Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

XILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! »Á/f T\ yi Héplap AZ ÁRVA CSALÁDJA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTS ÁG A tS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 220. szám. ÁRA 50 FILLER Vasárnap, 1957. szeptember 22. MÁKVIRÁGOK LEGYEN A ZENE MINDENKIÉ SOMOGYBÁN IIÉTFEJÜ SÁRKÁNY EGÉSZHETI RÁDIÓMŰSOR A% adottságok figyelembevételével, a termelők érdekeltségének és a népgazdaság érdekeinek megfelelően haladjunk előre a pártmutatta úton Szombaton délelőtt összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Me­gyei Bizottsága, 'hogy megtárgyalja a megye mezőgazdaságának helyze­tét, a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetét és irányt szabjon a to­vábbi tennivalókra. Sok szó esett arról is, milyen módon, hogyan tehet­jük belterjesebbé a mezőgazdaságot, mit kell tenni az elkövetkezendő években, hogy a termelés a gazdálkodás minden ágában növekedjék, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődjék és virágozzék. Alább közöljük a Megyei Párt-végrehajtóbizottság beszámolóját, a vitát pedig keddi szá­munkban ismertetjük. A Magyar Szocialista Munkáspárt agrártézisei elemzik a magyar me­zőgazdaság helyzetét, és figyelembe véve az elmúlt években történt vál­tozásokat, megszabják fejlődésének irányát. Ezért szükséges megyénkre vonatkozóan is foglalkozni a mező- gazdaság sajátos problémáival, fej­lődésének irányával. Somogy megyére is irányelvként kell elfogadni azt a célkitűzést, mely a mezőgazdasági termelés fokozását, a költségek csökkentését, s ennek fő eszközeként a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését szabja meg, illet­ve teszi szükségszerűvé. A megye mezőgazdasági helyzeté­nek vizsgálatánál a kettős feladat végrehajtása szempontjából elég bo­nyolult helyzettel állunk szemben. Egyrészről az októberi ellenforradal­mi események következtében a me­zőgazdaság szocialista szektorát — különösen a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteket — jelentős veszteség érte. Körülbelül fél évig az ellenfor­radalom után a termelőszövetkezetek pozíciói teljesen háttérbe szorultak. Csak a párt- és államigazgatási szer­vek határozott közbelépésére, intéz­kedései nyomán sikerült a termelő- szövetkezetek pozícióit stabilizálni. Másrészről a nagyarányú termelő­szövetkezeti feloszlások következté­ben a kisparaszti gazdaságok pozíciói számszerint is nőttek Somogy me­gyében. Ahhoz, hogy reálisan tudjuk érté­kelni megyénk mezőgazdaságának je­lenlegi helyzetét, meg tudjuk hatá­rozni fejlődésének irányát, különö­sen a mezőgazdaság szocialista át­szervezésére vonatkozóan, történelmi szempontból is szükséges a helyzet elemzése. /. A polarizáció (szétaprózódás) hatása a megye parasztságának helyzetére Nemcsak Somogy megyei, hanem országos problémaként jelentkezik a mezőgazdaságban a birtok-elaprózó­dás. Magyarországon és így Somogy megyében is ellentétes folyamat ér­vényesül, mint bárhol a világon. Köztudomású dolog, hogy a kapita­lista államokban is, de a többi, szo­cializmust építő népi demokratikus országokban, nem is beszélve a szo­cializmus országáról, a Szovjetunió­ról, a föld koncentráció folyamata megy végbe, ugyanakkor nálunk, Ma­gyarországon erősen ellentétes hatá­sú folyamat, a szétaprózódás ten­denciája érvényesül. Ezt mutatják a Somogy megyei birtokviszony alakulásáról szóló régi és új adatok is. Megyénkben 1935-ben az összes gazdasági egységnek 71,9 százaléka volt 5 kát. holdon aluli, és kezelésük­be a megye mezőgazdasági művelésű területének csak 10 százaléka tarto­zott. Ugyanakkor az összes gazdasá­gok számának 1,1 százaléka volt az 50 kh-nál nagyobb gazdaság és ke­zükben volt a megye földterületének 60,9 százaléka. A felszabadulás előtt 1944-ig — rövid 9 év alatt — az 5 kíh-an aluli gazdaságok száma a fent- emlnett 71,9 százalékról 57,1 száza­lékra csökkent. Ez a csökkenés csak­nem 8 ezer parasztgazdaságot, az 5 lth-on aluli parasztgazdaságoknak több mint 10 százalékát jelentette. A megszűnt gazdaságoknak mintegy fele tönkrement, a másik fele pedig a 30-as évek végén kirakatszerűen végrehajtott, úgynevezett kishaszon- bérleti parcellázás során kapott föld­területtel került magasabb kategó­riába. Hogy milyen csekély volt a kiparcellázott terület, azt mutatja az a tény, hogy az 50 kh-nál nagyobb birtokok aránya az ,1935. évi 60,9 szá­zalékról — 9 év alatt — mindössze 0,3 százalékkal csökkent. Ez a né­hány adat is bizonyítja, hogy kapi­talista viszonyok között a kisüzemek, különösképpen a törpebirtokosok nem képesek magukat fenntartaná. Tehát ez esetben is bizonyítható a szétaprózódás folyamata Somogybán, ugyanakkor megtaláljuk a kapitalis­ta viszonyok közötti koncentrálódás folyamatát is, amikor is a kapitaliz­mus vastörvénye szerint a nagy ha­lak felfalják a kicsiket. Ez időszak vizsgálata alatt nem lehet példát ta­lálni arra, hogy az 50 kh-on felüli gazdaságok közül akárcsak egy is tönkrement volna Somogy megyé­ben. Az 1945. évi földreform végrehaj­tásával lényegében felszámoltuk megyénkben is a kapitalista föld­birtokokat. A földreform végre­hajtása során 40 ezer parasztcsa­lád — köztük 5110 nincstelen és 12 ezer 5 kh-an aluli — részesült juttatásban. Annak ellenére, hogy a felszaba­dulás óta az állami gazdaságok lét­rejöttével és a termelőszövetkezetek alakulásával bizonyosfokú földbir- tok-koncentráció ment végbe, a me­gyére mégis az erősen szétaprózó­dott kisparaszti gazdaságok száma jellemző. A szocialista szektor tér­hódítása, mint már lentebb is emlí­tettük, az októberi ellenforradalmi események következtében vissza­esett. A szántóterület jelenlegi szá­zalékos megoszlását megyénkben az alábbi számok mutatják: állami gazdaságok és vállalatok 15,0% mezőgazdasági tsz-ek is tszcs-k 3,3% egyéb községi területek 2,7% egyéni gazdaságok 77,1% ismeretlenek használatában lévő és elhagyott területek 1,9% Igen szembetűnő, ha a két adatot összehasonlítjuk: az állami gazdasá­gok és mezőgazdasági termelőszövet­kezetek együttesen csak 18,3 száza­lékát birtokolják a megye összes szántóterületének, a többi pedig az egyéni gazdaságok és egyéb kategó­riák művelése alá tartozik. De érde­mes figyelembe venni a már fentebb közölt, felszabadulás előtti helyzet alapján a nagybirtokok részesedését a megye területéből, ami 60,9 száza­lékot tett ki. (Természetes, ebben a 60,9 százalékban bent volt minden 50 kh-on felüli birtokos.) A párt a falun elsősorban a túlsúlyban lévő szegényparasztságra támaszkodik E számok vizsgálata bizonyítja, hogy jelenleg a kisparaszti gazdasá­gok pozíciói vannak túlsúlyban a szocialista szektorral szemben. Vizs­gáljuk meg külön az egyéni paraszt­gazdaságok kategóriáit. Földterület Birtokok Százalék­kh. száma arány 0— 1-ig 11 364 14,0 1— 3-ig 17 622 21,8 3— 5-ig 11 932 14,7 5— 8-ig 16 515 20,4 8 —10-ig 8 790 10,8 10 —15-ig 10 935 13,5 15 —20-ig 3 016 3,7 20 —25-ig 698 0,9 25 —30-ig 104 0,13 30 felett 54 0,07 Ilyen képet mutat a 81 030 paraszt- gazdaság megoszlása. Érdemes a felsorolt kategóriákat külön is elemzés alá vonni. Ha a 0- tól 8 kh-ig terjedő csoportokat a sze­gényparaszti kategória közé sorol­juk, akkor ez a kategória az összes parasztgazdaságoknak 71 százalékát teszi ki. Ha a 8 holdtól a 25 holdig terjedő kategóriát a középparasztok­hoz soroljuk, akkor ez a réteg az ossz parasztgazdaságoknak 28,98, a kulák kategória pedig.0,02 százaléka. Mindebből arra a következtetésre lehet jutni — ha az összes paraszt­kategóriákat nézzük is, ami egyéb­ként a folyamatos szétaprózódás­ban részt vesz —, hogy a szegény­paraszti kategória az, ami megyénk­ben is döntő többségben van. Elsősor­ban ez az a réteg, amelyre a pártnak és az állami szerveknek a mezőgaz­daság jövője szempontjából, a párt falusi politikájának figyelembevé­telével, Somogy megyében is támasz­kodni kell. Ebből következőleg: a szegény pa­rasztság számára mind gazdaságilag, mind politikailag a lehető legna­gyobb segítséget kell adni. Ennek a rétegnek a szerepét különösen növel­ni kell a falu vezetésében, a mozgal­mi munkában is. Ugyancsak számot­tevő réteg a középparasztság is és megnyeréséről egy percre sem lehet lemondani, mivel helye és szerepe a falun nagyon jelentős, különösen az árutermelést illetően. Ez a kategória már képes arra, hogy beruházásokat eszközöljön saját gazdaságának fej­lesztése érdekében és ezáltal is nö­velje árutermelését, a mezőgazdasá­gi termékek hozamát. A kulákság kitegóriája, ha a számokat nézzük, nem számottevő, de a múltból meg­maradt gazdasági és politikai befo­lyása még jelentős. Különben is, je­lentős része e számokban nem is sze­repel, hiszen korábban megvált föld­jeitől, vagy annak bizonyos részétől, s így földterület szerint alacsonyabb kategóriába sorolható. Ezért a sze­gény- és középparasztság fokozot­tabb segítése és támogatósa mellett a kulákság befolyásának visszaszo­rítását kell alapvető célként szem előtt tartani. Somogybán is a történelem teszi fel a parasztoknak az útválasztás kérdését Az itt ismertetett adatok, amelyek Somogy megyében a birtokviszonyo­kat jellemzik, azt mutatják, hogy a kisparcellás gazdaságok a megye te­rületéből túlságosan nagy arányban részesednek. Ez a kialakult helyzet ellentétes azzal a világméretű fej­lődéssel, amely a koncentrálódás fe­lé mutat. Bebizonyított tény, hogy a kisparcellás gazdaságok nem képesek az állandó bővített új­ratermelésre, s így gazdaságukat nem képesek megfelelően fej­leszteni, mert pl. amíg a világ mezőgazdasá­ga és ezen belül a hazai viszonyok között, ha ugyan kismértékben is, a szocialista nagyüzemek termelési színvonala előrehaladott állapotban van, addig a mi kisparaszti gazda­ságaink túlnyomó többsége — a mű­trágya felhasználástól eltekintve — a régi módon, kisüzemi eszközökkel gazdálkodik. Ez az egyik magyará­zata annak, hogy megyénkben is ala­csonyabbak a terméshozamok annál, mint amit a talaj- és éghajlati stb. viszonyaink lehetővé tennének. Mi­vel a kisparaszti gazdaságokra jel­lemző, hogy főleg önellátásra ren­dezkednek be, így érthetően náluk kisebb az árutermelés is. Mindezek­ből Somogy megyében is azt a vég­következtetést kell levonnunk, hogy történelmi szükségszerűség a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése, mert ez az egyéni pa­rasztgazdaságok érdeke csakúgy, mint az egész népgazdaságé. Somogybán is a történelem teszi fel a parasztok előtt az útválasztás kér­dését. Ezt kell szem előtt tartani a párt- és államigazgatási vezetőknek és az e szerveknél dolgozó munka­társaknak is. Az előző megállapításból követke­zik egy másik fontos tényező, amivel a megye mezőgazdasági helyzete és fejlődésének iránya vizsgálatánál feltétlen számolnunk kell, ez pedig a népsűrűség. Somogybán — a megye erősen mezőgazdasági jellegénél fogva — 1935-ben a lakosság 76,3 százaléka volt mezőgazdasági foglalkozású. Ez a szám 1949-ben az ossz lakosság 68 százalékára csökkent. (Országos arány 49, Csehszlovákiában 28, NDK- ban 29, Hollandiában 12 százalék.) Megyénkben egy kát. hold szántó­ra 0,7 fő lakos jut, országosan pedig több mint egy fő. Az 1949.' évi nép- számlálás adatai szerint a mezőgaz­dasági keresők és kereső családta­gok száma 123 434 fő volt. Ezt egy­bevetve a megye szántóterületével, kitűnik, hogy egy főre 4,4 kát. hold szántóterület jut. Ez a mezőgazdasá­gi lakosságra jutó rész. Mindez fel­veti azt a kérdést, hogyan oldjuk meg a sűrű me­zőgazdasági lakosság foglalkoz­tatását. Ugyanis, ha figyelembe vesszük ed­digi termelési módszereinket (kalá­szost termeltünk kb. 50 százalékon, szálastakarmányt kb. 12—14 száza­lékon), az egy főre jutó 4,4 kát. hold­ból csak 1,5 kát. hold jutott kapások termelésére, ami egyrészt a növény- termelés rossz szerkezeti összetéte­lét mutatja, másrészt azt, hogy a rendelkezésre álló munkaerő meg­felelő foglalkoztatottsága, kihaszná­lása nincs biztosítva. Nyilván ebből is következik: a parasztság jól fel­fogott érdeke szerint más utat nem választhat, csakis a szövetkezeti, nagyüzemi gazdálkodás útját. Nincs módunk a termőföldek növelésére9 lehetőségeink mégis nagyok Tekintettel arra, hogy Somogybán sincs — csakúgy mint az ország más megyéiben — lehetőség a meg­művelhető földterületek mennyiségi növelésére, a rendelkezésre álló mű­velhető földterületen kell azt a he­lyes gazdálkodási módot kialakítani, amely a sűrűn lakott mezőgazdasági lakosság foglalkoztatását biztosítja és a lehetőségek maximális kihasz­nálásával, a terméshozamok növelé­sével beleilleszkedik a szocialista népgazdaság egészébe. A lehetőségek adva vannak. Megyénkben a termé­szeti tényezők is kedvezőek. Somogybán a mezőgazdasági termelés számára a talajadottsá­gok közepes, vagy ennél jobb le­hetőséget nyújtanak. Azt lehet mondani, hogy az ország minden fontosabb talajtípusát meg­találhatjuk itt. A megye északi és északkeleti része úgyszólván az ösz- szes mezőgazdasági terményeknek, homokos területeink burgonyának, tőzegtalajaink pedig egyes fontos ipari növényeknek, pl. a kendernek nyújtanak aráhylag kedvező terme­lési feltételeket. Megyénk talajféleségeinek száza­lékos megoszlása a következő: ho­mok 9,9 százalék, homokos vályog 18,5, középkötött vályog 32,9, kötött vályog 4, agyag 0,4, tőzeg 2,3, víz­járta 21,1, egyéb (vízfelület, erdő stb.) 29,9 százalék. A megye csapadékvi­szonyai kielégítőek. Az évi átlagos csapadék mennyisége 200—240 mm, s ennek a vegetációs idő alatti meg­oszlása az országos átlagnál lényege­sen jobb. Legcsapadékosabb járása­ink a csurgói, barcsi, melyek a me­gyei átlag fölött vannak. Csapadék­ban szegényebb, vagyis a megyei át- * lag alatt van a siófoki és tabi járás. Történelmi változások a somogyi mezőgazdaságban Az eddig felsoroltak alapján a me­gye mezőgazdasági helyzetét össze­gezve, hasonlítva a felszabadulás előttihez, megállapíthatjuk, hogy megyénk mezőgazdaságában döntő változások érvényesültek. A földre­formmal megszüntettük a kapitalis­ta nagybirtokokat. g A föld azé lett, aki azt valóban megműveli. Kialakultak a szo­cialista mezőgazdasági nagyüze­mek, az állami gazdaságok, cél-, kísérleti és tangazdaságok. Kezdetét vette a parasztok önkéntes társulásán alapuló szövetkezeti gaz­daságok folyamatos kialakulása is. A Magyar Dolgozók Pártja vezeté­sében megmutatkozó huzavona, bi­zonytalanság ellenére is, 1956. októ­berére megyénkben 327 mezőgazda- sági termelőszövetkezet működött, 14 856 családdal, 22 680 taggal, 145 436 kát. hold összterületen. Ebből 114 766 kát. holdnyi volt a szántó, amely a megye ossz szántóterületének 21,9 százaléka. Termelőszövetkezeteink zöme kezdett példamutató nagyüze­mi gazdálkodást folytatni, s azokat a dolgozó parasztok elé lehetett ál­lítani a nagyüzemi gazdálkodás min­taképeként. Ugyancsak, az állami gazdaságok is kezdték beváltani a hozzájuk fűzött reményeket. Me­gyénkben 25 állami, cél-, tan- és kí­sérleti gazdaság működött a szántó- terület 15 százalékán. Az ellenforra­dalmi események különösen a ter­melőszövetkezeti mozgalomban okoz­tak rendkívüli károkat. 1956. decem­berében megmaradt 30 tsz, 712 csa­láddal, 1020 taggal, 8400 kát. hold földön. Ebben az időben a megyei párt- és államigazgatási szervek csaknem teljes egészében szét voltak Verve. A fő feladat ekkor e szervek újjászervezése, munkába lendítése volt. A rendelkezésre álló gyenge erőnkkel január után nekiláthattunk a súlyos vereséget szenvedett terme­lőszövetkezeti mozgalom helyreállí­tásához. 1957. márciusában már 86 tsz-ünk volt, 1064 családdal, 2426 taggal, 21 900 kát. hold földdel. A mozgalom adatai 1957. augusztusáig így alakultak: 97 tsz, 1721 család, 2636 tag, 24 069 kát. hold föld. Jelenleg pedig 99 tsz-ünk folytat közös gazdálkodást, 1744 család­dal, 2673 taggal, 24 459 kát. hiúd földön. Ezenkívül működik még a megyében 8 tszcs, 71 családdal, 140 taggal, 774 kát. hold földön. Mindezekből megállapítható, hogy a megye mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti mozgalma az ellenforrada­lom után új erőre kapott és minden biztosíték megvan arra, hogy a meg­lévő szövetkezetek gazdálkodásuk rendbehozásával megyénk példamu­tató, élenjáró gazdaságaivá válnak, és betöltik szerepüket a mezőgazda- sági termelés fejlesztésében. A ter­melőszövetkezeti mozgalom terén kettős feladatot határozunk meg. Egyrészt a meglévő, s viszonylag jól gazdálkodó szövetkezetek még gaz­daságosabb, eredményesebb működé­sét kell biztosítani, másrészt a gyen­ge szövetkezetek gazdasági, politikai, szervezeti megszilárdítását, eredmé­nyes gazdálkodásuk feltételeinek megteremtését kell megoldani. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents