Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-10 / 186. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1957. augusztus lfl. A belgrádi Kommuniszt a szovjet és a jugoszláv vezetők romániai megbeszéléseiről és a szovjet—jugoszláv viszonyról Belgrad (MTI). A Kommuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének központi hetilapja »Hasznos ^tárgyalások« címmel foglalkozik a szovjet és a jugoszláv vezetők kö­zelmúltban lezajlott romániai meg­beszéléseivel és- a szovjet—jugoszláv viszonnyal. A lap egyebek között ezeket írja: A Romániában folytatott szovjet —jugoszláv tárgyalások eredményei mindenekelőtt a belgrádi és a moszkvai nyilatkozatok elveinek is­mételt megerősítését jelentik. Min­dig hittünk a Szovjetunió és Jugo­szlávia, valamint az SZKP és a JKSZ viszonyáról szóló ezen doku­mentumok tartós értékében és ab­ban, hogy biztos alapot jelentenek a két ország együttműködéséhez, va­lamint általában a nemzetközi kap­csolatok fejlődéséhez. Meg voltunk győződve arról: a szocialista orszá­gok között a teljes függetlenség, egyenjogúság, a mások ügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös bizalom elvei kihatnak abban az irányban, hogy ezeket az elveket az egész nemzetközi életben elfogad­ják. A romániai találkozó feltétlenül erősíti azokat az alapokat, amelye­ken a megújhodott szovjet—jugosz­láv együttműködés épülni kezdett, s kedvező feltételeket teremt ezen , együttműködés további előrehala­dása számára. A jugoszláv közvéle­ménynek éppen ezért elegendő oka van arra, hogy elégedett legyen a találkozóval. A szovjet—jugoszláv kapcsolatok jelentőségét figyelembe véve érthe­tő az az érdeklődés, amelyet a ro­mániai találkozó világszerte kivál­tott. Megállapíthatjuk, hogy a kom­mentátorok többsége — beleértve a sok nyugatit is — lényegében tár­gyilagosan és reálisan értékelte ezt az eseményt, mint a szovjet—jugo­szláv kapcsolatok további rendezésé­re és fejlesztésére, a zavaró körül­mények eltávolítására irányuló tö­rekvést. Természetesen ez alkalom­mal sem maradhattak el a nem ob­jektív, sőt helyenként nyíltan rossz­indulatú kombinációk akörül, hogy ki kinek »engedett«. Az effajta »kombinátorok« egy szerencsére ki­csiny részét az a gond aggasztja, hogy kit »fenyegethet« a Szovjetunió és Jugoszlávia jó viszonya. Ezeknek már válaszolt az élet, amely meg­mutatta, hogy a sikeres és baráti szovjet—jugoszláv együttműködés a béke megszilárdításának és az euró­pai jó államközi kapcsolatoknak egyik fontos eleme. Attól függetle­nül, hogy valakinek szívén fekszik-e a szocializmus jövője, vagy nem. ha érdekelt a béke és a békés együtt­működés ügyében, elégedettnek kell lennie a tárgyalások megtartásának tényével és eredményeivel — fejezi be a lap. Ollenhauer szerint az Adenauer-hormány sohasem tudja elérni Németország újraegyesítését Herten (MTI). Mint a DPA hír- ügynökség írja, Erich Ollenhauer, a Német Szocialista Párt elnöke csü­törtökön este pártjának herteni vá­lasztási gyűlésén kijelentette, hogy a »német nép sohasem éri meg az ország újraegyesítését, ha az Ade­nauer kormány továbbra is ural­mon marad. Ollenhauer hangoztat­ta, ha Adenauernek módja lenne tovább folytatni erőpolitikáját, ak­kor végső soron új háború robbanna ki.« A szociáldemokrata párt elnöke felszólította a : nyugatnémetországi anyákat és nőket, hogy ne támogas­sák a »fegyverkezési őrület politiká­ját.« A német népnek a nemzetközi enyhülési és békepolitikában nem az utolsó, hanem az első helyen kell állnia. Ollenhauer szerint ha a szociál­demokraták győzelmesen kerülnek ki a választásokból, az egész Né­metország »szabadságát és bizton­ságát jelentené.« Ho Si Minh elutazott Jugoszláviából Ho Si Minh elnök reggel 8 órakor búcsúlátogatáson volt Tito elnök­nél. Rövid baráti beszélgetés után Tito elnök vendégével együtt motor- naszádon Pulába utazott. Pula ut­cáin több mint tízezren üdvözölték a baráti ország államfőjét. A pulai repülőtéren elhangzott a vietnami és a jugoszláv himnusz, majd Ho Si Minh Tito elnök kíséretében el­lépett a jugoszláv, haditengerészet díszszázada előtt. Ezután Ho Si Minh elbúcsúzott Tito elnöktől és kíséretének tagjaival együtt beszállt a gépbe. (MTI) RÖVID BELFÖLDI HÍREK Nagy szerencse érte Varga Mi­hályt, a Szolnoki Vasipari Vállalat raktárvezetőjét. A lottó 21. játék­hetén négyes találatával 486 000 fo­rintot nyert. A nagy összeget pénte­ken a Sport-cukrászdában fizeitek ki a szerencsés nyertesnek. Varga Mihály úgy tervezi, hogy a hyere- ményből Budapesten családi házat vásárol. Az Albán Népköztársaság kormá­nyának megbízásából albán keres­kedelmi delegáció érkezett hazánk­ba, hogy tárgyalásokat folytasson és megkösse az 1958—60. évekre szóló hosszúlejáratú, kereskedelmi megál­lapodást. * * * A Földművelésügyi Minisztérium a termelőszövetkezeti munkakörben dolgozó számviteli és pénzügyi dol­gozók szakmai képzettségének foko­zásáért a szeptemberben kezdődő, háromhónapos termelőszövetkezeti mérlegképes könyvelői levelező tan­folyamokat rendez. A tanfolyamok­ra jelentkezhetnek azok a 22 éves­nél idősebb termelőszövetkezeti munkakörben dolgozók, akiknek könyvelői, vagy annak megfelelő képzettségük van és legalább öt éves gyakorlattal rendelkeznek. A jelent­kezés határideje: augusztus 31. A jelentkezési lapokat'a megyei mező- gazdasági osztályok termelőszövet­kezeti főkönyvelőitől lehet igényel­ni. A vasutas napra több külföldi kül­döttség érkezik hazánkba, a Szovjet­unióból a Ívovi vasúti ga zga tós á s?. küldöttsége a debreceni, Csehszlo­vákiából a kassai vasútigazgatóság ság küldöttsége pedig a miskolci vasutas nap ünnepségein vesz részt. A hazánkban tartózkodó tíztagú ro­mán vasutas szakszervezeti küldött­ség a budapesti ünnepségeket te­kinti meg. Izrael — a Közép-Kelet egyik tűzfészke Makariosz érseket meghívták az orosz pravoszláv egyház moszkvai gyűlésére Athén , (TANJUG). Makariosz cip­rusi érsek meghívást kapott, hogy látogasson el a Szovjetunióba és vegyen részt az orosz pravoszláv egyház ez év novemberében megtar­tandó gyűlésén. Makariosz érsek egy korábbi nyi­latkozatában kiemelte, semmi sem zárja ki látogatását a Szovjetunió­ba, vagy bármely más , országba amennyiben a látogatás hozzájárul a ciprusi kérdés megoldásához. (MTI) — Mandache, no jöjjön csak be hozzám! Amikor Eftimie Luncan kimondta ezeket a végzetes szavakat, tizenkét alárendeltjének szíve izgatott és ré­mült kalimpálásba kezdett, aggódva a főnök szobájába beinvitált hivatal­nok sorsa miatt. Eftimie : Luncan egy Bukaresten kívüli Hivatal főnöke volt, néhány kilométernyire a vállalat központjá­tól. Ritkán jött ide valaki a vezető­ségből és ezért Luncan különböző alkalmakkor így oktatta hivatalának 12 alkalmazottját: »Elvtársak, én vagyok a maguk atyja! Az igazgató ság messze van! Ez azt jelenti, hogy maguknak velem van dolguk!« Es valahányszor kimondta a szörnyű mondatot: »ez, vagy az jöjjön be hozzám«, o behívott hivatalnok sem­mi jóra sem számíthatott. Világos1 volt, Hogy Eftimie Luncan, a főnök, meg akarja bírálni. A bírálat azon­ban Eftimie értelmezése szerint egé­szen más volt, mint a »kritika« foga­lom általános jelentése. Nála a kriti­ka ökölcsapással kezdődött, amelyet jól kiszámított magasságból az író­asztalra zúdított, azzal a céllal, hogy megfelelő légkört teremtsen a »vád­lott« részére. Ezután Eftimie fel­emelkedett és hátra tett kézzel né­hány lépést tett a szobában, időn­ként meg-megállva a hibába esett hivatalnokkal szemben. Végül kitört a vihar, azaz más szavakkal szólva, a tulajdonképpeni kritika. A »tulajdonképpeni« kritika általában éleshangú megjegyzések lavinájából állt. amelyet időnként az alapgondolat szakított meg: »Tudja meg, én vagyok a maguk atyja! Szó­val ...« És aztán folytatódott Efti- mie Luncan bíráló mondanivalójá­nak kifejtése. Luncan úgy értelmez­te a kritikát, hogy neki ízeli beszé' nie, anélkül, hogy a megbírált vála­szolna. Ha a vádlott megkísérelt valamilyen érvet felhozni, ezzel csak újabb és az előzőknél méa erőtel­jesebb robbanást idézett elő. Ezúttal a »No, jöjjön csak be hoz­zám«, hangzású rettegett invitálás­lelkiismeretfurdalas írta: Sadi Rudeanu sál Mandachét szólította be. Man- dachét két nap alatt három ízben hívta be a főnök és ennek következ­tében arca beesett és szemét mély karikák árnyékolták. A következő napon váratlan dolog történt: Luncant hívatták az igazga ­tóságra. Az első pillanatban termé­szetesnek találta. Később azonban különböző feltevések után arra a meggyőződésre jutott, hogy az igaz­gatóságon teendő látogatásának egyetlen oka lehet: Mandache. És miközben a gépkocsi a központ felé száguldott, Eftimiét. elővették a leL kiismeretfurdalások. Szóval az igazgatóságra hívnak — gondolta magában. — Mandache be­szélt. Panaszkodott.. . Ej, Luncan, Luncan, kissé átestél azon a bizonyos lovon... Oda jutottál, hogy az em ­berek már panaszkodnak rád, hely­telen ... Valószínűleg nem viselked­tél megfelelően!« Eftimie cigarettára gyújtott és a gyufaszálat kidobta a gépkocsi ab­lakán, amely a műúton száguldott. Aztán ismét összegyűjtötte gondola­tait. »Igen . .. Úgy viselkedtem, mint egy, semmirekellő. Az emberek fél­nek tőlem ... Valóságos zsarnoksá­got teremtettem a hivatalban. Ordí­tok rájuk. Nem engedem meg az alulról jövő kritikát. Fenyegetem őket!... Ja, jól tették, hogy bepa­naszoltak. És itt van ez a Mandache. Csak neki, szegénynek mennyi rosz- szat tettem!... Az orra előtt öklöm­mel verdestem az asztalt... Nem. nem, feltétlenül bocsánatot kell kér­nem tőié!. . .« A gépkocsi a városba ért. Eftimie Luncan a kígyózó, csillogó villamos­síneket nézegette. »Nem ez a helyes út! — mondo­gatta magában. — Helytelen utat választottam. Haladéktalanul meg kell változtatnom magatartásomat alárendeltjeimmel szemben! És egy­szer s mindenkorra el kell hagynom azt a mondatot: »No, jöjjön csak be hozzám...!« Jól tudom, hogy ennek hallatára reszketnek a félelemtől! Ilyen hangon hívni egy elvtársat: »No, jöjjön csak be hozzám!« Hogy az ördögbe tehettem ilyet? No de ilyen hangon beszélni! Úgy viselked ­tem velük, mintha a foglíruk len­nék! És az emberek szegények dol­goznak, munkájuk után látnak ...« Szeme sarkából könnycsepp bugy- gyant elő. Eftimie hagyta, hogy vé- gigperegjen orcáján. A megtisztulás könnye volt, amelyet Eftimie min­den bűnének levezekléséért fizetett. És éppen, amikor Eftimie már sza­porábban könnyezni kezdett, a gép­kocsi megállt az igazgatóság előtt És Eftimie megállította könnyeit. * * * Hivatali szobájában tikkasztó hő­ség volt. Eftimie Luncan székében ült és forró arcát az íróasztalára ál ­lított ventillátor légáramlatába tar­totta. Volt az igazgatónál. Csakugyan alapos fejmosást kapott. Az igazgató szemére vetette magatartását. Efti­mie mindent beismert. így volt. Fo­gadalmakat tett. Soha többé nem fog előfordulni. Megígérte. Most irodájában ülve igyekezett összeállítani jövendő vezetői mód­szereit. »Szóval először is felhagyok ezzel a parancsolgató hangnemmel: »No, jöjjön csak be hozzám!« Úgy bizony. Aztán, azaz, hogy dehogyis aztán, először is bocsánatot kérek Manda- chétól. Igen, mert ő panaszkodom rám. És milyen jól tette! Végül pe­dig gyűlést hívok össze és felkérem beosztottaimat. hogy bátran mutas­sanak rá hibáimra. Ez az! És főként Mandache beszél­jen. Hiszen ő emelt panaszt ellenem-. Igen, de ez a Mandache is!...« Eftimie kinézett az ablakon és el­Izrael államot a jól ismert »oszd meg és uralkodj« elve alapján Pa­lesztina angol mandátum területé­ből 1948-ban hozták létre. Létjogo­sultságát az arab államok nem is­merték el, még ma sem, s a környe­ző országokkal megalakulásá óta hadiállapotban van. Ennélfogva je­lenlegi határai csakis fegyverszüne­ti (demarkációs) vonalak és ez ál­lam fennmaradása csakis a közelke- leti katonai erőviszonyoktól függ. Az Izrael államnak szánt valódi szerep 1956 őszén az Egyiptom elle­ni agresszió idején világosan meg­mutatkozott. A területéről elmene­kült közel egy millió arab ma is Izrael állapi határainak közvetlen közelében, Egyiptomban, a gazai övezetben, Jordánia nyugati, Szíria délnyugati részén, táborokban van elhelyezve. Az arab menekültek problémája az izraeli kérdést még bonyolultabbá teszi. Köztudomású, hogy ■ Izrael álla­mot a nyugati imperialisták fegyve­rezték fel, valamint támogatják gaz­daságilag, de jelentős összegű se­gítséget kap a nyugati cionista szer­vezetektől, valamint Nyugat-Német - országtól is jóvátétel fejében. Az Egyiptom elleni izraeli táma­dás, mint ismeretes, azzal végződött, hogy Izraelnek ki kellett vonni csa­patait a Szinai-félsziget területéről, melyet 1956 őszén csaknem a Szue- zi-csatornáig elfoglalt. Az egyiptomi­izraeli határon ma is ENSZ csapa­tok állnak a gazai övezetben, El- Audzsa semleges területen, valamint Sarm el Sejknél, az Akabai-öböl stratégiailag fontos pontján. Az Akabai-öbölnek legészakibb részén Eilat kikötője tartozik Izrael­hez. Jelenleg nemzetközi jogi vita folyik az Akabai-öböl viziútjáról; ugyanis az öböl parti államai Egyip­tom és Szaud-Arábia az öblöt saját felségvizeinek tekinti, míg Izrael az USA támogatásával az öböl terüle­tét nemzetközi viziúttá kívánja nyil­vánítani. Az utóbbi megoldást re­mélve már megkezdte a térképün­kön feltüntetett olajvezeték építését az Akabai-öböltől a Földközi tenge- • rig. Az olajvezeték, melynek évi } kapacitása mintegy 5 és fél millió gondolkozva mosolygott. »Szegény♦ tonna, Beersebaig épült meg, ahno- Mandache — folytatta gondolatai so~5nan az olajat egyelőre vasúton szál» rát — megijedt és sietett panaszkod ni. Én meg valahogy ragaszkodom hozzá. Igaz, hogy egy kissé... no de kérem ... ragaszkodom ... ragasz­kodtam hozzá. És a többiekhez is. Igaz, hogy... no de alapjában véve... És ők panaszt emeltek. Es ha- arra gondolok, milyen letolást kaptam az igazgatótól.. . Csak azért, mert az én embereim, akikhez ragaszkodom, micsoda emberek!« Eftimie Luncan kényelmesebben elhelyezkedett székében. Rágyújtott. Ujjai remegtek. — Szívtelen emberek! E folytatta gondolatait. Az ember felkarolja őket, gondoskodik róluk, egysze- mélyben apjuk és anyjuk is, ők meg elmennek panaszkodni! És éppen ez a Mandache! Mintha amiatt, amit tettem, mindjárt szaladnia kellett volna panaszkodni?! És ha egy kis­sé emeltebb hangon beszéltem ve- le’ Talán nem én vagyok a főnöke? Hát még ilyet! Az ember megtanít­ja, hogyan dolgozzék, az ember rá­mutat a hibáira, prémiumra java­solja és Mandache elmegy panasz­kodni rá!« Eftimie homlokán mély barázda jelent meg. »Hálátlan csibész ez a Mandache! Semmirekellő! És szemtelen is! Nem nekem mondja meg mondanivaló­ját! Panaszt emel! És nem is va- • lítják Haifa kikötő finomítóihoz. Állandó viszályt okoz a szíria:i-iz- raeli határ közelében lévő demilita- rizált zónában a Hule-tó környéke is, ahol az utóbbi hetekben komoly tűzharcok voltak szíriai-izraeli ka­tonai egységek között. Étteremben — Mondja kérem, miiven új szo­kás ez? Maguknál mindig étkezés előtt kell fizetni? — Dehogy uram, csak azoknak, akik gombát esznek ... Szerencsés tigrisvadászat ■— És mi volt a legszebb élményed indiai utazásod alkalmával? — Egy tigrisvadászat. — Szerencséd volt? — De még mekkora! Egyetlen tig­rissel sem találkoztam. Olcsóbban is lehet... lamelyik helyettesnél panaszkodik. j — Mondja drága doktor úr, meny­vagy valamelyik alacsonyabb beosz- formálná át az orromat? ­, , TT i kérdi egy kissé tulhegyes orrú tottnal! Nem! Az igazgatónál! Hogy j hölgy a plasztikai műtétéiről híres megfúrjon! Hogy kitörje a r-yalca-j sebészt. mat, Mandache úr! Hogy tönkrete-j - Kettőezer márkáért - feleli az gyen! Bravó, Manlache! Szóval Jorvos- _ j — Hat azért kizsákmányolni meg- ilyen szerzet vagy!« j sem hagyom magam — szisszen fel Eftimie Luncan felemelkedik, sú-ja hölgy, majd ingerülten hozzáfűzi: lyos léptekkel az ajtó felé indul, szé-l - Nem lehetne ezt olcsóbban csi­lesre tárja és'már mennydörög is a •náini;,., , . . , , ,, . i — Miért ne lehetne! — válaszol hangja: < u(jVaríasan mosolyogva a orvos. — — Mandache, no, jöjjön csak befessék nekirohanni egy telefonpóz- hozzám! inának!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents