Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-29 / 201. szám

Csitörtök, 1957. augusztus 29. SOMOGYI NÉPLAP 3 A mezőgazdasági szakemberek fóruma A MINŐSÉGI VETŐMAG TERMELÉSÉRŐL Dolgozó parasztságunk mindig igen kedvelte a boltokban forgalom- bahozott fémzárolt — mondani szo­kás — ólomzárolt vetőmagot. A fém­zárolt vetőmag országunkban is, külföldön is fogalom volt. és ma is az. Nem 'kevesebb kedvelője és cso- dálója van a magyar vetőmagnak az ország határain belül és kívül, mint pl. a Hargita sínautónak, az Ikarusz autóbusznak, vagy a magyar ipar más, egyéb termékeinek. A magyar vetőmagot tisztasága, csírázóképessége, fajta- tisztasága és azonossága, vitalitása, belső (biológiai) értéke teszi naggyá és értékessé. A világ más tájain a magkötés idején sehol nem uralko­dik olyan, száraz levegőjű, csapadék- talan, rovarvilágban gazdag időjá­rás, mint nálunk és ugyanakkor a növény megfelelő fejlődéséhez kellő talajnedvesség áll rendelkezésre. A mi magtermő növényeink mély gyö- kérzetűek és nagyon életrevalóak (vitálisak), betegségekkel iszemben nagy az ellenálló, képességük, s egészségesek. Fajtáink párjukat rit­kítják a világon. A magyar kéklu­cerna, vöröshere, újabban hibrid ku­koricáink, burgonyáink, borsóink, babjaink és fűmagvaink a világ elsői közé tartoznak. A természeti adottságokon kívül mi az még, ami a vetőmag előállí­tást lényegesen befolyásolja? A ve­tőmag elszaporítása rendszerben tör­ténik. A kinemesített növények ve- tómagvainak elszaporítása a szuper­elit törzstől a kereskedelmi áruig 4—5 évet is igénybe vesz. Úgymond az őstől negyed—ötödiziglen kell a vetőmag elszaporítást kellő meder­ben irányítani, s ezzel mintegy a ne­gyedik, ötödik nemzedék kerül a bol­tok pultjáról a fogyasztókhoz. A ve­tőmag szaporító rendszer vetőmag anyagát ellenőrizni kell, nehogy _ a szaporító rendszerben visszaesés, hamisítás, elfajtázás, arankásodás, a csírázóképesség leromlása fordulhas­son elő. A szaporítási rendszer tart a nemesítő intézetektől, a kí­sérleti, állami, tan- és célgazdaságo- kon és jó termelőszövetkezeteken, /alamint megfelelő szakcsoportokon keresztül az egyéni termelőkig. A vetőmag szaporítás szerződéses ala­pon a MEZŐMAG Vallalat megyei kirendeltségeire van bízva. A vetőmag előállításának fontos szabályai és munkálatai is vannak, melyek nélkül nincs jó vetőmag. Ilyen például az izolációs távol­ság. Ez azt jelenti, hogy 300—2000 méteren belül ugyanazon növény nem termelhető, nehogy idegen faj­ta keveredhessen az előállítandó fajtába. Izolációs távolsággal állít­ható elő pl. a napraforgómag, a rozs vetőmag, hibrid- és fajtakuko- riica vetőmagvak, lucemamag, stb. Ha az izolációs távolságot, pl. az öreglak! Kertimag Célgazdaság 10 kh. törzsszaporítású kukoricájánál nem tartotta volna be, 5 évre kiha- tóan mintegy 50 000 kh. kukorica- terület vetőmagját vesztettük volna el. A vetőmag előállítás szempontjá­ból igen fontos munka még pl. a címerezés a kukoricáknál. Az anya­sorok címerét el kell távolítani, hogy a megtermékenyülést az apasorok hímvirágporától, azaz az apasordk címerétől kapják. Jól tudják ezt a termelők, különösen azok, akik évek óta foglalkoznak heterózis kukorica vetőmagszaporítással. A szerződés értelmében holdanként 300 forint címerezési jutalmat adunk nekik, s a jóminőségű vetőmag minden má­zsájáért százötven kilogramm kuko­ricát kapnak az államtól. Sajnos, a kürtöspusztai Latinika Tsz az idén nem végezte el időben a címerezést harminc holdas tábláján. Ezáltal 450 mázsa nyerskukoricáról mondtak le, amelyet 50 darab sertés felhízla- lására fordíthattak volna, s így 150 ezer forinttal nőtt volna bevételük. A szelekció vagy idegenelés azt jelenti, hogy az állományból az idegen fajtájú, korcs, beteg egyedeket el kell távolítani. Ezzel lehet biztosítani a vetőmag fajtaazonosságát és fajtatisztaságát. Fűmagvaink szelektáltatása igen lé­nyeges munka. Magyara,tódon, So- mogyszilben, Kazsokban, Igáiban egyéni dolgozó parasztjiaink ma már jól értenek a fűmag szelekcióhoz. Megismertettük velük a fűfajokat, tudják, hogy melyik a csomósebi,r, réticsenkesz, angolperje, stb. Ha a szelekciót ezekben a községekben egyéni termelőink nem hajtják vég­re, kát. holdanként több ezer forin­tos jövedelemtől estek volna el, mert a szelektálás elmulasztása miatt mi­nőségi levonást kell eszközölni. Ezekben a községekben a fűmagter­melés mintegy 300 000 forint bevé­telt jelent. Mivel a mezőcsokonyai Uj Élet Termelőszövetkezet a Kis- várdai Rózsa fajtájú burgonyáját nem kellőképpen szelektálta, ezért vetőanyagnak a burgonya termése nem megfelelő és 10 kát. holdnál legalább 60—70 ezer forint jövede­lemtől esett el. A szelektálás elvégeztetéséhez is­merni kell a fajtákat, a növények betegségeit. Hogy ez milyen nagy szakértelmet kíván, példaként hoz­zuk fel azt, hogy borsóból 150, bur­gonyából 30, kukoricából legalább 20 fajta van. Hasonlóan fontos munka a here­félék gyomtalanítása. Kaposfüred községben az egyéni pa­rasztok eltávolították a svédheréből, fehérheréből azokat a gyomokat, amelyek a vetőmag tisztaságát ká­rosan befolyásolták volna. A jdbb tisztaságú fehérhere és, svédhere mázsánként 200—400 forint többlet- jövedelmet biztosít a gazdáknak. Tehát azok járnak jól, akik megfo­gadják jótanácsainkat és a vetőmag előállításának fontos szabályait be­tartják, a szükséges munkát időben és pontosan, gondosan elvégzik. A vetőmagvaknak és előállításuk­nak ugyanolyan szabványai van­nak, mint pl. az ipari termékeknek. A szabványban meghatározott minő­ségen alul a meó pl. nem veszi át a »Csepel« motorkerékpárt, s a szab­ványon aluli mag — az nem vető­mag, hanem keverék, vagy rosszmi- nőségű mag, amit vetni lehet. A ve­tőmag előállítás nem árugabona, vagy • takarmánykukorica termelés, hanem a mezőgazdasági tudományok magas iskolája. A fejőstehénnél na­gyobb kincs a tenyésztehén, vagy bika, melynek utódait lessük és sza­porítjuk. A vetőmagtermelés pedig a növénytermelés tenyészanyagának előállítása. Ebben a szakmában nem minden termelőegység és dolgozó paraszt jártas, s mivel népi demok­ráciánkban ez állami feladat, a ter­melők mellé sok különleges szak- képzettségű szakembert állított a ve­zetés. Ezt a különleges feladatot tölti be lényegében egyebek mellett a MEZŐMAG Vállalat és annak dolgo­zol. Feladata még ennek az appará­tusnak a kész vetőmag tárolása, tisztítása, kezelése, amit a MEZÖ­geznek el. Ezek a tisztítótelepe technikailag jól felszerelt raktárai melyek a legmodernebb tároló, fe vonó és tisztító berendezéseddel vannak felszerelve. Somogybán pl. a MEZÖMAG in nyitásával évenként a követkéz mennyiségű magvakat állítják el< 10 vagon bíborheremag, 20 vagr repcemag, 10 vagon fűmag, 80 vago hibrid- és egyéb vetökukoirica-ma, 5 vagon szójamag, 12 vagon ricinu, mag, 15 vagon kendermag, 25 ví gon édescsillagfürt-mag és minteg 600 vagon vetőburgonya. Ebből megye termelőinek évenként 100 mi dió forintos bevétele származik, népgazdaságnak pedig aranyat ér nyersanyag bázist jelent, mert a v< tőmag valuta. . Stagl József, a Magtermeltető Vállal; főagronómusa. GYŐZÖTT AZ IGAZSÁG Egy levél nyomán Névtelen levelet kapott szerkesztő­ségünk. A levél írója helyteleníti, hogy a Mernyei Földművesszövetke­zet azonnali hatállyal elbocsátotta Jánosek Vincét, a somodor! italbolt vezetőjét. Röviden a levél tartalma: Hogyan kezdődőit? Jánosek Vince kezdetben szorgab másán végezte munkáját. Az ellen­őrzések során nem találtak hibát sem az italboltban, sem a kiszolgá­lásban. Ámde később sajnálatos hiba történt az igazgatóság egyes tagjai részéről, amely végül is Jánosek azonnali elbocsátásához vezetett. Egyik szombat este Nagy János, a Eöldművesszövetkezet igazgatóságá­nak tagja és társai iszogattak a so- modori italboltban. Jánosek udva­riasan közölte a vendégekkel a kö­zelgő zárórát, de Nagy János és tár­sai nem akarták tudomásul venni a zárórát. Azt mondották, hogy ők mulatni akarnak. Szó-szót követett, végül Nagy János kijelentette, hogy ő mint igazgatósági tag van jelen 'és ezért Jánosek köteles azt tenni, amit ő mond. Ha nem ezt teszi, akkor le is út, fel is út, Jánoseknaik távoz­nia kell. Ezzel az ügy nem fejeződött be. Egyik szép nyári napon Babos Já­nos igazgatósági tag délfelé átballa­gott az italboltba. Egy liter sört kért. Nincs — hangzott az udvarias fele­let. Babos drasztikus szavakat hasz­nálva, dühösen elrohant. Majd meg­állt az utcán és figyelte az italbolt­ból távozó vendégeket. De nemcsak figyelt, hanem nagyon gyakran ér­deklődött is. »Ugye sört visz?« Nem! — hangzott minden esetben a válasz. Egy helyteli Jánosek haragosai összefogtak és döntő rohamra indultak. A döntő roham a földművesszövetkezet igaz­gatóságának ülésén zajlott le, melyet Nagy uanos és Babos János vezet­tek. Érvényesítették elképzeléseiket, elérték, hogy megszületett az általuk hőn óhajtott határozat, Jánosek Vin­cét azonnali hatállyal elbocsátották és Balogh Imrét bízták meg az ital­bolt vezetésével. Az igazgatóság helytelenül járt el, mert nem vizs­gálta meg körültekintően Jánosek Győz as Az egyeztető bizottság Jánosek panasza intézése során jó munkát végzett. Mielőtt meghozta volna döntését, a bizottság tagjai a hely­színen tanulmányozták az elbocsá­tás okát, körülményeit, s feltárták a tényeket. Az egyeztető bizottság tagjai úgy látták, hogy helytelen volt Jánosek azonnali hatállyal tör­ténő elbocsátása, s olyan határoza­tot hoztak, hogy Jánoseket vissza kell helyezni eredeti beosztásába. Az egyeztető bizottság tagjainak ér­A távozó vendégek málnát, fröocsöt, vagy bort vittek haza családjuknak. Babos meggyőződhetett arról, hogy nincs sör. Mégis bántotta az, hogy igazgatósági tag létére nem kapott sört. Nem akarta belátná azt, hogy az ital boltos legjobb akarata mellett is a nincsből nem adhat sört. Az említettek miatt Nagy és Ba­bos, Jánosek haragosai lettek. De akadtak más haragosok is. Pozsonyi János boltvezető szintén Jánosek haragosa volt (jelenleg is az). Miért? A szövetkezeti bolt és az italbolt egy épületben van. Ez még nem len­ne hiba. A hiba ott volt, hogy Po­zsonyi engedély nélkül decizve szol­gált ki szeszes italt a fogyasztóinak. Ez ellen a szabálytalanság ellen Já­nosek nem egy esetben fellépett. Mégpedig két okból: Ragaszkodott a törvényesség 1 betartásához, mert engedély nélkül deciszám nem sza­bad szeszesitalt. mérni; mert Pozso­nyinak ez az eljárása csökkentette az italbolt forgalmát és Jánosek kere­setét. Pozsonyi nemhogy jószívvel fogadta volna a jótanácsot, a baráti figyelmeztetést, ellenkezőleg, meg­haragudott érte. Még más haragos is akadt. Vitéz Balogh István, már volt italboltos. Ö is szeretett volna ismét italboltos lenni. Ö is szerette volna Jánosokét kitúrni az állásából. in határozat ügyét. Hibát követett el akkor, ami­kor nem vette észre, hogy Nagy és Babos igazgatósági tagokat nem a törvényesség, ellenkezőleg, az intri­ka, a bosszúállás, személyi sérelem vezérli. A határozat után azonnal -megtör­tént az ital,bolt átadása. Még pedig leltárhiány nélkül. Jánosek nem nyugodott bele az elbocsátásba, a mernyei földművesszövetkezet egyez­tető bizottságához fordult. igazság deme, amikor észrevették, hogy az elbocsátás mögött az intrika, a bosz- szúállás, személyes harag húzódik. Jánosek Vince visszahelyezését a somodori földművesszövetkezet tag­jai, a község lakói helyesléssel fo­gadták, mert úgy érzik, a bizottság helyesen döntött, amikor nem en­gedte meg, hogy egy becsületes, szorgalmas embert törvénytelenül elbocsássanak. S. K. jVTAPFÉNYES TERMEK sűrű- jét látom. Világhírű gyűj­teményt nézek, de nagyon felüle­tesen, csak úgy »sürgős« módra. Pedig a látogató hónapokig el­időzhetne itt, s találna munkát, szellemi kielégülést. Mi mégis szinte futva járjuk végig a Tretya­kov képtár 54 termét, s boldog va­gyok, ha minden szobában csak egyetlen képet alaposabban szem­ügyre vehetek. Jegyzeteim mégis megtelnek, s egy-egy alkotásra ma is tökéletesen emlékezem. Nem tudom mit említsek, a XVIII. szá­zad portréfestészetének kiemelkedő alkotásait, Levickij Olasz énekes­nőjét, vagy az apjáról alkotott lé­lektani poitrét. Beszéljek Ivanov 20 évig készült képéről, melyen Krisztus jelenik meg a nép előtt, vagy említsem a kritikai realizmus nagy képviselőjének. Peronnak Fa­lusi búcsújárók c. képét? Sorolhat­nám a tájképfestők legszebb alko­tásait, s a szovjet festők, Grecov és a többiek művészi képeit, de mind­ez csak felületes ismertetés lenne. Egy azonban bizonyos: az orosz és szovjet művészet eme gyér meg­ismerése is mély nyomot hagyott bennem s talán még valamit. Hogy egyszer több időm lévén, elmerül­hessek a Tretyakov képtár falai mögött rejtőző értékek műélvezeté­ben. .. * * * A METROPOL gyönyörű éttér- méhen, hol szökőkút szórja vízsugarait a kristálycsillárok felé, magyar zenével fogadnak minket. Itt étkezünk, s az ezüsttel, értékes porcelánnal terített asztalok szép­ségénél is több örömet nyújt a fo­gadtatás. Fehér ruhába öltözött férfiak tánczenekara játszik, de nem mulasztják el az alkalmat, hogy egy-két szép magyar népdal is negszólaljon. Mondanom sem keli, nagy ovációval fogadjuk, s pereikig zúg a vastaps. Mís kedves szokást is láthatok <yíz L(:jiLilái/,. öájLőilübaji itt. Tetszik nekem, hogy a pincérek először a nőket szolgálják ki. Pe­dig nem ülnek egy asztalnál! Még­is, inkább háromszor megkerüli a pincér d, termet, mintsem egyet­len nő is késve, a férfiak után kap­jon vacsorát. Éttermi észrevételeim közé tar­tozik, hogy a szovjet emberek nagymesterei lehetnek az evésnek is. Nekem kissé szokatlan volt (a »kissé« szó enyhe túlzás!) az öt, hatfogásos reggeli, ebéd, vacsora, s az ételek olyan nagy változatossá­ga, melyben itt részem volt.. Igaz, akadt egy-két halféleség, amitől illendően távol tartottam magam. De ha két fogást kihagytam a »me­nü«-bői, akkor is két étkezésre va­lót kellett elfogyasztanom... * * * ATEM TUDOM, hogy csodálatos és hihetetlen véletlennek, avagy szerencsének nevezzem, hogy szinte ilépten nyomon találkozók hazánkban járt szovjet emberekkel. Akiről most emlékezem, az autó­busz lépcsőjén ragadott galléron. — Ugye magyar? — kérdezi tő­lem. Milyen a helyzet most nála­tok? Néhány mondatos válaszom­ra azt mondja: — Burzsuj nincs már? — De van, csak elnémítottuk őket. — Indul a busz, s utánunk kia­bál: — Csak vigyázzatok, fiaim, ne hagyjátok, hogy mégegyszer októ­ber legyen... Nevét megjegyeztem. Nándor Portyanszkynak hívják... * * * J?ZEN AZ ESTEN még káprá- zatosabb a város, mint eddig. ég, ha annyit mondok: a moszkr liak a pompa, és fény, csillogó gyogás nagymesterei. Az utcákon végig sokszínű villanyfüzér, a na­gyobb épületeket hatalmas reflek­torok emelik ki az éj sötétjéből. A házak falán neon békegalambok csapdossák szárnyaikat, villanyfák­lyák viliódznak az épületek hom­lokzatán, s a kivilágított lánchíd tükörmása ott hullámzik a Moszk­va vízén. Katonai fényszórók szá­zai pásztázzák az eget, csillagszó­rók röppennek a magasba, s ahogy körülnéz az ember, meseországban érzi magát. Nem túlzás ez, színtisz­ta való, melyet sokezer fiatal zárt féltőn szíve mélyére örök emlék­ként. És e fénypompa fürdőjében tót­ágast áll a város. Karnevál van a Gorkij parkban, a Vörös téren, a Szokolnyiki fenyőfái alatt, a Lovar­da tér hatalmas betonján, az utcá­kon és tereken, a trolibuszon és villamoson. Karnevál van a Metró mozgólépcsőjén, a szállodában, a Lenin hegyen. Táncol, mulat, ne­vet és szórakozik az ifjúság váro­sa. A főútvonalon felvonulás van. Végeláthatatlan gépkocsisor halad lépésben a nézők tömege között. A kocsikon fantasztikus alakú bá­buk »utaznak« a hasra feküdt ré­szeg embertől a cirkuszi bohócig, s oz állatvilág minden valamire való képviselője. Körülöttük álarcos fiatalok hallatának földöntúli han­gokat, táncolnak, énekelneIf és szerpentineket szórnak az emberek fejére. Ezernyi ötletes jelmez, vö­rös uborkaorrok szaglásznak a le- n>egőbé, kifordított fejű, lógókezű ficsurok gúnyolják a majomembe­rek mozdulatait, s a színpadokon tánczenekarok váltják egymást. Nincs szünet, nincs megállás... A KILÁTÁS A KREMLBŐL. Lenin hegy mögül tűzijáték fény­csóvái kúsznak a magasba, hogy ezernyi szikrára bomolva vissza­hulljanak a semmibe. Mindez oly szép, oly csodálnivaló. Harmonika szól a Metró mozgólépcsőjén és lá­tom, a 4—5 tagú társaság reggelig is elszórakozna az ördöngös masi­nán. Szeretnék mindent látni, nya­kamba szedem a várost, de szinte minden utcakereszteződésnél szín­pad áll. Nem juthatok tovább, vi­dám karneváli műsort figyel a tö­meg. Nem hosszú v ísorok ezek. Minden szám után l /alább fél órás tánc, s hullámz a tömeg az utca közepén... Barátommal bí getünk az egyik színpadnál. L m, szőkehajú fiatalember figyeli tzédünket, az­tán odajön: — Szervasz pajtas. .u En Izmalkov Vjacseszlav. Tudom-L ircsi magyar... — Kérdezem tőle: Hány éves vagy? — Huszonkettő éves, legeny. Vol­tam Magyarország, október. Gyön­gyös, Debrecen, Szolnok, Rákos­csaba, Monor, Budapest. Duna szép, tetszik nekem. — Van-e kislány, Pesten, akire gondolsz? — Nincs, nincs nad lány. Moszk­va sincs... Majd, majd... Kossuth cigarettával kínálom, örül, és eszébe jut valami. Azt mondja: — Rákóczi jó, Kos­suth jó, Sándor Petőfi jó... Kezet rázunk, s a táncoló forga­tag elragadja szemem elöl. Karnevál éjszakája van. Egy ál­arcos, szöszke kislány befogja a szemem, s valaki más moszkvai jel­vényt tűz a kabátomra. A Kreml van rajta... Mire kinyitom a sze­mem, nem. látom őket. Csak a vi­gadó, ünneplő emberáradatot, s az ezer fényben tündöklő fővárost... (Folytatjuk.) JÁVORI BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents