Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-24 / 276. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. november 24. Messze van még a karácsony Lássuk az éren másik oldalát is Hozzászólásféle a Finommechanikai V. gondjaihoz A Megyei Tanács legutóbbi jvb- ülésén szó esett a szolgáltató válla­latok helyzetéről. Többek között ki­tért a vb a Finommechanikai Vál­lalat működésére is. Több igein ta­láló és helyes megjegyzés hangzott el ezen a tanácskozáson. Végered­ményben azonban a közös nevező, amely felett a döntés megszületett, lényegéiben az volt, hogy a vállalat elhanyagolja a szolgáltatást, a lakos­ság igényeinek kielégítését és alap­jában véve öncélú dolog az, hogy előretört a készáru gyártásban. Ezt pedig alapos felülvizsgálás után meg kell akadályozni, esetleg szó lehet arról, hogy megszüntetik a vállalat­nál a készáru gyártását. Lehet, sőt valószínű, hogy így látszik ez kife­lé, és. akik nsfn ismerik a vállalat problémáit, a látszat alapján csakis így ítélhetik meg a helyzetet. Persze talán másképp alakulhatott volna ez a döntés, ha akár a vb-ülés előtt, akár. alatt a vállalatot beszámoltat­ják gondjairól. Na de ha már így történt, hadd egészítsük ki utólag a problémával kapcsolatos gondola­tokat néhány nem éppen mellőzendő észrevétellel, azaz nézzük meg a másik oldalt. Nem akarunk bűnbakot keresni, de ügy véljük, mindjárt elöljáróban kívánkozik a szolgáltatás fogalmának tisztázása. Mert akárhogyan is csűrjük, csavar­juk a dolgot, egyet világosan kell látni: a lakosságnak történő szolgál­tatásnak alapvető feltétele az, hogy a szolgáltató vállalat műhelyei a lakosság számára könnyen elérhető központi helyen legyenek, azaz sú­lyos melléfogás volt a Finommecha­nikai Vállalat szolgátató részlegeit annakidején eldugni oda,, ahol je­lenleg, , távol minden észrevétel! le­hetőségtől, elzárva az utcától dolgoz inak a szolgáltató részlegek (rádió, tekercselő, mérlegjkészítő, stb.) szak­embered, egyetlen, laikus számára igazán nem sokat mondó — cégtáblá­val a kapubejárat felett. Nem is szólva arról, hogy a Dózsa György úti nagy forgalom is inkább jobbra — tehát a város szíve felé, mint bal­ra, a Finommechanikai Vállalat szolgáltató részflegeimak székhelye felé irányul. Hogy mennyire számot­tevő az észrevehetőség, arra csak egyetlen példát: az említett rádió- javító részleg forgalma, amióta nem az Útfenntartó Vállalat Május 1. ut­cai helyiségeiben dolgozik, köziéi egytízedére csökkent. Igen, már ma­ga az áthelyezési körülmény elég volt ahhoz, hogy elszigetelje a javító és szolgáltató részleget a lakosságtól De más nehézséggel is egvütt jár a szolgáltatás háttérbe szorítása. így többek között furcsa még ma is több vállalat viszonya a finom- mechannikad javító részlegekhez. Legutóbb pl. a TÜZÉP, amelynek a Finommechanikai Vállalat mintegy 4000 forintért vállalta a mérlegek megjavítását, a munkát lemondta és kiadta kisiparosnak kétezerért. Per­sze, mint a példák ezt igazolták, már riém agy esetben igen rövid idő múl­va aztán ismét javítani kell őket, új­ra két, vagy többezerért. Ilyen ide­genkedés más vállalatok részéről is tapasztalható. És nem tudni miért, sokszor inkább a magánosoknak jut­tatják a munkalehetőségeket. Ha mar a magánosoknál tartunk, meg kell mondjuk nem éppen kedvező észrevételünket. A szolgáltaiban munkát végző kisiparosak száma Somlbamódra elszaporodott. És a leg­feltűnőbb helyeken kaptak üzlethe­lyiségeket. Nem bántunk egyetlen kisiparost sem, de mégiscsak furcsa, hogy a Május 1. és az Ady Endre utcáiban dolgozó több szolgáltatást végző kisiparos mél'létt legutóbb egyszerűen a Fi- nommechanikaá Vállalat tőszom­szédságában nyitott üzletet egy mű­szerész kereskedő. Nemes konku­rencia? Hát jó, van benne valami, na dehát minőségi kifogásolás nem igen éri a Finommechanikai Válla­lat szolgáltató részlegeit. mégis érezhetően megcsappan ilyenkor a rendelések száma. Sajnos, koránt­sem jártak ilyen eredménnyel a Fi­nommechanikai Vállalat törökvésed, amellyel feltűnő helyen szeretett volna magárnak üziletihélyiséget biz­tosítani. Hadd írjuk meg, hogy csu­pán ebben az évben tíz ilyen kérelmét , utasította el a tanács. Pedig hát indok akadt benne bőven és elég alaposak. És nem kértek lehetetlent. Mert ugyan ki állíthatja azt. hogy a Finomme­chanikai Vállalat ór á srés z legének közvetlen szomszédságában székelő két-három dolgozóval működő Vö­röskeresztnek létkérdés az a hely, ahol jelenleg van és ahol pedig a Finommechanikai Vállalat húsz szolgáltató szakemberét dolgoztat­hatná igen kedvező körülmények között. Vagy miért nem lehetne más helyet találni a Vadásztársaság (a vállalat által már ugyancsak kért irodája) számára, amelyben • csak egy hivatalnok szokott üldögélni, ha ugyan — mint legtöbbször, nincs az ajtó zárva. Nincs helyünk felsorolni a lehető­ségeket,. de úgy hisszük, hibát kö­vettünk el, amikor a vállalat javító részlegeit eldugtuk és ez a probléma sürgősen megoldásra vár. Lehetne írni a szolgáltatások hely­telen szorzószámáról, a magas rezsi­kulcsokról is. Ennek ellenére a tava­lyi 2 800 000 forint értékű szolgálta­tással szemben az idei szolgáltatási érték eléri az 5 300 000 forintot. Ez persze lehetne vita tárgya, hogy az eredmény nagyobbra is nőhetett vol­na, sőt biztos. Azt sem vonjuk két­ségbe, hogy a lakosság megnöveke­dett igénye után többet is követelt, és hogy a vállalat is követett el hi­bákat. De szó sincs arról, hogy a szolgáltatás visszafejlődött, vagy csökkent volna. Még csak arról sem lehet beszélni, hogy a készáru gyár­tás miatt visszafejlesztették a szol­gáltatás kapacitását, hiszen ha őszin­ték akarunk lenni, látni kell, hogy a készáru gyártás munfeabrigádjai újonnan felvett, betanított munká­sokból állanak és nem a szolgáltatási részlegek szakmunkásainak elvoná­sával jöttek létéé. (Kicsit drága mu­latság lenne szakmunkásokkal kész­árut gyártatni!) Nézetünk szerint hi­ba volna, ha mi más színben tüntetnénk fel a készárugyártást, mint ami valójában. Nem akarunk mély elemzésbe bocsátkozni, csupán egy«két megállapításra szorítkozunk: 1. A készáru gyártás hulladék- és műanyagot dolgoz fel; 2. a belőle gyártott tricikli és babakocsi keres­kedelmi csemege, nem egyszer jó exportcikk; 3. közel száz dolgozónak jelent kereseti lehetőséget; 4. ellen­súlyozza az iparunk számára fontos, mintegy 70 ipari tanulóval kapcsola­tos vállalati költségeket; 5. biztosítja a vállalat tervszerűen előírt renta­bilitását, sőt nyereségessé, amelyet eldugott szolgáltató részlegeivel nem lenne képes elérni. Szó eshet ugyan a készáru részleg munkájának csiszolásáról, tökéletesí­téséről (nem további jelentős fejlesz­téséről), de amint a vállalat felelős vezetői e sorok írójának nyilatkoza­tukban elmondták, semmiféle olyan szándéle nem vezeti őket, miszerint csökkenteni igyekeznének a szolgál­tató részlegek kapacitását, sőt kiszé­lesíteni igyekeznek azt, mihelyt he­lyiségben erre mód nyílik. Hatalmas erőfeszítésre volt képes az ellenfor­radalom után ez a vállalat. Még ak­ikor sem eresztette szélnek dolgozóit, amikor gyakorlatban szinte lehetet­lenné vált az anyagbeszerzés. Ma már elérte a kitűzött alaprentabili- tást (pesti finommechanikai részle­gek többnyire veszteségesek). Két­ségtelen, sokat segített ebben a ta­nács is, a bank és egyéb felügyeleti szervek és helyes, hogy féltő gond­dal nem veszd le szemét a vb. erről a vállalatról. Ezen az ülésen, ismét­lem, helyes volt több kifogásolása (a budapesti beszerzők tartása, stb.) és a jövőben továbbra is kísérje fi­gyelemmel a vállalat munkáját és segítse abhoz, hogy szolgáltató rész­legei megfelelő körülmények között kibontakozhassanak. De akadályozza meg azt, ha esetleg valamikor is felvetődnék a szolgáltatás visszafej­lesztése, és a készárugyártás további kiszélesítésének a szándéka. De — és ezért a »de«-ért íródott ez a cikk — nem volna helyes, ha eltévesztenénk az arányokat és most, miután már rendbejött a vállalat rentaibilitasa, el­vonatkoztatva vizsgálnánk a dolgo­kat és nem néznénk a »mit miért tett a vállalat-« elvet. Ha nem néz­nénk meg a másik oldalt, igazságta­lan dolog lenne. Szegedi Nándor Mint a cím is elárulja, karácsony ugyan még messze van, de az üzle­tek már felkészültek a karácsonyi forgalom lebonyolítására. Nem kell megijedni, mert ÉLELMISZER BŐVEN VAN, s nem lesz hiány semmiben. Hús, zsír, cukor, só, liszt, kenyér elegendő van raktáron. Bőven van fűszeráru. Aki sütni akar, az se essen kétségbe, idén semmi baj nem lesz az élesztő­vel. Az őstermelőkön kívül az Élel­miszerkiskereskedelmi Vállalat, ME­ZŐÉRT is árusít mákot és diót, hogy mindenki annyi diós- és mákosbeig- lit süthessen, amennyit csak el tud fogyasztani. Aki netán citromhéjat akar a süteménybe reszelni, az se ke­seredjen el, továbbra is lesz citrom a boltokban. Hízott baromfiban sincs hiány. Az őstermelő felhozatal igen élénk, s remélhetőleg az is. marad. De ha mégis kevésnek bizonyulna a liba, kacsa, előkerül a hűtőben tárolt baromfi is. Marhahús, marha­belsőség. hal, szintén korlátlan mennyiségben áll a lakosság rendel­kezésére. Sajnos, a disznóhússal problémák lesznek. Aki mégis disz­nót vág, annyi rizst, nedves belet, fűszert vehet, amennyire csak szük­sége van. Burgonyában, zöldségben, almában sincs hiány. Káposzta is van elegendő és nem marad el a ha­gyományos töltöttkáposzta sem az asztalokról. S ha megszomjaztunk? Győzzön csak az ember válogatni a sokféle likőr, konyak, pezsgő között. Kitűnő borok (nem itóka, hanem va­lódi tőkebor) palackban és kimérve, emelik majd a karácsonyi, sőt még az újévi hangulatot is. Aki még nem szánta rá magát, hogy süssön-e kakaós süteményt, ne tétovázzon, mert évek óta nem volt annyi valódi kakaó a boltokban, mint most. Nemsokára az idő is hidegebbre fordul, előreláthatóan idén fehér ka­rácsonyunk lesz. Hiszik, vagy nem hiszik — ne­kem is a furfangos író mesélte — a múlt héten Háry János Somogybán járt. Valahol a dimbsk-d'xrnboik tö- , vében megbúvó egyik falucskában jelent meg arainysujtásos huszár­egyenruhájában, cifra tarsolyával, hogy ámulatba ejtse a falu apraját- nagyját. Szókás szerint hárman va- lánrk együtt, a potroihos bíró, az obsitos vitéz és a furfangos író. A hallgatóság bodor füstöt eregetve ülte körül a neves-nevezetes Háry Jánost. A furfangos diák unszolá­sára Háry bátya mesébe fogott. Lassan, jól megrágja a szavakat, indult a történet, amit a hitelesség kedvéért minden másítás nélkül közlök mindenek okosodására, úgy, ahogy én ig hallottam. »Hol volt. hol nem volt, máshol nem is lehetett, csak Somogyország egyik falujában, hogy élt-éldegélt egy nagyon öreg néni, aki már a hamut is mamunak mondta. Nem volt bizony a jó szomszédokon kí­vül senkije, aki törődött volna ve­le, gondoskodott volna róla. Tör­tént egy nap, hogy örökre letette a főzőkanalat. amit bizony 81 éve forgatott, az asszonyt nem dicsősé­gére igen jelesen. Hej, pedig de rosszul is tette, hogy a kanáltól örökre megvált. Nem tudta sze­gény, micsoda kálváriát kell neki földön és égen járnia. Meghalni csak meghalhatott, ebbe ugyan nem szólt bele a tanács. De már a temetésre kijelentette, hogy nem tanácsos eltemetni a nénét, mert az igazolványa, hm... — de mit kerteljünk tovább — nincs meg­hosszabbítva.« Itt a furfangos dnák szörnyűt prüsszentett, de Háry János tovább folytatta elbeszélését. — Kendtek ne somolyogjanak ám ezen — mondta az obsitos nagyot ütve az asztalra és hörpintvén egyet a hegy levővel teli meszelyből — meg van ám ennek a fiifikája, csak ismerni kell. Ugy-e bíró uram, mindenki halandó? — Na látja, egyszer a tanácselnök is csak elköl­tözik az árnyélkviláisból. hogy Szent Péter írnoka legyen. Mit gondol, alkalmazna-e Pété? egy olyan em­bert, aki érvénytelen igazolvánnyal leüld a mennyieknek országába egy öregasszonyt? Mert, hogy szót szó­ba ne öltsek, rend a lelke min­dennek, még a mennyiben is. Na, de hogy ott folytassam, ahol előbb elhagytam, az öregasszony nyolc nap nyolc éjjel feküdt már teme- tetlenül, amikor végre megunta a lelke a várakozást s elindult az égi birodalom megkeresésére. Med­dig ment ég hogy talált el Szent A RUHÁZATI boltok készlete biztos fedezi majd a keres­letet. A kereskedelem el van látva mindenféle téli holmival, meleg fe­hérneművel, kötött áruval, konfek- ciós termékkel. Elmondhatjuk, hogy a raktári készlet 33 százalékkal na­gyobb a tavaly október előttinél. Persze, van amiből kevesebb áll ren­delkezésre, mint kellene. Feltehető­leg hiánycikk lesz a drágább minő­ségű gyapjúanyag, a gyapjú férfi, női és gyermek pulóverek. Nincs elegen­dő bőrkabát és nyloncikk sem. A cipőboltok tömve vannak a legjobb minőségű áruval. Különböző színű és fazonú félcipők, magasszárú cipők között válogathatnak a vásárlók. Né­hány nap múlva megérkeznek a prí­ma minőségű svéd hócipők és hócsiz­mák. Mindenki megtalálja, amit ke­res, s üres kézzel senki se hagyja el a boltot. Érdemes bekukkantani A JATÉKKERESKEDÉSEKBE. Mintha a mesék birodalmában len­ne az ember, arra vár, mikor perdül­nek táncra a kékszemű, szőkehajú babák a polcon üldögélő barna med­vékkel. Tavaly sok gyereknek szö­kött könny a szemébe, amikor szü­lei megmondták, bizony a szánkót, amit ígértek, nem tudták megvenni, mert nincs. Na, gyerekek, idén bát­ran kérhettek szánkót magatoknak! S ha megjön a hó, a legszebb kivite­lű csehszlovák szánkón csúszhattok lefelé a meredek domboldalon. Aki a téli sportokat szereti, annak elárul­hatjuk, nincs hiány a sífelszerelés­ben, korcsolyában és meleg holmi­ban sem. A Sport- és Játékboltban sok ötletes külföldi játék kapható. Leginkább a fiúkat érdekli a német fémépítő, felhúzható autó, a lengyel műanyag kutya, a sok-sok társasjá­ték. A kisebbék örülnek majd az im­port gumibabáknak és állatkáknak. Azért a lányok se keseredjenek el, jut nekik is bőven játék. Lesz majd öröm, ha a karácsonyfa alatt megta­lálják a csodaszép német kaucsuk- babát. Péter irodájáig, annak csak a min­dentudó a megmondhatója. Én épp az egyik bárányfelhőn üldögéltem, s gyönyörködtem az angyalok csen­gő-bongó zenéjében. Éktelen harag­ra gerjedt Szent Péter, amikor az asszonyt meglátta. Nem messze ültem tőlük, így hát minden szót hallottam. — Hej, az a felhőfütyülő szép angyalát! Hát én most mit csinál­jak magával? Én ide be nem ereszthetem érvénytelen igazol­vánnyal. Menjen csak vissza a föld­re, bújjon vissza az elhagyott test­be, két napra feltámasztom, addig intézze el az ügyét, aztán vissza­jöhet az égi birodalomba. Még azt is megígérem, hogy az angyal-üdülő főszalkácsnőjévé nevezem ki — mondta Péter. Nekikeseredett az asszony, sírt, rítt, potyogtak a könnyei. Jaj, hogy A KÖNYVESBOLTBA IS érdemes bepillantani, hisz legszebb karácsonyi ajándék a könyv. Már most válogathatunk az érdekesebb­nél érdekesebb mesekönyvek és if­júsági könyvek között. A hosszú téli esték unalmát könnyen elűzi majd az az aranyszalaggal átkötött könyv, amit apuka vesz a fiának, vagy for­dítva. Csák az nyisson be a könyves­boltba, aki ráér, mert a sok száz gyönyörű könyv közül mire kivá­lasztja, amit meg akar venni, már öreg este lesz. Aki bízik a szeren­cséjében, még könyvsorsjegyet is ve­het december 7-ig, sőt vegyen az is, aki nem a legszerencsésebb, hisz minden sorsjegy beváltható. Ne hagyjuk ki a felsorolásból AZ ÉDESSÉGBOLTOT sem. Itt kapható a karácsonyfa édes dísze, a szaloncukor. Tavaly bizony nagyon kevés jutott belőle. Idén azonban rogyásig megrakhatjuk vele a mennyezetig érő karácsonyfát, tele van a bolt a legkülönbözőbb krém- szaloncukorral. A csokoládéból emelt piramisok közül alig látszik ki az elárusítónő. Kis cipők és nagy csiz­mák, mikulások és egyéb csokoládé­áruk sokasága várja a vevőket. Nem karácsony a karácsony FENYŐFA nélkül. Hiába van szaloncukor, hab­csók, csillag, angyalhaj, ha mn.es mi­re tenni. Reméljük, hogy fenyőfában sem lesz különösebb hiány. Az igény háromezer méter, s ezt már megren­delték Pesten. Jövő hónap 5-én már érte is mennek. Méterét 2#—24 fo­rintért árusítja majd a MEZŐÉRT és a Föidszöv. Hogy le ne maradjunk a boltok mögött, azt hiszem, mi is elővehetjük a dugott pénzeket és megkezdhetjük az ajándékvásárlást, akkor is, ha messze van még karácsony. Lajas Géza is tudna ő visszamenni a földre, amikor épp elég volt ezt az utat egvszer megtennie. No, nekem sem kellett több. Leugrottam a felhő­ről, odaálltam Szent Péter elé és azt mondtam: egy életem, egy ha­lálom, elmegyek én ahhoz a tanács­elnökhöz, s az igazolványt is ér­vényesíttetem, a testet is eltemette­tem. Vállamra csapott az égi kapus barátságosan, ellátott hasznos taná­csokkal, föltámasztott és «lekül­dött Somogyba. Na, de már tovább nem hallgat­hattam a furfangos fró beszédét, mert még azt, hogy Háry János feltámadt és Somogybám járt, el­hiszem. De azt, hogy egy öreg né­nit nem temettek el az érvény telen igazolvány miatt, még Háry János­nak se hiszem el, nemhogy a fur­fangos írónak. s—a Örecf embtF nem ahi embee Hajdinyák Antal, a csodakályhás! «- hirdették régi nyom­tatványok. De még azokat a leveleket is olvashatták rólak az érdeklődők, amelye­ket a megelégedett kúposok küldtek a 'mesternek háláiból,\ dicséretből üzért, hogy... De hogyan is emlékszik vissza ő maga? — Szóval megépítet­tem jónéhány ilyen csodakályhát — mond­jál A dolognak iaz vdlt a lényege, hogy kevés tüzelővel gyorsan, nagy helyiségeket is be lehessen fűteni. A kályhákat többnyire úgy építettem meg, hogy központi elhelye­zéssel lehetővé váljék több szoba egy kály­hával való fűtése. A tüzelés mindig a nap­paliban történt, de meleg lett a háló is és mindez 12 kg fával. Aki, mondjuk 3 he­lyiségben külön-külön kályhát fűtött és egy- egy begyújtáshoz el­használt 5 kg fát, az én ikályhámban ezzel a fával három szoba fűtését is biztosíthat­ta. Ez csak fafűtésre volt alkalmas. Persze, az idő ha­mar eljár. Hajdinyák mester már 70-nél tart, és éli a nyugdí­jasok eseménytelen életét. De nemcsak az idő, hanem a gazdasá­gi viszonyok is változ­tak és a ma kályhása már egészen másként spekulál, amikor ötle­teit remekbe önti egy- egy szép kivitelű cse­répkályha elkészítésé­vel. Hogy csak egyet­len szempontot említ­sek, előretört a szén- fűtés, sőt, ma már rendelet tiltja a fafű­tést. Azt gondolná az ember, hogy egy 70 éves nyugdíjas mit sem törődik a megvál­tozott világgal és csu­pán kedves emlékként őrzi a falon az egy­kori kályha csinos fényképét, amely is­mertté tette népét. De nem. Hajdinyák mes­ter esete a bizonyíték rá, hogy az igazi szak­ember képzelete, al­kotókészsége csak a sírban törik meg. Ni csak, itt a leg­újabb rajz, amit re­megő kézzel is olyan szépen, egyenes vona­lakkal formáH meg, úgy, mint az egyjnü- szaki rajzhoz Mik. — Mit gondol, mi ez? — fordul hozzám a kérdéssel. Hál meg­mondom. Az első sza­badalmazott loályhám új változata, amely már széntüzelésre is alkalmas. Meleg leve­gőt lövell ki a kályha cirkulációs járataiból és pillanatok alatt me­legíti fel a szobát. No, de ez még nem szabadalom, tervezet csupán, amelyet a bu­dapesti cserépkályha gyártó ktsz elbírálásá­nak vetett alá Hajdi­nyák mester nem is olyan régen. Szép eb­ben a dologban, hogy az egykori murilta- hely: a Kaposvári Agyagipari Ktsz veze­tősége is segíti a Icály-’ hatípus megvalósítá­sát, felkarolta és tá­mogatja az idős mes­ter kései szárny csapá­sait. Nem kell aggódnia annak az országnak, ahol az öreg szívek az ifjak lelkesedésével munkálkodnak a gaz­daságosabb, boldogabb jövőért. — ii HARY JANOS FELTÁMADÁSA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents