Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-24 / 197. szám
Szombat, 1957. augusztus 24. SOMOGYI NÉPLAP 9 Szövetkezeti egység és egymásért való felelősség »A közgyűlés Meszesi Évát nagy szavazattöbbséggel kizárja a terme I őszövet keze tbő I«. (A kaposvári Szabadságzászló Tsz augusztusi közgyűlésének jegyzőkönyvéből.) A KÉT HÉTTEL ezelőtti köz- gyűlésnek még ma is érezhető nyomai vannak a termelőszövetkezeti tagság hangulatában. Valahogy forrósitotta az a vitatkozás i tagságot, felelevenítette a felelősiéget mindnyájunk vagyonáért, a tözösség érdekéért. Most itt állok szemtől-szembe a cizárt taggal, hallgatom szavait, nivel szolgáltatott okot arra, hogy fatal létére kizárják a közösségből. Vlit véthetett a szövetkezet ellen ?z a tizenhatodik esztendejét tipró jyereklány, akinek szülei tisztességes, becsületes munkásemberek. Rám néz nagy, barna gyermek- zemeivel, de nem látok benne a (atlasznál egyebet. Bűntudatnak lalvány szikráját sem. Csak annyit nond el, amennyi rá nézve sérel- nesnek tartható, tudniillik, hogy lurván, csúnyán beszéltek vele, tobtet követeltek tőle, mint amennyire futotta erejéből. Kapált, lovat ezetett, házalásban férfi erő híján . lókapa szarvát fogta, aratott, részt ett a behordásban, csinálta ugyan- zt, amit és amennyit a többiek. Isupa szép dolog, csupa erény — Iva javára. — S a kizárás mégis miért tőr- ént? — ... Csak, tetszik tudni... az olt a baj, hogy nem hagytam ma- ammal úgy beszélni, ahogy akarok egyesek. — Voltaképpen a takarodásban ezdődött a civakodús. Engem az sztagra az állásba tettek. A kévéét kellett kézre adogatni. Akkor sináltam életemben először ilyen íunkát. Véletlenül nekidobtam az gyik asszonynak, az meg vissza z arcomba. Lett ebből csetepaté, egorombított, csúnyákat mondott, n meg nem hagytam magam, híren olyan tag vagyok, mint a töb- i... Aztán hiába csináltam akár- dt is, semmi sem tetszett. Délben, oédelés előtt el akartak küldeni gy korsó vízért, nem mentem, híren én is olyan tag vagyok, mint többi. Hát így kezdődött. A más- ap esti közgyűlésen megjött ez a izárás... De lássuk az éremnek másik ólaiét is. TV/! EGKÉRDEZTÜNK MÁSOKÁT IS, azok közül, akik Meszesi va kizárását megszavazták, s akik lenézték a kizárást. Kovács József szerint ez a dolog már nem újkeletű. Éva összeférhetetlen, nem becsüli az idősebbeket, túlmegy a határon. Szentgróti István tsz-elnökhelyet- tes: Még a kislányt meg lehetett volna nevelni, de az édesanyja lovat adott alá. Beszéltem neki sokszor: Évikém, édes gyermekem, légy tekintettel az idősebbekre, de ő egyr'e csak azt hajtogatta, ugyanolyan tag, mint a többi stb. Kovács Mátyásné tsz-elnök: Hát tehettünk másként? Annyiszor figyelmeztettük már, így Évi, úgy Évi, de akár a falrahányt borsó. Az öreg Tóth Imre bácsit is megsértette. Tóth bácsi de is szólt a kazalról. Már akkor mondogatták a tagok: nem dolgoznak vele. Éva viszont a közgyűlésen bocsánatkérés helyett méginkább szembehelyezkedett a tagsággal. Parázslott a hangulat. A vezetőségében még annak előtte úgy határoztunk, áthelyezzük a kertészetbe, de a közgyűlésen már csak kizárásról lehetett szó. A múlt héten javakorabeli, határozott fellépésű munkásember kopogtatott be a szerkesztőség mező- gazdasági rovatába. Meszesi Éva édesapja volt. Keserűen panaszolta, hogy méltatlanul bántak el gyermekével, személyi bosszút látott benne. Meg, hogy kiprovokálták a gyerekből az agressziót az idősebbek. Van neki is igaza, például semmi jó nem származhat abból, hogy egyik-másik asszony ahelyett, hogy illendőségre és jó modorra nevelné a mellettük dolgozó leánygyermeket, a maguk rossz példájával haragra, dacra ingerli, lelki egyenetlenségbe taszítja. A SZÖVETKEZETIEK ÍGY DÖNTÖTTEK. Nem lehet beleszólásunk belső dolgukba. A tagok jót akarnak, félőn vigyáznak a szövetkezet egységére, összefor- rottságára. Ám ez az eset is figyelmeztet: vigyázni kell az emberekre, egymásra is, még mielőtt a legsúlyosabb fegyelmi eljárásra kerülMóring Ferenc: Kérem én hat év v 7 óta vagyok a szövetkezetben. Éltem benne jót is, rosszat is. Én sajaton-, nak érzem a közöst. Októberben < Mészesiné — Éva édesanyja is — :j azon volt, hogy a javakat széthur- 3 colják, de én akkor is azt mondtam, 3 hogy nem esszük meg a holnapun- 3 kát, nem osztunk el semmit. Bár én 3 nem vagyok párttag, de tisztelem és 3 becsülöm a pártot is, a kormányt is. 3 A kizárás? Magának köszönheti * Meszesi Éva, senki másnak, mert < nem akart kijönni a közösséggel, pe- < dig javát akartuk. Annyi van ben- 3 ne, édes elvtársam, hogy ez a sző-3 vetkezet volt és marad is Meszesi 3 Éva nélkül is. Mert ide, kérem, fi-3 gyelem kell, odaadás. Itt a munka 3 parancsol, ha a közösség nem érti 3 meg egymást, akkor semmi értei- 3 me a szövetkezésnek. Inkább le-3 gyünk egy-két fegyelmezetlennel, 3 szófogadatlannal kevesebben, de erő-3 |ík, l^gysélgjesek. Mert ha széthú-3 zunk, üres marad a kamránk. s a 3 kormány sem adhat. < A tagok nagyon egységesen vall-3 jak: éppen itt] volt az ideje Meszesi ■* Éva kizárásának, különben az egy- 3 ség látta volna kárát. Sajnálatos, 3 hogy ilyen eszközökkel kellett fel- 3 lépni egy gyereklány ellen. Talán, 3 ha a szülők is segítettek volna az 3 igazságtevésben, ha az anyát nem-3 csak az elfogultság vezeti saját 3 gyermeke iránt, s figyelmezteti, 3 meg-megrója botlásaiért, udvariat-3 lanságáért, nem fajul idáig a dolog. 3 Régi és új harcosok £ beszélgetnek ► ► Értékes, jó kezdeményezése volt a £ napokban a Kaposvári Tiszti Klub ► vezetőségének a régi és új harco- £ sok, tisztek és veteránok találko- ► zó ja. p Á találkozót a fiatal Molnár őr- ► nagy lelkes szavai vezették be. Be- £ szélt az első magyar kommün si- ► kereiről, hibáiról, tanulságairól. Az- p tán átadta a szót az »öregeknek«. ► Nehezen, vontatottan indult a be- p szőlgetós, a nagy idők dereshajú £ harcosai elszoktak a nyilvános sze- ► repléstől. De most lassan megeredt £ a nyelvük, folyik a szó a fonnyadt ► ajkakról, színesen, forrón., mint a j£ nyári zápor. Az egyik a forradalom «► születéséről, március 21-ércl mond- p ta el élményeit. A másik arról be- ► szólt, hogy akkor is voltak nehéz- p ségek, hibák, az ellenség akkor ► sem aludt, nehéz, de szép idők vol- p tak azok. Lelkesen, kicsit mégha- ► tódva emlékeztek vissza a Latinka- £ század volt harcosai vértanúhalált £ halt vezetőikre. Emlékeztek a szét- r> szórt ellenforradalmi tűzfészkekre £ Somogybán, a cseh fronton elért ► győzelmekre. Sokáig beszélgettek. fiatalok ► már-már kifogytak a témából, az £ idősek győzték, sőt csak most me- ► legedtek bele igazán. ► Szükségesek ezek a beszélgetések, ► tanulságosak fiatalnak és öregnek p egyaránt. A múltban ezen a terüle- ► ten is súlyos mulasztások történtek, £ most kell, hogy pótoljuk azokat. £ Jó lenne, ha nemcsak évfordulók, £ vagy ünnepek alkalmával, de más- J kor is rendeznének szervezeteink ► ilyen találkozókat, beszélgetéseket. p 5. P. * LECKE Az autó már hazafelé tartott. A nyár-este hús szelet vágott a főmérnök ablakba támasztott karjára. Mellette ült az öreg szak- szervezeti elnök. Hallgattak, fáradtak voltak. Reggel korán kezdtek, hosszú úton ellenőriztek. A motorzajtól zúgott a fejük, finom porszemek ültek szemeik sarkában, állandóan érezték az édeskés benzinszagot. A főmérnök egyszer csak oda- kérdezett: — Mikor is lesz az ünnep? — A jövő héten mérnök úr kérem. .. — felelt azonnal szokása szerint szolgálatkészen az öreg. Nem is tudott már másként, belerögződött évtizedek alatt a túlzott tisztelet a vezetők iránt, s ez beszédén is érezhető volt. — Akkor én nemsokára elmegyek pihenni... Amaz megértette mire céloz a műszaki. Nagyobb ünnepek előtt néhány napra biztonsági őrizetbe kerül, mint az ellenforradalom egyik fő hangadója a vállalatnál. — Főmérnök úr, megenged egy kérdést? — szólt hirtelen. — Tessék... — Ennek a vandalizmusnak nem szabadott volna lenni... Ugyebár? Hallgatás. — És nem a csőcselék, hanem az értelmiség, mint ön is, vitte a dolgokat, az csak folytatta, amit elkezdtek. .. De miért? Megértettem volna a mi munkásainkat, az 1000 forintos keresetű emberletin- ket, ha azok. .. De ön?... Engedje meg, 3000 forinttal, prémiummal, gyerek nélkül... Mi fájt önöknek? Kicsit már remegett a hangja. Megsimogátta majd teljesen ősz fejét. Kinézett az ablakon. A homályba vesző dombok tetejét borító erdőkről eszébe jutott a mérnök egy régi mondata. — Önöjc a »Szabad Európára« hallgattak... meg az »Amerika Hangjára«. De engedje meg, én 14 óta ismerem és jobban emlékeztem rá, mint ön. Emlékezzen kérem vissza, azt mondta egyszer: »Nekem az erdélyi bérceink fájnak«. . . Jó nekem is... De azt is tudom, hogy a Nyugat és a mi uraink vaksága és konoksága oszlatta fel az osztrák—magyar monarchiát, az züllesztette szét 19- ben a tanácsköztársaságot, az küldte be ide az idegen csapatokat, az (vette el Vjersaillesben tőlünk Erdélyt... Nem igaz? És később is: az Amerika Hangja nevében s pénzével indult el Hitler s majd, amikor a német impérium már versenytársként jelentkezett a piacon, akkor szállt csak szembe vele, akkor bombázott agyon bennünket, újra csak uraik miatt, akik másodszor is belevittek bennünket a Szovjetunió elleni harcba... A bércek miatt, úgy gondolja?... Ugyan... Mi már nem vagyunk olyan naivak, mint gondolnak bennünket. .. Az az Oroszország már nem a cár atyuska birodalma volt, nem Európa zsandára. ez védőbástya volt, egy új világ hajnala, a mi reménységünk... Már alig látszik valami a külső világból. A mérnök hallgat, kezei között parázslik a cigaretta. A sovány, őszülő, idősebb sofőr feszülten figyel. — S most lámpavasra akasztották az embereket... Én tizenkilencben már láttam ilyet... Hirtelen odafordult a kocsi mélyére húzódó emberhez: — Mérnök úr kérem! Most hatvanadik évemet tiiprom, egész életemben becsületesen dolgoztam, mint útmunkás. Nem szereztem semmit, nincs házam, telkem, csak az, amit ez az állam nyújt nekem munkámért, s csak az a cse- kiPy nyugdíjam, amit rövidesen kapok, ha eljön a nyugalom ideje. •!. )S azt éreöOmeltem meg Önöktől, hogy októberben szó nélkül kezembe nyomják a felmondó- levelet, mint nem kívánatos sze-, mélynek?... Elfordul a mérnöktől. Hallgat egy ideig. Aztán maga elé mondja: — Ilyen értelmiségre nincs szükség. .. De ha ilyen marad a Kádárkormány és előfordulna még egy október, én a 60 évemet tipró öreg ember elmegyek a parancsnokságra, kérek egy géppuskát és ott esek el a becsület mezején — de, mérnök úr kérem, ezt az országot prédának nem hagyom!... Csákvári János „A Térképészet Kiváló Dolgozója" kitüntető jelvényt és pénzjutalmat kapták jó munkájuk elismeréséül az alkotmány ünnepén Balogh Ferenc, a Somogy megyei Földmérési és Földnyilvántartási Felügyelőség vezetője és Marisa Miklós, műszaki előadó, megyéi térkép táros. OOOGG0OG>Oööö0ÖOGX3GÖO0GGÖG(DÖÖÖOGXDi3©0OÖÖG)OG0©OÖ©ÖOGÖ©OOOO:.úDOööööOOC'(;iOOOO0OOOO©O©O©(DCXIXZXiX9OGGXDÖG)OOOOOOO©O0OOO0OOOOOOOOOOOe)©0OOe Böhönyeí vasárnap fényképezőgépnek nehéz dolga adt. Böhönyén — kivéve a fiatal- ibereket — nem szeretik túlságo- 1 a nyilvánosságot. Még a csinos jiykák is húzódoznak, de azért isolyuk elárulja: mégiscsak tet- !k hiúságuknak a »nagy aktus», 'fos, mégis elkaptuk a falusi va- •nap néhány mozzanatát. íme az ő: lagyogó napsütés, bodros bárányfelhők, sétáló fiatalok, ünneplő felnőttek. Nem különbözik ez a nap sem a többi vasárnaptól. A falu csendes magányában mindenki megtalálja a maga szórakozását, kedvtelését. Pihennek az emberek. Talán az első nyári vasárnap ez, amikor a nagy munka után jut némi idő a tercierére, kuglira, s egy pohár sörre a kérgeskezű férfiaknak. De lám a fiúk is külön vonultak! ök ott állnak a kocsma előtt és csak sóvárgó szemekkel kísérik útjukra a lányokat. Ejnye, de sok szép délutánt akadályoz meg a kiölhetet- len falusi pletyka... Nagy forgalmat bonyolít le ilyenkor a földművesszövetkezet cukrászdája. A kitűnő fagyit a gyermekek szeretik legjobban. De óh, jaj, baj lehet ebben a faluban. Már a kiskorúak körében is három kislány jut egy fiúra? Az árnyas fák alatt lányok sétáílmak. Milyen kár, hogy magnetofont nem szereltek a gépre. Most visszaforgathatnánk. Biztos arról tereferéltek, hogy a falu fiai nagyon elhanyagolják őket. Pedig együtt örömtelibb lenne a séta, kedvesebb a csacsogás... A kerítésen belül nagy csoport férfi, inkább az idősebb generációból. Nagy hangon folyik a vita, a fogadás. »Lesz háromból hét fája!« Nem, ezt a szórakoztató játékot sohsem lehet megunni. Kiültek a vénasszonyok a pádra? Nem vének ők, csak úgy sugárzik arcukról a mosoly, az öröm és megelégedettség. Hogy beszélgetnek egyről, másról? Nem, ez igazán nem pletyka. Csak amolyan asz- szonyi tezóbeszéd... ,
