Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-21 / 169. szám

t IL.4C PROLET ÍRJ fl EC) ESÜIIETEF ' Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 169. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. július 21. AH, SVÉDORSZÁGBAN... TURISTÁKKAL AZ ALDUNAN AZ ÉVADZARÁS NÉHÁNY TANULSÁGA A KOMMUNISTA LEGNAGYOBB JUTALMA EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR 0 FÜLŰ LEGNAGYOBB MUNKÁJA írta: Pecze Laios, a gépállomások megyei főagronómusa A mezőgazdasági munkák közül a legjelentősebb a kenyérgabona be­takarítása. Minden gazdának, de a cséplőcsapatnak is érdeke, hogy a kenyérmag minél előbb és minél ki­sebb veszteséggel a magtárba ekriil- iön. Ennek biztosítása — ha már a gazdák asztagba hordták a gabona- kereszteket — leginkább a gépállo­mások gondja. A cséplés siketének elengedhetetlen feltétele, hogy a gé­pek jól kijavítva ■ kezdjék meg a munkai. Az előcséplések idejénN/olt idő a hibák kijavítására, így a ke­nyérgabona csépi ésénél csak a leg­minimálisabb lehet a gépkiesés. A gé­pek jó munkájára ez évben fokozot­tabb gondot kell fordítani, mivel ke­vesebb a kenyérgabona vetésterüle­tünk az előző évekéhez képest. A gyors és minőségi munka, a szem­veszteség minél kisebb mértékre való csökkentése az élet parancsa szá­mukra. Nagy gonddal kell végeznünk a cséplést a szeszélyes időjárás miatt is. Ezért lényeges tehát a gyors be- hordás, majd a cséplés azonnali meg­kezdése. Gépállomásaink gondoskod­janak arról, hogy a cséplőgépek és a meghajtó erőgépek is állandóan üzemképes állapotban legyenek. A gépek karbantartásában a csapat etetői is segítsenek. Mivel lehet még meggyorsítani a munkát? Sokat je­lent és a napi teljesítményt lényege­sen emeli a munkaidő teljes kihasz­nálása. Amelyik csapat időben el­kezdi a munkát és későig dolgozik, az nyilván nagyobb napi teljesít­ményt ér el, s megrövidíti a cséplés időtartamát. Szólnunk kell a gép­állításról is. Arra kell törekedni, hogy minél kevesebb idő essék ki emiatt. Ez fontos azért is, mert az egyénileg dolgozó parasztoknál na­ponta többször, van úgy, hogy hét­nyolc esetben is kell állítani. Ezt a munkát gyorsan végezze el a trak­toros a munkacsapat tagjainak segít­ségével. Nagy lendítő ereje van a cséplési munkaversenynek is. Az előző évek tapasztalatai azt mutatják, hogy nem , egy kiváló eredmény született me­gyénkben azoknál a csapatoknál, ahol egészséges munkaverseny bon­takozott ki. Nem volt ritka az 50 vagonos, vagy ezen jóval felüli tel­jesítmény sem. Ez évben is jelentős jutalmat tűztek ki az ifjúsági csép­lőcsapatok részére, amelyek elnyeré­sének feltételeit a sajtó már lekö­zölte és a gépállomások vezetői is ismertettek a cséplőcsapatokkal. Nézzük a követelményeket. Mint már említettük, az idén igen lénye­ges a szemveszteség csökkentése. A szemveszteség a cséplőgépeknél a fél százalékot nem haladhatja meg. Joga van minden csépeltetőnek a gép leállíttatására és kijavíttatására, ha a szemveszteség fél százaléknál na­gyobb. A szemtörés nem lehet több 3 és az idegen anyag-tartalom 5 szá­zaléknál. Erre a »Felhívás« című piáltátok figyelmeztetik a csépeltete­ket, traktoristákat. Az említett pla­kátot — amely tartalmazza a száza­lékok megállapításának módját is — minden cséplőgépre ki kell függesz­teni. Összegezve megállapíthatjuk: sok minden apróságra kell ügyelni, amíg a gabona a magtárba kerül. E, talán- magától értetődő részfeladatok meg­oldásának összessége biztosítja csak a cséplés gyors és sikeres befejezé- ■ sét. Szólnunk kell ezen a helyen az ap- rómagvak csépléséről is. Nem helyes, hogy aprómag alatt minden csépe­lendő növényféleséget, ami nem ga­bona, sokan egy kalap alá vesznek. Helytelen pedig ez azért, mert az egyes növényféleségek cséplési tech­nikája más és más. A hüvelyesek (borsófélék) cséplésénél falécet kell alkalmazni, a lucernafélénél herefej­tő géppel dolgozunk, míg egyéb ap­rómagvakat normál cséplőgéppel kell elcsépelni. E tényezők viszont bo­nyolítják a gépállomások feladatait. Miért is kell olyan nagy gondot for­dítani az aprómagvak elcséplésére? Ezek a magféleségek étkezési, ipari, vagy takarmányozási célokra hasz­nálhatók, sőt egy-egy aprómagféle- ség igen keresett exportcikk is. Az aprómagvakra épp oly veszély leselkedik, mint a kenyérgabonára. Sőt! Miután többféle magról van szó, több a veszteség lehetősége is, elsősorban a pergés miatt. A borsó­félékben a zsizsikesedés okozhat nagy kárt. A beázás pedig a csírázó­képességet és csírázási erélyt csök­kenti talán nagyobb mértékben, mint a gabonaféléknél. Ezért az aprómagvak cséplésére sok esetben megkülönböztetett fi­gyelmet fordítsunk. Amikor annak ideje elérkezett, a cséplést meg kell kezdeni és gyors ütemben befejezni. Különösen fontos ez az idén, amikor egyes aprómagvak (pl. fehérhere) az időjárás jóvoltából korábban beér­tek. Ezért az lenne a leghelyesebb, ha a gépállomások és a Magtermel­tető Vállalat szakemberei a legsür­gősebben megbeszélnék a teendőket. A gépállomások ne ragaszkodjanak az eredeti határidőkhöz, ha azok előbbrehozását követeli meg az apró- mageséplés sikere — a termelők és az ország egyetemes érdeke. Az egyé­ni parasztok az aprómagvakat álta­lában kis területen termelik. Nem célszerű és egyáltalán nem gazdasá­gos tehát egy-két kocsi here kedvé­ért szérűről szérűre járni. Jól emlék­szünk arra, hogy a gépállomási rend­szer megszületése előtt a gazdák az aprómagvakat kivétel nélkül közös szérűn csépelték el — az utóbbi évek­ben viszont sokan megkövetelnék, hogy kis mennyiségekért is álljon be a cséplő a saját portájukra. Értse meg minden termelő, hogy ezt az igényt nem elégíthetik ki a gépállo­mások. A közös szérű szervezése a Mag­termeltető Vállalat kötelessége. Helytelen lenne azonban, ha taná­csaink ezt ölhetett kézzel néznék és nem nyújtanának segítséget a vál­lalat dolgozóinak. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy amelyik községekben a tanács is szí­vén viselte az aprómagvak cséplését, minden a legnagyobb rendben ment és soha nem fordult elő, hogy egyik­másik gazdának elcsépeletlenül ma­radt volna a lucernája a következő év tavaszáig. Főleg azokra az apró­magvakra fordítsunk gondot, ame­lyeknek a cséplési ideje a nagy mag­vak cséplésével egybeesik. Legyünk tudatában a gabona- és az aprómagcséplés népgazdasági je­lentőségének. A dolgozó nép kenyerének és más, a belföldi fogyasztás, valamint a ki­vitel szempontjából hasznos növény­féleségek magjainak gyors betakarí­tásáról van. szó. Traktoristáink, csép­lőcsapataink, termelőszövetkezeteink, egyénileg dolgozó parasztjaink ezt tartsák szem előtt, s erejük és tudá­suk teljes latbavetésével végezzék ezt a munkát. Úgy dolgozzunk mindany- nyian, hogy a cséplési idényt mi­előbb befejezve, nyugodt lelkiisme­rettel mondhassuk: megtettük mind­azt, amit népi államunk megköve­telt tőlünk. Csaknem ötven cséplőbrigád nevezett eddig a KISZ felhívására A KISZ Megyei Szervező Bizott­sága, a Gépállomások Megyei Igaz­gatósága és a MEDOSZ Megyei El­nöksége az 1957. évi cséplési idény­re meghirdetett ifjúsági cséplőcsapa­tok versenyének győztesei között összesen 15 ezer forint jutalmat oszt szét, amelyből az első helye­zést elért csapat 7000, a második 5000, a harmadik pedig 3000 forintot kap. A felhívásnak nagy visszhangja van, mert eddig a megyében csaknem ötven ifjúsági cséplőbrigád nevezett be. Az eredményhirdetésre szeptember 10-én kerül sor és a győzteseknek ünnepélyes keretek kö­zött adják majd át a kitűzött jutal­makat. Aratás végén. Csak a ssalmagyűjtő kocsi telik Vilhartörött, félig megkopasztott, kilyuggalt leve­lű eperfák állnak némán őrséget a szabadi országút mellett. A vasút felöli részen sárgás színű gabonake­resztek sorfalai bámulnak egymásra a tárcsázott tarló- pásztákon keresztül. E föld keleti szomszédja a mag­ját vesztett zabtábla: a hétfőn még oly büszkén, fel­emelt fejjel álló gabonát "szinte az utolsó szemig ki­csépelte a természeti erő fékevesztett dühöngésében. Kézi kasza hegyével lehet csak ezt a néhány holdas, fekvő zabszalmát levágni. Amott a Győző Tsz majorja mellett két kombájn erőlködik. A harminc holdas búzatábla termésének maradványát igyekeznek betakarítani. Az egyik gép­ből — amely Orbán Ferenc akaratának engedelmes­kedik — a jégverés előtt 285 mázsa szem hullott arany­ló zuhatagkérít a zsákokba. Erős volt a búza szára, gazdagon fizetett, nem mehetett gyorsan az arató­cséplő, mert minduntalan megtelt egy-egy zsák. Va­gyis, ahogy a kombájnos mondja: a learatott terület nem akart szaporodni, mert csak úgy dőlt a szem. A tábla egyharmadán azonban érett kalászokat talált az a rettenetes hétfői orkán. Az álló gabonát leteperte, egészen elverte a vihar szárnyain ide su­hant jégzivatar. Ez a búza azonban buja volt, a kövér szemek lehúzták a gabonaszárat, s csak a felső rész szenvedett teljes kárt. A jégverés így is sokasok magot rabolt el a szövetkezet tagjaitól. Csütörtöktől kezdve Bán Ferenc is itt dolgozik kombájnjával, s bizony öt holdról csupán 12 mázsa búza került a zsákokba, mert most csak a szalmagyűjtő kocsik telnek. Am ez a ke­vés kenyérmag is több a semminél — ezért gyürkőzik neki a két gép, északnyugati irányban haladva, hogy az a búza, amit a jég meghagyott, minél előbb a mag­tárba jusson. A Győző Tsz tagjait két dolog vigasztalja: a gabona nagy részét a vihar előtt levágták, géppel — és egész határuk termését biztosították jégkár ellen. cséplés elején Reggel négytől este tizenegyig Alig győzik kerülgetni egymást a gépek a kercse- ligeti Búzakalász portáján. Róth József a tsz, Heizler József pedig a Fonói Gépállomás Zetorjával hordja az árpakévéket a cséplőhöz. E két fürge traktorhoz há­rom pótkocsi van — nem kell várni a lerakodásra. A parasztszekerek időtlen időkig hordhatnák a gabo­nát, hiszen a szövetkezetnek csak két pár lova van. Segít ma a betakarodásban két egyéni gazda is fo­gatával: Lehőcz György és Hódosi Pál — leszolgálják a tavasszal kölcsönbe kapott szalmát. A munka zö­mét mégis a gép>ek végzik, hiszen egyikük-egyikük 25 keresztet is felrak egyszerre — többet, mint két fogat. Búg az 1070-es csépúő, mohón nyeli el a Hűek György kezéből szétterítve kapott kévéket. A traktoros ügyel arra, hogy egyenletesen hajtson a gép. Horváth József, a G—35-ös éktelen puffogását túlharsogva ad­ja tudtunkra: »Nem mozdulhatok el a traktor mellől, mert rossz a szabályozó. Emiatt azonban nem állunk meg. Majd vasárnap megjavítom ...« Július 17-én kezdte a cséplést ez a tizenkilenc tagú .csapat. A hajnalt gépzajjal űzik tova, s az érkező éjszakát is munkával fogadják. így már érthető, hogy másfél nap alatt elcsépálték a 22 hold őszi árpát, ami 305 mázsa 17 kilót adott. Pénteken a hét holdnyi ta­vaszi árpa került sorra, 105 mázsa szem hullott a zsá­kokba. Közben 30 mázsa rozsot is elvertek, de még ekkor is jó magasan járt a nap. Reggel négytől este tizenegyig dolgozni a tűző na­pon, a szálló pwrban, nem gyerekjáték. Horváth Jó­zsef még sincs megelégedve csapatával. Azt mondja, akadnak köztük', akik félóra hosszat elheverésznek a hűvösön. Ezeket aztán — az ő szavaival élve — »leká- derezi«. Persze, amint a csapat közös erőfeszítésének eredménye mutatja, több szót kell »pazarolni« a di­cséretre, mint a figyelmeztetésre .. . (kutast ÖTVEN GÉPPEL CSÉPELNEK Szorgalmas munka folyik már hetek óta a Kaposvári Gépállomás körzetéhez tartozó földeken. Először kombájnok jelentek meg a határban és gyors ütemben aratták az őszi árpát a tsz-ek tábláin. Nem sokkal ezután két aratógép kezdte vágni a jó termést ígérő búzát. Felhívtuk telefonon a gépállomás főagronómusát, s ez alkalommal az­iránt érdeklődtünk, hol tartanak a búza aratásában. — A hozzánk tartozó termelőszö­vetkezetekben már szerdán végez­tünk ezzel a munkával. Levágtuk azoknak az egyénileg dolgozó pa­rasztoknak kenyérgabonáját is, akik tőlünk kértek segítséget. Gépeink je­lenleg a kaposvári Tangazdaságban dolgoznak, ahol a 48 hold búza után learatják a 19 hold zabot is. Arról is hírt adhatunk, hogy csakhamar végzünk mindenütt a zab aratásával is. — Még néhány szót szeretnénk hallani a cséplésről. — Az őszi árpát már csaknem min­denütt elcsépeltek. Ez annak is kö­szönhető, hogy gépeinket mindenüvé időben, még júniusban kihúzattuk. Mielőtt azonban a búza cséplése tel­jes erővel megkezdődne, a cséplőgé­pekhez tartozó traktoroknak más feladatot is szántunk. Fel kell hán- tani a tsz-ek tarlóit. Ez a munka jobban haladhatna, ha mindenütt fel­gereblyézték volna aratás után a föl­deket. Reméljük azonban, hogy né­hány napon belül ennek ellenére is végezhetünk ezzel a feladattal. Ak­kor aztán mind az 55, megfelelően felszerelt gépünkkel nekiláthatunk a cséplésnek. * (Helyesebben tennék a gépállomás vezetői, ha a tarlóhántásban mutat­kozó elmaradás okát önmagukban is keresnék — és az ebből adódó kö­vetkeztetések szellemében intézked­nének.) A cséplőgépnél All a gép, az udvar fáinak hűvösében ülve ebédelnek a cséplőcsapat tagjai. A férfiak nyugod­tan pihenve kanalazzák a kis fazékból a levest, míg életük párja, vagy a gyerek, aki az ételt hozta, már a másik té­lét, a húst, vagy a tésztát készíti elő. A lányok már többet mozognak, hol egyikük, hol másikuk vi­rágos kendője, piros blú­za bukkan ki a tűző nap­ra. Sietnek a tűzrendé- szeti előadásoknak meg­felelően vízzel töltött nagy hordóhoz, bele­mártják karjukat, hogy egy kicsit lehűljenek, megmossák kezüket, az­tán újra eltűnnek a lombok alatt. Csak vi­dám nevetésük hallat­szik néha, ami változa­tosabbá teszi az edény­csörgés, férfi-dörmögés moraját. A gazda, Keszthelyi János még kihasználja a »csendes perceket«. Megitatja az istállóban pihenő jószágokat, az­tán úgyse lesz nyugsá- ga, míg a cséplőgép át nem huzat a következő portára. Arcán azonban már ott tükröződik a számítgató gondolat: vajon ebben az évben mennyit fizet a 112 ke­reszt gabona? Néhány perc múltán már csak Inhóf József gépész, felelős vezető jár-kel az udvaron. Szá­mára még nem jött el az ebéd ideje. Míg a többiek pihennek, esz­nek, neki elő kell ké­szítenie a gépet az in­duláshoz. Egy kis időre azért szívesen megáll, hogy feleljen kérdése­inkre. Megtudjuk, hogy az előcséplés után, 15-én kezdték el úgy »igazán« a munkát a községben. A második kérdésre, hogy számításuk szerint mikor végeznek, kicsit összeszalad a ránc a homlokán. Gondolkodik. Illés László, a tanács elnöke segíti ki: Augusztus 10-12-re mindenütt biztosan el­fogy a csépelni való... — Nem hiszem, hogy addigra végeznénk — számítgat még mindig a gépész. — Nem első év­ben csépelek én Boté­ban, körülbelül tudom hát, hogy mennyi idő kell, míg végig érünk a falun. A tanácselnök egy ki­csit elmosolyodik. — Arra is gondoljatok — mondja —, ha augusz­tus 15-re végeztek, egy 50 literes hordó sört üt- tetünk csapra nektek, .. Most már Inhóf Jó­zsef arcán is mosolyra húzódnak a ráncok. — Hát ha ez így van, akkor... A következő pillanat­ban két kemény kéz fo­nódik egybe. Jelentése az: az elnök állja a sört, a gépész pedig gondos­kodik arról, hogy meg is kaphassák... A kezdés óta eltelt na­pok eredményei bizta­tóak. Inhóf József kis füzetet vesz elő, ebből mindent meg lehet tud­ni: Volt olyan nap, ami­kor kilenc szérűn csé­peltük el a gabonát — közli. — Ma is már a ne­gyedik helyen vagyunk, s még legalább három udvarban akarunk vé­gezni. A sört minden­képpen megisszuk, ha lehet, még 15-e előtt, mert egy lány helyett rövidesen kettőt állítunk a gép asztalára, hogy gyorsítani tudjuk a ké­vevágást, etetést. Más­különben is az a célunk, hogy a 150—160 mázsa helyett a jövő héttől kezdve naponta két va­gon magot csépeljünk ki. Megszakad a beszélge­tés, mert. közeledik az ebédidő vége, s a gépész addigra beindítja, beál­lítja az erőgépet. Né­hány perc múlva már sziszeg is a benzin lám ­pa, aztán tompa pufo- gásokkal indul a zöld traktor. Ügyes vezetője kicsit előre megy vele, majd visszatolat és már­is a tárcsán a szíj, moz­dulnak a cséplőgép ke­rekei, kezdődhet a mun­ka. Kiáltás száll a hűvö­sön üldögélők felé: — Gyerünk kévések... Ismételt felhívásra nincs szükség, néhány perc alatt mindenki el­foglalja a helyét. Szolf- rán Mihály bácsi csupa ér, izom felsőtestével a kazal tetején hajladozik, szedi a kévéket. Észre sem lehet venni, mikor kerül a dobba az első »adag« búza, olyan ügyesen ejti azt be az etető, Horváth József. Nem csoda, hiszen több mint tíz esztendeje volt kezdő ezen a téren, s azóta minden cséplésnél ebben a beosztásban dolgozik. Felkerülnek a garatra a zsákok is és már öm­lik beléjük a szép ke­mény mag. Elől hullik a törek, a tyúkok nagy örömére, »akik« el nem mennek a számukra né­mi eleséget is adó por­ból, a gép alól... Megérkezik a gévállo- más vontatója. Üzem­anyagot hoz. Inhóf Jó­zsef most azt veszi át A másik udvarban ra­katja le, ahová innen mennek. Aztán kezet mos, leül egy fahasábra, s kezébe veszi a leveses- fazekat. Jár a gép, folyik a szem a zsákokba, most már jut egy kis pihenő­idő, a gépész is ebédel­het. .. Weidinger László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents