Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-08 / 210. szám

Vasárnap, 1957. szeptember 8. ROVtoGYI NfiPbAl* Erősítsük, fejlesszük az üzemi demokráciát A Mező- és Erdőgazdasági Dolgo­zók Szakszervezetének megyei bi­zottsága az elmúlt napokban tanács­kozást tartott az üb-elnökök részére. A tanácskozáson megtárgyalták a szakszervezeti munka időszerű kér­déseit. Horváth Zoltán, a MEDOSZ megyei bizottságának elnökhelyette­se ismertette a szakszervezeti tanács XI. teljes plénumának határozatait, majd Fekécs Lajos, a MEDOSZ me­gyei bizottságának elnöke tartott be­számolót, s ismertette a MEDOSZ központi vezetőségének határozatait;' A szakszervezetek szervezeti éle­téről szólva hangsúlyozta, hogy mintegy harminc helyen kiegészí­tették, új tagokkal megerősítették az üzemi bizottságokat. Növekedett a szervezett dolgozók aktivitása. Voltak olyan taggyűlések, ame­lyeken a tagság 70—80 százaléka jelent meg, a felszólalók javasla­taikkal, észrevételeikkel segítet­ték a szakszervezeti munka to­vábbi javítását. Kilenc fővel csökkent megyénk­ben a függetlenített apparátus. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb összegeket tudunk fordítani az alap­szervezeteknél a kulturális és sport- igények kielégítésére, szociális se­gélyekre, a szervezeti élet fejleszté­sére. A szervezeti életben még számos fogyatékosság is van. Az üzemi bi­zottságok sok helyen nem támasz­kodnak a tagság véleményére, nem tartanak taggyűléseket. Hiányos a szakszervezeti bizalmiak tájékozta­tása, rendszertelenek az üzemi bi­zottsági ülések, nem választják megi a napirendi pontokat, s alkalomsze­rűen vitatkoznak, gyakran nem is a legfontosabb problémákról; nem ala­kult ki megfelelően a költségvetési gazdálkodás, gyenge a pénzügyi fe­gyelem. Az üzemi bizottságok növeljék sa­ját szerepüket, önállóságukat. Tart­sanak rendszeresen üb-üléseket. bi­zalmi értekezleteket, taggyűléseket. * A szervezeti élet fejlesztéséhez szükséges a hiányos üzemi bízott- < ságok, munkahelyi bizottságok ! és a bizalmi hálózat kiegészítése. ; Milyen elvek szerint? Olyan szak- i szervezeti aktivistákat és tagokat) válasszanak meg a szervezett dolgo- • zók, akikben bíznak, s akiket a j funkció betöltésére legalkalmasabb- i nak tartanak. Törekedni kell arra, < /'TYrrrTTTTTyrrrTT hogy az üzemi bizottságokban, mun­kahelyi bizottságokban minden ter­melési ág képviselve legyen. A szer­vezeti munkában való jártasság mel­lett figyelembe kell venni a munká­ban való helytállást, a dolgozóknak a népi demokratikus rendszerhez va­ló viszonyát. A bérrendezésben végzett munká­ról Fekécs elvtárs megállapította, hogy az üzemi vezetők, üzemi bizott­ságok nagyobb önállóságot kaptak a helyileg ösztönző bérrendszer kiala­kításához és a dolgozók besorolásá­hoz. Sok helyen helyesen éltek e lehetőségeikkel. Egyes üzemi vezetők és üzemi bizottságok azonban nem értelmezték helyesen a nagyobb ön­állóságot. Hiba van a béralap-tarta­lékolásnál is, több helyen, mint pél­dául a bárdibütoki, lábodi állami gazdaságoknál sok béralapot tarta­lékoltak a rendkívüli munkák elvég­zésére. Ugyanakkor másik véglet is tapasztalható. Mint például a mar­cali és somogytarnócai állami gazda­ságoknál, ahol pedig kevés bérala­pot tartalékoltak. Ezután Fekécs elvtárs a termelés­ben lévő fogyatékosságokkal és fel­adatokkal foglalkozott. Megállapítot­ta, hogy az üzemi bizottságok főleg az érdekvédelemmel foglalkoztak, s kevésbé a termelési kérdések­kel. A hiba ott van. hogy sok üzembizottsági tag és szakszer­vezeti funkcionárius nem ismeri a gazdasági vezetés kérdéseit. Különválasztják az érdekvédelmet Ünnep este volt. fújt a késő nyá­ri szél, a vasútállomáson egy nő állt három gyerekkel. A kis állo­más tetején két zászló lengett,, a nemzeti, meg a tisztavörös. A nő nézte a lobogókat. Kijött a szolgálatos vasutas, el­kapta az asszony tekintetét, ő is felnézett oda. Az egyik zászlót, a nemzetit fellódította a szél a ház­tetőre. A vasutas odahunyorított az asz- szonyhoz: — Inkább a másikat csapta vol­na fel — mondta. Az asszony meglepődötten, Szinte kérdően válaszolt: — Magának p.em tetszik ez a zászló?:... Biztosan elvettek ma­gától valamit... és a termelést. A mezőgazdasági üze­mekben ritkán tartanak termelési értekezleteket. Fogyatékosságok ta­ps'/ 'a Ihatok a dolgozók szakmai ké; '~k elhanyagolásánál is. A r-"') ka védelem, munkásellátás, üzeme ~ -zségügy fejlesztéséről szól­va a beszámoló megállapította, hogy e téren még szintén vannak fogya­tékosságok. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva nőtt a halá­los balesetek száma. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a balesetekért felelős személyt az üzemi bizottsá­gok igyekeznek megvédelmezni. Mi a balesetek fő oka? Az, hogy nem tartják be a munkavéde­lemre vonatkozó törvényeket. Rendszertelenül, vagy egyáltalán nem tartanak biztonsági szemlé­ket, elmulasztják a dolgozók kö­telező balesetvédelmi oktatását. A munkavédelem, murakásellátás, üzemegészségügy terén tapasztalha­tó hibákat okvetlenül meg kell szün­tetni — hangsúlyozta Fekécs elvtárs. Az előadó a továbbiakban foglal­kozott a társadalombiztosítás, az üdültetés, a kulturális nevelő mun­ka kérdéseivel. Kulturális területen is rendet kell teremteni. Azokat, akik ellenséges, kispol­gári, revizionista nézeteket ter­jesztenek, el kell távolítani a kulturális munka területéről. Befejezésül Fekécs elvtárs a szak- szervezeti munkában a párt vezető szerepének jelentőségéről beszélt. A tanácskozás Horváth Zoltán zárszavával ért véget. VITA — Hát igen, eltalálta ... Volt egy Hangya-boltom, meg rengeteg téglám, amit aztán az orosz csa­patok szétszórtak a havas útra ... Most aztán itt vagyok ... — Drága jó uram, arra maga nem gondolt, ha nem ők, a néme­tek szórták volna szét? Háború volt, vagy nem?.. És ki vitte az országot vásárra, talán nem ők?... A mi urainkkal, a főhangyásokikal együtt? ... A vasutas látta, hogy melléfo­gott, jobb lesz itt óvatosnak lenni. Hisz ki tudja, ki ez a nő, ha már ilyen hévvel... — Jó, jó... hiszen csak mond­Aktív szervezeti életre van szükség Nem volt könnyű a kaposvári vas­útállomás KISZ-szervezetének létre­hozása. Először a pályafen Mártás­nál, majd a forgalomnál kezdtek szervezkedni a fiatalok. Május 21- én aztán ünnepélyesen megalakítot­ták a KISZ-szervezetet. A pálya­fenntartás és a forgalom fiataljai egy, közös szervezetbe tömörültek, Huszonketten voltak akkor. Mit tettek a megalakulás óta A KISZ-fiatalok száma azóta har­minchétre emelkedett. A kívülállók, amikor látták, milyen lelkesedéssel vesznek részt a kiszisták a kultúr- és sportéletben, nagyrészt maguktól jöttek és kérték felvételüket. Ma a kultúrcsoportnak huszonnyolc tagja van, szólótáncos, színjátszó, szavaló, énekes és zenész is akad közöttük. Részt vettek a fonyódi és a buda­pesti országos vasutas ifjúsági és a nagyibereki ifjúsági találkozón, ahol kultúrműsort is adtak. A gyékénye- si vasútállomás dolgozóit is szóra­koztatták vidám műsorukkal. Ren­deztek egy ruhabemutatót és egy nagyszabású KISZ-bált, amelyen részt vettek a környező állomások fiataljai is. ^iszista munkabrigád alakult Nemcsak a szórakozással, hanem a munkával is törődnek. Hogy job­ban és eredményesebben tudjanak dolgozni, a pályafenntartástól 12 fő KISZ munkabrigádot alakított, s versenyre léptek a pécsi vasútállo­más kiszistáival, A pályafenntartás vezetője elmondotta, hogy a brigád tam — mormogta, s elterelte más­hova a beszédet. — Most is ná­lunk a szakszervezet semmit sem intéz, nincs semmi súlya neki, mi munkások oly gyengék vagyunk... j — Na, na, kedvesem ... Először j is nem igaz, hogy a szakszervezet : nem intézkedik, ha kérik. De lát- j tam, amit láttam októberben, né- j hány vasutas igen erős volt a me- ; gyebizottság előtt, amikor a kom- ; munistákat börtönbe vetették ... j A vasutas elcsöndesedett, távol- ; ról jelzett a vonat... j A.z asszony takarítónő Kaposvá- j rótt. ; Október előtt nem politizált. Még decemberben lépett be a • Magyar Szocialista Munkáspártba. I — ij — állandóan 100 százalékon feliüli ered­ményt ér el és jó minőségű munkát végez. Nemrégen 800 tonna zúzott kő érkezett az állomásra, amit sür­gősen ki kellett rakni, mart szükség tolt a vagonokra. A KISZ-brigád vállalta a munkát. Önként jelent­keztek és munkaidő után végezték el a feladatot. A KISZ-szervezet terveiből Mintegy tíz fiatal van még az állo­máson, akik nem tagjai a KISZ- szervezetnek. A vezetőség terve, hogy ezek közül az arra érdemese­ket bevonják az ifjúsági munkába. A KISZ-vezeitőség célja, hogy va­lamiennyi fiatal hazáját ismerő és forrón szerető ember legyen. Ennek érdekében »Ismerd meg hazádat-» kört alakítanak és látogatásokat, ki­rándulásokat tesznek az országban. Először a Mátra vidékét, Eger kör­nyékét keresik fel. Tervbe vettek egy csehszlovákiai kirándulást is. Eddig már tizenkét fiatal jelentkezett a külföldi útra. Segítettek a kaposvári állomás ki- szistái Beleg község EPOSZ-fiatal- jainak, hogy szervezetüket KISZ- szervezetté alakítsák át. A napokban történik meg az ünnepélyes átala­kulás, ahol majd a vasutas KISZ- szervezet kultúrcsoportja adja a mű­sort. Többet kell segítenünk Beszélgettünk az állomás párt- szervezetének titkárával, Betlehem László elvtárssal is. Elmondotta, örömmel látják azt a szorgalmat és lelkesedést, amelyet a KlSZ-fiata- lok a kultúr- és a sportmunkában és a termelő munkában felmutatnak. Csak azt kifogásolta, hogy a fiatalök nem élnek megfelelő szervezeti éle­tet. Taggyűléseiket nem tartják még rendszeresen. Három hón-ap alatt például csak egy taggyűlést tartot­tak. Betlehem elvtárs azt is elismerte, hogy a pártszervezet sen nyújtott elég segítséget a fiatáloknák. Meg­ígérte, hogy ezután többet foglal­koznak maid a KISZ munkáiéval, több segítséget adnak, de több fel­adatot is. Kell is a pártszervezet irányítása, hiszen a fiatalok segítsé- giére nagy szükség lesz az őszi csúcs­forgalomban. Segítsenek »nekik, de ne csak a pártszervezet, hanem a vá­rosi és megyei KISZ-bizottság is. Szalui László ■TyVTTTTyTTyTTTTrTTTyTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTyyyTTTTVVTTTTTTTTTTTTrVTTTyTTTTTTTTTri VASÁRNAPI TÁRCA Mélyek a gyökerek... Rokonoknál pihentem egy hetet, így elkerülhetetlen volt a látoga­tások sorozata, meg a viták is. ame­lyek ma legalább úgy bugyognak elő, mint azokban a felszabadulást követő években, amíg nem dőlt el, merre tovább, hogy azután elakad­janak, itt azért, mert mindent jó­nak találtak, amott, mert nem mer­tek vitatkozni, mások beletörődtek mindenbe, a jóba is, a rosszba is, vagy egyszerűen élni akartak, prob­lémák nélkül. Az ellenforradalom azonban min­dent felszínre dobott. Az ember néha önkéntelenül bátrahökken, mint akit mellbevágtak, annyira váratlanul éri a meglepetés; né­hány mondatban, mint a kísérte­tek, rajzanak elő a múlt maradvá­nyai; máskor meg úgy érzi, bizony van megszívlelni való, tanulság ab­ban. amit beszélnek, amit magunk is érzünk, csak persze más beállí­tottsággal. Két beszélgetésben zuhant rám ez a felismerés. Az elsőben egy háromgyerme­kes, kissé hisztériás, és szenzáció­faló fiatalasszony támadott: — Lásd a zsidókat — rikácsolt fel hirtelen, minden előzmény nélkül —, már megint költöznek ... El­hagyják az országot... És minde­nüket kivihetnek, mások meg el se indulhatnak... Hát ez az, mikor már mindent tönkretettek, akkor, akkor ... Ezek a Rákosiék is ... Liheg a hirtelen rászakadt düh­től. Hozzám fordul: — Ezt magyarázd meg... Na, mondd, miért mennek? ... Ránéztem és arra gondoltam, hogy éppen 16 éves volt, mikór leg­jobban tobzódott a fasizmus és pon­tosan 20. amikor leverték azt. Az ifjúság legfogékonyabb időszakában szedte magába ezt a mákonyi, s az ember később is ezekből az évek­ből táplálkozik. Az is eszembe ju­tott, hogy személy szerint őt senki sem bántotta a zsidók közül, senki sem szidja, mert kereszténynek született és fiatal férjét nemrég nevezték ki hivatalvezetőnek — még Rákosi vezetése idején. Csendesen azt mondtam neki: — Engem az ifjú munkásmozga­lomba annak idején egy zsidó fiú vitt be, ő meg is halt a németekkel szemben egy ..tűzharcban, amikor a titkos nyomdát felfedezték. Ismer­tem egy másikat is, aki a legnehe­zebb időkben vezette az illegális munkát... Jól jegyezd meg: az ilyen emberek ittmaraönak és sem­mi körülmények között nem hagy­ják el ezt a szocialista hazát, ame­lyért, mint elveikért is, életüket készek feláldozni. Nem sokan men­nek, akik mennek, öregek, mások meg félnek kispolgári módjuk el­vesztésétől, kis hányaduk az üldöz­tetés visszatérésétől és olyanoktól, mint te is, aki még mindig fajuk szerint méred az embereket. Téve­dés ne legyen köztünk: mi is vi­tatjuk távozásukat, de nem azért, amiért te. Mi a valóságban is egyenjogúnak ismerjük el őket, küzdünk mindenféle gyűlölködés ellen és azt mondjuk nekik, hogy maradjanak itt, ebben az országban mindenki magtalálhatja helyét, aki becsületesen akar dolgozni és élni... Nekünk csak ez a fontos, ez a mi értékmérőnk ... Ám, ha menni akarnak, menjenek... Én azonban tudom, te nem azokat tá­madod, akik mennek, azokat is, akik maradnak... S ezt ők is tud­ják ... Már nagyon belemelegedtem, éreztem, megsértem a vendégjogot. Befej eztem: — Meg vagy te fertőzve, kedves rokon, nem magadtól jutott ez eszedbe... Ö csak hallgatott, befejeztük ezt a témát, főleg mert anyja is mel­lém állt, aki októberben fiáért is aggódott, mert az a pártházat véd­te. .. Tőle tudtam meg. hogy iga­zam volt: a nőrokon két lecsúszott íkisburzsujjal tart fenn kapcsola­tokat ... Másnap, távolabbi vidékről hoz­zánk érkezett egy másik rokon, egy jóindulatú fiatal tanárember, aki nagy nehézségekkel és csak a felszabadulás után, állami segítség­gel fejezhette be magasabb iskoláit. Kedveltem őt a gyerekkori emlé­kekért, sok tekintetben hozzám ha­sonló gondolkodásmódjáért. Tudtam róla, hogy nem kommunista, most mégis meglepett, hogy politikai ér­telemben vett őrlődése ellenére mennyire kívülről és felülről tekint a problémákra, s a pártra is, amelynek — közvetve — kiemelke­dését köszönheti. Ha nem is oly módon, mint az előző nap a nőrokon, azonban ő is elővett engem, amikor megemlítet­tem a tegnapi vitát: — Hát igen, ez volt a ti hibátok: nem számoltatok azzal, vagy nem láttátok, milyen mélyek nálunk a gyökerek ... Hogy ez egy kispolgári ország, ha nem is teljesen gazdasá­gi értelemben, de a gondolkodás­mód tekintetében majd teljesen az... Később még ezzel folytatta: — Nem tudom, mi ez. nálatok, ez a belenyugvás felső politikusaitok döntéseibe, meg az, hogy ilyen dol­gokat nem vesztek figyelembe ... Vak hit, vagy fanatizmus? ... Hisz nektek, itt alul, jobban kell érez­ni és látna is, mint odafönn ... Különös dolog egy beszélgetés. Az ember nem tudja az elején, mi­vel zárul a vége, hol lesz a vita ki­egyenlítődése. melyik fél győzi le a másikat, hol kapja el a láncszemet, amellyel végiggombolyítja ellenér­veit. Ebben a baráti társalgásban a véletlen hozta meg az alkalmat. A fiatalember ugyanis panaszkodni kezdett: — Tudod, én már marxista ne­velést kaptam az egyetemen. Nem is tudnám a világ jelenségeit más­képpen figyelni. Az ellenforradalom előtt környezetem, az idealisták, a történelmet azonban nem így bi­zonygatták vitáinkban, hanem a ré­gi vallási érvekkel, a jó és gonosz harcával, a háborút és forradalma­kat az emberi gonoszság és ellen­szenv megnyilatkozásaként. Most, az ellenforradalom után ezek ' az emberek ujjonganak: »Na, te híres marxista, most magyarázd meg a dolgokat. Ha valóban nem a nép támadt fel, akkor nem az emberi gonoszság és örök gyűlölködés?« És én állok és nem tudok válaszol­ni. .. Szánté könyörögve fordult hoz­zám. Ez egyébként is szokása volt, mélyérzésű és önmarcangoló alka­ta kényszerítette erre. — Kérlek, adj nekem magyará­zatot ... Ezeket mondtam neki: — Hadd menjek végig gondolat- meneteden ... Azt állítod, nem tud­juk, milyen mélyek a gyökerek ... Hadd sorolok a fajgyűlölethez még egypár dolgot: a vad sovinizmust, más népek gyűlöletét, a politikába burkolózó vallási maradiságot és a vallásba burkolózó politikai reak­ciót, az úrhatnámságot, a parcellák nagysága szerinti emberi értékmé­rőt és mondhatnám tovább ... Tud­juk: ezek mind vannak, élnek és hatnak, legfeljebb azt nem, hogy ilyen erősek maradtak tizenkét év után is ... De azt is tudjuk, hogy mindennek felszínretörését október eredményezte, s október is azért volt, mert kinyitották a zsilipeket, felélesztették a kihunyóban lévő parazsat... — Azt mondod, fanatikusak va­gyunk. Én inkább úgy fejezném ki: nagyon meg vagyunk győződve valamiről, de meggyőződésünket nem az ostobaság és korlátoltság táplálja. Tudjuk, honnan indultunk el, tisztában vagyunk képességünk­kel, látjuk a világ erőviszonyait és azt, hogy merre is tart ez a világ ... A vezetőinkkel kapcsolatban? ... Látjuk, hol hibáztunk: nem elegen szóltunk, ha szólni kellett, sokunk hagyta menni a dolgokat »majd ki­tisztul« jelszóval. De azért mégis tudunk hinni, mert vezetőink ezért az életért harcoltak a régi rend­szerben, bízunk a józanságban, az elfajulások és túlzások nélküli gon­dolkodásmód és vezetés győzelmé­ben ... Gondolod, hogy e bizalom nélkül lehetne itt, előrehaladás? — Azt mondják neked: a jó és go- - nősz harcol és a gyűlölködés az oka mindennek... Igaz, van jó ós van gonosz a világon, de mi néven is tudjuk nevezni, nem hókusz-pó- kusszal, hanem tudományos ala­pon ... Igen, vannak ezek, de azt is. tudjuk, hoigy mi okozta a gyűlölkö­dést. Nem Adám almája és még nem is Isten akarata és büntetése, hanem a vagyoni egyenlőtlenség, az önzés és individualizmus, amely a maga képére teremtette meg a tár­sadalom berendezkedését, amely­nek azonban vissza kell szorulnia és át kell adni helyét egy igazsá­gosabbnak. .. De különben, ezt is­mered1, nem kell megmagyaráznom. — Azért, mégis valamit hadd te­gyek hozzá. Tudjuk, hogy mélyek a gyökerek ... Ezekért azonban nem a kisembert okoljuk, akiknek év­századokon át ezt a mérget adagol­ták a társadalom talajában ... Mi tudjuk, hogy ezek a gyökerek egy­szer elkorhadnak, mert /nem lesz, ami táplálja őket... Éppen ezért nem gyűlöljük a kisembereket. • • Ellenkezőleg: szinte fanatikusan hiszünk bennük, főleg a proletáriá- tus tiszta szívében, hisz nekik nincs miért embertársaik fölé kerekedni, azokat elnyomni és elárulni. Hisz- szük, hogy a proletárok által kiala­kított élet jó lesz, függetlenül at­tól, hogy sokan közülük eddig már elnyomorodtak, áldozatul estek, a gyökereknek. — Emlékszel Gorkijra? Ő írta: »Ember, mily fenséges ez a szó«... Ez az író, a lélek mérnöke, ott mondta ezt. ahol valamikor legmé­lyebb volt az elnyomatás, legjob­ban gúzsba volt kötve a szellem, legtöbb volt a szegény, tudatlan és elnyomorodott ember... És éppen •mi legyünk kishitűek, mi gondol­juk, hogy a magyar glóbusz gyöke­rei örökéletűak, s nem tárul fel végre egymás iránt az emberek lel­ke? Ránéztem a fiatal tanárra: — Nem, ugye te sem hiszel eb­ben? Rám nézett, elmosolyodtunk mind­ketten és barátságosan oldalbaütot- tük egymást, mint nem is olyan ré­gen, a gyerekkorban. így van ez ma. Vitáink nemcsak a görög bölcsek kilúgozott beszél­getései, nemcsak az örök emberi kategóriákra vonatkoznak. A mi vi­táink húsba és vérbe vágnak, de megtalálhatók benne a testvéri egy- másratalálás szálai, csak ismerni és összöfeMrrl kell őket, egyetérteni az emibefitedó, az összefogás diada­lában. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents