Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-10 / 237. szám
Csütörtök, 1957. október 10. SOMOGYI NÉPLAP 3 SZOVJET A NAGY OKTÓBER szülötteit, a szovjet ^ embereket szeretném néhány jellemző vonással ecsetelni. 1943 telén, mikor Sztálingrádnál a Vörös Hadsereg kezdte felgöngyölíteni a fasiszta frontokat, megkezdődött a hadifoglyok özönlése a megtépázott szovjet földre. Napról napra jöttek a hadifoglyok, németek, magyarok, finnek, mindenféle nemzetiségűek, akik a szovjet népek ellen harcoltak. Az agyonhajszolt, agyonsanyargatott, éhes, rongyos emberek rengetegének végé-hossza nem volt. Emlékszem gödrös, sápadt arcukon rettenetes félelem ült, alig volt jórtányi erejük. A Szovjetunióban a hadbavonult férfiak helyét legtöbb helyen asszonyok, lányok töltötték be. Nők dolgoztak a gyárakban, üzemekben, műhelyekben, épületeken, rendkívül ügyességgel és gyorsasággal elsajátítva a különböző szakmákat. Voltak lakatosok, szerelők, vasesztergályosok, asztalosok, sőt ácsok is. A roppant orosz sztyeppén főként a koihozgazdasá- gok asszonyai, lányai szántottak, vetettek, arattak. Sokszor éj-nap egybefolyva, vasárnapról és pihenőnapról lemondva, szüntelenül ment a munka, hogy el lehessen látni élelmiszerrel a hadsereget, a lakosságot. Ebben az időben a gazdasági helyzet roppant nehéz volt. Már harmadik éve tartották megszállva Hitler hordái az ország nagy részét. Harmadik éve rabolták a .szovjet állam éléskamráját: Ukrajnát, Besszarábiát, a Balti államokat, a Don-vidékét, Kubán nagy részét és más területeket. Amit a sok milliós ellenséges haderő fel nem falt, azt berakták és elszállították Németországba. Ugyanakkor a megszállt területekről millió és millió asszony, gyermek, csecsemő, öregek és betegek menekültek át az ország meg nem szállt területére, mely miatt a szükség, a hiány ezen a részen is hallatlanul fokozódott. De a súlyos gazdasági helyzetnél még hántóbban, vérig sértőbben hatott a népre a fasiszta haramiák becstelenségei. Az elhurcolt és megbecstelenített hitvesek, nővérek, menyasszonyok, gyermeklányok égretörő segélykiáltásai'. A szervezett munkások, a zsidó lakosság kolhozparasztok tömeges legyilkolása. Könnyen elképzelhető, milyen volt a hangulata a szovjet népnek, milyen égetően perzselte a bosszú tüze a szovjet ember lelkét mindezek okozói, az ellenséges katonákkal szemben. Fenséges magasságba tört fel a szent gyűlölet lángja, s vele a hazaszeretet fényessége,-mely tömeges hősiességet és hősöket szült a frontokon és a munka frontján. Elképzelhető, milyen szemmel nézte a nép az ellenség elfogott katonáit. Senki se csodálkozzon azon, ha a foglyok arcára rákövesedett a félelem, ha hetekig lesütött szemmel jártak, mert szégyellték magukat a jóérzésű magyar közkatonák tisztjeik, parancsnokaik hallatlan bestia- litása miatt. S hogy még sem nyilvánult meg tettle- gességben a tömegbosszú, ez a szovjet ember magas erkölcsi színvonalát mutatja. Gorkij azt mondta: Ha az ellenség nem adja meg magát, meg kell semmisíteni. A világhírű író, a nagy proletár humanista tanítását megértette a szovjet nép. Megértette azt, ha az ellenség megadja magát, az többé nem ellenség. A kommunisták a népet nem nemzeti és faji gyűlöletre tanítják, hanem ellenkezőleg, nemzetek közötti testvériségre, egyenlőségre. Szovjetunióban több mint 60 nemzetiségű nép lakik. Minden nemzetiség egyenlő jogú édes gyermeke a nagy szovjet hazának, legyen EMBEREK az orosz, ukrán, tatár, cigány, kirgiz, zsidó vagy eszkimó, valamennyi testvérként foglal helyet a nagy család asztalánál. Ezért érthető, hogy a szovjet nép lelkében a bosszú helyett a megértés, segíteni akarás nemes érzései lakoztak a foglyok iránt. — Istenem, hol helyezzük el ezt a tömérdek szerencsétlent? — kérdezték egymástól a szovjet polgárok a hadifoglyokat nézve: — Honnan vesznek nekik orvosságot, éleimet? Nagy probléma volt ez abban ae időben, de a szovjet emberek becsülettel megoldották. * * * Én mint emigráns éltem 13 évig a Szovjetunióban. Elutazásom előtt 1946 nyarán beszélgettem Ko- loszov Nyikolaj Petroviccsal, a galambősz nyugdíjas asztalos munkással, ki részit vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, akiről tudtam azt is, hogy templomba járó, hívő keresztény, megkérdeztem tehát tőle, jár-e még templomba? Koloszov csendesen válaszolt: — Fiam, a Ványka, mérnök. Azt mondja, nincs ideje templomba járni, azt mondja, komoly dolgokra keli az idő. És ha pihenni akar — mondja a fiú — jobb szórakozás is akad bőven... Tamara leányom műszerész. Mindig valami újon töri a fejét... De ml az anyjukommal el-eljárogatunk most is a templomba. — Na és a papok, azt mondják — vetettem közbe —, nem nagyon szimpatizálnak a munkáshatalommal? — Nem igaz, kérem. Az igazi pap nem hagyja el a népeit. Amelyik pedig elhagyja, az vessen magára. A forradalom alatt — emelte fel hangját Koloszov — ha a lakatossegéd ellensége lett a nép ügyének, a falhoz állítottuk. Ha a pap vált ellenséggé, hát ővele sem csináltunk kivételt... Most a háború alatt, mikor a fiamat a frontra vitték, a feleségem persze sírt, siratta a fiát. Az állomáson odajött hozzánk a pap, fiatal, kenderszőke hajú pap volt, kivette fehér zsebkendőjét. és letörölte az anya könnyeit. »Szégyen ma sírni — mondta —, ma a legszentebb kötelességét teljesíti az, aki a frontra megy, a fasiszták ellen«. A pap is velük ment ki a frontra. * * * A MIKOR A FASISZTA NÉMETORSZÁG megindította a hadjáratot a Szovjetunió ellen, Hitler azt mondta: »A szovjet rendszer, az egész bolsevizmus a GPU terrorjára, homokra van építve. Három várost elfoglalunk, hat megadja magát«. A fasiszták a Szovjetunió nagy részét elfoglalták és megszállva tartották hosszú időn keresztül. A szovjet nép nélkülözött, szenvedett, Leningrad évekig volt blokád alatt. Olyan éhséget még a történelem nem ismer, mint amilyen ott volt, de Leningrad nem adta meg magát, Leningrad küzdött és győzött. A vörös katona háromszori sebesülés után ismét a frontra ment és soha nem látott hősiességgel harcolt. Az el-. lenségtől megtisztította hazáját és fél Európát, a roppant erős fasiszta hadigépezetet összetörte. Az első világháború alatt, a cárizmus idején az orosz katona rossz katona volt. Ahogy alkalom adódott, megadta magát. Az a katona, kinek nincs miért küzdeni, az rossz katona. A szovjet katonáknak, a szovjet népnek volt és van miért küzdenie, van örömdús jelene, van napsugaras, szép jövője. Somogyi Pál HAGYOMÁNY VAGY HANYAGSÁG? Lassan húsz esztendeje annak, hogy elhagytam Kaposvárt. Amikor újságban olvastam a városról, vagy rádióban hallottam róla, s különösen, amikor »virágos Kaposvárként« dicsérték, megremegett a szívem az örömtől. És most, húsz esztendő után, deresedő fejjel járom a várost, keresem, idézem gyermekkorom kedves emlékeit. Uj házak épültek, megnőtt!, megszépült a város, eltűntek a régi utcák nevei, csak egy-egy régi üzlet felirata emlékeztet a múltra ... Léber János rövid- és kötöttáru kereskedése. Édesanyám, s később magaim is itt vásároltuk a téli meleg holmikat. Benyitok, illetve csak szeretnék benyitni az üzletbe, de az ajtó zárva. Az utjcánjárók közük velem, hogy az Útfenntartó Vállalathoz a bejárat a kapu alatt .van. Megszűnt az üzlet, csupán a cégtábla maradt meg. Sétálok a Május 1 utcán, szemüvegem akarom feltenni, amikor meglök valaki. A szemüveg a járdára esik, az egyik üveg csörenve hulük ezer darabra. Szerencsére az épület homlokzatán lévő felirat »látszerész« üzletre hívta fel a figyelmemet. Igen, hát még ez is megvan? — Él az öreg Adler? S a vörös nyíl nyomán benyitok az üzletbe, de ott fehérruhás csinos lányok, édességgel zsúfolt cukrászda fogad ... Mautner-féle nyomda ... Vajon emlékszik-e még a mester, amikor izgatottan beállítottam hozzá, s felnőttnek érezve magam, névjegyeket rendel'em életemben először is és utoljára is. Hiába keresem. Hol van már a nyomda? Megszűnt, itt is csupán a cégtábla maradt meg... Berzsenyi utca. Mesz- sziről szinte kiabál felém Schlesinger Albert és fia fafceresked'ését hirdető felirait. Beállítok az udvarba, a tulajdonost keresem. A telepvezető elvtárs házon kívül van — közük velem kicsit csodálkozva. Pirulva, s kissé szégyenkezve ballagok ki az udvarról. Be kell vallanom, másutt is így jártam. Hiába kerestem Baranyai Laios korlátlan bor-, sör-, páünka kimérését, helyén már más üzlet volt. Szita Ferenc kolbászáru gyára helyén hús- boltot találtam. Hirschfeld Jakab és fia gyapjúfonodáját pedig a MEZŐÉRT egyik telepe foglalta el A Szuper-féle gyártelep helyén pedig lakás és üzlet van. így jártam hát deresedő fejjel a bolondját, keresve a régi emlékeiket, a régi embereket, megtévesztve a kinn felejtett cégtáblák, ottfelejteti feliratok miatt... j * *c * A kedves olv'asó bocsánatát kérem, amiért — kissé becsapva — régi kaposvári lakosnak mondottam magam. Az egészből annyi az igaz, hogy jártam a várost, s kerestem a kinmfelejtett cégtáblák, falomlévő feliratok nyomán az üzleteket és azok tulajdonosait. És meg kell állapítani, hogy szép számmal vannak városunkban olyan cégtáblák, feliratok, amelyek csak arra jók, hogy megtévesszék a vásárolni szándékozókat, vagy valamilyen kisiparost keresőket, s amellett csúfítják városunk képét... A Kossuth téren például Nagy János méiilegkészítő cégtábláját találom, de már nem folytatja iparát. S ugyancsak ott találom Lőcsei Péter fodrász mester cégtábláját, aki ugyancsak nem folytatja iparát. Gyuranovics Ferenc vegyeskereskedő üzletében lakás van. De a kinnlévő cégtábla még vásárlásra csábítja a vevőket. Rengeteg falra festett feliratot lehet találni, amelyet egyszerű mesze ■ léssel is el lehetne távolítani. A 2-es számú Ügyvédi Munkaközösség bejáratánál a falon még azt is olvashatjuk, hogy a »Békéscsabai Háziipari Szövetkezet lerakata« van itt. De nem válik díszére a vá rosnak M>eskula szűcs felhívása sem, amelyet már olvasni alig lehet, de elcsúfítja a ház falát. A »kinnfelejtett« cégtáblák, s különösen a megszűnt kisiparosok cégtáblái, szinte csábítanak a kontárkodásra. A KIOSZ megyei vezetni már utasították az iparukat nem folytatókat, hogy a cégtáblákat szedjék le, de nem sok eredménnyel. Nem tudjuk, e házak lakói hagyománytiszteletből, vagy- pedig csupán hanyagságból nem tiávolítják el ezeket a cégtáblákat, feUnaitokat. Javasoljuk a Városi Tanács vezetőinek, hogy hozzanak szigorú intézkedést ezen cégtáblák levételére, s a falakon található feüratok lemeszelésére. Nem kerül nagy munkába megvalósítani ezeket. Még azit is meg kell említeni, hogy egyes kisiparosok cégtábláit ízléstelenül egy kis deszka-, vagy bádoglemezre írva teszik ki. Sok kisiparos nevét, foglalkozását már csak sejteni lehet. Kötelezze a Városi Tanács és a KIOSZ vezetősége a kisiparosokat, hogy cégtábláikat ízlésesen fessék át és úgy tegyék ki. Úgy érzem, hogy azoknak a cégtábláidnak levétele és feliratoknak eltüntetése, amelyekre már semmi szükség nincs, a kisiparosok új tábláinak elkészítése hozzájárul városunk csinosításához. Szalaí László A nőmosgalom helysetéről és a nőtanácsok feladatairól sa, szorosan együttműködik a különA nőmozgalomnak Somogy megyében is mely hagyományai vannak. Az elmúlt 12 év alatt a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége számtalan jól sikerült országos, vagy helyi akció megoldására a nők százait, ezreit mozgósította. Ezek az asszonyok szeretettel gondolnak a közösen elvégzett eredményes munka örömére, arra a fejlődésre, amit a nomozgaiom- ban végzett tevékenység számukra jelentett. A 12 év alatt elért eredmények mellett azonban fogyatékosságok is voltak a nömozgalom munkájában. Ezek eisősorDan abból adódtak, hogy a nőmozgalom formája többször változott. A hibákat fokozta az a határozat, amely a nőmozgalmat 1956. júniusá- oan beolvasztotta a Hazafias Népfrontba. Ezzel a határozattal nem értett egyet sem a Hazafias Népfront, sem az MNDSZ. A régi nőmozgalmi munkások tiltakoztak az egyesítés ellen, de mivel határozat volt, végrehajtottuk. Az ellenforradalmi események közbejöttével azonban ez a munka is leállt. Az ellenforradalom gyászt és pusztulást hozott. Feldúlta az otthonok békéjét, szétszakította a családokat, eszközül használta gyermekeinket, támadást indított a nők egyenjogúsága eüen és szétzilálta a nőmozgalmat. Legmélyebb nyomot a nők, az édesanyák szívében hagyott. Olyan asszonyokat, akik szívvel-lélekkel dolgozlak évek hosszú során át a nőmozgalomban, az ellenforradalom durva szavakkal, fenyegetéssel illette, sajnos, nem egy ilyen asszony teljesen visszavonult, nem hajlandó közéleti tevékenységet kifejteni. Ugyanakkor az azóta eltelt hónapok alatt tapasztaltuk, hogy sok asszony felismerte: az ellenforradalom győzelme megsemmisítette volna mindazokat a demokratikus és szocialista vívmányokat, amelyek a családok százezreinek magasabb életszínvonalat jelentenek. Az új helyzetből és a régi hagyományokból fakadó folyamat volt, hogy a nőmozgalom falun és városban, kiválva a Hazafias Népfront szervezeti irányításából, önállóan szervezkedett. Szeptember végéig 63 Nőtanács alakult és két járás kivételével (Csurgó, Siófok) megalakultak a járási Nőtanácsok is. A járási értekezleteken nagyon lelkesen beszéltek az asszonyok arról, hogy milyen formában kívánják segíteni a Nőtanácsokat. Őszintén elmondták azt is, hogy nagy a közömbösség a nők körében a közéleti tevékenység iránt, de az elmúlt hónapok alatt elfoglaltságuk sem engedte — különösen a parasztasszonyokat —, hogy aktívan bekapcsolódjanak a nömozgalom munkájába — mondotta Lunc Sándomé Miklósiból. Kővágó elvtárs, a Tahi Járási Párt- bizottság első titkára arról beszólt, hogy sok a problémájuk a falusi asz- szonyoknak, épp' ezért feladatunk, hogy közösen segítsük őket, hogy a nagy elfoglaltság mellett jusson idejük tanulásra, szórakozásra és hallassák hangjukat mindenütt, ahol a nők, a gyermekek, a családok sorsáról esik szó. A fonyódi járási értekezleten Pommer Frigyesné elvtársnő arról .beszélt, hogy Balatonbogláron sem a párt- szervezet, sem a tanács nem fordít gondot a község nőlakosságának a vezetésbe való bevonására, pedig igen sok értelmes, aktív asszony nevelődött a nőmozgalomban. A fonyódi értekezleten legaktívabbak a községi pedagógus nők voltak. Ballérné Szöllősgyörökről, Paunzné Vörsről, Farkasné öreglakból, a balatonmá- riai pedagógusnők amellett szóltak, hogy nemcsak látják a nőmozgalom szükségességét, hanem segíteni is fogják a Nőtanécs megalakulását.. Sajnos, nem egy járási értekezleten hangzott el, hogy »én eddig keveset, vagy semmit nem hallottam a nőmozgalomról«. Bizony az elmúlt évek folyamán voltak olyan községek, ahova nem jutott el a nőmozgalom szava. A Magyar Nők Országos Tanácsa szeptemberben kiadott programja ezzel kapcsolatban a következőket mondja: »Az egységes magyar nőmozgalom annak érdekében, hogy valóban a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek asszonyait mozgósítböző társadalmi szervekkel, mint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront, a KISZ, az Országos Béketanács, a SZÖVOSZ, a Termelőszövetkezeti Tanács, az Úttörő Szövetség, a Magyar Vöröskereszt és más szervezetek. E társadalmi szervezetek keretében a nőmunka az egységes demokratikus nőmozgalom része, a Magyar Nők Országos Tanácsának irányításával, illetve közreműködésével folyik, azonos célkitűzésekért. Ezek a szervezetek tehát a Magyar Nők Országos Tanácsának program- nyilatkozata, illetve az egyes akcióknál kidolgozott irányelvei alapján határozták meg sajátos nőmozgalmi feladataikat.« A program e pontjának megvalósítása során reméljük, hogy nem lesz Somogybán olyan község, vagy puszta, ahol a nők ne tevékenykednének a nömozgalom munkájában. A megyénkben létrehozott Nőtanácsok egyes községekben, a városban igen eredményes, jó munkát végeznek. Nagyatádon, Csurgón, Kaposváron, Kutason, Böihönyén, Berzencén eredményesen szervezték meg az egymást követő akciókat. Különösen sokat dolgoznak a gyermekvárosért akció javára, Berzencéről eddig 2000 forint, Kutasról 1200, Nagyatádról 4500, a kaposvári Nőtanácsok 17 000 forintot fizettek be. Az eddig befolyt összeg sajnos nagyon kevés, csak öt százaléka az elhelyezésre váró téglajegyek árának. Egyes helyeken a Nőtanácsok megalakításán túl tovább nem jutottunk. Az ilyen helyeken sokkal több segítségre van szükség ahhoz, hogy Nő- tanácsaink megállják helyüket, a sajátos helyzetből kiindulva segitenl tudjanak a község előtt álló feladatok megoldásában. A jövőben minden járásban lesz egy járási nö- felelős, akinek ellenőrzése, segítése is hozzájárul ahhoz, hogy Nőtanácsaink élete tartalmasabb, színesebb, sokoldalúbb legyen. Nőtanácsaink előtt a következő két-három hónap alatt komoly feladatok állnak. Legfontosabb tennivaló (ahol még nem alakult meg) a Nő- tanács létrehozása a párt, a tanács segítségével, a földművesszövetkezettel közösen. A földszöv-igazgatóságok mellett nőbizottságokat kell létrehozni. Minden iskolánál meg kell hogy alakuljon a szülői munkaközösség. E munka jó előkészítése a Nőtanács feladata. A szülői munkaközösségek és a Nőtanácsok közösen fogják beindítani a »Szülők iskolája« keretén belül a pedagógiai tárgya előadásokat különböző témakörökből. Asszonyaink, leányaink előtt igen népszerűek és kedveltek a gazdasz- szonykörök. A mezőgazdasági munkák a befejezéshez közelednek, már több idő jut arra, hogy szakkörökre az asszonyok, lányok eljárjanak. A Magyar Nők Országos Tanácsa készíti á különböző anyagokat (sütő-főző, szabó-varró, kötés-horgolás), melyeket megyei titkárságunknál, a járási nőfelelősöknél meg lehet majd vásárolni. Téli oktatásunkban szerepelni fog az olvasómozgalom kiszélesítése. Ehhez lehetőséget ad a könyvtárhálózat megyénkben. Szervezzünk könyv- és filmankétokat, műsoros esteket, melynek bevétele a Nőtanácsok anyagi alapját biztosítja. November közepén Budapesten a Magyar Nők Országos Tanácsa szervezésében nőkonferencia lesz. A konferencia feladata: megvizsgálni a dolgozó nők helyzetét társadalmi életünk minden területén. A programot a Szakszervezetek Megyei Tanácsával, a MESZÖV-vel közösen ismertetjük. Célunk, hogy a programot megismerje megyénk minden asszonya és lánya. Nőtanácsaink, a szakszervezeti, földműves- szövetkezeti nőbizottságok annak alapján, annak szellemében végezzék munkájukat. Meg vagyunk róla győződve, hogj Somogy megyében a nők nagy törne gének megnyerésével, a magyar demokratikus nőmozgalom eredménye sen vesz részt a megye politikai, gaz dasági, kulturális feladatainak meg oldásában. Horváth Sántlorn« Autóval a tenger alatt A japán szigetek között általában vízi úton történik a közlekedés, ami gyakran kényelmetlen az erős szél- járás miatt. A japán mérnökök ezért érdekes tervet készítettek és azt javasolták, hogy Hokkaido és Hanado szigeteket kössék össze egy nyolc méter átmérőjű vasbeton csővel. A partokon a csövet pillérek tartanák. A víz alatti alagutat a Cugaru-szorosban építenék meg 20 méterre a tengerszint alatt és több száz kilométer hosszúságban. Az óriási alagút belseje neonvilágítású autóút lenne. Ortopéd ülés gépkocsivezetők számára A német demokratikus köztársasá gi Banbergben működő egyik orvo különleges ortopéd ülést javasolt gépkocsivezetők számára. Abból in dúlt ki, hogy azok hátgerince, akii egész nap a kormány mellett ülnél természetellenes helyzetben vai aminek igen gyakori következmény a hátgerinc krónikus megbetegedési
