Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-25 / 250. szám

Péntek, 195T. október 25. WbtoBCl » W SOMOGYI NÉPLAP A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÄQOS TANÁCSÁNAK FELHÍVÁSA A Hazafias Népfront ©rszágos ' tartott. A Tanács megvitatta azokat múltban hazánkban és a nemzetközi ország jelenlegi politikai, gazdasági vette társadalmunk és különösen a feladatait. Mindezek eredményeiként latkozattal lép a magyar nép elé: i. Egy esztendeje, hogy hazánkban ellenforradalom robbant ki és mér­hetetlen károkat okozott nemzetünk­nek. E veszteségek hosszú sorában el­sőként kell szóiani a hősökről és mártírokról, akik életüket áldozták a magyar népi demokráciáért. Emlé­kűiket megőrizzük, példájuk tanul­ságát a szivünkbe véssük. Az elmúlt évszázadok során sdk vér- és emberveszteséget szenvedett nemzetünket újra súlyos veszteség érte azzal is, hogy az ellenforrada­lom következtében 170 000 magyar állampolgár szóródott szét a nagyvi­lágban. Vannak közöttük nem kis számban — közönséges bűnözők, el­lenforradalmárok, nemzet árulók. Ezekről könnyű szívvel lemondunk. De a nagy többség olyan, akiket megtévesztett a nyugati hírverés, akiket kalandvágy sodort el, vagy akik megriadtak a pusztulástól és léltek a feltámadó fasizmustól. Ró­luk nem tudunk és nem akarunk le­mondani. E megtévedt honfitársain­kat, — akiknek nagy része azóta már súlyosan csalódott — visszavár­ja a megbocsátó haza. Feladatunk­nak érezzük, hogy segítsük hazaté­résüket. Anyagi kárunk is rendkívül nagy. Az ellenforradalom, amely anarchi­át teremtett a gazdasági életben is, és a gazdasági romlás lejtőjére ta­szította országunkat, 22 milliárd fo­rint kárt okozott. Sem számmal, sem pénzben nem fejezhető ki . az a kár, amit az el­lenforradalom a lelkekben, a szívek­ben, az emberek gondolkodásában okozott, — bár népünk nagy többsé­ge, munkásosztályunk, parasztsá­gunk és értelmiségünk java nem tá­mogatta az ellenforradalmat. Az egyszerű emberek számára kezdet­ben nem volt könnyű eligazodni az események zűrzavarában. Sokan meg is tévedtek vagy elbizonytalan­kodtak. Az ellenforradalom egyre leplezetlenebb kibontakozása azon­ban már akkor is az egyszerű em­berek százezreinek nyitotta fel a szemét. S azóta az összefüggések mélyebb megismerése népünk több­sége számára világossá tette az ok­tóberi események igazi jellegét és tartalmát. Ám, azt se tagadhatjuk, hogy még mindig vannak becsüle­tes emberek is, akikben nem osz­lott el teljesen az ellenforradalom okozta zavar. Kötelességünknek tart­juk, hogy segítsük eltűntetni az el­lenforradalom következményeként még itt maradt szellemi, eszmei ro­mokat. Elszenvedett veszteségeink nagyok — de még nagyobbak voltak azok a veszélyele, amelyekkel az ellenforra­dalom esetleges győzelme fenyeget­te a nemzetet. Veszélyben forgott nemcsak az elmúlt 12 év minden eredménye, a nép szabadsága, ha­talma, a megszerzett föld, a nép bir­tokába vett üzem, bánya és bank, egyszóval nemcsak demokratikus és szocialista vívmányaink, de szinte egész nemzeti létünk is. P.usztító és véres polgárháború, a szomszédos népekkel kitörő ellenségeskedés és mindenekelőtt a harmadik világhá­ború kísérlete jelent meg azokban a napokban Magyarország felett. A magyar kommunista forradal­márok. a forradalmi munkás-paraszt kormány érdeme, hogy felismerte ezt a tragikus perspektívát és a szö­vetséges Szovjetunió fegyveres se­gítségével leverte az ellenforradal­mat. és visszafordította az országot a pusztulás útjáról. Az ellenforrada­lcm viharában megalakult forradal­mi kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével népi de­mokratikus rendszerünk fejlődésé­nek új fejezete kezdődött. Jóleső érzéssel vehetjük számba az eltelt egy esztendő főbb eredmé­nyeit. A pénz átmeneti romlása után si­került elkerülni az inflációt és a fenyegető munkanélküliséget, Meg- növekedett a dolgozók keresete és az árok túlnyomó többségénél — elsősorban a közszükségleti cikkek­nél — sikerült elkerülni az árak emelkedését. Az iparban emelkedik a termelés és nagy visszazuhanás után nagyjában elérte az egy év előtti színvonalat. Parasztságunk termelési kedve és jövedelme Is — egy sor helyes intézkedés következ­tében — megnövekedett. Szövetkeze­teink — bár az ellenforradalom ’aaácsa október 21-ón és 22-én ülést az eseményeket, amelyek a közel- életben lezajlottak, tanácskozott az és kulturális állapotáról, s számba Hazafias Népfront soronkövetkező elhatározta, hogy a következő nyi­megtépázta őket — fejlődnek és bel­sőleg is megszilárdultak. Kulturális életünk is — ha nem is sikerült tel­jesen megszüntetni az ellenforrada­lom okozta zavart — egyre gazda­gabban bontakozik ki. És mindez kölcsönhatásban van azzal a nagy­fontosságú ténnyel, hogy népi de­mokratikus rendszerünk erősebb, mint az ellenforradalom előtt volt. A viszonylag gyors — valljuk be: sokak számára váratlanul gyors — konszolidáció is azt bizonyítja, hogy a magyar nép nem akarja vissza a régi világot, hogy a szocialista rend­szer híve, s elfogadja és követeli a kormány, a magyar kommunisták pártjának a vezetését, iránymutatá­sát. II. Az elmúlt egy év eseményeit és eredményeit számba véve, hálás szívvel gondolunk arra a nagy gaz­dasági segítségre, amelyet bará­tainktól, szövetségeseinktől, elsősor­ban a Szovjetuniótól, a Kínai Nép­köztársaságtól és a többi testvéri országtól kaptunk. Bebizonyosodott az a régi igazság, hogy a bajban mutatkozik meg az igazi barát. De a gazdasági segítség mellett nagyra értékeljük erkölcsi és esz­mei támogatásukat is. A nyugati imperialista országok vezető körei, reakciós sajtója az ellenforradalom leverése óta az ed­diginél is nagyobb hevességgel tá­madják hazánkat, rágalmazzák nép­köztársaságunkat. E nagy szenvedé­lyesség oka világos előttünk. Fáj nekik az ellenforradalom bukása, nem szívesen nyugasznak bele a ve­reségbe. Emellett a legfontosabb az, hogy az úgynevezett »magyar ügy« napirenden tartásával el akarják te­relni a figyelmet a nemzetközi élet igazi kérdéseiről: a leszerelésről, az atomfegyverek betiltásáról, a gyar­mati háborúik szörnyűségeiről, s egyben imperialista hatalmi manő­vereikről, mindenekelőtt a Közép- Keleten. Nem a magyar nép iránti rokonszenvük, hanem ez magyaráz­za irántunk tanúsított nagy »-ér­deklődésüket«. A magyar nép azonban nem akar se báb, se tologatható sakkíigura lenni az imperialisták világméretű játszmájában. Ezt bizonyította ak­kor, amikor valóban meggyőző egy­ségben tiltakozott a »magyar ügy« ENSZ-beli tárgyalása ellen: sokan olyanok is, akik nem mindenben ér­tenek egyet belső kérdéseink meg­oldásában a kormánnyal. Itt élünk, ezen a földön, ezért a földért, ezért a hazáért. Ami itt hiányosság, baj, nehézség — az a mi gondunk. Ami itt erő, egészség, teremtés — az a mi örömünk. Barátaink, szövetségeseink erköl­csi, politikai támogatása erősített és erősít bennünket, hogy igazságunk tudatában vissza tudjuk utasítani és a jövőben is visszautasítsuk az imperialista körök minden beavat­kozási kísérletét belső ügyeinkbe, kísérleteit a nemzetközi független­ségünk és szuverenitásunk megsér­tésére. Az elmúlt' egy esztendő újabb erős bizonyságát adta a mi számunkra annak, hogy nemzetközi létünk, felemelkedésünk záloga: a szocialista népek táborához való megingathatatlan hűségünk. III. A hazánkban folyó építőmunká- ból, a békéért és a boldogulásért folytatott küzdelemből réSzt kér, részt vállal a nemzeti összefogás nagy politikai és társadalmi moz­galma, a Hazafias Népfront. A nemzeti egység gondolata nem ismeretlen népünk előtt. Már a fel­szabadulás előtti években, a Hor- thysta-fasizmus idején, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tö­mörültek azok a különböző társadal­mi rétegekhez tartozó és különféle felfogásokat valló hazafiak, akik vé­get akartak vetni az idegen érdeke­kért folyó, nemzetvesztő háborúnak. A felszabadulás után a Független­ségi Frontba tömörült demokratikus erők az ország helyreállításáért, a demokratikus reformok megerősíté­séért vállaltak közösen harcot és munkát. A Hazafias Népfront megalakulá­sakor a Magyar Nemzeti Független­ségi Front hagyományaira épült. Célját na is magunkénak valljuk: fogjon össze minden, a nép javán munkálkodó szervezet, társadalmi egyesület, minden hazafias érzésű magyar ember, aki szolgálni akarja hazánkat, népünk boldogságát. Le­gyen a népfront a népi demokra­tikus rend nagy tömegmozgalma, a szocialista építés hajléka, ahol a de­mokratikus érzésű, egyenlő jogú ál­lampolgárok szabadon fejtik ki köz­életi tevékenységüket. A Hazafias Népfront megalakulá­sát bizalom fogadta, munkája jó lendülettel indult — de a kezdeti si­kerek után megtorpant a mozgalom. Hamarosan jelentkeztek a mozga­lom életében azok a hibák, amelyek tevékenységét gátolják, erejét sor- vasztotiaic: politikai életünk akkori ellentmondásai jobbról is, balról is helytelen irányba szorították a Ha­zafias Népfrontot. Hol olyan ten­denciák érvényesültek, amelyek semmibe vették politikai, társadalmi jelentőségét, és a munkáját, fejlődé­sét gátolták, bénították, hol pedig olyanok, amelyek szembe akarták állítani az országot vezető párttal. Ez a kétirányú, valójában egymást erősítő torzítás súlyosan megkáro­sította a népfront-mozgalmat és csorbát ejtett a tekintélyén is. Te­vékenysége az országos politikában névleges lett, leginkább a választá­sok idején működő alkalmi szerve­zetié törpült és nem felelt meg sem a kommunisták, sem a pártonkívüli dolgozó tömegek várakozásának. Majd pedig az ellenforradalom « megpróbálta szétzúzni vagy a maga céljai szolgálatába állítani a nép­front szervezeteit, bizottságait de azt is meg kell állapítani, hogy nép­front-bizottságaink túlnyomó több­sége jól megállotta a helyet az ellenforradalom viharában. Azt akarjuk, hogy a megtorpanás és az ellentmondások évei után a Hazafias Népfront-mozgalom meg­erősödjék. kibontsa igazi erőit és betöltse feladatát. Minden lehetőség adva van, hogy a népfront-mozgal­mat felvirágoztassuk — és a nemzet érdeke is erre kötelez bennünket. Népünk tanult az ellenforradalom tanulságaiból és erősödött az a meggvőződés, hogy gazdag és mű­velt, független Magyarország csak a szocialista társadalmi rendszer alapján létezhet, szoros összefogás­ban a baráti nemzetelőkel, a teljes egyenlőség és önállóság alapján. Népünk ’az elmúlt 12 év — és nem utolsósorban az elmúlt, kemény próbára tevő esztendő — tanulságai alapján i elfogadja a munkásosztály és pártja vezetését. Sőt, a tapaszta­latok alapján szükségesnek tart­juk,. hogy a Hazafias Népfrontban, a mozgalom minden területén, min­denfajta: tevékenységében az eddigi­nél sokkal nagyobb szerepet kap­jon országunk vezető osztálya, a munkásosztály. Az alapvető kérdé­sekben tehát megvan az egyetértés a nemzetet alkotó osztályok, rétegek között, és ez a tény alkotja a Haza­fias Népfront eszmei fundamentu­mát. Ez az az alap, amelyen együtt munkálkodhat a Hazafias Népfront­ban minden hazáját szerető ember, kommunista és pártonkívüli egy­aránt. Aki ezekben a fő kérdések­ben egyletért, annak helye van a Hazafias,; Népfrontban; a részletek­ről vitatkozhatunk és vitatkoznunk kell. mert a közös alapon folyta­tott vitákban és a viták helyes fel­oldásában erősödik a néni egység, s találhatók -meg feladataink megol­dásának helyes útjai. De nincs vi­tánk azokkal, s nincs helyük a Ha­zafias Népfront-mozgalomban azok­nak, akik ellenségei a népi demok­ratikus rendszerünknek, akik ellen­forradalmi nézeteket vallanak. A Hazafias Népfront a kommunisták és a nemziet.hez. a szocializmushoz hű pártonkívüliek egységmozgalma. Ezt. az egységmozgalmat szélesíteni, erősíteni akarjuk. De erélyesen fel­lepünk minden olyan nyílt, vagy (rejtett kísérlettel szemben, amely a népfrontot akár a párt ellen akar­ja -fordítani, akár más, nemzetelle­nes cél érdekében fedezékül próbál­ná felhasználni. Meggyőződésünk, hogy az ilyen elemek a magyar tár­sadalom elenyésző kisebbségét je­lentik, s ha bezárjuk előttük a moz­galom kapuit, ha harcolunk elle­nük, ezzel nem gyengítjük, hanem erősítjük a nemzeti egységet. E gondolathoz híven az Országos Tanács helyesléssel fogadja az ellen- forradalom igazi bűnöseinek a szi­gorú megbüntetését. De tudjuk azt is, hogy az október—novemberi ese­mények zűrzavarában sok jó szándé­kú, becsületes ember is megzavaro­dott, tévútra került. Azt valljuk, hogy ezekét el kell választanunk a bűnök elkövetőitől és a megbocsátás szellemét kell hirdetnünk a számuk­ra. Ez a megbocsátás népi demok­ratikus rendszerünk erejének, igaz­ságérzetének bizonyítéka, nem pedig a gyengeség jele. IV. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely a múlt hibáit, tévedéseit kija­vítva, új módszerekkel, biztos úton vezeti a nemzetet, minden lehetősé­get megteremt, hogy a Hazafias Nép­front-mozgalom megerősödjék, ki­bontakozzék és megvalósítsa eredeti céljait egész nemzetünk érdekében. Jó reménységet ad erre a párt or­szágos értekezletének a határozata, a párt vezetőinek több fontos meg­nyilatkozása. A népfront-bizottságok munkájá­ban már az elmúlt hónapokban is tapasztalható volt bizonyos felélén­külés. E bizottságok ma már rendszere­sen segítik a tanácsok munkáját, tá­mogatják az országgyűlési képviselő­ket megbízatásuk teljesítésében, si­kerrel vesznek részt a tanácsi vá­lasztásokon, termékeny és sokoldalú együttműködést teremtenek az ifjú­ság és a nők demokratikus mozgal­mával. Az ifjúság a nemzet ígérete, legféltettebb kincse, jövendője. Ezért á népfront segíti a Kommunista If­júsági Szövetség munkáját, és min­dent elkövet, hogy előbbre vigye if­júságunk erkölcsi nevelésének, szak­mai fejlődésének és pályaválasztásá­nak fontos nemzeti kérdéseit. Kul­turális rendezvényei, vitái jó alkal­mat adnak a dolgozó parasztságnak, hogy ismerkedjék a korszerű mező- gazdaság módszereivel és közösen tárgyalja meg, hogyan lehet mező- gazdaságunk színvonalát mind maga­sabbra emelni. Bizottságaink híven teljesítik egyik legszebb feladatukat, haladó hagyományaink ápolását. A történelmi évfordulók megünneplé­se, nemzeti ereklyéink őrzése és ápo­lása ma már összefonódott a népfront fogalmával. A haladó hagyományo­kat tartjuk ébren akkor is, amikor a nemzetközi munkásmozgalom és a baráti népek nagy eseményeiről, ju­bileumairól megemlékezünk. Közülük is kiemelkedik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom küszöbön álló 40. évfordulója, amelyet dolgozó népünk magáénak érez és eszerint készül megünneplésére. A legfőbb cél most az, hogy új, az eddiginél nagyobb lendületet adjunk a munkának, és még szélesebb ala­pokra fektessük a népfront-mozga­lom tevékenységét. Az ország veze­tésében ma az az egyik legfontosabb teendő, hogy fejlesszük, erősítsük éle­tünk minden területén rendszerünk demokratizmusát, a nép részvételét, beleszólását, kezdeményező és ellen­őrző szerepét. Ez ?. folyamat valójá­ban már az elmúlt év júliusában elindult, de az ellenforradalom meg­akasztotta. Most újra időszerű, hogy hozzálássunk a demokratizmus fej­lesztéséhez — a szocialista rendszer alapján. Ebben a munkában nagy szerep vár a Hazafias Népfrontra, minit a népi egység legszélesebb, legátfogóbb tömegmozgalmára. Azt akarjuk, hogy a Hazafias Népfront a nagy nemzeti kérdések jó megoldása kimunkálásá­nak a fóruma legyen: legyenek he­lyes kezdeményezései a politikai, a gazdasági és a kulturális élet legkü­lönbözőbb területén, hallassa a sza­vát a készülő fontos törvényjavasla­tok, rendeletek, intézkedések előké­szítésében, de ugyanígy legyen ott az ezek megvalósításáért folytatott harcban és munkában is a tömegek felvilágosításával, mozgósításával. A 'egszélesebb demokratizmusban két dolog szorosan összefügg: a dolgozó nép széles^ rétegei vegyenek részt az országépítő tervek kimunkálásában, de ugyanígy fegyelmezetten és öntu­dattal vegyenek részt azok végrehaj­tásában is. A jog és a kötelesség szétbonthatatlan egységének tudato­sítására kell épülnie a mi munkánk­nak. E gondolathoz híven részt kell vállalnunk az állampolgári fegyelem erősítésének, a közösségi felelősség- tudat, a szocialista erkölcs kiformá­lásának nagy feladatából. Legyenek a népfront-bizottságok a közös népi vagyon, a társadalmi tulajdon éber védelmezői. Segítsenek kialakítani olyan közfelfogást, amely a bírói íté­leten túl az egész társadalom meg­vetésével sújtja a nép vagyonának az elherdálod, és amely elítéli a fe- lelőtlenseget, a nemtörődömséget. A népfront-bizottságok emeljenek szót a demagógia, a megvesztegetés, álta­lában a közerkölcs lazulása ellen. V. Nagy feladatok megoldása előtt ál­lunk. A Hazafias Népfront hivatása, hogy tovább erősítse azt a nemzeti egységet, amely előre visz bennün­ket a szocialista építés és a béke út­ján. Éppen ezért hívja a dolgozó ma­gyar nemzet minden becsületes pol­gárát. Hívja és várja a munkásokat, a kétkezi dolgozó parasztokat, a kis­iparosokat, a szellem és a tudomány embereit. Soraiba szólít mindenkit, akinek drága az ország jelene és jö­vője, az Ipar, a mezőgazdaság virág­zása, a közművelődés színvonalának emelése, akinek drága a szocializmus építése. Álljon sorainkba mindenki, aki olyan közszellem kialakításán akar munkálkodni, amelyben a nép iránti hűség, a hazáért végzett mun­ka, a tisztesség és a képesség dönti el kinek-kinek helyét a társadalom­ban. Kezet nyújtunk valamennyi ha­zafinak, aki ápolni és erősíteni akar­ja barátságunkat a béke nagy orszá­gával, a Szovjetunióval és a többi testvéri néppel. Álljon közénk min­denki, aki akarja a békét és áldoza­tokat is kész hozni érette. Egy esztendő kemény harcai után vagyunk. Sok gond, küzdelem, nehéz munka vár még ránk, de bizonyosak vagyunk a győzelemben. fl Hazafias Népfront Országos Tanácsának új tagjai és az elnökség névsora A Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa legutóbbi ülésén az elhalálo- zottak, lemondottak, kirekesztettek helyett új tagokat válaszott az Or­szágos Tanácsba és az Országos El­nökségbe. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának új tagjai Bauer János, a MÁVAG ÜB-elnö- ke, Bencsik István, a debreceni Me­zőgazdasági Akadémia igazgatója, Bihari László, a budapesti II. kerü­leti Tanács elnökhelyettese, Cseter- ki Lajos, az MSZMP Fejér megyei bizottságának első titkára, Fodor József Kossuth-díjas keltő, Grősz József kalocsai érsek, Harmati Sán­dor, a budapesti X. kerületi Tanács elnöke, Komócsin Zoltán, a KISZ titkára, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Marosán György állam­miniszter, Nagy Józsefné, a Gold­berger Textilművek igazgatója, Né­meth László Kossuth-díjas író, Or- dass Lajos evangélikus püspök, Pal­kó Sándor, a Baranya megyei Ta­nács elnöke, Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Szakasits Árpád újságíró, Szatmári Nagy Imre osz­tályvezető, Tóth Anna, a Textilipa­ri Dolgozók Szakszervezetének elnö­ke, Tóth Lajos vezérőrnagy és Z. Nagy Ferenc országgyűlési képvi­selő. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjai Apró Antal, Acliátz Imre, Barcs Sándor, Bereczky Albert, Bugár Já- nosné, Csorba István, Cseterki La­jos, Darvas József, Dobi István, Er­dei Ferenc, Erdey-Grúz Tibor, Gás­pár Sándor, Grősz József, Harrer Fe­renc, Kádár János, Kállai Gyula. Kiss Imre, Kisházi Ödön, Kodály Zoltán, Komócsin Zoltán, Marosán György, Mihályfi Ernő, Nagy József­né (a Goldberger Textilművek igaz­gatója), Nagyistók József, Ordass Lajos, Ortutay Gyula, Palkó Sándor, Parragi György, Péter János, Pioker Ignác, Pongrácz Kálmán, Rónai Sán­dor, Sándor József, Szakasits Ár­pád, Sziveri Kálmán, Szabó Pál, Tóth Anna, Tóth Lajos, Vass Ist­vánná és Z. Nagy Ferenc. ELNÖK: Apró Antal. ALELNÖKÖK: Darvas József, Dobi István, Harrer Ferenc, Kádár János és Szabó Pál. FŐTITKÁR: Ortutay Gyula. TITKÁROK: Harmati Sándor, Bi­hari László, Nánási László, Szat­mári Nagy Imre és Vass István- nc. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents