Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-10 / 186. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK: — -Ö ____________AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X IV. évfolyam, 186. szám. ARA 50 FILLER Szombat, 1957. augusztus 10. IZRAEL — A KÖZÉP-KELET EGYIK TŰZFÉSZKE A NAGY IGYEKEZET A BIRÁLHATATLAN ÖDÖN* MEG A SAJTÖBIRALAT MOZIBETYAROK Köszöntjük vasutasainkat a VII. vasutas nap előtt Munkában a Kaposvári Pályafenntartási Főnökség II. pályamesteri szakasza. Akár izzón tűz a nyári nap, akár hordja a havat, a pályamunkásokat ott találjuk a vasúti sínek mentén. Csákányiitéseik nyomán ja­vul a kavicságy a vágányszabályozásnál. Nem'is hin­né a felületes szemlélő, hogy minden egyes ütésnek nilyen jelentősége van. Csak a beszabályozott, s jól karbantartott vágányon közlekedhetnek veszély nél­kül, biztonságosan személy- és tehervonatok. A motorálláson örökítette meg fényképezőgépünk len­cséje Darabos Ferenc főmozdonyvezetőt. Előtte a mű­szertábla jelzi, hogy minden rendben van-e a Diesel­motoron. Szívesen ült át a mozdonyról a motorra, mert mint mondotta, ez a jövő vontatási eszköze. Miért ne tenné ezt szívesen, hisz élethivatásának tekinti a vas­utat. Nagyapja és édesapja munkájának folytatója ő. Köszöntjük őt, s a vontatás minden dolgozóját. üGOGOGGGQOOOOGGOGOCOGOGGGGGOOGGGOGOOOOOOOOGOOGGOOGOGGOGOOGOOGGOOOGOOGGGOOOG Budapesti műrészek vidéken, vidéki művészek a fővárosban A Művelődésügyi Minisztérium felhívást adott ki a színházak igaz­gatóihoz, hogy készítsenek tervet budapesti művészek vidéki és vidéki művészek fővárosi vendégszereplésére. Ez egyrészt a művészek megtele­lő foglalkoztatását, másrészt a vidéiri színházak színvonalának emelését segíti elő. Lottó-sorsolás Siófokon Az Országos Takarékpénztár Lottó Igazgatósága a lottó e heti sorso­lását pénteken délelőtt tíz órakor a siófoki szabadtéri színpadon ren­dezte meg. Az öt nyerőszám kihúzá sára az üdülők és a helyi lakosok nagy érdeklődése közben került sor. A lottó e heti, 23. sorsolásán kihú­zott számok a következők: 8, 17, 34. 51, 76. Folytatódtak a jugoszláv—vietnami politikai tárgyalások Brioni (TANJUG). Csütörtökön délután Brioniban folytatódtak a ju­goszláv—vietnami politikai tárgyalá­sok. A tárgyalások célja közös köz­lemény kodolgozása volt. Joszip Broz Tito jugoszláv és Ho Si Minh viet­nami köztársasági elnök is baráti beszélgetést folytatott a délután fo­lyamán. A TANJUG értesülésed szerint a jugoszláv—vietnami tárgyalásokon kifejezésre jutott mindkét országnak az az elhatározása, hogy hozzájárul­jon egy korlátozott leszerelési egyez­mény megvalósításához, amely kez­deti, de jelentős1 lépés lenne a világ- problémák konstruktívabb megoldá­sához vezető úton. Nyugodtak a piacok jól halad az állami gabonafelvásárlás lllll!ill!ll!!l!lll!llll!llllll!ll!llllllllllllll!lllllllllllll!lllllll>lllll!llllllllllllll>lllllllll!lllllllll!lll!llll!llllll!!llll!l!ll!ll!^llllli!llll!ll!lll!!llI!HII!l!lllllill!!l!lfl Finom étel a gomba, de veszélyes A néhány hete megkezdődött ál­lami gabonafelvásárlás menetéről és eddigi eredményéről Petőházi Sán­dor, a Terményforgalmi és Raktá­rozási Igazgatóság vezetője az aláb­bi tájékoztatást adta az MTI mun­katársának: — A kötelező beadás megszünte­tése után is az alapvetően fontos élelmiszerekből, mint például a ke­nyér, a liszt, a hús stb. változatla­nul központi készletek révén látja el az állam a lakosságot, mégpedig változatlanul fogyasztói áron. Ezt igazolja az is, hogy ma ugyanannyiba kerül a ke­nyér és a liszt, mint a kötelező beszolgáltatás idején. Á különbség azonban az, hogy a kötelező beszolgáltatás útján begyűj­tött terményeket a parasztság nem egy esetben a termelési önköltségi, vagy azon aluli áron volt köteles átadni, míg most a termelési önkölt­séget és a kielégítő termelői hasz­not is magában foglaló felvásárlási árakon, szabadon adhatja el feles­legeit az államnak. Az eddigi tapasz­talataink szerint az idei jó gabonatermés, a meg­felelő állami felvásárlási árak, valamint a kötelező beadás el­törlése a parasztság körében kedvező, jó hangulatot terem­tett, s éppen ezért máris tekintélyes mennyiségű gabonát tudtunk fel­vásárolni. A termelőszövetkezetek­kel, továbbá a tsz-tagsággal a mun­kaegységre kiosztott gabonára, de ugyanígy az egyéni termelőkkel is kötünk előzetes gabonaszállítási szerződéseket. Ennek előnye első­sorban az, hogy a termelők még a cséplés előtt mázsánként száz fo­rint előleget kapnak és Ha szerző­dés alapján legalább 150 mázsás té­telben egyöntetű, jó minőségű árut adnak át — például a termelőszö­vetkezetek, vagy tsz-tagok együtt —, akkor a jó árra mázsánként még húsz forint felárat is kapnak. Újab­ban a termelőszövetkezeti csoportok is megkapják a húsz forintos fel­árat, ha a közös tevékenységet hi- teltérdemlően igazolni tudják. Igaz ugyan, hegy az előzetes szerződés- kötéseket augusztus 10-én leállítják, mivel ettől az időponttól számítva már nem érdemes előleget felvenni a gabonára, hiszen fokozatosan el­csépelik a termést, s így a. teljes vételárat egy összegben kaphatják meg. Ugyanakkor azonban az egész gazdasági évben válto­zatlanul fennál az a kedvez­mény, hogy a 150 mázsás tétel­ben átadott gabona után a ter­melőszövetkezetek, termelőszö­vetkezeti csoportok és tsz-tagok megkaphatják a mázsánkénti húsz forintot. A gabonát a terményforgalmi vál­lalatok telepei és egyes helyeken — bizományosként — a földművesszö­vetkezetek vásárolják fel. A fel­vásárlók személyes kapcsolatot tar­tanak a termelőkkel, anélkül azon­ban, hogy futnának az áru után, ahogy éveken át az úgynevezett »gyorsbegyűjtésnél« gyakran elő­fordult. Erre egyébként nincs szük­ségünk, mert jelenleg igen nagy ál­lami tartalékkészlettel rendelkezünk és ha egy-két hónapig egyetlen kiló gabonát sem vásárolnánk fel, az ország szükségleteit akkor is hónapokra biztosítani tudnánk. Felvásárlási elvünk tehát az, hogy a parasztság és az állam számára egyaránt kielégítő, megfelelő ár el­lenében, a piac nyugodtságát to­vábbra is biztosítva végezzük a fel­vásárlást. Kenyérgabonából azonban nem­csak a szabad készleteket vásároljuk fel. A terményforgalmi vállalatok útján átveszünk olyan gabonát is, amelyet a termelők bizonyos kötele­zettségek alapján — földadó, cséplő­rész stb. — adnak el az államnak. Eddigi tapasztalataink azt mutat­ják, hogy a termelők zöme akkor adja el szabad árufeleslcgeit is, amikor a földadót és a cséplési díjat be­szállítja a terményforgalmi vál­lalat telepére. Gyakori eset, hogy a piacra gabo­nát szállító gazdák hiába várnak ve­vőre, vagy a felkínált árak nem elé­gítik ki őket, ezért a helybeli ter­ményforgalmi vállalatot keresik fel szabad gabonájukkal. A terményforgalmi igazgatóságok Újabb magyar díjnyertesek a VIT-en A hatodik Világifjúsági Találkozó művészeti versenyein a magyar rész­vevők szép eredményt értek el. Az eddig közölteken kívül még a követ­kezők kaptak ezüst-, illetve bronz­érmet : Szász József a hegedűsök. Balogh Elemér pedig a népi hang­szerművészek versenyében ért el má­sodik helyezés^. Pély János és Pászti Edit a népi táncosok versenyében harmadik helyre került. Ugyancsak harmadik helyezést ért el Hidas Fri­gyes zeneszerző és Lantos Rezső kar­nagy is. Diplomát kapott Hevesi Ju­dit hegedűművészünk és Gáspár An­tal bőgős. Együtteseink közül a Raj­kó-zenekar, a Recski népi zenekar és az OKISZ tánccsoportja második helyre került. és a terményforgalmi vállalatok ar­ra törekszenek, hogy a termelők ne csupán atokc-r keressék fel telepeiket, amikor eladnivaló terményük van, hanem ügyes-bajos dolgaikban kérje­nek útbaigazítást, tanácsot, vagy akár segítséget is. Ez annál inkább indokolt, mivel a terményforgalmi vállalatok való­ban hathatós segítséget nyújthatnak a termelőknek a vetőmag és a nö­vényvédőszerek beszerzésében, to­vábbá a jövő évtől meginduló zöld­hitel akciókkal. Ez utóbbinak külö­nösen azért lesz nagy jelentősége, mert a leginkább »pénzszegény« ta­vaszi időkben juthatnak a termelők jelentős összegű hitelhez. (MTI) Egyik legtáplálóbb és legízlete- sebb étel a gomba. Bármely for­mában is készítik el, mindenki szívesen fogyasztja. Nem csoda te­hát, ha akinek arra alkalma adó­dik, maga is szed az erdőn, s oda­haza megfőzi, kedveskedik vele családjának. Csakhogy... a közel­múlt napokban igen sok gomba­mérgezésben szenvedő beteg ke­rült a kaposvári kórházba. — De hogy lehet mérgezést kapni a fi­nom gombától? Legalább annyi a mérgező gom­ba, mint az ehető és néha alig le­het egymástól a kettőt megkülön­böztetni. Aki nem ért hozzá, bi­zony hozzá szed a jóhoz a rosszból is, és azután már hiába mossa, for­rázza, önti le a levét. A legtöbb mérgesgomba nem veszti el mér­gező hatását főzés által sem. Kész a baj, a betegség. Mégpedig igen súlyos betegség, mert a gombamér­gezés nagyon veszélyes. Tehát nem érdemes gombát en­ni, így a legkönnyebb elkerülni a bajt? Erről azért szó sincs, senki ne mondjon le kedvenc ételéről, a gombáról. Csakhát vigyázzon. Vigyázzon úgy, hogy lehetőleg ne szedjen hozzáértés nélkül senki gombát az erdőn, inkább vásárol­ja meg a piacon. Az ottani gombát vizsgázott szakértők ellenőrzik el­adás előtt. Vagy ha már valajci- nek szenvedélye ez, szedjen var­gányát, az könnyen felismerheti és biztosan nem is mérgező. ' Lehet-e újra élüzem a Kefegyár? Nem sokkal múlt el egy eszten­deje, hogy az élüzemavató ünnepség reggelig tartó bálján elhallgatott a muzsika és a vidám jókedv. Az em­lékek még élnek és igen élénken emlékeznek még a kefegyáriak az »Élüzem« cím elnyeréséért folytatott nagyszerű verseny szinte minden mozzanatára. — ... Pompás egy vetélkedés volt az — réved vissza a munkapadjánál az idős Szentgróti Józsefné és úgy véli, hogy egy ilyen célkitűzésnek ismét lenne foganatja. Persze, ha megint sor kerülne erre, lenne egy­két módszerbeli javítanivaló. De si­kere nem kétséges... Osztja ezt a nézetet Horváth Lász- lóné is, aki a tavalyi ünnepséget mint menyasszony táncolta végig jutalommal a zsebében. Nem kü­lönben vélekedik Bacsó János sem. Hogyan is történt? Ahogy a tavalyi dossziékból elő­kerülnek az első negyedévi adatok, az élüzem-feltételeket értékelő jegy­zőkönyvben csakhamar megvilágo­sodik a siker nyitja. Jórészt import nyersanyagot feldolgozó vállalatról lévén szó, az okok közül elsőként említi a jegyzőkönyv azt, hogy a tavalyi első negyedévben az összes megrendelt import nyersanyag idő­ben és kedvező választékban beér­kezett. így a terv túlteljesítés a ki­alakult lelkes brigádversenyben az első negyedév végére már elérte a 140,7 százalékot. Természetesen ezek után az sem meglepő, hogy a 12- mázsa export festett, fényezett kefeanyag helyett 30 mázsát küld­tek az ország határain túlra, még­pedig úgy. hogy minőségi kifogáso­lás nem esett. Ugyanez állt a bel­földi készítményekre is. Figyelc-mreméltóan alakult akkor a termelékenységi mutató is. A ter­melés jóval inkább megnövekedett, mint a ráfordított bér. Az egy mun­kásra eső termelési érték elérte a 114,1 százalékot, a 100 forint mun­kásbérre eső termelési érték pedig a 99,1 százalékot. A gyár önköltsé­ge 4,2 százalékkal csökkent. A kró­nika azonban nem felejt és nem té­ved. A jegyzőkönyv lapjai említik az eredmények között a gyárban ta­valy fellelhető élénk újítási mozgal­mat is. Az újított rejbológép pl. több mint 15 000 forinttal gazdagí­totta a vállalat vagyonát. Szépen, 5 százalékról 0,8 százalékra csökkent az anyagfelhasználási hányad is. Az­tán sok más apróságot tart itt még nyilván a tavalyi dosszié, amelyek mind-mind összetevői voltak a si­kernek. így történt hát akkor. Azóta, saj­nos a Kefeanyagkikészítő Vállalat egyszer már elérte a gazdasági mélypontot is. A téli hónapokban ugyanis kétségbeejtő állapotok ural­kodtak itt. Nyakukban a munkás- tanács aránytalanul kialakított bé­rezés rendszerével, a Szuezi-csator- na elakadt forgalma miatti súlyos anyaghiánnyal csak alig-alig tud>- ták a vállalat vezetői előre vinni a gazdálkodás kátyúba süllyedt szeke­rét. Reális bizakodás Alig néhány hónap telt el és a kefegyáriak megmutatták: nem kell lehúzni a rolót! És most, az 1957. évi második negyedévben (viszo­nyítva a téli hónapok nehézségei­hez) már igen kedvező eredmériye- ket láthatunk munkájukban. Igaz, van még javítanivaló. De nem alaptalanul bizakodnak, ha az »Él­üzem« cím elnyeréséért újra mun­kába fognak. A számok mellettük szólnak. A második negyedévre meg­állapított alaprentabilitási százalé­kot (109,8) a' negyedév végére 102,9 százalékra csökkentették le. Ez már nem áll messze a tavalyi első ne­gyedévi — az »Élüzem« cím elnye­réséért folytatott harc idejének 101,7 százalékos rentabilitási számától. Az egy főre eső termelésen kell még ala­posan javítani. A Szuezi-csatorna forgalma rég megindult, így a harmadik negyed­évre a megfelelő mennyiségű anya­got biztosították. A mai számítások szerint anyaghányaduk 1957 harma­dik negyedévében sem lesz rosszabb, mint a tavaly nyertes időszaki anyaghányadának százaléka. A ter­melékenységi mutatóról ugyancsak! elmondható ez. Végeredményben, ha azokat a feltételeket kapnák meg most is, amelyeket a tavalyi ver­senyben kaptak, nem kerülne nagy megerőltetésbe a kitüntetés elnyeré­se. Feltételek idáig még nem érkez­tek meg (bár nem tudják, miért kés­nek). De reméljük, hogy nagy kö­rültekintéssel, az új bérezési rend­szer alapos figyelembevételével dol­gozzák ki őket. így a teljesítmények­nek nem lehet objektív, formai aka­dálya. A Kefeanyagkikészítő' Vállalat dolgozóinak nem csökkent a vállalkozó kedvük a tavalyihoz viszonyítva. Bizonyít­ja ezt az, hogy már az idén is küld­tek versenyfelhívást a Vaskombi- náthoz (nem rajtuk múlt, hogy a kombinát idáig nem vette fel még a »kesztyűt«, vagy legalábbis nem jelezte ezt). A Kefeanyagkikészítő gazdasági életének utóbbi kedvező alakulása, a dolgozók munkakedve garanciája lehet egy új élüzem cím elnyerésének. A gyár KISZ-szervezetének telik erejéből arra, hogy a versenymoa- galmat összefogja, hiszen az üzem dolgozói nagyrészt fiatalok. A gyakran megtartott aktív, élet­tel megtöltött termelési értekezle­tekre igen nagy feladat hárul az ól­üzem cím elnyeréséért folytatott ve­télkedésben. De ha érvényesül azo­kon a dolgozók helyes kezdeménye­zése, ötletes javaslata, akkor a Ke­feüzem egy újabb, talán az eddigi­nél is sokkal értékesebb élüzem ki­tüntetéssel öregbítheti hírnevét. — Szegedi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents