Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-02 / 179. szám

Ranghoz méltó munkák... IVem is hinné az ember, de mégis így van: a ’ múltban éppen a legszükségesebb munkákat tekintették lealázónak. Vagy elképzelhetünk egy fi­nom Rokoko, vagy Biedermeier urat, amint lakását dí­szíti? Vagy például Casanovát, amint egy létrán egyen­súlyozva szobáját festi, vagy esetleg Bel’ Amit, amint fütyörészve virágállványt ácsol magának? Mindenki, aki igényt tartott az »úr« megszólításra, óvakodott at­tól, hogy hasmos munka végzése közben lássák, mert a legügyesebb kézművest is »jó embernek« szólították és természetesen magázták. Az előkelő egyiptomi sohasem süllyedt volna odáig, hogy kalapácsot, vagy baltát vegyen a kezébe. Ezzel szemben fontos személyiségnek tartották, ha a fő-papucshordozó tisztségét töltötte be, ami abból állt, hogy egy, a vállára helyezett boton a fáraó papucsait vitte, amikor őfelségének kedve támadt a NŰus part­ján mezítláb sétálni. Az előkelő kínai viszont olyan hosszúra növesztette a körmét, amilyenre csak tudta, s ezt a .hosszú körmöt külön tokkal védte. A francia udvarban is voltak olyan specialisták, akik soha) semmiféle munkához nem nyúltak, kivéve, ha a munkát jegyzőkönyvileg osztották ki számára. Amikor XV. Lajos felesége elhatározta, hogy ágyának díszítéseit megtisztíttatja a portól, a munkát senki sem vállalta. Tehát a por továbbra is ott maradt. Maria Antoinette, aki gondtalanul hol a színésznő, hol az istállólány szerepében tetszelgett magának, egyik fog­lalkozását se tartotta méltatlannak. A kerti munka is mindig nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendett, Diocletianus császár és Napóleon például lelkes ker­tész volt. Nem komikus, hogy még mi is különbséget teszünk férfi és női munka között? De hát tulajdonképpen mi a női munka? A horgolás? A skót halászok ezt a művé­szetet egykor kizárólag férfiak részére tartották fenn. A hímzés? Pakisztánban a férfiak gyönyörű hímzett sapkákat készítenek. A házimunka? Abesszíniában senki se tart szobalányt, ott a legelőkelőbb házakban is hivatalból végzik el az inasmunkát a családapák. Ezért tartják fontosnak, hogy azt, amit el kell vé­gezni, jól végezzék el. Nem fontos, hogy ki végzi el. Es semmi szükség a fő-papucshordozókra. KÉZÁPOLÁS A női szépség egyik kelléke a szép kéz. Sajnos, nem mindenkinek a keze tökéletes. Vannak különböző formák: hosszú, vékony, finom, keskeny ujjakkal, gyönyörű körmökkel, de vannak széles, vas­tag ujjú kezek is, kicsi, nem szép formájú körmökkel. Az ilyen kezet is szebbé, ápoltabbá tehetjük. A házi, gyári, hivatali munka sem árthat a kéznek, ha kellően ápoljuk. Igyekezzünk, hogy kezünk mindig tiszta legyen. Minden munka után kéz- és körömkefe segítségével mossuk tisztára. Utána valamilyen kézkrémmel be­kenjük. Éjjelre a bekrémezett kézre lehet kesztyűt húzni, hogy a bőrtápláló anyag mélyen és jól behatol­jon a bőrfelület alá. Jó tonizáló (serkentő) lotiont hasz­nálni. A körmök alatt ne feketedjen piszok soha. Kré­mezéssel elérjük, hogy a köröm alatti piszok könnyeb­ben oldódik. Hogy kezeink erősek, ruganyosak legye­nek, naponta kéz- és ujjmasszázst kell végeznünk. A hüvelyk- és középső ujj segítségével az ujjhegy­től az ujjak tövéig masszázst végzünk apró körmozdu­latokkal, aztán tovább, a kézfejig, így jobb vérkerin­gést idézünk elő. Ugyanezt végezzük a tenyerünk olda­lán is. Minden kézmosás után egészen szárazra töröl­jük kezünket. Ha hideg, szeles időben nedves kézzel járkálunk, kezünk eldurvul. Sokan használnak házimunkához kesztyűt. Akit munkájában ez nem zavar, annak mindenesetre meg­kíméli kezét a kesztyű. Ha ujjízületeink kiszélesedné­nek, használjunk kénsavas, meleg kézfürdőket és vé­gezzünk a vízben ujjmasszázst. Ha izzad a kezünk, jó astringens lotionnal mosni, szükség esetén antiszeptikus, izzadás elleni lotiont ^ használni, mely megkímél a rossz érzéstől bizonyos' helyzetekben, például kézfogásnál, vagy táncközben. Ne feledjük el a lotionok és krémek használatát, ha kezünk érdes. Ilyen kezet jól kell krémezni és aján­latos a durva, piszkos munkát késztyűben végezni. Ha körmeink töredeznek, fogyasszunk sok tejter­méket és két-három hónapon keresztül • használjunk kalcium tablettákat — mert kalcium- és D-vitamin- hiányban szenvedünk. A törékeny körmöket ne lak­kozzuk. Meleg, olajos kézfürdők igen hatékonyak. Sokan rágják körmüket. Ez idegességre vall. Pró­báljunk leszokni róla. Meddig kell a különféle ételeket főzni ? Arra a kérdésre, hogy a különféle ételeket mennyi ideig kell főzni, csak hozzávetőlegesen adhatunk vá­laszt. A húsnál például ez attól függ, hogy: 1. milyen idős az állat, 2. hí­zott, vagy sovány (a hízott gyorsan puhul meg), de 3. függ a hőfoktól is, amelyen főzzük. A marhahúst levesnek két-három óráig, a benne főtt zöldséget egy­másfél óráig, a párolt marhahúst, a serpenyős rostélyost, a párolt marha- felsált két órán át pároljuk. A ser­téskarajt, combot egy óráig sütjük, idei középnagyságú csirkét ugyan­annyi ideig, míg a libát és kacsát másfél órán át pároljuk, majd süt­jük. Paprikáscsirkének körülbelül egy óra kell, levesbe való tyúknak két óra. A roasbeefet egy félóráig pároljuk, ha teljesen át akarjuk süt­ni, akkor félórával tovább. A hirte­len sülteket közép, vagy kis lángon, zsírban, vagy olajban, a beefsteaket 8—10 percig, a rántott húst, halat 10—15 percig sütjük. A zöldfőzelékek közül a töknek é az egész gyenge borsónak kell a leg­kevesebb idő, körülbelül 10—15 per A zöldbab és a kelkáposzta, kelbim­bó, a spárga, a csöves kukorica 30- 45 perc alatt fő meg. Főtt tésztái csak fel kell főzni, máris szűrhetjük A paradicsomot addig főzzük, míg a héja összesodródik, a lecsót egy fél­óráig. A sült tészták, illetve sütemények közül a piskótatésztának kell a leg­kevesebb, a tejeskalácsnak, kuglóf­nak a legtöbb idő. Az elsőnek az elő­melegített sütőben 10 perc, az utób­binak 45—60 perc. A főtt és sült húsoknál úgy álla­pítjuk meg, hogy elég puha-e, hogy villát szúrunk belé. Ha nem elég puha, akkor a villá megáll benne, ha elég puha, könnyedén kihúzhatjuk belője. A sült, élesztős süteményeket, a kalácsot, aranygaluskát stb. úgy próbáljuk ki, hogy tűvel beleszú­runk. Ha száraz a tű, akkor átsült. Hímzések mosása, vasalása A forgalomban lévő kézimunkák felhasználására kerülő alapanyagok és fonalak nem minden esetben szín­tartók. A világos színű alapanyagok általában színtartóak. a sötétebbek- nél már legyünk óvatosabbak. A próbára kerülő anyag kis darabká­ját férceljük fehér vászonra, vessük ugyanolyan mosási eljárás alá, mint ahogy a kész hímzést kezelni óhajt­juk. Vigyázzunk a szürke nyesvász- nakia is, ezek sárga levet engednek és ha fehér fonallal dolgozunk rá, megfogja. Megbízható, színtartó hímzéseket közönséges mosási eljárással tisztít­hatjuk. Vagyis előzetes szappanos áztatás után meleg vízben, szóda nélkül kidörzsöljük, majd tiszta me­leg vízzel újból átmossuk. Ezután többször bő vízben öblítjük. Az erős csavarás árt a legtöbb hímzésnek, in­kább csak gyengén nyomkodjuk ki a vizet a kézimunkából. Félig nyir­kos állapotban, lehetőleg a hímzés balfelén vasaljuk, ilyenkor a hímzés szépen kidomborodik az alapból. Az összehúzódó hímzést vasalással ki lehet nyújtani. Jó, ha tudjuk, hogy ... a kulcsot is kell időnként tisz­títani, különösen, ha zsebben hord­juk és a vége lyukas. Egy szeggel ki­tisztítjuk a -lyukat, majd olajozzuk le, utána forró szódás vízben mossuk meg, törlés után dörzspapírral dör­zsöljük át, olajozzuk meg és száraz ruhával töröljük le. ... a selyem lámpaernyőt nem ajánlatos kefélni, hanem csak kis fehér selyemdarabkával áttörölni. Tisztításkor kristályvízbe mártott vattával jól dörzsöljük át. A szénsav beszívódik az anyagba és megtisz­títja. ... a linóleumot semmilyen oldó­anyaggal, szódás, vagy lúgos vízzel nem szabad kezelni. Csak lúgmen­tes mosószappannal, vagy szappan- forgács-oldattal mossuk le. A kopott linóleum is szép lesz, ha egy fél liter tejbe tojást ütünk, ezt habverővel negyedóráig verjük, majd bekenjük vei a linóleumot és pár órán át szá­radni hagyjuk. ... a nikkel alkatrészeket, ha meg­feketednek, bécsi mészből és szal­miákszeszből készült péppel kell be­kenni. Ha a pép megszárad, fénye­sítjük. Ha előszörre a foltok nem tűnnének el, az eljárást ismételni hallottak már ilye!-? A liba értelmesebb Tudományos kutatók már aszerint is osztályozzák az élőlényeket, hogy milyen értelmesen mennek át a gép­kocsik előtt az úton. Első helyre a libák kerültek, amelyeket jóformán soha nem gázol el az autó. Sorrend­ben utánuk a disznó, macska, majd az ember, a tyúk és a vele egyszín- vonalon a kutya következett. Ajtó — levegőből Több New York-i áruház utcai be­járatánál »levegőajtót« alkalmaz­nak. Ez lényegében rendkívül erős légáramlat, amelyet az épület tete­jéről az alagsorig vezetnek. Az erős légáramlat megakadályozza az utcai por, az esőcseppek, legyek, vagy szú­nyogok behatolását az épületbe. Ezenkívül megvédi a belső helyisé­geket a külső hidegtől, vagy meleg­től. A közönség viszont akadályta­lanul beléphet az ajtókon. Csekélység Angliában egy asszony feljelentet­te a férjét, mert az egy családi per­patvar során a következő tárgyakat hajigálta feléje: egy zsúrkocsit, egy porszívót, egy desszert-tálat és vé­gül egy televíziós készüléket... Második gyermekkor férjük van« című könyvét, amelynek^ óriási sikere van az Egyesült Álla-f mokban. Új ruhaanyagok i> gaz- i leg A selyemipari mintázó üzem dag választékkal rendelkező, a újabb divatnak megfelelő, bőséges koLlekciót állított össze az új gyárt­mányokból. Több olyan kelme gyár­tását kezdik meg ismét, amely éve­kig hiányzott az üzletekből. Ezek kö- i zött lesz az elnyűhetetlen, tiszta-i selyem burett, amely ebben a ne-|l * gyedévben már ne­forgalomba kerül. Ne beszéljünk a fókákhoz Az angliai tengerpart mentén tu­catszámra szöknek meg az apró fó- < kák anyjuk mellől, hogy körülnézze-] nek a világban. Az állatvédő egye-] sülét most a következő felhívást in­tézte a közönséghez: »Dobjuk vissza] a tengerbe ezeket a fókákat, anélkül,] hogy beszélnénk hozzájuk. Ugyanisi az állatok nagyon érzékenyek az em- ( béri hangra, s ha szólnak hozzájuk,] akkor követik az illetőt, s nem vál- ] nak meg tőle.« Védjük meg gyermekeinket a „nyári” betegségektől! Hogyan? Hát vannak külön nyári betegségek is a téliek mellett? — kérdezhetné valaki. Bizony vannak, nemcsak fertőző, de egyéb betegségek is, amelyek bizonyos mértékben helyhez és időhöz vannak kötve, de függenek egyéb körülményektől is és sokszor kilépnek a megszabott keretből. Ennek megfelelően kell védekeznünk ellenük. Azelőtt csaknem minden gyermek megkapta a »nyári betegséget«, amelyet úgy hívták gyűjtőnéven, hogy a csecsemők, a gyermekek nyá­ri hasmenése. Igen sok gyermek pusztult el a szülők gondatlansága — mondjuk meg nyíltan —, tudatlansága miatt. Nem hallgáttak az orvos­ra. Az orvosok ugyanis gyűléseken azt beszélték, hogy gyógyítani fel­tétlenül kell és lehet is a heveny bélhurutot, de sokkal helyesebb megelőzni. El is mondták a szülőknek, hogy gyermekeiknek ne adja­nak mosatlan gyümölcsöt, mert arra sok szenny tapad leszedéskor, tá­roláskor,- szállításnál és árusításnál. Folyton hangoztatták, hogy a főtt ételt frissen kell megenni. Ha áll, már baktériumok, fertőző csírák telepedhetnek meg benne, ame­lyek gyomorrontást, gyomormérgezést, ételmérgezést okozhatnak és okoznak is. Áll ez nemcsak a főtt ételre, hanem a felvágott hentes­árura is. A védekezéshez tartozik az is, hogy mosatlan kézzel ne üljünk le étkezni. Ez ellen is mennyit vétkeznek a felnőtt emberek! Hát még a gyermekek! Pedig ha tudnánk, hogy még az úgynevezett »tiszta« mun­kát végzőknek is mennyi szenny, mennyi kórokozó csíra tapad napköz­ben a kezükhöz, bizony megmosnák a kezüket. A »hasmenés«, a bélhurut ugyanis még maga nem betegség, ha­nem csak egyik kórtünete. Tulajdonképpen dizentériáról (a magyar neve vérhas) kellene beszélnünk. Egyszóval ez is fertőzés, tehát a fer­tőzés ellen küzdenühk, védekeznünk kell. Ezt a célt szolgálja a frissen főtt étel fogyasztása, a gyümölcs megmosása, a mosakodás. Ezek után azt hiszem érthető a kérés: aki teheti, ne munkaruhá­ban, hanem tiszta ruhában üljön le étkezni. Mennyit vétenek az ellen még az orvosok is, akik — tisztelet a kivételnek — a kórház ebédlőjé­ben ugyanabban a köpenyben ülnek le ebédelni, amelyben egész nap dolgoznak. Még csupán egy dologról kívánunk beszélni. Arról, hogy a »nyári« betegségek elleni küzdelemhez tartozik a légy irtása is. Ez a rovar az ember egyik legnagyobb ellensége! A légyveszedelem nem mese! A légy, mely szerte repked, nem válogatós. Kétségtelenül szereti a tár­saságot, ezért is hívják házi légynek. Szívesen eszik a kisgyerekekkel egy tálból tejet, vagy levest, de látjuk, hogy hulladékokra is oly szí­vesen száll, a trágyadombra, az emberi ürülékre is, amely esetleg »bélhurutos«, vagy tífuszos egyéntől származik, s melyek különféle be­tegségek csíráit, akár a gyermekparalízist is tartalmazhatják. Ezért nemcsak utálatos, de valóban veszedelmes is a légy. Pusztítsuk, ahol és ahogyan csak tudjuk! Legjobb védekezés ellene a tisztaság. A Krezotl szagát a legyeit nem tűrik. Éppen ezért szemétdombjainkra, szemetesedényeink kör­nyékére öntsünk egy kevés krezol-oldatot. Ezenfelül locsoljunk, seper­jünk, mosogassunk, ne hagyjunk edényt mosatlanul egy percig sem. Ügyeljünk az étel tisztaságára, mert a tisztaság nem fél, hanem egész egészség! ) kell. Mi a szomjúság? A szomiúségírzíst szarvezetünk folyadékszükséglete idézi elő. Két tényezőből áll: a helyi szomjúság­érzésből — mely a száj és a nyelő­cső szárazságából áll elő — és egy általános szomjúságérzósbőli. Ez utóbbit nem lehet pontosan leírni. Ismeretes, hogy a szomjúság leg­erősebben nagy verejtékezés, tar­tós hasmenés, vagy erős vérzés után jelentkezik, de fellép zsíros, sós, vagy édes ételek fogyasztása után is. Szervezetünk vízszükség­letét az agyalapi mirigy hormon­jai szabályozzák. Ha ez a mirigy kevés hormont termel, vagy műkö­dése megáll, jelentkezik az úgyne­vezett vízibetegség. A beteg na­ponta 15 — 20 liter vizet is meg­iszik és ugyanannyit választ is ki. Az Egyesült Államok egyik váro­sának kórházába nemrégiben beszál­lítottak egy 70 éves hölgyet, aki el­törte a lábát. A baleset oka: az idős nő titokban kölcsönvette unokáinak gólyalábait. Okölcsapásból regény Egy hétköznapi esetből született meg a legutóbbi évek egyik, Ame­rikában legkeresettebb új könyve. A regény írója, Franz Schönberner, hat évvel ezelőtt éjszaka bekopogott lármás szomszédjához, s az ajtót nyi­tó fiatalembert arra kérte, hogv zár­ja el. vagy halkítsa le a rádióját. Az azonban rákiáltott, hogy távozzék, majd álion vágta. Az ökölcsapás ha­tására Schönberner nyaka kifica­modott és mellére hanyatlott. Ettől az ütéstől származik részleges béna­sága, mely még ma sem múlt el. Be­tegsége kényszerítette arra, hogy megírja és kiadja »Önök, akiknek GYERMEKEKNEK A hangya meg a légy Egyszer régen vetél­kedni kezdett a légy a hangyával. — Lám — hencegett a légy — milyen nemes va­gyok én, te meg milyen közönséges. Én szárnyon járok, te meg a földön mászol és annyit dolgo- gózol. Én meg akó.r a ki­rály asztaláról is elle­tem, ha kedvem támad rá, te meg munkában görnyedezel folyton, hogy meglegyen a bete­vő falatod. — Repkedj csak — ve­tette vissza a hangya —, lopkodd az ételt, ahon­nan akarod. Ha addig agyon nem csapnak a szemtelenségedért, télen úgyis éhen halsz. De jó munkám után én vidá­man és nyugalomban élek akkor is! A róka, meg a szőlő Jártában-keltében sző­lőre bukkant a róka, de hiába, mert olyan ma­gasan csüngtek a szép, érett fürtök, hogy nem szakaszthatta le őket. Mikor aztán látta, hogy minden igyek zele hasz­talan, kijelentette nagy kevélyen: — Kell is nekem ez a s rossz, savanyú szőlő! Csak elvásna tőle a fo­gam, megfájdulna a gyomrom! Azóta, ha valaki le- becsmérli, amihez kevés az ereje, ma is azt mondják rá: savanyú neki a szőlő. Szamár az oroszlánbőrben Oroszlánbőrt talált a szamár az erdőben, s magára is öltötte mind­járt, hogy csak két nagy füle kandikált ki belőle. — Azt szeretném én látni, hogy valaki ne tiszteljen ezután! — dölyfösködött magában, amint peckesen lépked­ve és ordítozva kiért a rétre. A juhok, tehenek tényleg rémült bégetés- sel, bőgéssel futottak szét, de a gazdája rög­tön marokra fogta a sza­már fülét: — Engem ugyan be nem csapsz! Megismerlek a nagy, buta füledről! Könnyen így járhat az is, aki mások dicsőségé­vel akarja leplezni a maga érdemtelenségét. A lovak meg az oroszlán Elment az oroszlán a lovakhoz, s hogy rászed­je őket, nagy szíveske­déssel orvosnak adta ki magát. De a lovak is ér­tették a módját, hogy túljárjanak a ragaszko­dó oroszlán eszén. — Jókor jöttél — fo­gadta az egyik ló. — Ép­pen tegnap, amikor az erdőn jártam, tövis ment a lábamba hátul. Vedd ki kérlek, mert nem tu­dok ráállni. Amint az oroszlán odaravaszkodott a ló há­ta mögé, az úgy rúgta ol­dalba, hogy mindjárt az oroszlán siránkozott or­vosi segítség után.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents