Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-03 / 231. szám

Csütörtök, 1957. október 3. SOMOGYI NtfPfcAP i in i—min MiMiMiiwMiwMfrgTBBwnnw—rnrirr-■ ■ 1 Qand&Latak a Sza ki zemeztti (ViLup zo aeUlq ney ijedik katt^tinzijua zL&tt OKTOBER 4-ÉN MEGKEZDI MUNKÁJÁT a dolgozó tömegek iga­zi világparlamentje, a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusa. A Szakszervezeti Világszövetség egyike azoknak a nagy nemzetközi szervezeteknek, amely 12 éves fenn­állása óta következetesen harcol a dolgozók demokratikus szabadság- jogainak kiszélesítéséért, a világ dol­gozóinak összefogásáért, a béke és jólét biztosításáért. A Szakszervezeti Világszövetséjg IV. kongresszusa 1957. október 4—ló­ig Lipcsében ülésezik. Megvitatja a nemzetközi szakszervezeti mozgalom tevékenységét, egységes fejlődését, a dolgozók helyzetét, a jogokért és a békéért folytatott harc kérdéseit. Mindannyian tudjuk, hogy a kon­gresszus szószéke lesz minden szak- szervezetnek, minden munkásnak, függetlenül hovatartozásuktól, poli­tikai felfogásuktól és vallási meg­győződésüktől. Ez a szervezet a vi­lág minden egyes országának szer­vezett munkásai és szakszervezetei télé testvéri kezet nyújt annak ér­dekében, hogy szebb és boldogabb legyen a világ valamennyi munkásá­nak, dolgozójának élete. Mi, magyar szervezett munkások büszkék vagyunk arra, hogy ilyen nagy nemzetközi szervezet tagjai va­gyunk, hogy részt vehetünk mi is a nemzetközi összefogás, a béke, a jó­létért vívott harcban nemzetközi méretekben is. Nem hiszem, hogy bárki is jobban érezte volna, vagy tapasztalta volna akár erkölcsi, akár egyéb formában szükségességét en­nek a nemzetközi szervezetnek, mint mi, magyar szervezett munkások. Láttuk és éreztük, mit jelent a nem­zetközi proletárszolidaritás a népek életében. Tudják ezt ellenségeink és jóba­rátaink egyaránt. Ezért igyekeztek az ellenforradalom irányítói és vezetői olyan gyorsan kilépni az SZVSZ-ből Az úgynevezett »szabad szakszerve­zeti« vezetők és támogatói első és legfontosabb dolguknak tartották az októberi és novemberi események alatt kommunista mentes szakszer­vezeti mozgalmat szervezni és ma­guknak a vezető pozíciót, »demokra­tikusan«, ön jelölés útján biztosítani. Ezért volt nekik fontos, hogy az iparági szervezkedést, amely termé­szetesen a munkások szervezettebb összefogását, fokozottabb tömörülé­sét, öntudatuk magasabb fokát iga­zolja, felrúgni és helyette visszatérni a régi szakmai szervezkedésre. Ezért volt nekik fontos az SZVSZ-ből való kilépés, mert ők is tudják, hogy mit jelent, ha a munkásosztály nemzet­közi összefogása gyengül. Látták és kézzelfoghatóan érezték megyénk szervezett munkásai is, hogy mit jelent a nemzetközi mun­kásmozgalomban a proletár szolida­ritás. Az SZVSZ-hez tartozó orszá­gok igyekeztek minden módon segí­teni az ellenforradalom által okozott sebek begyógyítását. Megyénk dolgo­zói több Száz különböző tartalmú cso­magokat kaptak a külföldi baráti szakszervezetektől. A NEMZETKÖZI PROLETÁR SZOLIDARITÁS megnyilvánulása arra intenek bennünket, hogy még szorosabbra fűzzük az SZVSZ-hez kapcsolatainkat. Együtt kell harcol­nunk az SZVSZ-hez tartozó szak- szervezetekkel, a haladó emberiség­gel a közös ellenség ellen, a nemzet­közi munkásosztály közös ügyéért. Fáradhatatlanul kell dolgozni azon, hogy a munkások minél szélesebb rétege megértse és magáévá tegye a proletár internacionalizmus szelle­mét. Azon kell munkálkodnunk, hogy minden dolgozó előtt világos legyen, mit jelent a munkások, a dolgozók számára a nemzetközi összefogás és a benne rejlő erő. A magyar szervezett munkások­nak összehasonlíthatatlanul jobb a helyzetük, mint bármely tőkés ál­lamban élő szervezett munkásoknak. A mi szocialista rendünkben minden anyagi és szervezeti feltétel adva van ahhoz, hogy magyar munkás A látrányi KISZ-szervezet meg­alakulása óta előadássorozatot tar­tott a fiatalok részére. Az előadók ismertették a KISZ-tagok feladatai­ról szóló marxista—leninista tanítá­sokat. * * * Tizenkilenc taggal alakult meg a háromfai KISZ-szervezet. Ma már több, mint harminc tagja van a szervezetnek. * * » A kaposszentjakahi KlSZ-szerve- zet egy tánc- és egy színjátszó cso­port megszervezésén munkálkodni. A bevételből tavasszal a sportpá­lyán öltözőt építenek. * * * Példamutatóan dolgozik a sávolyi KISZ-szervezet. Feladatának tekinti a taglétszám növelését. Megszerve­zik a kultúrcsoportot. A bevételből szervezett életet éljen, hogy jogait törvénybe iktassák, hogy a jogok meg is valósuljanak. Ugyanezt nem mondhatják el a tőkés országokban élő munkások, ahol a munkáltatók, a haladás ellenségei megkísérlik, hogy a szo­ciális és gazdasági követeléseikért, a nemzeti függetlenségért, a békéért küzdő dolgozóktól még a harchoz való jogot is megtagadják. A tőkés és gyarmati országok kormányai az adott helyzetnek megfelelő eszközök­kel intéznek támadást a dolgozók alapvető jogai ellen és nem riadnak vissza a gyilkosságoktól, a kínzások­tól, a szakszervezeti harcosok és ve­zetők bebörtönzésétől. MI MAGYAROK, akiket az ellen- forradalmi események csaknem a háború szélére taszítottak, nagyon jól tudjuk, milyen létszükséglet az egész világ dolgozói számára a mun­kásmilliók egységes fellépése az im­perialisták agresszív terveivel szem­ben. Az SZVSZ negyedik kongresz- szusán küldötteink találkoznak azon szakszervezetek küldötteivel, ame­lyek sokat tettek a magyar munkás­osztály megsegítése érdekében. A kongresszus nagyszerű alkalom lesz arra, hogy a magyar szervezett dol­gozók kifejezzék a Szakszervezeti Világszövetség iránti hálájukat és ragaszkodásukat. Suhajda János SZMT munkavédelmi fel­ügyelő. a hiányos sportfelszereléseket vásá­rolják meg. « » * Példamutatóan dolgozik a so- mogvjádi KISZ-szervezet. A fiata­lok társadalmi munkával segítik a kultúrház építését. A megalakulás óta hat esetben rendeztek bált. A rendezvények bevételét a röplabda- és labdarúgó felszerelés felújítására fordították. A helyi szervek nagy­részt társadalmi munkával egy tan­terem építését kezdték meg. Ebben a munkában közreműködik a fia­talság is. * * * A jákói KISZ-szervezet a hosszú tóid estéken, a lányok nevelésére gondolva, szabó-varrótanfolyamot indít. Hírek a KlSZ-szervezetekből \>J ÉLETRE LENDÜL az újítómozgalo A forradalmi munkás-paraszt kor­mány határozatai nyomán új életre lendül az újítómozgalom is. Megtisz­tul az évek alatt rárakodó sallangok­tól, amelyek megbénították a mozga­lom életét, tért hódít a gazdasági élet — mondhatni — valamennyi te­rületén. Ezt tapasztaltuk megyénk egyik legnagyobb, legkorszerüob üzemében, a Kaposvári Textilművek- ben is. Számpl Tibor elvtárssal, az üzem újítási felelősével beszélgettünk er- rőL Számpl elvtárs elmondotta, hogy az üzemben — a gépi berendezés és a termelés prof Úját vizsgálva — sok a lehetőség újításra. Az újítások legnagyobb százaiéi?, nem közvetlenül az egyes munkafo­lyamatok megváltoztatását eredmé­nyezi. A javaslatok legtöbbje a gé­pek korszerűsítésére törekszik. Egyes alkatrészek új konstrukciója megkönnyíti a dolgozók munkáját, intenzívebbé teszi a termelést. A benyújtott javaslatok nagy része használható. Ezt a képet kapjuk a beadott újítások szakmai elbírálása során. Sok az értékes ötlet. Számp! elvtárs a beszélgetés' során elmon­dotta, hogy a meginduló, lendületes munka tervszerű irányítása egész embert és lelkiismeretes munkát kö­vetel. Neki pedig más munkaköre is van. Ezt a bizonyos mértekig »íél- munkakör«-jelleget magán viseli a mozgalom, még akkor is, ha az igaz­gató és a főmérnök támogatója az újításoknak. Az újításokat elbíráló szaktanács Ottlétünk alatt éppen ülésezett az újításokat elbíráló tanács. Az újítási felelős 14 javaslatot adott át meg­vitatásra. A javaslatok egy része nem új. Legtöbbjének a gyakorlati kipró­bálása már folyamatban van. A ta­nács munkája sokoldalú. A szakmai elbírálás után körültekintően kell határozatokat hozni a kivitelezésre, az elkészítési és bevezetési határidő­re egyaránt. Felül kell vizsgálni az elő- és utókalkulációkat, mennyire gazdaságos az újítás. Persze van olyan javaslat, amelynél nem lehet a gazdaságosságot alapul venni, mert nem jelentkezik közvetlenül, de a dolgozók munkáját könnyíti meg. Az ilyen javaslatokat eszmei díjazásban részesítik. Ilyen volt többek között Csatos István művezető beadott ja­vaslata: a tekercsnyújtó gépek hátsó indítókarjának átalakítására, amely a gép baleset-veszélyességét ken ti. Valamennyi szakember vélen szerint egyik legértékesebb jai az előtépő köszörülésére kidois konstrukció volt. Balogh í. újításán — a gyűrűsfonó lánccs motorok ékszíj tárcsáinak ék n való kiemelése, a le- és felszí megkönnyítése végett — már utolsó simítások folynak. A kú azt bizonyította, hogy a megold? lyes. Néhány gépen már alkat ták is. Csepreghy elvtárs utat adott Somoskövi elvtársnak, hoj üzem gépeinek generálozásánál megoldás szerint járjanak el. vezetési határidőt egy évre sza meg. Vannak esetek, amikor nem : egyszerű a döntés, mint Kér alvtársék javaslatánál. Az újítás első, felső és hátsó tisztítók mói .ása, elvileg helyes, szükséges is ne, de a kiadási költségnek eg. alatt csak bizonyos része tér meg. 105 ezer forintos kiatü szemben 43 ezer forint hasznot na az üzemnek. Egy évnél hoss; időre pedig nem kapnak külcí A javaslatot egyelőre félre kell ni. A műszaki értelmiség és a fizikai dolgozók kapcsolata Az első piUanatban meglőj hogy valamennyi javaslaton ava kezek nyomát lehetett felfede Alaposan indokolt javaslatok mel észszerű, technikailag könnyen k telezhető megoldások találhatók. ' Csepreghy elvtársat kérem, ad magyarázatot e jelentésre. — Amíg egy újítás megszüle viszonylag hosszú utat tesz n Lzen az úton pedig rárakódik á 1 '.ektív munka jellege. Egy-két ki téltől eltérően az eddigi újításo több embernek együttes műnk adta. így lehetséges, hogy legü újítás nem öncélú, hanem eg üzemrészek problémáit oldja m Az újítások a fizikai dolgozók és- műszaki értelmiség kollestiv hai a technika tökéletesítéséért. £ ezért tudja e mozgalom a Textiln vekben, a hiányosságok ellenére feladatát betölteni. Tóth ílana A (?ÉKEVONAT UTASA VOLTAM... Ú TI JEGYZETEK A SZOVJETUNIÓBÓL Rajongás Forró siker a Kis Színházban, a Hattyúk-tava balett előadásán. A nézőtéren összegyűlt szinte az egész világ. Hinduk, indonézek, arabok, négerek, csehek, németek, lengye­lek, angolok és magyarok tapsolnak önfeledten. Valóban nagyszerű ba­lett-kultúra, milyen sok kiváló tán­cos. Mellettem ül egy szép moszkvai kislány. A színház alkalmazottja. Tapsol. Egy pillanatra elkapom te­kintetét. A halványarcú, szőke, iz­mos, fiatal »herceget« nézi önfeled­ten. A szünetben megkérdezem, ha a balettművész megkérné a kezét, hozzámenne-e feleségül. Azonnal vá­laszol: Ö, őt annyian veszik körül, hogy nem lenne jó férj belőle. Nem. nem mernék hozzá menni feleségül. Az előttünk lévő széksorban egy rigai diáklány ül, aki látogatóban van itt moszkvai rokonainál. Szó esik a sok külföldiről, köztük a gyarmati crszágbeliekről is.- Ui n irden népet megbecsü­lünk, mert a nép sehol sem rossz - mondja — De különösen a gyarma­ti országok népét szeretju.t mert azoknak még nagyon sokat kell küzdeniük, hogy felszabaduljanak az elny-rrás alól. Nem elkényeztetett nemzedék Romanovuval, a fiatal mérnökkel beszélgetek. Három éve végezte el az egyetemet. 1200 rubel a fizeté­se. Meg van vele elégedve. Mon­dom neki, hogy itt is láttam »aranyifjakat«, feltűnően öltözködő lányokat, költekező fiatalembereket. — Hát igen — mondja —, ezek egy része munkás, akik több fizetést kapnak. Más részük üzletel, ad- vesz, s ebből telik nekik. De mi elítéljük ezeket és harcolunk az ilyen ízlés és életmód ellen. — S ti többségben vagytok? Visszakérdez: — Mit gondolsz, hányszor tízezren mentek közülünk a szűzföldekre? Sokszor tízezren... S hány ezer lehet az ilyen aranyifjú? Egy sincs talán... Valóban így van. Láttam leányo­kat a vasúti töltések mentén dolgoz­ni, teherautókra köveket rakni... Ha nehéz feladatot kell valahol meg­oldani, az üzemvezetés mindig hoz­zájuk fordul. Az iskolában a munka megbecsülé­sére, az áldozatok vállalására nevelik őket. A fényképész és a kommunisták A Lomonoszov-egyetem előtt ál­lunk. Hallgatjuk idegenvezetőnktől a már ismerős, hatalmas számokat. 120 hektár területen fekszik, 40 ezer szobája van, 9 ezer hallgató tanul benne, háromezernek külön kis tanulószobája van itt. S tovább épül, bővül. A csoport mellett néhány laptu- dósító és fényképész áll. Az egyik­kel szóba elegyedünk. Mondja, hogy nagyon sajnálja azokat a derék kommunistákat, akiket Budapesten a fasiszták megöltek. Magam sem tudom miért, meg­kérdem: — ön kommunista... — Nem, pártonkívüli vagyok... — Akkor miért becsüli annyira a kommunistákat? — Mert az egész nép felemelke­déséért küzdenek... és derék em­bereknek ismerem őket... Később a mezőgazdasági kiállítá­son azt mondja egy 2500 hektáros kolhoz elnöke: »Nálunk a párttagsá­got ki kell érdemelni«. Csak 54 kommunista alkotja a pártszerveze­tet. Az 1500-as létszámú cukorgyár­4. ban 200 ember, főleg munkások, tagjai a kommunisták pártjának. Csak a valóságot... — Az élet nem parádé — mondja az Ogonyok főszerkesztője, egyik fő­városi újságíró kollégánk megjegy­zésére. — Mi az életet írjuk, úgy, ahogyan van, ahogyan fejlődik. Mi­nek szépíteni a dolgokat, lakkozni? Az élet mindenhol ugyanaz. Nagy különbségek nincsenek. Mindenhol dolgoznak az emberek... Voltunk Amerikában is. Láttuk Washing­tont, New York-ot, de az indián re­zervátumot, a külvárosokat, a falva­kat nem engedték megtekintenünk, a hétköznapokat tehát... S megmutatja nekünk, ajándékba adja a másfél milliós példányszámú képes hetilap legfrissebb számát, melynek címlapján egy vidéki laka­tos dolgozik, egy valóságos műreme­ken, új házán, amelyet színes né­pi fafaragással borított be az alap­zattól a tetőcserépig. A Kreml-múzeum tárlatvezetője Csak a ragyogás maradt a sze­memben. A múzeumban évszázadok cári, főúri pompáját gyűjtötték ösz- sze. Aranyos, bársonyos trónok és hintók, ezer és ezer drágagyönggyel beborított főpapi ruhák és lószerszá­mok, tiszta ezüst és arany étkező­készletek, elefántcsont és gyöngyház dísztárgyak. A nép erejéből és nyo­morából, verejtékéből kisajtolt pom­pa és gazdagság — gondoljuk ma­gunkban ... A tárlatvezetőnő szinte-tartózkodó­an, személytelenül magyaráz. Végte­lenül kifinomult arca, intelligens mo­dora van. Mint egy tanárnő, aki pár évtizede ugyanazt mondta már. A látogatás végén valaki megaján­dékozza őt egy selyemsállal. Fehér arcát pír lepi meg. Már az Uszpensz- ki-lemplom belsejében járunk, néz­zük a falakra festett glóriáé cári ar­cokat, mikor közénk toppan a meg­ajándékozott asszonyka. Kicsit liheg, piros az arca, bizonyára futott utá­nunk. Sok-sok levelezőlapot hozott viszonzásul. Megvárja, amíg kijö­vünk a templomból és nézi, mindenki kapott-e belőle. Aztán elindul a múzeumba, a for­dulónál még egyszer nevetve, moso­lyogva visszainteget. Özvegyek és árvák Nagyon sok az özvegy. Az ország mindennap érzi az elmúlt háborút. Egy .kalauznővel, Tonja Filimonova Konovával beszélgetünk. Ö is el­vesztette férjét, annak bátyja és fe­lesége is elpusztultak, így azok há­rom gyermekét ő nevelte fel. »Most, vasárnap adtam férjhez a harmadik kisleányt« — mondja büszke öröm­mel. Mesél egy mozdonyvezetőről, aki álcázta tevékenységét, látszólag együttműködött a németekkel, a va­lóságban mindig a partizánok kar­jaiba vezette őket. Egyszer nem si­került a terve, őt lőtték agyon. Megkérdem tőle, milyen körülmé­nyek között találta férje halálhíre. — Leningrádban éltem akkor, mindennap kint voltunk, nők, fér­fiak, a vonalban. A halált akkor úgy osztogatták. Egyszer hazame­gyek, otthon az asztalon az értesí­tés... Szenvedély nélkül beszél. S már később, mikor arról szól, hogy látott falhozvert gyermekeket, akasztott partizánokat, elégetett öregeket, ak­kor fényesednek meg szemei, nyeli a könnyeket, sír. Mi is a földet nézzük, vagy az ab­lakon át a tájat. Nem jó a sebeket feltépni. Egy azonban bizonyos: a Szovjet­unióban örökké emlékeznek a fasiz­musra és örökké küzdeni fognak fel­bukkanása ellen... És nemcsak a hivatalos politikusok, hanem az egész nép, amely megtudta mit jelent... Viktoréit A »Bányászt« és néhány asszonyt Viktor Golovin mérnök meghívott otthonába. Viktor hétszer sebesült a háború­ban Budapesten. 1956 októberében önként jelentkezett a fasizmus leve­résére a páncélosokhoz. Jelenleg is készenlétben áll, ha az arabokat h borúval akadályozzák függetlenségi kivívásában. Pedig szép családja van, nagy( kedves, csinos felesége. A Bányász kát elhalmozták a szeretet mind* jelével. Valósággal elajándékozták vitrinüket, s nem győztek hálálkod a mieink csekély emlékeiért. Mikor a magyarok elmentek tőlü leültek hárman az asztalhoz. Cser lett a Golovin-lakásban. Elsőnek i anya sírt fel, aztán mindannyia: összeölelkezve. Viktorék búcsúja Az autóbuszban együtt jönnek v< lünk a pályaudvarra Gálja és Zseny; Szása és Zsenka. Énekelünk. Viktor csak az állomás váróterme ben, a nyüzsgő, ünneplő sokaságba: ér utói bennünket. Táncolunk, né hány elfogódott mondatot váltun] még. Aztán búcsúzunk. A hosszú vonatsor mellett végij ölelkező emberek. A Bányász és Vik tor szorítják egymást, mintha sos< akarnának elválni, zokognak. Emit Igort, kedves, fiatal idegenvezetőn­ket ölelgetik, csókolgatják az asszo­nyok, emberek. Hangos kiáltások üdvözlések. Lassan halad vonatunk. Gálja szo­rítja »Adam Pavlovies« kezét, a má­sikkal belekapaszkodik az enyémbe. S a csalódott, férjétől elvált, kicsit zárkózott fiatalasszony szeméből szi­várog a könny. Csak most ismertem meg a lelkét. S látom Viktort. Kerülgeti az em­bereket, követi vagonunkat. Kiérünk a fedett csarnokból, esik az eső. Viktor szalad, fut velünk, egyik ke­zében kalapja, a másikban virágok. Fut velünk Viktor és rázza a vi­rágokat, együtt vele a kalapját is. Két keze fenn a levegőben. A vas­utas megállítja őt. Itt vége a pálya­udvarnak, a járdának. így maradt meg emlékezetünkben. Arcunkat rászorítjuk az üvegre, a kis ablaknyiláson beverő eső összefo­lyik könnyeinkkel. Ráz bennünket a megtestesült valóság. Láttuk, tanúsítjuk a megvalósult testvériességet I Vége. Csákvárl János,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents