Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-09 / 185. szám
Péntek, 1957. augusztus 9. SOMOGYI NÉPLAP 3 A KEMTEBGABOMAttOL Nemesített vetőmagvak felhasználása a terméseredmények növelésére Óvakodjunk a túlzásoktól! Még folyamatban van az idei kenyér- és takarmánygabona termésének betakarítása, de máris foglalkozni kell azzal a minden esztendőben megismétlődő feladatta], hogy a jövő évi gabonáink a legjobb előfeltételek biztosításával kerüljenek ismét a földbe. Az őszi kalászos növényeink terméseredménye növelésének egyik ilyen legfontosabb előfeltétele olyan jó minőségű vetőmagvak fel- használása, melyek a betegségeknek ellenállnak, fagyállóak, szárazságtűrőek, emellett bőtermőek, vagyis nagy belső értékkel rendelkeznek, mivel 93 százalékos csiraképességük és tisztaságuk is biztosítva van. Ezeket a tulajdonágokat tartalmazzák az úgynevezett nemesített vetőmagvak, ezért rendszeres előállításuknak a terméseredmények fokozása érdekében nélkülözhetetlen jelentőségük van. A nemesített vetőmagvak előállítása és elszaporítá- sa, a tájadottságokat a legmesszebb- menően figyelembe véve, nagy anyagi áldozatok árán megy végbe az állami és kísérleti gazdaságokban, ahonnan állami csereakció keretében kerülnek tömegtermelés céljaira. Mivel a nemesített vetőmagvak kitenyésztett jó tulajdonságai általában négy évenként leromlanak, szükséges, hogy azokat minden negyedik évben felújítsuk, kicseréljük az állam által rendelkezésre bocsátott friss, nemesített vetőmagvakra. Az őszi kalászos vetőmagvak kicserélését megyénkben tervszerűen megszerveztük. A megye területét Számadatokba temetkeztünk a he- tesi tanácselnökkel, hogyan járult hozzá falujának népe az ország eltartásához az elmúlt évben. Akkor még törvény írta elő, miből és menynyit kell a gazdáknak odaadni. Találkoztunk olyan esettel is, amikor a háztartási és vetőmag szükségletek, beadási stb. kötelezettségek többre ütöttek, mint amennyi gabona megtermett. De ez már a múlté Ma nincs kötelező beszolgáltatás, szabad kereskedelem van, az állam a dolgozó parasztokra nézve előnyös, a tavalyinál jóval magasabb összegben szabta meg a kenyérgabona és más mezőgazdasági termék felvásárlási árát. Az adó pedig a magasabb paraszti jövedelem ellenére is maradt a tavalyi szinten. A termésátlagok viszont magasabbak a tavalyinál. Csupán egy-két példát. Korez József középparaszt 56-ban ugyanakkora földről 46,5 mázsa, az idén 64,93 mázsa kenyérgabonát hozott le. Bertalan Pál zsákjaiba az idén hét mázsával csörgött több termés a múlt évinél. Sokra megy ez. Ebben az évben körülbelül 800 holdról arattak kenyérgabonát Hetesen. Az eddigi cséplési eredményekből kitűnik, hogy az átlagtermés felülmúlja a holdanként! tíz mázsát. De mi legyünk szerények. Számoljunk kilenc mázsával. A falu össztermése így búzából, rozsból előreláthatólag hetvenkilenc vagon és néhány mázsa lesz. Kiadások Ebből mindenekelőtt lemegy a cséplőgép- és munkásrészként 3,3 vagon (bár ennek fele — a munkások része — a faluban marad). Vetőmagra kel (880 holdra) 9,7 vagon, a háztartási szükségletre kell, jó bőven számolva, 28 vagon. A búzaföldadó 11,5 vagon. Tekintve, hogy a falu gazdái közűi többen részes- munlkásokkal irattatnak, aratási résznek számoljunk 3 vagonnal (jó része ennek is a faluban marad). A kiadások, vetőmag, háztartási szükséglet, adó stb. együttvéve 60,5 vagonra rúgnak. Feleslegként megmarad a gazdák birtokában 18,5 vagon kenyérgabona. Ennek zöme tavaly beadásba ment 60 forintért és ha most is lenne beadás, akkor most 111 ezer forintot kapnának érte. Ezt a gabonát azonban az idén szabadon értékesíthetik, kétszáz forintos má- zsánkénti áron. A 111 ezer forint helyett az idén 370 ezer forint vételárat fizet ugyanezért a gabonáért az állam. A különbség 260 000 forint Ezt az összeget csupán a kenyér- gabonáért kapják. Hát ha kiszámítanánk a takarmánygabona és a többi termék árát! Ne feledkezzenek meg tehát a hetesi parasztok, mit kapebből a célból négy részre osztottuk fel, illetve általános csereterületnek jelöltük ki. Tavaly ősszel a negyedik negyed csereakciójának lebonyolításával fejeztük be az egész megye őszi kalászosainak vetőmagfelújítását. Ez év őszétől kezdődően az alábbiak szerint kezdjük újra ezt a munkát: 1957 őszén a siófoki és marcali járásban, 1958 őszén a barcsi, csurgói és fonyódi járásban, 1959 őszén a nagyatádi és tabi járásban, 1960 őszén pedig a kaposvári járásban és Kaposvár városban. A vetőmagfelújításra kijelölt csereterületen minden termelőnek biztosítjuk őszi búzából, rozsból és őszi árpából a nemesített vetőmagot csere útján, ha a termelők előre bejelentik igényüket. Az egyes községekbe tehát annyi nemesített vetőmagot szállítunk, amennyit előzetesen a helyi tanácsnál bejelentenek. A termelőszövetkezetek vetőmagigénylésüket a járási mezőgazdasági osztálynak jelentsék be. A nemesített vetőmagvak cserefeltételeit minden évben minisztertanácsi határozat szabályozza, melyet megjelenése után ismertetünk. Az általános csereterületen kívül vetőmagcserére általában nincsen lehetőség. Egy esetben eltekintünk ettől a szabálytól, akkor, ha a termelők vetőmag igényléseit a községi jóminőségű vetőmagvakat emiatt nem tudják biztosítani. Ilyen esetben az elemi kárt szenvedett termelők vetőmag igényléseit a községi tanácsok időben előre jelentsék be a járási mezőgazdasági osztálynak. Hetesi számvetés tak a forradalmi munkás-paraszt kormány vezette népi államtól. A kötelességről sem. Az ország első rendű érd'eke: a mezőgazdaság fel lendítése. A munkásosztály, a párí. a kormány segíti a parasztságot e cél elérésében! Erre összpontosítjuk erőinket, az eddiginél is jobban. Ezért emelte fel a kormány a búza a rozs, az árpa, a marha árát is. Tudja-e minden parasztember, hogy a magyar kormány ma több árat fizet a búzáért, rozsért, mint arneny- nyiért a világpiacon meg tudnánk vásárolni? így van pedig. Az ország ezért elvárhatja dolgozó parasztságunktól, hogy a tisztességes árért eladja fölös gabonáját az országnak. Csak Ma már nemcsak kísérleti ered-! mények, hanem az árugabonaterme-! lés valamennyi példája igazolja,; hogy a nemesített vetőmagvak fel- használása kát. holdanként több mázsával magasabb hozamot biztosít a leromlott, gyenge ellenállóképességű és gyenge csírázó, négy évenként ki nem cserélt, saját termelésű vetőmagvakkal szemben. Mégis szervezési hibák miatt parasztságunk rendszerint elkésve igényel nemesített vetőmagvakat. Ezért a cserelehetőséggel kapcsolatos előnyöket sajnos még nem minden termelő használja ki. Fokozza ezt a hátrányt sok termelőnek az a téves felfogása, hogy a kalászos vetőmagvak jó, vagy rossz minősége a küllem alapján állapítható meg. Pedig a vetőmagnak nemcsak szemre i kell szépnek lenni, hanem a ♦ kitenyészíett belső értéke a lé- j nyeg, amely tulajdonság csak a négyéven-1 ként kicserélt nemesített vetőmag- f nak van meg. f Az idén őszre általános csereterü-| létként kijelölt siófoki és marcali s járások termelői éljenek a vetőmag- ♦ felújítási lehetőséggel, használják | ki teljes mértékben azt, mert a leg- | közelebbi felújításra csak négy év | múlva, 1961. év őszén számíthatnak. | A vetőmagfelújítással kapcsolatos i további felvilágosításért a községi f gazdasági felügyelőkhöz forduljanak a termelők. Szaktanácsot adnak a megyei és járási mezőgazdasági osztályok is. Dr. Jászberényi József. a felesleget kéri az ország s nem potom pénzért. Hetesen is sokan megértik ezt. Hivatkozhatna a községi tanács, a felvásárló szerv Korez József példájára: ő feleslegéből 15 mázsát adott el, s mintegy két és fél ezerrel több pénzért, mint tavaly; és Bertalan Pálra is, aki 25,81 mázsa búzával gazdagította az ország éléstárát. íme, ezek a példák is bizonyítják, mennyire indokolatlan azok nézete, akik magasabb árra várnak. Piacunk szilárd, a mezőgazda- sági termények ára elérte a legfelső határt. Felesleges és nem kifizetődő a várakozás, avagy a spekuláció. Ezt is kötelességünk megmondani' a becsületes dolgozó parasztságnak. Varga József, Néhány olyan eset jutott tudomásunkra, amely ellen fel kell emelni szavunkat. Egyik községünkben a cséplés mellől leváltották a kévehányót — mert tagja volt a falu »forradalmi« tanácsának. Egy másik helyen, 'hasonló okokért, egyes párttagjaink követelik egy földművesszövetkezeti kiszolgáló leváltását. Résztvettünk egy párttaggyűlésen, ahol felvételre jelentkezett egy régi, de októberben megtévedt volt párttag. A párttagság nem fogadta el, gyűlölködő hangnemben utasították ki a teremből. Az indok az volt, hogy részt vett a motoros—zászlós első napi kaposvári felvonuláson. Az illető hiába érvelt, hogy a későbbi napokban teljesen visszavonult, belátta cselekedetének helytelen voltát, gyermekeit materialista szellemben neveli és decemberben sem íratta be őket hittanra. »Ki vele, nem való közénk« — mondták, bár volt olyan is a felszólalók között, aki mérsékletre intett. Elgondolkodtató jelenségek! Kétségtelen, hogy van némi magyarázatuk is. Az októberi ellen- forradalom sok becsületes, elveihez hű elvtársunk életét, egzisztenciáját veszélyeztette. Előjöttek a habzó szájú fasiszták, a revansra törő urak, a kispolgárok és a szocializmus-ellenes elemek minden rendű és rangú képviselői. Bizonyos fokig érthető és el nem ítélhető az októberi üldöztetés ellenhatásaként jelentkező düh és gyűlölet. Érthető, — de legyenek határai! Miért van szükségünk mérsékletre? A következményekért. Ha most mindenki, aki részt vett a felvonulásokban, vagy hallgató tagja volt valamilyen szervnek, elkezdünk leváltani munkaköréből, megbélyegezni — nagyon messzire jutnánk. Egészen addig, hogy mindenki mindenkiben kételkedne, mindenki a másik ellenségévé válna, igen sok család helyzete megrendülne és egyáltalán nem bizonyos, hogy igazságos mérlegelés következtében. A túlzott intézkedések, a fizikai munkától is eltiltó határozatok, politikai és gazdasági értelemben sem indokoltak, másrészt sértik a becsületes tömegek igazságérzetét, eltaszítunk vele sok olyan szimpatizálót, aki egyetért velünk a szocializmus építésében és hajlandó együtt küzdeni a hibák kijavításáért. A párton belüli igazságtalan ítéletek a kívülállók szemében szektáns színben tüntetik fel belső életünket, ezzel elkedvetleníthetik vagy bátortalanná tehetik őket a belépést illetően. Ugyanakkor furcsának hat szemük előtt az a tény, hogy az új szervezeteken belül is vannak — főleg a későbben belépők között —, akik elkövettek kisebb tévedéseket, de más megítélések következtében mégis befogadta őket a párt tagsága. Felemeljük tehát szavunkat: ma józanságra, bölcs mérsékletre van szükség. Lehet, hogy türelmetlenek vagyunk, de vegyük figyelembe a múlt tapasztalatait, hogy a ma túlzásai holnap visszaüthetnek, mert a párt és a nép egységének akadályozóivá válhatnak. Nekünk messzebb kell számítanunk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden megtévedt embernek börtön a büntetése, és az egzisztenciától való megfosztás igen kétélű fegyver, családokat zülleszt- het szét, embereket tehet tönkre igazságtalanul. Az ország építésében minden dolgos kézre szükségünk van — amennyiben ezen a megtévedt emberek őszintén munkálkodni akarnak. Más kérdés — és éppen a pártszervezetek feladata — ezek ellenőrzése, elszigetelése, esetleg talán megnyerése is. Ezért tehát óvakodjunk nagyon a túlzásoktól! Az igazi bűnösöket bízzuk az igazságszolgáltatás kezeire, magunk segítsünk is ebben. De abban is segítsünk a pártnak és az országnak, hogy egységet alakítsunk mielőbb a becsületes emberekkel, ne széthúzás legyen a nemzet osztályrésze. Csákvári János. Ujfajta berendezés a takarmányrépa-szelet cukortartalmának kivonására A Cukoripari Kutató Intézet munkatársai már hosszabb ideje foglalkoznak a cukorrépatermesztés mennyiségi és minőségi kérdéseivel. Kutatják, hogy az ország különböző részein melyik cukorrépafajta termesztése a legkifizetődőbb. Kísérletek folynak a már feldologozott és eddig csak takarmányozásra használt répaszelet cukortartalmának kivonáOkosan, hozzáértően gazdálkodnak a bárdibükkiek GIGE-NAGYPUSZTA szélénél, az országút mellett gabonával megrakott szekér áll. — Hadd fújjanak egyet a lovak, úgyis jól meghúzta őket a hat kereszt búza, meg az a homok a dűlőn. — Ezért időzik itt fogatával Horváth József, amint vele iszóbaelegyedve, megtudom tőle. Mindjárt említem is, mi já-> ratban vagyak: — Látta-e az állami gazdaság rozstábláját a szomszédos táblában, Somogyszentimrén? — kérdem. — Láttam — hangzik a kurta válasz. — És milyen volt? — faggatom türelmesen, mert tudom, hogy ismeretlen emberek között nehezen szokott megindulni a beszélgetés. , — Kifogástalan, gyönyörű, ezt elmondhatom róla. A szára úgy megvastagodott aratásra kelve, mint a kisujjam. — Aztán mintha hitetlenséget olvasna ki tekintetemből, tovább magyaráz: — Ilyen rozs még nem termett a környéken, amióta az eszemet tudom. — Ej — buslakodok magamban — miért nem hallják e dicsérő szavakat mindazok, akik az állami gazdaságokat sommásan »gáztermelő vállalat« cégérrel látták el. — Az egyéniek rozsa mennyit fizet ezen a vidéken? — kíváncsiskodom tovább. — Hét-nyolc mázsát. Erre én gyorsan rávágom: a gazdaságé meg azon a kifogástalan^ gyönyörű rozstáblán 12 mázsa 71 kilót termett holdanként. Meglepődésnek nyoma sincs Horváth József arcán. Szívesen meghallgatja, mi ennek a nagy hozamnak a titka. Én viszont kész örömest sorolom, amit nem sokkal előbb hallottam erről a Bárdibüfcki Állami Gazdaság főagronómusától, Végh Tivadartól. Először: nagyon jól megválasztották az előveteményt. Betakarították a buja silókukoricát a frissen trá- gyázatt földről — ezt a növényt követte a rozs. Másodszor: kiváló minőségű talajmunkát végeztek. Huszonöt centi mélyen megforgatták a földet előhántós ekével, még augusztusban. A fogasolás, hengerelés után hagyták egy hónapig ülepedni a talajt. Akkor aztán neki a tárcsával, keresztbe, hosszába. Harmadszor: szakszerű alaptrágyázás. Holdanként százhúsz kiló szemcsés szuperfoszfátot és húsz kiló pétisót munkáltak bele a földbe. Negyedszer: jó vetőágy, korai vetés, kiváló vetőmag. Beérett, ülepedett talajra ment rá a vetőgép szeptember második felében, s minden holdon kilencven kiló, másodfokú szaporítás célját szolgáló Lo- vászpatonai rozsot juttatott a földbe. ötödször: a tavaszi gondozás. Április 20-án fogasoltak, s először holdanként 45, majd szárbaindulás előtt 65 kiló pétisóval hajtatták meg ezt a gabonanövényt. És aztán ... aztán »póruljártak«. A 290 centis szárú rozzsal nem boldogult az aratógép — kézi kaszával kellett levágni. De a korábbi terméshozamot megkétszerezték itt! — Hát igen ... Nekik módjukban áll... — Ennyiben sűríti véleményét búcsúzóul Horváth József. * * * HOGYAN GAZDÁLKODNAK hát a Bárdibükki Állami Gazdaságban? A főagronómus válaszában benne van az eredmények titka. A múlt év januárjában az 1768 hold szántónak csak 8,3 százaléka termett pillangós takarmányt. Ma pedig 25,6 százalékán díszük lóhere, lucerna. A növénytermelés kulcsa az állattenyésztés — ezé pedig a jó takarmányok termesztése. Ezért kezdtek hozzá az idén a savanyú talajok meszezéséhez, hogy ezzel a földdel is elfogadtassák majd a lucernát. Addig meg nyúlszapukával próbálkoznak, húsz holdon. Magot fognak, s másik gazdaságoknak átadnak ebből tíz mázsányit. Kevés volt eddig az állatuk. Emiatt hétévenként kapott trágyát minden földjük. Most felére csökkentik ezt az időszakot. Az idén százzal növelték a számosállatok számát, éves átlagban. 61 hízómarhát már ebből a többletből küldtek el exportra. A majoroktól távoleső kazlaknál a mezőn sok szalma kár- baveszett korábban. Most minden ilyen helyen létesítettek nyári karámot a növendékmarháknak. Azok trágyatermelése ezáltal megkétszereződik. Ezenkívül száz holdon — fele-fele részben — másodvetésű csillagfürtöt és somkórót zöldtrágyaként leszántanak. Az elmúlt években örökös harc dúlt a traktorosok és a brigádvezetők között a szántás mélysége miatt. Amikor Végh Tivadar idejött, szomorúan tapasztalta, hogy 25 centis szántásnál 10 centis vad- földet forgat fel az eke — tehát ezelőtt nem szántottak 15 centinél mélyebben. — Ma már más a helyzet. Merünk szólni a traktorosoknak, ha nem fogadják meg az utasítást — mondja a főagronómus. Okos, hozzáértő gazdálkodásra vall vetőmagtermesztésük is. Tavaly 330, idén 2000 mázsa minőségi vetőmagot adnak a magyar mezőgazdaságnak, jövőre pedig ennek kétszeresét, 4000 mázsát. Ezzel mindenhogyan jól járnak. A vetőmag értékesebb, mint a szokvány gabona — tehát ennek eladása a jövedelmezőség felé billenti a gazdaság mérlegét. Másrészt viszont egyre nasára is. Ennek érdekében diffúziós cukorkivonatoló-berendezést szerkesztettek, amelynek segítségével az eddig kárbaveszett cukrot a takarmányrépa-szeletből ki lehet vonni. Ha az újfajta berendezést minden cukorgyárban felszerelik, akkor évente országosan mintegy 400—500 vagonnal több cukrot adhatnak a gyárak. gyobb mértékben jutnak kiváló vetőmaghoz termelőink. A jövő gabonatermelési tervei szilárd alapokon nyugszanak Bár- dibükkben. Az összes őszi kalászos jó földbe kerül. íme, az elővete- mények felsorolása, bizonyítékul: 103 hold lucerna, 180 hold lóhere, 30 hold borsó, 32 hold csillagfürt, 174 hold zabosbükköny, 10 hold burgonya és 50 hold trágyázott silókukorica. Mindent egybevetve: a vetésterület növelése nélkül így akarnak jövőre húsz százalékkal több kenyérgabonát adni az országnak. Ez pedig nagy szó, hiszen az idén is kitettek magukért. Mert mit is mondanak a számok? Ebben a gazdasági évben 460 holdon termeltek kenyérgabonát. Az eddigi cséplési eredmények szerint a búza holdja a tervezett 10 mázsát 150 kilóval tetézi, a rozsé pedig — a jógverte területeket kivéve — 12 mázsát ad, három mázsával többet, mint amennyit a terv előírt. Értékesítési előirányzatuk búzából és rozsból 3800 mázsa volt — ezt 800 mázsával túlteljesítik. Vagyis: 2000 mázsa megy vetőmagnak, 1200 mázsa köz- fogyasztásra, 1400 mázsa pedig a saját dolgozóiknak. 460 holdról 4600 mázsát, tehát egy-egy holdnyi kenyérgabona-termésből 10—10 mázsát adnak a népgazdaságnak. Ezenfelül megmarad öt vagonnyi vetőmag saját szükségletükre. Nagyon kellene keresni olyan' 10 holdas kisparasztot, akitől négy hold gabonavetése után 40 mázsa ke- nyérnekvalót kap az ország. VÉGEZETÜL MEGISMÉTLEM Horváth József egyéni gazda szavait : Hát igen ... És ehhez hozzáteszem: a szakértelem a tudomány és technika vívmányaival összefogózva kezdi mutatni a gyakorlatban is, hogy a nagyüzem mennyivel többre képes, mint a kisparcel- lás gazdaság. KUTAS JÓZSEF
