Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-29 / 201. szám

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1957. augusztus 29.

A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS 13. ÉVFORDULÓJA

A szlovák nép augusztus 29-én történelmének legdicsőbb fejezetére emlékezik: a szlovák nemzeti felkelés 13. évfordulóját ünnepli.

1939 márciusától — amikor Hitler lábbal tiporva minden »garanciát« és ígéretet, megszállta Csehszlovákiát és létrejött az úgynevezett szlovák állam, érlelődött és erősödött a szlovák nép antifasiszta függetlenségi mozgalma. A munkásosztály, a dolgozók harcát a kommunista párt készítette elő és irányította.

1944 első felében, amikor a hős szovjet hadsereg egymásután mérte a megsemmisítő csapásokat a hitleristákra, megkezdődött a fasiszta »szlovák állam« felbomlása.

1944 tavaszán Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetőségének útmutatása alapján újult erővel lángolt fel a partizánmozgalom Szlovákiában. A felszabadított területeken a hatalmat forradalmi nemzeti bizottságok vették át.

Az augusztusi felkelés döntő feltétele a szovjet hadsereg győzelmes előnyomulása volt. A szovjet csapatok 1944 augusztusában már a Kárpátoknál áll talc. A szovjet hadsereg- győzelmei óriási erőt adtak a szlovák szabadságharcosoknak.

A szlovák fasiszták 1944 augusztusában segítséget kértek Hitler Németországától. A szlovák nép az antifasiszta felszabadító harcok rohamos erősödésével válaszolt. Augusztus 25. és 28. között szlovák partizánok felszabadították Túrócszentmár- tont, Liptószentmiklóst, Rózsahegyet, Breznót és más helységeket. A helyőrségek ezekben a városokban a

partizánokhoz csatlakoztak. Augusztus 29-én Tiso bábkormánya bejelentette, hogy a partizánok leverésére a német hadsereget behívta Szlovákiába. A hírre a több irányból kiinduló felkelés a nemzet szabadságáért országos harccá fejlődött. Augusztus 30-ig a felkelők felszabadították a déli határoktól a Magas Tátráig, a Nyitra folyótól Késmárkig és Lőcséig terjedő területet. A felkelés központja Besztercebánya lett. A felszabadított városokban és falvakban megalakultak a forradalmi nemzeti bizottságok.

A hitleri hadsereg nagy erőket vetett be a falkelés leverésére, azonban nem sikerült elfojtani azt. A felkelésben körülbelül 80 000 katona és partizán vett részt. A szlovák szabadságharcosok két teljes hónapig harcoltak az odavezényelt hét német hadosztály, közte két tankhadosztály ellen. A harcot télen is folytatták a szovjet hadsereg megérkezéséig.

A szlovák felkelőkkel együtt ukrán és orosz partizánok, szovjet ejtőernyős katonák, csehek, magyarok, franciák, románok, olaszok, jugo- szlávok és más népek fiai küzdöttek. A felkelés proletárnemzetközi jellegű volt.

»A szlovák nemzeti felkeléssel te- tőződött be az a nemzeti felszabadító harc — mondotta Viliam Siro- ky miniszterelnök — amelyet kommunista pártunk Szervezett a fasiszta megszállók ellen. A felkelés kimagasló esemény a második világháború időszakának antifasiszta felszabadító harcaiban.«

Külföldi jelentések az interkontinentális rakéta-kísérlet nemzetközi visszhangjáról

London. Milyen hatása lesz a szovjet Interkontinentális i akéta bejelentésének a leszerelési tárgyalásokra? — ezzel a címmel írt kommentárt Mathews, a Reuter hír- magyarázója. Cikkében azt fejtegeti, hogy általában az a vélemény, hogy a közlemény célja: nyomást gyakorolni a nyugatra a megbeszélések jelenlegi időszakában.

Az AFP londoni hírmagyarázója írja: A brit repülőgépipar szóvivője kedden kijelentette: »Valószínűleg megfelel a valóságnak az a hír, hogy az oroszok interkontinentális irányítható rakétát konstruáltak.«

Az angol repülőgép-konstruktőrök szövetségének kénviselöje azt mondotta, általában már bizonyos ideje számítottak arra, hogy a becsléseknél korábban kerül sor a szovjet terv megvalósítására.

A védekezés fegyvere állítólag egy atomtöltetű lövedék, amely cl -tudja érni a sztratoszférát, azaz mintegy 11 000 méter magasságot, s a rakéták az eredeti iránytól lényegében függő röppályán haladnak. Ha a védekezőknek sikerül megismerni a rakéta koordinátáit, akkor elvben kiszámíthatják, hogy hol fog véget érni a lövedék röp- pályája. Az angol szakértők azonban jól tudják, hogy a rakéta óriási sebessége igen megnehezíti a problémát.

* * *

Camber, i jelentésében azt írja a hírügyr cség tudósítója, hogy az ausztráliai -ormány kedden már tárgyalásé' folytatott az ú.i szovjet ioterk mentális rakétáról. Az illetékes a cíatráliai szervek állítólag felhív1 k a brit hadügyminiszter figye ot arra, hogy ha az Egyesült K rályság hatékonyabb rakéta gyártásáról intézkednék, akkor Ausztrália a maga részéről minden rendelkezésre álló eszközzel lehetővé teszi ilyen új lövedék kikísérletezését.

* * Sjí

nek könyveli el az interkontinentális lövedék kipróbálását.

New-York. A szovjet interkontinentális irányítható rakéták kipróbálása nagy hatást ayako-olt az Amerikai Egyesült Államokra, általában elismerik, hogy az Egyesült Államok sokéves erőfeszítése és óriási pónzáldozatai ellenére nem kikerült megalkotnia hasonló hatósugarú rakétát.

Az első kommentátorok szerzőinek túlnyomó többsége kénytelen beismerni, hogy a szovjet tudomány és technika óriási sikert aratott ennek a fegyverfajtának megszerkesztésében, amely kétségtelenül nagy hatást gyakorol a nemzetközi erőviszonyokra.

A New York Herald Tribune Washingtonból érkezett jelentésében azt mond'ja, hogy az oroszok előnye jelentősen megváltoztatja a nemzetközi erőviszonyokat. Az orosz katonai potenciál óriásit ugrott 1953 augusztus óta, amikor az első szovjet hidrogénbombát felrobbantották. Jelenleg nincs semmilyen védekezés a hidrogénbombát szállító interkontinentális irányítható rakéták ellen.

„Forrjon egybe az irodalom és a művészet

a nép életével"

N. Sz. Hruscsov beszédének rövidített szövege

Moszkva (TASZSZ). A Kommu- nyiszt most megjelent 12. száma »Forrjon egybe az irodalom és a művészet a nép életével« címmel N. Sz. Hruscsov egy korábbi beszédének rövidített szövegét közli. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában, az írók értekezletén, a művészek, a szobrászok és a zeneszerzők május 12-i fogadásán és a pártaktíva 1957. júliusi ülésén hangzott el.

Hruscsov a következőket mondta:

— A kommunista párt Leninnek ahhoz az útmutatásához igazodva, hogy az irodalom és a művészet szerves része az egész nép kommunizmusért vívott harcának, mindig elsőrangú jelentőséget tulajdonított és tulajdonít ma is az írók, a művészek, a szobrászok, a zeneszerzők, valamint a szovjet kultúra minden alkotó munkása tevékenységének.

Hruscsov ezután hangoztatta, hogy a gazdasági igazgatás átszervezése a kultúra újabb felvirágzását is magával hozza. A továbbiakban Hruscsov kifejtette:

— Egyes írók az ipari és az építési igazgatás átszervezésének nyilvánosságra hozatalakor értetlenül fogadták hazánk életének új folyamatait. Az irodalom és a művészet munkásai még nem mutatták meg igazán világosan azokat a nagy és alkotó átalakulásokat, amelyek a köztársaságok népeinek életében a szovjet hatalom évei alatt végbementek.

Hruscsov ezután kifejtette: a párt-, az állam- és a gazdasági építésben a legutóbbi években megvalósított intézkedések azt tanúsítják, hogy a párt tevékenysége az elmélet és a gyakorlat széttéphetetlen egységén alapszik, s hogy Sztálin életének utolsó éveiben megromlott az elmélet és a gyakorlat kapcsolata. Ez az, amit nem értenek meg azok, akik a párt és a nép gyökeres érdekei ellen irányuló frakciós szakadár- tevékenység útjára tévedtek. Az egész párt, az egész szovjet nép egyhangúan helyeselte a Központi Bizottság júniusi teljes ülésének határozatait. Ezek leleplezték és ideológiailag szétzúzták Malenkov, Ka- ganovics, Molotov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov csoportját, amely a párt XX. kongresszusán kijelölt lenini irányzat ellen lépett fel.

— Ismerem az ilyen embereket — jelentette ki Hruscsov —, akik teoretikusnak tüntetik fel magukat, de a dolog lényegét illetően egész elméleti »bölcsességük« csak annyiból áll, hogy unos-untalan bűvészmutatványokat végeznek a marxizmus —leninizmus klasszikusainak írásaiból kiragadott idézetekkel. Ezek az elméleti tógában tetszelgő gyásztudósok nem képesek megérteni azt a lényeges marxista igazságot, hogy az embereknek elsősorban enniök, in- niok kell, lakásra van szükségük, s öltözködniük kell, mielőtt politikával, tudománnyal és művészettel foglalkozhatnának. Ezek a talmudisták és bibliamagyarázók elfelejtik: a

nép éppen azért ragadta magához a hatalmat, hogy lehetőleg minél gyorsabban fejlessze a termelő erőket, megsokszorozza a társadalom gazdaságát, növelje jólétét és jobb életfeltételeket teremtsen.

Hruscsov ezután rámutatott: a szocialista országok sikerei magyarázzák a szocializmus eszméjének mindjobban növekvő vonzó erejét minden olyan országban, amelynek a szocializmus ellenfelei szinte már csaknem természetfölötti jelleget tulajdonítanak. Éppen ezért vádolnak bennünket néha olyan helyeken lezajló eseményekért, ahová soha be nem tettük a lábunkat.

— A szocializmus ellenségei megkísérelték, hogy a személyi kultusz bírálatát saját szennyes céljaikra használják ki, s vad rágalomhadjáratot indítottak hazánk és az egész szocialista tábor ellen.

Ezután megállapította, hogy

a szovjet értelmiség a kiélezett ideológiai harcban politikailag érettnek, állhatatosnak, a marxizmus—leninizmus eszméihez

hűségesnek bizonyult, de soraiban akadtak mégis egyesek, akik bizonyos mértékig ingadoztak és tétováztak, amikor a személyi kultusz leküzdésével összefüggésben sok hazug ideológiai kérdést kellett megítélni.

Egyes elvtársak egyoldalúan, helytelenül értelmezték a sztálini személyi kultusz pártbírálatának lényegét. Számosán támadták J. V. Sztálin pozitív szerepét hazánk és pártunk életében, s hamis útra léptek: elfogultan csak az árnyoldalakat és a tévedéseket keresték.

Sztálin, tevékenységének utolsó időszakában sok hibát követett el, de sok hasznosat is tett — állapította meg Hruscsov, majd részletesen kitért ari'a, hogyan mutatkozott meg a személyi kultusz ellen vívott harc az irodalomban és a művészetben. Felszámolása természetesen mélyen elgondolkoztatta és komoly töprengésre késztette a művészet sok dolgozóját. Ezt legmélyebben az írók, a művészek, a szobrászok, a zeneszerzők és a műveszet más alkotó munkásai élték át. Az írók közül is éppen azok, akik legközelebb álltak a párthoz, a Központi Bizottsághoz és következetesen Sztálinhoz. Ezeknek az íróknak az alkotásai a valósághoz híven, őszintén beszéltek a párt és a nép harcáról és győzelmeiről. Ezekben az alkotásokban gyakran szerepelt Sztálin elvtárs alakja. Szerzőik jó ügyet szolgáltak, jót akartak pártunknak, s a néppel együtt, a párt vezetésével harcoltak a magasztos kommunista eszményekért.

Természetes, hogy* a személyi kultusz általános légkörének hatása alatt túlságosan felnagyították Sztálin .érdemeit. Ezzel szemben a párt szerepét, a nép szerepét nem világították meg méltóan. Amikor megindult a személyi kultusz bírálata, néhány író képzelődni kezdett, vajon nem volt-e helytelen egész eddigi alkotó tevékenysége. Az értelmiTunisz — a világ legfiatalabb köztársasága

A közel 160 000 négyzetkilométer területű Tunisz Észak-Afrikában a Földközi Tenger partján Algéria és Líbia között fekszik. Lakosainak száma 3,7 millió fő. Túlnyomórészben mohamed berberek és arabok (beduinok) lakják. A tuniszi nép, amely a múlt év márciusában sok évtizedes harc után Habib Burgiba vezetésével kivívta függetlenségét,

Párizs (TASZSZ). Az esti lapok feltűnő helyen számolnak be a TASZSZ közleményére.!. A France Soir »A Szovjetunió az interkontinentális lövedék birtokában van« feltűnő cím alatt azt írja, hogy az oroszok politikai szándéka világosan kifejeződik . a szovjet hírügynökség kommentárjaiból: ha Washington hajlandónak mutatkozik elfogadni az oroszok leszerelési tervét, akkor nem lenne szükség interkontinentális lövedékre.

Róma. Az összes olasz lapok közölték a TASZSZ közleményét. A Tempo hangsúlyozza, hogy orosz tudósok alkották meg a világ első interkontinentális lövedékét. A Pae- se azt írja, hogy a Szovjetunió bebizonyította fölényét a nyugati ha- {aDmakkal szemben. Az Units a szovjet tudomány hatalmas sikeré1957 július végén parlamentje hatá rozatával a franciákat kiszolgáló Husszeinita dinasztiát megfosztotta trónjától és kikiáltotta a köztársaságot, amelynek első elnöke Habib Burgiba lett. A Tuniszban állomásozó francia csapatok államközi tárgyalások alapján, térképünkön feltüntetett katonai támaszpontjaikra kényszerültek visszavonulni.

A tuniszi köztársaság kikiáltásával a francia imperialisták nemcsak stratégiailag fontos pozíciókat vesztettek el. hanem a kizsákmányoló monopóliumok is keserűen veszik tudomásul, hogy a nyersanyagokban gazdag Tunisz a függetlenség útjára lépett. Igen fontosak ugyanis az ország területén, különösen Gafsa környékén található foszfátbányák (az évi foszfáttermelés körülbelül 1.72 millió tonna), azonkívül Tuniszban jelentős mennyiségű vasércet és ólomércet bányásznak a térképünkön feltüntetett helyeken. Fontos Eszak-Tuni,sznak szőlőtermelése is, hiszen az ottani szüret eredményeként 660 000 hektoliter bor kerül az európai, de főleg a francia piacokra. Kisebb mennyiségben különböző citruszfé- léket, olívaolajat és egyéb mező- gazdasági termékeket is exportál. Ipara azonban a hosszú gyarmati elnyomás eredményeként jelenleg még fejletlen.

A tuniszi köztársaság megszületésével a gyarmati sorban lévő afrikai népek közül egy újabb nemzet ért el függetlenségi harcának sikereként jelentős előrehaladást.

ségiek között akadtak olyanok is akik ráütötték mindenkire a »lakko zó« bélyeget, aki helyesen írt a m tevékenységünkről, vagy a nép al kötő munkájáról és nagy győzelmei ről.

Hruscsov megállapította:

az irodalom és művészet fejlődésének az a fő vonala, hogy az irodalomnak és a művészetnek mindig elválaszthatatlanul össze kell forrnia a nép életével, az igazságnak megfelelően keli áb rázolnia a szocialista valósai gazdaságát és sokoldalúságát,

világosan és meggyőzően kell rr mutatnia a szovjet nép hatalmas alakító tevékenységét, törekvése: és céljainak fenségességét,’ erk magasrendűségét. Az irodalom művészet magasztos társadalmi lentősége abban rejlik, hogy h; vezeti a népet a kommunizmusé sében kivívandó újabb sikerek»

Az írók és a művészek között akadnak olyan emberek, akik vesztik a talajt a lábuk alól, helj len úton járnak és hibás, ferde m világításban foglalkoznak az iroc lom és művészet feladataival. Mii ha az lenne a feladat, hogy csak hiányosságokat keresgélje, pedig éj pen a pozitív jelenségek vonásai legjellemzőbbek a valóságra. Pé dául V. Dugyincev iró is »Nemese kenyérrel... « című alkotásába: amelyet most ellenünk igyekezne felhasználni a külföldi reakcí erők. Elfogultan, hajuknál fogva ráí cigálja elő a negatív tényeket, tendenciózusan világítja meg a sz munkra kedvezőtlen álláspontoké A könyv alapjában véve helytele irányú, nem igaz. Szándékosan S1 tét színekkel fest, kárörvendezve a hiányosságokról. Csak sajnálni t dóm — mondotta —, hogy a No\ Mir folyóirat szerkesztősége hel; adott olyan művek közlésének, Tmi például Dugyincev könyve. Töt irodalmi és művészeti folyóirat sze kesztősége s egyes kiadók vezet nem álltak a helyzet magaslatá több esetben letértek az elvi állá pontról.

Ahogy a hadsereg nem tud harcolni fegyver nélkül, úgy a párt sem tud sikeres ideológiai munkát kifejteni az olyan éles és harcos fegyver nélkül, mint a sajtó.

Nem adhatjuk a sajtót megbízhat: lan kezekbe.

A »Lityeraturnaja Moszkva« i mű almanachban is ideológiailag 1 bás művek és cikkek jelentek mi amelyeket elsősorban maguk az ir — élesen elítéltek.

Nem lehet szembeállítani a p: tcsság és a népiesség fogalmát mondta aztán Hruscsov. A szov szocialista társadalom ereje a ko: munista párt és a nép egységét van. Aki a néppel akar lenni, mindig együtt lesz a párttal.

Ellenezzük azt is, ha valaki irn lis, szépített képeket alkot, mert i pünk nem fogad el és nem tűr semmilyen hamisságot. A szov emberek elvetik az olyan, lénye ben rágalmazó műveket is, m amilyen Dugyincev »Nemcsak nyérrel.. . « című könyve, s az ölj édeskés, émelygős filmeket is, m a »Feledhetetlen 1919«, vagy a » dám vásár«.

Az írók és a képzőművészek kö zött akadnak olyan emberek, a »alkotás szabadságának« hívei akik azt akarják, hogy szófiám: tűrjük az olyan műveket, ame lyek torz képet rajzolnak a szov jet valóságról.

Ezek az emberek.húzódoznak az i dalom és a művészet párt- és áll: irányításától.

A szovjet társadalom egész tői nete — a legmeggyőzőbben iga; ja, hogy a párt és az állam iráni szerepe, a művészeti alkotási szentelt figyelme, gondoskodása 1 tosította az irodalom és a képzőr vészét kiemelkedő sikereit, a Sz jetunió szocialista kultúrájának virágzását.

Konszolidációt akarunk, azt al juk, hogy az irodalom és a képzői vészét minden ereje elvi alapon mörüljön — mondotta Hruscsov de nem a marxizmus—leninizmus veiből való engedmények, a tő való elhajlás árán.

Az irodalomban és a kul túrások példa van rá, hogy a bír; után az alkotók igen értékes mC két teremtettek. Dugyincev elvt: ról szólva, úgy gondolom, ha al ja, segítségünkkel a helyes útra i hét s az írók egész kollektívájí együtt termelékenyen dolgozhat nép javáért, a szocialista haza váért.

Hruscsov végűi hangsúlyozta, h az irodalmi és művészeti szőve gefcben igazi barátságnak, az all fejlődésről való elvtársias gondo dásnak kell uralkodnia.