Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

• OMUGY1 NEPLAr 5 Vasárnap, 1951. szeptember 1. Jól akarjuk szolgálni az egyéni gazdákat is A „hetvennyolc százalék“ gondja »Az MSZMP egész népünk egyetemes érdekét — beleértve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági ter­melőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfon­tosabb feladatának tekinti an­nak elősegítését, hogy mezőgaz­daságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemű mező- gazdasággá alakuljon át.« (Az MSZMP agrár politikájának téziseiből.) EH kell ismerni: sok, a régi földjé­hez, vagyonához, kis tulajdonához tíz körömmel ragaszkodó, dolgos pa­rasztemberben — ha pillanatnyi­lag, ideig-óráig is — nem a legjobb benyomást keltik pártunk nagy érté­kű programjának ezen szavai. Nem lennénk őszinték, nem mondanánk igazat, ha most azt állítanánk, hogy a parasztság nagy tömegei már fel­ismerték a szövetkezetekben rejlő le­hetőségeket és egy emberként hívei a nagyüzemi gazdálkodásnak. Szé- pítgetésre, nagy szavakra nincs sem­mi szükségünk. Ilyet a párt agrár­politikájának téziseiből sem olvasha­tunk. Való tényként állapíthatjuk meg: a szövetkezeti mozgalom mély, sőt kitéphetetlen gyökereket eresz­tett a magyar parasztság szívébe, leikébe, de még többségben vannak azok a parasztok, akik idegenkedve, tele előítélettel és aggodalommal, áll­nak az új élet szépségét rejtegető loapuszárnyaik előtt. Tudjuk, miből táplálkozik ez a szemlélet, az idegen­kedés, a félelem, és tudjuk igazunkat is. Az igazság a mi oldalunkon van, a fejlődést, az előrehaladást mi képviseljük — mondhatjuk —, akik meggyőződésből, magunkénak valljuk a Magyar Szocialista Mun­káspárt programját. Ez igaz. A do­log mégsem olyan egyszerű. A ma­gyar szántóföldek 78 százalékát egyé­nileg gazdálkodó kisparasztok műve­lik. Világos, hogy reális utat kell keresnünk, hogy ez a hetvennyolc százaléknyi parasztsokadalom egy bizonyos idő múlva a másik oldalon vétessék számba, amelynek összefog­laló neve: szocialista, nagyüzemi szektor. Úgy kell az utat egyengetnünk, hogy szakítva a régi hibákkal, téve­désekkel — meggyőződéssel, jó pél­dákkal megszerettessük a hetven­nyolc százalékkal is a szocialista nagyüzemi módszerekkel gazdálkodó szövetkezeteket. Vannak szép számmal minden fa­luban, akik a maguk meggyőződésé­vel valliák, hangoztatják: »Minek a szövetkezet, mi egyénileg többre vinnénk, jó nekünk ez az élet« és a többi. A minap egy falusi fiatalem­ber mesélte el apja esetét, aki H. községben gazdálkodik, s mindig az újat, jobbat keresők élén haladt. Az eset, amit szóbahozott, rég történt, abban az időszakban, amikor még a faszerszám volt divatban. A falu­ban elsőnek az ő portájára vonult be egy új lógereblye. Nosza, lett is iíigység, harag miatta. Valaki egy nap kocsival nekiment és összetöret­te. Szóval az új mindig küzdelem­mel jön a világra. Tán egy emberöltő sem telik bele, s az akkori szövet­kezeti parasztok majd úgy emlékez­nek vissza ezekre a mai időkre, hogy »de elmaradottan gazdálkod­tak negyven—ötven évvel ezelőtt a mi elődeink«. Ilyen a világ rendje. Ha a kétszáz, vagy több száz esz- teadővel ezelőtti állapotokkal hason­lítjuk össze a mai mezőgazdaságot, óriási fejlődést látunk. A földműve­lés kultúráltabb lett, éppen azáltal, hogy az emberek fejlettebb termelő- eszközöket hódítottak meg, s a ter­méshozamok óriási mértékben meg­nőttek. Ha azonban kicsit határain­kon túlra szemlélődünk, azt látjuk, hogy mi messze elmaradtunk a fej­lett mezőgazdasággal rendelkező or­szágoktól, akár a Szovjetunióhoz, akár az Egyesült Államokhoz hason­lítjuk mezőgazdaságunkat. A mi me­zőgazdaságunk termékeinek termelé­si költsége magasabb, mint a Szov­jetunióé, vagy az amerikai vagy több más nyugati államé. Miért? Aaért, mert ők fejlettebb termelési eszközökkel dolgoznak. A Szovjet­unióban, az Egyesült Államokban a szántóföldek' 90 százalékát traktorok szántják, nagy tért hódítottak az arató-cséplőgépek, óriási előrehala­dást értek el a növényápolás, a be­takarítás, az állattenyésztés gépesíté­sében. Érthető, hogy ezek az orszá­gok olcsóbban állítják elő termékei­ket, olcsóbbért adják piacra is azo­kat, csoda-e hát, ha mi nem bírunk versenyre kelni velük. A legutóbbi évtizedekben valóságos technikai forradalom megy végbe a világ me­zőgazdaságában. Csak egyetlen pél­dát erre: a legutóbbi 20—23 év alatt ötszörösére nőtt a világ mezőgaz­daságában alkalmazott traktorok «áma. Egyre nagyobb teret hódít a .tudomány a mezőgazdaság minden ágában. Mint Erdei Ferenc is egyik cikkében megállapította: »...a me­zőgazdaság, mint népgazdasági ága­zat, őstermelésből iparággá, agrár­iparrá kezd átváltozni«. Ez a fejlő­dés iránya a kapitalista országokban. A haladást képviselő, a nép boldog­ságát, javát megvalósítani akaró szocialista országoknak nemcsak hogy elérni, de túl is kell szárnyal­ni a kapitalista országokat. Csakhogy náluk ez is a tőke érdekében van, nálunk pedig éppen az embernek ember által való kizsákmányolását akarjuk száműzni ezzel is. Magától értetődik, hogy a nagy- üzemesítés megvalósításához a föld összpontosítására van szükség. Ez a folyamat megy végbe az Egyesült Államokban. Ott esztendőről esztendőre fogy a kis­gazdaságok száma, s nő a kapitalista nagybirtok, belemar a tóke a pa­rasztok húsába, elkergeti őket föld­jeikről. A mi parasztságunk sorsát nem alakíthatjuk kapitalista módra, mert az a tönkremenés ’.ltja. Viszont a szétaprózódott parcellákon lehetet­lenség a mezőgazdaságban a tech­nikai forradalmat véghezvinni, a ter­melésben legyőzni a kapitalista or­szágokat. Jobb életet akarunk nem­csak minden parasztnak, de a szocia­lista haza minden dolgozó polgárá­nak. Ez a legfőbb népérdek diktál­ta a párt agrárprogramját. »A mezőgazdaság nagyüzemi át­szervezése nem öncél, hanem eszkö­ze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép, s ezen belül a paraszt­ság jóléte állandó növelésének« — olvashatjuk a párt agrártéziseiből. Az átszervezés módjára a felelet csak egy lehet: a legteljesebb módon szót értve az egyéni parasztokkal, elvetve a múltban előfordult minden ezzel kapcsolatos hibát, erőszakossá­got. Ez a dolgok alapja. Csak a párt irányításával, a dolgozó parasztokkal együtt. Ha ezt az elvet betartjuk, nem fordul­nak elő hibák. Akik meggyőződésből határozzák el magukat a szövetke­zésre, kedvvel, odaadással, fegye­lemmel szolgálják majd a közössé­get. A »hetvennyolc százalék« aszerint fog kevesedni, ahogyan szövetkeze­teink, állami gazdaságaink példás gazdálkodásukkal a nagyüzemhez vonzzák a kívülállókat. Somogybán a meglévő 96 termelőszövetkezet csaknem 2600 tagja erre is gondol­jon. Az idén általában gondosan mű­velték meg földjeiket, nagyobb egyetértés uralkodott köztük a régi­nél. E kilencvenhat tsz-ünk is pél­dázza: a szövetkezésnek kedvező talaja van ’ a somogyi parasztokban és földekben. Az ellenforradalom okozta sérüléseket lassan-lassan ki­heveri mozgalmunk, ezekben a na­pokban új tsz-ek alakulnak, s régi tagok is kérik visszavételüket a szö­vetkezetekbe. Milyen mérvű lesz a további fejlesztés? Ez függ attól is: milyen anyagi, gazdasági feltételeket tud biztosítani az állam, a szövetke­zet, s a parasztság. Ez a múlt ta­nulsága is. Annyi bizonyos, ha jól dolgoznak, virágoznak a szövetkeze­tek, nagyobb lesz a varázsuk. Az átszervezés fő útjaként tovább­ra is a legfejlettebbet, a termelőszö­vetkezeti típust tartja és ajánlja a párt, minthogy ez fejezi ki leghűb­ben a dolgozó parasztok érdekét. A szövetkezeti formák megválasztását azonban a parasztságra bízzuk és a belső élet kialakításában is a tagsá­gé a döntő szó. Ahol csak középpa­rasztok akarnak szövetkezni, lehe­tővé kell tenni, s ahol szegénypa­rasztok látják először szükségét a szövetkezet létrehozásának, meg kell engedni. Az állam bizonyos szocialista alapelveket megkövetel a termelőszövetkezetek­től. 1. Közösek a termelőeszközök (beleértve az állatállományt is). 2. Közösen végzik a munkát a termelés minden ágában. 3. A jövedelem túl­nyomó részét a végzett munka alán­ján osztják el, kisebb részét pedig földjáradékra használhatják fel. 4. Évről évre a jövedelemnek leg­kevesebb 5 százalékával gyarapítják a közös vagyont, tartalékot képez­nek a folyamatos üzemvitelhez. 5. Közösen végzik a beszerzést és ér­tékesítést. 6. A gazdálkodást éves terv alapján folytatják. 7. Pontos nyilvántartást vezetnek. 8. Szocialis­ta szellemben nevelik tagjaikat, ki- zsákmányolókat nem vesznek fel a szövetkezetbe, s nem tűrik meg a kizsákmányolás semmiféle formáját. Az állam az ezen elveket következe­tesen betartó szövetkezeteknek nyújtja a legmesszebbmenő segít­séget: csökkentett gépállomási mun­kadíjat, kedvezményes hiteleket, termékek után minőségi felárakat, műtrágyát, vetőmagot, tenyészálla­tot, ingyenes társadalombiztosítást. Most van a kormány előtt a tsz-ta- gok nyugdíj-ügye. Á jövőben a kö­zös állatállomány kialakításának feltételét az szabja meg: van-e kö­zös férőhely és szükséges takarmány. A szövetkezetek saját forrásaikból ezután is vásárolhatnak szállítást és egyéb belső munkát megkönnyítő univerzál traktorokat és ezekhez szolgáló munkagépeket. A közgyűlés határozata alapján a belépett tagnak az általa közösbe vitt állatállomány árát egy összeg­ben is ki lehet fizetni. Továbbra is — mint eddig — alapelv, hogy a gép­állomások elsősorban a termelőszö­vetkezetekért vannak. Lehetőség nyílt arra, hogy a tsz-ek pályázat alapján alkalmazhassanak agronó- must, sőt — hol erre szükség van és a tagság kéri — ezek fizetésének egy részét az állam magára vállalja. A szövetkezeten belül a tagságé a döntő szó. Az állam által megköve­telt alapelvek figyelembevétele mel­lett módosíthatják, jobbá tehetik az alapszabályt. A párt nagy gondot fordít a foko­zatosság elvének a megvalósítására a gyakoroltban is. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének meg­könnyítésére módot ad a párt és az állam az alacsonyabb típusú szövet­kezetek, társulások, szakcsoportok, tejszövetkezetek és önálló termelő­szövetkezeti csoportok létrehozására. Akként részesíti előnyben, támoga­tásban ezeket a szövetkezeteket az állam, amilyen arányban kifejlesz­tik a közös nagyüzemi termelés ele­meit és közös beruházást végeznek. A cél ezekkel is elsősorban a ter­melés fejlesztése, s a parasztokban a kultúrszínvonal, a közösségi szel­lem elplántálása. Megyénkben je­len pillanatban nyolc tszcs-t, 150 társulást és szakcsoportot tartunk nyilván. Számtalan területe van a termelésnek, ahol a dolgozó parasz­tok társulással is előbbre juthatnak: pl. összefognak vetőmagtermesztésre, sertés- vagy marhahízlalásra, gépi szántásra, cu­korrépa, dohány termelésére. Ha egy dűlőbeliek megegyeznek egy­mással egy bizonyos növény termesz­tésében és egyöntetű minőségű ma­got nyernek, egy tételben értékesí­tenek, megkapják ugyanazokat a felárakat, amit a tsz-ek. Megköny- nyíthetik a növényvédelmi szerek, műtrágyák, vetőmagok beszerzését. Jól jár a paraszt is, az állam is. S ha a társulásnak, szakcsoportnak a ma­gasabb terméshozam lesz az ered­ménye, s a parasztok saját tapasz­talatukból látják ily módon az ösz- szefogás, a szövetkezés előnyét, szük­ségszerűségét, a szakcsoport, társu­lás biztosan átmenetet képez a ter­melőszövetkezet felé. A mai 150 ala­csonyabb típusú szövetkezés közül számos nem tartalmazza az említett alapelvek több, vagy kevesebb ele­i mét, mégsem szabad bizonytalan­ságnak eluralkodni, inkább nagyobb bizalmat és segítséget kell adni ezek­nek és a földművesszövetkezeteknek, hogy a termelés emelőivé váljanak, s ne jelentsék az egyéni gazdálko­dás konzerválását.. Amennyire fontos, hogy a »het­vennyolc százalék« a meglévő szövetkezetek tagságában és gazdaságában jómódú parasztokat és egyre példamutatóbb nagyüzemi gazdaságokat lásson, épp annyira elengedhetetlen, hogy a mozgalom fejlesztését se bízzuk a véletlenre, a spontaneitásra. A fel- világosító szóra a »hetvennyolc szá­zalék« megnyerése érdekében szük­ség van. Enélkül nincs előrehaladás. Ki adhatna a parasztok kételyeire, vívódására megnyugtatóbb választ, ha nem a szövetkezetek tagjai. Bar­cson a Vörös Csillag-beliek, Ráksi- ban az Uj Élet-beliek, s a többi fal­vakban is, ahol már létezik tsz, a somogyi szövetkezetek két és félezer­nyi és növekvő serege. Meg a nép jobblétéért küzdő falusi kommunis­ták dolgos, áldozatos hada. Egysze­rű szavuk megértésre és meghall­gatásra jut azoknál, akikkel egy faluban élnek, dolgoznak, küszköd­nek. Varga Józsei Gépállomásaink elsőrendű hivatá­sa a nagyüzemű gazdálkodásra tö­mörült termelőszövetkezeti paraszt­ság vállairól levenni a géppel vé­gezhető munkák terheit. Ezenkívül feladatunk a szövetkezetek szükség­leteit meghaladó gépi kapacitásunk­kal, a lehetőséghez mérten, minél tökéletesebben kiszolgálni az egyéni parasztgazdaságokat is, hiszen a ter­melés fejlesztése most és az elkö­vetkezendő esztendőkben a legelső parancsolat. Az elmúlt esztendők­ben a gépellátás terén is sérelem érte az egyéni gazdiákat. Nem vehet­te igénybe a traktort, amikor , a szükség úgy kívánta, azonkívül saj­nos volt eset, amikor a gépállomá­sok a gazdákkal megkötött szerző­désben vállalt talajmunkát sem vé­gezték el, megkésve teljesítették kö­telezettségüket. Mindebből az egyé­ni parasztok közül sokan azt érez­ték: a gépállomásra nem érdemes számítani, úgy sem állja a szavát, keresztül néz a fejünk felett. Mi ta­gadás — okkal, ok nélkül — csök­kent az egyéni parasztság bizalma a gépállomás iránt. Be kell ismer­nünk, okot szolgáltattunk erre a pa­rasztoknak. Az idén azonban kö­rülményeink is arra szorítottak ben­nünket, hogy visszaszerezzük tekin­télyünket, s üzletfeleket találjunk az egyéni gazdák között. Nemrégiben kormányrendelet je­lent meg, mely szerint az egyéni parasztok gépi munkával való foko­zottabb kiszolgálásáért a földmű- vesszövetkezetek is bekapcsolódnak a gépállomás és egyéni parasztok közti szerződéskötésbe. Ez újabb könnyebség a falunak. Az egyéni gazdának egy vagy több hold traktorszántásért nem kell a hetedhét faluban lévő gép­állomásra gyalogolni, de még a trak­toros brigádvezetőt sem kell keres­getni, mert a földművesszövetkezet­nél felveszik a szántásra, szál­lításra, vagy más munkára szóló megrendelést, beszedik az érte járó munkadíjat, elvégeztetik a szántást, vetést, szállítást stb. Pl. egy-egy dű­lőben, határban lévő földtulajdono­sok egyidőben folyamatosan biztosig tanak munkát egy vagy több trak­tornak, s a jó szervezés nyomán 12 holdnyi munkánál a 2000 métert nem éri el az üresjárat, nemcsak a séo­Bár messze vagyunk már au­gusztus 20-tól, de még mindig szó­beszéd ’tárgyát képezi sportber­kekben a Vasutas Szakszervezet pécsi területi bizottságának siófoki sportünnepélye. A nagy garral be­harangozott verseny rendezése ugyanis teljesen csődöt mondott. Nem volt például mérőszalag, emiatt arasszal meg lépéssel »mér­ték« a súlydobók meg a távolug­rók eredményeit. A magasugró- mércének is hiányzott a léce. Itt a »leleményes« rendezők zsineget alkalmaztak. Az úszóverseny utó­hatását még a múlt héten is érez­ték Kaposvárott. A Siófokra meg­hívott sportkörök ugyanis maguk voltak kénytelenek a siófoki uszo­dát versenyzésre alkalmassá ten­ni, s még élénken élt emlékezetük­ben ez a »szíves somogyi vendég­látás«. Nyilván ezért nem érkez­tek meg Kaposvárra a K. Hunyadi Vasutas és a K. Kinizsi meghívá­sos úszóviadalára. * * * Ámbár vége már a hivatalos lab­darúgó átigazolásnak, mégis majd- nerá egy ilyen átigazolási »bomba« robbant a héten Kaposvárott. Az tör­tént ugyanis, hogy a Kinizsi megfel­lebbezte az igazoló bizottság korábbi határozatát a Máté gyerek ügyében. El is jártak a Kinizsi-vezetők az il­letékeseknél, hogy bizonyítsák iga­zukat, azt, hogy jogtalan volt Mol­nár I. átigazolása Szombathelyre, s hogy a csapatnak szüksége van a fiatal Textiles hátvédre. ígéretet is kaptak a kaposváriak, sőt, ha az el­nök ott találja még a labdarúgó szö­vetségnél az adminisztrátort, azon- nyomban szentesítették volna a meg­állapodást. No, de jó lesz ez később is — gondolta az elnök. Avar edző nyugodtan is utazott fel Budapestre Mátéval, amikor a minap újra tár­gyalták az ügyet. Annál nagyobb volt aztán a meglepetés, hogy a feljebb- viteli bizottság — ígéret ide, ígéret oda — helybenhagyta a korábbi ha­tározatot. így aztán hiába hullottak a kis Máté könnyei, mégsem lett a Kinizsié, hanem vasárnap már min­den bizonnyal helyet kap a Textile­sek csapatában. Ha egyáltalán beál­lítják őt... * • * Erélyes kézzel látott hozzá a rendcsináláshoz a SLASZ fegyel­mi bizottsága. Bizony, az első hé­állomás jár jól, mert kevesebb üzemanyag fogy, kevesebb a kiesés, mindenekelőtt jól járnak a gazdák, mert ebben az esetben nagyüzemi díjtételeket számol fel nekik a gép­állomás. (Például ha egy községben a földunűvesszövetkezattel váló szer­ződés útján egy dűlőben biztosíta­nak 12 holdnyi vetés alá való 18— 21 cm mélységű szántást, úgyhogy az üresjárat a 2000 métert nem ha­ladja meg, ebben az esetben a szer­ződő gazdák az egyéniekkel szemben 140 forint helyett 120 forintot fizet­nek a föidművesszövetkezetnek — annyit mint a nagyüzemek — plusz 7 százalék kezelési díjat. Vagyis egy hold vetőszántásért ez esetben több mint 10 forinttal fizetnek keveseb­bet, mint azok, akik egyedül szán­tatnak.) Most tehát a dolgozó parasztokon, a földművesszövetkezeteken a sor, hogy kihasználják a lehetőségeket. A traktorosok azon lesznek — mint ezt az utóbbi egy-két év is példáz­za —, hogy a lehető legjobb mun­kát nyújtsák gépeikkel az egyéni gazdáknak is. Ha valahol mégis ki­fogás merülne fel, ott a földműves- szövetkezet vezetői lépjenek közbe és követeljék meg a traktorostól, hogy tudása legjavát adja a mun­kába. Könnyebbséget jelenthet a föld­művesszövetkezetek közreműködése a gépállomásoknak is. Semmi esetre se tehetik ölbe kezeiket a gépállo­mási szakemberek sem, azon kell munkálkodniok, hogy maximálisan biztosítsák a gépek kihasználását. Itt a vetés ideje, a talajelőkészítésé. Meggyőződésem, hogy sok helyen hajlanak a parasztok a géphaszná­lati társulások alakítására is. Kez­deményezzék ezt a mozgalmat á gépállomások. Hiszen ha több az egybefüggő terület, kevesebb az üresjárat, kisebb az önköltség — ez pedig most, az önálló vállalati gaz­dálkodás útján létérdekük. A ma­gyar földben, a somogyi talajban több a kincs, mint amennyit ki tud­tunk belőle hozni. Rajtunk áll — va­lamennyiünkön, hogy a gépek foko­zott kihasználásával növeljük a terméshozamokat, s esztendőről esz­tendőre gazdagítsuk országunk éléstárát. Pecze Lajos főmezőgazdász ten kiállított játékosok már a sa­ját bőrükön tapasztalhatták, hogy az idén jó lesz vigyázni a pályá­kon. Akiket kiállítottak, bizony ki­vétel nélkül mind eltiltották. Hja, azt az elvet vallják a bizottságnál, az elején kell megfogni, akkor majd jobban meggondolják a »fe­negyerekek«, hogy milyen maga­tartást tanúsítsanak a pályán. * * * Csaknem meglepetést okozott hí­veinek a K. Kinizsi az elmúlt va­sárnap. Mármint kellemetlen meg­lepetést. Ugyanis nagyon kevesen számítottak arra, hogy a cukorgyá­riaknak esetleg meg is kell izzadniok a Zalaegerszegi Dózsa elleni két pon­tért. Elárulhatjuk, hogy a zalaeger­szegiek sikerén felbuzdulva, vérsze­met kaptak az eddig igen gyengén szereplő szekszárdiak is.' Legalábbis ez tűnik ki a Tolna megyei Néplap sportrovatának írásából, amely arról szól, hogy a három helyen megvál­tozott összeállításban pályára lépő szekszárdi csapat Kaposvárott talán véghez viheti azt a bravúrt, ami a zalaegerszegieknek kis híja, hogy si­került. « * * A Tabi SK 5:0-ra győzte le azt a K. Hunyadi Vasutast, amely ko­rábban kétvállra fektette a K. Dó­zsa és a K. Textiles NB IIÍ-as csa­patát. Úgy mondják, ez volt a me­gyei labdarúgó bajnokság nyitá­nyának legnagyobb meglepetése. Vannak, akik ma már a tabiak bajnokesélyeiről beszélnek. Persze ez még igen korai. Az azonban bi­zonyos, hogy a tabiak ebben az év­ben komoly szerepet akarnak ját­szani a megyei labdarúgó bajnok­ságban. * * * Rossz szomszédság, török átok. — tartja a közmondás. De ez a vélemé­nye a KPDSZSZ (van, ki e ngsvet nem ismeri?) vezetőjének, Blénesi Bélának is, aki elhatározta, hogy mégiscsak közelebb hozza egymás­hoz a két kaposvári NB Il-es csa­pat vezetőségét. A hírek szerint a közeljövőben egy baráti vacsora ke­retében próbálják eloszlatni a Kini­zsi és a KMTE között eddig felme­rült véleménykülönbségeket. Az elő­jelek azt ígérik, hogy a kaposvári vezető sportkörök talán el is ássák a harci bárdokat. Persze, ennek Ka­posvár sportja látná a hasznát. SPORT­BERKEKBEN BESZELIK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents