Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-08 / 210. szám
a SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. szeptember 8. Mi less a nád sorsa ? A Balatonkeresztúri Földműves-nevezett kisegítő üzemágaink, ameszövfetkezet kisegítő üzemágaként működik egy kapacitására nézve is jelentős műkő- és nádiíeldolgozó üzem. A földművesszövetkezetet az üzem létrehozásánál — nagyon helyesen — az az elgondolás vezette, hogy segíteni akar az annyira fontos építkezési anyagok előállításában. Választása érthetően a műkő- és nádfeldolgozásra esett, hisz a Balaton közelsége miatt mindkettőnek olcsón és igen könnyen birtokába juthat. A kezdeményezés kellő megértésre talált és mint minden olyat, ami észszerű és hasznos, hamar megkedvelte a vevőközönség. Az építkezők tömkelegé és számos TÜZÉP-telep keresi fel naponként az üzemet, hogy nádpadlót, cserepet, kerítésoszlopot, stukatornádat vásároljon. Idáig rendjén is volna a dolog. A baj ott'•van inkább, hogy a szövetkezet-J nek egyre gyakrabban kell elutasí-' tani vevőit azzal a megokolással, * hogy az építőanyag kifogyott. Persze. aki nyitott szemmel jár a telepen, furcsának tartja a választ: az udvaron hgyanis a nádkévék kazlai sorakoznak feldolgozatlanul, és ha egy kicsit jobban széjjelnéz a községben, tapasztalhatja, hogy az üzem( 35 dolgozója közül sokan állami gazdaságokban és egyéni gazdákhoz jár-, nak dolgozni, hogy a folyamatos ke-( resetet biztosítani tudják. A választ a »miért «-re így adják < meg az illetékesek: Kisegítő üzemág vagyunk és kiutalásainkat nem a kereslet és ka-< pacitás arányában, hanem a községi keretéből, »-annyi jut, amennyi jut« elv alapján kapjuk meg. — Dehát korlátlan mennyiségben i itt a j feldolgozatlan nád, miért nem i tesznek • vale valamit? — kérdezzük. — Drót kellene hozzá, de a Ferro-1 glóbusz csak annyit juttat belőle, amennyi a község lakosságának! szükséges.-Mi is ebből kapunk. Ez-I zel a mennyiséggel pedig nem tu-1 dunk komoly eredményt produkálni.! Egyidedg rriegy a dolog, aztán meg-! rekedünk. 78 000 nádkévét vásárol-! tünk fel. 23 000 kévével drót hiányá-! ban nem tudunk mit kezdeni. Egy* hónap múlva itt az új nád. d»hát a*, régi is itt rothad. De kerethiánnyal* küszködünk a cemantkiutalásoknál í is. ? Igen, a nád Rothad, az idő halad', a? vevők pedig csalódott, arccal távoz-f nak, mert az üzem homlokzatán ott? a felírás, hogy csak »kisegítő üzem-? ág«. Nem »betervezett« üzem. ? Vajon szüksége van-e erre a nép-? gazdaságnak csak azért, hogy el-? mondhassuk, vannak nekünk úgy-? lyekről kiderül, hogy éppen a helytelen korlátok közé szorítás miatt mindent tesznek, csak »ki nem segítik« a vásárlókat az építőanyaghiányból. Miért teszünk ennyire éles megkülönböztetést szövetkezeti és állami vállalat között? És miért nem kaphat olyan keretbővítést a »kisegítő üzemág« is, hogy a rendelkezésre álló (nem is szólva a már felvásárolt, pusztuló) nyersanyagot feldolgozhassa és értékesíthesse? Kapcsolódjanak bele a nagyobb vállalatok munkájába a kisegítő üzemágak is. Szállítsanak anyagot a »betervezett építkezésekhez«, ha már csupán ez a kifogás szűk anyagkiutalási kereteikhez. Egyszóval, termeljen a szövetkezeti üzem annyit, amennyit csak bír! Minden nádszálra, minden csempére égető szükség van: Kadarkút például legutóbb negyvenezer nádpadlót és tízezer stukatornádat rendelt a balatonke- resztúriaktól. Hoigy nem tudják igényeiket kielégíteni, az* ezek után nyilvánvaló. Egy szó, mint száz, helyesbítsék a jól termelő kisegítő üzemágakra vonatkozó kiutalási rendeletet, addig,, míg kárba nem vész huszonhárom- ezer kéve nád. (szegedi) HÉTRŐL HÉTRE Kedvező javulás tapasztalható aAKÖV ezeken a hiányosságokon nem 23. számú Autóközlekedési Vállalat bérezésében. A bázis-időszakhoz viszonyítva (1956-os év) a szállítási részlegnél mintegy 20,6, a személy- forgalomnál 27,3, a taxiforgalomnál 53 százalékkal csökkent a túlórák száma. Sajnos, ezzel szemben nem mondhatjuk el a 23. AKÖV-ről még ma sem, hogy valamit is javított volna a nagykereskedelem részére történő áruszállításainál. Gyakori eset, hogy a szükséges öt-hat járat helyett kettőt—hármat kap csak a nagykereskedelem. Nézetünk szerint nem harmadrendű kérdés, hogy a kereskedelem tudja-e teljesíteni kitűzött tervét. Pedig ha az változtat időben, akkor a kiszámíthatatlan szállítások miatt könnyen bekövetkezíhet a lemaradás, ami egyet jelent a megye hiányos áruellátásával. UTAZÁS KÖZBEN V onatcrblaknál Csattognak a kerekek, állok a vonatablaknál és nézem a mellettünk elsuhanó fákat, az egyik végükkel elhajló kukorica-, s a már learatott gabonatáblákat. Távolabb kis erdő simul a domboldalhoz, lágyan suttogva a lengedező szélben, talán most vall éppen szerelmet az édes anyaföldnek. Messze lassan hajlik a vidék, mintha jelképezné életünket: a perc, amiben élünk, gyorsan elsuhan, sokszor észre sem vesszük; életünk vonatának csattogó kerekei röpítenek bennünket tovább, s mi aktát másolunk, vagy téglákat vízszintezünk fallá; arcunk megizzad, kezünk mint gépek jól beolajozott karjai, végzik munkájukat... s a perc elsuhan, a kerekek csattognak tovább. Tán nem is tudunk ezekről a percekről, tán nem is élünk, tán gépek lettünk mi is. Távolabbi, messzebb idők emlékében vagy ter- vezgetésében csordulnak könnyeink, dobban szerelmesen szívünk. Elmúlt eseményekbe kapaszkodunk emlékezetünk szigonyával, vagy álmodott boldogság színeit rajzolgat- juk jövőnk vásznára ... Óh, értelem, segítsd az embert! Építs gépeket helyettük! Ne ők legyenek gépek! Építs házakat, hidakat és hajókat, szántsd a földet és fejtsd a bánya mélyét! Töröld le az arcukról a fájdalmat és a kínt, segíts nekik, hogy minél többet »élhessenek-«! S fogd le vasmarkoddal az Őrület gyilkos ujjait, mert gyermekeink vérét készül bombáival a pénz szennyes oltárán kiontani... Homlokom az üveghez koppan, ijedten kapok a táskám után. Éppen jókor: a fák mintha elfáradtak volna a gyors rohanásban, pihenni mellénk simulnak, s csikorgó kerekekkel tapad a sínekhez a hosszú szerelvény. Állomáson A közelmúltban történt felmérések alapján mintegy 350 mázsára tehető az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat rizskészlete. A nagy mennyiségű felhalmozásra a hosszú ideig tartó rizshiány után kerülhetett sor — ami részben érthető is, hiszen a megye kereskedelmi szervei nem tudhatták akkor, mikorra várható a .legközelebbi szállítmány. Növelte a * felhalmozást az a nézet is, miszerint a rizshiány után nagyobb felvásárlás várható. A kereskedelem ezúttal tévedett. orkánja, a felelés előtti halálos)A rizs-utánpótlás ugyanis nem torcsendek félelme jutott eszembe.)pant meg számottevően. És ugyan- Már csak nevetünk rajta mindkét-)csak csalódást okozott a vevőközön- ten, ő boldogan és felszabadultan,)ség is, mert nagyobb arányú rizsfel- de az én nevetésemben mintha már)vásárlás nem következett be. valami bánat rezegne (Hát ennyire) N az üj rizs nemsokára meg- megoregedtem volna?) - Errefele, ?jelenik a pia0On. De mi lesz a régi Léptem alatt csikorog az apróra tört kavics. Várom a vonatot, amire át kell szállnom, s nézegetem az embereket. Találgatom, melyik ki lehet, hova, s miért utazik. Idős, bőszoknyás falusi néni ül velem szemben a pádon, mellette kosara, tetején rongytekercs, öreg fejét hányszor nyomta már a kosár terhe! Csendben ül, az öregek megbékélt derűjével arcán, s ha félrehajtanám kosara tetején a ruhát, a városból hozott apró, szíms játékokat találnék — unokáinak viszi. Nem messze tőle, botjára támaszkodva, rezes arcú paraszt bácsi áll. Amint vizsgálja az alkony odó eget, pipája füstjével bodrozódik a gondolata: ha nem esik, holnap összeszedjük a felső végen a szénát... a tinót talán el lehetne adni már a jövő vásáron... a kukorica árából valamit félreteszünk a lánynak bútorra ... Az emberek várnak, s gondolataik messze szállnak a kis állomásról. Gondjaik, bánatuk felhője sö- tétlik a szürke, esti felhőkkel, s örömük derűje ragyog a vörös napsugarakkal. Fiatal lány sétál el mellettem, hozzácsatlakozom, s beszélgetni kezdünk. Most nyáron végzett a tanítóképzőben — meséli. Diákkorom csínyjeinek, a szünetek zúgó hangegy kis pusztára helyeztek — mondi350 mázsa fényezett rizzsel? A Meja tovább történetét, s most megy)gyei Tanács" kereskedelmi osztályá- ismerkedm jovendo eletevel. Oda-Jnalk behatóbban kellene foglalkozni hagyta a varost a puszta kis hu-?ezzel a kérdéssel. Már csak azért is, za.iert, poros, sáros utjaert. Szíve \ mert a 22 nap forgási sebesség kicsit gyorsabban dobog, s látom az »ugyancsak rég lejárt és az Élelmi- arcén, arra gondol: megszeretnek-e?szer Kiskereskedelmi Vállalat nagyít gyerekek, s megértenek-e majd a \ összegű pénze (forgóalapja) fekszik szüleik? Én mindent megteszek,?a 350 mázsa rizsben. ami tőlem telik — lángol tekintetén] az őszinte akarás. Látom, amint komolykodva ül aj kis tanteremben a gyerekek előtt.) A Minisztertanács lehetővé tette a Látom, ahogyan vezeti csöpp, Jvállalatoknak, hogy úgynevezett ön- ügyetlen ujjaikat az első betűk le-) költségcsökkentő hitelt vegyenek fel, írásakor és simítja mosolygásra a)amelyet igen gyorsan visszatérülő síró arcokat, ha az első kísérletek) ben]b62!iat^ használhatnak. A hisi.kertelenségén könnyek buggyannak a nagy gyermekszemekből. Nem, őt nem fogják nem szeretni! Nemsokára itt a vonata, lassan bátorító ítélt két éven belül kell visszafizetni. • Élt ezzel a joggal a Kaposvári Tejüzem is, és csurgói üzemrészlege készülődik. Néhány bátorító szót ?számára 500 000 forint önköltségmondok még neki, aztán felkapasz- ?csökkentő hitelt kért sajtgyártásra. kodik a kocsiba. \. ... , , . ..... . , ... )A hitelt megkapta, de több mint fel Nezek a kigördülő vonat után, s). •„ , . . , .. „ j , „ Csokonai jövendölése jut eszembe: ievlg huzodott a dol°g’ miS a cel \megvalósításához hozzáláttak. Mint »De tán Jő Oly idő, Melyben nekünk A vidékünk Uj Helikon lesz.« Igen. Ők elindulnak, hogy valóra váltsák, amiről Csokonai álmodott. Mennek fiatal, szent hittel, hogy gondoljanak a magyar fiákkal, s hogy vidékünk új Helikon legyen. Í kiderült, műszaki vonalon nem álltak készen a feladat megkezdésére, r A csurgói eset legyen intő példa vállalatainknak a beruházási hitelek ) felvételénél. Nemcsak azért, mert a • hitelt két éven belül már vissza kell 1 fizetni, hanem azért is, hogy ne j hosszabbítsák meg feleslegesen a VIRÁNYI PÁL jt számukra kedvezőtlen kamatfizetést. Sípos Ilonka tanuló, aki alig két hónapja van az üzemben. Abban a pillanatban örökitette meg a fényképezőgép lencséje, amikor szeretett oktatójával, Iványos Jánosnéval a fonalkészítés csínját-bínját beszélik meg. Dtép&k | A TEXTILMŰVEKBŐL I ♦ ♦ A Textilművek az ellenforradalom ♦ idején a kiesett termelés és a meg-| lazult munkafegyelem miatt no vem-1 bér 4 után a gazdasági mélypontról! indult el. örvendetes, hogy szép» eredmények születtek azóta. Az j egy főre eső termelés értéke 1957» augusztusában 7372 forint. (A tavaly» augusztusi 7377 forint volt.) Amint! látszik, nem sok az eltérés a bázis-» időszak és az idei augusztusi egy j főre eső termelési értékek között, i Bár az összehasonlított számok egy! kicsit megtévesztőek, mert az idén» a Textilművek nagyobb mennyiségű! műszaki fonalat készített, amely! magasabb értékénél fogva emelte az» egy főre eső termelést. Tehát van» még javítanivaló a tavalyi szint el- J éréséig. Mindamellett a Textilművek i dolgozói elmondhatják, hogy a 106! százalékos termelési tervteljesítés: számottevő eredmény, amely nagy-» i mértékben a fiatal fonónők lelkiis-! • meretes igyekezetének köszönhető.! ; Közülük mutatunk be olvasóinknak | I néhányat. ♦ íme a három Haris-testvér egyike: Erzsi. Elmondhatjuk róla azonban, hogy a legügyesebbike is. Erzsi eredményei ugyanis kiválóak. Idejéből jut arra is, hogy két testvérét a szakma elsajátításában segítse. <----------A kinek otthona az üzem. A men- helyből került a termelő munkába Metyó Rózsa fonónő. Hogy képességeit jói hasznosítja, arra bizonyíték az állandó 110—115 százalékos tervteljesítés. A műszakiak alapos munkája nem közömbös a jóminőségű fonalak előállításában. Állandóan járják a termeket, figyelik a műszereket, ellenőrzik a környezetet. Képünkön Kemény Lajos műszakvezető és Molnár Gyula művezető a hő- és légnedvesség viszonyait vizsgálják. Hamarosan eldöntik, vajon nem szükséges-e valamelyik ventillátort bekapcsolni. >
