Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-11 / 187. szám
AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 187. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. augusztus 11. '------------------------------------------------—\ÉN NEM VAGYOK MAGYAR?...« VII. VASUTASNAP FILMHÍRADÓ GÁTAT VETETTEK A VIRUS TERJEDÉSÉNEK CSÖKÖLYI CIGÁNYOK EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR napra készül megyénk nak. JELENTÉS A GABONAPIACRÓL Segítség a jégkárt szenvedett gazdáknak Kultúrcsoportok, sportesemények, térzene, divatbemutató, tábortűz, gyermek-játékok szórakoztatják majd a részvevőket. A vásárolni szándékozók egy kisebb ünnepi vásáron juthatnak megfelelő árukhoz. A szervező ' bizottság gondoskodik megfelelő utazási lehetőségekről. A vonaton 50 százalékos kedvezményt biztosítanak a részvevőknek, megerősített autóbuszjáratök, teherautók hozzák a városba az ünneplő közönséget. A nagy nap előkészületeivel később bővebben foglalkozunk. kenyérgabonát. Árpából 341 tonnát vett meg az állami kereskedelem és emellett jelentős mennyiségű — 748 métermázsa — zab felvásárlás is történt, szabad áron. A megyében 463 termelőnk 30 vagon, 34 termelő- szövetkezetünk pedig 103 vagon terményre kötött előzetes szállítási szerződést a Terményforgalmi Vállalat telepeivel. A legtöbb szabadgabonát a kaposvári és a barcsi járásban vásároltak fel. Előbbiben 46, utóbbiban 35 vagon búzát, illetve 16 vagon árpát és 12 vagon rozsot. Egyedül a barcsi Vörös Csillag több mint 11 vagon búzát adott el feleslegéből. A községek közül Jután 469, a Gölléhez tartozó Inámban 222 mázsa volt a szabadbúza felvásárlás eredménye. A jákólak tiltakozó távirata Hazafias Népfront Országos Irodája, Budapest Jákó község Hazafias Népfront Bizottsága újjáalakuló ülésén egyhangúlag elhatározta, hogy az ENSZ ötösbizottsága jelentésének napirendre tűzésével nem ért egyet, azt elítéli. A jelentésnek napirendre tűzését a magyar belügyekbe való beavatkozásnak tekintjük, azért az ellen tiltakozunk. Az ENSZ t'Altság azzal tenne jó szolgálatot a hőre ügyének na az Algéria és Oman népe ellem agressziót beszüntetné. A magyar belit gyeket a magyar nép fogja eldönteni. Jákó község Hazafias Népfront Bizottsága^ Félévszázadom munkásság után nyugdíjba ment Westsik Fiimos, Kossuth-díjas kutató Augusztus 30-án, alkotmányunk ünnepén nagy megtiszteltetés éri megyénket. Az ország nagyobbsza- bású ünnepségei közül is kiemelkedik majd a kaposvári nagygyűlés, amelynek szónoka Apró Antal elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja lesz. Az ünnepség előkészítő bizottsága már eddig is nagy munkát fejtett ki, hogy méltó keretek között emlékezetes napot biztosítson a megyéből összesereglett dolgozó-társadalomKözel négy és fél millió forintot fizettek ki idei gabonáért a somogyi termelőknek a Terményforgalmi Vállalat felvásárlói. Pedig ezek az adatok nem is újkeletűek, még július 31-én születtek, a gabona felvásárlás kezdeti időszakában. (Akkor volt a legutolsó értékelés.) Több mint egy héttel ezelőtt már 861 vagon szemesterményt tároltak a TV- raktárakban. Gyarapodik az ország központi készlete. Eddig az időpontig földadóra a legtöbb teljesítés a marcali járásban volt, búzából befolyt az össztervnek 38 százaléka. A cséplési eredményekből is látható, hogy a búza földadót a parasztság nagy többsége a cséplőrésszel együtt szállítja az átvevőhelyre. A jelentés időpontjáig az állami raktáraknak felvásárlásra felkínáltak 185 vagon Illetékes megyei szervtől közölték, hogy a kormány a jégkárt szenvedett termelőket indokolt esetben őszi kalászos vetőmaggal látja el. Nemesített őszi búza, rozs, őszi árpa vetőmagot kaphatnak azok a termelők, sitiknek említett kalászosait jég, vihar, elemi csapás érte és ebből nyert vetőmagjuk vetésre nem alkalmas. Ismeretes ugyanis, hogy a jég és vihar csökkentette a magok csíraképességét is. A vetőmagot a községi tanácsoknál kell igényelni s a községi tanácsok pedig az összegyűjtött igényeket azonnal jelentik a járási mezőgazdasági osztályokhoz. A nemesített vetőmagot az állam kölcsönképpen adja. A vetőmagot az 1958-as termésből, öt százalékos súlytöbblettel kell visszaadni. Országgyűlési » tudósítások címmel most jelent meg a Hazafias Népfront kiadásában megindított sorozat első füzete, amely az 1957. májusi és júniusi parlamenti ülésszakról tájékoztatja az olvasót. A gazdagon illusztrált, szép kiállítású füzetben Dávid Ferenc, a Népfront titkára, Szabó Pál és Bognár József országgyűlési képviselő ad tartalmas ismertetőt és elmélyült elemzést az országgyűlés május-júniusi munkájáról. Ezerkétszáz egyetemista üdül A Művelődésügyi Minisztérium a SZOT-tal közösen évröl-évre megszervezi az egyetemi és főiskolai hallgatók nyári üdültetését. Az idén az ország összes egyetemeiről, főiskoláiról és akadémiáiról mintegy ezerkétszáz hallgató üdül. Az egyetemisták az ország legszebb részein, többek között Balatonalmádin, Siófokon és Tapolcán tíz-tíz napot töltenek. Az üdültetésért napi nyolc forintot fizetnek, a többi költséget — amely többszöröse a hallgatók által fizetett térítésnek —, az állam fedezi. Egy orvos tanulmányt írt a gólyákról Gáspár Miklós orvos, a magyar nép igen kedvelt madaráról, a gólyáról nagyon érdekes tanulmányt írt. Tapasztalatait a drávánie it; községekből gyűjtötte. Siklós kornyékére évről évre visszatérnek a gólyák, s így hosszú éveken át volt alkalma megfigyelni a gólyapárok életének legérdekesebb mozzanatait. Az érdekes és különleges tanulmányhoz 81 fényképet is készített. A futóhomokos területben bővelkedő Szabolcs-Szatmár megye dolgozó parasztjai sokat köszönhetnek Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutatónak, aki tudományosan kidolgozta az eredményes homoki gazdálkodás új módszerét. Útmutatásai alapján a homokos területeken is szép eredméNéhány héttel ezelőtt Lábod községben a Talajjavító Vállalat mintegy 150 mezőgazdasági szakember előtt mintaparcelláin bemutatta, milyen eredményeket lehet eléírni a szakszerű talajjavítással, a termőföld meszezésével. A részvevők ez alkalommal meggyőződhettek arról, hogy a meszezett talajon lényegesen nagyobb termést ad a rozs, az árpa, A mezőgazdaság szakemberei a lá- bodi bemutató után most. augusztus 9-én Balatonbogláron egésznapos nyékét érnek el a gazdák. A tudós kutatónak, aki most .félévszázados munkálkodás után nyugalombavo- nult, az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács csütörtökön ünnepélyes külsőségek között köszönte meg áldozatkész munkásságát. értekezleten ismét a talaj termőerejének növeléséről tárgyaltak. A több mint száz, legfőképpen dunántúli tanácselnök, főagronómus és más mezőgazdasággal foglalkozó ember számára több előadást tartottak a talajjavítás elterjesztésének további teendőiről, s magának a javításnak módszereiről. A Földművelésügyi Minisztérium által rendezett megbeszélés igen hasznos tanácsokat adott a talaj termőerejének fokozásáért indított küzdelem további munkájához. Losonczi Pál a megye első Moszkvics-tulajdonos tsz-elnöke A múlt hét óta újabb »gond szakadt« a barcsi Vörös Csillag Kossuth-díjas elnökének fejére. Losonczi elvtárs Moszkvics személyautót vásárolt. A gond persze csak addig lesz gond, amíg megtanulja az autó vezetését, amit szorgalmasan próbálgat. Persze, az öröm nagyobb a gondnál. Egyébként Losonczi elvtárs a megye első Moszkvics tulajdonos termelőszövetkezeti elnöke. Talajjavítási értekezlet volt Balatonbogláron Jóllehet olvasóink értesültek már a lottó számsorsjáték 23. játékhetének eredményeiről, nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy mint szem- és fültanúk jelentési adjunk, miként zajlott le Siófokon augusztus 9-én délelőtt a sorsolás. Elöljáróban be kell vallani e sorok írójának, hogy' 9-ére virradóra azért kelt korán, hogy arany helyett öt találatot leljen. Ezért indultunk hajnal után néhány perccel, hogy időben, de 9-kor ott lehessünk Siófokon. Méghozzá ezegyszer nem újságíróként, hanem játékosként, aki bizonyos abban, hogy Fortuna istennő csak reá mosolyoghat, csak neki lehet öt találata. (Utólagos tapasztalatunk, hogy a húzás első percéig minden lottózó esküdne a maga öt találatára!) Sajnos, nemcsak a balatoni vonatok tudnak és szeretnek késni. Hiába szállította személygépkocsink a 23. sorsolási hét egyetlen lehetséges nyerőjét, szárnya nem nőtt, így a tervezett érkezési idő, 9 óra helyett csak fél tízkor kanyarodtunk be. Siófok utcáira. 9.31 perc. Az első megdöbbenés ebben az időpontban ért. Hét búcsúban és hét vásárban nem láttam összesen annyi embert, amennyi a szabadtéri színpad irányában hullámzott. Kényelmes öltözékű üdülő- vendégek és környékbeli bennszülöttek. Mindenkinek az arcán ugyanaz a határozottság, önbizalom fénylett, ami az érv vonásaimon is: »csak én nyerhetek/« Mit volt mit tenni, útitársaimmal, akik egész úton nekem drukkoltak, most beálltunk a különös, vidám menetbe. Azzal a csekélynek tűnő változattal, hogy most már ők sem nekem drukkoltak, hanem »maszek« alapon lépegettek mellettem. Hallgatásukból az a mondat kiabált: »csak nekem. lehet öt találatom.« Ilyen csalódások után 9.45 perckor érkeztünk a tett színhelyére. A főbejáratnál udvarias rendezők, pénzügyőrök. Az óriási nézőtér háromnegyed része foglalt volt. Nyilvánvaló, hogy megelőztek bennünket — gondoltuk —, de nem Mégis baj! Utolsókból lesznek az elsők, későn jövőből a boldog és irigyelt nyerő! Igen, igen, hiába lökött m;g tolakodás közben az a barnaruhás fiatalember, hiába nem méltányolta ikszelő képességemet és azt, hogy a szerencse leánya vagyok! Nekünk, későn érkezetteknek még sorszám sem jutott, így nem kerülhettünk az öt ember közé, akik előzetes húzás alapján a sorsoláson a szerencse (csak nekem az) és balszerencse (másnak mindenkinek) szerepét töltik be. Elkéstünk, nem is húzhatunk az öt szerencsés között. Üsse kő! Az öt találatot mégis mi hozzuk belső- zsebben, erszényben, táskában, vagy jól összezárt markunkban! Helyet foglalunk az utolsó széksorok egyikében. A színpadon a sorsolási bizottság asztala, rajta a sorsotokat kisorsoló üveghenger és előtérben a lottógömb, melyben nemsokára megperdül a 90 golyóba zárt számocska és kiderül, hogy a szerencse nemcsak a szállóigében, de a valóságban is szörnyen forgandó! De mi ez? Látható még egy zongora és dobfelszerelés. Mi más célt szolgálhatnak ezek a hangszerek, ha nem a »szertartás« ünnepélyességét? Itt is, ott is úgy vélekednek, hogy még a húzás előtt udvarolni fogunk néhány táncszámmal Fortuna istenasszonynak. A templomi szertartásokon a tömjén járja, itt forró ritmusok. Pontos idő: 10 óra. Túrán László népszerű tánczenekara vonul be és egymásután játssza a vérforraló, jókedvre és táncra serkentő melódiákat. Közel 2500-an szorongunk ülve és állva a szabadtéri színpad területén, kívül megszámlálhatatlan sokaság, akik még a későn jöttéknél is későbben érkeztek. Oly bizakodó a hangulat, hogy zöngicséljük, dúdoljuk az ismert dalokat. Nyilvánvaló, hogy csak imaként szállhat e jókedv a Szerencse trónusa felé. 10.30 perc. Nagyszerűen játszik a zenekar, tapsolunk, visszatapsoljuk, nyertem a újra játszanak, de azért a jóból is sok a sok, egy rosszul megválasztott időben. Sürgetés hangzik fel a széksorokból egyre követelőbben: — Kezdjük, kezdjük már! 10.34 perc. Végre, végre! Taps kíséretében kivonul a zenekar és tapstól üdvözölve bevonul a sorsolási bizottság. Ettől a perctől kezdve egy világ kincséért sem vennénk le szemünket a mozdulataikról. Néhány hang a csalás lehetőségéről suttog, mások lehurrogják ezeket. ■— Nézze csak meg jól a sorsolást, én már láttam. Itt még az isten sem csalhat! Ezen a rendreutasításon derülünk, miközben fent a színpadon üveghengerbe kerülnek az érkezési sorrendben kiosztott számok, ötöt kihúz belőlük a sorsolási bizottság titkára és öten felvonulnak az emelvényre. Ellenőrzik személyazonossági igazolványaikat, feljegyzik adataikat: ők már felelősek azért', ami az elkövetkező pillanatokban történni fog. Ellenőrizniök kell a 90 golyócskát, hogy meg van-e mind. benn - vannak-e mindenben a számok 1—90-ig. Továbbá azt is meg kell nézniök, hogy az általuk kihúzott számok kerültek e a sorsolás jegyzőKönyvébe. — Na látja — fordul hátra egy deresedéi hajú férfi az előbb gyanúkat szító nő felé —, hol lehet itt csalni? Két férfi és nő végzi a húzást, az ellenőrzést, ha szerencséseim, maga is ott lehetne közöttük, Akinek szól w picit gúnyoros magyarázat, behúzza a fejét és hallgatagon ül Kííixinézek. Azt látom, hogy minden ember szeméből szeretet és kérlelő j. Mániások ölelgetik azt az öt embert, akik most az öt találatot jelentik számúnkra. Szeretjük, biztatjuk őket — persze, csak némán —, hogy jól ténykedjenek, panaszra okot ne adjanak. A játék izgalma a csúcspontok felé jár. Hogyisne! A huszonharmalottón! dik játékhéten 2 millió lottószelvény futott be, egy nyerőosztályra 750 ezer forint nyeremény jut. A sorsolási bizottság titkára most egy kékruhás, dundi kislányt vezet a mikrofon elé, aki meghajlik gyermekes ügyetlenséggel és keményen állja a szemek kereszttűzét. — Bemutatom önöknek Zt '.iker. Ágnest, aki 9 éves és aki négy talá- latos lottószelvényével az elmúlt héten 57 000 forintot nyert. Jelenleg Siófokon nyaral. Mint látják, négy találatot elérni gyerekjáték. Hanem most következnének a legizgalmasabb percek, sokan megrohannák a kis Ágnest, hogy tanácsait kérjék. Így csak a csodálkozással vegyített irigykedés moraja hullámzik végig a széksorokon: — Ejha! Mindannyian szeretnénk ezt a gyerekjátékot ilyen sikerrel játszani. 10.40 perc. Ez már a »most, vagy soha« pillanata. Az öt közülünk választott sorsoló közül elsőként ár. Kovács Ferenc lép a jobbra-balra alaposan megforgatott üveggömbhöz. (Még a legtávolabbi motorcsónak zümmögése is égzengésként hat a várakozás feszült csendjében.) Egy közbeszólás oldja fel idegeinket: — Doki bácsi, gondoljon rám! De a doktor bácsi nem gondol rá most. Benyúl a gömb ajtaján és a 90 golyó közül kihúz egyet. — A huszonharmadik játékhét első száma 8. Nyolc! — harsogja a mikrofon. Innen is, onnan is elégedettség sóhajai szállnak. Egy idős néni — harmadik ülőszomszédom — felújjong: — Eddig még jó! Mi — én is — hallgatunk, azzal vigasztalva magunkat: — Nem baj, van még négy szám hátra. Különben sem mosolyog olyan könnyen a Szerencse. Demeter János a következő húzó. — Tizenhetes, 17! Jaj, Demeter, Demeter, nem volt elég körültekintő! Miért rontja el az én négytalálatos szelvényemet?! Vétettem én maga ellen? Most meg Majtényi Istvánná neveihez fűződik egy szám, a 76-os. Tiltakozás csattan fel: — Balkézzel nyúlt a golyóért! — Valahogy azt látom, mindenki kiabálná, amit én is, hogy »nem ér a nevem, én babonás vagyok«. Fekete Máriát, aki szintén balkézzel húzza ki az 51-est, nem ingatják meg hivatali komolyságában a közbekiáltások. Bencsik Sándorné, már »részrehajlóbb« — ö jobb kézzel húz, de csaknem teljesértékű közmegelégedésre. — Harmincnégy, 34! Amikor a számjelző táblára kikerülnek a számok, már felbomlik a nézőtér rendje. Ki megnyugodva, ki meg jullánkkal a szívében a csapo- dár Fortuna iránt, a kijárat felé tolong. A kifelé hullámzásban megállapítást nyert, hogy — ezer bocsánat —, mind az öt sorsoló balsze- rencsés kezű volt. Elrontották mindannyiunk öttalálatos szelvényét. Én az egymillió kilencszázezer Ici- lencszáz kilencvenkilencedik játékos, aki öt találatos szelvényt töltöttem ki ezelőtt öt nappal, elégedetlen vagyok és haragos is. Hiába húzták ki a számsorsjáték 23. hetében a 8, .17, 76, 51, 34-es szárakat! Azértis én nyertem a tizenhármas. huszonhármas, harminchármas, negyven- és ötvenhármas számokat jelző ikszeimmel. Hogy mit nyertem? Újabb és újabb kedvet a számsorsjátékhoz, népszerű, dédelgetett nevén a LOTTO-hoz, mert megsúgta valami jó angyalom, hogy a következő, a 24. játékhéten Kisújszálláson csak az én számaimat húzhatják ki. Azonkívül enyém lehet a Wartburg személygépkocsi, az öröklakás, és ezeken kívül mi minden még. Mit? Hogy ami lehet, még nem biztos? Nem baj az. A lottózásban a nyeremény után második helyen a játék őszinte izgalma áll és ezért is érdemes heti öt ikszet pluszmunkában leírni! László Ibolya
