Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

2 JUa fa h&Lnaft írta: Zofia Artymowska SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. feu* U ntaMMMM július 21. Kérlelhetetlen harcot a társadalmi tulajdon elherdálóival szemben Lengyelországban óvek ó*a íratlan törvénnyé vált, hogy Tó­nusban, vagyis a népi állam alapításának évforduló hónap­jában megvonják az elmúlt esz­tendők mérlegét. Szeretnék et­től a szokástól eltérni: ma ki­vételesen nem akarok »vissza­pillantani« a múlt hibáira. Sok szó esett már azokról, bő-zen írtak is róluk. Ma a legfonto­sabbnak látszik a másik irány­ba, a jövőbe pillantani. A leg­égetőbb kérdés: mi kristályoso­dik ki az előző évek jó és rossz tapasztalataiból, a fejlő­dés milyen további útjára lép most a népi Lengyelország? A politika A köznapok nyomasztó gondjai közepette néha nehezünkre esik ki­szabadulni ezek közül a terhek közül és némileg elszakadni a mától. Ti­pikus jelenség ez, különösen ami a politikai életet illeti. Pedig a válto­zások folyamata az akadályok elle­nére semmiféle törést sem szenve­dett. Teljes bizonyossággal kijelent­hetjük, hogy például a törvényessé­get illetően mindent jóvátettek, ami jóvátételre szorult. Az igazságszol­gáltatási rendszer másfél évvel ez­előtt megkezdődött reformja tulaj­donképpen a törvénykezés demokra­tizálásának irányába mutató egyik legmélyebb változás. Az útjuk elején álló munkástanácsok első tapasztala­tai azt mutatják, hogy a tanácsrend­szer a jövőben továbbfejlődhet. Ha­sonlóképpen elmondhatjuk, a • köz- igazgatás és részben a tervezés de­centralizálásában szerzett szerény ta­pasztalatok azt sejtetik, hogy ez a decentralizálás megnöveli a helyi szervek önállóságát, sőt lehetővé te­szi olyan akadályok leküzdését, ame­lyek erősen fékezték kisebb és na- gyob vidéki városokban egyaránt a fejlődést. E jelenségek mellett rá kell mutat­ni a Szejm tevékenységében, vala­mint a politikai pártok együttműkö­désében bekövetkezett változásokra — mely utóbbi teljesen új tartalmat kapott —, végül az állam és az egy­ház kapcsolatainak teljesen új kiala­kulására. Nem könnyű feladat a demokrati­zálás, annál is nehezebb, mert egyre újabb olyan erőket hoz a felszínre, amelyek maguk is a változások el­lenzőivé válnak. Minden nehézség és az itt-ott jelentkező akadályok elle­nére, ezt a folyamatot nem tudják többé feltartóztatni, úgyhogy az elkö­vetkezendő években a társadalmi élet új formáit fogja létrehozni. Ha már a dolgok politikai oldalá­ról van szó, úgy nem szabad' végeze­tül figyelmen kívül hagyni Lengyel- ország nemzetközi helyzetét sem. A baráti országok kapcsolatainak olyan időszakához érkeztünk el, amelyben uralkodóvá vált a szuverenitás és az egyenjogúság alapelveinek köl­csönös megértésén nyugvó nagyobb megbecsülése, ugyanakkor lehetőség nyílt a Nyugattal való viszony nor­malizálására is. Lengyelország súlya gyarapodott, ami különösen megfi­gyelhető volt Cyrankiewicz minisz­terelnök távol-keleti utazása alkal­mával. A gazdasági élet A múlt hónapok az előző időszak kritikai megítélésének jegyében tel­tek el. Pellengérre állították a. gaz­dasági élet irányításának bürokra­tikus eltorzulásait, a tervezési mód­szerek elfajulásait, s jelentéktelen eredmények nagydobra verését. Per­sze, azért a háború utáni idők sike­rei igen jelentősek és letagadhatat- lanok. A múlt évek torzításai az idők folyamán az ország további fejlődé­sének gátjai lettek. Már a LEMP 1956. októberi ismert VIII. plénuma előtt és különösen utána eljött az ideje annak, hogy elméleti és gyakor­lati változásokat hajtsanak végre a szervezés és az igazgatás eddigi módszereiben, valamint a gazdasági elvekben. Ez azt jelenti, hogy óriási erőfeszítést kell tenni a társadalom életének megjavítása céljából. Ezért természetesen szükségessé vált m'm- den eddigi index szám és arány ala­pos felülvizsgálata. A keresésekből egy keretprogram született, s bizony nem könnyű fel­adat ezt a keretet konkrét és élő tar­talommal megtölteni, sőt elmondhat­juk, hogy rendkívül nehéz munka. Mikor hozzáláttak e feladat magvaló­sításához. rögtön észrevették, milyen fáradságos dolog gazdasági hibákat kijavítani, így tehát az új terv haté­konyságára sok esetben csak egy-két, sőt több év után lehet számítani Ezért nyugodtan nevezhetjük 1957-et átmeneti esztendőnek, gazdasági éle tünk rendezésére és az okvetlenül szükségessé vált helyesbítései: vég­rehajtására szánt évnek. Itt van először is a terv A kiindulási elv az. hogy a gazda­ságnak valóban az embert keli szol­gálnia, ebből adódik a cáfolhatatlan végkövetkeztetés: a népgazdaság fej­lődésének célja, távolabbi és most következendő évek feladata, állan­dóan 'és egyre érezhetőbben javítani az életkörülményeket. Ebből a meg­fontolásból indultak ki a lengyel közgazdászok, amikor az 1957-es terv irányelveit kidolgozták. Ennek a tervnek az előfeltételeit az a gon­doskodás diktálta, hogy a gazdasági életen belül jelentkező aránytalansá­gokat a lehető legnagyobb mérték­ben megszüntessék. Vonatkozik ez elsősorban egyrészt a nehézipar, másrészt a fogyasztási javakat ter­melő és a könnyűipar fejlődése kö­zött tapasztalható aránytalanságokra. Az új beruházási terv idén jelentő­sen változtat ezeken az arányokon. A nehézipari beruházásokat 3,2 szá­zalékkal csökkentették, ezzel szem­ben a fogyasztási javakat termelő ipar beruházásait 7,3 százalékkal, a mezőgazdaságét 18 százalékkal emel­ték. Az arányok e megváltoztatása azt jelenti, hogy nagyobb összegeket fordítanak a mindennapi élet szük­ségleteit kielégítő áruk termelésére. Ugyanakkor az 1954. évi 24,6 száza­lékról 18.7 százalékra csökken az ak­kumuláció részaránya a nemzeti jö­vedelemben. Ami az összes termelést és annak növelését illeti, az ebben az évben kisebb lesz, mint az előzőkben. Az életszínvonal Az árumennyiség gyarapodása ok­vetlenül szükséges az infláció elkerü­léséhez. Idén és a következő évek­ben okvetlenül elvárjuk a termelés fokozását az állami iparban éppúgy mint a kézműipar minden ágában és a magánkisiparban, ugyanakkor számolunk az árumennyiségnek kü­lönböző fogyasztási javak importja útján történő növekedésével. Ehhez, az eszközöket többek közt a honvé­delmi kiadások további leszállításá­ból akarjuk meríteni, ezek a kiadá­sok az idén máris 12 százalékkal ala­csonyabbak, mint tavaly.- Az árumennyiség növelésének je­lentős tartalékát a mezőgazdaság szolgáltatja. A mezőgazdasági prog­ram, amelyet a LEMP és a paraszt­párt már tavaly kidolgozott, nagy lehetőséget nyújt a termelés növe­lésére. A beszolgáltatások fokozatos csökkentése és végül megszüntetése, a magán, a társadalmasított és az állami gazdaság egészséges alapokra való fektetése hosszabb távlatban nagy eredményeket kell hogv hoz­zon. Ezen a területen nem szabad máról holnapra változásokat várni. Ennek ellenére az új mezőgazdasági politika eredményei már 1958-ra megmutatkoznak. * * * Nagy általánosságban véve, politi­kai téren az első feladat a közeljö­vőben megszilárdítani a változáso­kat, megerősíteni a demokratizálás vívmányait. Gazdasági területen: megteremteni egy harmonikusan fej­lődő népgazdaság alapjait, helyre­állítani az egyensúlyt, feléleszteni a termelési kezdeményezést, kihasz­nálni minden tartalékot és lehető­séget. Lengyelország főfeladata a kö­vetkező években minél több olyan te­rületen gyarapítani exportképessé­gét, ahol mostanáig a hagyományos lengyel kivitelt elhanyagolták. Ez okvetlenül szükséges a külkereske­delem kibillent mérlegének egyen­súlyba hozásához, annak az eltoló­dásnak a kijavításához, amelyet a fogyasztási javak importjának szük­séges növelése okozott. Étiből a cél­ból elengedhetetlen továbbfejleszteni az együttműködést és a kereskedelmi kapcsolatokat nemcsak a szocialista országokkal, hanem mindazokkal az államokkal, amelyek abban érdekel­tek. A most következő évek feladatai nem könnyűek. Lengyelországban az életszínvonal aránylag alacsony: amit tavaly végrehajtottunk, az szá­zalékban, vagy milliárd zlotyiban ki­fejezve sok ugyan, de elenyésző az emberek szükségleteihez viszonyítva. Ezért semmi csodálatos sincs abban, hogy ezen a területen ma bizonyos nyugtalanság tapasztalható, s ezt az okozza, hogy az emberek már most. azonnal szeretnék leszüretelni a vál­tozások gyümölcsét, azokat a válto­zásokét, amelyeket 1956. októberé­ben nagy tetszéssel fogadtak. Pedig a gazdasági modellről folyó vitától, a régi hibák jóvátételétől a megvál­tozott gazdasági politika gyümölcsei­nek betakarításáig sok időnek kell eltelnie. Mindezzel számolni kell a jelenlegi átmeneti időszakban. Az igaz, hogy Lengyelország gaz­dasági helyzete nem könnyű, de az alapvető nehézségek legyőzésére reá­lis remény van, s ez a reménykedés konkrét, jelentős, ma már a meg­valósítás szakaszába lépő gazdasági változásokon alapul. Egyre több jel mutat arra, hogy a társadalmi tulajdon elleni bűncse­lekmények száma növekszik. Mielőtt az okokat elemeznénk, néhány típus­esetet felsorolunk. Két eset 1. Szél Ferenc igali lakos, a Buda­pesti Villamosgép Tatarozó Vállalat művezetőiéként rendszeresen szállí­tott haza épületanyagokat, s azokat jó áron eladta. Ebben a dologkerülő Matisa István orgazda is segítette. Addig járt azonban a korsó a kútra, amíg most 50 mázsa cement igaii értékesítése közben lefülelték őket. A Kaposvári AKÖV tehergépkocsiján hozták haza az »árut« a budapesti munkahelyről. A gépkocsi vezető »fe­kete fuvart« csinált. Ezer forintot kapott érte. Szél Ferenc most épített egy százezer forintnál nagyobb érté­kű házat. Telt a nép vagyonából. 2. A Vityapusztai Állami Gazda­ság árpája érkezett a vasútra, ahol azt raktározták. Kovács József, a gazdaság dolgozója rábeszélte Sza- konyi Lajos MAV-raktárost, hogy ne mérlegeljék a szállítmányt, mert ez­zel lehetővé válik egy részének más úton való értékesítése. Csakugyan si­került is részletekben 50 mázsa ár­pát eladogatni nekik, amíg a mer- nyei rendőrség rá nem jött a turpis­ságra. A gazdaság vezetői nem vették észre a bűnös tevékenységet. Ehhez a két esethez más hasonló jelenségeket is felsorolhatnánk, ame­lyek a szövetkezeti vonalon, az épít­kezéseken tapasztalhatók, s amelyek nyomán lelkiismeretlen emberek ma­gas jövedelemhez jutnak, költekez­nek, meggazdagodnak a nép rovásá­ra. Az okok Az ellenforradalom előtt, mint sok más területen, itt is csökkent a fel­Hétről hétre Eseménytelennek látszó csend és a lassan teljes lendületbe jövő ter­melés jellemezte az ipari élet elmúlt hetét. Az aratásra szabadságot kérő sok vidéki dolgozó ismét elfoglalta üzemi munkahelyét. A Textilművek­ben több mint tizenöt gép állt így ismét munkába a hét elején és sike­rült behozni a szabadságolásokból fakadó négyezer kilogrammos terv­teljesítési lemaradást. A Vaskombinátban kisebb profil­változást hoztak az elmúlt hét nap­jai. A Mezőgazdasági Eszközöket Ér­tékesítő Országos Szövetkezeti Vál­lalat kérte a Vaskombinátot, hogy a harmadik negyedévre betervezett kézi répavágók helyett a közelgő őszi szüret miatt az igen keresett szőlé­szeti kisgépek gyártását kezdje meg. A gyár a kérést figyelembe vette. Megszületett a Vaskombinátban a szártépőgép prototípusa is. Sorozat- gyártására előreláthatólag szeptem­berben kerül sor. Ugyancsak az el­múlt hét ipari eseményei közé tar­tozik a kombinátban készülő motori­kus répavágók sorozatgyártásának megindítása. A jelenleg Budapesten megrende­zett sport- és játékszer kiállítás nemvárt kereskedelmi eredményeket hozott egyik helyi-ipari üzemünknek. Igen kedvező ajánlatokkal lepte meg ugyanis a Finommechanikai Vállala­tot a bel- és külkereskedelmi mi­nisztérium egyaránt. A legkedve­zőbb kereskedelmi feltételeket a lengyelek ígérték. Problémát okoz azonban a Finomechanikai Vállalat­nak a termelési tervteljesítéssel kap­csolatos most vajúdó rendelet, amely tudvalévőén korlátok közé szorítja a termelés arányait. A kereskedelmi szerződések tehát csak a teljes terv- teljesííési helyzetkép kialakítása után ölíhetnek konkrét formát. Igen nagy kár lenne a kedvező kereslete­ket és ajánlatokat gazdasági meg­kötöttségek miatt elvetni. Legtöbb üzemünkben igen nagy várakozás előzte meg a héten a né­hány nap múlva elkészítésre kerülő félévi mérlegkimutatásokat. És egyben ez az esemény nyomja rá majd leginkább bélyegét az elkö­vetkezendő napokra is. Érthető ez, hiszen a legtisztábban ekkor láthat­ják a vállalatok, üzemek vezetői, mennyire sikerült megvalósítani gaz­dasági célkitűzéseiket, leszorítani a tervezett önköltséget, milyen irány­ban tolódtak el egy félév múltán a termelési értékek, hogyan áll a vál­lalat rentabilitása, stb. Egyes gaz­dasági körökben igen bizakodó a hangulat, jó eredményekre számíta­nak. Érdeklődéssel várjuk hát, mit hoznak jövő héten a félévi mérlegek. Vajon a derűlátóknak lesz-e igazuk? lépés ereje a szervek, a vezetők, a nyilvánosság, a sajtó részéről. A pro­letárdiktatúra; .az osztályharc, az éberség eltűnésével együtt burjánzott el egyre jobban a merészség, a spe­kuláció a gazdasági bűncselekmé­nyek területén. Egyes gazdasági ve­zetők a »mindenkinek élni kell«, az »életszínvonal kibírhatatlan szín­vonala« jelszavak orvén szernet- hunytak a nyílt lopások előtt. Az októberi események éppen eze­ken a területeken újabb .lehetősége­ket teremtettek, s növelték a merész­séget, aláásták a központi irányítás és ellenőrzés tekintélyét, megterem­tették az orgazdaság, a felhajtok szálainak kiterjesztését. A kibontakozás hosszú hónapjai alatt nehezen kaptak lábra a közpon­ti szervek, a politikai visszavágást akadályozta a még ittmaradt és las­san illegalitásba húzódó ellenforra­dalom, másrészt az, hogy pontosan az ilyen pozíciókban maradtak meg szekértolóik, s maguk a gazdagodás! lehetőségekkel rendelkező embe­rek tevékenykedtek legjobban az anarchikus állapotok fenntartásáért. A mai helyzet A proletárdiktatúra ellenforradal­mat elnyomó és gazdasági szervező, kulturális, nevelő szakaszának át­menetében vagyunk, amelyben egy­re jobban előtérbe lép a második feladat. Az osztályharc ma gazdasá­gi térre terelődik át, éppen oda, aho­va az ellenség is áttolta erőit. Előrehaladásunk azért attól is függ, hogy milyen gyorsan küzdjük le a gátló akadályokat, amelyek még igen jelentősek a már felsorolt okok, azután a még mindig meglévő szo­ciális demagógia, a kellő fellépés hiánya, a dolgozók nagy részében ez iránt mutatkozó közömbösség miatt. . Bizonyos ugyanis, hogy a két eset A »Csatorna« Már tíz ország vásárolta meg a Cannesben is sagy sikert aratott »Csatorna« című lengyel filmet. A fasizmus áldozatainak emlékére Nemzetközi pályázatot hirdettek az Oswiecimben (Auschwitzban) a fasizmus áldozatainak emlékére felállítandó emlékműre. Külföldi turisták Lengyelországban Júniusban 600 amerikai turista járt Lengyelországiban, ebben a hónap­Az étteremben vasárnap, ebéd után, egy hivatalnok-külsejű ember nekikönyököl az asztalnak és kicsit fontoskodva Svédországról áradozik asszonyának. Elég hangosan mondja, ha akarom, ha nem, meg kell halla­nom ... — Képzelje csak — mondja az áj- tatosan hallgató nőnek az az igazi demokrácia ... Ott az emberi méltó­ság oly magas fokon áll, hogy nincs szükség tolvajok elleni törvényre, az ajtók bezárására. Ott például nincs munka-erőszak, ha valakinek eszébe jut, nem megy be, vagy csak később, munkahelyére^ persze, fizetésnél eny- nyivel kevesebb bért fizetnek neki. De a gyáros nem vonja felelősségre érte... Mondott még más dolgokat is, de csak ennyit jegyeztem meg belőle. Elméláztam rajta egy kicsit, s este beírtam jegyzeteimbe. Valószínű, soha nem térek vissza rá, ha néhány hónappal később a ba­latoni vasútvonalon, a szárszói Jó­zsef Attila szobor ledöntését vallató utam után nem pottyanok bele egy levélfelolvasásba, amelynek végén a fiatal hölgy — sokat sejtetően — imigyen sóhajtott fel: »Ah, Svéd­országban ...« Az enyhén hízásnak induló asz- szony ezután még az egész kupénak szólva elmagyarázta, hogy a levél disszidált ismerős építészmérnök tá­jékoztatója vo.lt, megtudtam, hogy neki magának szenvedélye idegen országok prospektusainak nézegeté­se, az ott található árak összehason­lítása a miénkkel és sokszor egész estéket ezzel tölt, ha már maga nem lehet a mesés tájakon, a művelt de­mokráciákban. egyike sem jöhet létre, ha a válla­latok dolgozói (a művezető, a gépko­csivezető,'a gazdaság dolgozója, a MÁV raktárosa) megfelelő ellenőrzés alatt állnak, ha a falu, az üzem ve­zetői és dolgozói felfigyelnek gyors gazdagodásukra és okát kutatják, ha jól utánanéznek a dologkerülők üzel- meinek. Mit kell tennünk? Először: meg kell teremteni az erő­teljes harc erkölcsi-politikai feltéte­leit. Az államhatalmi, párt- és pro­pagandaszervek keményebb, éberebb fellépést tanúsítsanak, maguk is lep­lezzenek le dolgokat, minden fokon. És állandóan tartsák felszínen a köz­vagyon megóvásának fontos kérdé­seit. Másodszor: a küzdelem szubjektív feltételei az emberek. Nagy szüksé­günk van rá, hogy a megfelelő szer­vekben, megfelelő posztokon — fő­leg az ellenőrzés yonalán — talpig becsületes, politikailag, szakmailag kiváló dolgozók tevékenykedjenek. Harmadszor: újra és újra meg kell nyerni a társadalom ügyéhez a tár­sadalmat. Sokan ugyanis nem értik meg a nagy összefüggéseket. Aho­gyan a proletárdiktatúrában öncélt, úgy a bűncselekmények elleni harc­ban propagandát látnak. Márpedig érdemes volna megjegyezni: a szo­cialista állam gazdagodása az egyén gazdagodása is. így, aki szemet huny, vagy közöm­bösen néz el a nép vagyonának el­herdálása felett, végeredményben sa­ját zsebéből ad ggvalléros ajándékot a tolvajoknak és sikkasztóknak, az ingyenólőknak és orgazdáknak. Október után vagyunk, amely miatt sok mindenben szegényebbek lettünk. Hogy felemelkedjen ez a nép, kemény és állandó csapásokat mérjünk együttesen a társadalom va­gyonának dézsmálóira. ban további 1000 turista érkezik az Egyesült Államokból. Jövőre 10 ezer amerikai és 100 kanadai turistát várnak. 24 új iskola nyílik meg szeptemberre Szeptember 15-re elkészül sok most épülő új iskolaépület, összesen 24 új iskola épül, több mint 360 tan­teremmel. 39 további iskola az 1958—59. tanévben nyitja meg ka­puit. Mondta mindezt az európai és vi­lághírű, mesés tájon keresztülhaladó vonatban, útban egy üdülő felé, ahol az állam segítsége révén pihenésben és gondos ellátásban részesül és aho­va másnap férjét is várja, aki épí­tésztechnikus valahol. P.ossz természetem szerint a vér a fejembe szállt és valami olyasféle volt nyelvemen, hogy »miért nem megy maga is oda?« —, de türtőztet­tem magam, inkább belülről vitáz­tam vele, kicsit felhevülten és szo­morúan is. Elhatároztam, hogy írok a két esetről, vitába szállók velük, éppen azon érvek alapján, amelye­ket tőlük hallottam. * * * A mi országunk az utóbbi 300 év­ben — tehát a modern kapitalizmus korának kezdete óta — kívülről, be­lülről gúzsba volt kötve. A nagy­urak gyarmataként nem fejlődött technikai, kulturális és gazdasági ér­telemben, vagy csak igen lassan. A társadalmi-gazdasági viszonyok még a Horthy-korszakban is évtizedekkel maradtak el Európától, s az ettől függő felépítmény, a polgári demok­rácia, a civilizáció, a műveltség nem fejlődött tömegszerűvé. A nyugati ér­telemben vett és megvalósult polgári demokrácia, az amerikai értelmű »szabadságjogok« gyakorlása nálunk a megkövült feudalizmusba, a korán kialakult monopóliumokba botlott, politikai értelemben a konzervatív parlamenti viszonyokban, a vad munkásmozgalom-ellenességben és antibolsevista propagandában jutott kifejezésre. Az ezektől a viszonyoktól szenve­dő, látó és a nép sorsáért aggódó írástudókban, a lecsúszottságukban Vasárnapi tárca AH, SVÉDORSZAQBAN.., Mozaikok a testvéri Lengyelországból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents