Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-04 / 181. szám

Vasárnap, 1957. augusztus 4. SOMOGYI NÉPLAP 5 Több Oltóbb ZÖLDSÉGET, GYÜMÖLCSÖT, BORT Pártunk és kormányunk a lakos­ság életszínvonalának, az ipar nyersanyag bázisának, a mezőgazda- sági export növelésének biztosítása érdekében szükségesnek, központi feladatnak jelölte meg a mezőgaz­dasági termelés fokozottabb fej­lesztését, intenzitásának növelését. A belterjes mezőgazdaságnak egyik mutatója a kertészeti termelés szín­vonala. A kertészkedés ugyanis olyan termelési ág, amelynek fog­lalkoztató- és eltartó-képessége egy­aránt magas és amely a területhez és a munkaerő szükséglethez képest nagy értéket termel. Megyénkben megvan annak a le­hetősége, hogy a kertészeti termelés színvonalát jóval a mai fölé emel­jük. A patakok melletti alacsonyabb fekvésű területek, vagy a szántóföl­di művelésre kevésbé alkalmas domboldalak mind-mind módot adnak a zöldség-, szőlő- és gyü­mölcstermelésre. A kertészeti termelés jellege sze­rint két termelési csoportot külön­böztetünk meg megyénkben. Az egyik városhoz és a balatonpartjá- hoz, mint fogyasztási gócokhoz kö­zel fekvő vagy könnyen megközelít­hető termelőhely. A másik pedig az ezektől távolabb eső, vagy rosszabb közlekedési és szállítási viszonyok­kal rendelkező terület. Hol, mit termeljünk? — vetődik fel a kérdés. A fogyasztó gócok környékén a zöldségfélék és nyári gyümölcsök, a távolabbi helyeken pedig a téli al­ma, téli körte, konzerv-növények és a kertimagvak termelése indokolt. A zöldségfélék termeléséhez kell a legkisebb befektetés. Ehhez a jó fekvésű és tápanyagokban gaz­dag talajon kívül csak a szorgalom szükséges. De nézzünk egy példát. Dughagymábál 100 négyszögölen­ként mintegy 18—20 kg-ot kell el­ültetni, melynek beszerzési ára mintegy 300 forint. A várható ter­més pedig 200 kg körül van, amely­nek értéke 1200 forintra tehető. Ha ebből levonjuk a ráfordított munka értékét, amely 100 négyszögölenként 5—6 nap, tehát 250—300 forint és a befektetett vetőmag árát, akkor ki­mondogatja Hoffmann Károlynéhoz bújva a kis Simon Sárika. Apró karjaival megpróbálja átfonni az ülő asszony derekát, s nem megy el tőle hosszú ideig, bár társai újabb játékot ta­láltak ki a homokozó­ban. .. Zúg, zsibong a kén­eséi tanácsház udvara, a sok gyermek vidám lármájától, kacagásától. A beszélgetés szinte le­hetetlen az eleven kis emberpalántáktól, pe­dig néhány dolgot sze­retnék megtudni az óvó­nénitől. A pillanatnyi csendet, vagy a néhány percet — amíg a gyere­kek futnak egyet az udvarban — kihasználva, mégis próbál felelni a kérdésekre. Elmondja, hogy az óvoda egyelőre csak idényjellegű, június el­sejétől októberig mű­ködik, de a falu lakói­nak ez is sokat jelent. derül, hogy kát. holdanként mintegy tízezer forint tiszta bevételhez jut a termelő. Óriási szám ez, ha a gabonafélék átlagos 200 forintos mázsánkénti árával vetjük össze. Ugyanez a helyzet a többi zöld­ségfélékkel is. Kaposújlakon pél­dául Tiborc Antal nyolcszáz négy­szögöl paprikát és ugyanannyi uborkát termel, sőt még a tarlóba is vetett uborkát, amelyből mintegy tízezer forintos jövedelmet vár. Bár ez az év kísérlet számára, de már­is belátta, hogy érdemes foglal­kozni vele. A falubeliek is nagy Öröklődéssel kísérik kezdeményezé­sét. Ha a gyümölcs- vagy szőlőtelepítést nézzük, más a helyzet. Egyrészt na­gyobb befektetés kell hozzá, más­részt pedig csak a telepítést követő 3—4-ik évben kezdi visszafizetni a ráfordított munkát. Addig viszont igényei is kisebbek és gyümölcsös esetében a területnek is csak mint­egy tizedrészét foglalja el, a többi részt pedig ugyanúgy lehet szántó­földi kultúrák részére használni, mint előtte. Ez tapasztalható pél­dául Kaposmérőn Papp Jánosnál, aki gyümölcsösében répát és burgo­nyát termel köztesként. Kormá­nyunk a szőlő- és gyümölcskultúrák növelése érdekében a telepítéstől számított hat évig teljes adómentes­séget biztosít a betelepített terület­re. Érdemes ezen elgondolkozni, hi­szen egy hold gyümölcsös létesíté­se csak mintegy 6—700 forintba és 6—7 napi munkába kerül. A hoza­mokról pedig csak annyit: Egy jó fejlődésben lévő fa, a fajtáktól füg­gően, megterem harminc-negyven kg gyümölcsöt, ami tizennyolc-húsz mázsás holdankénti átlagnak felel meg és állandóan növekedik. Saj­nos, parasztságunk nagy része csak szereti a gyümölcsfákat, de ápolá­sához, műveléséhez nem sóikat ért. Pedig helyes metszéssel, permete­zéssel a terméseredmények hozzá­vetőlegesen húsz százalékkal emel­kedhetnének, ami megyei viszony­latban — egymillió gyümölcsfát vé­ve alapul tíz kg-os átlagterméssel — mintegy kétszáz vagon többletet hoz­na 5 millió forint értékben. „Celetlek óvónéni Hasonló a helyzet a paraszti sző­lőkben is. Valamikor szépek vol­tak a somogyi dombok szőlői, ame­lyekben több volt az oltványszőlő, a »hazai-« mint most. Bár rendelet tiltja a direkttermő fajták telepíté­sét, mégis — éppen a kellő hozzáér­tés hiányában — ebből a fajtából te­lepítenek a gazdák egyre nagyobb területeken. A jelenlegi gazdaság- politika ösztönző ereje itt is érvé­nyesül az adókedvezmények révén, amit ki is használnak a mérői gazdák és mind többen telepí­tik be a kivágott szőlőik helyét. Ebben az igyekezetükben példát vehetnek a Nádasdiéktól, Kereszte­séktől, de főleg az idős Mike Já­nostól, akiknek szőlői minden dicsé­retet megérdémelnek. Úgy véljük, helyesen teszik a gazdák, ha meg­nézik: honnan, milyen fajta szőlő- vesszőt szereznek be. Vannak tehát bizonyos lehetőségei az egyéni parasztok körében a ker­tészeti- gyümölcs- és szőlőtermelés fellendítésének, de még nagyobbak a távlatok a közös gazdaságokban, ahol a talajmunkát és permetezé­seket jóval olcsóbban, géppel vég­zik el, azonkívül pedig a dolgozók olyan időben is foglalkoztatva van­nak itt, amikor más mezőgazdasági munka szünetel. Mit kell hát tennünk, hogy ezt a fontos népgazdasági feladatot meg­oldjuk? Meg kell tanítani a föld­művelő embereket a kertészeti nö­vények, a gyümölcs és szőlő helyes termelésére. Az évenként megismét­lődő ezüst- és aranykalászos tan­folyamokon, a TTIT szakülésein es­sék több szó e növényféleségekről, termesztésük gazdaságosságáról, le­hetőségeiről és gyakorlati tenni­valóiról. A gyümölcs- és zöldségfo­gyasztási propaganda eredményesen használta fel a hamar népszerűvé vált vitamin-jelszót. Nekünk most azon kell munkálkodnunk, hogy tartalmat adjunk ennek a propagan­dának a több, jobb és olcsóbb zöld­séggel, gyümölccsel, borral. KISS BÉLA gazdasági felügyelő éves Éviké meg csende­sen pityeregni kezd. Hogyisne, hiszen (női hiúságát joggal sérti, hogy valaki elárulta nagy hibáját. Néhány vigasztaló szó azonban megteszi a kí­vánt hatást, ,s egy-két perc múlva a kis . feke­te lány ott hancurozik társai között. Mi pedig búcsúzunk a gyerekektől, a kis Si­mon Sárikától, aki most is az óvónéni közelében van. »Celetlek óvónéni« selypíti s ezt úgy érez­zük, huszonhét társa minden édesanya, apa nevében is mondta. Mindazok szívéből, akik négy hónapon keresztül nap mint nap jól érzik magukat itt, a napközi otthonban, s mindazok szívéből, akik ezidő alatt nyugodtan végezhetik munkájukat, a kenyeret- adó földeken...-ger­Eppen a nyári mező- gazdasági munkák ide­jén szabadítja meg a. gyermekes családokat a gondtól: míg ők a föl­deken dolgoznak, , mit csináljanak. 3—6 éves apróságaikkal. A nap­közi otthonos óvodában mindógyikffíe i gondos felügyelők vigyáznak. Tízórait, ebédet, uzson­nát kapnak, délutánon­ként nagyot alszanak. A fő elfoglaltság ter­mészetesen a játék. Et­től nem tud menekülni az óvónéni sem. Neki is be kell állni a körbe és énekelni, a »lánc, lánc eszterlánc«-ot, jár­ni a kedves táncokat. Ha elfáradnak, közéjük ül és új játékokra, dalokra tanítgatja a gyermeke­ket. Június óta már nagyon sok, eddig ismert dalocskát mutat­tak be esténként az ap­róságok otthon szüleik­nek. Mégis, amikor Hoff­mann Károlyné most ar­ra kéri őket, énekelje­nek, nem akad vállal­kozó. Csak miután hosz- szabb kérlelés sem vezet eredményre és másra terelődik a szó, hangzik fel először bá­tortalanul az óvónő mö­gött: Gyönyörű a május, virágos a rét«... meg a »Debrecenbe kéne menni«... Aztán egyszerre csend lesz, csak egy kis lány hangja hallatszik: — Tessék idenézni, az Évi még mindig cuc­lizik — s egy kockás­ruhás szőkeség mutatja a »bűnjelet«, egy üveg­re való cumit. A nagy, kékszemű, 4 Időszerű munkák a burgonyaföldeken As agronómus tanácsa Ebben az évben a májusi hideg időjárás, majd az azt követő trópusi meleg, az aszály gátolta burgonyave­téseink erőteljes fejlődését. így csök­kent a burgonya ellenállóképessége és nőtt a betegségekkel szembeni fogékonysága. A jövő évi »második kenyerünk« biztosítása érdekében ezért fokozottabb gondozásban kell részesíteni bjurgonyavetéseinket. Különös jelentőséget tulajdonítsunk a megelőző intézkedések végrehajtá­sának. Elsősorban az úgynevezett vetőgu­mó termelő parcellán, burgonyavetés területünk egyharmad részén, az ál­lami csereakció keretében cserélt ne­mesített vetőburgonya-szaporítást kell gondos növényápolásban része­síteni. Gazt ne tűrjünk meg a táblá­ban, mert ez melegágya a burgonyá­ra oly veszélyes, úgynevezett virus- betegségetk terjesztőinek, a tetvek- nek. Ugyanez a szabály áll a többi áruburgonyatermő táblákra is. A megelőző intézkedések másik fontos eszköze a negatív és pozitív szelekció végrehajtása. A negatív szelekció után a beteg tövek eltávo­lításával megakadályozzuk a beteg­ségek elterjedését. Ezért többször járjuk be burgonyatábláinkat és a rosszul fejlett, satnya, vékonyszárú töveket, valamint a hervadó, szára­dó, fodros, ráncos, vagy sodrott le- vélzetű töveket távolítsuk el és a szárakat gumóstul együtt hordjuk le a tábláról. A gumókat feletetve, a szárakat pedig elégetve semmisítsük meg. A negatív szelekciónál szabály­ként fogadjuk el, hogy kétely esetén inkább egészséges tövet is vágjunk ki, mintsem beteg tövet is bent hagyjunk. A pozitív szelekciónak az a célja, hogy a legszebb, legtöbbet termő bokrokat kis pálcikával meg­jelöljük és a jövő évi vetéshez az így gondosan összegyűjtött gumókat használjuk fel. A jégkárt szenvedett burgonyatáb­lákon fokozni lehet a regenerálódó képességet a tömődött talaj kapálá­A • sával, amint ezt annak nedvességi állapota megengedi, ha az elemi kár a szárrészt teljesen el nem pusztí­totta. A megelőző intézkedések között sorrendben talán először kellett vol­na felhívni a figyelmet a burgonya­bogár kártétele elleni védekezésre. A burgonyabogár második nemzedé­ke most rakja töménytelen petéit, sőt már megjelentek a kikelt lárvák is. A bogarakat állandó szedéssel semmisítsük meg, mert ezzel csök­kentjük a petézés mértékét. A már kikelt lárvákat pedig a gazdák ál­landó porozással irtsák, mert egyéb­ként az amúgy is gyengébb termés- kilátásokat a kártétel tovább csök­kentené. A lárvák fertőzési gócpont­jainak irtásához a községi gazdasági felügyelők térítés nélkül adnak vé­dekezőszert. Ennél nagyobb arányú porozás esetén a védekezéshez szük­séges port a községi földművesszö­vetkezetben vegyék meg a gazdák. Dr. Jászberényi József — Azt hiu.Uk, f ortv már nem is ér­kezik meg a héten Laci. No, de csakhogy végre itt van. — Megjövök én, ha mondom. Azt azonban már most elárulom, hogy má­hoz egy hétre hiába keresik soraimat, mert most aztán valóban szabadságon leszek. Utóvégre ilyen hosszú út után? — Nocsak, nocsak Laci, hát nem is tudtuk, hogy maga olyan mesz- sze járt. Mondja el gyorsan, hol, merre járt? Nyugat-Németország egyik városába vezetett az utam. Oda, ahol néhány So- mogyból elszakadt sportoló él. Most már egész kis kolóniát alkot a társa­ság, mert a magyar bajnokságot nyert asztaliteniszező mellett ott van a másik kaposvári ping-pongos: Piriti is. Nem­régiben aztán egy gyorslábú szélső ke­veredett ugyancsak a Morvái gyerek városába. Elárulom, hogy a fiú szintén a Métecr-játékosa volt, s a középcsa­tárral egvidőben távozott nyugatra. Úgy beszélik, hogy mostanában nincs is olyan viezman kedvében, mint ahogy a neve elárulná. Sőt azt is megsúgha­tom, hogy a negyedik »szökevény«, a Kinizsiből a KMTE-be került »apróter­metű« csafár. Viagy nevezzük nevén a fiút: Nincsevics is az előző hárommal együtt azon spekulál, hogy miként jö­hetne haza. — Nos Laci. hát nincs aki felvilá­gosítsa őket? — Dehogyis nincs, dehogyis nincs. Bár a zsebemben volna az a telefon- költség, amibe már került a »felvilágo­sítás«. Tudják, hogy aig volt hét, hogy Kaposvárról ne hívták volna telefonon a nyugat-német várost, Tuttlingent. A német postáskisasszony már ugyancsak ismeri a Herr Morvái nevet. Elárulha­tom, hogy a futballpályán is neve van már a srácnak. S hogy teljes legyen a pletyka, nemcsak a zöld gyepen, ha­nem a zöld kártyaasztaloknál is ismert személy lett a Guszti. Ez utóbbi »sike­rektől« féltette éppen a »fater« is, mondván, hogy a kártyán ha születnek is kezdeti sikerek, de nem igen szoktak az emberek meggazdagodni. Ezért is tanácsolta sürgősen a fiúnak, hogy jöjjön, de minél hamarabb haza.’ — No, és mi a válasz? — Elöljáróban leszögezem, hogy már korábban is többször volt szóbeszéd tárgya, hogy indulófélben vannak ha­zafelé a volt Meteor játékosok. Most annyit toldhatok hozzá, hogy még soh- sem volt olyan komoly alapja a haza- jövetelnek, mint éppen most. Megvan már a »haditerv« is. Miután Nyugat- Németországból nem olyan egyszerű a hazajövetel, a csavaros eszű labdarú­gók úgy határoztak, hogy a mai napon sorrakerülő berlini mérkőzésük után, ha lehet, »tévedésből« a Kelet-Berlinbe tartó villamosra szállnak fel. Ott már van magyar hatóság, s onnan már nem is olyan hosszú az út hazáig. Úgy mondják Morvalék, hogy inkább vállal­ják a felelősséget az engedély nélküli határátlépésért, és hazajönnek. mint­sem hogy idegenben legyenek megtűrt személyek. No meg azért abban is bíz­nak, hogy miután semmi politikai bűn­cselekmény nincs a hátuk mögött, ta­lán nem is lesz olyan veszélyes az a büntetés, amelyet a titlott határátlépé­sért kapnak majd. — Valóban így fest a he.yzet, Laci. — Én még csak annyit mondok, szer­kesztő sporttárs, ha a KMTE dissziden­sei valóban hazatérnek. úgy vélem, mindenki megbocsát majd nekik. Utó­végre valóban az a helyzet, hogy köny- nyelmű lépésüket, azt, hogy hátatfor- düottak sportkörüknek, szüleiknek, ott­honaiknak, hazájuknak, valóban meg­gondolatlanságból követték el. — Jól van Laci, emlékszik talán, hogy egyszer már megígértük, nem foglalkozunk a gyerekekkel. Most aztán mégis előszedte ezt az ügyet, s kénytelenek voltunk meg­szegni ígéretünket. — Úgy vélem, szerkesztő spomttárs, hogy azért nem dobnak ránk követ a szurkolók, amiért ismét napirendre tűztük a disszidensek ügyét. — Nohát majd meglátjuk, Laci. Persze, ahhoz az is kellene, hogy olyan híreket is hozzon, amire va­lóban kíváncsiak lapunk olvasói. — Megtehetem. Tudják-e, miről be­szélnek legtöbbet manapság a Kinizsi szurkolók? Arról, hogy nem is olyan jó a csapatszellem a cukorgyáriaknál, mint azt egyesek gondolják. — Ne tréfáljon, Laci, honnan veszi ezt? — Nem tréfa ez, szerkesztő sporttárs. hanem valóság. Sokadmagammial együtt bosszankodtam a legutóbbi két mérkő­zésen, ott kinn a Kinizsi pályán, amikor láttam, hogy a Kinizsi támadósar egyes tagjai miként égetik a kis totyát. Úgy beszélik, hogy vannak, akiknek fáj, hogy Tóth Tibi bemutatkozása olyan pompásan sikerült. Annak sem örült minden Kinizsi csatár, hogy Tóth rend­re rúgta a gólokat a mérkőzéseken. Le­het ebben valami igaz, mert való tény, hogy már a Honvéd mérkőzésen, de a legutóbbi Szigetvár elleni találkozón is, szinte egy kézen meg lehetne számolni, hány labdát adtak a szélsőnek. A Hon­véd ellen is csak úgy tudott gólt rúgni a legeredményesebbnek mutatkozó Kini­zsi csatár, hogy a félpályától maga sza­ladt el. — Na és Laci, mi erről magának a véleménye? — Én már el is mondtam a vélemé­nyemet, szerkesztő sporttárs, de ha Avar edző is elmondja, akkor, iazt hi- sízem, valaki »pihenni« fog a Kinizsi­nél pár hétig. — Mást Lacikám, mást. — Hát csak egy rövid NB Ill-ag hí­rem van. Az is a Dózsáról szól. Azt be­szélik, hogy a lila-fehéreknél is a fejé­be szállt egyik-másik játékosnak a di­csőség. A legutóbbi siófoki találkozón is a kis szőke fedezet az egész mérkő­zés alatt jóformán egyebet nem csinált, mint játékostársait szidta. Pedig igazán nem sok szemrehányni valója volt neki, mert ő is éppen olyan rosszul játszott, mint a többiek. — No, de Laci, mf ebben az érde­kes? — Az, hogy nemcsak a játékosok, hanem Záborszki edző is megunta már a kutasít-gatást', s megszületett alhatáro- aat. Tuskó két hétig még edzőmérkőzé­sen siem játszhat. Ut’óvégre a rend a lel­ke mindennek. S akinek ez nem tetszik, az mehet.. . — Rendben van, Laci, de altkor most már maga is elmehet... Beszélgetés az olvasókkal Az olvasókkal való találkozásra mentünk ki csütörtökön este Csö- kölybe. Hallani a leghivatottabbak véleményét: hogyan fogadta a falu a róluk, emberekről, gazdaságról, szö­vetkezésről, múltbeli hibákról, a fa­lu jelenéről szóló cikksorozatunkat, mi a véleményük az újságról. A jelenlévők elmondták, hogy azokban a napokban nem lehetett elegendő Somogyi Néplapot kapni, bár ötven darabbal több jött a szo­kottnál, ez is kevésnek bizonyult. Volt olyan újság, ami ötször cserélt gazdát. Az egyik fiatalember, Kern János megemlítette, hogy a borbély­nál hangosan olvasták fel a cikket, s az ottani tíz—tizenkét vendégnek is tetszett az írás. Kuminecz Imre párttitkár elvtárs így foglalta össze véleményét a csö- kölyi cikksorozatról: »Annak minden sora igaz volt«. Mindjárt tanácsolta is, hogy a nagy munkák után ren­dezzen a szerkesztőség széleskörű ol­vasó ankétot. Csökölyben ugyanis ritka ház az olyan, ahova ne járna valamilyen újság, vagy képeslap. Mondanák el ott a dolgozó parasz­tok közül minél többen, mit szeret­nek, mit helyeselnek a lapokban, mit hiányolnak belőlük. (Úgy véljük, hasznos és megvalósítható ez a ta­nács.) Az egyik felszólaló — akinek véle­ményéhez többen is kapcsolódtak —■ dicsérte a lap tipográfiáját, az öre­gek is erőltetés nélkül olvashatják az újságot. Egyik-másik gazdaember szívesen olvasna több gazdálkodási szakcikket a lapban, s kérték a szer­kesztőséget, adjon nagyobb helyet a közérdekű kérdésekre adott vála­szoknak. Egy fiatalember elmondta, hogy ügyét, amit különböző szervek hete­kig húztak, halasztottak, a megyei újság közbelépésére három nap alatt elintézték. Javasolta: foglalkozzék rendszeresen a panaszokkal a szer­kesztőség. A beszélgetés során más, gazdákat érintő dolgok, tanácsok, kérdések és panaszok is szóba jöttek. Topiák Fe­renc azt sérelmezte, hogy a tagosí­tások során négy hold juttatott föld­je helyett a mai napig sem kapott csereingatlant. Kern János kártalanítás iránt tett fel kérdést, amire a tanácselnök elv­társ rögvest kedvező választ adott. — Vessünk gazdánként legalább 200 öl cukorrépát jövőre, hogy kap­hassunk szeletet és melaszt — ta­nácsolta egyikük. — Nem tudjuk a sertéseknél a törzskönyvezést meg­kezdeni, mert nem kapunk tenyész- kocát — toldta a panaszt Kistóth Lajos, a legeltetési bizottság elnöke. Ö egyúttal a silózás szükségességét is boncolgatta, s másokkal együtt kifejezte azon 'kívánságát, hogy az egyéni gazdák is építhessenek tíz köbméteres silókat. Csak a siló húz­hatja ki a falut a takarmányozási bajból — mondta. Kérésüknek eleget téve, panaszuk­nak utánajártunk a Megyei Tanács Állattenyésztési Osztályán és ott Dia- novszki elvtárs közölte velünk, hogy tenyészkocákért jöhetnek és válogat­hatnak. Csupán Göllében ötven da­rabot kínálnak eladásra. A silóépí­téshez a TÜZÉP-telepek korlátlan mennyiségben bocsátanak a gazdák rendelkezésére idomokat, csak az anyagot előre meg kell rendelni, köz­vetlen a TÜZÉP-teleptől. A földmü- vesszövetkezet segítségére lehet a gazdáknak annyiban, hogy össze­gyűjti a megrendeléseket a gazdák­tól és egy tételben leszállíthatja a betonelemeket. Silóépítésre ezideig az állam nem bocsát hitelt az egyé­nieknek. Sok elgondolást, ésszerű javas­latot hallottunk Csökölyben ezen az egy estén is. Ez a beszélgetés is meg­erősít bennünket, hogy tovább kell haladnunk a megkezdett úton, őszin­tén, igazul írjuk az újságot, a nép­nek. Akkor még nagyobb lesz a be­csülete az írott szónak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents