Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-24 / 276. szám

Vasárnap, 1957. november 24. SOMOGYI NÉPLAP i I AZ OSZTÁLYHARCRÓL PÁRTBIZOTTSÁG ÉS KULTURÁLIS ÉLET — Barcsi tapasztalatok — A Barcsi Járási Pártbizottság kulturális életet irányító, segítő mun­kája korántsem olyan jó, mint azt hinné az ember. Sőt, már elöljáróban megjegyezhetnénk: úgyszól án tel esen elhanyagolt munkaterület. Az idő­pont, melytől a' stagnálás számítható: 1956. október. Érthető, hogy a za­varos ellenforradalmi időkben, s az utána következő néhány hónapban nem maradt sem ideje, sem ereje a pártbizottságnak ahhoz, hogy figye­lemmel kísérje a kulturális élet alakulását, s eszmei, kultúrpolitikai irá­nyító tevékenységei fejtsen ki. Ezért nem is érheti bírálat a bizottság munkatársait. Ám az ellenforradalom óta több mint egy év telt el, állam­rendünk megszilárdult, a kedélyek megnyugodtak, békés termelő munka folyik az országban. A kulturális munka azonban még most sem kapott megfelelő helyet a pártbizottság programjában... Általánosságok bizonyításként MINT ISMERETES, a Szovjet­unió a második világháborúban fel­szabadított egy sor országot — közte hazánkat is és megadta a lehetősé­get ahhoz, hogy népünk a demokra­tikus fejlődés útjára lépjen. A mun­kásosztály a párt vezetésével, a ha­ladó erők támogatásával megdöntöt­te a volt uralkodó osztályok hatal­mát, s megteremtette a proletárdik­tatúra államát. Azt a társadalmi rendszert, amely a legteljesebb de­mokrácia a nép és diktatúra a nép ellenségei számára. Alapvető változások történtek az osztályviszonyok alakulása terén. A munkásosztály elnyomott, kizsákmá­nyolt osztályból uralkodó osztállyá, a társadalmat vezető osztállyá vált. Döntő változás állt be a parasztság társadalmi, politikai, gazdasági hely­zetében is. Létrejött és egyre széle­sedik a termelőszövetkezeti parasz­tok tábora. Társadalmi rendszerünk két alapvető osztálya a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság. E két baráti osztály szövetsége társadalmi rendünk politikai alapja. Mennél erősebb a munkásosztály és a dolgo­zó parasztság szövetsége, benne a munkásosztály vezető szerepe, annál erősebb népi demokratikus rendsze­rünk. A földbirtokosokat és ipari tő­késeket szétvertük. A volt uralkodó osztályoknak csak maradványai van­nak meg. Lényegében az történt a kuláksággal is. Megváltozott az ér­telmiség tevékenységének jellege, po­litikai arculata, társadalmi helyzete is. Az értelmiség tevékenységében segíti a szocializmus építését. Az osztályharc azonban nem szűnt meg, erre tanít bennünket a marxiz­mus—leninizmus és a történelem. Erről a kérdésről Lenin így ír: »Az osztályok megszüntetése — hosszú, nehéz, szívós osztályharc műve, s az osztályhare a tőke uralmának meg­döntése után, a burzsoá állam lerom­bolása után, a proletárdiktatúra megteremtése után nem tűnik el (mint ezt a régi szocializmus és a ré­gi szociáldemokrácia sekélyes képvi­selői képzelik), hanem csak formáit változtatja, és sok tekintetben még eikeseredettebbé válik«. A régi kizsákmányoló osztályok hazai és külfö’di képviselői, támoga­tói felszabadulásunk óta nem adták fel a harcot. Mindig harcoltak a népuralom ellen és minden törekvé­sük az volt — s maradt —, hogy visszaállítsák a tőkések, földbirto­kosok, a :ku Iáitok, a kizsákmányolok hatalmát. HAZÁNKBAN A FELSZABADU­LÁS UTÁN nagyon kesztyűs kézzel bántunk a kapitalista rend képvise­lőivel és támogatóival Ez abból eredt, hogy az ország népe nem fegyveres harc árán szerezte meg a hatalmat, a szabadságot, hanem a szovjet nép hozta el vére hullásával. Több országban, mint például a Szovjetunióban, Kínában, Jugoszlá­viában — a régi rendszert a munká­sok, a dolgozók fegyveres serege döntötte meg. Harcuk során nem kí­mélték a kizsákmányolókat és támo­gatóit. így a szocializmust építő munkájuk során nem sok gondjuk volt a régi uralkodó osztályok ma­radványaival. Mi a horthysta rendszertől nem­csak gazdaságilag elmaradt országot örököltünk, hanem ennek a rend­szernek hű támogatóit, a volt főszol­gabírókat, főispánokat, horthysta ka­tonatiszteket, csendőröket stb. Az or­szágban maradt az ipari tőkések je­lentős része. És itt maradtak a ku- lákob. A Horthy fasizmusnak ezek a biztos támaszai szinte teljesen át­mentették magukat. Itt él közöttünk nagy részük még ma is. A kizsákmányoló rend képviselői igyekeztek beférkőzni az állami vál­lalatokhoz, a minisztériumokba és egyéb vezető helyekre. Meg teli mondani, hogy nem kis sikerrel. Mi­lyen volt az arculatuk ezeknek az embereknek? Olyanok voltak, mint a kaméleon, amely a környezet szí­nét veszi fel, hogy fel ne ismerjék. Ilyenek ők is. Ok terjesztették a mértéktelen személyi kultuszt, a leg­hangosabbak voltak a dicshimnuszok zengésében. Mikor látták, hogy ez a uap leáldoz és a párt feltárja a gaz­dasági ás politikai élet hibáit, — ők voltak a hibák legkeményebb csto- rozói. Újból a leghangosabbak, az igazi népbarátok álarcában tetsze­legnek. Nyílt uszításba kezdtek s ter­jesztették az imperialista rádió rá­galmait. Tüzelték a népet. Magukat ágy tüntették fel, hogy ők a XX. kongresszus, az ország demokratizá­lásának harcosai. Mikor az osztály­harc fegyveres felkelésbe csapott át, a tőkések, a horthysta katonatisztek, csendőrök, úri birtokosok, a volt ke­gyelmes urak, és kulákok egy része azonnal talpra ugrott. »Demokrati­kusan beválás zttatták magukat a munkástanácsokba, a »forradalmi bizottságokba« stb. Követelték vissza a földet, az üzemeket, a házakat, bankokat, felélesztették a régi bur- asoá pártokat. A RÉGI VEZETÉS megbocsátha­tatlan bűne, hogy az osztályellenség fogalmát leszűkítette a kuIákokra és nem mozgósította a dolgozókat az osztályellenség más rétegei elleni harcra. Ehelyett »az osztályharc ál­landó éleződéséről« vallott helytelen elmélet gyakorlataiként a törvényte­lenségek egész sorozatát követték el. Ugyanakkor nem folytattak elvi harcot Nagy Imre csoportjához tar­tozó »ideológusoknak« az osztályharc lanyhulásáról szóló elmélete ellen. Ennek elhanyagolása a gyakorlatban az osztályellenség elleni harc, az éberség csökkenéséhez vezetett. A hadsereg és a rendőrség vezetőségei­be is könnyebben beépülhettek az ellenséges elemek és a legválságo­sabb időkben az ellenforradalom ol­dalára á’ltak. Kik vettek részt az ellenforrada­lomban, s milyen volt az egyes osz­tályok és társadalmi rétegek maga­tartása? Az ellenforradalomban je­lentős szerepet játszottak a her­cegek, .grófok, bárók, a klerikális reakció, élén Mindszentyvel, a népi demokrácia szerveibe álnok módon befurakodott horthysták, a jobbolda­li szociáldemokraták és más koalí­ciós pártok jobboldali vezető em­berei. Az ellenforradalmat támogatta az áruló Nagy Imre és csoportja. Sza­botálták az ellenforradalom leveré­sére hozott helyes határozatok vég­rehajtását. Kikre támaszkodtak? A népre? Nem! Ok a nép ellenségeire, a volt kizsákmányolókra, Mind- szemtyre és a nagyhatalmakra tá­maszkodtak. Elárulták az ország szabadságát és függetlenségét, s közben »nemzeti forradalomról«, »semlegességről«, »szabadságról« handabandáztak. A felszabadulás után a munkás- osztály felhígult. A volt uralkodó osztályok maradványai többségük­ben mint »munkások« helyezkedtek el, és mint a munkások képviselői léptek fel. ók vitték a vezető szere­pet a munkástanácsokban, a kommu­nisták üldözésében, a sztrájkmozgal­mak szervezésében, a féktelen nacio­nalista és soviniszta nézetek terjesz­tésében. A lumpenproletárok szin­tén üdvözölték a »szabadságiharcot«, s aktív ellenforradalmi tevékenysé­get fejtettek ki. A becsületes mun­kások egy részét is sikerült megté­veszteni az álhazafias, ellenforra­dalmi jelszavakkal, ők is akarva, akaratlanul az ellenforradalmat se­gítették. De világosan kell látni, hogy a munkásosztály alapvető tö­megei a szocializmus mellett száll­tak síkra. November 4-e után ke­ményen, következetesen harcoltak az ellenforradalmi erők megsemmi­sítéséért. A kispolgárság és az értelmiség egy része szintén részt vett az ellen­forradalomban. Az események törté­nete igazolta azt a marxista-leni­nista tanítást, hogy az értelmiség között elég sok a burzsoá származá­sú. Elsősorban ezekből kerültek ki az ellenforradalmárok. Páldául az ellenforradalmárok egyik helyi veze­tője, Hamvas József tanár is kulák- származású. A haladó értelmiség a munkásosztály hatalmáért aggódott. Sőt nem egy helyen aktívan részt vettek az ellenforradalom leveré­séért folytatott harcban. Az ellenforradalom a parasztság alapvető tömegeit nem tudta maga mögé sorakoztatni. A kapitalista rendszer híveinek gyors jelentkezése a falusi dolgozók körében mély ag­godalmat, sok helyen, különösen a tsz-parasztok és a volt agrárprole­tárok, kisparasztok körében ellen­állást váltott ki. AZ ELLENFORRADALMAT le­vertük. Vezetőink ismételten kije­lentették, pártunknak, kormá­nyunknak nem érdeke az osztály­harc élezése. De ha kell kemény kézzel lesúlyt mindazokra, akik a proletárdiktatúrát bármilyen módon gyengíteni akarják. Távolról sem ringathatjuk magunkat abban a tévhitben, hogy miután fegyveres erővel levertük az ellenforradalmat, most már »kitör« az osztálybéke és a régi rendszer hívei nyugton ma­radnak. A marxizmus—leninizmus szerint míg ellentétes osztályok van­nak, és az országban a szocialista gazdaság mellett kisárutermelés fo­lyik, míg lesz kapitalista környezet, addig lesz osztályharc is. Akár akar­juk, akár nem. Hogy az osztályharc milyen éles lesz, az függ a belső és külső körülményektől. Az osztályharc napjainkban is megnyilvánul. Csak két fő területet említünk, éspedig az ideológiai és a gazdasági fronton megmutatkozó osztályharcot. Napjainkban is a kérdés csak így tehető fel: hogy két ideológia, szo­cialista és burzsoá ideológia lehetsé­ges. A két ideológia harcban áll egymással. A nép ellenségei ma is terjesztik a marxizmus—leninizmus- tól idegen, káros nézeteket, a na­cionalizmust, sovinizmust, antiszo- cializmust. Minden igyekezetük ar­ra irányul, hogy lejárassák a népi demokratikus rend vezetői és a párt tekintélyét. Fondorlatos módon támadják a munkásosztály, a párt vezető szerepét. Hirdetik, hogy az atomkorszakban a munkásosztály nem képes a társadalom vezetésére. Gyakran támadják az állami élet­ben a centralizmus elvét. Mindenki számára demokráciát követelnek. Magasztalják a nyugati életformát. Szavakban az osztályharc elmélete ellen lépnek fel, s ugyanakkor min­denkire kiterjedő »nemzeti egység«- ről beszélnek. S meg kell mondani, hogy a marxizmus—leninizmustól idegen, ellenséges nézeteknek ma még van befolyásuk, s meg tudják téveszteni a rendes, becsületes em­bereket. TÁRSADALMI ÉLETÜNK min­den területén tapasztalható az osz­tályharc megnyilvánulása. Ezért feladatunk népi demokratikus rend­szerünk erősítése. Az MSZMP a proletárdiktatúra vezető ereje. Minél erősebb pár­tunk, annál erősebb népi demokrati­kus rendszerünk. Ezért minden té­ren erősíteni kell a párt vezető sze­repét. A kommunisták a szakszerve­zetekben, tanácsokban és más tö­megszervezetekben állandóan hirdes­sék a párt politikáját, harcoljanak annak megvalósításáért. Fontos feladat a demokrácia és diktatúra helyes értelmezése és al­kalmazása. Az ellenforradalom előtt hiba volt, hogy a néptömegek nem élhettek megfelelően demokratikus jogaikkal; másrészt, hogy a nép el­lenségei bántalmatlanul kifejthették népellenes tevékenységüket. Pártunk és kormányunk abból indult ki, hogy biztosítani kell a nép jogait, s ugyanakkor erősíteni kell népi de­mokratikus rendszerünk diktatóri­kus oldalát az ellenfórradalmárokkal, a nép ellenségeivel szemben. Politi­kailag korlátozni kell a volt uralko­dó osztályok maradványait, a hor­thysta elemeket, a kulákokat. Nem engedhetjük meg, .hogy bárhol és bármikor politikai hatalommal járó tisztségeket viseljenek, s ha az el­lenforradalom idején különböző posztokat elfoglaltak és ez ideig még nem távolították el őket, haladékta­lanul ezt kell tenni. FONTOS FELADATUNK társa­dalmi rendünk gazdasági alapjának óvása, gyarapítása. Párt, gazdasági és állami szerveinknek küzdeniük kell a csalások, lopások, szabotá­zsok ellen. Ezt a harcot széles tö­megmozgalommá kell fejleszteni. Ezért politikai meggyőző munkát kell végeznünk. De nem mondha­tunk ie az adminisztratív módszerek alkalmazásáról sem. Ha tapasztaljuk a társadalmi tulajdon ellen elköve­tett vétségeket, a felelősségre vonás­nak okvetlenül be kell következnie. Mert ha e téren mulasztást köve­tünk el, ez növeli a szocialista tulaj­don ellen elkövetett merényletek számát. Hogy feladatainkat jól megold­hassuk, biztosítani kell pártunk el­méletének egyöntetű értelmezését és helyes alkalmazását. Ez azt jelen­ti, hogy,harcolni kell a szektás és revizionista nézetek ellen. A szek- tásság megmutatkozik abban, hogy itt-ott rosszul értelmezik a párt ve­zető szerepét, a tömegszervezetek szerepét és feladatait, általánosíta­nak, a megtévedt embereket ellen- forradalmároknak tekintik. Bizal­matlanok a néppel szemben, lebe­csülik a politikai munkát, s az ad­minisztratív intézkedéseket tartják az egyedüli és hatásos módszernek. Vannak revizionista nézetek, s bé- külékeny irányzatok is. A békülé- kenység megmutatkozik abban, hogy itt-ott az ellenforradalmárokat, a nép ellenségeit úgy kezelik, mint megtévedt embereket. Az is előfor­dul, hogy a kulákokat nem teremtik kizsákmányolóknak, rendes becsü­letes embereknek tartják őket. Szin­te általánosan gyenge a vallási ide­ológia elíiemi harc. A szektásság, a revizionizmus, a békülékenység ellen vívott harc nem könnyű feladat. Előfordulhat — és már elő is fordult, hogy egy és ugyanazon személy az emberek megítélésében szektás, a mezőgaz­daság szocialista átszervezésében pedig revizionista nézetet vall. Áll­hatatos harcot kell folytatni a párt politikájának tisztaságáért minden elhajlással szemben. Napjainkban a fő veszélyt a revizionizmus jelenti. A revizionizmus ellen vívott harc nem jelenti azt, hogy elhanyagoljuk a szektás nézetek elleni harcot. AZ OSZTALYHARC frontja rend­kívül bonyolult. A kapitalizmus nem lehet koporsóba zárni és eltemetni. A kapitalizmus itt van közöttünk, s elevenen rothad el. Közben megfer- ótzni a frisset, az újat, az előrevi­vőt, a haladót. Az osztályharc ta­pasztalatai forradalmi éberséget és a nép ellenségeivel szembeni kérlel- heteüenségre intene!* bennünket. Suri Káreljr. Nemrégiben Söveges elvtárssal be­cséi => kulturális élet felada­tairól. Szerinte a pártbizottság tu­datában van óriási felelősségének, de valahogy nem maradt idő, hogy ezt a gyakorlatban is bebizonyítsák. Különböző általános megállapítások hangzanak el. Ilyenek: a pártbizott­ság tárgyalta a járás kulturált? helyzetét. A községi pártszervezetek aktívan részt vesznek a kulturális életben. A bizottság munkatársai közvetlenül tájékozódnak az adotl helyzetről. A megyei agit.-prop irányítás sem olyan, mint volt. A pártbizottság mindenkor megadja az elvi irányítást. És így tovább... E rövid, minden konkrétumot nél­külöző megállapításokból aligha tud­hatja meg valaki, hogy a pártbi­zottság mit tesz a kulturális élet fellendüléséért. Szerencsére azon­ban Söveges elvtárs is befejezve a sort, ilyen megállapításra jut: októ­ber óta tulajdonképpen nem volt tényleges segítés, irányítás. Mit mondanak a kulturális vezetők Több kultúrotthon-igazgatótól. já­rási vezetőtől érdeklődtünk: miben érzi a pártbizottság, pártszeirvezetek segítségét, elvi irányítását. Nagyon érdekes, de nem éppen hasznos kö­vetkeztetéseket lehet levonni ebből. Már az első pillanatban szembetűnő, hogy mindenki egyetért, véleménye azonos, s érvek nélkül bizonygat­ja: a pártbizottság mindent meg­tesz, ami a járás kulturális életé­ben feladata. Elvi irányítást ad. beleszól a műsorpolitikába, érdeklő­dik, tájékoztat, s ahol tud, segít. Mindez megtörténik a barcsi műve­lődési otthon esetében, melynek ed­digi sikerei is bizonyítják a párt- bizottság és kulturális vezetők jó kapcsolatát. Die nem így vidéken. Miért kell hát meghamisítani a va­lóságot, miért kell mást mondani, mint amit bizonyítani tudunk? S erre a nyitva hagyott kérdésre — úgy érezzük — a pártbizottság munkatársainak kellene sürgősen választ, s orvoslást adni... Egyetlen kifogást tudnak monda­ni a kulturális élet vezetői: a párt­bizottság munkatársad nagyon ke­vesen és ritkán látogatják a kultu­rális rendezvényeket. Ez igaz, na­gyon megfontolandó, de mégsem elsősorban ettől várjuk a hibák ki­javítását. Járási vagy barcsi gondok A pártbizottságon rend-zeresen tartanák értekezletet a községi tit­károk részére. Vajon, mikor hang­zik el e fórumon csak egyetlen sző is a kulturális munkáról? Nem, er­ről nem szoktak beszélni. Azaz még­is. November hetedike, május else­je, április negyediké és a többi ün­nep előtt. Ilyenkor felhívják a párt­titkárok figyelmét, hogy ünnepség, kultúrműsor legyen a faluban. _Ez jó, de kevés! És nem lehet csodál­kozni azon, ha a községi titkárokat is csak ilyen szempontok vezérlik. A bizottság adott egyszer utasí­tást arra, hogy a vezetőségi ülése­ken tűzzék napirendre a község kul­turális életét. De a végrehajtást már nem követelték meg, s erről nincs is meggyőződve a pártbizott­ság. .. Tájékozódásunk során érte­sültünk arról, hogy a végrehajtóbi­zottság ez évben egyszer tárgyalta a kulturális munka helyzetét. Ez kétségkívül pozitívum lenne. Am a megbeszélés kizárólag a járási mű­velődési otthon munkájára korláto­zódott. s ahogy a jegyzőkönyv ta­núskodik, meglehetősen felszínes volt. A végrehaj.tóbizottság akkor határozatot hozott, (sajnos olyan dolgokról js, melyek nem tartoznak az ő feladatai közé), de ezeket sem hajtatták végre. Ugyanakkor a pártbizottság mun­katársainak tudomása van arról, hogy bajok vannak a vidéki műsor- odlitikáva). Tudják, hogy Vízváron Piros bugyéLlárist, Bolhán Egy csók és más serwmi-t akarnak játszani. Tudják, hogy óajak vannak a szulo­ki együttessel és másutt sincs min­den rendben. Mégsem történik in­tézkedés. Igaz, hogy a járás közsé­gei kulturális munkában is kezdik, megközelíteni az október előtti színvonalat. De valljúk be, ehhez nem sok köze van a pártbizottság­nak. Egyedüli kivétel, mint mondot­tuk, a járási székhely, ahol tartal­mas, a megye valamennyi kultúr- házának példát mutató élet folyik a művelődési otthonban. Nos, ezt kéne »utánozni« kicsiben másutt is. Néró azt mondjuk, hogy á járási székhelyen nincs szükség a bizottság irányítására, de jelen pillanatban sokkal kevésbé, mint a községek­ben. .. Azt mondják, hogy a munka eV hanyiaigolátea nem szándékos, in­kább gyakorlatlanságból fakad. Lof- kovics és Pankász elvtársak nem szereztek még kellő tapasztalatot a kulturális munkához. Nos, ha így van, szarezniök kell, de ez nem ma­radhat mindig kifogás. Segíteni kell őket a pártbizottság tapasztaltabb elvtársainak, de nem utolsó sorban a Megyei Pártbizottság agit.-prop. osztály munkatársainak is. Érvényesítsük a proletárdiktatúra funkcióit Van egy törvény, eszménk egyik alaptétele, melyről sűrűn elfeledkez­nek pártbizottságaink. Elfeledkez­nek arról, hogy a kulturális nevelő munka együtt szerepel a gazdasági szervezéssel a proletárdiktatúra funkciói között. Utáltunk már rá, s nem kétséges, hogy az ellenforrada­lom időszakában más volt a fel- alatunk. Dé most már egyre in­kább előtérbe kell kerülni — s ez meg is történt — a gazdasági szer­vező munkának. De vele együtt, ugyanolyan súllyal és jelentőséggel kell munkálkodnunk a kulturális élet kibontakoztatásán, mely nélkül csakúgy elképzelhetetlen a szocializ­mus. mint mondjuk a mezőgazdaság szocialista átalakítása nélkül. Nem azt kívánjuk a barcsi és a többi járási pártbizottságtól, hogy munkatársai legyenek ot.t minden próbán (bár néha ez sem ártana), hogy járjanak házról házra szervez­ni a fiatalokat egy-egy színjátszó-, vagy íáinccsoport megalakításához. Az ő feladatuk egészen más. Kulturális irányító, segítő tevé­kenységüknek elsősorban a hivatal­ból kultúrmunkát végző állami szer­vek munkáján kellene érződni. Mó­dot kellene teremteni ahhoz, hogy a J3 többször mondja el közvetle­nül véleményét a kulturális mun­káról, ismertesse kultúrpolitikai ál­láspontját. Tanácskozzon rendszere­sen kulturális vezetőkkel, pedagó­gusokkal, népművelésben jártas em­berekkel. Nagyon hasznos lenne, ha megvitatnák helyi vezetők jelenlé­tében, hogy a kultúrotthonok mi­ként töltik be feladatukat, szerepü­ket. Napirendre lehetne tűzni a já­rási művteilőd/ési otthon ügyét is. Mert eddig csak beszéltünk arról, hogy nem járási a járási kultúrott­hon. Elmélyült viták azonban hozzá­segíthetnének a megoldáshoz. Egy másik alkalommal tanácskozni kel­lene arról, hogy a falusi pártszerve­zetek hogyan tevékenykednek a kulturális életben. Elmondani a párt titkároknak, hogy mit és ho­gyan kellene tenniük. Hogy a párt- vezetőség hozzáértő emberrel kép­viseltesse magát a kulturális bizott­ságokban. Hoigy teremtsenek jó kapcsolatot az ifjúsággal, hisz ez összefügg a kultúrmunkával. Hogy a falusi pártszervezet kulturális te­vékenysége egy kicsit szervező mun­ka is kell legyen, hisz nem irányít­hat ott, ahol nincs kultúrcsoport. Mindezeken kívül természetesen nem árt, ha a párt vezetői meglá­togatják a csoportokat, a népműve­lési munkát végző embereket, hisz gyakorlatból tudjuk, milyen serken­tő hatást lehet elérni ezzel Van tehát működési terület, csak egy kis szív, egy kis akarat kell hozzá, hogy a járási pártbizottság eleget tegyen elveinkből fakadó kötelességének. , JÁVORI BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents