Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

ff SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. szeptember 1. A TTIT ŐSZI — TÉLI TERVEIRŐL A „Somogyi hírlapok és folyóiratok bibliográfiájá“-ról A tanítóképző emeleti folyosóján egy vesszőből font asztal mellett kezdtünk el beszélgetni Török Lehel elvtárssal, a TTIT megyei titkárá­val. Hogy miért éppen ott? Bizony egyszerű a válasz: átmenetileg ott­hontalan az Ismeretterjesztő Tár­sulat, valahol csak össze kellett jönni. Természetesen első kérdésként mást nem is lehetett volna felten­ni, csak azt, hoqy az ellenforra­dalom miiven károkat okozott a TTIT munkáj ban, s h >q' ezekn a károkat az elmúlt hónaoox aiatt mennyire sikerült már kiküszö­bölni? — Munkánk jónéhánv téli hónap­ja a társulat működésének kétségte­lenül mélypontját jelenti, de ugyan­akkor örvendetesen ki lehet mutatni már a felemelkedéshez vezető utat is. A nyári hónapok alatt tökélete­sen felkészültünk az új Időszakra, melyben nemcsak elérjük az október előtti munkánk színvonalát, de na­gyon sokban többet is adunk. — Hány taggal doiqozik a me­gyében a TTIT? — 1956 szeptemberében 484 taggal rendelkeztünk. Most a tagrendezés után körülbelül 350-en leszünk, de 1S58. május 31-ig remélhetőleg 420 TTIT-tag lesz Somogy megyében. A tagság toborzásában az a célunk, hogy legalább háromnegyed része új tagjainknak a falusi értelmiségből kerüljön ki. És számítunk arra a 300 pártoló tagra is, akik a külön­böző tanfolyamok hallgatóiból te­vődnek össze. — Milyen nagyobb szabású tan­folyamokat rerdez idén a TTi-*? — Legfontosabb feladatunk, me­gyénk mezőgazdasági jellegét te­kintve, a társulati munka falusi ki- terjesztése lesz. A belterjes mezőgaz­daság tudományos megalapozása, a falusi ismeretterjesztő munka több­féleképpen szerepel terveinkben, így a megyében két járási székhe­lyen hároméves népfőiskolát indí­tunk, a Megyei Művelődési Osztály- lyal karöltve, egy évben 100 óra ta­nulási idővel. Ezeken a népfőiskolá­kon a dolgozó parasztok a legmoder­nebb mezőgazdasági ismereteket sa­játíthatják el. Ugyanakkor tíz köz­ségben bérletes mezőgazdasági tanfo­lyamot szervezünk, s másik tíz köz­ségben előadókkal támogatjuk az in­duló népközépiskolát. — S pqyéb rendezvények? — Az eddigi években már meg­honosodott kultúrvárótermi előadá­sokat tovább folytatjuk. A járási klubokban havonta két előadás, a ka­posvári klubban hetenként tudomá­nyos, irodalmi, vagy művészeti ülés, és heti három este klubszórakozás lesz. Folytatjuk német, orosz, angol és francia stb. nyelvtanfolyamainkat is, Siófokon és Kaposvárott. S van még egy nagy tervünk. Kaposváron szabadegyetemet akarunk indítani. Négy szakból állna a tervezett egye­tem: filozófiai, irodalmi-művészeti, műszaki-fizikai és egészségügyi-bio­lógiai szakokból. Az előadókat rész­ben Budapestről kérnénk fel, ezen­kívül több kaposvári TTIT-előadó is közreműködik. Azután folytatjuk a már bevált üdülői előadásainkat is, és a Textilművek leányotthonában, a Cukorgyárban, a Vaskombinátban, az építők szállásán, a közalkalma­zottak szakszervezetében, a nagyatá­di fonóban, a nagyatádi konzerv­gyárban üzemi előadásokat tartunk. — Nem tudnó megmondani Tö­rök elvtárs, hoqy ez összesen hány rendezvényt jelent? — Dehogynem. Kicsit nagynak tű­nik a szám, pedig igaz: 1280 elő­adást. Ennek a számnak ötvenhárom százalékát falun tartjuk meg, és 41 százaléka társadalomtudományi, 59 százaléka pedig természettudományi tárgykörökbe vág. — Országjárást nem fog Kapos­várról szervezni a TTIT? — Igen, ez is szerepel a progra­munkban. Jövő májusban a Mecsek­be megyünk. De bőven lesz nézni­való itt a város területén is. Októ­berben két múzeumlátogatást szer­vezünk; minden hónapban lesz tár­latvezetés ; októberben, november­ben és decemberben a Cukorgyárba megyünk el; s minden hónapban meglátogatjuk a Textilműveket. Ok­tóber és május hó folyamán autó­busszal városnézésre indulunk. Európa Könyvkiadó France: Crainquebill és más elbe­szélések. 2. kiadás. 13 Ft. Magvető Kiadó Középkori magyar írások, összeáll, és utószót írta Mezey László. (Ma­gyar Könyvtár.) 19.50 Ft. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség «•Haza akarok menni...« Vallomás — Szó volt arról, hogy a pesti filmmúzeum mintájára hasonló alakul Kaposvárott is. Elejtették ezt a tervet? — Szó sincs róla. A MOKÉP-el közösen filmklubot szervezünk. En­nek főként az lesz a feladata, hogy a haladó filmművészettel megismer­tesse a közönséget. De nemcsak film­vetítések lesznek, ankétokon meg is beszéljük, vitatkozunk is a látott filmeken. — A TTIT a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ZÓ. évforduló­jára rendezett ünnepségekbe be- folyik-e? — Politika szakosztályunkon a közeljövőben megalakul az a bizott­ság, mely a különböző társadalmi- és tömegszervezetekkel együttmű­ködve aktív részvevője lesz a nagy évforduló ünnepségeinek. A tervek nagyon szépek és amint a válaszokból kiderült, igen megala­pozottak is. — Nem lennének terveink igazán megalapozva, ha munkánkban nem követnénk a párt célkitűzéseit, ha nem akarnánk a legszorosabb együttműködésben dolgozni a ta­náccsal, illetve annak művelődési osztályával, a KISZ-el, Népfronttal, MSZBT-vel, Nőbizottsággal, Vörös- kereszttel és a Honvédelmi Szövet­séggel különböző’ rendezvényeink megszervezésénél. És nem hagyha­tom el azt sem, hogy a TTIT megyei elnöksége nagy lendülettel fogott a munkába, s az eddigi eredmények és a tervekből fakadó ezutáni ered­ményeink is munkatársaink lelkiis­meretes munkáján alapulnak — fe­jezte be nyilatkozatát Török Lehel elvtárs, a TTIT Somogy megyei tit­kára. Fehér Kálmán és vádirat, összeáll. Szilágyi Edit. 2,50 Ft. Móra Könyvkiadó Hegedűs Géza: A milétoszi hajós. Regény. 23 Ft. Műszaki Könyvkiadó Magyar Attila—Seidl Ambrus: Építé­szeti műszaki rajz. 38 Ft. Száznyolc évvel ezelőtt, 1849-ben jelent meg az első időszaki sajtó­termék Somogybán: a «Somogy me­gyei Hivatalos Tudósítások«. Az az­óta eltelt idő alatt 200 lap és folyó­irat látott napvilágot. E gazdag pe­riodika anyagot tekinti át és veszi számba a tudományos kutató lelki- ismeretes pontosságával és módsze­rességével Kellner Béla a «Somogyi hírlapok és folyóiratok bibliográfiá­ja« c. munkájában, amely az utóbbi napokban hagyta el a megyei nyom­dát. A «Somogyi hírlapok és folyóira­tok bibliográfiája« az, első teljes táj- sajtó bibliográfia Magyarországon, s mint ilyen, jelentős Somogy megye művelődéstörténetében, de az egész magyar tudományos kutatás szem­pontjából is. Felesleges volna hosszabban fejte­getni a munka forrásértékét, hiszen az intelligens olvasó, a tudományos kutató, akinek naponként fordul­nak meg bibliográfiák a kezében, úgyis tisztában van vele, hogy mi­lyen felbecsülhetetlen értékű segítő­társ a jó bibliográfia. Azonban nem érdektelen e néhány sorban azokra az eredményekre utalni, amelyekkel Kellner Béla kutató munkája gazda­gította tudásunkat. Kellner Béla ku­tatásai során került elő az első so­mogyi időszaki sajtótermék, a már említett «Somogy megyei Hivatalos Tudósítások«) amelynek feltárása lényegesen módosította a somogyi időszaki sajtó történetére vonatko­zó ismereteinket. A történetkutatás és az általa formált köztudat a so­mogyi időszaki sajtó történetét Ro- boz István lapja, a «Somogy« alapí­tásától, 1863. október 1-től számítot­ta. Kellner Béla említett feltárása nvomán ez a történeti dátum isi­ről 1849-re módosult, mintegy más­fél évtizeddel gazdagítva a somogyi időszaki sajtó és hírlapírás történe­tét. Ezenkívül egész sor, bibliográfi­ákban eddig még nem szereplő lapot tárt fel kutatásai során. Többek kö­zött felszínré hozta a «Voluntas«-1, a kaposvári szocialista diákok lap­ját. valamint az «Ifjúmunkás« és a «Színház« című lapokat, amelyek a Tanácsköztársaság idején születtek meg. Fontos adatokkal szolgál a munka a tájtörténésznek, aki a napjainkat megelőző évszázad' szellemi életét kutatja, és a megye szellemi arcula­tát óhajtja megismerni. Nem is szól­va arról, hogy a helyi sajtó és hír­lapírás kutatója számára felbecsül­hetetlen értékű munka ez, mivel krónikás hűséggel tárja föl az egyes laook életrajzi adatait. A «Somogyi hírlapok és folyóira­tok bibliográfiája« két esztendő ku­tató és gyűjtő munkájának eredmé­nyét foglalja magában. Nem érdek­telen e gazdag gyűjtésből egy-két "idatot megemlítenünk. Már 1872-be» pedagógiai szaklap jelent meg a megyében «Somogy megyei Tanügyi Lap« címen. 1910-ben «Der Stem­pelmarkensammler« címei* bélyeg- gyűjtő lap látott napvilágot, mely­nek európaszerte voltak levelezői. 1937-ben pedig a Csurgói Ref. Cso­konai Mihály Gimnázium angol nyelvű lapot adott ki «High-School- News« címen. A «Somogyi hírlapok és folyóira­tok bibliográfiája« a «Somogyi Bib­liográfiák« című sorozat első műve­ként lép színre. Ezt követi majd a «Somogy-; könyvek« és a «Somogy a szépirodalomban« c. munka. A So­mogy megyei Nyomdaipari Vállalat szép és ízléses formában adta közre Kellner Béla könyvét, azonban nem élt mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek reprezentánsabbá teszik a kiadványokat. Helyesebb lett volna, ba egy kicsit «szellősebb« szedéssel hozza nyilvánosságra az egyébként szép munkát. Ez elsőként megjelenő sajtóbibü- ográfia a Megyei Tanács támogatá­sával jelent meg. Úgy véljük, a Me­gyei Tanács igen helyesen jár el, ha a további kötetek és más, a tájisme- retet szolgáló művek megjelenését elősegíti. Kávássy Sándor A HÉT KÖNYVEI |TTW77T7TTY77VTVr7Y7TT777VYTTV777V7VT7VTVTTTT'rTTTT'r7T7TVTTVVVTT777Y7TTYVVTT7T77TYTT?l TYYYYYYTYYYVYYTYYY'T7V77YY7777Y7Y777YYY7YY7Y77YVYYYYYYV7Y77Y7YYYYYTY77Y7YY7YY77YyYYYYYY7TYTY7YY7YTTYTT ► ■* ► ► I ► i t ► I ► ► í LENQYELORSZÄQI tapasztalataink I. Százötven pedagógus gyülekezett a szakszervezeti központban Budapesten. Zsongott a terem, azt vitattuk, hogy az ötvenes csoportok melyik ©rszágjárási tervet kapják. A beosztás hamarosan megtörtént, s pár óra múlva elhelyezkedtünk a kényelmes budapest—varsói gyorsvonatban. Az éjszakai órákban előkerülnek még a hazai rántottcsirkék, sok-sok finom útravaló, na és az innivaló is. Ez fogy el .leghamarabb, s már Érsek­újváron kézzel-lábbal magyarázzák a kartársak, hogy voda kellene. A vasutasok szívesen és mosolyogva hallgatják az erőlködést, végül jó magyarsággal köz­ük, hogy merre van a vízcsap. Egyik barátunknak véletlenül 7 korona felejtődött a zsebében és meghí­vott bennünket Bohuminban egy-egy korsó sörre, idő van, hiszen az utolsó cseh állomás, a vonat 10 percet időzik. Büszkén vonultunk hárman egy étterembe, húsz fillért még vissza is kaptunk. Néhány perc múl­va vágtatva igyekeztünk vissza, szerelvényünk akkor már a kijárat! vágányokon csattogott. A legközelebbi állomás, Petrovice 20 km, onnan 50 perc múlva indul majd' a vonat. Mint a hajótöröttek, álltunk ott egy ing­ben, minden csomag és irat nélkül. Egy takarítónő sietett segítségünkre, elvezetett bennünket a főnök­ségre. Megindult az akció megmentésünkre, végül egy éppen Petrovicéba igyekvő mozdonyt csíptek el, arra hívtak fel bennünket. Már csak 12 percünk volt, a fűtő 20 km-es szakaszon háromszor fűtött, száguldott a gép. s 2 perccel az indulás előtt szerelvényünk mellé érkeztünk. A táj még alig változatos szemünknek, amíg a Morva-medencébe nem érünk. Ez a föld viszonylag kevés vihart élt át a történelem során, s amit láttunk, az kétségtelen bizonyítéka annak, mit alkothat egy nép, amely élvezheti a békét. Szinte követelőén, szem­léletes dokumentumként lép elénk a gyönyörű táj: nagyszerűen ápolt réteket, aprólékos gondossággal megművelt szántóföldeket látunk. Távol a falvaktól nagyszerűen ápc.lt fiatal gyümölcsösök a magán gaz­daságban is. Megfigyeltük a nagy táblákat is, gépek sürögtek-forogtak mindenfelé. Vizsgáltuk a nagyszerű betonutakat, a gyönyörű vasútállomásokat, szinte az új benyomását keltő csinos, gondosan ápolt családi há­zakat, a rengeteg, minden 5—8 km-re egymást követő gyárakat, a legelésző, jóhúsú. teheneket, a jólét bizo­nyítékait. Ez vár a mi népünkre is, ezt kell akarnunk! * * * tiszta szobák, valamennyi virággal feldíszítve és nagy­szerű ebéd, ezek voltak az első képek. Az ebédlőbe térve élénken beszélgető csoportot találtunk. Lengyel pedagógusok voltak, akik nyári tanfolyamot hallgat­nak. Rögtön barátságot kötöttünk egymással. A szere­tetnek ez a spontán megnyilvánulása kísért bennün­ket egész Lengyelországban. Az ismerkedésen már egymást tanítgattuk a csárdásra, a polkára. Szobánk ablakából érdekesen emelkedő, magas dombot láttunk. A krakowi vár mellett «épült« ez a domb. Egyszerű lengyel emberek kis edényekben, zarándok útjukon hordták össze. A tetőn hatalmas terméskő, amelyen csak annyi csiszolást végeztek, amelyen elfér ez a felírás: Koszciucko Tádé. Az em­lékezés lenyűgöző egyszerűsége szinte fenséges. A legnagyobb szabadsághős szent dombja ez Kra­kow felett. Vele szemben egy másik domb, ez termé­szetes ugyan, de egyben nagyszerű szimbólum is: Krakusz vezér dombja, aki hazát alapított a krako- wiaknak. A két ölelkező1 domb jelképe az ősi és a mai kor népe lelkének: a VII—Vili. században, a Visztula két partján épült hazát örökre megvédi Lengyelország népe! Nagyszerű kilátás nyílik a városra. Nowa-Huta füstölgő kéményei, a királyi vár nagyszerű körvona­lai, a közelben elterülő hatalmas rét, az új egyetemi város kijelölt helyei hirdetik a szocialista élet tar­talmát: hazaszeretet, kultúra, a fejlődő ipar, a test- vémépek segítése, a munkásosztály jóléte így észlel­hető a szabadsághős emlékénél. Másnap reggel a néprajzi múzeumba látogattunk el. Csodálatos gyűjteménye ez a lengyel nép kultúrá­jának. A háromemeletes múzeum így oszlik meg: nép­művészet, foglalkozás, népviselet. Finom művészettel elkészített népi táncok papírmasé alakokkal, kultúrált, könnyed táncok, sajátos népviseletben: krakkói, zakopá- ni, pózeni, sziléziai tánc, a trojak, betyártánc ragyogó figurái szinte élnek a művészi üvegvitrinekben. Meg­csodáltuk a ma élő népművészek festészetét a krakkói szobában, egy falusi asszony festette a helyszínen, minden terv nélkül alkotta meg a színpompás mun­kát, amelyben nincs két egyforma figura. A mennye­zet, a falak és- a kályha festése domináló. Gazdag vál­tozata látható a bútorfaragásnak: bölcsők, ládák, ágyak mesteri faragása lepi meg a szemlélőt. Gyönyörűek a házilag készült kerámiai alkotások: tálak, tűzhelyek, kemence stb. togatót. Kalauzunk magyarul beszéd, és senki nem fáradt a félnapos múzeumlátogatás után. Szombaton délután városnézés a programunk. Megnéztünk sok régi és új középületet, a különböző művészeti irányok alkotásait tanulmányoztuk. Volt köztük újjáépített is, de teljes egészében a régi stí­lusban történt meg. Ez egyébként jellemző az egész újjáépítésre, így renoválják, alkotják újjá a romokat Varsóban. Danszban s mindenütt. Estefelé érkeztünk a város főterére. Itt már minden rendben van, a rom­bolás nyomai eltűntek, most már teljes pompájában áll a koronázó templom, a városháza, s a főtéren a «haza hálájaként« Mickiewicz Ádám, a költő szobra. A koronázó templomból ma is harsona jelzi a négy világtáj felé az órák múlását. Minket szinte meghatott ez a ragaszkodás a hagyományokhoz. Vasárnap délelőtt a Wawelt, a királyi várat láto­gattuk meg. Amit itt láttunk, az meghaladta elképze­lésünket. Ez a hely a lengyel nép szabadságszereteté- nek szentédye. S nem a többféle művészet egymást kiegészítő egysége, gazdag pampája a megkapó, hanem a látogatók, ahogy beszélnek történetéről. 1340-ben építtette Nagy Kazimir, 1499-ben leégett, a XVII. szá­zadban a svédek pusztították el az északi szárnyat, 1935-ben óriási pusztítást végeztek az osztrákok és 1941-ben raboltak a fasiszták. Jól tudják, hogy most a párt és a kormány hatalmas áldozatokkal építi újjá mindezt az eredeti krónika alapján. Kis csoportunk lengyel vezetője jegyváltásra tá­vozott tőlünk. Szorongtunk, mikor jutunk ide be, hi­szen előttünk tömegek várakoznak. De néhány perc múlva lengyel elvtársunk int, hogy mehetünk. Aggód­tunk, nem fognak-e a várakozók zúgolódni? Az elv­társ a bejáratnál csak annyit szólt a tömegnek, hogy wengerszki (magyarok) és mindenki mosolyogva, pil­lanatok alatt udvariasan adott utat. Kalauzunk maga az igazgatónő ilett, Budpesten végezte egyetemeit, még jól beszélt magyarul. A Wawelről kötetek szólnak, én csak mozaikokat adhatok. A falakon láthatjuk a gótikus alapot, a re­neszánsz ablakokat, de az előromán stílus elemeit is. Reneszánsz kápolnája legszebb Európában (a Bakócz- kápolna mása). Más emlékek, a tonnányi súlyú török sátrak, a festmény gyűjtemény vizsgálódása volt nagy élmény, láthattuk a XIII. század kezdeti alkotásait, de <4-, 4 ■4 •*­-« •4-4-4. < 4 <4 « 4 «1 <• 4 *4 m < 4 4 4 2 4 7! <a 4 A csoportok Katowiceban válnak szét. Amíg a krakkói csatlakozásra várunk, van időnk széjjelnézni az állomáson. A vadság elszabadult szörnyetege ide is leszórta bombáit. Az elkészült hatemeletes nagyszerű vasúti építmények mellett még látható a rom is, de már munkás kezek készítik elő az új megépítését. Nyüzsgő életet látunk, feltűnően sok kirándulásra tartó iskolai csoportot figyelhetünk meg. Mi is rövi­desen megindultunk lengyel kartársaink kalauzolása mellett első útunkhoz: Krakowba. Szállásunk az egyik diákotthonban várt ránk: szép, AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ A népies berendezésű szobákban igen sok a fa, minden ebből készült, csak a kályha nem. Első szem­lélődésre is azonnal látható, hogy a vallásos téma­keresés erősen uralkodó vonás még a XIX. századbeli művészetben is. Lenyűgözően megkapó a népi alkotó erő a mesterségek termeiben. A XIX. századbeli fa vízi mosóüzem, a lábbal működtetett olajütő, méhkaptá- rak, mind fából készült, nagy munkaképességű gépek, amelyeket kézzel faragtak. A népviselet gazdagsága szinte leírhatatlan. Pompás színek, gazdag fantázia, művészi csipke és kézimunkák ejtik csodálatba a lá­iAAAAAAAAAAAÍAAAAAAIÍAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA a különböző olasz iskolák műveit is, Leonardo da Vinci képeit. A gobelin-gyűjtemény is csodálatos, több ké- 3 szült Rubens nyomán, volt amelyiket 30 év alatt ké- 3 szített el mestere. Végigvezetett a vár a különböze 5 korok alkotásain, amelyek bútorok és fegyverek, kar- ■* dovai bőrfalak emlékein keresztül szemléltették a fej- 3 lődő kultúrát. 3 NAGY KÁBOM.Y 3 (Folytatjuk.) 3 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAA*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents