Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-09 / 185. szám

Nőtanácsok vezetőinek hasznos megbeszélése Fonyódon

A MEGYEI ÉS VÁROSI NÖTANÄCS ELNÖKSÉGÉNEK tagjai elhatározták, hogy a nőmozgalmi munka eredményesebbé tétele érdekében tapasztalatcserére hívják Tolna megye legjobb nőtanácsainak vezetőit, aktíváit.

A Tolna megyei asszonyok elfogadták a meghívást, ellátogattak Somogyba. Fonyódon, a járási pártbizottság 'tanácstermében tartották meg a tanácskozást, amelyen részt vett Fehér Lajosné elvtársnő, a Magyar Nők Országos Tanácsa osztályvezetője is.

Horváth Sándorné elvtársnő, a nőtahács megyei titkára vitaindító beszédében elmondotta: »öt hónap telt el, hogy a nőmozgalom önálló lett, kivált a Hazafias Népfrontból. Azóta Somogybán is voltak és vannak eredmények, de az eredmények mellett még sokat kell tenni azért, hogy a megye nőtársadalmának minden rétegéből tömegesen kapcsolódjanak be asszonyok a nőtanács munkájába.« Az öt hónap alatt sok más- irányú feladat miatt a párt-, az állami és egyéb szervektől nem kapták meg a kellő segítséget. Persze, azért a munka nem állt meg. Többször tanácskozásra hívták a kommunista és nem kommunista asszonyokat, a régi nőmozgalmi munkásokat, hogy melléjük álljanak és segítsék a nőmozgalmi munka kibontakozását. Elsősorban nekik jár a dicséret és köszönet, hogy a hibákat és nehézségeket részben leküzdötte a mozgalom. A nemzetközi nőnap, az anyák napja, a gyermek nap, a pedagógus nap sikerrel zajlott le megyénkben. Az akciók eredményeként egymás után jelezték a községekből, hogy a nőtanács megkezdte munkáját. Különösen jól indult a munka Kaposvár város területén, ahol különböző bizottságok létrehozásával sok feladattal bízták meg az asszonyokat. Ennek segítségével a nők széles rétegeivel tudják a kapcsolatot tartani. Ezt látva, az asszonyok mind többen kapcsolódnak a nőtanács munkájába.

Ezután Takács elvtársnő, a Tolna megyei Nőtanács titkára emelkedett szólásra:

— Tolna megyében közvetlen november 4-e után egyes községek MNDSZ-asszonyai spontán kezdték meg a munkát, kérték, hogy a nőmozgalom legyen újból önálló. Nem vártak felsőbb utasításra. A legjobb asszonyokkal tanácskozásokat tartottunk. Az arra rászorult budapesti családok élelemmel való ellátását segítettük.

— Aztán a budapesti gyermekek üdültetését szerveztük meg. Hibákat láttunk az államilag gondozott gyermekekkel való foglalkozásban. Meghívtuk beszélgetésre azokat az anyákat, akik hosszabb, vagy rövi- debb idő óta nevelnek államilag gondozott gyermekeket. Nagyon tanulságos volt ez a beszélgetés a nevelőanyák részére, valamint a nőtanács további ezirányú munkája szempontjából. Főleg arra irányítottuk a nő

kozzanák a nők apró gondjainak intézésével. Nem öncélú szervezkedésre, hanem asszonyi összefogásra hívtuk az asszonyokat. Egy járás kivételével mindenütt megalakítottuk a járási nőtanácsokat. A párt-, állami és gazdasági szervektől közvetlen és közvetett módon sok segítséget kaptunk.

Végül meghívta Takácsné elvtársnő Somogy asz- szonyait, ősszel látogassanak él Szekszárdid.

A tanácskozáson tíz tolnai és tíz somogyi asszony szólalt fel. Mindkét megye asszonyai őszintén beszéltek eredményeikről és azokról a hibákról, melyek akadályozói a nőmozgalmi munkának, nehezítik a nők, az édesanyák életét. Sok szó esett a gyermeknevelésről, a nő- és családvédelemről, a nők között végzett politikai nevelőmunkáról. Nem vonatkoztatták el, nem választották külön ezeket egymástól, hanem a nőmozgalmi munka alapvető feladataiként beszéltek róla.

A felszólalásokra Fehér Lajosné elvtársnő adott választ. A nőtanácsok feladatát, végzett munkáját elemezve a következőket mondotta: — Eredmény Somogybán is van, különösen a bizottsági rendszer kiépítésében. Ez szükséges ahhoz, hogy a nőmozgalom sokoldalú, színes munkájába a nők minden rétege bekapcsolódjék és abban megtalálja helyét. Nagyon fontos az apró munkával való foglalkozás. Ez az emberek, a családok, a nők iránti szeretetet bizonyítja. Ennek Tolnában igen szép példái vannak.

— A nőtanácsok elsőrendű feladata a nők politikai, kulturális nevelése a már birtokukban lévő régi, jól bevált és új módszerekkel. Az ellenforradalom után még fokozottabban kerül előtérbe ez a munka. Őszintén és nyíltan kell tanítani az asszonyokat arra, hogy a nőtanács nemcsak érdekképviseleti szerve a nőknek, hanem politikai mozgalom is. Ezért kategorikus feltételed vannak, hogy valaki részt vehessen a nőtanácsok munkájában. Nincs szükségünk az osztályidegenekre és azokra a nőkre, akik az ellenforradalom idején tudatosan segítették az ellenforradalmárok munkáját. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az ellenforradalmi eseményekben tudatlan, megtévesztett, sodródó, becsületes nőkkel, édesanyákkal 'állandóan foglalkozzunk, hogy beismerve tettük helytelenségét, megtalálják a hozzánk vezető utat.

Fehérné elvtársnő beszélt a »gyermekvárosért« indított akció fontosságáról, a disszidált gyermekek sorséról, a szülői munkaközösségi munka jelentőségéről.

A SIKERES MEGBESZÉLÉS UTÁN az asszonyok estig együtt szórakoztak. Kaposváron pedig, az állomáson a viszontlátás reményében búcsúztak Tolna és Somogy nőtanácsainak lelkes, áldozatkész asszonyai, hogy a tapaszfalatok birtokában a nőtanácsok

^ßdriza

tan-ácsok munkáját, hogy sokat és állandóan foglal- munkájában még nagyobb eredmények születhessenek.

FÉRFISZEMMEL EQY RUHABEMUTATÖN

Feleségünk, szívünk kedvese az utóbbi években egyre jobban megkívánja, hogy mi férfiak csinosan, rendesen, divat szerint öltözködjünk. A követelésnek — valljuk meg — szívesen teszünk eleget, mert mi is örömmel látunk egy- egy új, csinos ruhadarabot életünk párján, ideálunkon. Az utcákat járva egymagunkban is hányszor állunk meg néhány pillanatra egy női ruhaüzlet, áruház kirakatai előtt, nézegetjük: ez a selyem nyári költemény, vagy remek kiskosztüm hogyan állna Júliánkon. Néha bosszankodunk is. Nincs elég nagy választék, kevés az új fazon, szín, minta, — mondjuk, és nejünkkel együtt morgunk a tervezőkre, gyárakra.

Szombaton este azonban azt hiszem nemcsak nekem, de senkinek sem jutott eszébe ilyesmit tenni. A Balatonföldvárcn megrendezett szépségverseny esti programjában a budapesti Vörösmarty téri Aruház ruhabemutatót tartott, s ezen olyan modelleket vonultatott fel, amelyek csak a legnagyobb elismerést válthatták ki a konfekció iránt minden nézőben.

Férfiszemmel néztünk és bíráltunk minden darab ruhát. Kritizáltunk és egy-egy modellről megpróbáltuk megállapítani, hogy célszerűtlen, semmi haszna, tervezése, kivitelezése hiábavaló munka volt, mert keresett divatcikk nem lesz belőle soha. Aztán ha jobban megnéztük, rá kellett jönnünk, hogy nem volt igazunk.

Elsőnek egy mustárszínű kord-, bársony halászöltöny ragadta meg! a figyelmünket. A jószabású nad-1 rághoz tartozó bőhátú kabát hü-( vös nyári estéken nélkülözhetet-1 len. Ugyancsak a szeszélyes hő-1 mérsékletű napok ruházata közéi .tartozik az a szürkekockás pan-' talló, amihez nagyon jól illik egy' sötétsárga pulóver és kardigán.

A nyári divat legszebb darabja-1 ként ismerhetjük el azt a kis pi-' rospettyes, fehérberakású ruhát,1 amely kedves megjelenést kölcsö-1 nöz szőkének, barnának egyaránt.1 Ezzel egysorban a következő két' részből álló modell említhető. Aj

felsőrész egy új fajta, hatalmas gallérú, madáréval díszített fehér blúz, a sötét, bő szoknya alsó része pedig lefelé egyre sűrűbben különböző színekkel csíkozott.

A délutáni divatruhák első képviselője egy csukottnyakú, törökös szabású csípő alatt szinte kibugy- gyosodó, alul viszont elszűkülő szoknyarészű ruha volt. Utána a szebbnél szebb puplin, kínai selyem, jersey, coctail márvány, taft kiskosztümök, komplék következtek. Némelyik szőrmedíszítéssel még mutatósabb volt.

A bemutató utolsó részeként egy sor kis- és nagyestélyi ruhát vonultattak fel, bizonyságául annak, hogy a tervezők ezeknél az újra divatbakerülő ruháknál is találnak frissebbnél frissebb megoldásokat. Nagy feltűnést keltett a nézők körében egy nehéz csipke kisesté- lyi ruha, amihez bármilyen színű alsószoknya viselhető. A másik szép, estélyre való ruha piros krepp nylonból készült, az utána következő újvonalú költemény anyaga pedig fekete muszlinbársony volt. A sort egy ugyancsak krepp nylon fehér nagyestélyi zárta be. Ennek nyak- és vállrész megoldása jelentett újdonságot.

Murányi Lili, a műsoros ruha- bemutató konferansziéj a néha fájdalmasan felsóhajtott. Egy-egy ruha méltatására nem talált szavakat. Hogyan találhatnánk hát mi, férfiak, amikor arra gondolunk, milyen szép lenne szívünk választottja egy-egy ilyen nyári ruHETI ÉTREND:

Hétfő: Paradicsomleves, túróstészta, ]

alma.

Kedd: Zöldpaprikaileves, tökfőzelék, I

dinsztelt felsál.

Szerda: Pej ich bableves, meggyes, túrós-, káposztás-, almásrétes.

Csütörtök: Krumpliieves, rakottkel.

Ringló.

Péntek: Kanalábéleves, lecsó virslivel, ( őszibarack.

Szombat: Gulyásleves, aranygaluska,

sárgabarack.

Vasárnap: Húsleves, tyúkpecsonve párolt káposztával, rizskörítéssel. Mézes-krém 3s, körte.

hában, kiskosztümben, estélyiben.

A sóhajtást azonban mosollyá változtatja a tudat, ihogy mindezek a ruhák nem mintadarabok. Mindegyikük megvásárolható, ma még ugyan csali a Vörösmarty téri Áruházban, de reméljük, rövidesen mindenütt.

xrr--'

— ger

A magyar divatipar képviseletében két hetet töltött Párizsban Rotschild Klára divattervezőnő. Szívesen fogadták és ennek köszönhető, hogy sok értékes, nehezen beszerezhető divatanyagot hozott haza és sok hasznos tapasztalatot, ami azt bizonyítja, nem hiába hajszolta kora reggeltől késő estig a látnivalókat, elsősorban a szakmai látnivalókat. Naponta több divatszalont látogatott meg, több divat- bemutatót izgult végig, nem mellőzte a színházat, a mozit, a lóversenyt és a többi szórakozóhelyeket sem, mert a divat fővárosában, Párizsban leginkább ezeken a helyeken akad látnivaló. És divat- tervezőnőnk lelkiismeretesen akarta tanulmányozni a divatot, elsősorban a már most bemutatott őszi kollekciót.

De térjünk rá magára a divatra, milyen is lesz az. Itt átadjuk a szót Rotschild Klára divattervezőnőnek.

— Elöljáróban hadd nyújtsak át egy bókot a magyar nőknek: megállják a helyüket a szépség, elegancia nemzetközi versenyében, őszi divathíreim az ő számukra a következők:

Tetszik a gömbölyű nő!

Talán nem is a gömbölyű nőknek, a nőies nőknek érkezett el újra az idejük, mint annyiszor a divat történelme folyamán. Nincs »fiús« divat, nincs az egykor any- nyira kedvelt csontosság. Helyette — bocsánat a kifejezésért — ismét uralkodik a »kebles nő«. Ki is hangsúlyozzák ezt a testrészt! A divat nagyjából visszatér a múlthoz, nagyanyáink vonalához, talán éppen csak az abroncs hiányzik. Csipke és szőrme, a két klasszikus divatalkatrész újból elfoglalja régi helyét. Divatban van a muszlin, \ estére a brokát. Christian Diornál — aki ma is a párizsi előkelő női szabászat koronázatlan fejedelme — láttam egy bélelt ripsz-szoknyát, olyan súlyos, hogy a földön magától megáll. Csekély öt kiló súlya volt! Maggy Rouffnál csupa szor- mézett köpenyt csodáltam meg, elálló kabátokat, fantasztikus kreációkat. A nagyestélyi ruha kiment a divatból. Legalábbis nyáron csupa kisestélyit láttam. A mi ízlésünknek leginkább Pierre Blamaiv kreációi felelnek meg.

Fantasztikus árak

— ki tudja megfizetni?

Arra a kérdésre, hogy ki tudja megfizetni a párizsi divatszalonok csúcsárait, igen egyszerű a válasz■ nagyon, de nagyon kevesen! Amerikaiak, persze a gazdagabbak és néhány tucat milliomos párizsi, vagy híres művésznő, aki jövedelmének oroszlánrészét öltözködésre költi. Csupán tájékoztatásként jegyzem meg, hogy a nagy szalonokban egyáltalán nem ritkaság a 3—40C ezer frankos ruha. Ez 1100 dollárnak felel meg. Hogy jobban érzékeltessem ennek az összegnek ki- fizethetetlenségét, hadd mondjam el, hogy egy jól kereső mérnök havi jövedelme százezer frank, tehát

négyhavi jövedelméből tudna feleségének egyetlen ruhát csináltatni. A villamoskalauz fizetése 45 000 frank.

A nagy divatszalonokban is ismeretes, hogy csak kiválasztottak tudják megfizetni a kolosszális árakat, ezért majdnem minden nagyobb cég úgynevezett »boutiqe«-ot, olcsó cikkekkel berendezett fiókot létesített, amelyekben a modellár tizedrészéért árusítanak a többségnek.

Ékszer, kalap, cipő, kozmetika

Párizsban tombol a hamis ékszer divatja. Formák, színek, anyagok tobzódnak ezen a téren. Minden ellentétes híreszteléssel szemben 1957. nyarán igen kevés kalapos nőt látott Párizs az utcán. Persze lóversenyeken kibontakozott a kalapdivat.

A papucscipő megbukott Párizsban. Főképpen tűsarkú cipőket viselnek a nők, elsősorban olasz gyártmányt. Ennek a legjobb az »egyensúlyozása« — mint mondták. Ernyő nélkül nincs elegáns nő. Csodálatos ernyőket hordanak, akár süt a nap, akár nem, akár esik az eső, akár nem.

Nagyon tetszett nekem — ha már erről is kell beszélni —, hogy a francia nők nem, Vagy alig festik magukat. Nagyon divatos a fehér haj, ezenkívül a messziről fehérnek látszó kékes és rózsaszínű (!) árnyalat.

Nem szabad elhallgatnom, nagyon csalódik az, aki azt hiszi, Párizsban minden nő elegáns. Az Etoile, a Champe Elysée, az Opera és Rivoli környékén túl bejártam a külvárost és bizony azt tapasztaltam, hogy Párizsban sok, nagyon sok szerényen öltözött nőt lehet látni. Az átlag francia nőknek a toaletten kívül elsőbbségi gondjai vannak: a háztartás, az egyre emelkedő árakkal és a lakásmizéria. Egyszóval, ha Párizsról beszélünk, mint az örök fiatalság és fény városáról, ne feledkezzünk meg az árnyairól sem.

Micsoda különbség!

— Egy hónap alatt — mondja a bíró a vádlottnak — hat személyt gázolt el kocsijával.

— ötöt, bíró úr, az egyiken kétszer hajtottam át.

Súlyosbító körülmény

Állást kereső fiatal tisztviselőnő egy üzlet kirakatában a következő hirdetményre lett figyelmes: »Keresünk mindkétnembeli alkalmazottakat.«

A tisztviselőnő sírva fakad:

— Szegény fejem, én csak nő vagyok.

OGOCOGGGGGOGGOOOGGOOGOGOOOOOOGOGOGOGOOOOGOGGGGGOGOGOGGOGíGGGGOGOOGGGGGGGOGC

Balatoni kecskekörmök

Tihany partját réges- régen ezüstföveny borította, s nem lakott akkor még ember a félszigeten, csak egy vénséges vén banya.

Ennek a gonosz vénasszonynak világszép kecskenyája volt. Azt az ezüstszőrű nyájat terelve, minden áldott este leereszkedett a Balaton partjára, kecskéi kortyoltak a hűs habokból, a banya meg gyönyörködött szépségesszép nyájában és büszkén kiáltotta a Balatonnak:

— Nincs szebb, mint az én nyájam, tudod-e?

A tréfás kedvű tihanyi visszhang ilyenkor mindig ráfelelt:

— Nincs szebb, mint az én nyájam, tudod-e?

Bosszankodott is a vén banya a tihanyi visszhang kotnyeleskedése miatt minden este, de ellene semmit nem tudott tenni.

Egy napon aztán kedves kis pásztorlányka, a Hold kistestvére hajtotta kecskéit a Balaton partjára. Bizony, nem látott még a Balaton ilyen gyönyörűséges gyönyörű kecskéket soha életében, ami nem is csoda, hiszen a Hold udvarában nevelkedtek azok ezüst-, meg arany- füvön. Aránylóit földig érő szőrmebundájuk, aranyból volt a szarvacskájuk, a körmük pedig vakító fehér igazgyöngy volt.

A banya is megpillantotta a csodálatos kecskenyájat. Azonnal észrevette, hog/y a kecskék szebbek, kedvesebbek, játékosabbak az övéinél. Menten felforrt az epéje. Eszébe jutott a tihanyi visszhang felelete. Mégis van szebb földi kecskenyáj az övénél? El is határozta nyomban, hogy elpusztítja a Hold kishúgát és magának kaparintja meg a legszebb nyájat.

Egyszer, amikor a kis pásztorlányka a Balaton partján üldögélt és énekelni tanította a madarakat, s a nyája messze elkóborolt, a banya befogta ökreit az arany- ekébe és olyan mély barázdát húzott a lány köré, hogy azon bizony a nyáj nem tudott volna keresztü\lugrálni. így akarta kedves gazdáiétól elszakítani a nyájat.

A lányka, amikor észrevette a banya mesterkedését, felugrott, elkezdett szaladni az árok felé. Erős volt, edzett, biztosra vette, hogy keresztül tudja majd ugrani.

Ekkor rettentő vihar kerekedett és zúgva, bömbölve törték át a hullámok a partot. A kislány menekülni próbált, de a hullámok sziszegve nyaldosták sarujának szíját, egy-kettőre beborították a pásztorlánykát. Még utoljára annyit tudott kiabálni:

— Gyertek ide, édes kecskék! — s azzal elmerült.

Alighogy meghallották a kecskék a kiáltást, szedték a lábukat, csattogott gyöngyházkörmük az ezüstfövenyen. Rohantak kis . gazdájukhoz. A banya kitárta előttük két karját, hogy hazaterelje őket az övéihez, no de az aranyszőrű nyájat hiába szó- longatta, nem hallgatott az rá. Rohant egyenesen a hullámokba, magukkal sodorva a jajveszé- kelő banyát is, aki gonosz tettéért szörnyen meglakolt.

A Hold kistestvéréből pedig tündér lett, talán még mindig ott tanyázik a tihanyi liget tisztásain. Aranyszőrű nyája azonban benne veszett a Balatonban, nem maradt belőlük egyéb, csak szépséges-szép körmük, amelyek csodálatosan izzanak a telihold fényében. Még ma is találnak a tihanyi gyerekek kecskekörmöket. Ha arra jártok, kérjetek tőlük.