Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

Haerda, 1957. október S3. SOMOGYI NÉPLAP 5 SOMOC/YI KÉPZŐMŰVÉSZET AZ ŐSZI TARLAT TÜKRÉBEN A PÉCSI, MAJD GYŐRI képző­művészek alkotásai u án most is­mét saját szűkebb hazánk művé­szeinek produkcióit szemlélhetjük a 'Rippl-Rónai Múzeum vasárnap megnyílt őszi tárlatán. S nem gyanú­síthat senki holmi túlzott provinci­alizmussal, ha kijelentjük: színvona­lában szerencsésen felülmúlta azo­kat. Többségében jó vásznakat lát­hattunk ezen a kiállításon, annak el­lenére, hogy — ezt is mondjuk mc,g őszintén — különösen kiemelkedői nem találtunk. Éppen ezért nehéz munkája lehetett a zsűrinek, mely százhúsz beküldött munkából ki­választotta azt a mintegy hatvan festményt, mely méltán képviselhe­ti Somogy képzőművészeit. Három terem falán, szorosan egy­más mellett sorakoznak a képek. Többségükben olajok, néhány ak- varell, kevesebb tollrajz s még ke­vesebb pasztell. Ezt: természetesen nem hibául rójuk fel, mivel minden festőt az olajtechnika vonz legin­kább kifejezőképessége miatt. Első­nek. Kunffy Lajos nevét kell emlí­teni, ha ezekről beszélünk. Kunffy a somogyi táj, a somogyi leikül t művészi ábrázolója kiállított kilenc vásznával nagyon sokat mond el. Az Uborkás csendélet művészi alá­zatosságával, a gyönyörű Tél mű­termem körül című kép, a Somogy- vári utca, a Tartasz a kertemben, mind-mind egy darabja életünk­nek. S nemde csodálatos az, hogy a szerény és idős Kunffy mester még mindig a legerősebb egyénisége So­mogy képzőművészetének? Ezután sorolhatjuk azokat a neve­ket. akiknek egy, két, vagy több képe a kiállítás színvonalát tartja. Így Lovrits Károly Vihar az Al­földön című festménye, melyen iz­galmas előadásban láttatja a dunán­túli ember szemével a nagy ró­nát: Szikra János A fonyódi hegy alatt című alkotása és Ruisz György két képe: a Tokaji táj kőbányával, jól kezelt nádtoU-i'echrúiká.val és a Kiáradt Bodrog tollrajza. Soós Ist­ván képei külön figyelmet érdemel­nek. Az Előszerelés a Cukorgyár­ban kissé rideg: a gyár-részlet mo­numentalitását nem oldja fel ben­ne a munka ábrázolása. A Kismo- sás és a Somogyi tornász című vásznai viszont jók. Tiszamarti Krisztián két kiállított mime új színfoltot jelent. Az olasz házak első pillanatban talán forma­listának hat, merész színei, érdekes beállítása, »mondanivalója által. Ennek ellenére nem az. Csodás han­gulata van a képnek, akár a Körte csendéletnek. A fiatalabbak <közül Tiszamarti Somogy \egyik legna- yobb ígérete. ÉRDEMES MEGEMLÍTENI, hogy kaposvári képzőművész szabadis­kola tagjai közül egynéhánynak si­került bemutatkoznia ezen a kiállí­táson. Úgy hisszük, hogy együtt őrölhetünk velük. Fekete Mihállyal, Bernáth Lászlóval, vagy Csorba Edénével. Egy másik festőnő, Hor­váth Imréné, Hollós Mária Olvasó kislány című képe — bocsánat a szubjektivitásért — legjobban tet­szett a kiállításon. Technikája csu­pa szolcatlanság, merész ötlet, aho­gyan játszik a lágy pasztellszínek között a vékony fekete kontúrral. Kifejező, nagyon jó kép. Nem lehet sértés, ha azt mondjuk, meglepő Somogybán! Néhány alkotással nem értünk egyet, íjagy elgondolkozunk sorsuk és alkotójuk sorsa felől. Ungvári Károly Árokpartja^ nem rossz kén, mégis kékjei miatt fáj érte a szí­vünk. Ha volt ereje az eget meg­festeni és feltenni a távlatba a li­lákat, miért nem tellett a partra, vízre, hídra? Gerő Kázmér R.ivpl- Rónai síremlék képének létjogosult­sága szintén vitatható. Munkájában a naturalizmus szelleme kísért. Kár érte, úr,ért tudása és látásmódja ré­vén többet várunk tőle. Christ László Mao Ce-tung portrét állított ki, amelynek érdekessége, hogy szí­nes szalma-mozaik, minálunk alia ismert anyag. Nagyon szép iparmű- vészeti munka. A SZAKEMBER Ispánky János, a Népművelési In­tézet drámai osztályának vezetője a Bábszínház működésének jelentő­ségéről és az előadásról a követke­zőket mondotta: — A »Somogyi Tücsök-« újabb si­kere, bemutatkozása, állandó szín­háza országos viszonylatban is nagy kultúrpolitikai jelentőséggel bír. A színház helyi kezdeményezésre, a megyei és városi tanács áldozat- készsége révén jött létre, s mint ilyen, egyedülálló az országban. Je­lentős lépés volt, mert az együttes a gyermekműfaj fejlesztésével, nép­szerűsítésével korrigálja az állami kultúrpolitika eddigi hibáját, s leg­hatásosabb eszköze lesz gyermek- nevelésünknek. — Az új, állandó színház elraga­dó. Színpada, felszerelése szép, von­zó, esztétikus, semmivel sem marad el a budapesti és győri állami báb­színház mögött. Csupán világítás­technikája szorul még javításra, ki­egészítésre. — Az együttes tagjait őszinte el­A kiállításon jórészt tájképeket láttunk, portrét alig, az emberi mun­ka ábrázolását legkevésbé. S amiért ez így win, kell néhány szót ejteni a tárlat eszmei tartalmáról is. Ter­mészetes, hogy a művészi alkotás útját ki-ki saját maga járja meg, de csak akkor, ha ennek az útnak különböző állomásai if?gül ugyan­abba a célba folynak bele. S ez az, amit nem láttunk itt, ez a somogyi képzőművészek kiállításának legsú­lyosabb hiányossága. De hozzátarto­zik az is, hogy tulajdonképpen nem az egész képzőművészettel találkoz­tunk, egyik legfontosabb ága. a szobrászat például hiányzik. Elén- kebbé, érdekesebbé tette volna a ki­állítást a szélesebb közönség szá­mára. Irigyeljük Győrtől Alexovi- csot. HA TALÁN TÖBB HIBÁT, gyen­geséget, hiányolnivalót hoztunk is fel, csak azért van így, mert meg­szerettük művészeinket és v>elük együtt bántanak ezek az apróbb- nagyobb zavaró vgomentumok. S a szeretet szól belőlünk akkor is. mi­kor azt kívánjuk: minél többször, minél többet, minél érdekesebbet, jobbat, izgalmasabbat akarunk lát­ni Somogy megye képzőművészei­től. fehér kálman VÉLEMÉNYE... ismerés, dicséret illeti. Köztudomá­sú, hogy a művészek többsége ama­tőr. És most, a bemutató előadáson szakavatott, művészi igényű rende­zés mellett magasszínvonalú pro­dukciót nyújtottak. A Jancsi és Ju­liska előadása jónak, helyenként ki­tűnőnek mondható. Valamennyi szereplő nagy fejlődésről tett'tanú­ságot, s a rendező segítségével egy­séges mozgatási és játékstílust ala­kítottak ki. Különösen Szabó István (Döme, Mióka) mozgatási kultúrája kiemelkedő, de a többiekről is csak az elismerés hangján lehet nyilat­kozni. Ügyelniök kell azonban arra, hogy a játéklehetőségeket helyen­ként ne aknázzák ki túlzottan, mert ezzel elhomályosíthatják a darab alapvető mondanivalóját. — Az előadás színvonala és ér­téke mellett tanúskodott a gyer- mebközönség végig í&szült figyel­me, s az élénk kapcsolat, mely szín­pad és nézősereg között alakult ki — fejezte be nyilatkozatát Ispánky János. {Hogyan dolgozik a mernyei KISZ-szervezet? Az ellenforradalom után nehéz körülmények között, 16 taggal ala­kult meg a mernyei KISZ-szerveaet. Akadtak fiatalok és felnőttek egya­ránt, akik hangoztatták »minek ide KISZ-szervezet?«, »legyen más jel­legű ifjúsági szervezet« stb. Rövid fennállása óta az ifjúsági szervezet kiállta a próbát. A veze­tőség megszervezte a fiatalok tábo­rozását. Egy hetet töltöttek a ma­gyar tenger partján, Szántódon. A 21 fiatal nagyon jól érezte magát. A táborozás a leányok részére egy­ben száktanfolyam is volt, mert ők sütöttek, főztek Palim Pálné taní­tónő felügyelete alatt. Élményüket, tapasztalatukat elmondták a község fiataljainak. Ez növelte a KISZ te­kintélyét, befolyását. A tagok száma 29-re emelkedett. A fiatalok máris tervezik, hogy jövőre a Mátrába mennek táborba. Felélénkült a sportkör munkája. A sportkör a KISZ irányítása alatt működik. A fiatalok és felnőtték szórakoztatására szüreti . mulatságot szerveztek. Ez nem a legjobban si­került. Elég sok fiatalnak az a véle­ménye, hogy nem a legalkalmasabb időpontban tartották a mulatságot. Például a labdarúgók éppen vidéken voltaik. De így is mintegy háromszáz forint tiszta bevételük volt. Még jénéhány pozitív jelenséget el lehet­ne mondani a mernyei KlSZ-szerve- zet munkájáról. . A fiatalok nem lettek önelégültek az eredmények láttán. Eredményeik­re támaszkodva munkálkodnak cél­jaik megvalósításáért. Jelenleg kultúrműsorral készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának megün­neplésére. A vezetőség a közeljövőben sokkal nagyobb gondot kíván a fiatalság nevelésére fordítani. Ennek érdeké­ben előadássorozatot tartanak. Mi­ről? Az időtől, tértől független elő­adások nem vonzók a fiatalok ré­szére — mondja Bejczi László, a KISZ-szervezet fiatal, népszerű tit­kára. Az egyik fiatal történelmi, a másik tudományos és technikai, a harmadik irodalmi, a negyedik bél­és külpolitikai kérdések iránt érdek­lődik. Olyan előadásokat tantunk, amilyeneket kémek a fiatalok. Persze nem hibamentes a mernyei KISZ-szervezet működése sem. A községben elég szép számmal van­nak szegényparaszt fiatalok. De ők nincsenek megfelelő számban kép­viselve az ifjúsági szervezetben. A vezetőség nagyon helyesen látja ezrt a hibát. A közeljövőben arra töre­kednek, hogy növeljék a KlSZ-szer- vezetben a szegényparaszt fiatalok számát. De nem feledkeznek meg más becsületes dolgozó fiatalok fel­vételéről sem. A művelődést segíti elő a falusi könyvtár. Jó könyvek tarhatók a könyvtárban. Varrnak ott művek Jókaitól, Adytól stb. Vannak szovjet szépirodalmi könyvek is. Különösen sok a szakmai könyvek száma. Bgy- két mesekönyv is akad. A könyvtári tagok számának alakulásáról, az ol- Vasómozgalomról kissé elkeseredet­ten tájékoztat bennünket Diósi Ilon­ka könyvtáros. A tagok 90 százaléka iskolás, 10 százaléka felnőtt. A ki- szistók egyáltalán nem használják a könyvtárat. A fiatalok, a kiszisték arra hivatkoznak, hogy most wem érnek rá olvasni, majd olvasnak té­len. Kevesen olvassák á fiatalok közül a Magyar Ifjúságot is. Jelenleg 29 a KISZ-tagök száma. Ezzel szemben szeptember hónapban mindössze 30 példány Magyar Ifjúság érkezett a községbe. Ez azt jelenti, hogy he­tenként csak hat lap érkezik a falu­ba. Az ifjúsági szervezetnek van ten­nivalója bőven, ha azt akarja, hogy a fiatalok nagyobb számban olvassa­nak, tanuljanak, műveljék magukat, mert a tudás drága kincs. A pártszervezet és a tanács segíti a KISZ-t munkájában. Ezután adja­nak még nagyouu segítséget az ifjú­sági szervezet részére. A KlSZ-saer- vezet tagjai fokozzák tevékenységü­ket, növeljék taglétszámukat, nevel­jék önmagukat és a fiatalokat, erő­sítsék kapcsolataikat a szerveaeten kívülállókkal. Kezdeményezzenek bátran, ingadozás nélkül haladjanak előre. Egyre több KST alakul az élelmezési iparokban Az élelmiszeripari vállalatok dol­gozói is egyre több helyen alakítják meg Kölcsönös Segítő Takarétcpénz­tárukat. Jelenleg 120 élelmiszeripari KST működik az országban mint­egy 15 000 taggal. A közelmúltban új KST alakult a Berettyóújfalusi Tejporgyárban, a Gyulai Húsipari Vállalatnál, az Orosházi Malomban, a Marcali Kenyérgyárban, a Mis­kolci István Malomiban, a nyírbáto­ri, a tatabányai, a gyöngyösi, a nagykanizsai sütőipari vállalatok­nál, a Badacsonyi Állami Pince­gazdaságban, a Petőházi Cukorgyár­ban és a Pest megyei Állatforgalmi Vállalatnál is. {Jancsii és (Juliska az á j öUliúnhaa Néhány nap eltelt már a »Somo­gyi Tücsök« Állami Bábszínház színházavató, bemutató előadása óta. Mégsem tudunk meghatottság, belső izgalom nélkül gondolni e szép estre, a színházra, a gyerme­kekre, a mese hőseire, a bábukra, amelyeket mozgásba hozott, megele­venített a művészi alkotás láza. Igen, elfogódottak vagyunk, mert nagy dolog történt: ismét színházat avatott Kaposvár. Ünnep volt ez, a művészet és szépség, a kultúra és művelődés ragyogó ünnepe. Egy idézetre gondolunk most. Ka­nadából érkezett a levél, idegenbe­szakadt magyar pedagógus írta: »To­ronto egy millió hatszázezer lakosú város. Egyetlen egy állandó színhá­za nincs«. A mi kis városunk kettő­vel is büszkélkedhet, s az utóbbi a gyermekműfaj otthona, szemünk fé­nyének épült, érte hozott áldozatot a város, a megye, érte építették ügyes kezek a mesébeillő paravánt, érte lehelnek életét a mozdulatlan bábukba, hogy mesével, zenével, játékosan tanítsák apróságainkat... Csak örülni lehet e ténynek, s gratulálni a nagy kezdeményezé­sért, a művészi produkcióért. A mesében élő gyermeksereg ki­tűnő együttes játékát zárhatta szí­vébe. A bábjáték világának sok­színű, kedves varázsa töltötte be a színháztermet, amint a jól ismert, régi mese, Jancsi és Juliska tanul­ságos meséje játszódott le a paraván mögött. Mi mindent tud egy ilyen kis báb! Játszani lehet vele, sírni, az árva apróságok keservén, vidám kacagással 'bemutatni örömét, játé­kát. S a jóság, szelídség megteste­sítői mögött ott áll a gonoszság kép­viselője, kinek rikácsoló hangja mö­gött nem félelem és rettegés, de sok-sok tanulság rejlik. A régi, állandó otthon hiányában eddig inkább csak vidéken szereplő bábosok gárdája új erőkkel bővült. A régiek és újak csiszolt, kultúrált mozgása, játéka hozta a sikert, mely ezen túl egy művészi igériy- nyel, ambícióval teli vendégrendező munkájának gyümölcse. Csutorás Márta érdeme a még nem összeszo­kott együttes egységes játékstílusa, a szinte kifogástalanul megkompo­nált jelenetek sorozata, az előadás teljes egysége, mely érthetővé, könnyen felfoghatóvá tette a darab eszmei mondanivalóját. Csak itt-ott akadt íélrecsúszás, amikor színé­szeink a siker láttán indokolatlanul hosszúra húzták a cselekménytől független jeleneteket. A néző valóban a mese világában élt, s együtt drukkolt Csipet Manó­val a gyermekek megmentéséért, együtt haragudott a többi szereplő­vel a csúf, vasorrú bábára. Jancsi (Kiss József) alakítója éli szerepét, sír és örül, kedvesen csacsog kis- húgához. Lénye igazi mesefigura, hiszünk neki és élvezni tudjuk já­tékát. Csupán a bábu néha indoko­latlan íejbólogatását kifogásolhat­juk. s a beszédtechnikán érzünk némi javítanivalót. Ez utóbbi egyéb­ként csaknem minden szereplőre vonatkozik, különösképpen Juliská­ra, akit Balogh Endréné szólaltatott meg. A szepegő, félénk kislány meg­formálása különben jól sikerült, s mozgatójának tehetségét dicséri. A mesejáték legjobb alakítása kétségkívül Szabó Istváné, aki a kedves, süketségében is szimpatikus, jóakaratú mackó (Döme) és a »he­lyezkedő« Mióka mozgatója volt. Úgy érezzük, mozgáskultúrájából sokat tanulhatnak művésztársai. Különösen Mióka megformálása tet­szett. Szöveg nélkül, tökéletesen ér­zékeltette a fekete kandúr hízelke- dését, máskor makacs ellenállását. Művészi színvonalban is méltó társa volt a gonosz vasorrú bába és a varjú rutinos művésze: Regőczy Zsóka. Nála a játék mellett inkább beszédtechnikáját, hangihordozását dicsérhetjük, s játékára kifogást emelni szinte lehetetlen. Csipet, az erdei manó kissé — írói elképzelés szerint — vásári figuráját és az öreg favágót Pellérdi Gyula alakí­totta. Játéka kedves, megragadó. Csipet különösen a közönséggel \aló beszélgetésével és a mackóval játszott közös jelenetekkel aratott sikert. Kifogásunk: a helyenként magyarázat nélküli futkosás. A díszletek mesébe illőek, szépek, gyönyörködtetők (Kós Lajos festő­művész munkája). Kár, hogy a nagy színpadtéren kissé szétszórták, nem elég tömörek. Nem feledkezhetünk meg a rendkívül bájos, kedves dal- lamú zenéről, melyet Nyakas József hangszerelt, s a zeneiskola gyermek­növendékei (Kellner Jutka, Krumm Gyula, Földi Géza, Csajághi Ká­roly és Nyakas Csaba) adtak elő nagy sikerrel. Úgy érezzük, a zene- ka* kissé vissza kell fogni, hogy a zenés részek dalszövegei is érthe­tőkké váljanak. S ha itt tartunk, szólni kell né­hány szót a közönségről, hisz a gyermekkacagás, a paravánra ta­padt szemek és a cselekményben való aktív részvétel dicséri szawak helyett is legjobban a rendeaő és színészek művészi munkáját. A gyermekek verset tanulnak Csipet­től, kórusban szavalva óvják a test­vérkéket a veszedelemtől, tanáos- csal látják el Csipetet töprengésé­ben, s egyik-másik feláll, hoar apró ujjaival mutassa a helyes utat. Igen, kommentár nélkül is ez a legfőbb értékmérője az előadásnak. Öt év önzetlen küzdelme, fárado­zása hozta meg gyümölcsét. Szólni kell hát a »Somogyi Tücsök« belső mozgatójáról, szervezőjéről, lelkes, odaadó hívéről, aki, ha nem is vett részt a bemutató művészi munká­jában, ott volt a paraván mögött, s talán könnyes arccal fogadta a névreszóló elismerést. Gáts Tiborról van szó, az együttes alapítójáról és vezetőjéről. Neid és a színiház ki­tűnő művészeinek köszönhetjük e szép színházat és előadást, melyhez gyermekeink nevében is sok forró sikert kívánunk. Jávori Béla

Next

/
Thumbnails
Contents