Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-03 / 231. szám
SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1957. október 3. Okult a hibákból a „Dózsa népe" A Megyei Légoltalmi Parancsnokság tájékoztatója (IV.) Hidrogénbomba és egyéb atomfegyverek 3 lett volna mások kárán ta- mint a magunkén — a téli 3ona« óta gyakran emlegetik közmondást a balatonkilití Dói. S olyankor, amikor a gon- L, a múlt hibáiról esik szó, :ör előhozakodnak egy 'emberaki olyannyira végletekben, onalúan tudott gondolkodni, ha üss ég pénzéről volt szó, hogy lem a sír szélére jutott a szóiét. icr Vendelről, a régi elnökről zó. Ö kicsire nem adott, csi- szópszerével a közősre háruló igot, nyakra-főre szedte az ál- »énztárából a különféle hosszú- rövidlejáratú hiteleket, olyan .ázásokra költötte a . pénzt, yel még várhattak volna. A fein gazdálkodás, a meggondolat- öltekezés sok pénzt vitt el a zsebéből. — Ha szóltunk a yelmű gazdálkodás miatt, hamar, kunkra forrasztotta a szót Má- űeveleztünk az újsággal, bírál- i közgyűlésen, nosza egy-kettő- egkaptuk a választ: pártütők ink, elnökök akarunk lenni, *tte a nézeteltérést a szövetke- n. A felsőbb szervek meg pár- t, neki adtak igazat, mert ők iy sokszor csak a felszínt 'átták, L állapították meg az elnö.tt jó ait, kiválóságát, hogy évról-év- jabb és újabb beruházásokat har- ki. Persze, értett a dicsekvéshez, :olta a nehézségeket, a bajokat, ni szóltunk erről, egyieézből captuk a választ: »Májer Vendel ember, kiváló vezetőegyéniség, ges híve a szövetkezésnek«; Pe- izekről az erényekről mi tudtunk a jobban véleményezni. A többi itkezeti családtól például eretye- megkövetelte, hogy minden izámfogható ember dolgozzék a sben — mint ahogy ez rendjén- is —, csak éppen ő maga nem ott a szövetkezet érdekének pa- solatára, mert a saját házbelijei lenütt foglalatoskodtak, csak :n a tsz-ben nem. hűségéről meg legyen elég ri: héberben az elsők között futott eg a szövetkezetből, maga után igyva a tagságot, meg jó csomó adósságot. ember távozása természetesen ; nem okoz földindulást, de bi- f abpan az időben, amikor a ve- k helytállása százszor inkább cségeltetett, sokan mások is meg- mlottak. ilyeneket gondolhattak íukban a szövetkezet közkatonái: Vlájer sokat beszélt eddig előt- í a szövetkezeti gazdálkodás yszerűségéről, rábíztuk életünket, iunkat, hát már ő maga sem hisz an, amit hirdetett, amiért sok- r a szívét kitette volna előttünk?«- Igaz, Májer Vendel hátat fordí- ; az általa évekig vezetett szöveteinek és mások is kihulltak a ból, a közösség magva azonban árdan összetartott nemcsak a sütésben, hanem a viharban is. 72 éves Horváth Lajos bátyánk, :ommunista veterán, mint a nyárolyan egyenesen, s bátran járt- t a tsz-tagok között a viharos na- cban. Akikben megfogyatkozott a odalom, azokba lelket öntött, má- :at megerősített. Az előrelátó, az zán rendületlenül hívő, bízni tudó .•cos józanságával mondogatta, dkor élet-halál harcát vívta a zösség, s a pesti szelek mindjob- n verték a hullámokat a szövel- zet partjához itt Kilitiben is: ne szítsétek el a fejeteket, tartsatok elvtársak, nem tart ez sokáig, iZ még ünnep a mi utcánkban. S t ünnep, maradt hit, bátorság, irt a »Dózsa népe« együttmaradt. Hatvannégy családból csak huszonegy vált ki, s a 825 hold földből 644 osztatlan táblákban maradt a Dózsa kezén. it, a napokban új tagok is jelent- ,‘ztek felvételre. Visszajött az őszön ;t holdjával kilépett Berkes János. :alai József töreki-szőlőhegyi pedig os akar megbarátkozni a szövetke- ti élettel, a nemsokára nyugdíjba enő 72 éves juhászt, a tsz megala- tóját váltja fel. Hegyi István a fel- izlott lullai tsz-ből kopogtatott be Dózsa irodájára, szegényember, s i dolgos, valószínű, ő is bebocsátást yer a réginél kisebb számú, de íszeforrottabb, az előrejutásra elánt, lelkes gárdába. S a Kiüti Dósa tagjai tanulnak a saját kárukon, orábbi tévedéseikből. Mert van ta- ulnivaló. Lassan-lassan elérkeznek s újjászervezés utáni első zárszám- iáshoz, amikor választ adnak ma- uknak, érdemes volt-e együtt maadni. Az már megállapítható, hogy z idén nem nagyon dúskálkodhat- ak anyagi javakban. Terményt, énzt, mindent egybevetve az egy nunkaegységre jutó részesedés éréke nem lesz több harminc forintBúzából öt kiló, árpából másfél, kukoricából két kiló lesz az osztalék. Takarékoskodni kell — és akarnak is —'a szálas takarmánnyal. Ebből csak a rászorulók kapnak. Akiknek nincs háztáji jószáguk, azok rozsot kapnak széna helyett. Pénzből — tekintve, hogy az idén nem a kívánt irányban alakult az árutermelés, alacsony az állatsűrűség is — nagyon kevés, 5—6 forint jut egységenként. Nem számolták be a részesedésbe a téglavető üzemág hasznát, pedig egységenként mintegy két és fél tégla jút a tagokhoz. Nem lehetne azzal vádolni a szövetkezet vezetőségét, hogy a termésből túl sokat oszt. Szerencsére a mát alárendelik a holnapnak, a termés javarészét a közösben hagyják. Talán nem túlzás, s nem dolgaikba való beavatkozás megemlíteni, hogy az alacsony munkaegység részesedést elég magas háztáji hozadék egészíti ki, hiszen a közösbe két tagot adó családnak negyed híján két holdas háztájit hagytak kívül. Szintén az ő érdemük, hogy a tagok meggyőződtek arról, hogy az alapszabályon felüli föld- használat a közös jövedelem rovására megy, ezért maguk a tagok sem akarnak a jövőben túlzott háztáji gazdálkodást folytatni. Amint látjuk, tanulnak az idei hibákból is. A legfőbb tanulságuk, hogy meg kell vetni a gazdálkodás, a biztos jövedelem tartós alapját, az állattenyésztést. Ez után már ez évben is tettek né1 hány lépést. Példának okáért vettek hat tehenet, s ezzel együtt most 28 tejelő jószáguk van. De ez még mindig rendkívül kevés a 644 hold földhöz. Egy éven belül a tehenek sorába lép hét hasas üsző. Kellő megbecsülésben részesítik a juhászatot, látják, hogy érdemes ez, hiszen a 307 birkából álló állományról lenyírt gyapjúért 27 ezer forintot vettek be, ezen felül van a szaporulat. Bár a jövő esztendőben nagyobb figyelmet szentelnek a kifizetendő marhahízl-alásra. — 13 hizlalni való marhájuk van jelenleg —, azért nem téveszti szem elől a sertéstenyésztést sem. A fő törekvés ennél, hogy minél rövidebb ideig tartson a hizlalás, ne úgy, mint a múltban, amikor általában a befogástól 12—14 hónap múlva lett hízó, megdrágult a hízla- lási költség, rendkívül lassú volt a befektetett pénz forgási sebessége. Ezentúl egy szövetkezet sem oszthat állami pénzt. Hitelt, a régi káros gyakorlattól eltérően, csak termelést szolgáló célra ad a bank, tehát csak azt oszthatják ki, amit megtermeltek. Világos beszéd: úgy gazdálkodjon minden szövetkezet, annyit termeljen, hogy a tagok elégedettek, jómódúak legyenek. Sajnos, a kilitiek, amikor szidják a régi vezetést, egyúttal kritikát mondanak a célszerűtlen, meggondolatlan, rossz hitel- és pénzgazdálkodás felett is. Hiba volna eltagadni, hogy 1 jelenleg 1 millió 200 ezer forint állami hitel terheli a tsz vagyonát. Igaz, hogy erre a fedezet nagyjából — épületekben és más forgóeszközökben —• megvan, de vitázni lehet és vitáznak is a Dózsa vezetői: szükség volt-e ilyen mérvű beruházásra. (A hitelből 150 ezer forintot munkaegység-kiegészítésre fordítottak.) Részint igen, részint nem. Az a mód pedig, ahogy bántak a pénzzel, nem mondható másnak, mint tékozlásnak, pazarlásnak. Csak egy-két példát szemléltetésképpen: 1955 elején kaptak egy gépkocsit 80 000 forintos állami hitelre. Egy év sem telt bele, a gépkocsi a gondatlan kezelés miatt teljesen tönkrement, vehettek helyette másikat. (Bizony ezt is, a folyamatos értéktelenedést is kalkulálják a tsz-ek, amikor azt vizsgálják, mennyivel olcsóbb a saját géphasználat a gépállomásinál.) Kaptak tehéntörzs vásárlásra 80 ezer forintot, de olyan egyedeket vettek, amelyeket 3 hónap múlva vágóba kellett adniok 20 ezerért. Szinte úgy játszottak a hatvanezerrel, mintha ingyen adomány lett volna. Tavaly 20 ezer forintot fizettek melegagyi ablakkeretekért, s év végére 120 ezer forintot fizettek rá a kertészetre! (Ez bizony mélységesen elgondolkoztató, a Balaton mellett sem kifizetődő a kertészet? Ez nem lehet igaz!) Három esztendeje villamosították a majort — ami szükséges is volt — 60 ezerért, az istállót korszerűen berendezték önitatóval, tejfeldolgozóval, stb. Három évig azonban kidobott pénz volt a befektetett összeg és még ma is az, mert a villany — ugyan kinek a felelőssége hiányában? — ma sem ég a pusztán. Pedig erre ma is égető szükség lenne, meg is kilincseltek egy csomó hivatalt a járástól a minisztériumig, de hát a hálózatba való bekötés "nem szerepel a tervben«, stb. — válaszol- gatnak, s hatvanezer forint úszik... Am, ne folytassuk tovább. Ilyen felelőtlen módon nem szabad gazdálkodni a tsz, az állam pénzén. * * * A Dózsában vígan folyik a munka. Dudás Károly elvtárs, az újdonsült elnök szerint ilyen fegyelmezetten, egyetakarással még nem dolgozott a tagság egy esztendőben sem. Az őszi árpa, a rozs, a takarmánykeverék magja kelőben van. Nő, terebélyesedik a tagság felelősségérzete is a közös vagyonért, a holnapért. A darálók, a téglaégető, a fűrészgat- ter jövőre már jobban segít a pénztermelésben, a közös gazdaság fellendítésében. Esztendőre ilyenkorra látogassunk el, egészen másról számolhatunk be, búcsúztat bennünket Dudás elvtárs, s Pálinkás Gyuláné, a tsz könyvelője. Hisszük, erőtől duzzadó, megvalósuló ígéretek ezek. Szívből kívánunk ehhez teljes sikert. Viszontlátásra jövőre! Varga József A hidrogénbomba működési elve, az atombombával ellentétben, nem atommaghasadáson, hanem atommag felépítésen alapul. Ez az atommag felépítés (egyesítés) könnyebb atommagok nehezebb elemek atommagjaivá való egyesítést jelenti és magái a folyamatot "termonukleáris reak- ció«-nak nevezzük. Ez a termonukleáris reakció csak egészen könnyű elemek atommagjainak egyesítése esetén szolgáltat nagymennyiségű energiát. A termonukleáris reakció létrehozásában az atommagokat olyan mértékben kell egymáshoz közelíteni, hogy a magokban levő pozitív töltések taszító erejét a magok belsejében működő vonzóerők legyőzzék. Ehhez az kell, hogy a magok igen nagy mozgási energiával rendelkezzenek. Ilyen nagy mozgási energia az atommagoknál több millió fokos hőfokon lép fel. Az atombomba robbanásnál ez a hatalmas hőfok adva van, tehát a termonukleáris reakció megindítására magát az atombombát lehet használni, mert annál a keletkező hőmérséklet a becslések szerint a robbanás középpontjában eléri az 50 millió Celsius fokot. Tehát a hidrogénbombát úgy lehet elképzelni, hogy a belsejében van egy atombomba, mely iniciálé anyagként (kezdő-indító) szerepel, ezt körülveszi a mag egyesülésére szolgáló anyag, mely a bombatesttel van lezárva és az atombomba robbanása a termonukleáris reakciót beindítja, mely a pillanat igen kis része alatt, nagy energiafelszabadulás mellett megy végbe. A mag egyesítésre szolgáló anyag lehet deutérium (nehéz víz) és a tricium (legnehezebb víz). A hidrogénbamba és az atombomba között lényeges különbség az, hogy a hidrogénbombának nincs kritikus tömege, tehát nagyságát elvileg tetszés szerint lehet növelni, egészen a szállíthatósági határig. A hidrogénbombánál is, miként az atombombánál mint káros hatás, a lökőhullám, a hősugárzás és a rádióaktív sugárzás lép fel. Azonban a Nem arról a fáról van szó, amelyről az udvarban éppen tegnap szedték le a diót, hanem arról a vendéglőről, amely cégtáblája után ítélve, — gondolom — szeretne a diófához hasonlóan árnyat, otthonos közvetlenséget nyújtani vendégeinek, elsősorban a Petőfi utcaiaknak, hiszen ott van. A Vendéglátóipart Vállalat is, mint a legtöbb kisvendéglőt, azért tette ide a város peremére. A Petőfi utcai Diófáról alkotott véleményem azonban a legnagyobb sajnálatomra sem kedvező. Azután a vasárnap délelőtti félóra után, amit benne töltöttem, nem szívesen gondolok rá és különösen nem tudom elhitetni magammái, hogy ez a vendéglő szemernyit is nyújtana abból a kedves otthonossággal teli kisvendéglői hangulatból, amit a neve hirdet. Bocsánat, személy szerint nem okozok senkit, nincs kifogásom a vendéglős ellen, mert úgy láttam, becsületes ember, jól méri az italt, megmossa a poharakat és beszerzi a kellő mennyiségű bort. De nem tudom, hogy egyáltalán okozhatom-e, vagy azokat kell-e elsősorban okoznom, akiket vagy amit hibáztatni akarok. Nem tudom, a Diófában vasárnap undorító orgiát csapó feszegeket itéi- jem-e el, akik torkuk szakadtából, sokszor mar rendórhatóságilug is kihágásnak számiló förmedvénye- ket kiabálnák'! Nem tudom, okozhatom-e a lebuj-szerű bűzt, az alvilági hangulatot, amelyből félóra e.ey ahhoz, hogy jó időre elmenjen az ember kedve a belépéstől, mert hiszen azért, hogy a kisvendéglők (a Diófa is) ridegek, elmaradottak, elhanyagoltak, nem az ott dülöngélő részegek, nem a vendéglős és a vendéglő, hanem a rossz magyar vendéglátóipari vezetés a hibás. A Diófa nem egyedülálló eset. Ez az állapot a legtöbb kisvendéglőben megtalálható. Ha már érintettük, szóljunk erről a problémáról. A közelmúltban valamelyik magyar városban egy vendéglátóipart szakemberrel beszéltem, aki úgylátszik, hivatalos, felülről jött utasításokon kívül birtokában volt a vendéglátóiparról alkotott néhány helyes elgondolásnak, többek kqzött a kisvendéglő igazi arculatáról. Vagy úgy is mondhatnám, túl látott azon a bizonyos örökké hibáztatott »kereten«. Ott jártamkor ezzel dicsekedett: nekünk van 'néhány kisvendéglőnk. Büszke vagyok rájuk. Elámultam magam is és éreztem, amikor megmutatta az egyifelszabaduló energia sokkal nagyobb, mint az atombomba robbanásnál keletkező energia. Például az 2gyik kísérleti hidrogénbomba energiája egyenlő volt állítólag 14 millió onna TNT (trinitrotoluol) energiájával. Magának a káros hatásoknak a kiterjedése az atombomba hatásának mintegy tízszerese, távolságban .kifejezve. Az atombombát és a hidrogén bombát nemcsak repülőgépekről ledobva lehet alkalmazni, hanem távirányítású, távolhatású rakétalövedékekben is. Ezek a rakétalövedékek nagy sebességük miatt veszélyesek. A közelmúltban sikeresen kipróbált szovjet távolhatású (interkontinentális) rakéta sebessége meghaladta a 20 000 km/óránkén ti sebességet. Továbbá lehet alkalmazni az atombombát ágyúlövedékben is. Például előállítottak 28 om-es »atomlövedéket«, mely harctéri használatra készült. Az atombomba és hidrogénbomba hatását rádióaktív sugárzás szempontjából lehet úgy fokozni, hogy a bomlDa olyan burkokkal veszi körül, mely a neutron sugarak hatására igen nagy mértékben sugárzó anyaggá válik és aránylag hosszú felezési ideje miatt (mintegy 5 év) hosszú ideig erős sugárzó képességgel bír. Ilyen anyag a kobalt, (Co) és az ilyen bombát »kobalt« bombának1 nevezik. A fentieken kívül mint atomfegyver, számításba jöhetnek az úgynevezett »radiológiai fegyverek« is. Ezeket a vegyi harcanyagokhoz hasonlóan leszórással, vagy permetezéssel, vagy tüzérségi lövedékekben, repülőbombákban és egyéb más módon kerülhetnek a terepre. Alkalmazni lehet őket szilárd, cseppfolyós és légnemű állapotban. Alapanyagul azokat a hasadási termékeket lehet felhasználni, melyek az atommáglyákban keletkeznek. Elsősorban olyan anyagok alkalmasak, amelyeknek erős a sugárzási képességük és aránylag hosszú a felezési idejük. Ezeknél az anyagoknál csak sugárhatással kell számolni. (Folytatjuk.) két, hogy nem olyan csúnya ez a vuag, hogy szép az élet. élni jó. Es érdekes, egyszer sem jutott eszembe megkérdezni, honnan kerítette erre a kisvendéglőre a keretet! Ez a vendéglő egyszerű volt, de kedves. Ötletek, gondos szeretet varázsolták meleggé. Amikor megkérdeztem, hogy ide nem járnak-e huligánok és mi az oka, hogy nem látok részegeket, ismerősöm ennyit mondott: eltűntek, mióta ebből a vendéglőből eltűnt a szörnyűséges lebúj-hangulat. Nem tudom elhinni. — gondoltam vasárnap délelőtt a Diófában, hogy ezek a részegek, akik rég túl léptek a beszamíthatóság hataran, idáig jutottak volna, vagy éppen ezt a kisvendéglőt választják ki erre, ha a Diófa olyan... mint egy igazi kisvendéglő: tiszta, otthonos, barátságos. Ha nem két koszos asztalt sodor be csupán a végzet, két sötét sarokba. Ha belső, szinte már használhatatlanná való helyiséget is fehér abrosszal, egy-két függönynyel, szebb padlóval és fallal, néhány cserép virággal, egy-két népies motívum felhasználásával bekapcsolnák a sönteshelyiség forgalmába. Ezzel egyidejűleg persze a vendéglátóipar vezetőinek le keltene mondani a mindenáron való, minél nagyobb forgalomról. Lehet ugyan, hogy még nagyobb lenne a forgalom. Csak nem kampányban, dülöngéléssel és sorbaállással. Nem az én dolgom részletes képet festeni a Diófa igazi arcáról, a kisvendéglő hangulatáról. Vannak vendéglátói szakemberek, akiknek gondolnia kell erre. Akik azonban, sajnos, sokszor nyugtatták meg már jazzal a lelkiismeretüket, hogy »jóil van úgy, ahogy van!« Igaz, biztató kezdetnek szánom, hogy nemrég az egyik Somogy megyei vendéglátó- ipari szakembertől azt hallottam, hogy itt is nevelni akarnak a vendéglőkkel, mert az a tapasztalat, hogy ahol szebb a környezet, kedvesebb a hangulat, ott kevesebb a huligán elem, és magából kivetkőzött ember. Ezért fogják majd megszüntetni a népbüfét, egy-két köpködőt és mit tudom én még mit nem. Persze a büfé még áll és áll a Diófa és a hozzá hasonló sok kisvendéglő. Álljanak! Kellenek nekünk! Álljon a Diófa is a Petőfi utca sarkán, de úgy, hogy emberhez méltó legyen. Hogy mindahányan kedvünket leljük benne, akik becsületesen és jól akarunk szórakozni. *- dl A tsz kedvence Amint a képen is látható, nincs rossz ízlésük a balatonkiliti Dózsa tagjainak, a másféléves »Baba« szépen fejlett, délceg állat. A HÉT KÖNYVEI Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben. 4. kötet. 4,— Ft. Magvető Könyvkiadó Jerome: Három ember egy csónak- ' ban (nem számítván a kutyát) 2. kiadás. (Vidám könyvek 1957. 7.) 4,— Ft. Karinthy Frigyes: Csodapók. Humoreszkek. 2. kiadás. (Vidám Könyvek 1956, 3.) 4,— Ft, Szépirodalmi Könyvkiadó Balzac: A szamárbőr. Regény. (Olcsó Könyvtár 1957. 15.) 4,— Ft. Nagy Lajos: Válogatott karcolatok (Nagy Lajos Művei) 54,50 Ft. Terra Könyvkiadó Hadrovics László—Gáldi László: Magyar—orosz szótár. *■ Munkatársak: Levasics Elemér, Mihók László, Simonffy-Tóth Ernő. (Kisszótár sorozat). 26,— Ft. Zrínyi Könyvkiadó Tarján Imre: Küzdelem Arábiáért. 4AAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAjLi).AAAffl.AAAAAj»AAAAA*i,A&,AAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAA.AA*£.A.l EJ, DIÓFA ... DIÓFA ...!
