Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-25 / 250. szám
Péntek, 1S57. október 25, SOMOGYI NÉPLAP 5 Ä jövő évi cukorellátásért dolgozzon minden szövetkezeti alkalmazott! A Somogyi Néplap október 17-i számában megjelent a »Megyei Tanács VB előtt néhány időszerű probléma« című cikkhez kívánok hozzászólni. Mindjárt azzal kezdem, hogy nem értek egyet a cikk azon pontjával, amelyben hibáztatja a földművesszövetkezeteket, amiért a szerződéskötésbe bevonják a boltosokat, kocsmárosokat és egyéb földművesszövetkezeti dolgozókat. - Az előző évek hibás gyakorlataként a cukorrépa termelést kötelezően előírták ott is, ahol ennek termelésére nem volt megfelelő a talaj. Ilyen sferződtetési módszerekhez elég volt a községi termelési felelős és a tanácselnök, de most, amikor mindenki azt termel“ amit akar, amikor adminisztratív módszereket nem akarunk és nem fogunk alkalmazni, feltétlenül szükséges, hogy meggyőző politika munliával pótoljuk a korábban alkalmazott adminisztratív erőszakot. Jelenleg falun a földművesszövetkezetek rendelkezik e munkához szükséges legnagyobb társadalmi erővel, hiszen az értékesítésen ás az áruellátáson keresztül össze van . fonódva a dolgozó parasztokkal. A földművesszövetkezetek mintegy hétezer dolgozója és vezetőségi tagja lent él a legkisebb faluban és pusztában is. A földművesszüvetk’- zetek 90 000 főt számláló tagsága zömmel paraszt. Tehát egész hadseregnyi agitátorral rendelkezünk a termeltetés bizonyos fokú irányításához. Megyénk egyénileg gazdálkodó parasztjainak több mint 7 400 holdon kell cukorrépát termelniök, hogy az ország cukorszüikségleitét biztosítani tudjuk Ezt — 300 négyszögöles átlaggal számolva — 39 500 termelővel kell megtermeltetni. Eny- nyi termelővel pedig képtelen foglalkozni a 30 földművesszövetkezati agronómus és a kb 150—200 termelési felelős. Csak úgy tudjuk ezt a nagy feladatot maradéktalanul megoldani, ha a szerződéskötésbe bekapcsolódnak mindazok a fcldmű- vesszövetkezeti dolgozók, — ha boltosok, kocsmárosok, felvásárlók is — akik allcalmasak politikai munkára, akiknek van befolyásuk, tekintélyük a parasztok előtt. Elsősorban a szövetkezeti agronó- musokna és termelés i felelősökre hárul a munka, de 'boltosok is igen hatásosan tudnak agitálni a cukorrépa termelés mellett. Pár hónappal ezelőtt például, amikor átmenetileg cukorhiány volt — mert tavaly nem termettünk elég répát —, a boltosoknak kellett eladás közben a vásárlóknak mondani, hogy -nincs cukor, vagy csak fél kilót tudok adni.« Rentier Ferenc nágocsi, Lázár János somogyvámosi boltos a pult mellett több mint két holdat szerződtetett le ilyen agitációs módszerrel. A porrogi felvásárló pedig 15 kát. hold répára kötött szerződést. Az is igaz, hogy agrotechnikai szempontból az agronómusok és termelési felelősök tudnak a cukorrépa termelés mellett legbizonyUóbb módon agitálni. A MÉSZÖV Igazgatósága a szerződéskötések tervének teljesítéséért a szövetkezetek elnökeit, termelési felelőseit — és ahol van —, agronómusait tette felelőssé. De a fentebb elmondották miatt eb- b:n segíteni kell a szövetkezetek valamennyi erre a munkáira alkalmas dolgozójának. Erre hozott határozatot a MÉSZÖV Igazgatósága is. A jelen időszakban a megváltozott termelési vliszonyok miatt a politikai meggyőző munka a lényegesebb a szerződések megkötésénél. Ehhez érteni kell minden szövetkeztél dolgozónak. Az igazság Ikejdvéért még keál mondani azt is, hogy a falusi szövetkezeti boltosok, kocsmárosok és felvásárlók zömmel dolgozó paraszti származásúak, nagytrészüfcnek kapcsolata van a paraszti termel és- i) ;L Örömmel olvastam a Megyei Tanács VB határozatát, hogy a cukorrépa szerződéskötés teljesítéséért felelőssé tette a járási, községi tanácsok elnökeit, s ebből következően a mezőgazdasági felügyelőket is. Véleményem szerint a tanácsi szervek eddig vajmi kevés segítséget adtak erőfesz! tóseinkhez. Bízunk abban, hogy állami szerveink támogatásával, a becsületes fö’d- művesszövetkezeti dolgozók hozzálátnak e munkához és a parasztók között végzendő meggyőző érveléseikkel biztosítják a cukorrépa tervterület száz százalék feletti lekötését. népünk jövő évi cuikorellátósát. NÉMETH JÓZSEF • a MÉSZÖV főosztályvezetője BÜROKRÁCIA VAGY NÉPMŰVELÉS? tteetecítracAa- JL&a — Az igazgató és vendekéi, zenei-óvó- szól a művészeti előEgy »ügyirat« fekszik előttem. A hitelesség kedvéért számát is ide írom: 36 321(2)—1957. Tárgya: 1958. évi évforduló naptár megküldése. Terjedelme nem szerepel a kísérő levélen, tájékozódásképpen mégis szükséges feljegyezni: kilenc sűrűn gépelt oldal, mely »mindössze« kétszázhetvennyolc évfordulót közöl a címzettel. Nos, kinek szól a cím- tós? Először is a Megyei Tanács Művelődési Osztályának. Feladó a Művelődésügyi Minisztérium. Eddig rendben lenne. Az évforduló-naotár hasznos dolgokat tartalmaz, segíti á népművelési munkát, a tájékozódást, és régóta hiányoltuk már. Az egypéldányos aktából azonban helyi kezdeményezésre nyolc születik. Adminisztrátorok verik a géljét, koptatják az indigót, s á kilenc oldal mellett újabb hetvenkét oldal viszi »világgá« nagyjaink és apróságaink születésének, halálá-"’ik ?•' tumát. Még emellett is elmennénk, szó nélkül, hiszen nem árt, ha a járási művelődésügyi felügyelők is tájékozódnak. Ám az eseménynaptár kísérő levele utasítást közöl. Nevezetesen azt, hogy a nyolc művelődésügyi felügyelő juttassa el a működési területén lévő összes általános és középiskolai igazgatónak, a járási művelődési házak, falusi művelődési otthonok és a járási könyvtárak vezetőinek. Nem túlbuzgóság ez? Talán lehet vitatkozni rajta, mégis úgy érezzük, ez már nem népművelési akció, ez bürokrácia, aktagyártás, melynek eredménye a sokszáz példányból készült eseménynaptár, minden bizonnyal az íróasztalfiókok mélyén választ magának temetkezési helvet. Régi tapasztalat ez, most sem lesz másként. A kótszázhetvemnyolc évforduló ugyanis rendkívül sok ismeretlen nevű nagyságról, akkor talán óriási jelentőségű, ma általános megemlékezésre méltatlan eseményről emlékezik. Vagy éppen ez lenne ügy- búzgóságunkban a népművelés, az ismeretterjesztés? ’ Ha ilyen céllal készült az aktahalmaz, nagyon gyenge eszközt választottunk. És talán egy kicsit szégyelhetjük magunkat ötletszegénységünkórt... Nézzünk csak magunkba. Vajon melyik községben, járási székhelyen rendeznek majd óriási ünnepségeket a Pest és Becs között: tóví»ó- vonal elkészülésének évfordulóján7 Hol ünneplik meg Glück Frigyes idegenforgalmi író. Kruspér István matematikus és geodéta szüMé-ét. vagy Hochmeister nyomdász kiadásában megjelenő Erdélyi Hírlap megjelenésének napját? De higgyjük el, hogv a falusi művelődési otthonok, a falusi nép igényli a kétszázhetvennyolc évszámnak a megünnepléséit. Igaz, hogy az évforduló naptárban megtudhatják, hogy élt egy Glück nevű idegenforgalmi író. De ha öt sorral többet akarnak tudni róla, ahhoz ti- . zenkétkötetes Révai nagy lexikon kell. S az előadónak néhány hetes kutatómunka, forrásművek tanulmányozása szükséges... Megértenénk, ha az évi naptárból kiválogatták volna a fontosabb dátumokat, de még ez a megoldás sem vezet el a célhoz. Ám nem is ezen van a fő hangsúly. Köztudomású, hisz a megyei osztály dolgozói maguk panaszolják, s a gyakorlatban is érezhető, hogy íróasztalhoz ragasztja őket az adminisztráció. Nos, miért kívánják ugyanezt a járási művelődésügyi felügyelőknek? Nem elég. hogy a megyei vezetők ritkán jutnak vidékre, még a járásiaknak is lehetetlenné teszik, e munkamódszer gyakorlását? Nagy célokat Lehet magunk elé tűzni, lehet érvelni a naptár kiküldésének szükségessége mellett, de bebizonyítani aligha. Ez a ténykedés már nem a népművelést, a bürokráciát szolgálja. Látszólag kicsi dologról van szó, de sok felesleges ügyirat lapul így az íróasztalok mélyen. S mi azt szeretnénk, ha a kötetekre Való papírhalmaz helyett szakismereteikkel, tudásukkal, tapasztalataikkal segítenének a Megyei Művelődésügyi Osztály dolgozói a nagyon is elhanyagolt vidéki művelődési otthonoknak. — ri — a művészeti előadó értekezletre utaztak Kaposvárra — fogadott bennünket az elmúlt hét hétfőjén László Erzsébet, a barcsi Művelődési «Otthon gazdasági előadója, kit nagy- nehezen ugyan, de mégis megtaláltunk a kultúrház egyik eldugott termében, ahol a hétfői szünnap ellenére a zeneiskola zongorát gyakorló növendékeivel foglalkozott. Mlint jó házigazda, szívesen szakított egy kis időt számunkra és számolt be azokról a munkákról, melyeket már elvégezitek és azokról is, melyeket a barcsi kultúrház a közeljövőben végezni akar. — Egy hónappal ezelőtt kezdtük meg Kodolányi: Földindulás című darabjának a próbáit, néni táncosaink a november elején megrendezendő kaposvári kuítúr- versönyre készülődnek, a Nagy Októberi Forradalom ünnepét pedig műsoros est keretében üljük meg. — Egy pillanatra megszakítja a távirati stílusban adott beszámolót: — Józsika, ne a kezedet nézd, hanem a kottát! — Idejövet kisfiúkat, kislányokat láttunk hazafele menni a kulítűrhézból. Ök is készülnek talán valamire? /— Hát majdnem — válaszolta mosolyogva. ök lesznek a zeneiskola majdani nödások. — Mikor indult az óvoda és mit tanulnak a gyerekek itt? — A zeneóvoda egyelőre csak másfél hónapos, növendékeinek száma pedig tizenkettő, de minden reményünk meg van arra, hogy a szülők felismerik a zenei nevelés minél korábbi kezdésének fontosságát és elküldik gyermekeiket. — Az óvónőt hol találhatjuk meg? — Óvónőnk egyelőre nincs, mert nem kaptunk, így tervünk megvalósításához ideiglenesen azt a (megoldásit választottuk, hogy az óvodások zenei foglalkozásait a zeneiskola pedagógusa, Sándor Lászlóné zongoratanárnő vezeti napi egy órában. Ez alatt az idő alatt ritmusfej- lesztésd, hallásfejlesztési gyakorlatokat végeznék a kicsik. — Meddig tart a foglalkozás? Egész napos? — Nem, reggel 9- től. délig. A napi egyórás komoly és mégis élvezetes tanulás után jön a szokványos óvodai munka, azaz a játék. Sze- recz József művészeti előadóval felváltva ügyelünk a gyermekekre, akik máris megszerették az újfajta óvodát, ahol van muzsika, dal és tánc. — Látom, van sok szép játék. De mit adó ahhoz a rangjához, melyhez az óvoda révén jutott? — Nem értem — csodálkozik komolyodó arccal László Erzsébet. — Hát, hogy ő a megye egyetlen férfi »óvónője«! — Jaj, ne mondja ezt senkinek — kérlel őszinte ijedelemmel —, a Szerecz elvtárs örömmel foglalkozik a kicsikkel! _ A zongoránál ülő sfeőkefürtös: Ikls-ijiú szeme minden intelem ellenére visszakalandozik a kottából a billentyűsorra. László Erzsébetet — aki a gazdasági ügyintézés mellett, mint lát uk. a művelődési otthonban folyó munka mindenese is — nyugtalanítja, hogy beszélgetésünk hosz- szúra nyúlt. Az ajtón máris belépett a következő növendék, hóna alatt a kottafüzettel. Elbúcsúzunk. S míg távozóban fülünkbe cseng a ►■Láttál-e már valaha csipfcebokor rózsát« kezdetű népöalocslka könnyű dallama, valami elégedettségféle derűvel megyünk tovább : Barcson, ahol sok szíves művelője van a kultúra ügyének, ismét győzött valami új, a zeneiskola mellé megszületett a zeneóvoda. Sok sikert kívánunk a zeneileg kultúrált ifjúság neveléséhez Barcson.- Li Két hónap óta nem fordult elő baleset a Textilművekben rrstrrrTTVrrrrrrrrrwrrrrvrV .'7TTTTTTTTTYTTT7T¥TTTTVTTTTTTYTTTYTTTTTTT7TTTTTTTTTTTTTTTT7TT¥T7TTTTTTTT7TVT7777TT77 SOHA, SOHA NEM BÁNTAM MEG... A Tanácsköztársaságra, a mun- kások hatalmára esküdött ő is. Fegyverrel a kézben a proletár sereg egyik rendfenntartó alakulatában teljesített szolgálatot. Nagyatádról, egy 45 fős terror-század parancsnokhelye Leseként vitte az egységet oda, ahol éppen a regi rend zsoldosai izgattak, vagy kísérletet tettek a Tanácsköztársaság megdöntésére. — A feladat nem Volt könnyű r- mondja .Németh Ferenc Gyakran megtévesztett tömegekkel kerültünk szembe. A fegyvert használni kötelesség volt, de felelősség is. Keszthelyen a huszárok ellen harcoltunk, jöttek ránk a gróf úr lovasai. Villogtak a kardlapok, elszabadult lovak nyerítettek, nyargalásztak az utcán. Az öcsém mellettem harcolt Nagyon erős gyerek volt. Puskatussal úgy fiiltövön vágta 1az egyik huszár alatt a lopat, hogy a ló abban a pillanatban elszédült. A lovas meg le a földre. Nem volt a számukra irgalom. Egy-kettőre szétzavartuk őket. Szívesen és erősen fogtam én is a fegyvert. A környéken rendet tartottunk és érvényt szereztünk a törvényeknek. A sóhajnyi szélben megrezdülne.k fölöttünk a falevelek. Németh bácsi gondolatait rendezgeti. — 4 Tanácsköztársaság bukása u'án vége-hossza nem volt a kegyetlenkedéseknek r— folytatja komoran. Jöttek a tiszti különítmények... Schnell százados négyes fogaton, kalapjában fehér toljak, úgy robogott be Nagyatádra. Elfogták Németh elvtársikat is. A laktanya udvarára terelték a »hazaárulókat«, az igazság »nyálosszájú« bajnokai. Alt már a kettős létra. Gúnyos hangon búzdították őket: »másszatok csak feljebb, gyerünk az égig, ti úgyis magasra kívántatok jut- ni.« Mikor már fürtökben lógtak a négy méter magas létráról az emberek, akkor ellökték és a rajta lévők egymásra zuhantak. A járási tanács elnökét szuronnyal bököd- ték a tisztek, és a kifolyó vért kutyával nijálották fel. A nőket sem kímélték. Cserreinét (nedaafi- gus volt) három méter mély pincébe lökték. Nem törődtek, mi lesz vele. A legtrágárdbb szavakkal illették a kommunista,kát. Nagyatádról a kaposvári Baross-lakta- nyába szállították a foglyokat. Huttya százados parancsnoksága alatt négy kisegítő tevékenykedett. A megrugdalt, megtaposott embereket egy faházba zárták. Egymástól nem tudtak mozogni. Hajukat előzőleg levágták, de a szakállat meg kellett növeszteni, hogy arcúi: »mulaltatóbb-« legyen. Éjetekig tengődtek, a faházban gyufaszálként összezsúfolva. A legelemibb tisztálkodásra sem gondolhattak. Lesoványodott testűket tetvek lepték el. Nem maradt el a napi verés. A »haza megment ői« kesztyűt húztak és a tornaterem,ben — ahová később kerültek — megkezdődött a »szórakozásI«. A részeg, pelyhes arcú, emberi mivoltukból kivetkőzött fiatal hadnagyocskák és a »tapasztalatban« gazdagabb öregebb tisztek Jélholtra verték a védtelen foglyokat. Ez igazán kedvükre való munka volt. A kínzások egyik színhelyéül a Kapos-folyó mentét választották. Ide hordták a meggyötört, elcsigázott vörös katonákat. Derekukra kötelet raktak és a vízbe kényszerítették őket. A partról nevetve nézték a kommunizmus küszködő, haláltusájukat vávó katonáit. S mikor már kifáradtak, alig tudtak evickélní, akkor a partra vonszolták őket és a víz fölé hajló fűzfák ágaira akasztották az áldozatoica-t. Embertelenségben nem ismertek határt. A mozdonyok tűzgyomrába élő embereket dobáltak. — Később cellákba kerültünk — emlékezik vissza Németh Ferenc. Csak minden másnap kaptak egy kanál (3 decis) főzeléket. De kanalat nem adtak hozzá, A szemétből előkotort piszkos ~ forgácsdarabkákkal ették meg a létfenntartáshoz is annyira kevés moslékot. Horthy katonáinak ez nagy örömül szolgált. Ha a foglyok közül valaki azt merte mondani, hogy a hazáért. az emberek jobb sorsáért harcolt, azt rettenetesen megverték. A legénység soraiban sokan voltak, akik együttéreztek a cellák lakóival. Az ilyenek — ha módjuk volt rá — adtak egy-egy szelet kenyeret az éhségtől tántorgóknak. De nagyon kellett vigyázni, mert ha észrevették, akkor 25 bot ütés várt a megajándékozottakra. A Baross- laktanya foglyai voltak Latinka, Farkas, Tóth és Szalma elvtársak, is. Rájuk nagyon kiegyetlen sors várt. Egyik éjjel- jött egy autó... Lapátot osztottak ki közöttük és elvitték őket a nádasdi erdőbe. Sírt ásattak velük... összetörték kezüket, lábukat... Félig elevenen kerültek a földbe. Németh Ferencet nyolc hónapig tartatták bezárva. Szabadlábra helyezése után három évig rendőri felügyelet alá h\eiyezték. )Minden vasárnap jelentkeznie kellett Hám szolgabíró úrnál. — N\em tudtam úgy menni hozzá, hogy valami hibát ne találjon. Ha feléje fordultam, akkor azért kaptam pofont, ha meg nem néztem rá, azéi-t ütött arcul. Nyilvántartott kommunistaként kezeltek, de eszméimhez mindig hű maradtam. Soha, soha nem bántam /meg, hogy vörös katona voltam — mondja a Baross-lakta- nya egykori foglya. Most már gyenge a szeme, a munkásőrségben fiatalok foglalták el a helyét, neki kicsit fárasztó lenne a kiképzés. — De ha valaki ellenünk készül — lobban fel a tekintete —, aklcor municióvivőnck én is ott leszek. * * * JWémeth bácsi Nagyatádon él, ^ ' italboltban dolgozik. A Kolozsvári utcában van egy szó balcony hás lakása. Az udvarban szőlőlugas. A rőt levelek közt beszökik az őszi napsugár, s megcsillan haja derén... Eljártak fölötte az évek, 62 év van mögötte. — Kicsit fáj — mondja búcsúzkodás közben —, hogy a nagyatádi munkásőrség avatásakor közülünk, öregek közül nem hívlak meg senkit. .. Pedig vártuk... ök a mi fiaink, ők viszik tovább a munkáshatalom lobogóját, amely alatt egykor mi harcoltunk. Szerettünk volna ott lenni az avatáson, de hát... GÖBÖLÖS SÁNDOR »Kedves munkatársunk! A mai naptól kezdvie üzemünk dolgozója lett, velünk együtt építi a szocializmust. .. A tervek teljesítése és gagát tiesti élpsége érdekéiben vigyázni kell egészségére. A védőberendezések, a védőruhák, munkaruhák, fejkendők nem akadályozzák a munkái hanem azért vannak, hogy segítségükkel a baleseteket elkerüljük. ..« így kezdődik az a munkavédelmi ismertetés, amelyet minden — a Textilművekbe belépő új dolgozó kis füzet alakjában az első napon kézhez kap azért, hogy részletesen megismerje azokat a veszélyeket, amelyek a különböző gépek mellet munka közben érhetik. De a kis tájékoztató azonnal megfelel arra is, hogyan lehet a veszélyt legkönnyebben elkerülni, mire kell (különösképpen ügyelni. Nem kétséges, a gyár szakszervezetének ez a gon- )dos Ibáliesetélháirftásí.felvilágosító munkája már fél sikert jelent a dolgozók testi épségének megvédésében. Az alapos tájékoztatás bevezetése óta érezhetően csökkent a balesetek száma. ICét hónap óta még kisebb baleset sem fordult elő az üzemben. Emellett természetesen állandóan figyelemmel kísérik a munkások egészségi állapotát. Nemrég (hagyha'tósu ga r ú kvarclámpáé feleztek be azért, hogy a meghűléssel kapcsolatos betegségeket enyhítsék. Az utóbbi nagy influenza-járvány Idején minden dolgozónak ingyenes csipkebogyó szöroöt és C vitaminos tápszert biztosítanak az étkezéseknél. Kétnaposként fertőtlenítik a közhelyeket és a hulladékos ládákat. A szakszervezet munkavédelmi felelőse az üzemorvossal naponként szemléli meg a gvárat, a munkahelyeket, és ahol hibát észlelnek, azok kijavításáról nyomban intézkednek. Nagyobb gondot a murv'>'>3cd«!«m terén a télre való felkészülés jelentett. A különböző berendezések felülvizsgálására három brigád alakul'. A rendbehozott ablakok, ajtók, fűtőtestek és a kicserélt, vagy megújított téli munkaruhák költség-? mintegy ötezer forintot tett ki ezm az őszen. Közel 34 000 forintba került a kaxánházfTMK-zási költség". Időben és alaposan történt m°g tehát a Textilművekben a téli munkavédelmi előkészület.
