Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-10 / 186. szám

Szombat. 1957. augusztus 14. SOMOGYI NÉPLAP 3 A NAGY IGYEKEZET Haragszanak rájuk és nem akar­ták elcsépelmi idei gabonájukat. A föld a -mindenük. Meg a jó­szág. Ezzel lehetne a leghűségeseb­ben megrajzolni a Bognár-család arcát. Két falu — -Mezőcsokonya és Somogysárd — elsőjének titulálják őket a legjobbak is. A ház, a föld a csokonyai faluszélen fekszik, ott, ahol a két község határa összeölel­kezik egymással. Idegen ember az ő házukat is Csokonyához sorolná, minthogy legszélső az utcában. De közigazgatásilag Sárdhoz (tartozik)' Somssieh gróf földbirtokából hasí­tottak ki húszezer ölet egy tagban a vevő, öreg Bognár Istvánnak. Húsz éve szövődik e húszezer négyszögöl föld igaz története Bognár-cslalád életkönyvében. Ve­rejtékkel, meg tenyerük törésével írják. Kizsarolt, elhanyagolt volt akkor ez a föld. Távol esett az 'úri gazdaság központjától. Sovány bér­rel kecsegtette az újdonsült gazdát is. Siralmas, keserves évek voltak az elsők. Három mázsa szemet fizetett a bú­za holdja. Bizonytalan volt akkor gazdálkodáshoz kezdeni. De nem es­tek kétségbe, s nem fordultak visz- sza. Az üres telken az első évben ház épült, a következőben istálló, minden esztendőben emeltek a te­lekre valami épületecskét. A húsz­ezer ölhöz kilenc kateszterit bérel­tek még. Egy volt a cél: dolgozni, gyökeret verni a sárdi földben. Mit meg nem tettek! Éjjel-nappal robo­toltak, iparkodtak, takarékoskod­tak, hogy megállhassanak a lábu­kon. Az istálfótrágya sem tudta meggyógyítani teljesen a beteg föl­det, hiányzott belőle valami: a mész. És megszerezték azt is. A környéken ma is meg-telepítetlen növény a lucerna, ők meszezéssel. elsőnek azon a vidéken, uralkodóvá tették a negyvenes évek végén. Most törtek fel az első lucernás te­rületet, kilenc évig ontotta a kiváló takarmányt a jószágnak. Mellette 1800 ölön négy esztendeje díszük egy másik parcella és most újabb 2000 négyszögölet telepítenek be vele. A földeknél már készenlétben ott hever a mésziszap. Leszántásra vár. — Nézze — mutat a szérűre if­jabb Bognár István —, itt a termé­szettel, elmaradottsággal való húsz­éves küzdelmünk látható eredmé­nye: a hatalmas szalmakazlak. Hét hold termése. Akár hasig almoliha-t- nánk a jószágnak éven át. Tovatűnt időnek számít, amikor még mások­tól vásároltuk a szalmát. Zsírozás nélkül nem fizet ez a föld. De a rendszeres trágyázást nagyon meg­hálálja. Meg a csillagfürtöt is, amit aratás után vetünk a tarlóba, s ősz­szel kukorica alá jó mélyen leszán­tunk. Kincsesbányát tártunk fel az egykori sovány földekben. Gabonát, zsírt, meg húst termő kincsesbá­nyát. Húsz, kínos-keserves munká­val, küzdelemmel teli esztendő gyü­mölcse, hogy ma 13 mázsa a búza- átlag, közel ötszöröse a harmincki­lencesnek. (32 és fél mázsa kenyér- gabona jutott az idén már az or­szágnak belőle.) Kevés gazda dicse­kedhet 13 81 mázsás zabterméssel, 200 mázsás cukorrépa-, 160 mázsás burgonyahozammal Árpából két­ezer ölön 24 mázsa 31 kiló termett. Nincs olyan esztendő, hogy a Bognár-család portáján kiürülne a takarni,ányos pajta, a lucernán kí­vül bükkönyt, bíbort, lóherét ter­mesztenek, a tavalyi kukoricából még most is van a góréban 10—15 zsákra való. A föld mellett a jószág ez istenük. öt szarvasmarhánál nem igen volt kevesebb állat az istállóban. Csak most van négy darab, mert az egyik törzskönyves tehenük a múlt héten kényszervágás áldozata lett, de gyűlik már a pénz másikra. Most két növendékre van hízlalási szer­ződésük a vállalattal. Mint legféltettebb kincsét, életé­tének értelmét, mutogatja ifjabb Bognár István a jószágot. Sehol na­gyobb rendet az Istállókban. — Nézze, ez az üsző olyan szelíd, mint a bárány — simítja végig fe­hér szőrét érdes tenyerével. — Ez a lucerna meg olyan, mint­ha a savanyítóból szedtük volna elő — markol bele a pajtában magaso­dó takarmány kazalba. Száraz, zöld a levele, jó illat árad belőle. Az ál­latorvos is dicsérően nyilatkozott róla a minap. hiaoa, gazdálkodni jól és okosan csak bizalommal és bizakodással le­het. Az pedig egyik sem hiányzik Bognáréknál. A pajta egyik sarkában még a vadonatúj gyári festék zöldell a ve­tőgépen, a tavasszal vásárolták. Ti­zenkilenc évvel a gazdálkodás meg­kezdése után most jutott rá pénz. Közben megtudom, hogy más téren kával: egy hónapja sincs, hogy a Bognár-portára bevonult egy új Danuvia motorkerékpár, tízezer egynóhányszáz forintért. — Dolgo­zik az ember, többre vágyik, meg távol is esünk a várostól, legyen mivel befutnunk, ha kell — ezzel magyarázza a motor vételét ifjabb Bognár. Esténként, munka után, rá­érő időben öccsével együtt tanulgat­ják a motorvezetés tudományát. Hja és három éve újabb ötezer öl- nyi szántót is ragasztottak ,a húsz­ezerhez, akkor adtak pénzt földért, amikor mások szabadulni igyekez­tek tőle. — Ne szalassza el megnézni a disznóólát sem — invitál tovább a házigazda —, nézze meg, milyenek a malacok. Nyolcán vannak, nyolc hetesek, mint a kitömött rongybabák, egy­formák, nagyok és szépek. Igaz, ala­posan meg is húzták az anyjukat. — A nyáron három hízót adtunk el, azok is ilyen egyformák voltak. Tizenumonapos -korban 206 kilót nyomott mindegyik. Az Állatforgal­mi átvevője csak nézett, nem akart -hinni a saját szeménék. »-Ha nem én mértem volna, bizony isten, nem hittem volna el« — mondta. Még a régi áron vásárolták ak­kor a hízókat, a három disznóért 13 200 forint vándorolt Bognárékhoz. Ezekből a malacokból jövő aratásra ugyan olyan hízókat gömbölyítenek. Kell akkor az ilyen kövér jószág az or szágnak, mint a cukor, no meg a pénz is akkor jön a legjobbkor. így gazdálkodik tehát a Bognár- család. Dolgoznak éjjel-nappal. A nyáron például a 70 éves öreg kö­tözte be a két hold gabonát. Az or­szág is csak nyer belőlük, mert őtő- lük mindig pontosan megkapja, amit vár. * * * Miért haragusznak rájuk mégis egyesek? Valóban azért, amit az is­meretlen asszonytól és embertől hallottam: mert szorgalmasak, ügye­sek, bírják forgatni magukat? Iri­gyek rájuk, akik kevesebb munká­val. szerencsével nem boldogulnak? Mi kifogás lehet ilyen rendes, dol­gos, tisztességes család ellen? Siet­tek az aratással, a behordással, hogy gépbe kerüljön a kalász. Hosz- szú idő óta a bevett rend, hogy min­den második évben az ő portájukra áll -be először a gép. Tavaly -náluk volt a befejezés, így az idén náluk kellett volna kezdeni, meg a szin­tén Sárdhoz tartozó szomszédjuk­nál. A csokonyai vb tagjai közül azonban egyesek ezt gondolták: No, most bors-c-t törünk az orrotok alá«, s a végrehajtó bizottságban keresztülvitték, hogy a cséplést ne -két szélsőnél kezdjék, -hanem egy házzal odébb. Okot is kerestek rá: nem álltak ki tűzőrségbe — mond­ták. Erre azonban nem is kötelez­hették őket, mert sárdi adófizetők, így közmunkát is o-tt kötelesek tel­jesíteni. Kov-ács József (csikós) vb- ta-g telekürtölte a falut: »Megmu­tatom atért is, hogy a cséplőgép nem jut el a két szélső házhoz — merít .azok sárdiak —, majd c-s-ak, ha faluban mindenütt végez.« Meg­kezdődött a hivatal járás: -gépállo­más. járás, megye. Nagyon bántotta Bognárékat az igazságtalan és mél­tatlan bánásmód. Kazalban volt a termés. A gép elindult csépelni, de nem hozzájuk. Szomszédjuknál csír- zott az -aszta-g teteje. A Nagybajomi Gépállomás igazgatója józanul ítél­kezett, és a két sárdi családnak adott igazat. A csokonyai vezetőket azonban nem az igazság, hanem a -szenvedély, a bosszú hevítette. — Azért sem engedünk, inkább le­mondunk a vb-ről — fenyegetőzött Kovács József (csikós). Bognár István éppen akkor top­pant be a csokonyai tanácshoz, ami­kor Németh István tanács-titkár az ő -nevüket emlegette a telefonban. — Nem érdemes róluk vitatkozni, hanyagok, házsártosak, kötelesség- • mulasztók — valahova ilyeneket to­vábbított felőlük a telefonihuzal. Bognár István ott állt az ajtóban, a vér a fejébe szökött, még sosem látta ennél különben a titkárt, -uj ember a faluban, hogyan van bátor­sága olyanokra rágalmat szórni, akikkel még nem is beszélt? Ki védje az igazságot, ki zabolázza rágalmazókat, ha ő sem? — Ilyen erzesek kavarogtak Bognár fejében, Szeretett volna elsüllyedni. Szó nél­kül kifordult a tanácstól. Ment iga­zát keresni Sárdra, onnan jött az írásos bizonyítók, a legtisztessége­sebbek közé tartozik a Bognár-csa­lád és szomszédja, s hogy merik őket rágalmazni? Telefonál a cso­konyai tanácshoz a falu párttitkára is, aki Sárdon terményátvevő, kiáll­nak a két család mellett mások is de a vb nem enged. A faluban az-t beszélik. Kovács József (csikós) ha ragszik Bognárékra. * * * Nem is kellene több szót veszte getni erre az ügyre, hisz az igazság mégis csak győzött, a szemtermés zsákban, padláson, meg állami rak­tárban van, mégis el kell még egyet s mást mondani. Atért, hogy meg­mutassuk, milyen káros egy falu­nak, ha vezető beosztású embereket indulatok kormányoznak, s hatal- m-askodással akarnak háttérbe szo­rítani, megtorolni másokat. Kovács József ma sem látja be hatalmi itúlten-gését, sőt azt mond­ja, ha rajta -állana, máiig sem csé­pelték volna el Bognárék és szom­szédjuk termését. Olyan kijelenté­seket tesz, amire különben se joga, se oka nincs; hogy levágatja akár saját pénzén is a két család előtt a villanyt. Eltiltja őket a csarnokból, -vigyék Sárdra a tejet stb. Másra is ragadtatta magát Kováé, József (csikós). A nála dolgozó csép­lőmunkások elpanaszolták, hogy Mégis lesz Szulokon dohány gorombán szidalmazta, a nőket pedig nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel illette. Szabó Ferencnét, az egyik cséplőm-unkás- nőt karonragadta és ellökte. Deltát ki adott ekkora hatalmat Kovács József (csikós) kezébe? Senki, ö visszaél a hatalommal, a bizalom­mal. Az egyik szegénypa-raszt mondta róla: — Ez kérem, amolyan köpönyegforgató. A Horthy-világ- ban elöljáró volt. hosszú évekig, no, nem szocialista elveiért tűrték meg ennyi ideig. Negyvenöt után újra befészkelte magát a vezetőségbe, a tanácsválasztáskor a tanácsba és a vb-be is. Októberben mez. amikor Var<?a tiszteletes ú.rék kikiáltották a »-dicsőséges forradalmat«, s a tisz- teletes úr megállapító vala a mozi előtti gyűlésen, hogy »szabadság nem volt, hanem lesz, minek után végre lehullt a bilincs«, s kérte a híveket, hogy »ne ragadtassák el magukat, úgy sincs messze az -idő, amikor jön a törvényes hatóság (de mennyire, hogy jött volna), amely hivatva lesz felelősségre vonni a bűnösöket (értsd: kommunistákat!), úgy, ahogy az e-lő vagyon írva az ellenforradalom nagykönyvében — Kovács József (csikós) is o-tt ter­mett, sőt tagja lett a »forradalmi« bizottságnak, és ha győz az ellen­forradalom, újra lett volna elöljáró. Minek ez a sok színváltozás, nem jó tetszést vált ki ez a faluból, higgye el. — Elhiszem. Ki kételkedik ben­ne? Varga József Hol lehet ipari tanulónak jelentkezni? A Munkaügyi Minisztérium leh'- tővé teszi az általános iskolát most :v korábban végzett fiatalok ré­szére, hogy szakmunkás képzésben részesüljenek. A minisztérium hatás­körébe tartozó 305. sz. Váiárioari-ta- nuló Intézetbe (Várpalota), valamint az 508. sz. Vájáripari-tanuló Intézet­ben (Pécs) lehet felvételre jelentkez­ni. Jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik 1940. január hó 1. és 1942. szep­tember 1. napja, között születtek és az általános iskola legalább hat osz­tályát tó eredménnyel elvégezték. Az 1942. évben született fiatalokat csak nyolc általános iskola elvégzésévé1 veszik fel az intézetek. Tanulmányi idő három év. 16—17 éveseket két évre iskoláztatnak be. A felvételt nyert tanulók az intézetek otthoná­ban kapnak elhelyezést és teljes el­látást, A felvételi vizsgára augusz­tusban kerül sor. Az intézetekben lépést akarnak tartani a techni-1 tanulók bányászegyenruhát, munka­ruhát kapnak és a tanulmányi élő­mén ételüktől függően ösztöndíjban részesülnek. Jelentkezni lehet azonkívül a 31. sz. Építőipari Vállalathoz (Budaoest, V, Petőfi Sándor utca 7.1. ahol kő műves, ács, festő és mázoló ipari ta­nulókat iskoláznak be. A jelentke­zők tanuló otthonban nyernek elhe­lyezést. A tanulni vágyó fiatalok bővebb felvilágosításért forduljanak a járá­si tanács munkaügyi csoportjához, ahol a szükséges űrlapokat és nyom­tatványokat is megadják. — A kender magassága a három métert is meghaladja a Viharsarok állami gazdaságaiban. Helyenként 45—50 mázsa holdankénti kitűnő ter­mést takarítanak be. »A júliusi nagy jégeső csúnyán elverte nálunk is a dohányt« — jegyezte meg a minap néhány percnyi beszélgetés után egy szu- loki gazdaember, s elszomorodott. Már hogyne búslakodna, amikor az idén oly szép termés ígérke­zett, s a község határában termő cigarettának, szivarnak való híres az egész országban. Aztán meg az sem utolsó szempont, hogy ha ezek a nagy, zöld levelek beérnek: jó pénzt kap értük termelője. Szorgalmasan ültetgetik is min­denütt nyár elején a palántákat. Az idén például 333 szuloki gazda, szerződött dohánytermelésre. 183 fcata-sztrális hold szép termésükből csupán húsz holdat kímélt meg a veszett időjárás. Harminc holdnvi területen le kellett vágni a do­hány szárát, annyira összeroncsol- ita a jég, a többi részen pedig ki­sebb mennyiségben pusztította el a termést. Mi lesz hát a szuloki dohány­nyal? Stefan Adámmal, a Nagy­atádi Dohánybeváltó körzeti fel­ügyelőjével megálltunk egy darab­ka föld, Czá-nk Simon földje sar­kánál. Két lépésnyire -tőlünk négy­öt dohánytő meredezett hatalmas, letört, szakadt, á-tlyukadt levelek­kel. — Ez a minta — mondta —, azért hagytuk meg, hogy lássa az Álla­mi Biztosító, milyen nagyarányú volt a kár ... A szánalmas levelek szomszéd­ságában azonban üdezöld, fejlődő dohány áll. Ezek már a visszavá­gás óta nőttek és nagyon szépek. — Azért lesz ám dohány Szülő­kön — szólalt meg ismét a fel­ügyelő. — A jég után röviddel min­denki hozzálátott a menthető ter­més me-ntéséhez. Ha az idő to­vábbra kedvez, még megterem a tavalyi mennyiségnek nyolcvan százaléka, s jó hat mázsa levelet vághatunk le minden holdról. Ez megnyugtató. Jó érzést ad az a tudat, hogy mindenki különö­sebb felszólítás nélkül igyekezett menteni, amit lehet. Jóleső érzés, hogy Czi-nk Simon, Minter Mátyás és a többi gazda gondolt arra, hogy jövőre- is kell cigarettának, szivarnak való, s el­mondhatjuk: minden természeti, csapás- ellenére az idén is lesz jó dohány Szulokon. — ger — A földművesszövetkezetek a jövőben fokozottabban közreműködnek a gépállomási szerződéskötésekben A fölöművesszövetkezetek már a múlt évben sok helyen- eredménye­sen működtek közre a gépállomá­sok és az egyénileg dolgozó parasz­tok közötti megállapodások kötésé­ben. Azzal, hogy a dolgozó parasz­tokkal azok lakóhelyén kötötték a szerződést, a gépállomások nevében, jelentősen hozzájárultak a gépek fo­kozott igénybevételéhez, s ezzel a terméseredmények növeléséhez. A gépállomások ebben az évben az ed­diginél nagyobb gépi segítséget kí­vánnak nyújtani az egyénileg dolgo­zó parasztoknak, ezért szükséges, hogy a földműves­szövetkezetek is tevékenyebben közreműködjenek a szerződés- kötéseknél. Ennek érdekében a földművelésügyi miniszter és a SZŐ VOSZ igazgató­ságának elnöke együttes utasítás* adott ki. Az utasítás értelmében a gépál­lomások gépi segítségének igénybe­vételére a termelői társulások (szak­csoportok, szakszövetkezetek) szerző­dést, az egyénileg dolgozó parasztok pedig megállapodást a földműves- szövetkezetek útján is köthetnek a gépállomásokkal. Ha a szerződéssel, illetőleg megállapodással lekötött munkaterületek egymáshoz olyan közel fekszenek, hogy egy munka­gépnek 12 hold megszárt-tása közben megtett üresjárata a 2000 métert nem haladja meg, a munkát nagy­üzemi munkának kell tekinteni. Ilyen esetben a gépállomás a föld­művesszövetkezet részére a nagy­üzemi gépi munkadíj-at, a földmű­vesszövetkezet pedig a társulások részére a nagyüzemi gépi munk-adí.i 3, egyénileg dolgozó parasztok ré­szére 7 százalékkal növelt összegét számítja fel. Ha a lekötött munkate­rület 12 holdnál kisebb, a társulások, illetőleg egyénileg dolgozó parasztok részére a földművesszövetkezet a gépállomás által meghatározott kis­üzemi gépi munkadíjat, a gépállo­más pedig a fcildművesszövetkezet részére ennek 2 százalékkal csök­kentett összegét számítja fel., A társulások és az egyénileg dolgozó parasztok a gépi munka­dijat a földművesszövetkezet­nek kötelesek legkésőbb a gépi munka megkezdéséig megfizetni. A gépállomástól a munkát közvetle­nül a földművesszövetkezet rendeü meg. A gépállomások az egyes igé­nyek előtt kellő időben közölni tar­toznak a földműves-szövetkezetekkel, hogy községenként mennyi a szabad aépi kapacitásuk. A BÍR ÁLHATATLAN ÖDÖN, MEG A SAJTÓBÍRÁLAT A. közelmúltban cseppet sem hí­zelgő cikket közöltünk a Galago­nyát Termelő Vállalat igazgatójá­ról. Megírtuk, hogy nem készültek fel kellő gondossággal a galagonya betakarítására, feldolgozására, ille­téktelenek hordják a, drága termést, s veszélyben van az exportterv. Vizsgálatunk során fény derült ar­ra is, hogy a vállalat igazgatója megengedhetetlen haszonhoz ju+, a vállalat galagonya ültetvényeiből saját céljaira használ fel sok-sok bokrot, a vállalat dolgozóit pedig megfosztja a törvényes lehetősé­gektől is. Nosza, lett is felbuzdulás a cikk után. Alig jött fel és bukott alá kétszer a nap a lap megjelenése után, már itt is volt a levél a szer­kesztőségben. Bírálhatatlan Ödön­től, a Galagonyát Termelő Vál­lalat igazgatójától érkezett. Hej, de még milyen levél! Visszautasít, til­takozik, fenyegetőzik benne, hogy őróla ilyent mert írni az újság. Amióta vezeti ezt a vállalatot, nem volt olyan termelési értekezlet, ösz- szejövetel, tanácskozás, ahol az 6 nevét valaki is szájára vette volna — bírálólag. Ez a cikk vétség a ja­vából, rágalom, intrika. Bizonyosan az ellenség keze van ebben a dolog­ban. Igaz, hogy van a használatá­ban öt-hat holdnyi galagonya terü­let. de ihol az írásos bizonyítékok halmaza, hogy azokat nem is saj­nálják tőle. A cikkben szerepeltetett vállalati alkalmazottak pedig, aki­ket — a cikk úgy említ, hogy Bí­rálhatatlan Ödön intézkedése foly­tán sérelem ért — íme, kezük írá­sát adják — miszerint ők tiltakoz­nak az ellen, hogy az újság meg merte írni az ő bajukat. Nekik nem kell az igazgató galagonya-cserjése, használja csak továbbra is. Micsoda merészség ez! Hol itt a demokrácia? Nahát ilyent egy köztiszteletben álló vállalati igazgató ellen! Fele­lősségre vonni azt a merész újság­írót! Az ügy kapcsán bírálat érte az egyik társvállalat vezetőjét is. (Tud­niillik az ő felesége a Galagonyát Termelő Vállalat könyvelője, s hát az melegszik, aki közel áll a tűz­höz, felesége révén ő is kapott a galagonya-területből. Ha lúd, hát legyen kövér, ő meg elhozta a keze alatt dolgozó munkásokat, galago­nyát művelni.) Bezzeg, tőle is . kap­tuk a választ. Bíráli.i mert a cikk­író, s az semmi, hogy ő meg sört ivott a kocsmában — egy pohárral — este, munkaidő után. Sőt kocin- tott is a pohár ürítése előtt, csen­gett az üveg belé. Ilyen embernek nem sok köze van mások dolgához — írja. Helyreigazításnál nem adja alább. Nem ő. Sőt, kikötése, hogy mielőtt az az izé... a sajtó igazítás megjelenne, — értesítsük előre. Sorolhatnánk még a hasonló tar­talmú leveleket, amelyek a szer­kesztőségbe érkeznek. Általában mindig azután, hogy egy-egy bíráló cikk megjelent az újságban. Cáfol­nak, tiltakoznak, megforgatják fe­jük és fejünk felett Damoklész kardját és fenyegetőznek. Nem azt írják meg, hogy ez és ez igaz volt. de rajta leszünk, hogy másként le­gyen, vagy ha rosszul esett is, de köszönjük a sajtónak, hogy figyel­meztetett a lejtőre jutás előtt vagy középen, hanem tiltakoznak. Hoav is mondják: a legjobb védekezési mód a támadás. Támadni, igen, tá­madni az újságírót és mindenkit, akinek része volt a cikkben. Mond­juk azt, hogy rágalmazni, intrikál­ni akarnak, vagy ellenforradalmá­rok, hátha visszarettenti ez őket a későbbi bírálattól. De helyes-e ez a szemlélet. Egyáltalán nem. Gondol­kodjanak el ezen, akiket különféle hibákért bírálat ér. Higgyék el, az újságíró tollát az igazság, szeretet, s a segítő szándék vezeti. — a - f

Next

/
Thumbnails
Contents