a beszélgetést az egyik nevelő, aki barátságosan tnogveregette a gyerekek vállát, s mintegy a korábbi magyarázat ki­egészítéseként elmondotta, hegy má minden készül a vasból, az acél­ból. A felsoroltak közül leginkább a traktor szó ütötte meg a fonói kispajtások fülét. Hogyisne, hisz milyen árgus szemekkel figyelik mincfenkor, amikor a falu utcáján végágdübörög, vagy a fonói ha­tárban éjjel-nappal dolgozik a helybeli gépállomás traktora. Mol­nár Karcsi vette át ismét a szót 1— mondván: akkor meg pláne sok vasat gyűjtünk össze, hogy hadd le­gyen még több új traktor a mi gépállomásunkon. Ezen a napon délután feltűnő ha­mar kész volt a leckéjével vala­mennyi fonói ifjú. Délutánra kel­ve ugyanis vagy húszán voltak, akik elhatározták, hogy ők pedig rögtönzött vasgyűjtő napot rendez­lek a faluban. Az egyik pajtás u gyan úgy nyilatkozott, hogy nem »T'rVVVVVVTVVVTVVVTVVTVWVVVrVWWVV Szarvasmarha nevelés Imremajorban A Nagybereki Állami Gazdaság legnagyobb üzemegységében, az Im- re-majorban kilenc istállóban 715 szarvasmarha telel, ebből 306 tehén, 145 itatva nevelt borjú és a major, büszkesége, a telivér szimentáli te­nyészbika, »Zeusz«. Ilyenfajta biká­ból nem sok szép ; példány van az orseágban, méltán büszkék hát rá az imre-majoriak. Minden istálló végén külön helyi­ségben tárolják a. takarmányt, itt keverik frissen a jószág számára az abrakot, melynek nagy részét ter­mészetesen a siló teszi ki. És Bo- nyeszlav András bácsi, a takarmá­nyozás és a fejőgépek mestere fel­ügyei a szinte kórházi rendre, tisz­taságra. érdemes gyűjteni, mert korábban már úgyis mindent összeszedtek. Ezt azonban lehurrogták, s még az egyik kislány, Gál Bözsi is közbe­szólt, hogy például náluk a pajtá­nál is van egy olyan nagy darab vas már évek óta, hogy ő talán meg sem tudná mozdítani. MIT SZAPORÍTSUK a szót, ko­ra délután elindultak a vasgyűjtő ifjak. Először mindenki a maga há­zalóján nézett körül, s a kezdemé­nyező Molnár Karcsi még édesap­ját is segítségül hívta. Szorgoskod­tak a többiek is. És hiába sötétedik most már korán november délutá­nonként, mikorra a nap alászálíf, az iskolánál már szép halomba gyűlt az összegyűjtött ócskavas. A szakértők úgy »saccolták«, hogy megvan 8—10 mázsa. A mérlege­lésnél (kitűnt, hogy még több is. Molnár Karcsi, aki egyébként ver­senyre szólította a többieket, egye­dül csaknem egy mázsa vasat gyűj­tött, de Kovács Gyula, meg Ba­logh Feri sem sokkal maradtak el Mindenki tudja, hogy ebben az évben azok a gazdák, akik jól for­gatták magukat, sokkal könnyebben tisztázták az állam iránti tartozásai­kat, mint korábban, amikor még fennállt a beadási kötelezettség, s terményeiket a mainál olcsóbb áron tudták értékesíteni. Éppen ezért a munkás-paraszt állam és árnak kor­mánya az eddiginél is jobban el­várja a parasztságtól, hogy késede­lem nélkül tegyen eleget az állam­polgári kötelezettségének. Mit mutat a mérleg Somogybán? Csaknem egy hónappal az eszten­dő vége előtt ezt a kérdést tette alapos vita tárgyává kedden a Me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottsága is. A beszámolóból, a vitából is ki­tűnt, hogy bár alig néhány százalék­kal maradt el az adóbevételi terv időarányos teljesítésében, mégsem lehetünk elégedettek. Azért sem, mert ez a mostani az az időszak, amikor minden tartozás a pénz­ügyiek körmére ég, s ilyenkor kell a legnehezebb emberekkel is szót, illetve törvényt értetni. Ilyenek pe­dig jócskán akadnak a megyében, érthető tehát, hogy a végrehajtó bi­zottság erélyesen hallatta szavát ezen a vb-ülésen. Mindenekelőtt fel­hívták a pénzügyi szerveket, ne csak az adót, hanem a különféle úgyne­vezett idegen helyről kimutatott, gyakran több éves tartozásokat (kór­házi költség, tsz-etoből kilépettek tartozásait, különböző vállalatok ál­tal behajtásra átadott adósságokat, lé a listára 72 kg, a másiké mellé pedig 76 kg került. Az általános iskola vezetője elé­gedetten mosolygott fiainak szor­galma láttán. Meg is mondotta ne­kik, hogy ha még öt mázsa vasat gyűjtenek, akkor az éppen egy új traktor elkészítéséhez szükséges vas és acél előállításához szolgáltat­na alapanyagot. — Holnap az is meglesz igaz­gató bácsi — jelentette ki a fonói vasgyűjtési verseny győztese, Mol­nár Karcsi, aki csak az összegyűj­tött vas árának egy részéért kért pénzt. Mindegyik vasgyűjtő fiú ugyanis egy MÉH-sorsjegyet is kért, hátha a december 21-i sorsoláson rájuk mosolyog a szerencse. NEM TUDJUK, hogy Fortuna istenasszony valóban kegyeibe ve­szi-e majd a MÉH-sorsjegyek sor­solásakor ezeket a szorgos fonói vasgyűjtőket. Azt azonban titokban reméljük, hogy a MÉH jutalmazás­nál nem maradnak ki. De rá is szolgálnak a jutalomra. bírságot) is kérjék számon, ne en­gedjék senkinek se meg, hogy az állam pénzével spekuláljon. Többen hibáztatták a pénzügyi szerveket, mert elvtelenül, a munkás-paraszt kormány politikájával ellentétesen és jogszabály-ellenesen olyan adós­ságokat töröltek, amit nem lett vol­na szabad, amellyel lazították az állami fegyelmet, sértették a tisz­tességes állampolgárok önérzetét. A végrehajtó bizottság több tagja is kifejtette, hogy az adó behajtásá­nál nagyfokú liberalizmus uralko­dik, különösen az alsóbbfokú veze­tésnél. Egyesek féltve »népszerűsé­güket«, úgyszólván kisujjukat sem mozdítják, hogy az állam pénzét megköveteljék az adózóktól. Ámbár az adókezelés és igazgatás a falu népének érdekében végre_ a faluba került, azonban sokhelyütt a tanácselnökök és titkárok bele sem szólnak a hozzájuk tarto­zó adóügyi dolgozók munkájába, eb­ből következtethetően nem is segí­tik őket. Márpedig rég itt van az ideje, hogy a vezetők és mindazok, akik állami, közéleti funkciót visel­nek, igent vagy nemet mondjanak, s elvárjuk, hogy a tanácsvezetők, a pénzügyi beosztottak következetesen, bátran álljanak ki a munkás-paraszt kormány utasításai mellett, a nép érdekeiért. Az országnak mindenkor, nemcsak ilyen ellenforradalom okoz­ta károsodás után, szüksége van min­den fillérre. Megvan az erkölcsi ala­punk is, hogy ezt az összeget meg­követeljük mindenkitől. Néhány hónappal ezelőtt kis üz­let nyílt Kaposvárott a Május 1 u. 12. mellékutcai részén: madár- és díszhal kereskedés. Kirakata előtt azóta sokan állnak meg, fi­gyelik a nagy kalitkában ugrán­dozó, különböző színű papagájo­kat, a szép fehérre festett akvá­riumban úszkáló halakat. A kereskedés ajtaját napról nap­ra egyre töooen nyitják be. Van­nak olyanok, akik egyelőre csak érdeklődnek, mennyibe kerül egy kisebb akvárium «benépesítése», mások viszont kész tervvel, el­képzeléssel vásárolni jönnek. Zsi- linszki Sándor, az üzlet tulajdono­sa szívesen szolgál felvilágosítás­sal, magyarázattal mindenkinek. Szavaiból minden érdeklődő ha­marosan megérti: itt nem első­sorban kereskedővel, hanem in­kább egy szenvedélyes akvaristá­val, az üvegfalak mögött úszkáló apró díszhalak tudósával áll szemben... A kis merítő-háló óvatosan az egyik üveg edénybe -mélyed. S amikor ismét a felszínre kerül, egy piros halacska vergődik benne, de nem sokáig. Félig vízzel töltött dunsztosüvegbe pottyan, amit a vevő gyorsan becsomagol. Zsilinszki Sándor utána szól a vásárlónak: — Ha ezt a halat 25 fokos me­legben tudja tartani, akkor körül­belül egy hét múlva lerakja az ik­ráit. .. A vevő arcán az új szerzemény bírásának mosolya még jobban el­terebélyesedik. Hogyisne, amikor nemsokára megszaporodik ezek szerint az otthonlévő akvárium »lakossága«... Lassan elérkezik a záróra. A halak szakértője számára azonban ez még nem jelenti a nap végét, sőt ilyenkor kezdődik csak az iga­zi munka, fenn a szűk kis galérián, ahonnan napközben az új vásárló érkezését jelző csengő hangjára igen sokszor le kell szaladnia. Itt fent, ebben az akváriumok­kal teli helyiségben többnyire te­nyésztéssel foglalkozik Zsilinszki Sándor. Ha ilyen munka nincs, akkor is akad mindig tennivaló: a mintegy hatvan fajta hal gondo­zása, etetése. — Sok fáradsággal jár ez a szenvedély — ismeri be a záróra után minden »kereskedőségét« végképp levetkőzött akvarista. — Ismerni kell minden hal tulajdon­ságát, ezelőtti életkörülményeivel kapcsolatos igényeit. Az Amazonas vidékén megh-i lálható fajtának például más összetételű vizet kell adni, mint a délamerikaiaknak, mert csak olyan vízben élnek meg, amilyen a hazájukban van. A haltenyésztő­nek tehát a vízkémiával is tisztá­ban kell lennie. De nemcsak ezt kell ismerni, hanem az egyes fajták »családi szokásait« is. Itt van mindjárt a délamerikai vitorláshal, amelyből egy nagy csapat a legnagyobb- méretű akváriumot foglalja el.. Ezek a szép ezüstös, fekete csíkos állatok nem tűrnek »beavatko­zást« családi életükbe. Csak olyar párral hajlandók együtt élni, ame­lyiket maguk választanak ki, a Sok közül. Érdekes tulajdonságuk az is, hogyha például a pár va­lamelyik tagja elpusztul, az életbe maradt többé nem hajlandó egy hallal sem társulni. Az akváriumok kis lakóinak mindegyik fajtájáról szívesen, szenvedéllyel beszél Zsilinszki Sándor. A sok halnév között azon­ban másoknál valamivel többszőr szerepel kettő: a Thayeria obli- puua és a Neolebias ansorgi. Ez is érthető, hiszen ebből' a két fajtá­ból Magyarországon először Zsi­linszki Sándor tenyésztett. Idestova hat esztendeje foglal­kozik akvarisztikával a halak tu­dósa. Magyar és külföldi szakköny­vek tömegéből tanulta meg az üvegedények állatkáival való bá­násmód minden csínját-bínját. Ak­kor a legboldogabb, amikor va­lami új eredményt sikerült elér­nie, s amikor vevőköréről beszél — Ha számbaveszem, kik tanú­sítják a legnagyobb érdeklődést a díszhal tenyésztés iránt — mond­ja —, akkor elsősorban az ipari munkásokat kell említenem. Utá­nuk a tanulók következnek, akik­nek szülei nagy többségben örül­nek annak, hogy csemetéik akva­risztikával foglalkoznak. Hasznos szórakozásnak tekinti mindenki a különböző díszhalfajták tenyész­tését. Későre jár. A halak megkapják vacsorájukat, aztán a kis üzlet elsötétedik. A halak tudósa, Zsi­linszki Sándor is pihenni tér, mert reggel ismét korán kell kelni, hi­szen minden nap új érdekességet, feladatokat tartogat itt az érdeklő­dőknek a díszhalak birodalmában.- ger — mögötte, hisz az egyikük neve mel­Közeleg az év vége, a tanácsok fokozottan követeljék meg az utolsó fillérnyi köztartozást is! ESTE A BARCSI MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN A kicsinyek a Zeneiskola szolfézs óráján, Novak Évi zongoraórán tanul. Közben várakozásteli arcokat örökíthet meg a fényképezőgép lencséje a művelődési otthon fotolabora- B tóriumában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents