Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-05 / 233. szám

Szombat, 1957. október 5. SOMOGYI NÉPLAP Kél év gabonatermelési tanulsága az Állami qazdasaqokban 1950-ban az állami gazdaságok őszi gabona terméseredménye igen alacsony volt. Búzából 6319 kh-on átlagosan 7,9 mázsa, rozsból 5173 kh-on átlagosan 6,6 mázsa, őszi ár­pából pedig 1739 'eh-on átlagosan 10 mázsa §zem termett. E gyenge termés okát kizárólagosan a rossz agrotechnikában kell keresnünk. 1955 őszén a vetések elhúzódtak ka­rácsonyig. A mag több helyen vető­ágy nélkül, sáros földbe került. így aztán nem lehetett csodálkozni azon, hogy a mag nem csírázott és elgyengülve került a télbe. A múlt esztendő aránylag kedvező január­ját igen szigorú, 23—25 fokos hideg- február váltotta fel, ami az őszi ve­téseket végképp megritkította. A késő áprilisi kitavaszodás utáni fej­trágyázás és ápolás bizonyos segít­séget adott a vetéseknek, de a meg- ritkulást nem tudta pótolni. Egy Gabona évvel ezelőtt az akkori termésered­ményeket értékelve megállapítottuk a gyenge termés okait és levontuk a tanulságokat. A szerzett tapasztala­tokat értékük szerint kamatoztat­juk. Aki emlékszik a tavalyi nagy őszi szárazságra, az tudja, hogy a ve­tés előkészítése sok-sok munkával történhetett csak meg. A gyűrűs- henger többszörös járatásával mégis elősegítettük a talaj hiányos bioló­giai beéredését. Szükséges volt a műtrágya használata és több helyen nagyobb adagok használatától sem ráadtunk vissza. Az időjárás és egyéb nehézségek ellenére az őszi vetéseinket október 20-án befejeztük. Ez döntő volt az eredmények szempontjából. Az 1957. évi termésátlagaink a kö­vetkezők lettek: Vetéster. Átlag 1957. évi többlet kh-ban mázsa kh. mázsa kh. búza 5860 10,30 2,4 rozs 4043 7,8 1,2 őszi árpa 2562 11,3 1,2 összes többlet mázsában 14084 4851 3074 folyóméterenkénti rében a Háromfai Állami Gazdasá-#) .. .got vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ott# L , „ , 1 a korábbi évek rossz termésátlaga# r,-irialr. még nagyobb mértékben emelke-# 1? Amint a fenti számadatok bizo-1 számítjuk ki a nyitják, az idén csupán a helyes | magszükségletet, agrotechnika alkalmazásával, a ve­tési idő gondos megválasztásával az előző évhez viszonyítva csaknem \ négy és fél millió forinttal nagyobb! értékű termést takarítottunk be őszi! vetésű gabonaföldjeinkről. i Ha pedig a fenti eredmények tűk-# vi<.z;c+áv a bál közben eavik fiatal «.bor, n -Háromfai Állami fiawiasá-i -KlSZlStaK. A Dal KOZDen egyiK Iiaiai reszeg volt) azt mondta Baksa a KISZ-szervezet titká- _ [ rának: »Téged utálnak, ezért nem , ,. T1. ,, ,. ? megy a KISZ-munka, ezért nem jön­snőS^oíbólto'Gázsival termS ! a italok a KISZ.be.* Úgy érez­tek többet Paz 1956 évinél s ez a? zük, ezek a szavak meggondolatlanul, gazdaságnak 269 820 forint’ többlet-# ^őfienül hangzottak éi. Baksa elv termést eredményezett t ar,s 15 ugy latta’ megls a vezetőség termest ereamenyezeu. f többi tagjaival folytatott beszélgetés Melyek azok az agrotephnikai f g^j-án valamennyien abban állapod- modszerek, amelyekkel különösebb f megj hogy lemondanak, s más- befektetés nélkül, jobb eredményt? nak adjá.k 4t a KISZ vezetését, érhetünk el, s amelyeket alkalmaz-f tunk és a jövőben is hasznosítunk.? II: '■/. _ i,­1. Helyes vetésforgót alakítottunk? Hiányzik Cl bizalom ki. őszi gabonáinkat korán lekerülő? elővetemények után vetjük, lehető-? A lemondást azzal indokolják, ség szerint borsó, len zabosbükköny ? hogy hiányzik a bizalom -a vezetőség és pillangósok — lucerna, lóhere,? munkájához, a titkárnak pedig nincs csillagfürt — stb után. A tarlót ara-? tekintélye, mert fiatal. Ezért lemen­tés után azonnal lebuktattuk, s hen-f danák, s azt javasolják, hogy a KISZ gerrel lezártuk azt. Következett a? vezetője egy öregebb, komoly peda- 21—22 cm mélységű szántás, utána? gógus legyen, akinek van tekintélye lehetőség szerint gyűrűshengert já-J a fiatalok .körében. Nem tudjuk elfo- rattunk. Minden esetben biztosítjuk ? gadni ezt az indoklást. A KISZ ve- a vetésig a négy—öt heti pihenőt a? zetőjének nem egy idős, hanem egy talajnak. Ennyi idő szükséges a bio-? fiatal embernek kell lenni, aki a fia- lógiai és fizikai taeéredéshez. A ta-jf lók között él, s a saját tapasztalatain lajbaktériumok működése ilyenkor?keresztül látja azo>k problémáit, a legintenzívebb, ez pedig legszük-? Amellett pártoló tagként kérhetik az ségesebb az őszi gabonák számára.? idősebb emberek tanácsait, segítségét ® is 2. Az adott, területegységen bizto- ^ sítjuk az optimális növényszámot, # Áprilisban alakult meg a böhönyei azaz a vetés előtt az ezer szem sú- 1 KISZ-szervezet. 50 fiatal lépett be és Irából és annak csírázási erélyéből ■ választotta meg a vezetőséget. Tit­3. A vetést a legkedvezőbb időben végezzük és fejezzük be. Ez pedig a somogyi tapasztalat szerint rozs­nak október 5-ig, búzának október 20-ig a legalkalmasabb időpont. 4. Biztosítjuk a gabona- foszfor- és nitrogén-műtrágya igényének kielé­gítését. A vetés előtt a szükséghez mérten 120—180 kg szuperfoszfátot és 50—60 kg pétisót dolgozunk be holdanként. Miután az elmúlt két termelési év tanulságaiból meggyőződtem agro­technikai módszereink eredményes­ségéről, bátran merem ajánlani a dolgozó parasztoknak állami gazda­ságaink módszereit. Szeretném a gazdák figyelmét felhívni az idő vól-i tozékonyságára. A leggyorsabb tem­póban vessük el a búzát, hogy a kö­vetkező évben valamennyiünknek több jusson egy-egy falat kenyér­rel. Ilennel Béla, az állami gazdaságok megyei főagronómusa. Az illetékes válaszol Lapunk szeptember 29-i szarná ban megjelent »Villáminterjú egy kisiparossal« című cikkünkben említettük a böhönyei KIOSZ szerve­zet törekvését, amellyel a vidéki falvak ipari tanulóinak kellemetlen utazási viszonyain akar könnyíteni azzal, hogy Böhönyén szeretem számukra szakoktatást biztosítani. Cikkünkre a Munkaügyi Miniszté­rium 503-as számú kaposvári iskolájának igazgatója a következü­ket válaszolta: A lemondás nem segít kárnak Baksa Sándort aki nemrégen lakik a községben, de magatartásával kiérdemelte bizalmu­kat. Megválasztották még Parré Ir­ma tanítónőt, aki kultúrtfelelős lett. Helyet kapott a vezetőségben Ko­rom Erzsébet és Hajdú Magda. Sok mindent kezdeményeztek a KISZ vezetői, de a legtöbb kísérle­tük meghiúsult. Működött ugyan egy tánccsoport, amelyben azonban főleg olyan kiszisták voltak, akik a szö­vetkezetnél dolgoztak, s így a tánc- csoport inkább a szövetkezeté volt, mint a KISZ-é. Ez a tánccsoport részt vett a balatonleilei szövetkezeti kul- túrversenyen, s most Budapestre ké­szülnek, mert szereplésük alapján oda is meghívást kaptak. Részt vettek a nagybajomi és a kaposvári ifjúsági szpartakiádon, de ennél több nem történt. Felvonulunk, de csak másfélliter borért Arról panaszkodnak a KISZ veze­tői, hogy a böhönyei fiatalok nem segítik munkájukat, csak táncolni, szórakozni akarnak, de a munkából már nem veszik ki részüket. Jellem­ző erre a nemrégen tartott szüreti bál is, amelynek minden munkáját a veeetőség néhány tagijának kellett elvégezni. A Szabadságzászló Tsz-ben műkö­jegyezzük, hasonló kéréssel fordul­tak hozzánk a lengyeltóti tanácstól is. Ha mód lesz rá, mi megoldjuk a problémát. Hogy mit értek elsősor­ban »mód« alatt? Azt hogy a tanulólétszám mellett nekünk azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy egy-egy megnyitandó új iskolánál tudunk-e részükre megfelelő szakelméleti képzést biz­tosítani. A mi ipari tanuló iskolánk nem általános jellegű képzést ad­nak, hanem csupán szakképzést. A tanításhoz szaktanárokra, ezek hiá­nyában pedig jófelkészültségű mér­nökökre és technikusokra van szük­ségünk, akik a vidéki iskoláknál, mint óraadók szakelméleti képzést nyújthatnak. Persze, nem mondunk le az általános iskolák tanárainak segítségéről sem. Emellett természe­tesen a képzésnek gazdasági oldala is van. 'Ezt sem hagyhatjuk figyel­men kívül. örömmel tölt el bennünket az, hogy a böhönvei KlOSZ-tagság szí­vén viseli az ipari tanulók sorsát és . azon fáradozik, hogy könnyítsen a J helyzetükön. Mi ezt köszönettel # vesszük, és ha az említett nehézsé­# geket sikerül legyőzni, a jövő év­javasolták, I dik egy KISZ-szervezet 17 taggal. # ben elintézést nyer kérésük. To­»Mint illetékes ebben az ügyben kötelességeimnek érzem, hogy a cikkre válaszoljak: Somogy megyében a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá tarto­zó helyiipari tanulóképzés folyik. Ez Kaposvárott egy központi anya- iiskoliában, :a járási székhelyeken hét vidéki fiókiskolában történik. Nálunk a tanulók évenkénti pontos létszámát a központ csak a tanév befejeztével méri fel az egyes lakó­helyek megoszlása szerint, ősszel tehát már nincs mód arra, hogy va­lahol új iskolát szervezzünk, még ha közben a tanulólétszám emelkedett is. Elismerjük, akadnak olyan ki­eső falvak, ahonnét a járási iskolák megközelítése eléggé nehéz. így a böhönyeiek kérése indokolt­nak látszik, hiszen létszámuk tíz fölé emelkedett, tehát kellő nagysá­gú ahhoz, hogy) a itávoli ‘falvaik ipari tanulói helyszínen —, Böhö­nyén nyerjenek szakoktatást. Meg­A tsz kiszistái a bál előtt megígér-# vábbra is arra kérjük a megye kis- ték, hogy felvonulnak kocsikkal, lo- / iparosait, hogy jó szakmunkásokat vakkal. Közvetlenül a bál előtt te- # neveljenek szocialista hazánk szá- lefonon felhívták Baksa elvtársat és # mára. • azt mondották, csak akkor vonulnak 4 PINTÉR KÁLMÁN fel, ha a fogatosok fejenként másfél# az ipari tanuló iskola igazgatója liter bort kapnak és a bálban nem# ~ ......... ...... i -------—— k ell belépődíjat fizetniük. _ ? Az ilyen kérést, illetve követelést# Traktoros gépésxhépxő vissza kell utasítani nemcsak Böhö-f ^ * f nyén, hanem másutt is. Milyen ki-? tanJOlyUlti szisták azok, akik csak pénzért, vagy? , borért hajlandók KISZ-munkát vé-? O^er 15-en az ország 8 helyen gezni9 ?— Hajdúböszörmény, Heves, Kende­# rés, Kétegyháza, Sárvár, Ádánd, Bia, Névadó Ünnepre készülnek # Jánosholma — hathónapos traktoros 1 # gépész-képző tanfolyam indul. A Zászlót vettek a böhönyei KISZ-# tanfolyamon részt vehetnek mind­fiatalok, s elhatározták, hogy a zász- # azok a 22—45 év közötti gépállomási, ló felavatásakor felveszik Petőfi # állami-, tan- és célgazdasági dolgo- Sándor nevét. Ha viszont a vezető- # zók, akiknek legalább egy éves trak- ség lemond, akkor ebből nem lesz / torvezetői gyakorlatuk van és alap­semmi. Ezért azt javasoljuk: a veze-, fokú tanfolyamot végeztek. A tan­tőség ne mondjon le, hanem hívják > folyam ideje-alatt a legutolsó 12 havi össze a KISZ-fiatakikat, s őszintén ,keresetátlag 50—90 százalékának beszéljék meg velük a szervezet megfelelő keresetténítésben -részesül- problémáit. Kérdezzék meg a fia-ta- nek. A hallgatók traktoros-gépész, lókat, hogy kivel, melyik vezetőségi kombájnvezető és vontatóvezető taggal szemben nincs meg a bizalom, képzést kapnak, megismertednek a s ha ez valamennyiük részéről fenn- mezőgazdaságban használatos összes áll, azt is mondják el, hogy »-kit ja- erő- és munkagépekkel, megszerzik vasolnak azok helyébe. Ez a helyes ‘azok kezeléséhez, karbantartásához, megoldás, mert a lemondás csak azt javításához szükséges ismereteket eredményezné, hogy -még jobban Jelentkezni a gépállomás, illetve szétesne a szervezet, t gazdaság igazgatójánál, vagy főmér­Szalai László ? nőkénél kell. E G Y V E T E R Á A MESÉL... A somogyi balatonparton nem A* sokkal Földvár alatt parányi . fenyőerdő .szakítja meg ,n föve­ny es partvidék egyhangúságát. Az ősztől zizegő fák alatt sátortábor zöldje olvad az erdő színébe. Most fújnak sorakozom, s a táborlakók, ezek a szürke munkaruhát viselő ■harcosok« fiatalosan futnak a helyükre. Akaratlanul is az arcu­kat figyeli az ember. Ha mm (teltek .volna Nélkülö­zésben, szenvedésben áz ifjúkor evei, akkor is ráncossá tette volna vonásaikat egymaga — az idő. Idő? Emberöltőkről van szó, melyet ezek a veteránok — a ma munkís­őreinek legtöbbjei • — örömtelcn, kényszerű robotban töltöttek. S ha még csak az lett volna? Kinek börtönévek vették el ■egészségét, kit évtizedes száműze­tés, kenyértelenség tört meg... és hátnyah vanna/k kikrjsk ‘oly sok éves mellőzöttség savanyította meg becsülésre érdemes idős életét? Milyen különös.. .véletlen lenne csupán? Az első sorokból majd csupa idős arc néz ránk. Mi lát­szik rajtuk? Az, hogyha az utol­só 12 esztendő ki is simította a kegerű vonásokat, — itt volt ok­tóber. .. s nyomában nem járt más mint új elkeseredés, gyász, régi indulatok cs harag a szívekben. Láttam őket, mikor öklüket es­küre emelve fennhangon ismétel­ték a parancsnok szavára: »...Es­küszünk, hogy elpusztul, aki még egyszer kezet emel a munkáshata­lomra, a vörös zászlóra...« Aztán jöttek a kiképzés hétköz­napjai, a napi munka utáni gya­korlatozások ép jött — a tábor. Jöttek fullasztó nyári délutánok és nyirkos őszi reggelek. S a sátor­táborban rendszeresen, kétheten­ként váltották egymást a munkás­őrök. .. fiatalok és veterán harco­sok csoportjai. Az őrök már pufajkát hordanak. A tűz mellett harmonika sír... végtelen hómezőkről szól a dal, az­tán valaki beszélni, mesélni kezd. A Valaki — 60 év rögös útját ta­posta már feji munkában fáradt lábaival. De rég is volt, mikor először fogott fegyvert Gyűri Jó­zsef egykori császári és királyi tengerész, a későbbi vörös hajóraj parancsnok, az utolsó élő Leni n- fiú. A táborban minden este más mesél. De legszívesebben »Győri papát« hallgatják. Múltkor 3 es­tén át mesélte a cattarói tengerész lázadás történetét, mesélt Salgó­tarjánról, mesélt -az emigrációról. Aztán kézről-kézre járt e ;y s-'-.ka- dozottszélű fénykép, melyet már barnára rágott az idő foga — a bőrruhás Győri Jóskát ábrázolta, oldalán hatalmas Steyer-pisztoly- lyal. — Ez akkor készült — mondja - mikor május másodikán Szói nokra mentünk. Ugy mondja ki a »május« szó«. mintha a múlt hét valamelyik napját emlegetné. — ... májusban volt ott ugyan­is egy kis csetepaté. S itt nem érti el senki sem, a román támadásra, s az ellenforra­dalomra céloz, s a szavak oly ele­venek, mintha nem is 38 év em­lékeit idéznék. {' send van... csak a tűz ro- pop, és hallgat mindenki, figyel az egész tábor. Győri József munlcásőr aj Icán pedig megered­nek a szavak, hogy mondatokká, elbeszéléssé formálódva 1919 nagy­szerű napjairól valljanak. Beszél a Ludovikás-felkelés le­veréséről, a Trefort és Mozdony utcai Lenin-fiúkról, a Dunapalota — az egykori »Szovjetház« védel­méről, s a teher 'k által rettegett 1. sz. páncélvonatról. Mindenről eszébe jut egy törté­net. Nincs város, melyhez ne fűz­nék harci emlékek, és természete­sen a Dunáról is eszébe jut egy s más, hiszen valaha matróz volt, kezdetben úgymond: Kriegsmari­ner. — Azt mondod, pentelei vagy? — fordul egy szőkefürtös fiúhoz. .. mélyei szív a Kossuth-ból s már mesél is: »— Nyár volt, perzselő meleg jú­liusi nap. A fehér monitorok — melyek hol itt, hol ott tűntek fel a megáradt Dunán, egy hev.s tűz­harc után — melyet valahol Cse­pel alatt vívtak — úgy vélték, jobb lesz mielőbb áthajózni a szerb vi­zekre. Minden különösebb manőverezés nélkül jutottak Rácalmásig. Itt ér véget a sziget, s mikor a két Duna- ágon jöttek, egyesültek, úgy érezték, most már semmiféle meglepetés nem érheti őket. Jól tudták, a hadsereg valahol Fülek tájékán ve­rekszik, s erejéből amúgy sem tel­ne partvécLelemré, a hajórajunk pedig fenn északon rendezi egy­ségeit. Mondom tehát, magabizto­san hajókáztak. De párezer méter után mégis ju­tott egy kis meglepetés. Hiába voltak a leglcorszerűbb Zeiss lát­csöveik, annak a kopott, szürke­testű műhelyhajónak, mely a »Munka« nevet viselte, s amely már jó pár hete ott vesztegelt a kikötőben — mégsem leshettek a belsejébe. A műhelyhajó matrózai és munkásai, mikar a királyi címeres fehérmonitorok közeledtét látták, a hajófenékre siettek. De nem azért, hogy elbújjanak, hanem azért, mert itt hevert már hónapok óta, szin­te »ócskavas állapotban egy nyolc- hüvelykes fedélzeti ágyú. Szinte percek alatt vontatták fel a kor­mányállás mellé és lázas sietség­gel kezdték szerelni. Azt mondják, még a csavarokat sem volt idő elég alaposan meghúzni, mikor az első lövést leadták. A -monitorok közt zavár támadt. Szétszóródtak, volt amelyik visz- szafordult, mások teljes gőzzel át­vágni igyekeztek... Egyszerűen nem akarták elhinni, t hogy egy ittött-kopott műhelyhajó, egyetlen rozoga, ágyúval útját meri szegni egy egész fregattnak. Cselt szima­toltak és óvatosan vártak. Egyez­ményes zászlójelekkel felszólítot­ták a Munlcá-t, hogy vonja fel ha­dilobogóját. .. vártak... egyelőr ■ még nem viszonozták a tüzet, De amikor az árbocnak használt gör- b% kéményrúdon megjelent egy rójtosszélű vörös vászondarab — pergőtűz alá vették a hajót. Egyszerre lőttek és indultak to­vább. A Munka válaszolt. Lőttek míg az egyetlen láda lőszerből futotta, aztán mannlichereiket támasztot­ták a hajókorlátnak. Két monitor megadta magát, a vezérhaijónak pedig kilőtték a kormányosát, s a hajó partnak fu­tott. I S mikor az este ráhúzta a Duná­ra jótékony ködtakaróját, Mohács alatt a fregatt félárbocra eresztett zászlókkal bújt át az aknazáron. De Psntellén is temettek: 8 hajó- ácsot., szerelőt — 8 vörös tengerészt. cigaretta körmére ég, de még megszívja utoljára. — Néhány hét múlva a 'monito­rok visszatértek és kegyetlen bosz- szút álltak. Tudták, kiket kell ke­resniük. Sajnos, volt áruló a vörös flottánál is. Jól emlékszem az egyikre: Antner Bélának hinták. Politikai biztos volt a dandárunk­nál, s aztán' átállt és nagyon is szót értett velük... .. .Mikor becsukódott mögöttem a börtönajtó, még mindig hallottam a hangját a »Margit körúti■< udvar­ról: — Ez is Lenin-fiú volt — üvöl­tötte valakire — ajánlom a figyel­medbe főhadnagy uram... .. .S azt hiszitek az zféia Antns- rek mind kihaltak tán? Nem tudora mit csinált azóta ez az ember és különösen múlt év októberében? De múltkor összehozott vela a sors. Egy Üllőt úti vaskere .kedés­be tértem és ott állt a pult mö­gött. Múlhattak az évek, évtizedek, az effajta árulók arckép tt n m homályosította el az emlékezet. A kezére pillantottam, semmi két­ség. .. a balkezén hiányzik három ujj, afféle háborús emlék Nit-ból. Látta, hogy vizsgálgatom, gyanút foghatott és elszele.lt valami hátsó kijáraton. Azt kérdezitek, miért mondtam el mindezt ilyen részletesen? Hát csak azért, hogy újra, meg újra tudjátok, — hányán élnek itt kö­zöttünk ilyenek, egy levegőt szí­vunk velük, az utcán tőled kérdi meg hány óra van, villamoson be­leolvas az újságodba, beszélgetésbe kerülsz vele a mozipénztár előtt, s ha zavaros idők jönnek — első­ként ugrik torkodnak. Ezek ellen harcoltunk 19-ben. 44-ben, 56 őszén és fogunk bármi­kor. ha nem lett volna elég a lecké­ből A tűz régen kiégett, már csak a zsarátnok, a pernye száll. A munkásőrök ülnek és hallgat­nak, s az öreg harcos, a veterán Győri József pedig mesél... me­sél. .. fájdalmasan igaz. története­ket mesél. zen a tábori éjszakán nem volt takarodó, s az ébresz­tőt sem kürtszó jelezte, hanem egy elbeszélés vége, s a rőtszínű hajnal valahol a tó horizontján. Bokor László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents