Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-04 / 232. szám
Péntek, 1957. október 4. SOMOGYI NtP&AP i 3 Bonyodalmak a tartalékföldek körül azért nem bocsátották rendelkezésére a tőle törvénytelenül elvett — őt illető — egy hold földet,' mert a »-faluban nincs tartalékföld-«. Megállapították, hogy van. A fekete földhasználat burkolt formái Rengeteg panasz étkezik szerkesztőségiünkhöz, s munka tjársaink a falvakban is tapasztalatokat szereznek ■ a »fekete« földhasználat burkolt tormáiról). Ennek több változata is van. Egyik, hogy a községi vezetők, ismerve az elhagyott és gazdátlan parcellákat, ezekről különböző nevekre haszon- bérleti szerződést kötnek, persze, a »kinevezett« ,szeigé'ny Haszonbérlő tudta nélkül, vagy az ő tudtával, s ezt elleplezik a kiküldöttek előtt. Másik változat szerint a tanács vezetői megegyeznek a parasztokkal — ez különösen ott válik be jól, ahol nagy a kelete a földnek , s a haszonbérleti szerződést mutyi- ban »magánhasználatra« megkötik ugyan, de a termésen feleznek. A paraszt még így is jól jár, mért a fele termés tisztán az övé, sem közteher, sem felelősség nincs a föld után, s természetesen élvezi a tanácsvezetők kegj^eit. A harmadik változat: á/Bami pénzen felszántják a tartal\é!kföldét, egyikmásik spekuláns vezető elvetteti, A szép könyvek kiadója, a Magyar Helikon, az év utolsó hónapjaiban is több érdekes, igényes kiállítású művel öregbíti a magyar könyvkiadás hírnevét. Az idei Arany János jubileumra képeskönyvet adnak ki Arany Jánosról. Arany János fordításában, félvászon és félbőr kötésben adják ki Aristophanes három színművét: A nőuralmat, a Lysis- tratát és a Nők ünnepét. Ugyancsak félvászon és félbőr kötésben adják közre Balzac: Pajzán históriák című történeteit. Solohov két novelláját: Emberek sorsa címmel jelentetik meg, félvászon és selyemkötésben. Jean Effel illusztrációival adják ki La Fontaine 58 állatmeséjét. Eros és Ámor címmel görög és latin költők szerelmi verseit adják ki. A munkásmozgalom nagy tanítóletakaríttatja, mondván: a községi apaállatoknak kell a takarmány, s közben a termés egy része, vagy egésze a vezető padlására vándorol. Eztl szaknyelven »költségen kívüli gazdálkodásnak« is hívják a tanácsoknál. Tanácselnök — vagy földbérlő gazda? Ilyen esetről győződtek meg a dolgozók lejelentései alapján a Kaposvári Járási Tanács Jutába küldött ellenőrei. A vizsgálat megállapította, hogy a tanácselnök ne vén adták kishaszonbérletbe a földeket, de a termés a községé lett. (!?) Vajmi kevés mód van a valóságról utólagosan meggyőződni. No persze, fényt derített a bizottság többek között arra is, hogy Kiskövi János tanácselnök és Szu- limán József tanácstitkár fejenként négy hold tartailókföldet használnak évek óta, igaz az után haszon- bérletet és adót fizetnek. De vajon nyugodtak-e . iaz ilyen vezetők, hiszed akár a tanácselnöki, akár a tanácstitkárt beosztás egész embert kíván. Különben is szolgálatukért az állam tisztességesen megfizeti őket. Miért folyamodnak még ilyen eszközökhöz? Miért nem azoknak adják a földeket, akiknek idejük is, módjuk is, szükségük is van azok megműveléséire, EgyébRÖVID BELFÖLDI hírek jának, Leninnek Geothére és Shawra vonatkozó megállapításait is közreadják: Lenin a világirodalom nagyjairól címmel. Megjelenik Mátyás király tudós ítélőmesterének, Turóczi Jánosnak magyar krónikája (Monumenta Hungarica), amely 1488-ban jelent meg először. :észült‘ A közelgő téli idényre felkészüli az acélárugyár. A gyártási tervek szerint havonta négyezer pár korcsolyát gyártanak különböző nagyságban. Ezenkívül megfelelő meny- nyiségű és kitűnő minőségű síkötés is készül a téli sportidényre. ként nem árt idéznünk az 1/1953. számú földművelésügyi miniszteri rendeletből, amelynek következő részeit az Elnöki Tanács 10-es tvr. is érvényben hagyta. Az említett rendelet 9. paragrafusának 1. pontja a következőket mondja: »■A földdel nem rendelkező dolgozók (ideszámíthatok a tanácsv’eze- tők is — Szerk.) veteményeskert céljára ' a tartalék ingatlanokból családonként legfeljebb 1 kát. hold földet vehetnek öt évre haszonbérbe«. A 12. paragrafus 2. pontja pedig világosan rögzíti: »A tartalékföldről haszonbérelt területet a haszonbérlő saját kezelésében köteles megművelni, azt tovább haszonbérbe nem adhatja.« Ez válaszunk is egyben Horváth József kötcsei tanácstitkárnak, akiről szeptember 8-i számunkban éppen ezt kifogásultuk. Lehet, hogy ők beosztásuknál fogva jogot vindikálnak az általuk bérelt föld felesbérletben való hasznosítására, mi továbbra is azt mondjuk, egyrészt törvénytelen, másrészt erkölcstelen ez a mód, mert olyan haszonhoz jutnak, amiért kisujjukat sem mozdították. Ez pedig enyhén szólva ellent mond mindenféle szocialista elvnek. Hiába írja Horváth elvtársnő a cikkre küldött válaszlevélben, hogy az ő szülei »ősrégi proletárok...« »és pontosan ezért fájt« a Néplap cikke, A dohányosok egyik kis tábora, a szivart kedvelők, az utóbbi hetekben sokait panaszkodtak: gyakran nincs a trafikokban szivar, a Dohányipari Igazgatóságon ezzel kapcsolatban a következőket mondották: erre az évnegyedre 15,9 millió szivar készítését határoztuk el. Ez a mennyiség azonban, s ezt a panaszok is bizonyítják — kevés. Ezért az utolsó negyedévben kétmillió szivarral többet készítünk. A termelés növelésének semmi akadálya nincs, ugyanis elegendő dohánykészlettel rendelkezünk. A nemrégen forgalomba került Eger elnevezésű szivart hamarosan további újdonság követi, a Jáva. Ezt a kiváló szívnivalót az év végén kezdik árusítani. mert a származás még nem mentett fel senkit és nem mentesíthet a törvényesség betartása alól. A kommunistáknak csak a kötelességük lehet nagyobb a többi állampolgárokénál, a jog sem ■ több, sem kevesebb. Ugyancsak ezzel kapcsolatos turpisságról számolt be a Tabi Járási Tanács törökikoppányi kiküldöttének és a vb elnökének szerkesztőségünkbe küldött levele. Hogy Si- mor Péter községi tanácstitkárnak mennyi tartalókföldje van, azt Vincze István tsz-elnök szavait idézve: »megállapítani nem lehet«. Annyit azonban kiderítettek, hogy a Garai dűlőben egy holdnyi, másnak a tulajdonát képező szántót éppen a maga javára »kényszerhasznosított« a tanács nevében, s a községi adóügyi megbízott szerint Simor két és fél hold tartalékföldet használ. Ennyit a példákból. Következmények, tanulságok A hivatalos jelentések 55 ezer hold somelgyi állami tartalékföldről szóltak eddig. Bár ez a szám a napokban befejeződött földrendezéssel nemileg csökkent, á jog szerint a gazdálkodók sokhelyütt visszakapták elhagyott, lemondott földjüket, ám a tárta lékföldok körüli probléma nem ért véget. Sőt, nem egy helyütt az októ- bervógi ellenforradalmi események következtében a feloszlott termelő- szövetkezetek használta tartalékföldek is gazdátlanok maradtak s illetéktelen kezekbe kerültek. Az ősz óta még inkább gyűrűzik a tartalékföldek használata körüli bonyodalom. A közerkölcsöt, fegyelmet züllesztő, a társadalom dolgai iránti közönyt tápláló zavaros ese- menvek folyamányakánt a tartalékföld 'talaja lett a korrupciónak, a tisztesséqtelen haszonszerzésnek. Sajnos, Igen sok faluban burjánzik a fekete-földhasználat. Nem melegszik a somi tanácstitkár, rájöttek a turpisságra Végtelenül fájlalni való, hogy akiadnak iközsé)gi tanácsvezetők, akik nemcsak hogy tudnak hasonló cselekményekről, és csukott szemmel adnak bátorítást az ilyenhez, sőt sok esetben maguk is részesei az efajta, fekete gazdálkodásnak. Szilvánéról, a somi tanácstitkárról nem lehetne azt mondani, hogy nem járatos a törvényekben, s hogy nincs biztosítva szerény megélhetése. Mégis 8 (nyolc) hold tartaléktőidet vett használatba idegen járásban, a szomszédos Ádánd község határában. (Vajon az ádán- di szegényparasztoknak jutott-e kenyértemő föld? Törődött-e ezzel a falu tanácselnöke?) Az gondolni- való, hogy szerződésit neim kötőt-t tek, csak amikor kidurrant a baj és tettét eltitkolta a falu előtt a titkár. Csakhogy nincs olyan hamisság, amire egyszer fény ne derülne, kitudódott Szilváné fekete földügyiéte is. Nemde most az egyszer balul ütött a közmondás, mely szerint »az melegszik, aki a tűzhöz közel áll«. A »feketeföldes« tanácstitkárnőre i adócsalás címén a járási pénzügyi > osztály ötezer forintos bírságot i szabott ki. RemtTjhetőleg Szilváné' nem kívánkozik még egyszer ilyen vállalkozásba kezdeni, s bizonyára1 nem marad sokáig a községi ta-1 nács titkári megbízatásban sem. A somiak nem bízhatják egy percre1 sem ilyen emberre a törvények őr-1 zését. Éppen ennek kapcsán vizs-1 gálják egy asszony jogos panaszát' a megyei földrendezők. Somon Juhász Lajosnénak például évek óta <^Q§oK@csaK§egoí-<^Q§a<^cscsK§QSa<§QSöp«cga<«Q§aK®OÉk5r<§<^ fekete gazdáltalajok Említettük, mivel jár a földhasználat. 1. Megkárosodik a népgazdaság (adócsalás stb). Somogybán tavaly több mint tízezer holdnak veszett nyoma. 2. Az oktalan, szívtelen kodás folytán leromlik a termőereje. 3. Felbecsülhetetlen a pártot és a kormányt ennek következtében ért erkölcsi, politikai károsodás. Gazdaságilag nem segítjük a földre vágyó szegényparasztokat, megtörik az államhatalom tekintélye a faluban, kikezdik a vezetőket, s a rossz példák alapján a becsületes vezetőkben sem bíznak később. A faluban meglévő szabálytalanságok, hibák, bűnök ellen sem mernek az ilyen vezetők fellépni, mert nincs erkölcsi alapjuk a közéleti tisztaság, a törvényesség védelmé- i ben szót emelni. Azt mondják nekik az emberek: »Te beszélsz, hiszen neked is vaj van a fejeden.« Még sajnálatosabb, hogy gyakran járási vezetők is tartanak használatukban földeket egyes községekben, s ez igen rossz vért szül, akadályozza a a spekuláció elleni küzdelmet. Pedig addig nem nyughat egyetlen vezető, egyetlen tisztességes, rendszerünket szerető embar sem, amíg rendet nem teszünk a fekete földhasználat terén is. Varga József Esteledett. Az ég kormos volt, a- föld hamuszürke, az út- cák tele vad', sustorgó, siketítő ropogással. A német lőszerraktár égett. Rostán a kukorica: egyik töltény a másikat pattogtatta. Anyám a fáskamra előtt ült, s mint máskor, mint mindig, ha üszkét vesztette már az alkony, moslékot kevert a malacainak. Március vége volt, szokatlan enyheség. A muskátlik még fönn a verandán, de a kiskertben, udvarhosszat már forrt, pezsgett, csokrot "csoKor után buggyantott elő a vérmes, esupaláng égőszerelem. S lökte, siettette a lombját, halványzöld, szironyos kis pillangókkal volt lepve az orgonabokor is. Sziget voltunk — a békesség parányi, tavaszodó szigete j— a háború forgatagában. S akkor csattant a kapu, kilincse a falnak vágódott, s bejött, vagy inkább betámolygott az udvarunkra egy ruszki kapitány, öregedő, alacsony kis ember volt. Ónos, halálos fáradság nyűgözte. Az arca füstös, a szája portól és széltől cserepes. Csizmája roggyant, harmonikás. S ahogy megállt, ahogy a köpenyét megrázta, a köpeny aljáiból egy aknaszilánk fordult ki a földre. — Ö, te szegény! — esett meg rajta anyám szíve. — Hogy te micsoda fáradt lehetsz... Hozz már egy széket, fiam, ültessük le az istenadtát. Az istápoló, együttérző fogadtatásra a kapitány kihúzta magát, mosolyogni próbált és azt mondta: f- Mamka, sein, Iván kapitány. — Anyámra, rám és saját magára mutatott, majd arcát összetett kezére fektette: — Szpáty ... — Nem szók kell neki t- mondtam —, ágy! Anyám intett, “hogy igen, ő is érti, mit muta• tott a vendég, csakhát... — A dívány — biztattam a díványon van hely. Oda ágyazzon, édesanyám. — Jól van fiam, y— jött a csendes, belenyugvó magyarázat. — Én is tudom, hogy mi a tisztesség. Aztán ha messziről jött is, ezt a kapitányt is csak anya szülte azért. Úgy ám, de —tiszt. Tisztnek meg másabb, fényesebb szállás köll. De mit osztozunk itt? Gyere, te kapitány, gyere a Jézus, nevében, te jelentsd ki, jó lesz-e a divány? Persze, hogy jó lett! Mért ne lett volna jó? Szovjet tiszt, s a háború előtt valamelyik kubányi kolhoz szerény, akkurátus kis könyvelője volt Iván kapitány. S bár törődött volt s pillái le-lecsúkód- tak, hisz minden erejét kivette a roham, amely a Rábán, a nácik utolsó reménységén az átkelést kierőszakolta, mihelyt meglátta, hogy anyám tiszta cihát húz, rögtön vizet és szappant kért, s mosni, sikálni kezdte magáról a háború szennyét. Anyám hosszan, elgondolkodva nézte. Aztán sarkon pördült, frissen, fiatalosan. Be a szobába, szét a szekrény aj tót, s egy váltás fehérneművel jött vissza. A kapitány csak bámult. No igen, mert anyám •Részlet a sízerző »Bagós kaszinó« című. hamarosan megjelenő könyvéből. Urban Ernő: MEDICINA* mutatta neki, hogy menjen, öltözzön csak bele a fehérneműbe. Nem baj, hogy nagy egy kicsit, enyém, a fiáé, ez a fiú meg hosszúra nőtt a lelkem. Aztán itt ez a dézsa, forró víz van benne, gyerünk, ne szégyeld magad, le azzal a csizmával, áztasd ki a lábadból a fájást, érezd' magad otthon, Iván kapitány ... Ö, a holmidra ne legyen gondod. Kimosom, kivasalom, olyan lesz holnapra, mint a patyolat, vőfénynek is elmehetsz benne. A tea is mindjárt forr. Igaz, csak magyar tea, hársfa-tea, de azért jó lesz, tudom, hogy szeretitek a csáját. A tűz vidáman, kurrogva égett. Lágy, családias per,metet hintett szét a szükségből meggyújtott petróleum-lámpa. Kész lett a tea is, s a fölfrissült, pirosra hevült kapitány, mint, aki tenger hányattatás után szerettei közt ül végre, megkavarta a teát, ráfújt és előre élvezve az ízét — belekóstolt. A szégyenlős meghökkent fintort, ami a kóstolást követte, sose felejtem el. — No, nem ízlik? — szontyolodott el anyám. — Pedig jó, ládd-e: én is azt iszom... Ej, ej, te kapitány, mit csináljak, hogyan tegyem a kedved? t~ Talán úgy — kacsintottam rá —, hogy meg- bolondítja kicsit. — Kit? A kapitányt? — Dehogy. A teát. Nézze csak meg, ott, ott ni: a kredenc háta mögött. Hátha lesz még valami az »orvosságos« üvegben. Anyám sóhajtott. Hol rám, hol meg a restelkedő kapitányra nézett Látszott rajta, hogy tusa- kodik, nehezen szánja el magát. S nem is csoda. Az’üvegben — ügyes kis metszett-flaskó volt — rumot őrzött és eseppenként, cukorral szelídítve, csakugyan orvosságnak használta. Tífuszon esett át, csaknem belehalt, s mielőtt a kórházból kiengedték volna, a doktor ajánlotta neki. Igen, de nálunk, a mi községünkben kincs volt akkor a rum. Civil csak suttyomban, méregdrágán juthatott hozzá. Minden készletet magának foglalt le, s pótlékul osztogatta pribékjeinek a nyilas Számonkérő Szék. Hogy mit adott érte, nem tudom, de cirka féllitert mégiscsak szerzett belőle anyám. Őrizte, zsu- gorgatta, hetente nézett más-más rejtekhelyét neki és akkor tessék: a fia, ez a hamari, meggondolatlan gyerek fogja magát és kibeszéli. Hogy ő rummal él, üveget dugdos mutatni is sajnálja azt a semmi kis italt. — Ej, te rosszaság, te! — mondta végül is. — Hogy neked mindenbe bele köll ütni az orrod. A kredenc mögé nyúlt, kalamolt, tapogatott kicsit, és neheztelve, amiért »kibeszéltem« és orvosságától fosztom meg. előhalászta a szögletes, inkább dísznek, mint flaskának beillő rumosüveget. Nevettem rajta, de sajnáltam is. Igen, mert rum,—mindössze fél decinyi talán |- már csak a fenekén volt az üvegnek. Keskeny, rubintos gyűrű. Ivás helyett inkább csak csillogtatni való. — Neki adjam? — Tűnődött hangosan, s talán biztatást várva anyám. I— Neki adom! — döntött végül is. — Nesze, fogadd jó szívvel, én is úgy adom, váljék egészségedre, Iván kapitány. S adta, töltötte volna a rumot, de a kapitány nem engedte. Tífuszról, orvosi tanácsról mit sem tudott. Arról se, hogy anyám mért tartja olyan nagy becsben, s mért rejti minduntalan máshova a tömzsi, ügyes kis üveget. De látta, megérezte valahogy, hogy anyám szívességet tesz, mi több: »áldozatot hoz«, amikor a semmi, a kupicányi rumot odakínálj a neki. De tiltakozhatott! — Ha eddig nem tudta, hát anyám tettleg mutatta meg neki, hogy győzős, akaratos, hogy ellentmondást még álmában sem tűrő asszony. — Ide a bögrét! — mondta. — Orvosság ez, smedecina! Azonnal idd meg kapitány. S a rumot utolsó cseppig — az üveg nyakát is kifacsarva szinte a hasas, kajlafülű bögrébe töltötte. A történetnek csattanója is van. Csattanója bizony, méghozzá olyan, hogy elmondani is res- telné az ember, ha azon a viharos, hirtelen kinyíló tavaszon nem lettek volna gyakoriak a csodák. A kapitány — úgy látszik pihenőben volt — nemcsak szállóvendégnek jött, kerek egy hétig maradt nálunk. S mikor útra kelt, mikor a szabadsága lejárt, úgy vett búcsút anyámtól, olyan meghatóan, hogy most is mosolyogva emlékszem rá. Földig hajolt, keze a szívén. Mondani annyit mondott csak, hogy »szpasziba, mamka, szpasziba!« Megölelte, meg is csókolta anyámat, s ment, ahova a parancs szólította. Anyám sírt, integetett neki, s mikor a Papköz sarkán elfordult, könnyeivel küszködve mondta: — Itt volt, megszerettük, sose látjuk többet. — Pedig — legalábbis ő — mégiscsak meglátta! Én már Pesten éltem, s csak az otthoniak elbeszéléséből tudom, hogy jóval később, úgy május vége felé, valamelyik meleg, sűrű-csillagos éjszakán megállt a házunk előtt egy autó, utasa kiszállt és rávert az ablaktáblára: . — Mamka! Mamka! — Ki az? — riad álmából anyám. — Iván kapitány! — Jóságos isten! Anyám kendőt kapott magára, kiszaladt, s az éjszakai vendégben sehogyse tudta fölismerni Iván kapitányt. Nem hát, mert díszben volt, teljes díszben! Fején a megszokott kucsma helyett betyáfos sipka. ♦A mellén kitüntetések. S ami szintén újság volt, a háta mögött egy fiatal, ugrifüles ordonánc. Nevetett, ő is köszönt, s mint anya a pólyásbabát, egy kishordó . rumot ölelt.' — Ez meg mi? — csudálkozott anyám. — Medicina! — hunyorított rá Iván kapitány.
