Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

'asárnap, 1957. július 21. SOMOGYI NÉPLAP 5 z agronómus tanácsa Mit tegyünk a jégverte növényekkel? A legutóbbi napákban a megye :ámos községét érte kisebb-nab robb jégverés. Azoknál a nővé­reknél, amelyeknél ennek követ­őében kisebb, vagy nagyabb ká- sodás következett be, a termés is sebb vagy nagyobb mértékben ökkenni fog. A legnagyobb káro- dás a kukoricát érte, de számotte- i kár állapítható meg egyéb kapás­ipari növényeknél is. A lábonálló bóknál a jégverés kártétele ugyan- ak nagymérvű. Az elemek vad mbolása a termelő egész évi fá- dságos munkájának eredményét mmisítette meg, vagy legalábbis nyegesen csökkentette a várható rméshozamokat. igen nagy körültekintéssel kell Bghatároznunk, hogy melyek azok jégsújtotta területek, amelyek ki- ántásra kerülnek és melyek azok, nelyek gondos növényápolással íg kielégítő termést adhatnak. 5 egyes növényféleségeket külön- ilön kell elbírálni, mert növé- ■enkén változó azok regeneráló pessége. Bármilyen károsodást is mutat a cukorrépa, annak a kiszántása nem volna helyes, mert a bősé­gesen rendelkezésre álló tartalék tápanyagokból új levélzctet fej­leszt, vább fejlődik, terméshozama ökkenni fog ugyan, de még min- g elfogadható termést adhat. A ^fontosabb, amit tennünk kell, a ndos kapálás azonnali elvégzése, tőgy ezt a talaj nedvességi álla­ta megengedi. Ugyanez vonatko- c a kukoricára és egyéb kapásnö- nyekre is. Ha a kapálást idejében jtjuk végre, a talajt megfelelő Brkezeti állapotba hozzuk, a nö- nyi tápanyagok feltárolódását, a asznos talaj-baktériumok életmű- dését segítjük elő és a talaj víz- gó képességének növelésével a vények tápanyagfelvételét bizto- juk, aminek eredményeként gyor- bb lesz a növekedés. A kapálás kedvező hatása ugyanúrv érvényesül a kukori­cánál, mint a cukorrépánál, vagy egyéb kapásnövénynél. legyengült, beteg növényt át kell Hol virágzik A MÉSZÖV Méhészeti Szakbizott- ga értesíti a méhészeket, hogy a ztesfű különböző helyeken virág- snak indult. Erősebb a tarlóvirág- s Kalocsa és öregcsertő között, lamint e két helységtől északra délre is, aztán Kalocsa és Solt izött, ivalamint Fülöpdzállástól sakra és a Bátya—Dúsnak közötti akaszon. Megfelelő időjárás ese- a a Békés és Csongrád megyei segíteni ezen a szakaszon. Ennek pe­dig a kapa a leghatásosabb orvossá­ga. Sokat használ a nitrogén műtrá­gya, amelyet a kapálás előtt fejtrá­gyaként alkalmazunk,' hogy előse­gítse a növényzet erőteljesebb fej­lődését. Azokon a helyeken, ahol a káro­sodás mértéke a kukoricában 80— 100 százalékos, mint pl. Kapospulán, Segesden, Somogyszobon és több más község határának egy részén, a kiszántást azonnal el kell végezni és a földet újra be kell vetni. Az olyan kukoricáknál, abol csak a levelek sérültek meg, nem kell elhamarkodni a kiszántást, inkább a felszabadult gabonafölde­ken kell a várható terméskiesés el­lensúlyozására másodvetésű növényt vetni, hogy az állatok takarmányo­zását biztosíthassuk. Intézkedés tör­tént központi készletből származó vetőmagvak kiutalására, így minden várható igényt ki tudunk elégíteni rövid tenyészidejű kukoricából és egyéb vetőmagvakból. A járási szék­helyekre megkezdtük leszállítani nagyobb mennyiségben Iregi 12 hetes kukoricát, melyet a termelők igény- ,bevehetnek cseretermény ellenében, vagy kölcsönképpen. Egyéb rövid tenyészidejű növények vetőmagjait is biztosítottuk. A termelők a községi tanácsnál jelentsék be a szükségletüket, hogy a járási tanácsok mezőgaz­dasági osztályain keresztül mi­előbb megkaphassák a vetőma­got. Kölest, mohart, tarlórépát és egyéb vetőmagvat készpénz ellenében a földművesszövetkezeti boltokban le­het majd vásárolni, előzetes igény­ibe jelentés alapján. Megvan a lehetősége annak, hogy a jégverés következtében előállott kedvezőtlen helyzeten enyhítsünk. A vetési munkákat a legrövidebb időn belül végezzük el, vegyük igénybe a gépállomások traktorait, hogy a mag minél előbb a talajba kerüljön. Az idő sürget, egyes községekben a nagyabb jégverés következtében takarmányhiány fog mutatkozni, amelyet meg lehet oldani, csak élni kell a lehetőségekkel. Molnár Imre a tisztesfű? tarlók virágzása 10—12 nap múlva várható. Ez a közlemény tájékoztató jelle­gű. Ezért a méhészek csak előzetes helyszíni szemle és helybiztosítás után fogjanak hozzá a vándorolta­táshoz. Lehetőleg a kompátkelést — különösen a tiszait, Mindszentnél — mellőzzék, mert hosszas várakozás­ra van szükség és a part meredek­sége miatt a beszállás kárral járhat. Az édesanyák hoz Azokhoz a kismamákhoz szólunk, akiknek módjukban áll segíteni ölyan csecsemőkön, akik nem jut­hatnak a számukra legfontosabbhoz: az anyatejhez. Sajnos sok édesanya nem tudja csecsemőjét anyatejjel táplálni, noha tisztában van vele, hogy gyermekének talán az életet je­lentené. Hiszen az anyatejben olyan fontos anyagok vannak, melyek a csecsemő szervezetét ellenállóvá te­szik a különböző betegségek meg­előzésére, vagy leküzdésére. Viszont vannak mamák —, nem is kevesen — akiknek több a tejük, mint amennyire saját kicsinyüknek szüksége van. Intézetünk hivatott arra, hogy ezektől a mamáktól a felesleget el­juttassa azokhoz a csecsemőkhöz, akiknek erre nagy szükségük van. Ám, ez csak úgy lehetséges, ha a ma­mák a felesleges anyatejet eljuttat­ják az Anyatejgyűjtő Állomásra (kór­ház, szülészeti alagsor). Ez a mamák szempontjából is fontos, hiszen úgy lesz továbbra is bőven tejük, úgy tudják saját gyermeküket tovább is táplálni, ha a mellből a felesleges tejet rendszeresen eltávolítják. Intézetünk az anyatej literjéért 35 forintot fizet. Természetesen ennél fontosabb a dolog erkölcsi oldala, hiszen mindenki, aki szereti saját gyermekét, meg tudja érteni ennek a segítségnek jelentőségét. Ezúton is kérjük az édesanyákat, akiknek módjukban áll, ne restell­jék a fáradságot, keressenek fel bennünket, legyünk közösen a rá­szorult csecsemők segítségére. — Ejnye, de napbarnított lett, La­ci. Talán bizony szabadságon van? — Eltalálták, szerkesztő sporttárs. Ott üdülteríi én is a balatonparton. az NB Il-es kaposvári csapatok közelében. — Nos, akkor meséljen valamit, mi újság a legjobb Somogy megyei futballcsapatok házatáján? — Megmondom őszintén. <a héten el­vették a kenyeremet. Ott jártak a ma­guk újságírói is és azok bizony ^lapo­san megpletykálták az üdülő Kinizsi és KMTE labdarúgókat egyaránt1. Azt azon­ban maguk sem árulták el, hogy újabb veszély leselkedik a KMTE-re. Én is csak félfüllel hallottam, de azért elmon­dom. A Kanizsáról Kaposvárra került balszélső, ©ki a szabó mesterséget ta­nulta, a rossz nyelvek szerint mégsem lesz a kaposváriaké. A nagykanizsaiak ugyanis óvást emeltek, de ez még a kisebb baj volna. Nagyobb hiba az, hogy a hírek szerint a játékos maga is kibé­kült volt egyesületével, s miután jól ki- nyaralta magát Kaposvárott, illetve Sió­fokon, visszatér Kanizsára. — Hát, Laci, nagy kópék ezek a labdarúgók. — Nem mondom, szerkesztő sporttárs, akad köztük különösen az átigazolások idején egy-két »élelmes ember«, aki nem retten vissza egy kis zsiványságtól sem, ínért mi más volna Szabó barátunk ma­gatartása is, ha tényleg igazak a Kani­zsáról érkezett1 hírek és valóban vissza­tér a fiú. — Jól van, Laci, elég a KMTE-ből. — No, még egy érdekes hírt azért el­mondok. Képzelje, milyen rosszmájúak ezek az átigazolási bizottsági tagok. Hogy, hogy nem, de Tóth Tibor átiga­zolási lapján a KMTE pecsétje van, vagyis a KMTE kérte Tóth igazolását, viszont' a bizottság, mint ismeretes, úgy döntött, hogy Tóth mégis a Kinizsié lesz. — Nem értjük, Laci, mi ebben az érdekes? — Hát az, amiről váró-szerte beszél­nek, hogy Tóthot a KMTE játszotta át a Kinizsinek. Ugyanis, ha a KMTE alá nem írat a szélsővel a Dózsánál, soha­sem adt'ák volna ki a Kinizsinek. Egyéb­ként még az is érdekessége ennek az ügynek, hogy a Tőfh-ügy nem eltávolí­totta egymástól a Dózsát és a Kinizsit, hanem olyan -közel hozta egymáshoz, mint még soha. Most már csuk az volna a fontos, ,hogy mondjuk a KMTE és »a Kinizsi között1 is az eddiginél barátibbá váljék a kapcsolat. — No, és nincs erre remény, Laci? — Mit mondjak? Van! Hallotta volna a KMTE legutóbbi labdarúgó szakosz­tály ülését, akkor maguk is azt monda­nák, hogy van remény a megbékélésre. Erre egyébként garancia a KMTE-nél bekövetkezett szakosztály vezetőségi változás is. Azt mondják, hogy a KMTE volt edzője nemcsak jó edző, de fog­lalkozásánál fogva jó diplomata is. Tud­ja azt. hogy szükség van az NB Il-es csapatok barátságára. — Valami mást, Lacikám, mást! —- Hát csak NB Il-es hírem van. Ott voltam a Kinizsi első nyilvános edzésén. Ha még nem látták hajtani a Kinizsi já­tékosokat, hát ezen az egymás közötti mérkőzésen lehetett látni. Úgy mon­dották. hogy Hupci eddig pl. egyike volt a legkényelmesebben edzőknek, most olyan verejték csörgött róla már az ötödik percben, hogy csak na. Aztán látták volna, hogy milyen tolongás volt azért is, hogy ki utazzon el Tatora a második csapatta'. Az a helyzet ugyanis, hogy a második csapatban is lehet ér­demeket szerezni az első csapatba való bejutásra. Helyenként túlságosan istfa- ragták egymást az első és a második csapat tagjai. Az igen elemében lévő Tóthot úgy vágták fel az oldalvonalon, mintha bajnoki mérkőzés lett volna. Fel is szisszentek a nézők, akik lehettek vagy háromszázan. Az edzőnek pedig egyik szeme sírt, a másik nevetett. Mert bizony nem lesz könnyű most válasz­tani. Tehát' az se öröm, ha nagy a játé­kosanyag, mint jelen esetben. Pedig el­Anyatejgyűjtő Állomás. Hogyan történik a gyermekparalíxis elleni védőoltás ? Kormányunk az 1062/1957. sz. hatá­rozatával eirendelle a gyermekparalízis elleni védőoltásokat. Jelenleg a legve­szélyeztetettebb korosztály, az 1SS5. ja­nuár 1 -töl 1956. december 31-e között született gyermekek kerülnek oltásra. Az oltás Kaposvárott 1957. július 25-én és 26-án történik a Bajcsy-Zs. u. 10. sz. alatt lévő Tanítóképzőben reggel 8 órá­tól déli 12 óráig és délután 15—18-ig. Azok a szülők akik valamilyen oknál fogva a fent megjelölt két napon gyer­meküket beolt TŐ ni n?m tudják, 1957. július 27-cn 8-tól 11 óráig jelenjenek meg az előbbi helyen, pótoltásra. A gyermekbénulás elleni oltás egye­lőre még nem kötelező, de a járvány- veszélyre való tekintettel feltétlenül ajánlatos. Az oltások Kanadából importált Salk- vaccinával történnek. Az oltásokat négy hét múlva megismételjük, s a harmadik, úgynevezett emlékeztető oltást 1958. taraszán fogjuk eszközölni. Az eddigiektől eltérően külön idézést senkinek sem küldünk. Felkérem a szülőket, hogy a torlódá­sok elkerülése végett tartsák be az alábbi rendelkezéseket: 1957. Július 25-én jelenjenek meg ol­tásra az 1955. évben született gyerme­kekkel az alábbi beosztás szerint: reggel 8 —9-ig az A, A, B, C, 9 —10-ig a D, E, F, 10—11-ig a G, Gy, H, I, 11 —12-ig a J, K, L, M, délután 15 —16-ig az N, 0, ö, P, 16 —17-ig az R, S. Sz, T, Ty, 17 —18-ig az U, ü, V, Z, Zs betűvel kezdődő nevűek. 1957. iúlius 26-án oltásra kerülnek az 1956. évben született gyermekek, ugyancsak a fenti beosztás szerint. Az oltásokat két oltóbrigád végzi, melynek tagjai: I. brigád: dr. Mózsa Ernő, dr. Peregi István, Piroska Valéria. Tóth rózsa. ■ Közreműködő körzeti orvosok: dr. Angeli 1st án, dr. Gyócsi János, dr. Bo- da Béla, dr. Vecsei Lajos. II. brigád: dr. Futár Rajmundné, dr. Hartmanné, Varga Jiia, Alagi Magdolna. Közreműködő körzeti orvosok: dr. Sára Gyula, dr. Sára Gyuláné, dr. Sta- mucz József. Felkérem az oltásra kerülő gyerme­kek szülőit és gondozóit, hogy okvet­lenül hozzák magukkal személyazonos­sági igazolványukat, a gyermekek szü­letési anyakönyvi kivonatát és oltási lapját, hogy abb^ az oltások megtörtén­tét be legyezhessük. Kérem a vállalatok vezetőit, igazga­tóit, hogy az oltás fontosságára való te­kintettel ezeken a napokon a szülőket, illetőleg gondozókat az oltás idejárj en­gedjék el munkahelyükről. Dr. Szabó Zoltán városi főorvos árulom, hogy még tovább bővült ez a keret, mert már legutóbb is beszállt a csaknem egy éve pihenő Bódis is. Hogy miért? Azt mondja, ilyen jó szellemű csapatot nemigen látott mostanában, mint amilyen a jelenlegi Kinizsi. — Ezek között a srácok között érdemes focizni — mondja a népszerű Bódis I Karcsi, aki a szegre akasztott cipőt te­hát újra felhúzta, s könnyen lehet, hogy Szigeti elárvult helyét a jobbhátvéd posztján át is veszi. — Lacikám, vidékről megint nem beszélt. — Megmondom az igazat, nem is igen merek, mert félek, hogy úgy já­rok, mint az újságírók Is elég gyakran. Helyre kel1 igazítanom. Tudják, hogy hírül adtam a Jakoda gyerek távozását is Csurgóról Nagyatádra. Most úgy ér­tesültem, hogy vissza az egész. Az egyik legtehetségesebbnek tartott so­mogyi labdarúgó, a fiatal Jakoda mégis Csurgón marad. Utóvégre Csurgó is az NB III-ért küzd és nem is akarnak se­reghajtók lenni a csurgóiak. Egyezzünk meg tehát abban, hogy Jakoda marad én pedig megyek . .. A pince sötéten tátja kiszaggatott száját: Gotvald Lajos, a feltaláló, egyenként kaparja ki a pincebejá­rat boltívéből a téglát, hogy valahogy megmentse a feje felett összedőlni készülő 85 éves vályogházat. A repedtfalú szobában hellyel kínál, de hárman vagyunk és szék csak kettő. Böhönyén csendes a Kossuth utca, szinte nem lel élő embert a futó nyári forgószél. Az alacsony, élestekintetű ember nemrég hagyta el a kórházat, hasán ölnyi nagy vágással. Megkopa­szodott fejebőre alatt hatvankét éve ellenére is fürgén jár az ész, amellyel egykor csehszlovák gyárakban, román és görög műhelyekben gondolkodott, amikor nehezebb volt a munka, ha valami újra, tökéletesebbre volt szükség. És mi? Nekünk nem volt szükségünk Gotvald koponyájára sem harminc évvel ezelőtt, és úgy látszik ma sem. Akkor talán főként azért, mert egy jobb világért harcolt toprongyos munkástársai oldalán. Mert május elsején éltette a nemzetközi mun­kásmozgalmat és kiment ünnepelni a rétre. Mert nem volt hajlandó kiszolgálni megalázó, üresfejű bitan­gokat, mert elvtársnak szólította barátait... — Ma azért, mert egyszerűen elfelejtettük. Amikor néhány évvel ezelőtt hazatért Romániá­ból, mert mint mondotta, Romániában elért sikerei ellenére sem tudta elűzni szívéből a honvágyat és min­den nélkül, hóna alatt a pergamen rajzokkal, oldalán hűséges feleségével hazatért — Böhönyére. Húzta a jelharangot; küldte leveleit, ajánlatait gyáraknak, újí­tási bürokratáknak egy ideig, de aztán sikerült el­hallgattatni ezt a jelharangot, nemcsak azért, mert emberek két kézzel fogták le a harang szívét, hanem mert ő is belefáradt már. És most Gotvald Lajos, a feltaláló, a régi-régi munkásmozgalmi harcos, akinek minden szava egy kis történelem, ha ifjú életéről be­szél, tanácstalanul, anélkül, hogy sejtelme lenne, mi­lyen lesz, hogyan alakul élete holnap, vagy holnap­után, vár... A kis, sötét, elhagyatottnak tűnő szobában egy régi csipkével leterített asztalon köteg megsárgult irodaszagú papírnál nem látszik több. Harcok tüze parázslik az elemyedt papírokon. ,A román miniszté­riumok levelei, rendelései, amelyek »tovaris Gotvald- nak«, a feltalálónak szóltak. S rajtuk az elismerő szavak. A jutalom. Mérnöki pontossággal készített mű­szaki rajzok sora. A gondosan megrajzolt gyártástí­pusok már rég román szabadalmak, román eszterga- padok, gyárak gyúrják őket életté, úgy, ahogy Gotvald Kallódik EQY EMBER Lajos, a Romániába szakadt magyar emigráns elkép­zelte. A régi iratok lapozgatása közben egyszerre meg­áll Gotvald mester keze, az ablak felé megy és el­nyűtt kézimunkát ránt le egy zsámoly nagyságú tárgy­ról. Miniatűr pompájában előttünk áll az elektromos rostonsütő készülék (amelyen három-négyféle válto­zatban is lehet sütni-főzni, sőt laposra összecsoma­golva aktatáskába dugni), az egykori román kiállítások megcsodált, aranydijat nyert remekműve. Igaz, vannak ma már valamivel tökéletesebbek, de ezt a sütőt nem mindenben felülmúló készülékek. Mindez azonban nem csökkenthetik készítő mestere leleményes ötlet- gazdagságát. Az igénytelen konyha egyik sarkában még szeré­nyebben húzódik meg egy bamaszínű láda. Csak a kiálló nyomásmérő óraféle árulkodik, hogy nem kor­pás ládával, hanem Gotvald mester remek gyümölcs­szárító berendezésével találkoztunk, amelyet ő anyag hiányában fából készített el. Nincs helyünk arra, hogy részletesen ismertessük szerkezetét. Annyit róla, hogy minden gyümölcsfajta aszalására alkalmas. És a két évvel ezelőtt rajta szárított gyümölcs még ma is üde, friss, egészséges. A szerkezet titka: a tökéletes gyü- mölcsfertőtlenítés. Nem messze tőle egy másik ládán a már Romániában ugyancsak gyártott és alkalmazott, kisgazdaságok számára kitűnően bevált egyszerű, fá­radság nélkül kezelhető permetezőkészülék. A hővezetés elméletére épülő alumínium sütőtálat a mindig és mindenben segítőtárs feleség hozza meg­mutatni. Mindössze egy lámpa lángja elég ahhoz, hogy két kilogramm kenyér ropogósra süljön benne. A szom­szédok rajongnak érte, kérik, — a mi edénygyáraink nem tudnak róla. Előkerülnek a fényképek, amelyek Gotvald nevét viselő világvárosi automatákat ábrázol­nak. ö szerkesztette őket ugyancsak Romániában. És ma, az automaták világában, a mi Gotvald Lajosunk megfelelő környezet hiányában megszűnt automaták szerkesztésén gondolkozni. Aztán egy egész sor töké­letes kis apróság (konyhai diótörőtői a borotvaélesí­tőig) bizonyítja Gotvald elvtárs gondolatainak ötlet- gazdagságát, kezének, ügyességét. Konyha- és tűzhelytípusai meglepően újszerűek. Felépítésükben a drága áron beszerzett tüzelők meg­takarítására törekszenek, anélkül, hogy használhatósá­guk valamit is csökkenne. Sőt! Egyik tűzhelytípusán például megfordítja és a szokással ellenkező oldalon vezeti el a füstkijáratot. A tüzelőanyagmegtakarítás ennél több mint ötven százalékos. A velünk lévő gé­pészmérnök tüzetesen átvizsgálta a tervet. Nem talált kifogást. Amellett ez a tűzhely rendkívülien csinos. Felületét fémlap borítja, amely felhajtható és falvé­dőként használható. Egy mozdulattal rácsos edénytartó pattan ki a falvédőként használt fémborítóból. Ez a tűzhely olyan konstrukció, amely a fűtéshez szükséges kevés tüzelőt is a testébe rejti. Melegében technikai szakkönyvet írhatnék Got­vald Lajos temérdek, műszaki szakértelemmel készített tervrajzait lapozgatva. Nem az én dolgom azonban évtizedeket felölelő munkásságát egyenként, részletei­ben elbírálni. Kétségtelenül van közötte olyan, amelyen meglátszik már, hogy régen készült. De számos közü­lük még mindig újdonságot jelentene. Mi lesz velük és mi lesz Gotvald Lajossal? Belepi őket az utcán ka­vart és a rozoga ablakokon beszállingózó szürke por? Neki magának elégtétel, ha sírjába veleküldik (ha egyáltalán lesz, ki vele küldje) rajzait, amelyek csak elképzelések maradtak? — És mi, mindezt elnézzük és csak tudomásul vesszük? Nem! Nekünk kell Gotvald Lajos koponyája, és most kell, nemcsak akkor, amikor gondolatai nem mozdulnak többet. A mi szocialista társadalmunknak szüksége van a munkásmozgalom harcában edződött becsületességére, folyton újat, szeb­bet, jobbat kutató koponyájára. Meg kell találni a módját, hogy kallódásából kisegítsük és valamelyik üzemünkben teret adjunk képzeletének. Az egykori lakatos, akinek futotta szorgalmából arra, hogy az iparrajz iskola esti tagozatára járjon és elvégezze a Képzőművészeti Főiskola két évfolyamát, üzemeinkben is megtalálja helyét és feladatát. Menjünk érte, bo­gozzuk ki a feledés fátyoléból. A szekrényen tizenegyet üt egy elnyűtt falióra. Gotvald Lajos már 62 éves. Ne késlekedjünk. A har­mincas évek gúzsbakötéses kínjai, az emigráció ke­serű önmarcangolásai után most, amikor elérkeztünk oda, ahová ő is vágyott, amelyért harcolt, leljen meg­elégedésre, munkaterületre ebben a hazában. Szegedi Nándor 0 : t * ♦ ♦ 1 ♦ » Í z * z : : I I I ♦ ♦ z ♦ : z ♦ z ♦ ♦ I ♦ ♦ ♦ :

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents