Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-16 / 242. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1957. október 16. IfVJWlftf MV*** Hl Hogy a pedagógusok tisztán lássanak Az elmúlt hetekben országszerte — így megyénkben is — egy-egy napra összejöttek egy-egy környék nevelői, hogy meghallgassanak egy előadást fis elbeszélgessenek ennek tárgyáról. Ezeken a napokon iskolai szünet volt, s ez bizonyára felkeltette több szülő figyelmét. Szükséges volt-e a szünet, megértene a pedagógusoknak és gyermekeknek ez az egy nap? Szükségesek voltak-e ezek a megbe­szélések és milyen célt szolgáltak? Ezekre a kérdéseikre szeretnék vá­laszt adni a Pedagógusok Szakszer­vezetének nevében. A múlt év október-novemberi el­lenforradalmi eseményeket megelő­zően már hónapok óta országszerte folytak a tüzeahangú, heves vér­mérsékletű viták országunk gazda­sági rendjéről és minden másról, amiről csak vitázni lehetett. E vi­táknak jellemzője a hevesség mel­lett az volt, hogy egyesek tudatosan vájkáltak a tíz év alatt elkövetett hibákban anélkül, hogy egy szóval is elismerték volna a korszakalkotó hatalmas eredményeket. Gyakorlati eredménye tudjuk, mi lett: az ellen­forradalom. De ezenkívül volt még egy — nem jelentéktelen — eredmé­nye is: az eszmei zűrzavar megte­remtése, ami egyik oka lett az ellen­forradalom időleges sikerének, 'és ami elsősorban az értelmiségre t- köztük a pedagógusokra — volt erős hatással. Azért éppen az értelmiség­re. mert e társadalmi rétegnek lát­szólag kevés köze van a termelési eszközökhöz és viszonyokhoz, és ez a tény azt az illúziót kelti bennük, mintha osztályok feletti lenne, mint­ha nem lenne köze a társadalmi, gazdasági rendszerhez, mintha neki mindegy lenne, milyen .társadalmi rendszerben él. Ezenkívül éppen az értelmiségben éltek és élnek legmé­lyebben a burzsoá nevelés hatásai, a nevelés által kialakított kispolgári világnézet maradványai, hiszen ők részesültek leghosszabb ideig intéz­ményes nevelésben. Az értelmiségen belül is elsősorban a pedagógusok­ban maradt meg legerősebben a na­cionalista világszemlélet, gondolko­zásmód'. Ezért az ellenforradalom eszmei előkészítői részéről tudatosan és gondosain megválasztott tetszetős (jelszavak (mint pl. semlegesség, nemzeti »-függetlenség-« stb.) jó ta­lajra találtak az értelmiségiekben, s itt megtelepedve megindították és egyre növelték az eszmei zűrzavart, ködösítették a látóhatárt, akadályoz­ták a tisztánlátást. Az értelmiségiek fejében mutat­kozó eszmei zűrzavar nem múlt el még jóval az ellenforradalom után sem, bár a párt azonnal megindítot­ta a harcot a tisztánlátásért. Sőt — bátran mondhatjuk — ma sincs még minden rendben e téren, ha a leg­főbb kérdésekben (ellenforradalom volt-e, a szocializmus építésének szükségszerűsége stb.) mind többen egyet is értünk. Efelweitődik a kérdés: fontos-e, hogy az értelmiségi dolgozók mi­élőbb tisztán lássanak? Erre nagyon könnyű a vá­lasz: igen, hiszen az értelmiség alkotó munkája nélkül nem fejlődne szédítő iramban a technika, nem szaporíthatnánk szinte korlátlanul a kiművelt emberfők számát, atom­korszak, mesterséges hold sem lenne az értelmiség munkája nélkül stb., sjíb. De nem mindegy az, hogy ho­gyan, milyen szellemben neveljük az ifjúságot; nem mindegy az, hogy a népnek, vágy a kizsákmány oláhnak segít-e munkájával az értelmiségi. Az osztálynarcban az .értelmiség mindig valamely küzdő osztály mel­lett áll, ezt segíti harcában azzal, hogy a harchoz az ideológiát adja. Mivel az értelmiség munkájára a mi társadalmi rendünkben rendkívül nagy szükség van (a technika stb. fejlődésének mérhetetlen távlatai vannak nálunk), nem közömbös, hogy a munkás- és parasztosztályt támogatja-e munkájával és eszmei termékeivel, vagy a nép ellenségei­nek oldalán áll-e, ezek ideológiáját, eszméit terjeszti-e. Tehát: a mai időinkben is rendkívül fontos az értel­miség állásfoglalása, és ami ennek alapfeltétele: világnézete, politikai tisztánlátása. Mindez különösen a pedagógu­sokra vonatkozik, a pedagógusok­nál (valamint az íróknál, művészek­nél, tehát: a nevelési foglalkozá­súaknál) a folyamat lezajlása rend­kívül sürgős is. Adódik ez abból, hogy a neveléssel foglalkozó értel­miségieknek nagyon jelentős speciá­lis feladatuk a többi értelmiségiek­től különbözően az, hogy nekik má­sok világnézetét kell alakítani, gondolkodásmódjukat átformálni. Ók a jövő számára nevelnek, a jö­vőnek pedig szocialista világnézetű emberekre van szüksége. Márpedig hogyan tudna szocialista világnézet­re nevelni az, akinek magának is más a világszemlélete, gondolkodás- módja. Ebből csak képmutatás 'len­ne a maga számára, s nem vitás, hogy a nevelési eredmény is hasonló lenne ehhez. Nekünk viszont nincs szükségünk képmutató emberekre. A pedagógusok világnézetének tisztává tétele tehát rendkívül sür­gős munka. Ha ehhez még hozzá­vesszük azt is, hogy a világnézet ki­alakítása (inkább: átalakítása), a (tisztánlátás megteremtése nem megy máról holnapra, nyilvánvaló: azonnal munkához kell látni teljes erővel. E célból vonják be a peda­gógusok egy kis részét a pártokta­tásba, ezért vonják be a nevelőknek mintegy tíz százalékát az állami ideológiai oktatásba. De mindez nem érinti a pedagógusok zömét. Ezért a Pedagógusok Szabad Szak­szervezete úgy határozott, hogy a párt- és állami szervek segítségére siet e fontos munkában. Elhatároz­ta, hogy ebben a tanévben öt elő­adásból álló sorozatot indít a peda­gógusok részére. Az előadások té­máit úgy állították össze, hogy ez segítséget adjon a legfontosabb kérdések tisztázásához, elsősorban a hovatartozás kérdésének eldönté­séhez. Az előadások téziseit tudomá­nyos életünk kiválóságai készítik, majd a megyékben különböző he­lyeken jól felkészített előadók sza­bad formában előadást tartanak a témáról és vezetik az ehhez kap­csolódó vitát. Az előadáson való részvétel önkéntes, csak azokat lát­juk szívesen, akik akarnak is fej­lődni. Az első előadások már megyénk­ben Is megtörténtek. Ezen megvitat­ták »A magyar értelmiség útja a felszabadulásig« című témát. Ennek keretében elbeszélgettek az értel­miség fogalmáról, helyzetéről és szerepéről a társadalomban, majd nyomon követték a magyar értelmi­ség történetét a XVII. századtól 1945-ig,. megállapítva, mikor milyen állásfoglalás volt jellemző az értel­miségre, mikor milyen eszmék hatá­sa érvényesült leginkább gondolko­dásukban, magatartásukban. Ennek szerves folytatása lesz majd a má­sodik előadás novemberben, amely ugyancsak a magyar értelmiség út­járól szól, de 1945-től napjainkig. Az első előadások tapasztalatai azt bizonyítják, hogy nagyon jó úton jár a szakszervezet Várkonyi Imre, a Ped. Szaksz. megyei köznevelési felelőse A kultúráiét új bimbófakadása Igáiban Az ellenforradalom mozihelyiségíben va- óta Igái község kultúr- sámap délelőtt össze- életében is friss, tér- gyűlt kicsiny nézőse- mőképes hajtások nőt- reg mohón habzsolta a tek. A Magyar Szocia- műélvezetet, és büsz­lista Munkáspárt helyi .szervezetének prog­ramjában méltó helyet kapott a kultúrforra- dalom egynéhány fon­tozzék! Ezért született meg az a lelkes elha­tározás amely sze­rint 30 000 forintos községfejlesztési alap és a gyűjtés útján szerzett 20 000 forint­tal hozzájárul a mozi átalakítási költségei­hez. A tantestület min­den tagja ötven darab keségtől dagadó ke­bellel vitatta meg, hogy a zenekar Hu­nyadi indulója, vagy az énekkar Bordala tos célkitűzése, és így tetszett-e jobban, megszületett — többek Tóth Mihály kultúr- téglajegyet vett és két- között — egy kultúr- otthon-igazgató elő- három napos munkát otthon megépítésének adásából megtudtuk, ajánlott fel. Ezt a fel­terve. hogy hol. szorít légin- ajánlást követte a sajt­Valljuk meg őszin- kább a cipő. A lelkes gyár, a malom, a föld­ién: nagyon »szorított színigárda tagjainak művesszövetkezet stb. már a régi cipő«. A szemrehányása eleven szép vállalkozása. Már tűzzel égeti a község működik a hattagú ka- vezetőinek lelkiisme- maraszínház-építési ibi- retét, amikor irigység- zottság, amely mozgó- gel, méltatlankodással sítja és összefogja az kérdezik: »Miért nincs sok lelkes kezdemé­nyezésnek, a műked­velő elképzelések ki­bontakozásának szűk volt a meglévő »tkul­túrhelyiségek« báirme- nálunk olyan kultúr- lyike. Pedig ilyen há- ház, mint Szóiád'on, rom is volt a faluban. Kőröshegyen, vagy Szorgalmas színjátszó- Göllében, ahol olyan csoportunk számos he- megilletődött tisztelet- lyetn sikert aratott tel léptünk a süppedő színvonalas, művészi szőnyegen, amilyent a igényeket is kielégítő játékával. A nyár fo­összes támogató erő­ket e nemes cél érde­kében. Az építőiparos brigád tjeirve szériát kilenc méterrel bővül a színpad, két öltöző és mellékhelyiség, az erkélyen nyúlványsze­tudomány és művészet rű kiképzéssel kíván- szient hajléka megkö- ják az ülőhelyek szá- vet|elt magának?« A mát növelni. Már égé-, kaposvári Csiky Ger- tik a tanács kemencé- gely Színház is azért jében a 30 000 darab kerülgeti Igáit előadá- téglát és szerte a falu- rázatos előadásával, de saival, mert hiányzik ban árusítják az 1 fo- éppen a már említett a megfelelő színpad és rintos téglajegyeket okok miatt szíveseb- öltöző És mi lesz ha Forr & b min_ bejárta a szép a meglátogatott falvak den egy CÓ1 érde£é_ ben: Legyen végre méltó helye a ragyo­góan induló igali kul­túráiéinak! Ezt nem gátolhatják meg az el­lenkező előjelű egyéni érdekek, de bizton re­méljük az ígért 50 000 forintos állami támo­lyamán nemcsak a községbeliéknek nyúj­tott műélvezetet a »Párizsi vendég« kúp­ban kultúrotthcnokkal ran- műkedvelő csoportjai delkező falvakat Goi- viszonozni fogják a balettmestere Eduard Manukjan ér­demes művész, zenekari vezetője Alekszandr Alekszandrjan érdemes művész, karmestere Dzsemsz Geozal- jan. Jegyek már kaphatók a színház jegyirodájában. OOOOOGOOOGOGGOGOOGGOGGGGGGGGGGOGOOOOOGOOOOOOGOOOOQOGOGGG 00GGGGGQGGGG ©OGG0OOOOOGOOOOGGOOGOOOOOOOOOOOOOG0OGGGOOGOOOGGOOOGGOGGO G létől Zamárdiig. Vidé­ki sikereink nyomán lelkes aktivisták újabb elképzelései kaptak szárnyra, bimbók fa­kadtak a kultúráiét egyre terebélyesedő fá- /kalmas méltó ján. Az elmúlt hónap dúsukra, még a közepén új tánccso­vendógszereplést? Még a gondolatára is szé­gyenpír lepi el arcun­kat. Az egyébként jó nézőtérrel rendelkező mozihelyiség sem al- foga- 2800 , ,,, „ , , ,, gatást is, hogy erőfe­i _... lelkes falu népét sem sütéseinket teljes si­port, 30 tagú férfikar kepes kielégítem, alakult meg, a már Tenni kell már működű zenekar nyolc valamit, hogy ez az ál- tagúvá fejlődött. A datlan állapot megvál­ker koronázza. Verstroh János tanár Örmény táncegyüttes Kaposváron Az örmény Szocialista Köztár­saság ének- és táncegyüttese mutat­kozik be a megye közönsége előtt 18- án, pénteken, este 7 órakor a kapos­vári Csiky Gergely Színházban. Az együttes művészeti vezetője Tatul Altunyan, az ÖSZSZK népművésze, G G C e G G e e © c c 1 Buzsák külsőre nem különbözik a többi somogyi falutól. Az utcák, udvarok itt is kihaltak ezeken a simogató melegű őszi napokon. A felnőttek a szőlőhe­gyeken, kukorica- és répaföldeke.i birkóznak évi mun­kájuk gyümölcsének betakarításán, a gyermekek pedig az iskolapadban szemelgefik a világ megismerésének tudományát, melyik csak a betű és számvetés rejtel­meit, melyik pedig már történelmet, fizikát. Az élet elevensége most hát a határban keresendő inkább, de aki a múltnak színes szálait jött bogozni, feleletet kapni arra, hogy mi van a buzsáki népvise­lettel és népművészettel, az itt is megtalálja az ületé- keseket. A tanácselnököt, a tanítókat, a kihaltnak lát­szó házakban pedig az idősebbeket, akik szívesen eresz­kednek beszédbe. — Hát bizony, lassacskán kiveszik a népviselet. Magam még láttam gyermekkoromban kétágba fonott hajú férfiembert, bőszárú háziszottes ingben és gatyá­ban, néha bocskorosan, vagy csizmásán. De ez már a múlté. Legfeljebb csak a nők, azok között is csak az idősebbje hordja a népviseleti ruhát, ünnepnapokon, meg nagyobb mulatságokon — mindja a tanácselnök. Barázdált homlokáról lerí, hogy van neki sok más fontosabb gondja is, minthogy mibe jár a falu népe. Bő szoknyákba, sok alsószoknyával, vagy hasított szűk­szoknyában, kardigánban, pulóverben. Itt nőtt fel, ide­való ember. A fejlődés természetes következményének találja, hogy így alakult a falu lakóinak az ízlése, hogy öltözködésben városiasodtak és sublótfiókok mélyire került, amit emberöltők a legszebbnek találtak. A vil­lany, a rádió, a mozi, az újságok a valóságban vitték közelebb a falut a városhoz és alakították ízlését, igé­nyeit. — így, lassan szögre kerül a festői népviselet? — Nem egészen, mint mondtam, az idősebbeket nem is lehetne rábeszélni más ruhadarabok viselésére. — Mi az oka, hogy rrostanában nem hallottuk hí­rét a hajdan oly híres buzsáki kézimunkáknak sem? Kiveszett a viselettel a népművészet is Buzsákon? Erre a kérdésre már az iskola igazgatói szobáját an kapjuk meg a feleletet Németh Gézáné tanítónőtől, aki szintén ebben a faluban nőtt fel és most, amikor végre gazdára lelt, illetve értékesítőre a Népművészeti és Háziipari Szövetkezet közvetítésével a helyi népművé­szet, vállalta, hogy összehozza a csoportokat. — Való igaz, hogy Buzsák kicsit kiesett a világból az elmúlt években. Igen sok kísérlet vallott kudarcot, ami azt célozta volna, hogy ne haljon meg a kézimun­ka-művészet, de anyag és értékesítő híján mindig ab­bamaradt minden kezdeményezés. Most végre tudo­mást szerzett felőlünk a népművészeti szövetkezet és felajánlotta segítségét, vállalta, hogy elegendő anyaggal lát el bennünket, sőt ezen túlmenően azt is vállalta, hogy piacot biztosít a buzsáki népművészek munkáinak. — így tehát mégsem hal meg Buzsák legszebb ne­vezetessége? ! — Nem engedjük. Igaz, hogy egyelőre mindössze tizen vagyunk a csoportban, de tervezünk tanfolyamot is, hogy az idősebbektől a fiatalabbak elsajátíthassák a hímzés, varrás művészetét. — Csak tíz asszony és lány ismeri a rátétes, vizás és boszorkányos varrás, hímzés rejtelmeit a faluban? — Szó sincs erről. De ez a tíz művészi munkára képes és ha vissza altarjuk szerezni a jóhírünket, csak kifogástalan munkákat szabad piacra küldenünk. — Majd így folytatja kis idő múlva: — Kislány koromban, már tizenhárom—tizennégy éves lányok úgy kézimunkáztak, hogy az idegenek cso­dájára jártak. Mostanában már nem tanítják a lányai­kat az asszonyok kézimunkára, az iskolában pedig nincs kézimunka oktatás. Ezért is indítunk tanfolya­mot. Örökösök nélkül ne maradjon a buzsáki népmű­vészet. — Miért nem működik az iskolában kézimunka szakkör? — Erre már nincs keret. Pedig itt lehetne talán AAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 uzsákon jártunk... TYTVT7VTVTV7TV7V7TTV77TVV?VVVT7V777T7VVT7T?YV77VT77VYT legjobban megtanítani a népművészet értékeinek meg­becsülésére, alkotó szeretetére a felnövekvő leánygyer­mekeket. Szerintünk pedig csak kellene szorítani egy kis »keretet«, hogy kézimunka szakkör induljon az iskolá­sok részvételével. Tudnak ezen segíteni a buzsáki peda­gógusok, csak akarjanak is. Komolyan, elszántan! Következő állomásunk egy tiszta udvarú parasztház, az iskolából haza fele tartó unoka kalauzol a falu egyik idős, legjobb hírű hímzőasszonyához, özv. Blazics Mártonnéhoz, Rozi nénihez. Nincs meglepődve a láto­gatáson. Ebből következtetjük, hogy sok látogató jár nála. — Mondok én, mondok olyan sokat, hogy nem iesz elég újság mindent leírni, leikecskéim — szíveskedik, amikor a régi viseletről, kézimunkáiról kérdezőskö­dünk. — Régen az úgy volt... már tízéves koromban ott varrtam öreganyám mellett, aki igen aranykezű sze­mély volt. Nappal csináltuk a »pógári« munkát, este meg késő éfélekig öltögettünk a leeresztett petróllám- pa mellett. Sokat kellett kézimunkázni, mert volt min­denre vevő, anyagban sem szenvedtünk hiányt, mert a rendelők is hoztak. Aztán egy kicsit kiestünk a világ­ból. Sokan elhagytuk a kézimunkát, mert hiába csinál­tuk a szebbnél-szebb függönyöket, vizés, boszorkányos párnákat, rátétes tüllmunkákat, nem kellett senkinek. Magunknak a házban volt elég, maradt a fonás, szövés. De látják — mutat unokájára, aki a hegybe készül a szüretelőkhöz — ezeknek már ez sem lesz jó, a házi­szőttes törülköző, akárhogy is kihímezném. Nekik már városias kell. Pedig de szép emez is! Régen férjhez sem mehetett a lány, míg nem tudott fonni, szőni, hí­mezni, ha meg nem maga csinálta a staférungjáí, hát nagyon kibeszélték. Most meg! — legyint szomorkás megértéssel , most másként van. Mi öregek nem gon-- dőlünk arra, hogy levetnénk az öregektől öröklött ru­hákat. Hogy is nézne az ki,1 ha az egér is oda tartaná a lábát, hogy^ patkói ják meg, mint a lovat. így gondol­juk mi a ruhával — hunyorít egyet és szűk szoknyámra int — ennél szebb volt a mienk. Nézze csak lelkem! Bemegyünk a tisztaszobába. Az ablakokén rátétes buzsáki függönyök, a sublótokon térítők, az öreg, mú­zeumba inkább kívánkozó ottománon pedig vizes, bo­szorkányos párnák színpnmpás garmada. Olyan ez a szoba, mint egy kincsesbánya. Annyi érték tornyosul itt, hogy megdöbben az ember. Azt sem tudja, mit néz- zen, fogjon meg. Mindent, még a fésű tartókat is mű­vészivé avatta a paraszti munkában nehezült, de az ősi művészettől ihletett tűforgató kezek szorgalma! — Itt van e, ha arra kíváncsi, hogyan jártunk. Rakosgat, kutat... Innen csodásán szép, nehéz szövetszoknyák, onnan pruszlikok, egy harmadik fiók­ból kézimunkázott kötények kerülnek elő, arany és ezüstfonállal átvert ünnepi selyemkendők, párnák és több tucat háziszőttes törülköző. Csak csináltam azért az unokámnak a stafé- rungba törülközőt, hiába, nein szereti! De ezt nézzék itt! És jogos büszkeséggel tereget ki egy'tüllel kombi­nált finom vászonpárnát. A tüllön rátétes minták, le­heletkönnyű az egész és gyönyörű. — Ezt a nagyobb lányom kapta staférungba. Még a király is elállhat rajta. Rozi néni közben térül-fordul. Látszik, hogy szíve­sen kutat a drága holmik között. Még ránk is paran­csol, hogy rakjuk el, amit már megnéztünk, mert az o beteg szive nem bírja a fiókokkal való fáradságot Sokszor már a kézimunkát sem, csak a pihenést Kár pedig, hogy aranyérő keire, amit Ilka nénitől, az öreg­anyjától örökölt, nem ontja szüntelenül a sok szép­ségét. Most^már még panasza sem lehetne, mert nem­csak az egész ország, de külföld is venne párnáiból térítőiből. — Tudja, csak egyért haragszom a világra — for­dul kísérőmhez. , — ???-— Azért haragszom, mert az a büdös rádió nem találja el a nótámat. Pedig nótaszóra csak hamarabb megjönne a kedvem a kézimunkázáshoz is. — Melyik az a nóta, Rozi néni? Az, hogy... nézzék már! Hát nem jut az eszem­be. Majd,_ha legközelebb jönnek, megmondom! Kikísér a kiskapuig, kér, hogy máskor se kerüljük el a házukat. * * * Már messze jár velünk a bágyadt őszi tájnak por­kendővel integető gépkocsi, gondolataink még mindig vissza-vissza tévednek Buzsákra. Németh Gézáné'hoz, a tanítónőhöz, aki újra fel akarja lendíteni a népművé­szetet és a töretlen kedélyű, öreg népművészhez, Bla­zics Mártonnéhoz, aki talán kedvet kapva látogatásunk­ból, most írja életének legszebb mintáit a magaszőtte vászon egy darabjára. László Ibolya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents