Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-25 / 250. szám

Illii!nillliiniltiiiíi!iiiililllllrii:iiil!lll!lllllllllllll!ll!llllllllllll!lllllllllllllllll!lllll!ll!!l!!'!ll!l!l!lll!!llll!llll!l!llllil!!l!ll|llllll!lll!l!!!i!l'll!||!||

A köfényruháró

Ismét visszatérünk a mai nő legkedveltebb-ruhadarabjához. A szoknya kérdésével egyszer már foglalkoztunk. A kötényruhát (vagy szoknyaruhát) vesszük sorra.

Mint ahogy a forró nyári napokat nem tudtuk elképzelni tarka vágj egyszínű kartonszoknya és mélyen dekoltált blúz nélkül, ugyanúgy nem tudunk praktikusabb, mindennapos öltözéket elképzelni őszre és télre a blúzzal vagy szeverterrel viselt gyapjúszoknyánál.

A helyesen kiegészített kötényruha angolos szabású ruhát pótol Komplettebben és rendesebben öltözött lesz a nő benne és azonkívül régibb, kinőtt blúzokat és kissé kifakult pulóvereket viselhet hozzá. Készítéséhez nem nagyon könnyű és átlátszó, egyszínű vagy mintás gyapjúszövetet ajánlunk.

A legpraktikusabb és utóbbi időben a legkedveltebb kelme e ruhatípusnál a tweed. Csak vigyázni kell az anyag megválasztásánál, kedves olvasóink. Ne vásároljunk nehéz kabátnak való tweedet. Ha egyszínű kelme mellett döntünk, a színt már meglévő blúzok és pulóverek szerint választjuk ki. Praktikus és szép az élénk-zöld, a mogyoró-barna, a rózsaszínű, a búzavirágkék, nagyon elegánsak és hatásosak a következő pasztell színek: a tenger zöld, mézsárga, világoskék. Ilyen pasztell színeket azonban csak akkor válasszunk, ha ruhatárunk gazdagabb és a kötényruhát nem kell mindennap viselnünk.

Fiatal lányok számára igen csinosnak tartjuk az élénkpiros és a búzavirágkék színeket, a legpraktikusabb azonban a szürke. Ez a semleges szín ugyanis minden színkombinációt elbír.

Fazonból kétfélét választottunk: egyenes és szélesített szoknyát. Karcsú, keskenycsípőjű nőknek egyenes vonalú szoknyát ajánlunk. Keskeny, hosszúkás arcú nő négyszögletes kivágást válasszon, szélesebb arcú nő pedig inkább függőleges, elipszis alakú kivágást viseljen. Ha ilyen típusú kötényruháit, lágy esésű, szép pasztell színű vagy sötétebb piros és kék színű gyapjúszövetből varratunk meg, akkor blúz nélkül is viselhetjük és helyesen választott kiegészítő cikkekkel társasági ruhának is megfelel.

Elegendő egy kisebb díszes bross, amit a kivágás baloldalára tűzünk, vagy egy hosszú gyöngysor. A társasági öltözék karakterét természetesen helyesen választott társasági cipővel, kesztyűvel és kézitáskával hangsúlyozzuk ki.

Erősebb csípőjű nőknek szélesített vonalú kötényruhát ajánlunk. Ez egész hosszán végig gombolódik, ami az alakot látszólagosan meghosszabbítja. Karcsúbb nők a szoknyához övét viselnek, teltebb alakúak csak egészen keskenyek Ennél a ruhánál is kétféle kivágást javasolunk. Keskeny, hosszúkás arcú nőknek széles, ovális kivágást, szélesebb arccson- tú nőknek pedig hegyes kivágást ajánlunk.

Csak kezdő háziasszony oknak!

Főzés: Kezdhetjük hideg, vagy forró vízben, aszerint, hogy mi a főzés célja. Ha például jó erős húslevest akarunk főzni, hideg vízben kezdjük el a hús és a csontok főzését. Ha viszont zamatos főtthúst kívánunk, akkor forrásban lévő vízben tegyük fel a húst. Ha gyorsan alkarjuk megfőzni a burgonyát, vagy zöldséget, mindig forrásban lévő vízben főzzük puhára.

Párolás (dinsztelés): mindig rövid lében történik, mert az a célunk, hogy a hús- vagy főzelékféle saját levében, gőzében párolódjék puhára. Ezért például a húst előbb kevés forró zsírban átsütjük, azután pedig mindig csak'

annyi vizet, vagy húslevest adunk hozzá, hogy a megfelelő gőzben a hús puhára párolódjék.

Pirítás: Mindig forró zsírban, olajban, vagy vajban történik. Az a vágott hagyma, amelyet hideg zsírban teszünk fel, nem pirul meg, hanem fonnyad. Hideg zsírban a burgonya kétszerannyi zsírt vesz fel és mégsem pirul egyenletesen.

Sütés: a frissensülteket mindig forró zsírban sütjük, mert csak így lesz ropogós, ízletes. A lisztbe és tojásba mártott húsfélét, halat stb. bő, forró zsírban, a natursül- teket kevés forró zsírban sütjük. Vajas és zsíros tésztaféléket mindjárt magas hőfokon sütünk.

EJTETTVÁLLV KULIQÁN

japánujjas, csíkos pulóverrel. Készítéséhez kb. 20—40 deka világos, csíkozásához kb. 5 deka sötétebb gyapjúfonal és 2 és feles kötőtű szükséges. A kuligán készítését hátrészen kezdjük, a fél csípőbőségben megfelelő szemszámmal. A munka színén sima, visszáján fordított sorokkal dolgozunk. 4 cm után egy lyuksort

részltünk, majd sima, visszáján for- lított sorokkal dolgozunk. 4 cm után gy lyuksort készítünk, majd simán rétünk újabb 4 cm-t. A következő ima sorban minden 10 szemben 2 zemet készítünk és az így kiszapo- ított szemszámmal fogyasztjuk a :arkivágást, majd ismét egyenesen eütünk a vállig. A váll szemeit 10 zenienként, a nyakkivágás szemeit >edig egyszerre fejezzük be. Az ele- ót két részben kötjük. A karkivágás fogyasztásáig a hátrészhez hasonlóan. Itt a karkivágás részére befejezünk 3 szemet, majd 7x1 szemet fogyasztunk. A középvonal felett a karkivágás vonalával egyma- gasságban kezdjük a nyakkivágás fogyasztását és minden 4. sorban egy szemmel fogyasztunk a vállig. Itt a szemeket 10 szemenként befejezzük. A gombolás pontját külön kötjük. 10 szemmel kezdjük és egy sima, egy fordított, váltakozásával a kívánt hosszúságúra kötjük, majd mindkét szélét 2 sor színes kispálcá- val behorgoljuk és úgy varrjuk az előrészhez. Az ujjakat ugyancsak egy sima és egy fordított váltakozásával készült patentkötéssel kezdjük és 5 cm után a szemeket minden 6. szemben egy szemmel kiszaporítjuk. Azután simakötéssel dolgozunk és minden 6. sor elején és végén egy-egy szemmel tovább szaporítunk a kívánt bőségig. Karkivágáshoz érve minden sor elején 2 szemmel fogyasztjuk a szemeket és 10 cm magasságnál befejezzük, összeállításnál a kuligán alsó szélét a lyuksor vonalán visszahajtjuk és i eszegjük.

A japánujjas pulóver kötését a csípőbőségnek megfelelő szemszám- mal kezdjük és 4 sor sötét fonallal lustakötés után simakötéssel folytatjuk a munkát úgy, hogy minden 6 világos sor után 2 sötét sor következik. Karkivágást a kuligán kar- kivágásához hasonlóan fogyasztjuk mind az előrészen, mind a hátrészen. A hát részt a fogyasztással egyvonal- ban két részben kötjük tovább. Ez lesz a zippzár helye. A nyakkivágás fogyasztását az előrészen a karkivágás fogyasztásától kb. 16 cm-re kezdjük a középső szemek felett. A pulóver nyak- ■ és karkivágásnaik szegélyét a sötétebb fonallal és patentkötéssel készítjük, majd utólag varrjuk a pulóverhoz.

Ételreceptek

SONKÁS RIZS:

Hozzávalók: 80 deka rizs, 10 dóka vaj, 50 deka sonka. A jó! megmosott rizst kevés vajon puhára pároljuk, majd apró kockákra felvágott sonkával összekevertük. Petrezsie- lyemlsvólkével díszítjük. LUCSKOSKÁPOSZTA:

Hozzávalók: 2 kiló 50 deka fejes- káposzta, 15 deka liszt, 20 deka zsír, 1 deci tejfel, kapor, ecet, hagyma. A káposztát tcrzsájától megtisztítjuk és cikkekre vágjuk. Forró, sózott vízzel leforrázzuk, szitán lecsepegtetjük. Zsírban vöröshagymát párolunk, majd ráhelyezzük a lecsurgott káposztát, kevés vízzel, vagy csontlével feleresztjük és puhára pároljuk. Sóval, vagdalt kaporral ízesítjük. Lisztből, tejfelből készült habarással sürítjük, s tálalás előtt kevés ecettel ízesítjük. JUHTÚRÓS GALUSKA:

Hozzávalók: 1 kiló 60 deka liszt, 1 tojás, 20 deka zsír, 40 deka juhtüró, egy negyed deci tejfel. Lisztből, tojásból, kevés sóval és annyi vízből, hogy ne legyen túl kemény, galufka- . tésztát verünk fel. Forró sósvízbe szaggatjuk, leszűrjük, leöblítjük és ferró zsiradékra szedjük. Tejfellel elkevert juhtúróval tálaljuk. GOMBALEVES:

Hozzávalók: 60 deka gomba 20 deka zsiradék, 1 tojás sárgája, 15 deka vöröshagyma, petrezselyem zöldje. A gombát megmossuk. megtisztítjuk, majd vízzel felengedjük és sóval ízesítjük. Híg petrezselymes rántással berántjuk. Tojássárgáját tányérban jól kikeverjük s a levest arra tálaljuk.

A HÉTKÖZNAPOK MŰVÉSZETE

EGY HÉTEN CSAK EGY VASÁRNAP VAN, jóval kevesebb ünnep és így van ez nemcsak a naptárban, de jelképesen is. Életünk a születéstől a halálig néhány mérföldkő között halad: öröm. bánat, megint öröm, megint bánat. Fellendülések, összeomlások, mind egy- egy emlékezetes dátum, de ezek között hétköznapok vannak. Soksok szürke nap, amelyen nem történik semmi érdemleges, csupán felkelés, lefekvés, evés, megszokott szavak, beidegződött szokások, mozdulatok. Az élet zömét ezek teszik ki s mindezek mögött ott van egy asszony, anya, feleség, nővér, aki ebből a sok semmiségből valamit, a szürkeségből színt, fényt, az unalomból harmóniát teremt. A háziasszony munkájának úgyszólván nincs megfogható eredménye és a legtöbb asszonynak eszébe is jut néha, hogy háládatlan munkát végez. Közelről nézve háládatlan, távlatból a leghálásabb munka, hiszen ezzel teremti rneg az otthont. Nem kap fizetést a munkájáért. Néha még elismerést sem. Törli a port,' főzi az emiivalót, bevásárol, mos és közben nem veszi észre, hogy ő a szilárd pillér, amelyre a család támaszkodik. Tőle indulnak el és hozzá térnek vissza, öreá gondolnak forró nosztalgiával, ha odakint baj éri őket. Őérte akarnak elérni valamit. Az ő mosolyát viszik magúkkal, ha küzdeni indulnak.

Ez az adnitudás ösztönből, szeretettől, köfcelességtudásból fakad, de tagadhatatlanul sok ónmegtagadással jár. Előbb csak egy új ruháról mond le, egy-egy kellemes szórakozásról. Később már minden szabad percét feladja és végül egész egyéni életét is. Lénye felszívódik mindazokban, akik körülveszik és tőle várnak gondoskodást,

szeretetet, támaszt. Az egyéni igények, ábrándok, vágyak helyébe lép az a megnyugtató tudat, hogy szükség van rá. Erősnek és gazdagnak érzi magát, még ha anyagialtban szűkölködik is, mert tudja, hogy kifogyhatatlan. Ha öreg, ha fáradt, ha beteg is, adni tud, ha mást nem, simogatást, vigasztalást, megértést, mosolyt. A baj akkor kezdődik nála, amikor már látja, hogy nem várnak tőle semmit: megvannak nélküle is.

A fiatalok kirepülnek a fészekből, párjukra találnak és a helyzet megfordul: már nem kérnek, hanem ők adnak. «-Már nincs szükségük rám a gyermekeimnek, nélkülem is boldogulnak és boldogok!« — mondja egy könnyes szemű, fehér hajú asszony. Tragédiának érzi sorsát, pedig nem tragédia. Egész élete, minden cselekedete azért volt, hogy egyszer a maguk lábán álljanak a gyermekek és elinduljanak saját útjukon.

A TERMÉSZET MEGVÁLTOZHATATLAN TÖRVÉNYE EZ, hiszen a fiatal madár is otthagyja fészkét és az öreg madár néz utána, ahogy tovatűnik a napsütöttte felhők között. Magára maradva, cél nélkül, kötelesség nélkül, összeomlik és kimondja a tragikus két szót: »Miért élek?« Elfelejti, hogy akik elmentek, legfeljebb tőrben távolodtak el, de lényegében ma is és mindvégig, talán még a síron túl is hozzátartoznak. Szükségük van rá, ha csak néha-néha látják is és akkor is, ha elmentek mérhetetlen messzire és csak levélben cserélhetik ki gondolataikat. Erőt ad nekik az a tudat, hogy él valahol a csillagok alatt egy fehér hajú asszony, aki szüntelenül rájuk gondol, aki- hez mindig visszatérhetnek, akinél mindig menedéket találnak.

3Oe©OO0O(T)©OOOO©OOe©OOGXDOOOO0OGOOOQ©©©OOO©OÖ©©©OQOeO©OOQQ00OOC)OOOOOOOJ>OOOOO

Őszi jótanácsok háziasszonyoknak

Ilyenkor ősszel még nem tudjuk, milyen lesz a tél, de arra számítunk, hogy a hófedte tájban, ködben, esős időben beszorulunk a ház négy fala közé. Ennek is van jó oldala, de van hátránya is. A télen abból kell főzni a háziasszonynak, amit a nyár végén, meg ősszel elrakott a kamrában és pincében. Ha tele van az éléskamra, a pince, akkor könnyebben kezdhetünk a mindennapi főzéshez. A telt kamra révén a gyermekeknek bőségesebb, vitamindú- sabb élelmet lehet készíteni ügy is mondhatjuk, hogy a tanyasi, falusi termelőszövetkezeti asszonyok kamrája felér egy kis konzervgyárral vagy üzlettel, ha idejében elvégezzük az esedékes tartósítást. De más időszerű tennivaló is akad a házunk táján. A tavalyi kemény tél arra figyelmeztet, hogy idejében gondoljunk kedves virágaink teleitetéséről is. Ezekről a tennivalókról is közlünk néhány jó tanácsot.

Az alma eltartása

A szép, egészséges almát kamrában vagy száraz pincében polcra rakva februárig eltarthatjuk. Az igy eltett almát azonban vizsgáljuk át időnként és a beteg gyümölcsöt vegyük ki közülük. A hidegebb helyeken, pl. padláson a nagyobb fagyokig újságpapírral becsomagolva tartható el az alma.

A szőlő eltevése

A ' későn érő egészséges szőlő felkötözve, a kamrában és pincében

január végéig eltartható. Nem a szárnál fogva kell felkötözni, hanem az ellenkező irányban, a másik végénél, hogy visszaomoljanak a ezernek.

A paradicsom eltartása

Kevesen tudják, hogy egészen karácsonyig eltartható a nyers paradicsom a pincében. Most ősszel összeszedjük a dér nem csípte zöld paradicsomokat, azokat megválogatjuk, majd a pincében polcra lerakjuk. A zöld paradicsom fokozatosan beérik. Ekképpen ízletes, éitikezésre alkalmas paradicsomokat adhatunk a férfialtnak a szalonna, a gyermeknek az uzsonna mellé. Ezáltal vitamindús táplálékot tudunk adni kedveseinknek a téli időben is.

A padláson is eltartható a paradicsom úgy, hogy a kiemelt földnélküli paradicsomtöveket a gyökerénél fogva felkötözzük. így a paradicsom a fagy beálltáig tart.

A káposztát

papírba is szokták csomagolni, de még jobb azokat tisztítva, torzsától mentesen csapos hordóba rakni. Szépen sorjában. Ugyanúgy csavargépesen vagy nehezékkel kell ellátni, mint a hordós-káposztát. Időnként a csapon át kiengedjük a levét. Ezzel a lével feltöltjük a káposztát, a szép tiszta, savanyú levet különben káposztalevesek készítésénél is felhasználhatjuk. Ez a lé C vitaminban igen gazdag, tehát módjával adagolhatunk belőle a gyermekeknek. A citromot pótolhatjuk vele. Hordó hiányában 8—10 literes üvegeiében tarthatunk el káposztát. A töltésre szánt káposztafejeket levelenként tegyük az üvegbe. Az üvegben a káposztát nem kell préselni, ellenben az üveg száját le kell kötni és úgy állítsuk azt az éléskamrába.

Ha pedig újságpapírba csomagoljuk a fejeket, akkor padláson vékony réteg szalmával takarjuk le a becsomagolt káposztafejeket.

A birsalma eltartása

A birsalma sajtot eltarthatjuk per- gamentpapírral kibélelt dobozban, száraz helyen. A birsalmasajtot a következőképpen készítjük: a sárga birsalmát megmossuk, kettévágjuk. Nem kell kivenni belőle a magházat. Puhára főzzük, ezután szitán, para- dicsompaszírozón áttörjük. 1 kg birsalmához elég 25 dkg cukor. A cukrot hozzáadva folytonos keverér közben egészen sűrűre főzzük. Arról tudjuk meg, hogy jó-e már a birs- almasajtunk, ha az elválik a lábas- lói. Ekkor leemeljük a űzhelyről és az előre melegített porcelán tányérba öntjük. Nem kell lefedni, hanem amikor kihűlt, kiborítjuk celofánra, szellös helyen tartjuk és egy hétig forgatjuk, azért, hogy minden oldala megszikkadjon. Ezután kerül a sor a csomagolásra.

A zöldség raktározása

Kettős papírzsákban egészen hús- vétig el lehet tartani a zöldséget és a répát. Csak arra kell ügyelni, hogy a zsákot mindig bekötözzük, ha abból időnként zöldséget vagy répát veszünk ki.

A KAKAS ÉS A PIPI

Volt az erdő kellős közepén egy kakas, meg egy pipi. Meghalt a gazdájuk, nem volt mit enni nekik. Megéheztek, találtak aztán vadkörtét, de a vadkörte nagyobb volt, mint a pipi gégéje. Hát csak mondja ám:

— Menj gyorsan, ka- kaskám, hozzál egy kis vizet, mert megfúlok. Szalad a kakaska a kúthoz.

— Jaj, jaj, édes hátam, adjál vizet, vázét viszem a kispipim, nek, mert megfullad a vadköriétől.

— Nem adok vizet — mondja a kút — míg nem hozol koszorút egy szép lánytól.

Elment aztán a kakas

a szép lányhoz.

— Szép lány adjál koszorút.

— Nem■ kapsz, mondja a szép lány —, amíg nem hozol fejecskét a tehéntől.

Elment a tehénhez is.

— Tehén adjál fejecskét, fejecskét, viszem a szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem a pipikémnek, mert megfullad a vadkörtétől.

— Addig nem adok fejecskét a szegény kakaskának — mondja a tehén —, míg nem hozol szénát a rétről.

Elment a réthez.

— Rét, adjál szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ad fejecskét, fejecskét viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem kis pipikémnek, mert megfullad a vardkörtétől.

— Addig nem adok szénát — mondja a rét. —, ameddig a boltba el nem mész kaszáért.

Elment a boltba.

— Bolt, adjál kaszát, viszem a rétnek, rét ád szénát, szénát viszem tehénnek, tehén ád fejecskét, azt viszem szép lányhoz, szép lány készít koszorút, koszorút viszem a kúthoz, kút ád vizet, vizet viszem pipikémnek, mert megfullad a vadkörtétől.

— Addig nem adok kaszát — mondja a bolt —, ameddig nem hozol pénzt.

Altkor szegény kakaska elbúsúlta magát, ment gyorsan a szemétdombra kaparászni, ott lelt egy krajcárt, azt elvitte a bolthoz, akkor aztán kapott kaszát, elment a réthez, adta a szénát, tette a tehénke elé, adott fejecskét, vitte a fejecskét a szép lányhoz, az készített koszorút, koszorút adta a kútnak, kút adott vizet, vizet egyenest vitte pipikéjének, de bizony mikorra hozta a vizet, megfúlt szegény kis pipi. A szegény kakaska teteti magát, hogy nem bánja, de azért mindéiig kiáltozza az ö bánatát, s akkor is sír, mikor más ember aluszík.