Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-04 / 232. szám

Mit viseljünk és mit ne viseljünk ősszel — télen ?... Z*ék, hordó, orsó, bricsesz ... Ugye, kedves olvasó, álmodban t*em jutna eszedbe, hogy itt az idei divatvonalakról van szó, mégpedig azokról, amelyeket egyenesen Divat­ország fővárosából, Párizsból igye­keznek gyanútlanul nyakunkba, il­letve alakunkra sózni. Állítólag az egyik divattervező fejedelem egy gyenge pillanatában el is szólta magát, mondván, hogy az idei divat megalkotásánál egyetlen cél vezérel­te: az, hogy minden egészen más le­gyen, mint tavaly — vagyis: hogy semmit se tudjunk használni a tava­lyi holmikból. így született meg a zsákvonalú ruha, amelyben bukdácsol a nő, mintha az egyik végén valóban be lenne kötve — a hordóvonal, ami a szoknyarész sikeres eltorzulását eredményezte, formájára nézve de­rékban szűk, lefelé bővül, majd az alján ismét összeszűkül, mintha va­laki marokra fogná ... Ilyesféle az orsóvonal is, a bricsesz pedig — mi neveztük el így — derékban széles és lefelé haladva szűkül mindjobban, épp csakhogy lépni lehessen benne... A nyak eláll. Még a télikabáton is, ami nagyon alkalmas arra, hogy a szél, hó, eső, jég szabadon verdesse bőrünket. Az övvonal mindenütt van, csak a helyén nincs: vagy a csípőig sza­ladt le (ilyent mintha láttunk volna már a huszas évek »sírni ruháin«, s .még tavaly is jót nevettünk rajta, amikor véletlenül kezünkbe került egy régi képeslap), ehhez azután már csak a megrövidült szoknyarész vonal a mell alatt helyezkedik el, miként az empiredámánál, aki az ilyen toiletteben oly kecsesen tudott hátradőlni az aranyozott karosszék­ben. ... Folytassuk? Inkább ne. Sze­rencsére a józanízlésű magyar nő visszahökken az efféle hóbortoktól és átvéve a legújabb divatból azt, ami benne jó és követnivaló, leszűri, átlényegeli a maga ízlésére, arcula­tára. Divatbemutatóink is ennek a fel­ismerésnek a jegyében zajlottak le. A mi tervezőink abból indultak ki, hogy lehetőleg a tavalyi, sőt tavaly- előtti holmikat is viselni tudjuk, né­mi felfrissítéssel, de amit az idén csináltatunk, azt is tudjuk használni még három év múlva is. így például örömmel vesszük tu­domásul, hogy a kedvelt kiskosztüm továbbra is divat. Szeretjük ezt a kedves összeállítást, mert kabát nél­kül is, kabát alatt is »fel vagyunk öltözve« benne. Készítik jersyből is, láttunk rakottszoknyásat, egyenes- vonalú szoknyával készült kiskosz­tümöt, de a lefelé bővülő szoknya hí­vei is megtalálhatják a nekikvaiót. A kabátok nagy kihajtója elegáns, vonaluk általában egyenes, itt-ott nálunk is megpróbálkoznak a lefelé szűkülő szabással, de akit el is ra­gad az áradat, jól gondolja meg, mert csakis magas, vékony nőnek való. A buggyosan, a szoknyarészre eső de­rékkal készült kiskosztümöket is el­sősorban nekik ajánljuk. Divatos továbbra is a kulikosztüm, csak a kabátok hosszabbodtak meg hiányzik. De van úgy, hogy az öv- annyira, hogy visszatért a hétnyol­Neveljük gyermekeinket igazmondásra vast adjunk neki — nem mondjuk meg betegsége súlyosságát. Azt kel! lát­nunk, hogy napjainkban a gyermek sok hazugsággal van körülvéve. Fi­gyeljük csak meg, mennyi valótlant mond neki az édesanyja, hogy meg­igya a reggeli kávéját, tejet, vagy megegye a nem fogára való ebédet. Addig nem is nagy a baj, amíg a gyermek ezeket a valótlanságokat kri­tika nélkül* elfogadja. Mikor azonban a gyermek már tudatossá lesz, rájön arra, hogy az. amit neki mondtak, nem felel meg a valóságnak, hogy ki­használták gyengeségét, * becsapták, csalódik szüleiben, akiket eddig a vi­lág legjobb, legtökéletesebb emberei­nek tartott. Mennyire veszedelmes az a hazug­ság, amelyet akkor találnak ki a szü­lök, ha valamilyen okból nem enge­dik a gyermeket iskolába. Mondd azt üzenik a tanítónak —, hogy beteg voltál. Mit gondol az a gyermek ilyen- ko!ü; *zí* ho9y hazudik a szülő, ha­zudhat o is. így vetik el sokszor ép­pen a szülök gyermekeik lelkében enneK a csúf bűnnek a magvát. Hogy melyik családban terjed el Jobban a nazudás, arra röviden úgy válaszolha­tunk, hogy A gyermeknevelés egyes kérdéseit csak az iskola és a szülők közös mun­kája oldhatja meg. A nevelési kérdé­sek közé tartozik az igazmondásra való nevelés is. Hogyan is állunk ezen a téren? Mi kérdeztünk valamit — a gyermek fele!. Gondolunk-e arra, hogy igazat mond-e? Ha csak egy nap megfigyelnénk a körülöttünk élő gyermekek' életét, meglátnánk, mennyi hazugsággal ta­lálkozunk lépten-nvomon. A hazugság olyan társadalmi jelen­ség, amellyel szemben soha nem le­hetünk biztonságban. Olyan óvatosan, finom mesterkedéssel, olyan bújva csúszik áldozatához, hogy sokszor észre sem vehető. Az emberi hiúság­nak tetsző, ezerféle külsőt vesz ma­gára. Alattomos és annál veszedelme­sebb ellenség a hazugság. Megmér- qezi a beszédet, szétrágja a bizalmat, szétrombolja a társas eletet és ezzel az élet gyökerét támadja meg. Mi a hazugság Sokféle meghatározása van. A lé­nyege az, hogy valaki akarva, nem akarva, nem mond igazat. A hazug­ságra való hajlam az emberi természet, a környezet hatására fejlődik ki. Nem minden hazugság, amit általában an­nak nevezünk. A gyermek nem úgy mond el valamit, ahogy az megtör­tént. Sokszor nem találja meg a gyer­mek azt a szót, azt a kifejezést, amély lelki tartalmának megfelel cs emiatt hányszor félreérti a gyermeket még a saját édesanyja is. Még a felnőtt •szemtanúk is hányszor különböző és mennyire mást mondanak egy és ugyanazon dologról., amit láttak. Pél­dául egy szerencsétlenségről. Nem biz­tos, hogy hazudik a gyerek, ha azt mondja, hogy négyesre felelt, hoiott hármast kapott. A gyermek más szem­pontból bírálja el a feleletét, mint a nevelője. Sőt a sajátját kicsit jobbnak igyekszik minősíteni. És hány öreg van, aki visszaemlékezve gyermekko­rára, azt rózsásnak tartja. Ez sem hazugság, mert — de nem is valóság — csupán a képzelet már kiejtette a múlt képéből a rosszat, kellemetlen vonásokat. A hazugság szempontjából általában háromfelé típust különböiz- tetün.k meg: szociális, asszociális és antiszociális érzésű — mindig mások­nak aka^ kedvezni, örömet szerezni. Sokszor saját érdekót is feláldozza, hogy másoknak megnyugvást biztosít­son és olykor egy-egv könnyet letö­rölhessen valahol. — A második — az asszociális típus — önmagát tartja a világ közepének. Csak a maga szem­pontjait nézi és nem törődik mások­kal. Ä gyermek is ilyen hazugságo­kat követ el, amikor saját érdekében eltitkolja, hogy valamilyen mulasztáj- sért felelősségre vonták, esetleg meg­büntették az iskolában. Legveszedelmesebb típus a harma­dik — az antiszociális típus. Ennek az a célja, hogy másokat tudatosan meg­károsítson. ide tartozik a rágalmazás, hamis tanúvallomás is. Ha a gyermek valami bűnt követ el, szívesen folya­modik ehhez a hazugsághoz, igyekszik másokat gyanúsítani, hogy elterelje magáról a figyelmet. Nézzük meg most a hazugságot erkölcsi szempontból. A tudatos ás rosszindulatú hazug­ság nagyon elítélendő, mert vele má­sokat akarunk megtéveszteni, hogy ez­zel magunknak hasznot, ártatlanságot biztosíthassunk. Nem mondható pél­dául hazugságnak, ha egy betegnek — hogy önbizalmat, erőt és megnyug­minél tökéletesebb „egy család élete, annál kevésbe tud gyökeret verni a ha­zugság. Más szóval: a hazugság mér­teke mindig megmutatja, hogy otthon a családban milyen élet van: boldog megerto-e, vagy széthúzó, civakodó. ’ Hogyan küzdjünk a hazugság ellen? , ‘Í‘ ál^,áros szafcályt felállítani nem ífj1®1; Mindenesetre jó emberismerő­nek kell lenni mind a szülőnek, mind ?„irss.l0nekí mindig a legmeg­feüelobb eszközt alkalmazza a gyer­mhírilS!- A .bUn’ 3 téved6s bevallását minőén esetoen enyhítő körülménynek kell venni, mert ha nem, akkor szándé- kosan kergetjük bele a gyermeket a mir^,áKariall>a' - Az igazmondás mai magacanveve érték, amit lutal­Htékra k?’1- Engedjünk a gyermeknek játékra időt. Erezze azt, hogy a kű~ telesseg elvégzése után jutalom jár. Éreztessük vele, hogy hazugsággal nem oe igazmondással mindig elérhe­ti célját. Ne tiltsuk a gyereket olyan­tol, ami neki örömet okoz, akkor ha annak megakadályozására semmi in­dokunk nincs. Parancsainkat, utasítá­sainkat adjuk határozott és félre ném érthető módon. Viszont mindig csak annyit kivanjur' tőle, amit megtehet, szoktassuk rá .. gyereket, hogy min­dig bátran számoljon be az iskolában történtekről. Ez legyen előttünk, amikor gyere- keinket rá akarjuk szoktatni a becsü­letes, igaz életre. Ha ezt megadtuk nekik, akkor «’gyobb kincset hagy­tunk r.,.:k. rí.,,. ,:a bármit örököltek volna tőlünk, m *t meí/a ándékoztuk őket egy igaz, . jgodt, becsületes e lettel. — A balatoni hajók a felszabadu­lás óta az idén bonyolították le a leg­nagyobb forgalmat. A nyári idény­ben és a Balatoni Hetek idején több mint egymillió utast szállítottak és csaknem 14 millió kilométer utat tet­tek meg. oados kabátos kosztüm, ami szép és elegáns, csak ikissé költséges, hiszen a hosszabb kabáthoz több anyag szükséges. Láttunk olyan háromré­szes őszi együttest, amelynél a rö­vidke kuli fölé még egy hétnyolcados kabát járult, de szép volt az is, amelynél a hétnyolcados — vagyis térden alul érő — kabát alatt a szok­nya anyagából készült mellényt lát­tunk. A harangos szoknya hívei se kese­redjenek el: a lefelé bővülő vonal is engedélyezve van, csak olykor hat részbe szabott forma adja a harang- szabást. Egyébként minden ellenkező állítással szemben nem előnyös, kö- vérít... Változatos a blúzdávat, a szoknya­blúz továbbra is kedvelt, hiszen »ahány blúz, annyi öltözék«... A kerek bubigallért sok blúzon ott lát­juk, de csinosak a nyaknéliküli blú­zok is, főként estére, egy-egy szép tűvel, muszlinkendővel, esetleg egy- egy gombzáródással. Még mondjuk el, hogy a háromne­gyedes ujj egyeduralma megtörheted len, a nők nem egyhamar mondanak le erről az igen bevált formáról: ké­nyelmes és kellemes, a szép kart szebbé teszi, a szépséghibákat jóté­konyan eltakarja. Mit szűrjünk le, mint végső tanul­ságot? Mi, magyar nők azt viseljük, ami ízléses, finom, ami jól illik az egyéniségünkhöz, és a legújabb di­vatból is csak azt vesszük át, ami ezeknek a »szempontoknak« megfe­lel. EGY PÜSPÖKÍTOLLAT RAGAD Az ellenforradalom napjaiban géppisztolyos banditák halálra ke­resték Dezséry Lászlót, az evangé­likus egyház püspökét. Azóta a püs­pök visszatért otthonába, de lelki­pásztori működését ez idő szerint nem folytatja. — Püspöki státuszban ugyan, püspöki »rangom« megőrzése mel­lett új hivatásterületen dolgozom — mondja. — Az októberben leját­szódott események meggyőztek ar­ról, hogy akkor cselekszem helye- sen, ha egyházkerületem korlátái közül kilépve, munkámmal az egész népet szolgálom. Így többet tehetek az emberiség haladó esz­méinek terjesztéséért. Ott hagytam tehát egy időre a püspöki széket ‘és vele együtt a templomi szószékei,\ hogy tollal kezemben, minél ered-í ményesebb írói és újságírói tévé-j kenységet fejtsek ki. »Családi élet« című rovatunkról) beszélgetve — kijelenti: — Nem emlékszem, hogy a fel-j szabadulás utáni korszakban saj­tónkban ilyen rovat-címmel talál­koztam volna. Ha az a cél, hogy ’} ennek a rovatnak a keretében át­alakulásban lévő életünk problé­máit a felszínre hozzák, megvitas­sák és megoldják; nagy szolgálatot tehetnek vele a hazának. Én szíve­sen segítek. A kedvező eredmény egyik legfontosabb feltétele azon­ban az, hogy akadnak még olya­nok, akik »illik — nem illik«-et vi­tává, »ennek még nincsen itt az ideje« jelszóval továbbra is arra törekednek, hogy az országot a ma- radiság hínárjába fullasszák. Azt tanácsolom, hogy beszéljenek őszintén és cselekedjenek bátran. Amikor ezt mondom, egy kiváló emberi példakép lebeg a szemem előtt: Kádár Jánosé. Velem együtt emlékezhet ma mindenki arra, ho­gyan fogadták őt akkor, amikor a kormány kerekét a -kezébe ra­gadta. A könyvéről van szó. — A címe: »Gyerekeink érdeké­ben«. Ha jól meggondoljuk, ez is »kényes« téma. Elképzelhetetlen er­ről a témáról másképpen beszélni, mint őszintén. Egyébként az én vé­leményem az, hogy minden témáról * őszintén kell beszélni és lehet is. j Fogalmazás kérdése az egész. Ma- j gától értetődik, hogy őszinte köny- ] vet írtam. A téma beletartozik a »Családi élet« rovatba. Most mit ír? Újra könyvet. Erkölcstant és il­lemtant az ifjúság számára. Ugy- hiszem, hasznos írsz... Hasznos és főként időszerű. Dezséry László könyve nemcsak őszinte, hanem okos is. Jó lenne, ha mindenki elolvasná és hozzászólna. Amit az ifjúság mai magata fisá­nak okairól, az aktába i könyv ége­tésről, a szülők és pedagógusi •'. fe­lelősségéről, a hazafiságról, a szo­cializmusról, a vallásról, a csa’ádi életről, a nemi életről és a nevelés­ről mond, azt mind el kell olvasni. Hasznos tudnivalók Kristályüveget enyhe szappanos vízben mossuk, puha hajkefével, vagy gumiikefével. Kevés spirituszos vízben kell tisztítani, vászonronggyal letörölni. Kristályüvegeket sohasem szabad szódás vízben mosni, inkább kis konyhasóval végigdörzsöljük mosás után, attól fényes lesz. Csem­pét legjobb szalmiákos vízzel mosni, aztán szárazra törölni. Kefék tisztítása. Fogkefét minden használat után jól ki kell mosni és felállítva szárítani. Haj-, bútor- és ruhakefét időnként a következő mó­don kell tisztítani: Először sűrűfogú vasfésűvel kifésüljük, ezután kézzel veregetjük papír felett, majd ben­zinben áztatjuk. Ha a kefe megpu­hul, mártsuk tömény timsóoldatba, ettől újból megkeményedik. Cipő­keféket meleg szódás vízben kell ki­mosni. Finomabb cipőkefét ugyan­úgy tisztítunk, mint ruhakefét. OYYYYYYYTY' VYVyY7VYYYVYYY7TY‘?7YVYYVV7 ffTTTTTTTTTTfTTTTfVTTfTTfTTTTTTtfyTTTí YYYYVYIl. 7YT7YY7VYYYTY7YTY77YTTYYYY Növeljük a csecsemők ellenállását az influenzával szemben Téli hónapokban a fertőző beteg­ségek közül csecsemőinket és kis­gyermekeinket az influenza, illetve annak súlyos szövődményei: tüdő- gyulladás, mellhártyagyulladás, gyo­mor-, béihurut, vérkeringési zava­rok, középfülgyulladás, agyvelőgyul- iadás veszélyezteti. Minél fiatalabbá csecsemő, vagy kisgyermek, a beteg­ség annál súlyosabb lefolyású. Befo­lyásolja a betegséget az, hogy milyen fokú a csecsemő, illetve kisgyermek szervezetének védekező képessége. Az influenza cseppfertőzés útján terjed emberről emberre. A legin­kább személyes ragályterjesztők a járó, enyhébb betegek, akiknek szá­ma a téli időben igen nagy. Mivel az influenza megelőzésére ajánlott gyógyszerek teljesen bizonytalan ha­tásúak, a fertőzés elkerülésének egye­düli módja volt a beteg egyén tel­jes elkülönítése. A betegek elkülö­nítése azonban gyakorlatilag nehe­zen keresztülvihető, hiszen az eny­hébb, de azért fertőző -betegek nagy része orvoshoz sem fordul, sőt foly­tatja foglalkozását, és veszélyesebb a közre, mint az a súlyos beteg, aki ágyban marad. Arra kell tehát töre­kedni, hogy a csecsemőik és kisgyer­mekek ellenállását, védekezőképessé­gét segítsük elő, hagynia már meg­fertőztek, a fertőzést könnyen le tud­ják küzdeni. A legfontosabb, hogy az anyák téli időszakban is feltétle­nül szoptassanak — tudniillik az anyatej útján kapják meg a csecse­mők a szükséges védőanyagot. Ha kevés az anya tej, azt ésszerű és csakis a gyermekorvos által előírt táplálékkal kell pótolnunk. Feltétle­nül kapják meg a csecsemők a téli időszakban a kéthónaponként szük­séges D-vitamin oltást. Kisgyermekeknél a megfelelő táp­lálással és táplálék nyújtásával tud­juk a védekező képesseget lokozni. A helyesen összeállított gyermeki étel tartalmazzon naponta átlag fél liter tejet, mint jó állati fehérje- és mész- forrást, hetenként négyszer adjunk burgonyát, mint legjobb -minőségű növényi fehérje, D- és C-vitamin- íorrást, hetenként háromszor leveles főzeléket, mint jó mészforrást, leg­alább háromszor színes főzeléket, mint jó A-vitaminforrást, minél gyakrabban nyersen fogyasztható kerti véleményt és gyümölcsöt, mint jó C-vitamin- és vasforrást. Kiegé­szítjük ezt -tojás, máj, soványihús adásával. Kisgyermekeknél is fontos a D-vi­tamin nyújtása csukamájolaj, D-vi- tamindrazs-é formájában. C-vatamint külön tablettában is adagolhatunk a csecsemőknek és kisgyermekeknek. A rendszeres levegőztetés szántén növeli a védekezökepességet. Ha a kisgyermek, vagy csecsemő megbe­tegedett, megkapta az influenzát, na­gyon fontos az orvosi utasítások be­tartása. Ez igen nagy jelentőségű mind a betegség lefolyása, mind pe­dig a szövődmények lefolyása szem­pontjából. Miért vannak tarka ludak? Valamikor réges-régen, mikor még a kő is lágy volt, csupa fehér lúd élt a világon, tarka nem volt egyetlen egy sem. A tarka ludak a rabló Kutuj gonosztette után jelentek meg, mindjárt megtudjuk, hogyan. Kutuj gyermekeidet ra­bolt és eladta őket. Egyszer egy gyönyörű szép kislányt rabolt el, Halimát. A gonosz rabló haza­vitte a kislányt, bezárta egy ketrecbe, 6 maga pedig újra elment ha­zulról. Mielőtt elment, telerakta a ketrecet nagy fehér varázskövek­kel. Ezek a kövek go­nosz szeműkkel szünte­lenül figyelték a fog­lyul ejtett kislányt. Mozdulatlanok voltak, de amint Halima egy lépést tett a ketrec aj­taja felé, útjába höm­pölyögtek. és tapodtat sem engedték tovább. Kutuj néha hetekig, sőt hónapokig volt tá­vol. Míg odajárt, a kö­vekre bízta szerencsét­len rabjait. Azok csak a földre szórt magvakkal táplálkoztak, meg vízzel, azzal is csak akkor, amikor a gonosz kövek megengedték. Halima már hetek óta sínylődött szomorú bör­tönében. Sírt szegényke, sóhajtozott, de ez nem sokat segített rajta. Fo­gyott és sápadt egyre. Szép piros orcája elhal­ványodott. Gondolkozott, hogyan szökhetne meg Kutuj fogságából, de nem tudott kitalálni semmit. Vastagok a fa­lak, még vasabroncs is van rajtuk. Csak az aj­tó mellett volt egy kes­keny rés, amelyen kis fény szűrődött be, de ez olyan kicsi volt, hogy legfeljebb egy libuslta fért volna ki rajta. — Istenem, istenem, miért nem vagyok kis­liba! — sóhajtott sze­gény kis Halima keser­vesen. — Akkor kifér­nék ezen a résen és megmenekülhetnék! Alig mondta ki ezeket a szavakat, csoda tör­tént. Teste mind kisebb, még kisebb lett, addig fogyott, addig törpült, míg akkora nem lett mint egy tojásból épp mos kibújt kisliba. Ak­kor gyorsan pihés tol- lacskái nőttek, piros kis lába, szárnyacskája, pi­ros csőre. Halima öröm­mel verdesett még gyenge szárnyaival, az­tán gyorsan kisurrant az ajtó melletti résen. A gonosz kövek lát­ták a libuskát, de se­hogy sem értették, hogy került a ketrecbe. Az pedig futott, futott és mind messzebbre futott a rabló házától. Már jó messze járt, amikor a kövek észbe­kaptak, hogy a libuska bizony Halima volt. Nosza, hamar átváltoz­tak ők is ludakká és Halima üldözésére in- világon. dúltak. Halima fu közben egy pataki ért. A patak men idegen ludak legelt Beállt közéjük. A lil csipdesni kezdték az jövevényt. Akkor liszott a patakba és bújt a sás közé. A vek hasztalan keres a menekülő Halirr Hazamentek és fé várták Kutuj bünte sét, amiért nem vigy tak eléggé a fogolyrc Halima megmerlek de soha többé nem z hozhatott át kislánn örök életében libu: maradt. Tolla pe, nem fehér lett, han tarka. Azokon a hel ken, ahol az idegen iák meg csipkedték, s; fehér tollai fékéti változtak. Mikor pe, lud-mama lett, kit nyei is mind tarkán j tek a világra. Az vannak tarka ludak

Next

/
Thumbnails
Contents