Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-22 / 222. szám
2 SOMOGTI NlPLAr Vasárnap, 1957. szeptember 22. As adottságok figyelembevételével, a termelők érdekeltségének és érdekeinek megfelelően haladjunk előre a pártmutatta a népgazdaság úton II. A mezőgazdasági termelés helyzete és fejlesztésének iránya (Folytatás az 1. oldalról.) Megyénkben a mezőgazdaság fejlesztésének iránya — mint már a beszámoló elején is kifejtettük — a Magyar Szocialista Munkáspárt agrártéziseiben meghatározott elvek szerint kettős feladatot szab meg. Egyik: az egész mezőgazdasági termelésen belül a helyes arányok kialakítása mellett biztosítani kell az egy egységnyi területre eső hozamok és jövedelem növekedését. Másik: a jelenlegi birtok-elaprózódottságot az önkéntességen alapuló paraszti társulásoknak, illetve szövetkezeti gazdasagoknak kell felváltaniuk. E kettős feladat figyelembevételével alapvető kérdésnek tartjuk, hogy a jelenlegi földbirtoklási viszonyok között is növeljük a terméshozamokat és a jövedelmet Ennek érdekében elsősorban ki kell alakítani a helyes arányokat. Ha a mezőgazdasági termelés fő irányát akarjuk megyénkben meghatározni, akkor azt kell mondanunk — figyelembe véve az adottságokat, a termelők érdekeltségét, valamint a népgazdaság érdekeit is —, hogy Somogy rpegye fő termelési iránya: az állattenyésztés. A fentiek érdekében a mezőgazdaság egyes ágaiban a következő irányelveket kell figyelembe venni: 1 Köztudomású, hogy megyénk-*-• ben a szántóterület növelésére nincs lehetőség, sőt évenként a különbéi» létesítmények és lakóházak építése során, valamint az esetleges szőlő- és. gyümölcsös-telepítésekkel bizonyos mérvű csökkenéssel kell számolni. Ezért alapvető feladat a szántóterület minden holdjának maradéktalan megművelése. Gondoskodni kell az 1957—58-as gazdasági évben a tartalékterületek és az úgynevezett elhagyott területek hasznosításáról is. O Kiterjedt savanyú homoktala- jaink, rét- és legelőterületeink hozamainak megjavítása érdekében a Balatonboglári Talajjavító Vállalat megyénkre eső kapacitásának maximális kihasználásával fokozni kell a meszezést. Ugyancsak a homoktalajok megjavítása érdekében szorgalmazni kell a zöldtrágyázás nagyobb arányú alkalmazását. Fel kell hívni a tanácsi szervek figyelmét a rétek, legelők megjavítására, de ennek is alapvető feltételére, a víztelenítés megoldására. Megyénkben közel 900 km vízfolyás mellett mintegy 30 ezer kát. hold rétet és legelőt érint a víztelenítés. Ezért a rendelkezésre bocsátott kevés össszegű állami támogatás mellett fokozottabban kell gondoskodni az érintett községek hozzájárulásának szorgalmazásáról. Mindezek megoldása érdekében helyesnek tartanánk egy megyei talajvédelmi bizottság létrehozását, amely jelölje ki az elsősorban védelemre seoruló területeket, a megoldásra dolgozzon ki javaslatokat, illetve szabja meg a védekezés módjait. 3 A szántóföldi növénytermelés helyes arányainak kialakítása: a) A népgazdaság szempontjából fontos kenyérgabonát a szántóterü- ietnek mintegy 30 százalékán kell termelni. A területi csökkenést ellensúlyozza. a jobb talajba került terméshozamok várható emelkedése. b) Takarmánygabonát a szántónak mintegy 32 százalékán termeljünk. 'Szén belül 21—22 százalék kukorica, 10 százalék pedig árpa és zab legyen. c) A gyök- és gumósnövények csoportjának arányát 9—9,5 százalékban kell előirányozni. Ezen belül a burgonya aránya változatlan, 5—8 százalék. A cukorrépa vetésterületénél az 1956. évi 10 300 kát. holddal szemben 8000 kát. hold előirányzása lenne helyes, a szántóterületnek 1,5 százalékán. (Az 1957. évi vetésterület 5700 kát. hold.) d) Olajos növényeknél 2,3 százalékra kellene visszatérni, Ez a csökkenés a napraforgónál történne, mivel a korábbi magas arányt a kötelező begyűjtéssel tartottuk fenn és értük el. Véleményünk szerint ezt az arányt az önkéntes szerződés alapján tartani lehetne. e) Dohány-vetésterületi arányunk a jelenlegi szinten megtartható, sőt még növelhető is. f) Az egész növénytermesztésnek, az állattenyésztésnek kulcskérdése a szántóföldi takarmány termelés. Szükséges, hogy a taikarmányalap megteremtése érdekében lényegesen növeljük a szálastakarmányt termő területet, ez a szántónak legalább 16 százaléka legyen. Ezt indokolttá teszi az is, hogy a legelő- és rétterületeink hozama és minősége jelenleg csökkent mérvű, másrészt pedig indokolja a talajerő utánpótlás biztosítása is. g) Az egyéb növények közül különös gondot kell fordítani a zöldség, takarmány és kerti magvak termelésére. A zöldségtermelést elsősorban Kaposvár környékén és a Balaton- parton, valamint a Nagyatádi Konzervgyár körzetében kell fejleszteni. Primőr-termelés és palántábajtatás szempontjából meg kell szervezni a hőforrások kihasználását. Magtermelésre megyénk talaj-, éghajlati és csapadékviszonyai kedvezőek. E téren különösen a lucerna, vöröshere, baltacím, bíborhere, bükkönyfélék, fajtaborsók, fűmagvak termelése lenne könnyen növelhető. A A szántóföldi növénytermelé- sen belüli helyes arányok megteremtése mellett ki kell alakítani az egyes növények tájkörzeteit, különösen a szerződéses növényeknél, ahol szükségesnek látszik megszüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy viszonylag kis területeket, szétszórtan, több községben szerződnek le a vállalatok. Feltétlenül szükséges lenne Kaposváron egy • aprómagtisztító telepet létesíteni. C A szőlőtermelés fejlesztése ér- dekében meg kell határozni, mely területeken kell minőségi és hol tömegtermést adó nemes borszőlőket, illetve csemegeszőlőket telepíteni. Megyénkben a szőlőterületeknek kb. 25 százaléka hegyvidéki (domboldal), 75 százaléka síkvidéki szőlő. A jövőben elsősorban a dombvidék arányának megjavítását kell szorgalmazni. így az északsomogyi — beleértve Kéthely vidéke is — és a Kaposvár—Dombóvár közötti dombvonulat vidékén. A síkvidéki telepítésnél elsősorban a Balaton melletti területeket kell a fejlesztésnél számításba venni. Mivel az elmúlt időben teljesen elhanyagolták az új telepítésű szőlők ellenőrzését, a jövőben a telepítésnél szigorúan meg kell követelni, hogy: a) a telepítés csak engedély alapján történjék, b) csak minőségi borszőlő, vagy csemegeszőlő legyen telepíthető; c) pótlás is csak nemes fajtával legyen végezhető. Községenként meg kell határozni, hogy a falú határának melyik részén lehet szőlőt telepíteni és meg kell szüntetni, hogy a továbbiakban a határban szétszórtan telepítsenek szőlőket. Ezzel közelebb kerülhetünk az egyöntetű védekezési eljárások megoldásához és elejét vehetjük az esetleges tagosítás! problémáknak. fi Gyümölcsösök telepítése a me- gye területének nagyobb részén megvalósítható, kivételt képeznek a Dombóvár—Gyékényes vasútvonaltól délre fekvő savanyú talajok, különösképpen ezen belül is — Csokonyavisonta és Görgeteg vidéke, ahol mind a fel-, mind az altalaj erősen vashidroxides homoktalaj. Ugyanígy alkalmatlan a Dráva mente, valamint Nagyberek területe és környéke egészen Baiatonlelléig, ahol a talajvíz már 40—45 cm mélyen megtalálható. Amikor ezt a megállapítást tesszük, természetesen nem gondolunk bazkörüli, vagy szórvány gyümölcsösök telepítésének akadályára. A gyümölcstermelés megjavítása érdekében a megfelelő tájfajták kialakításával meg kell szervezni, hogy a megye oltványszükségletének ellátására vidékenként megfelelő nagyságú és mennyiségű faiskola álljon rendelkezésre. Községenként az adottságoknak megfelelően ki kell alakítani, hogy gyümölcsfajtánként milyen fajtákat akarnak termeszteni és a pótlást, felújítást, valamint új telepítést ezekkel kell végezni. Gondoskodni kell arról, hogy a jelenlegi késő őszi és nyári érésű gyümölcstermelési irányzat mellett megfelelő helyet kapjanak a nyárvégi és koraőszi érésű fajták is. Csurgó vidékén jelentős mértékben kell fejleszteni a gesztenye-, dió- és körtetermelést. Gondoskodni kell yrról, hogy a nagyüzemi gyümölcsösök termőre fordulása idején készen legyenek a járulékos beruházások is. Y Tekintve, hogy mezőgazdasági termelésünk fő irányának az állattenyésztést tekintjük, ennél a főbb tennivalókat a következőkben határozhatjuk meg: a) Fő kérdésnek a szarvasmarhatenyésztés fejlesztését kell tekinteni. Arra kell törekedni, hogy a következő három évben a 100 kát. holdra jutó sűrűség elérje, de legalább megközelítse a 26 darabot. Feltétlenül növelni kell a tehénállomány arányát. A szarvasmsrbatenyésztés minőségi feljavítása érdekében, magas minőségi követelményekkel, nagyobb számú tenyészbika nevelését kell beindítani a Kaposvölgyében, Csurgó környékén és a Koppányvölgyében. Állandó, szigorú felügyelet és ellenőrzés alatt kell tartani a tenyésztésben lévő bikákat és bármilyen hiba esetén, ami a tenyésztést gátolhatja, a selejtezést végre kell hajtani. A? eddigiektől eltérően nagy gondot kell fordítani a törzskönyvi ellenőrzés kiszélesítésére, el keli érni, hogy a követelményeknek megfelelő minden tehén törzskönyvi ellenőrzés alá kerüljön. b) A lóállomány számszerű fejlesztésére' nincs szükség, ellenkezőleg, a jelenlegi sűrűséget csökkenteni kell és az így felszabaduló takarmánymennyiséget a szarvasmarhatenyésztésre kell fordítani. A tenyésztés során kettős feladatot kell célul tűzni: egyrészt az exportnak, másrészt a belső piacnak és a gazdaságosságnak megfelelő fajtákat tenyészteni. c) Sertésállományunkat — sem az összes állományt, sem pedig a kocát tekintve számszerűen nem kell növelni. Ezzel szemben nagyobb gondot kell fordítani az egységes fajtajelleg, illetve fajtatenyészetek kialakítására. A sertéstenyésztésben megfelelő apaállatokat kell a községeknek adni és a fajtairánynak megfelelő anyaállat-akciót meg kell szervezni. A fehér hússertés tenyésztését elsősorban a fejlettebb szarvasmarha-tenyésztő községekben kell szervezni, ahol gondoskodni kell, a kormányszervek közreműködésével is, megfelelő tej melléktermékek visszaadásáról, illetve a lehetőségekhez mérten a tej elsőfokú helybeli, termelőszövetkezeti feldolgozásáról. III. A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete és feladatai Somogy megyében Mint már a beszámoló fentebb említette, az ellenforradalom következtében október, november és december hónapokban a termelőszövetkezeteknek mintegy kilencven százaléka feloszlott. Mindössze 30 termelőszövetkezetünk maradt meg, ebből 13 olyan, amelyből egyáltalán nem, vagy csak kisebb mérvű kilépés volt. A termelőszövetkezeti csoportok egytől egyig feloszlottak. A termelőszövetkezetek feloszlásának fő oka az ellenforradalom volt A párt, szövetkezeti mozgalmunk és szocialista építésünk ellenségei azt hajtogatták, különösen a »-Somogyi összegezés« hirhedt »vitáján« és utána — s ezt néhány rossz szövetkezet példájával akarták bebizonyítani —, hogy szövetkezeteink élet- képtelenek és erőszak tartja össze őket. Sajnos, a Megyei Statisztikai Hivatal még ma is az »erőszakos szervezést« tartja a 'termelőszövetkezetek feloszlása fő okának. Úgy gondoljuk, hogy ezen állítás valótlan, hamis és tarthatatlan. Nyíltan és világosan meg kell mondani azt is, hogy egyes helyeken, mint pl. a barcsi járásban So- mogyaracson, a tafoi járásban Som községben, a nagyatádi járásban Kisbajomban, a fonyódi járásban Viszen és még egynéhány községben valóban megsértették a lenini szövetkezeti elvet, az önkéntesség elvét a szövetkezetszervezésnél. Azonban a dolgozó parasztok többsége — ezt becsülettel, bátran állíthatjuk — elsősorban a politikai fel- világosító munka hatására, a szövetkezetek eredményei láttán, erőszak nélkül lépett a szövetkezés útjára. Véleményünk szerint a termelő- szövetkezetek felbomlásának első és fő oka: az októberi ellenforradalmi tévéké íység, s az azt megelőző Márkus István »Somogyi összegezés« című írásának előbb szeptember 25- én Budapesten, a Kossuth-klubban, majd október 19-én Kaposvárott, a Vörös Csillag Moziban rendezett provokatív, lázító jellegű vitája volt, amely eszmei előkészítő szerepet játszott a termelőszövetkezetek szétbomlasztásában. Ezek az író urak azt állították, hogy életképtelenek a somogyi szövetkezetek. Ezzel szemben ismeretesek a tények: ismeretesek az országos hírű barcsi Vörös Csillag, a ráksi Uj Élet, vagy a marcali járásban jól működött sávolyi Szabadság Tsz eredményei, s lehetne még sorolni azokat a volt erős, szilárd szövetkezeteket, amelyeket senki sem szervezett erőszakkal, tagjai elégedettek, jómódúak voltak, mégis feloszlottak, de egyikük-másikuk azóta újjáalakult. Vagy ha még frappánsabb példán keresztül nézzük a felbomlás okait, azt látjuk például, hogy a szuloki Kossuth Termelőszövetkezet, amely több mint 100 forintot osztott egy- egy munkaegységre tavaly és tagjai ma sem mondják egy szóval sem, hogy nem volt jó a szövetkezet, vagy nem lesznek szövetkezeti tagok. Éppen a megfélemlítés következtében ez a szövetkezet is feloszlott. Itt kell elmondanunk azt is, hogy a párt- és tanácsfunkcionáriusaink nagyrésze, átérezve a szövetkezetből nagyszámban kisodródott, főleg szegényparasztok helyzetét, a Megyei Párt-Intézőbizottság kezdeményezésére, ha későn is, hozzáfogott ahhoz a munkához, hogy a szövetkezeti mozgalomban egy lépéssel előbbre jussunk. Erősödnek, szilárdulnak tsz-eink, de még sok a tennivaló Az okos szó, a felvilágosító munka nyomán elértük, hogy a megyében, a helyzet konszolidációja nyomán, mind több dolgozó paraszt keresi fel a megmaradt, vagy újjászerveződött szövetkezeteket, s kéri felvételét, vagy újakat alakítanak. Az ellenforradalom utáni közvetlen időszak óta napjainkig a megmaradt szövetkezetek számbelileg megháromszorozódtak. Tizenöt községben előkészítő bizottság működik, ahol új termelőszövetkezetek létrehozásán fáradoznak. Termelőszövetkezeteinkben általában az agrárproletárok és a kispa- rasztok maradtak vissza, vagy lépték be. A meglévő tagság mintegy 26,5 százaléka nincstelen, földnélküli agrárproletár, 49,3 százaléka kis- paraszt, 24,2 százaléka pedig középparaszt. Ezen belül a régi középparasztok 9,1 százalékban vannak képviselve, míg a tavalyi évben, az ellenforradalom előtt a középparasztok a szövetkezeti tagság 43,2 százalékát képezték. Annak ellenére, hogy ma már mind több párt- és állami vonalon dolgozó elvtárs kapcsolódik be a szövetkezetek megszilárdításának és továbbfejlesztésének, a szövetkezetele számszerű gyarapításáért folyó munkába, azonban igen sok elvtárs az októberi események után a spontaneitásra bízza a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését. Úgy gondoljuk, ez a szemlélet tarthatatlan, mert igaz ugyan, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok tagjainak kell elsősorban agitálni a kívülállókat, a szövetkezetek megerősítése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban megköveteli, hogy a kommunisták, különösen pedig a pártfunkcionáriusok több segítséget adjanak a termelőszövetkezetek tagságának a politikai felvilágosító munkához. Termelőszövetkezeteink általában gyenge gazdasággal kezdtek dolgozni az ellenforradalmi események után. Különösen állatállományuk volt kevés a régihez képest. Leggyengébb 22 termelőszövetkezetünkben szarvasmarhából még a nyár folyamán is csak 2,9 db, tehénből 1,7 db, sertésből 0,4 db, kocából 0,3 db, juhból 22,4 db jutott 100 hold szántóra. Ezenkívül legtöbb szövetkezetünk kevés tagsággal, mindössze 10—15 családdal maradt meg, vagy alakult újjá. 27 termelőszövetkezetben az egy tagra jutó szántóterület még a jelen pillanatban is meghaladja a 12 kát. holdat. Igen hátrányos volt, hogy mintegy 18 termelőszövetkezet túlzott méretű háztáji gazdálkodást alakított ki. Ezenkívül 15 termelőszövetkezet vagy a tagságnak, vagy a kívülállóknak adott ki kapásokat részes művelésre. Több termelőszövetkezetünk különböző munkamérési módszereket vezetett be (munkanapok, órabér). Ezen a téren az elmúlt hónapokban javulás állott be, szövetkezeteink 90 százaléka bevezette a munkaegységgel való elszámolást, és több helyütt, ahol korábban órabérben, vagy munkanapokban dolgoztak, eredményességi munkaegység jóváírásra tértek át. A barcsi Vörös Csillag szintén munkaegységen alapuló, pénzértékekre számított eredményességi munkaegység jóváírást végez. Az elmúlt negyedévben 72 lóval, 422 szarvasmarhával,, ezen belül 99 tehénnel, 643 sertéssel és 7554 darab juhval növekedett a szövetkezetek állatállománya. Ez még mindig nem kielégítő. 26 termelőszövetkezet ma sem rendelkezik sertésállománnyal és 15 termelőszövetkezetben hiányzik a szarvasmarhaállomány és egy szövetkezetünk van — a kőröshegyi kertészeti tsz —, amely semmilyen közös állatállománnyal nem rendelkezik. A szövetkezetek, négy-öt kivételével, biztosították a meglévő és várható állatállomány számára a szálas- és abraktakarmányt. Általában a tsz-ek mindjobban törekszenek a belterjesség irányába fejleszteni gazdaságukat, mind több tsz vásárol állatokat, hogy a meglévő épületeket gazdaságosan kihasználják. Ennek ellenére még igen sok üres épület hever kihasználatlanul a megyében. A félbemaradt építkezések befejezését, néhány kivétellel, a termelőszövetkezetek és a tanácsok sem szorgalmazzák. A meglévő tsz-eket — bár gyenge taglétszámnak, s általában kevés földterülettel rendelkeznek — a megszilárdulásra való törekvés jellemzi. Ezt igazolja az a tény is, hogy 17 millió 237 ezer forint beruházást terveztek az 1957-es évre, melyből 11800 000-et állami és 5 937 000 forintot saját erőből ruháznak be. Szövetkezeti alap gyarapítására 2 441 000 forintot terveztek. A Megyei Pártbizottság kezdeményezésére a közelmúltban mintegy 68 tsz-t látogatott meg a megyéből és járásokból kiküldött közel 400 pártmunkás, illetve bank, MÉSZÖV és egyéb vállalatok könyvelői, akik segítették naprakész állapotba hozni az ügyvitelt. Négy-öt helyen egyáltalán nincs és öt-hat tsz-ben gyenge a könyvelő. Ezekre a helyekre igyekszünk a volt tsz-ek könyvelőiből biztosítani, másrészt a kint járt könyvelő elvtársak segítik őket a zárszámadások elkészítéséig. A felülvizsgálatról beérkező jelentései?: arról tanúskodnak, hogy néhány kivétellel megfelelő, sőt nagyobb szövetkezetek vezetésére is alkalmasak a jelenlegi elnökök. Bátrabban, felelősségteljesebben emeljünk szót a szövetkezeti mozgalomért A megyei, járási párt- és tanácsszervek az utóbbi két-három hónapban felsőbb utasítások nélkül is több-kevesebb kezdeményezést tettek, azonban még mindig nem sikerült azon szerveknek a figyelmét a tsz-ek megszilárdítására és továbbfejlesztésére megnyerni, amelyeknek közvetlen kapcsolatuk van a tsz-ekkel, mint a földművesszövetkezetek, gépállomások és egyéb vállalatok. A tsz-eknek megvannak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas épületük, területük többsége ta- gosított tábláikban van. Ma még sok helyen megtalálható az egyénileg gazdálkodó kilépett tagoknál a volt tsz-nek a törzsállománya. Ott élnek a falvakban az okos szóra váró, becsületes dolgozó parasztok, akik sok esetben nem jószántukból, hanem fenyegetésre hagyták el szövetkezetüket. Bátrabban, felelősségteljesebben kell hozzáfogni a termelő- szövetkezetek megszilárdításával egyidejűleg a szövetkezeti mozgalom ki- szélesítéséhez. A megyei, járási pártbizottságoknak nagyobb gondot kell fordítani a pártszervezetek létrehozására. A 108 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport közül mindössze 28-ban van pártszervezet, (Folytatás a 3. oldalon.)
