Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-14 / 215. szám

Szombat, 19.71. szeptember 11. SOMOGYI NÉPLAP 3 Sapkái le! — hangzik a vezényszó, s a feszes vigyázz-ban álló mun- kásórök hűséget esküsznek. Takács Jslvánne, a siófoki munkás­őrség tagja. Nagy elvtárs. a Siófoki Járási Páártbizottság első titkára szól az íinnculű l 'imechez. A mikrofon előtt álló munkásőr Wilhelm Schütze, az NOK munkásőrsé­ge tagjának üdvözlő szavait tolmácsolja. A jövő héten sorsolják az L, V. és VI. Békekölcsönt Néhány hónap os szünet után ismét megkezdődnek a békekölcsön sor­solások. A békekölcsön kibocsátások megszüntetésével egyidőben — mint ismeretes — egységesen rendezték a kötvények lejártát is. Va­lamennyi békekölcsön 1974. végén jár le. így négy kölcsönt az eredeti határidőn túl, az ötödiket és a hatodikat pedig a határidőnél előbb fi­zetik vissza. A lejárati idő egységesítése nyomán megváltozott a sorsolások üteme is és a sorsolásokon kihúzásra kerülő nyeremények és törlesz­tések összege is. Eddig minden kölcsönt külön-külön évenként két­szer sorsoltak. Most félévenként három-három kölcsönt sorsolnak, egy évben tehát négyszer lesz békekölcsön-húzás. A sorsolásokat a Zeneakadémián tartják. Szeptember 21-én, dél­után 3 órakor az 1. Békekölcsönt sorsolják. Szeptember 22-én, va­sárnap délelőtt tíz órakor az V., utána pedig a VI. Békekölcsön nyere­ményét húzzák. BECSÜLETMENTÉS Két fürdőruhás német nő andal­ított a tóparton. Lakatlan helyre értek, kedvük kerekedett egy kis lubickolásra. A nádasban helyezték el a vízbe nem való holmikat. Az­tán belemártották magukat a Ba­laton hűs hullámaiba, s önfeledten úszkáltak. Visszatérve tüstént bo­rúsra fordult korábbi jó kedvük: a fényképezőgépnek hűlt helyét ta­lálták. Senkit nem láttak a környé­ken, észrevétlenül lopták meg eket. Reménytelenül bár, de el­mentek nyaralóhelyükön a rendőr­ségre, s feljelentették az ismeret­len tettest. Délután fél három volt akkor. Az őrsparancsnok szégyenkezve értesült a tolmács szavaiból a gya­lázatosságról. A károsult vigaszta­lására tnem tudott mást mondani, csak ennyit: »minden emberileg lehetségest elkövetünk a fényképe­zőgép előkerítésóre.« Rövid, tömör parancsot adott egyik beosztottjá­nak, aki őrmesteri minőségben vi­gyázza a Balaton partja e?v darab­jának rendjét. Nehéz feladat jutott ezúttal osztályrészül az őrmester­nek, hiszen nincs semmi biztos támpont a nyomozás megkezdésé­hez. Ugv segített magán, ahogy tu­dott. Szemrevételezte a nádast, majd visszasétált az állomásra. Út­közben frissen vágott drótvezeték darabot talált a vasút mellett a fűben. Felcsillant benne a remény­sugár, talán ma javították a tele­fonhálózatot. Sejtése igaznak bizo­nyult. Ám a szerelők — egy kivé­telével — elutaztak már, távoli vá­rosból járnak ide dolgozni. Érdek­lődött a helybeliektől. Igen, lát­tam, hogy ez és ez egyszer bement a nádasba és valamit magával hozott onnan, a munkaruhája alá rejtve — felelte az itteni telefon- szerelő. A telefon tüstént továbbí­totta a kérést N. város rendőrségé­hez; az ilyen és ilyen külsejű és nevezetű embert vegyék őrizetbe az állomáson. Ekkor és ekkor ér­kezik a vonattal. A kérés teljesült. A lopott holmi azonban nem volt nála. A gyanúsított a rendőrségen töl­tötte az éjszakát. Másnap reggel visszakísérték a Balaton-menti őrs­ire. Tagadott. Déltájban szembesí­tették idevalósi munkatársával. Mi lett ennek a következménye? Az őrmester elkísérte a gyanúsítottat a nádashoz. Ott, az egyik távíróoszlop tövéből előkerült a fényképezőgép. Kevés föld födte, látszott, hogy kézzel kaparták a rejtekhelyét. Ez­zel a gyanúsított tettessé »lépett elő«. A feljelentés célját szolgáló jegyzőkönyv elment az ügyészség­re, ahol a tettesből vádlott lesz. Délután két órakor ismét az őrs­re érkezett a két német vendég. Nem akartak hinni a saját szemük­nek, amikor a kezükbe adták az alig huszonnégy órával azelőtt el­tűnt, de azóta előkerült fényképe­zőgépet. Most elismerő szavakat fordított magyarra a tolmács. Di­cséretet az őrmester elvtárs, s a mi rendőrségünk becsületes mun­kájáról.- kj ­AZ AGRÁRTÉZISEK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ÚTJÁN A tatai járásban is megtárgyaltuk az MSZMP agrárpolitikájának alap­elveit. A vitában részt vettek szak­emberek, párttagok és pártonkívü- liek, termelőszövetkezeti elnökök, dolgozó parasztok és tanácsi funk­cionáriusok, valamint a földműves- szövetkezet vezetői. A tanácskozás részvevői sokoldalúan elemezték pár­tunk agrárpolitikáját, helyeselték azt. Az irányelvek útmutatásainak felhasználásával •— járásunk adott­ságait figyelembe véve — célraveze­tőbben megvalósíthatjuk a magasabb színvonalú, belterjes, nagyüzemi gaz­dálkodást. Járásunkban az ellenforradalom előtt ötvenhat mezőgazdasági termelőszövetkezet és termelő­szövetkezeti csoport működött. Ezek zöme gazdaságilag megerősö­dött, közös állatállománnyal jól álló gazdaság volt. Területükön kialakí­tották a vetésforgót, a jó vezető gár­da is kiválasztódott. A tagság zö­me magáénak érezte a szövetkezetei, derekasan dolgoztak, ami után be­csületes megélhetéshez is jutottak. Az ellenforradalom falun és így a mi járásunkban is, a termelőszövet­kezetek ellen, a jobb paraszti élet­forma ellen indített összpontosított támadást. Termelőszövetkezeteink a közös vagyon megvédésében a járási szervektől nem kaptak megfelelő se­gítséget még az ellenforradalom után sem, így a közös gazdaságok jelen­tős többsége a rendkívüli nyomás hatására felbomlott. Az ellenforradalom mindössze két szövetkezetünket hagyott meg. Ma már tizenkilenc mező- gazdasági szövetkezet, egy cso­port és hat termelési társulás, il­letve szakcsoport működik ná­lunk. A szövetkezetek ujjászerveződése azt mutatja, hogy számos dolgozó paraszt meggyőződött a közös gaz­dálkodás előnyéről. Világosan felis­merték: csak a mezőgazdasági nagy­üzemekben van lehetőség arra, hogy évről évre többet és minőségileg is jobbat, sek árut termelhessenek a gépek segítségével. Különösen meg­értették ezt azok, akik a szövetkeze­tekből kiléptek, majd ismét vissza­tértek a közös gazdálkodáshoz. Ma már elmondhatjuk, hogy a mi járá­sunk falvaiban is, akárcsak az or­szág más területén, kitéphetetlen, mély gyökereket eresztett a szövet­kezés gondolata a dolgozó parasztok leikébe. Termelőszövetkezeteinkbe elsősorban a foldnélküliek és a kevés földtulajdonnal rendelkező szegényparasztok tértek vissza, de szép számmal választották is­mét a szövetkezeti utat a négy­nyolc holdas kisparasztok is. A középparasztok közül azok lép­tek be, aldk rájöttek, hogy a kö­zösben többrevihetik, mint szét­aprózott földjeiken. Termelőszövetkezeteink, annak el­lenére, hogy sok kárt szenvedtek, megbecsülést és tiszteletet harcoltak ki a szövetkezés számára. Legtöbb szövetkezetünkben sok a föld és ke­vés a . munkáskéz, mégis a szövetke­zeti földek tiszták, gyommentesek és ami a legfőbb dolog, minden eddig betakarított terményféleségből több az átlagtermés, mint az egyéni gaz­dáknál. A tatai Kossuth Tsz-nek pl. őszi búzából 10,20 mázsás, őszi árpá­ból 13,50 mázsás, tavaszi árpából pe­dig 15 mázsás a holdanként! átlaga. A nágocsi Uj Hajnal őszi búzából át­lagosan 12,10 mázsát, a fiadi Lenin Tsz tavaszi árpából 12,11 mázsát ter­melt egy-egy holdon Meglévő szövetkezeteink a közös állatállomány létrehozására is je­lentős erőfeszítést tesznek. A leg­utóbbi időben például a nágocsi tsz négy lóval, húsz tehénnel és húsz sertéssel növelte közös állatállomá­nyát. A tabi Kossuth Tsz 10 darab anyakocát, a törökkoppányi Rákóczi Tsz tíz darab hasasüszőt és tíz da­rab anyakocát vásárolt újólag. Fő feladatunknak tartjuk, hogy a dolgozó parasztsággal alaposan megismertessük pártunk agrár- politikáját. Ezért előbb járási szinten, most pe­dig a községekben vitatjuk meg az MSZMP agrárpolitikai téziseit. A parasztokkal folytatott tanácskozá­sunk eredményeként a közelmúltban huszonhat egyéni gazda kérte felvé­telét a termelőszövetkezetekbe. Ahol megvan a politikai és gazdasági elő­feltétele, ott új termelőszövetkezetek vannak alakulóban, mint Somogy­meggyes, Bedegkér, Bábony, Som, Somogydöröcske és Zala községek­ben. Másutt viszont az alacsonyaid) típusú szövetkezetek létrehozását tá­mogatjuk. , Ma már mind több és több dolgo­zó paraszt ismeri fel tehát a szövet­kezés előnyét és lépnek az egysze­rűbb szövetkezéstől kezdve a legfej­lettebb szövetfcezési formákba. Ez az elhatározás gyorsabb lesz, ha pár­tunk útmutatását állandóan tudato­sítjuk, népszerűsítjük és hirdetjük. Mert csak ezen az úton emelkedhet feljebb és feljebb dolgozó parasztsá­gunk egészének jobb léte és művelt­sége, mert csak így lesz erősebb és szilárdabb a munkások és parasztok szövetsége. Kővágó Gyula MSZMP járási tiükár RÖVID BELFÖLDI hírek Csütörtökön este megnyílt Buda^ pesten az első kinemaszkóp film­színház. A Corvin mozit az ellen­forradalom rombolásai után több mint két és félmillió forint költ­séggel újjáalakították. Az első kine­maszkóp film a szovjet Don Quijote filmalkotás lesz. Vasárnap kezdik meg az Arany János ©mlékbélyegak árusítását. A bélyeg két forintos, kékszínű, egy- színnyomásos, a költő arcképét áb­rázolja. Nagykőrösön emlékbélyeg- zőt és elsőnapi bélyegzőt is használ a posta. * * * A Budapest Filmstúdióban meg­kezdték a Baba című film forgatá­sához az előkészületeket. Díszelő­adással kapcsolatos témáról szól a kisfilm. Préda Tibor rendezi, ope­ratőrje Szabó László. A Jó pincér a címe annak a ké­szülő humoros Ms oktatófilmnek, amely bemutatja egy jó és egy rossz Mszolgáló munkáját. A kisfilm szö­vegét Bánky László írta. Operatőrje Miszlay Gyula. |TTTTTTrTT'fTTT'rTVTTTTTrWTTTTTTTVTr»TTTTTrTTTTTTT'rTTTTTTTrT’»'TTTTTT7TTTTVTTTTTTTTTTTTU »TTyTTTVTTTTTTTTTVTTTTVTTTT JÓZSEF ATTILA ÖRÖKÉN... 1 Vasárnap tartották zászlóavató és névadó ünnepségüket a fonyódi, sió­foki és tahi járás munkásőrei. Ké­peink az ünnepség egy-egy moz2a-j natát örökítik meg. A munkásasszony hal­kan becsukta maga után a személyzeti osztály ajtaját. Benn már két lány üldögélt, egy férfi­nak diktálták be szemé­lyi adataikat. — Törekes elvtársat keresem — mondta — munkafelvételre szeret­nék jelentkezni,.. — Rögtön, egy pilla­natra, elintézem a két kisleány ügyét... Addig foglaljon helyet... — s egy székre mutatott. Az asszony körülné­zett, bár sok látnivaló itt sem volt. Ez is olyan szoba, mint a többi — gondolta, de erről rög­tön eszébe jutott előző munkahelyének főn': ki szobája, s a remegés új­ra elővette. Vajon itt is úgy bánnak majd vele, annyira nem hisznek ne­ki, mint amott? Tudta, hogy rosszak az idegei, felőrlődtek már a csalá­di gondokban. Három gyermeket nevelt egye­dül, özvegyen, mióta drága jó embere... De nem gondolta végig a dolgot, mert az idegeire most már vigyázni akart. Elég volt a másik mun­kahelyen az igazságta­lanság. .. .Tálán majd itt... Reménykedve né­zett az íróasztal felé. A férfi éppen befejez­te az írást. Felvette a telefonkagylót. Tár­csázott. — Halló, leányotthon? — kérdezte vidáman, de komolyan is. — Maga az, kedves elvtársnő?... Hát idefigyeljen, ked­ves. jelentkezett ná­lunk két szép kislány, dolgozni akarnak ná­lunk. . . Átküldőm őket magukhoz, de előtte még azt akarom "*•>»- dani: úgy vigyázzon rá­juk, mint a két szemé­re, mert az üzem leg­jobb dolgozóját éri szé­gyen, ha valami törté­nik velük... Jó, jó, tu­dom, a többiekre is vi­gyáz, de ezekre külö­nösen... jó?... Nagy­szerű, rendben van, tudtam én, hogy magá­val meg lehet egyezni. Viszontlátásra kedves... Nevetett és letette a kagylót... Kis csend telepedett a szobára... A lányok kissé izgatottan nézték a férfit, már ahogyan ez a fiatalok felvételé­nél lenni szokott, akik ünnepélyesen és kicsit szorongva lépik át első munkahelyük kapuját. Törekes megértette, őket, jól ismerte ezt a hangu­latot, s a maga módján, nem kimutatva, férfia­sán és mégis gyengé­den segítette át a vára­kozáson őket. — Talán csodálkoztok kislányok, hogy előttetek beszélek így — mondta.— De ti már felnőttek vagytok, kenyérkeresők lesztek, maholnap leendő anyák... Mi öregek, felelősnek érezzük magunkat éret­tetek ebben a gyárban és otthonban, melyet a szocializmus épített nek­tek, meg az ország­nak. .. Mi becsületben akarunk férjhez adni benneteket... Remélem megértitek, mire gon­n . , , dolok... Ne lássátok hát ezt beavatkozásnak, most sem, később sem, amikor talán más beha­tások is érnek... Majd meglátjátok az otthont, tapasztalhatjátok, meny­nyire jó ott élni, mennyi lány van ott tisztesség­ben és hányán boldog menyasszonyok közü­lük. Ti ezeket tekintsé­tek példaképnek... És most, jó munkát, szer­vusztok gyerekek, majd még találkozunk... H.a valami kérésiek, pana­szotok van, forduljatok hozzánk bizalommal, ha tudunk, segítünk, bízza­tok bennünk... Az asszony csak ült, valami jó érzés fogta el. Mint egy apa, gondol­ta — de jó lenne, ha min­denütt édessz ülőként bánnának a dolgozók­kal. .. S bizakodva adta át munkakönyvét Törekes elvtársnak...- ij -

Next

/
Thumbnails
Contents